Prágai Magyar Hirlap, 1923. február (2. évfolyam, 25-47 / 178-200. szám)

1923-02-15 / 36. (189.) szám

Ai M interparlamentáris mié Kise»§éái bizottsága. A magyar és német kisebbségek képviselői. Páris, február 13. (Saját tudósítónk távirata.) Parisban ma iíl össze az Interparlamentáris Unió kisebb­ségi bizottsága, melynek tagjai a kővetkezőik: Adelsward báró (Svédország) e'nők, az álla­mok (többségek) képviseletében: Usteri (Svájc) és Uhiiir (Gseh-SzSov.) és a kisebb­ségek képviseletében: Medinger Vilmos (a cseh-szlovák iái német kisebbségek részé­ről) és Jósika Sámuel báró (Románia magyar kisebbségeinek részéről). Ennek a bizottság­nak az előkészítő munkálatai alapján a fő­bizottságot egy későbbi időpontban fogják összehívni. A főbizottságnak ezek a tagjai: Heüe (Németország), Temiple (Amerika). Mol- loí (Bulgária), Andersen (Dánia), Lord New­ton (Anglia), Lukács (Magyarország), Wit­ter! vau Hoogland (Hollandia), Adelsward (Svédország), Usteri (Svájc), Uhlir (Cseh­szlovákja). A kisebbségek számára: Jósika, Medinger és egy harmadik, az elnök által ki­jelölendő képviselőből áll a főbizottság. Az els# népszámlálás ereám&tye Csed-Szlováhiában. Prága, február 14­, Az Országos statisztikai hivatal tegnap adta ki első jelentését az 1921. évi népszámlálásról. Az adatokból a fontosabbak a következők: 1921 február 1-én 13.611,349 lakosa volt a cseh-szlovák köztársaságnak, ebbő! 6,558,5S6 a férfi és 7.052,763 a nő. A cseh-szlovák állampol­gár 13,372.406, idegen 238,943. A cseh-szl. állampol­gárok közül 8.760,957-et írtak be csehnek vagy szlováknak, 3.123.44S-aí németnek, 747,096-ot ma­gyarnak, 461,466-ot ruszinnak, 180ő35-öt zsidó- ttak, 75,852-őt lengyelnek és 23,052-őt egyéb nem­zetiségűnek. Vallás szerint 1 0.384,860 a rom. katolikusok száma, 992,083 a protestánsoké, 724,503 a ieleke- zetnélkülieké, 525.3S2-en vannak a cseh-szlovák egyház hívei, 353,925 a zsidó, 532,608 a gör. és Örm. katolikus, 72,696 a gör. keleti s 25342-én tartoztak egyéb egyházakhoz. Az 1910. évi népszámlálás adataival szemben a fontosabb arányszámok ezek: 1910-ben 1000 férfira jutott 1056 nő, 1921-ben pedig 1075. Ezé: állampolgár közül cseh és szlovák anyanyelven szerepek 1910-ben 589.8, 1921-ben 655.Í személy, német anyanyelven 1910-ben 275.2, 1921-ben 233.6, magyar anyanyelven 1910-ben 79.7, 1921­ben 55.9, a ru titánén (oroszon) 1910-ben 32.9, 1921 -ben 34.5, zsidónyelven 1910-ben senki, 1921- ben 1315, lengyel árnyányelven 1910-ben senki, 1921-ben 5-7. Szlov-ensz kőbán 1921 február 15-én 3.000.-870 volt a lakosok száma. 1.459,540 férfi és 1.541,330 nő. Ebből a csehnek és szlováknak be- irottak száma 2 013,784, a magyaroké 637,173, a németeké 139,902, az oroszoké S5.642, a zsidóké 70,546, lengyeleké 2534 és 8954 az egyéb nemzetí- ségueké. Vallás szerint volt 2-128,377 rom kato­likus, 530.528 protestáns, 193,552 gör. kát. ás örm., 135,819 zsidó, 6821 felekezetnélkiib, 2877 ortodox. 1910-en tartoztak a cseh-szlovák egyházhoz és 986-an egyéb fel ékezethez. R u s z i n s z k ó >b a n az utolsó néoszámlálás szerint a lakosság leekszáma 604,745. Ebbő! 297,423 a férfi és 307,322 a nő. Orosznak (nagy­orosznak, ukránnak vagy ruszinnak) beírtak 372,503 lakost, magyarnak 103,819-et, zsidónak 79,722-őt, csehnek és szlováknak 19,766-ot, né­pétnek 10.337-et, legyeinek 298-at, egyéb nem­zetiségűnek pedig 11,427-et. Az idegenek száma 6873. Vallás szerint volt 329749 gör. katolikus és örmény, 93,023 zsidó, 64,703 protestáns, 60,599 ortodox, 55,019 rom. katolikus, 1167 íelekezetmu- •küli és 485 olyan, ai egyéb te!ékezethez tartozik vagy ismeretlen a vallása1. Románia válaszúton. A kolozsvári Ke­leti Uiság ilyen ciinii vezércikkében arról ir, hogy az államok életében fét fölfogás küzd egymással. Az egyik az államot elsz'geteli a többi államtól, mert a saját nemzeti felsősé­gét igyekszik ráerőszakolni a világra, a má­sik háttérbe szőrit nemzeti szempontokat, mert azt hiszi magáról, hogy célra testvéri­ségre hangolni a világ összes népeit. A vi­lágháború győzelme Németország és Fran­ciaország között világnézetet cseréltetett. Ma Franciaország a hatalmi elméletek fő- hordozója, Németország hirdeti az Európán keresztül haladó szolidaritást. Az egyik igaz­sága a nyers fizikai erő, a másik igazsága a szellemiség anyagtalan hatalmassága. Romá­nia most érkezett el a válaszúira. A hatalmi világnézet elvakitotta Romániát is, de érde­kes tünet az, hogy a „megállj“ és a „neto­vább" parancsát most éppen az a férfi tárja a román közvélemény elé, aki a múltban a román nemzeti életet, öntudatra ébresztette. Jorga megérezte, hogy a győzelem kihasz­nálásának is vannak határai és hogy győzni és elbukni csak egy hajszálon függ. Meg merte mondani, hogy jogAgyenU'ég nélkül Románia arra a polcra fog jutni, amelyre Oroszország Jutott. —MMI——I——IJI—1—WI ■fiiam—— iiiiMiuin- iwuunnnii n»—nnm m—'" rifiT • oPWWHlJlWBBWtfHHWHWBBiBBMWMBBMBBW üifpi nemMucii n megszállási ic nem Iliiéit — Grey a népszövetség közbelépését követeli. — Letartóztattak német bankárokat. — Le Troqiseur Londonba utazik. — Prága, február 14. Tegnapi vezetőcikkünkben ismertettük az angol politikai életnek megnyilatkozott állásfoglalását a Ruhr-kérdésben. Az a megállapításunk, hogy az angol parlament megnyitása után Bonar Law kormánya he- 'vés és erőteljes küzdelem koncentrált tizébe kerülhet, a bekövetkező eseményeknek, úgy látszik, helyes prognózisa volt. Az angol írónöeszéd. Az angol parlamenti ülésszak tegnap megkezdődött és az ülészakot megnyitó trónbeszéd a jóvátétel! és a Ruhr-kérdéssel is foglalkozott. Az angol király kijelentette, hogy kormánya a jóvátételi fizetések kér­désének teljes megoldását kivánja keresztül­vinni és a szövetséges kormányoknak mész- szemenő koncessziókat ajánlott föl az Ang­liával szemben fönnálló szövetséges adóssá­gok kérdésében. Végtelenül sajnálja, hogy általános megegyezést nem sikerült létre­hozni. Ennek következtében a francia és belga kormány egy álía’uk alkalmasnak tar­tott terv keresztülvitelére határozták el ma­gukat s akciójukban az olasz kormány támo­gatja őket. Az én kormányom — mondotta az angol király — ehhez az operációhoz nem járulhat hozzá s nem is vehet részt benne, de oly módon jár el, hogy a szövetségesek nehézségeit ne nagyobbitsa. — A trónbe- i széd, ha nem is nyilt, de teljesen átlátszó el-j Ítélését jelenti Poinca^é politikájának. Az an­gol király' beszédéből aláhuzotfcan tűnik elő az a megállapítás, hogy a ruhrvidéki akciót csak a francia és a belga kormány tekinti a j jóvátételi kérdés megoldására alkalmas esz- | köznek s hogy ettől az akciótól Anglia távol akarja tartani magát. Vita a trónbeszéd SÖ'ött Délután három órakor megkezdődött az alsóházban a trónbeszéd fölötti vita. Robers unionista képviselő kijelentette, hogy Anglia történetében nem volt időpont, amikor » külügyi kérdések fontosabb szerepet játszot­tak volna, mint ma. A Ruhr-akeiőra nézve azt mondotta Robers, hogy áz angolok szive a szövetségesek mellett dobog s hogy sikert kívánnak Franciaországnak akciójához, mely véleményük szerint nem fog eredménnyel járni. Reméli, hogy eme nézetükben csalódni fognak. Collins Good Hughes unionista kép­viselő a francia—-angol barátságos szellem fönntartása mellett beszélt. Ezután Ramsay M^cdonald, a független munkáspárt vezetőbe szólalt föl s kijelentette, hogy a Ruhrvidék megszállása nem fogja a kívánt eredmérme- ket elérni Macdonald beszédének résziekéit a cseh-szlnvák sajtóiroda nem tartotta ér­demesnek bővebben ismertetni, Bonar Law beszéde. Ezután Bonar Law mondott beszédet. A jóvátételi problémáról szólva, kijelentette, hogy Anglia a Németország által fizetendő összeget 2500 millió font sterlingben kívánta megállapítani. Az angol kormánynak ezt a tárgyalási alapját a párisi konferencia nem fogadta el. A Ruhrvidék megszállása-ól j szólva, kijelentette, hogy a francia közvéle­mény nem barátkozik meg add:g a helyzet­tel, amíg a Ruhrvidék okkupáció-kisérletét keresztül nem viszik. Nos, a Ljsérietet most megtették. Azt hittem, hogy Európa rekon­strukcióiát Franciaországgal együtt vihetjük keresztül. Mindjárt a kezdetén bizonyosnak láttam, hogy Franciaország, amikor erre az útra lép, nemcsak Európa, hanem a maga számára is bizonytalan vállalkozásba kezd. A mi nézetünk szerint ez az e'járás veszedelmes Európa gazdaság? éleiére. És ennek bizo­nyult is. Amitől féltem, heköve kezeit, de ez még nem minden. A Ruhrvidék az euró­pai ipari é'et főére és Franciaország többet ártott önmagának, mint bárki másnak. Ki- jelen'eke továbbá, l’ogy ma még nem látja bizonyosnak, vájjon az angol megczálíó- csapatok még hosszú ide'g maradhatnak e a Rajna vidékén, mert Néme'ország, vagy Franciaország a megszállott terű eton való tartózkodásukat lehcefemié tehe ik. Az angol csapatok vlsszah’vása szerencsétlen­ség fenne, mert az antant végéi je’entené. Bonar Law egy ífyfajta eshetőséget a kö­zel jövőben nem 'arthat megengedhetőnek. Nincs kizárva az — mondta a miniszter­elnök —, hogy egypár hónap múlva az angol csapatok visszahívását lehetségesnek fogja tartani és akkor a visszahívás keresztülvi­hető is lesz. Ma azonban nem áll igy a helyzet. Még mindig remélem, hogy oly körül­mények fognak beállani, amelyek lehetővé teszik nekünk, hogy sikeresen interveniál­junk. Az angol felsőház ülése. A délelőtt folyamán az alsóház ülésének lefolyásáról nem érkezett hozzánk jelentés, de megkaptuk a Havas-ügynökség értesíté­sét az angol felsőház tegnapi üléséről. A Ruhrvidék kérdésére vonatkozóan Curzon lord tett jelentős kijelentéseket. Rámutatott arra, hogy Franciaország óriási nehézségek előtt áll s hogy Franciaország részére a megszállott terület uj organizációja nehéz föladatot képez. Attól tart, hogy ez a francia operáció, amelynek kezdetben jogos gazda­sági mozgató erői voltak, végeredményében komoly horderejű politikai mozgalommá fog átváltozni. Tanúi vagyunk — mondotta a külügyminiszter — két ellenfél megterhelés] próbájának. Anglia elutasította a francia operá­ciókban való részvételt, mert meggyőző­dése, hogy az nem fog hasznoJiozó ered­ménnyel végződni és mert ha a veszedel­mes szélsőségig viszik keresztül, az ered­mény szerencsétlenséget je’entheí fonto­sabb áliamcsoporíok számára is, mint Franciaország és Németország. Beszéde végén kijelentette, hogy közve'ütésről nem lehet szó. Olaszország minden eredmény nélkül megkísérelte a közvetítést s való­színű, hogy ha ezt meg’sméte’né, Német­ország a Ruhrvidék kiürítését köve ebié, Franciaország pedig, ha nem kapna kellő elégtételt, elutasítaná azt. Ezután Grey beszélt, aki kijelentette, hogy Franciaországgal Angliának föltétlenül szívélyes viszonyt kell fönntartania. Francia- ország és Anglia közötti ellentétek szeren­csétlenséget jelentenek Európa érdekei szem­pontjából. Grey helyesli, hogy Anglia eluta­sította a Ruhrvidék megszállásában, való részvételt, mert az a meggyőződése, hogy emez okkupáció Németország fizetőképessé­gét le fogja szállítani. Mégis gondolni kell arra, hogy nehézségek származnak abból, hogy Franciaországnak biztonsága kérdésé­ben kételyei vannak. Ha az angol—-amerikai garanciaszerződés fönnmaradt volna, akkor Frncraország éppen úgy, mint Anglia, a jóvá­tételi kérdést kizáróan gazdasági szempont­ból vehette volna mérlegelés alá. Vessük fö! a következő kérdést — mondotta Grey —: Tegyük föl, hogy Franciaország 1871-ben a Németország által megszabott hadikárpót­lást nem fizette volna ki. Akad valaki, aki elbihetné, hogy a németek másként jártak volna el, mint ahogy most a franciák? Akad valaki, aki azt állítja, hogy Németország a versaillesi békeszerződés aláírása óta min­dent megtett, hogy a jóvátételi kérdést el­intézze, hogy mindent megtett annak érde­kében, hogy pénzét az összeomlástól meg­óvja. hogy megakadályozza, hogy állampol­gárai tőkéjüket külföldi bankoknál helyez­hessék el? Franciaország pénzügyi helyzete sokkal nehezebb, mint Angliáé. Eddig Fran­ciaország egyedül fizette az elpusztított te­rületek jóvátételét. Nos — mondotta Grey —, ha ezeket a kérdéseket vetjük föl és tisz­tességesen meg akarjuk válaszolni, úgy meg- állapithatjuk-e azt, hogy Franciaország ruhr- vidéki akciója érthetetlen motívumok által inspirált cselekedet? A továbbiakban kifej­tette Grey amaz aggodalmát, hogy a Ruhr­vidék megszállása Franciaország részére csak időleges biztonságot jelent s hogy a megszállás elejétől kezdve Németországot a bolsevik! Oroszországgal kapcsolta össze. Követeli, hogy a kérdést terjesszék a népszövetség elé, hogy az hozzon és ta­láljon megoldást. Az angol trónbeszéd párisi jelentés sze­rint Párisban barátságos hangulatot váltott ki és meg vannak győződve arról, hogy Ang­lia továbbra is a jóakarata semlegesség ut­ján lesz. Német tiltakozó jegyzék. A párisi német ügyvivő a tegnapi nap folyamán Jegyzéket nyújtott át a francia kormánynak, amelyben tiltakozott a francia és belga kormánynak amaz intézkedései el- leiv-amelyek a íéimpairi termékeknek és más gyártmányoknak a Ralirvidőkről való ki- száüitását megakadályozzák. Csütörtök, febrt?ár 15. Darmstadt megszállása előtt. Berlini jelentések arról számolnak be, hogy Essenben a lakosság és a megszá ló csapatok közötti konfliktusok óráról órára élesebbek. A csapatok, mint jelentettük, le­foglalták a Bánde1 sfoof-sizdiódat, erre a vá­rosi viLamosmüvek beszüntették a szálloda részére az áramszolgáltatást. A megszálló csapatok erre azt a fenyegetést közölték a városi hatósággal, hogy az egész város v>ií- lamosvilágitását beszüntetik. A gelsenkir- chera összeütközés következményeként a városra százmillió márka sarcot vetettek ki a megszállók. Gelsenk:rchenben letartóztat­ták a főpolgármestert, a polgármestert, a rendőr igazgatót, több rendőrség! tisztviselőt és .a Birodalmi Bank igazgatóját. Az Echo de Paris jelentése szerint a franciák való­színűleg megszállják Danmstadtot is, A Vosisiistíhe Zeitung jelentése szerint a Riuhrvidélk hatóságainak, az iparnak és ke­reskedelemnek képviselői Ham-rriban megbe­szélést tartottak s a megbeszélés résztvevői a jelenlegi küzdelem kimenetelét1 optímiszti- kusan ítélték meg. Brüsszeli jelentés szerint a belga király szerdán Párisba utazik, hogy ott Poincaré- val és a francia kormánnyal a RuhrvUéken bevezetendő uj pénznem ügyében tárgyalást folytasson. Lengyelország cáfo'ja a ir-Ticia dóm ars hírét. Varsó, február 13. Lap jelenté sok- szerint ! Sikorsky miniszterelnök kijelentette a sajtó 1 képviselői előtt, hogy a lembengi ukrán sajtó I által terjesztett ama hírek, melyek szerint ■ Pcincané Lengyelországot Ke’etgaliciában | francia represisiz-áSiákkal fenyegette az eset- í re, ha Lengyel ország a ruhrvidéki szank­ciókban nem vesz aktív rés-zt, teljesen alap­talanok. Egyidejűleg a külügyminiszter is kije’©ntette, hogy a Berliner S-Uhr-Ahend- bliattnak ama hűre, hogy ebben az ügyben a francia követ demarsot adott át a lengyel kormánynak, minden alapot nélkülöz. A közeli napokban súlyos össxelitköséseket várnak Bérűn,.február 14. (Berlini szerkesztősé­günk telefonjelentése.) A Ruhrvidék helyze­tének tartós kiélesedése nagy gondokat okoz a birodalmi kormánynak. A közeli napokban súlyos'. összeütkö­zéseket várnak és mindenre eí vannak ké­szülve. Ennek dacára arról, hegy a néme- | ■ íek engednének, szó sem lehet, igaz ugyan, hogy a német kormány, ha nem is közvetlen megkeresés formájában, de előrelátó szöndirozással, az angol kormány­hoz fordult s fölvetette azt a kérdést, hogy Anglia tényleg végig akarja-e nézni azt, mint teszik tönkre a német birodalmat. Direkt vá­laszt erre a puhatolózásra Németország nem kapott, de az angol trónbeszéd és az angol miniszterelnök beszéde, de különösen Curzon lordnak kijelentései arra engednek követ­keztetni, hogy e pillanatban angol interven­cióról szó sem lehet. Megjegyzésre érdemes, hogy amig Anglia minden intervenciói visz- szántásit, bizonyos francia körök Berlinben tapoga­tóznak aziránt, nem lehetne-e a tárgyalásra alapot és módot találni. A francia nagyiparról van szó, amely Közeledik Reciiberg Arnold német nagyipa­ros gondolatmenetéhez, aki a Franciaország és Németország közötti megegyezés alap­jául a jóvátételi összeg negyven milliárd arany márkás megállapítását véli célraveze­tőnek. Tehát francia nemhivatalos tényezők keresnek érintkezést a német nemhivatalos tényezőkkel, de eddigi kísérletezésük semmi kézzelfogható eredménnyel sem végződött. Kormánykörökben nem tartják jelentősnek ezt a tárgyalást. Úgy vélik, hogy a kísérlet mögött a francia radikális szocialista párt áll, amely egyre világosabban kinyilatkoz­tatja ama szándékát hogy a Ruhr-knl ndot likvidálni kell anélkül, hogy az edd:gi fran­cia politika megváltoztatását vinnék ke­resztül. Kísért a ra’anai köztársaság terve Párss, február 14, (Saját tudósítónktól.) A Petit Parislen írja, hogy a Riihrvidéken bevezetett rendszer kétségle’enül a rajnai pénznem, a rajnai rendőrség és a rajnai közigazgatás létesítéséhez fog vezetni. A rajnai katolikus lakosság, amely a protes­tánsok uralmát nem szívesen viseli, szíve­sen belemenne egy Franciaország ól és Németországtól független állam 'étos’tc sebe, amely körülbelül olyan nagy ?en-’e. mint Belgium és tiz millió lakost számlálna.

Next

/
Oldalképek
Tartalom