Prágai Magyar Hirlap, 1923. február (2. évfolyam, 25-47 / 178-200. szám)

1923-02-14 / 35. (188.) szám

És jelentést kapunk — ugyancsak nem a CsTK utján — arról, hogy a Grey-csoport- hoz tartozó liberális Beauchamp gróf, volt miniszter, Manchesterben beszédet mondott a francia politika ellen s ebben kijelentette, hogy a liberális párt nem tűrheti tovább a kormány európai politikáját. Franciaország széttépte a versaillesi szerződést — mondotta —, nekünk módot kell keresnünk, hogy a szerződést revidiálva visszaállítsuk. A másik liberális csoport, a Lloyd George pártja szintén igy gondolkodik. El kell olvasnunk a Daily Chronicle „Nem lehet haltot kiáltani?*4 cimii cikkét, amely az őrülettel határosnak minősiti a francia eljárást, amely kijelenti, hogy Franciaország barátai szomorúan látják Franciaországot a Poincaré által kijelölt utón s hogy Angliának a francia barátságnál fontosabb a saját jövője és jóléte. Ha nem menthetjük meg Franciaországot, mentsük meg legalább magunkat! — kiált föl a liberálisok lapja.

És kezünkbe kell venni a New States- mannak, a baloldaliak lapjának egyik legutóbbi számát, hogy az angol, közvélemény egyik tekintélyes csoportjának hangulatát megismerjük. Ez a lap konstatálja, hogy Franciaország a Ruhr-akcióval megújítja történelmi kísérleteit a kontinens katonai hegemóniája érdekében. Kijelenti, hogy Francia- ország a legkeserübb és legveszedelmesebb ellensége Angliának s a békének, mert lapjaiban támad, diplomáciai lépéseivel intrikál, megakadályozza a népszövetség hivatásszerű kifejlődését és a leszerelés keresztülvitelét. Németország küzdelme — irja a lap — az első európai védelmi vonal a francia aspirációkkal szemben. A Ruhr lakosai a mi csatáinkat is vívják, — állapítja meg a lap cikkírója.

Ez az angol véleménykollekció bizonysága annak, hogy az angol parlament megnyitása után heves és erőteljes küzdelem koncentrált tüzébe kerül Bonar Law kormánya. És mert az angol politikai életben az ellenzéki akarat sokszor tud döntően érvényesülni, nem lehetetlen, hogy Anglia európai politikájában változás következik be. Ezt az európai béke és igazság vágyakozásával várjuk s fülünkbe cseng Alfréd Tennyson szava: „Anglia Európa hangja, szeme és

I szive*'. Ez a hang ma néma, a szem nem akar látni, a szív nem tud megnyilatkozni, de az angol költő által megérzett történelmi hivatás talán erősebb lesz, mint az antant fikciója érdekében követett kormányzati taktika.

MnHHiHHmiiMiNiinBHBgiBBmHaiiHHiniBinnmaHBinBms

KsttMctts esteseimnél is Krassinnal.

„Franciaország meg fog hallani rmunk..

— & Prágai raagpar Hírlap eredeti tudósítása. —

Európa hangja, szeme és szive.

(g.) Prága, február 13.

A német szén ellen indított mérnöki akció négy hét alatt a gazdasági és politikai ok- kupáció stádiumába érlelődött, sőt az anuexió jelenségeivel is találkozunk akkor, ha a jog alapján keressük a francia eljárás fogalmának kellő definícióját. A Ruhr vidékén egyre kiélesedettebb a helyzet s az események, amelyeket Poincaré megrögzött biztonsággal diktál, azt az egyensúlyt bolygatják, melynek az európai béke körül kellene stabilizálódnia. Poincaré minden napra tartogat egy-egy uj büntető szankciót, amelyek természetüknél és végrehajtási módjuknál fogva sehogysem ta’karhatók el a jóvátételi fizetések biztosítékainak köpenyével.

Ami a Ruhr mellett történik, az több, mint a győző mindenható akaratának végrehajtása egy legyőzött nemzet ellen. Az a világháború üszkei fölött szító szélvihar, mely veszedelmes tűzvészt jelenthet az első föllángolásra, hiszen' hirtelen tákolt szükség- építmények falai meredeznek a lappangó tűz fészke körül.

Két héttel, ezelőtt ezt kérdeztük: Ki segít? ... Azóta ugyanezt a címet irta vezércikke fölé egy német publicista és. ugyanba ' a zsákutcába jutott az európai politika seregszemléje alkalmával, ahová elkonkludált a mi fejtegetésünk. Azóta százszor elkérdeztük önmagunkban, mikor megzize^ett kezünkben a Havas vagy a Wolff jelentése s mikor megcsendült a telefon, hogy eljuttassa hozzánk egy messzi birkózás apró, mindennapi részleteinek híreit. A híradásokban néha fölvillant egy-egy kombináció, egy-egy interve- niálási kísérlet, bizakodás a munkásszolidaritásban, a békét őrizni hivatott népszövetségben, a ravasz Mussolini felől keringő hírekben, vagy az angol színvallásban. A reggel dérharmatos hűvössége sorra fagyasztotta minden másnapra ezeket a korán bimbózó reményvirágokat. A sok közül talán csak egy maradt meg. A nagy szürkeségben, az európai politika kegyetlenül fölkavart porfelhőjében csak egy fényreflex téreget vissza, az a hit, hogy az angol politika érezni kezdi mai álláspontjának veszedelmét és a cselekvést választja a „jóakaraíu semlegesség** mosolytkeltő jelszava helyett.

Ennek a föltevésnek komoly és magvas jelei sorakoznak elénk ma is az angol politikai események során. Hirt kapunk arról, hogy az angol békeegyesület a múlt héten ülést tartott, amelyről a cseh-szlovák sajtóiroda nem tartotta érdemesnek a jelentéstételt, de amelyen határozatot hoztak s ebben ama reménységüknek adtak kifejezést Anglia józan és elfogulatlan politikusai, hogy Németországnak sikerülni fog passzív ellenállásával a jogtalan francia elnyomást elhárítani s amely biztosítja a németeket arról, hogy eme magatartásukban a britt nép milliói a türelemnek bámulatos példaadását látják. Elhatározták a worcesteri püspök javaslata nyomán, hogy fölhívják a kormányt, hogy lépjen föl a Ruhr- megszállás ellen. A gyűlésen hatalmas beszédet mondott Morell, aki kijelentette, hogy a kormánynak föl kell hagynia az aggodalomdiktálta semmittevés politikájával, mert a Ruhr-megszállás az angol munkanélküliség óriási növekedését vonja maga után. A jó- akaratu semlegesség az angol ipar öngyilkossága, mondotta Morell.

De nemcsak egy talán idealistának tartott politikus látja igy a helyzetet, de igy nyilatkozott Sir Allan Smith képviselő, az Engeneering Ernployers Federaiiontiak és zz angol munkaadók szövetségének elnöke is, aki az angol gazdasági élet legfájdalmasabb jelenségének: a munkanélküliségnek szem7 pontjából óriási veszedelmet lát a francia politikában.

Berlin, február 12.

Az orosz szovjetközt ársaság két legnagyobb szerepet játszó népbiztosával volt alkalmam beszélgetni. Ma már sokkal nagyobb biztonságban éráik magukat a szov- jetfunkcionáriusok, mint a gémuai konferencia idején. Akkor a rendőrök egész hada őrködött az orosz delegáció fölött, ma Gsiiese- rto és Krassin úgy utaznak, mint más ország miniszterei, néhány titkárral, minden rendőri kiséret nélkül. A pályaudvaron találtam az „elvtárs** urakat. Moszkvába utaztak. Krassin sziiík árterme ín, őszes bajusza és kis keoskeszakálla van. Modora és mozdulatai inkább hasonlítanak egy nyugalmazott katonatisztéhez, mint egy véres állam nagyhatalmú népbiztosáéhoz.

Megmondom, ki vagyok és műt lakarok. Krassin bólint és várta a kérdéseimet, Csi- cserin —- Szovjetoroszország agyonfotográféit- primadonnák — morcosán félrenéz és csak azt morogja: „magyar“.

— Méltóztassék valamit mondani Oroszország magatartásiról a Ruhr vidék meg- szállás ával kiapesolatosan.

M'Üg Gsicserin érdeklődve nézte a pályaudvaron hullámzó tömeget, Krassin élénken válaszolt:

— Oroszország a leghatározottabban elitéti Franciaországnak és Belgiumnak ezt a minden jogot és igazságot megcsufoló lépését. A francia militaristák eme katasztrofális lépése a leggaDdabb merénylet a vi'ágbéke ©'len. Ez az akció tisztin mutatja, hogy Franciaország nem újraépítést, nem szenet, nem kokszot vagy pénzt aknr Németországból, hanem célja egyes- egyedül Németország gazdasági és politikai tönkretétele.

— Mi a véleménye Anglia magatartásáról ?

Krassin válaszolni akart, miikor Gsácse- rim közbevágott:

— Jegyezze meg mqgának, kérem, hogy Anglia sohasem csinált és nem is fog világpoMtikát csinálni, hanem csakis angol politikát. Hogy ez a politika az emberiség nagy érdekeivel azonos-e, az az angol politikusoknnk mellékes.

— Mik Oroszország szándékai' a Ruűrr- kérdésben?

— Oroszország a leghatározottabban tiltakozik a minden jogot nélkülöző francia akció ellen,

— És ez minden, kérdem.

Knasisto válaszok

— Franciaország még fog hallani rólunk.

A népbiztosok vonatát jelzik. Még gyorsan megkérem, hogy mondjanak valamit az orosz-magyar viszonyról.

— Mi szeretnénk Magyarországgal barátságban élni. A két országnak már csak a szomszédaik miatt is igen sok közös érdekük van. Hiszem, hogy ha egy gazdasági kapcsolatot sikerül létrehoznunk, akkor a politikai közeledés is gyorsan lehetséges lesz.

Ezt Krassin mondta és Gsicserin beleegyezzen bóloriigatott hozzá.

A vonat befutott, az oroszok beszálló t- tak a szailonkocsijuíkbia. Autogramot kérek tőlük, am&t Krassin szívesen ad, míg Csicse- riti köszönés nélkül beugrik a fülkéjébe.

Ezry Sándor.

A láká&bórlők oltalma. A kiereskede'em- iigyi mítosz tanúmban Binyovec képviselő elnökletével aníkétot tartottjaik a lakibérlők oltalmáról. Ama tizennyolc kérdés közül, mely- lyef az cflnikétoaík foglalkoznia kellett mia két fontos kérdést tárgyaltak. Az egyik az, hogy ia lakbéríők oltalmáról szóló törvényt töröljék ama községekben, amelyekben nincsen lakáshiány. A másik, hogy az oltalomból kizárják ama lakásokat, 'amelyekben több szobát nem kellőiképpen, vagy nem kereseti célokra Idus zilálnak föl és ama személyeket, akiknek nagyobb vagyonuk vagy jövedelmük van és akiknek tartózkodása az illető községben közérdekből nem szükséges. Az érdekeltek képviselői homlokegyenest ellenkező állásponton voltak. A háztulajdonosok a törvény teljes megszüntetését követelték, a bérlők pedig annak teljes főn tartását. Jane- csek, a brünnd kereskedelmi kamara képviselője a törvény ellen foglalt állást. Az ankét előreláthatóan két napig fog tartani. — A lakbért ők ről szó’ó törvény élénken foglalkoztatja a politikai pártokat is. A cseh nemzeti szocialista párt azon az állásponton ven, hogy a jelenlegi viszonyokra való tekintettel ai törvényen jottányit sem szabad változtatni.

A lorócsienlmárfoiii deklaráció.

Zoeh püspök magyarázata. — Beismeri, hogy Hodzsa kívánságára két ponton változtattak. — Kimaradt a szlovákoknak a békekonferencián való képviselete.

Prága, február 13.

Zoch Sámuel a Erdővé Novtoy hasábjain válaszol Hlimkia ama vádijára, hogy a turóc- szenitimártonii deklarációt, amelynek megszerkesztésében neki döntő része volt, önkényesen megváltoztatták.

Zoch püspök azt állítja, hogy a deklaráció ama nyilatkozatát: ,.A szlovák nemzet úgy nyelvi, mint kulturhiistóiriiai tekintetben része a cseh-szlovák nemzetnek**, szóról* szóra Juriiga és Hlinika is elfogadták. Ennek bizonyítására fölhozza, hogy ő, aki a deklaráció indítványozója volt, már 1917-ben Ivánkával együtt a szlovákok „fölszatedi'tá- sániak** egyedüli lehetőségét a csehekkel egyesült államiban látta. Szerinte tehát lehetetlen, hogy a háború végén, mikor a csehszlovák állam már el volt (isimerve, más határozatot indítványozott vohm A deklaráció szövegét különben fölolvasta a vonaton Juri- gának, Krcsmériiniek és Diaiba püspöknek. Zoch előadása szerint Turócszentmártonban senki sem gondolt ön áldó szlovák álamra. Juriiga 1915 májusában a pozsonyi megye- gyűlésen elítélte ugyan beszédében a csehek törekvéseit Sziovenszkóna, azonban nemsokára kijelentette, hogy mit fog ö végezni Szlovenszkó érdekében. Turócszemtimárton- ban Stodoláinak két határozati javaslata, volt. Az egyikben, amelyet azonnal közzé kelllett volna tenni, csak Wllson elveiről voút szó általánosságban'. A másik, amelyet csak később kellett volna publikálni, a cseh-szlovák államiról beszé l A bizalmas megbeszéléseken, amelyeket október 29-én és 30-án délelőtt tartottak, senki sem volt a cseh-szlovák állam ellen, a véleményeltérés csak abban mutatkozott, hogy némelyek a deklarációt idő- előttinek tartották. A vitát Juiriga döntötte el, aki kijelentette, hogy ha mindig félteni fogják a bőrüket, sohasem lehet győzni. Zoch deklarációját azután némely változtatással elfogadták. A közgyűlésen pedg, amelyen Hitoka és a liptóiak is megjelentek, semmit sem változtattak. A deklarációt Dé- rer és HanzBk vitték Prágába, míg Pestre senkit sem küldtek.

Zoch beismeri, hogy a deklaráción a nyomtatás előtt változtattak. Ennek megoko- lására fölhozza, hogy a gyűlés előtt Tuiróc- szenímártonba érkezett Hodzsa. Másnap reg- ge) találkoztak Dalánál. Hodzsa elolvasta a deklarációt és mivel a fővárosból jött és tájékozva volt a legújabb eseményekről, két változtatást kívánt. A második pontban, amelyikben arról volt szó, hogy a szlovákok az önrendelkezési jogot követelik, ezt csak a wilsomi pontokkal okolták meg. Hodzsa megjegyezte, hogy Andrássy október 27-én elismerte a wilsoná pontokat és ezért azt kívánta. hogy ezt vegyék föl a deklarációba. A másik változtatás a békekonferenciát illette. Az eredeti szövegben arról volt szó. hogy a sz’ovák nép képviselve legyen otc. Hodzsa erre megjegj^ezte. hogy a képviselet a kormány dolga és az államnak már van elismert kormánya. Hodzsa ezért kérte ennek kihagyását. Zoch védekezett ez ellen, de mivel Dula és Krcsméri hozzájárult, nem akart ellentmondani Hodzsánzk, megadta magát és Krcsméri megváltoztatta a szöveget.

MO cseb-szi. iíironüérf

fizettek ma, február 13-án; Ziirichben(^akör)^15.80 svájci frankot Budapesten 7850.— magyar koronát Bécsben osztrák koronát

Berlinben 82293.— német márkát

J

wdriilk M évfolyam, 35. (188.) szám, I

1 Prága, szerda, 1923 február 14. I

h ^ ^' Sg1** I

cmn* qmERm i,.«i|ra. Előfizetési árak bel- és külföldem. II

Jífr ÉKSr.. JkETMSf Jajf JrSftf , egész évre 300 Ké, félévre 150 Ke, ■

fmW & w ^m mmlm) “

f m m w ;Jjr MK jsr m ITTir SB &gf,m - 8wrk«»wM«: rm,* u„ I

¥ rn Mj/ ü[ ÉW MÍr Émf Jm JoW JT pánská-uliee 40. L Telefon: 30349. I

JSj W l I

— Sürjröiiycim: Hírlap, Praha. — I

A szlovenszhOl ts RuszlnszhOl Szövetkezeit Ellenzéki Párton pontinál napilapja Szlovenszkói szerkesztő: Felelős szerkesztő: I

TELLÉRY GYULA Főszerkesztő: PETR0GALLI OSZKÁR dr. FLACHBARTH ERNŐ dr. I