Prágai Magyar Hirlap, 1923. február (2. évfolyam, 25-47 / 178-200. szám)

1923-02-09 / 31. (184.) szám

rooPAionEsirófóm Dudics Andor. (Látogatás az „Eskü a Vérmezőn" festőjénél.) (Saját tudósitónktóí.) Budapest, február 8. Dudics Andor a csendes budai hegyek között lakik. A téli kopárságbau is tetszetős kertben kétemeletes hatalmas épület emelkedik. Az északi fronton nagy ablakok árulják el, hogy az épület müvésztanya. Az első emeleten balra lakik Dudics Andor. Fölkerestem. A csengetésre nyílik az ajtó, bevezettek a szalonba, ahol a szeretetre­méltó háziasszony fogadott. A szalon telve nesz­fogó szőnyegekkel, a falakon művészi becsű fest­mények, a sarkokban becses szobrok. Néhány percig, amíg a háziasszony bejelenteti a műter­mében dolgo-zó férjének, futólag megtekintettem a műkincseket. De már nyílt az.ajtó és Dudicsné barátságosan a műterembe invitált. Alacsony ter­metű, pápaszemes, borotvált arcú/ ur fogadott: Dudics Andor. Az Alkotmány egykori szigorú, de tárgyilagos mübiráióját nem ilyen jóságos aTcu, halk szavú embernek képzeltem. ''■Elmond­tam, hogy a híres, nagy képét szeretném meg­tekinteni. A műterem jobboldali részén, teljes pompájában tárul elém az alkotás és Dudics meg­szólal: — Megbízást kaptam, hogy örökítsem meg azt a történelmi pillanatot, amely a Vérmezőn folyt le, amikor Horthy Miklós -kormányzó a komroün bukása után letette az esküt és vfle együtt esküdött József főherceg, a fia és az egész nemzeti hadsereg. A képet 1920-ban kezdtem fes­teni, de abba kellett hagynom, mert közben meg­hívást kaptam Gyöngyösre, hogy fessem meg az újonnan emelt templom freskóit. Azután vissza­tértem Budapestre és folytattam a félbeszakitoít munkát. Most már hamarosan be is fejezem Az utolsó ecsetvonásokat végzem. Februárban a Nemzeti Muzeurn kupolacsarnokában kiállítom tí képet és azután a Történelmi Múzeumban nyer elhelyezést. A kép hét és fél méter hosszú és három méter széles. A festménynek nincs külö­nösebb célzata, mint egy történelmi mozzanat megörökítése. Az alakok a mai Magyarország ve­zetői. Az előtérben Horthy kormányzó áll esküre emelt jobbkézzel, a balsarokban pedig József fő-' herceg emeli esküre a kezét, mellette a fia. Szem­ben a fiatal zászlótartó, a nyugaimagyarországl harcok egyik hőse. A csoportokban ott vannak Simbnyi-Semadam Sándor volt miniszterelnök, Apponyi Albert gróf, Andrássy Gyula gróf, Beth­len István gróf mostani miniszterelnök. Huszár Károly, Rakovszky István volt nemzetgyűlési el­nök, nagyatádi Szabó István és á többi politiku­sok: legitimisták és s za b a dk i r ályválasz t ók vegye­sen. Valamennyien békésen helyezkednek el, pe­dig a politikai életben ellenfelek. Az oltáron Zöld­sáv eoz tábori püspök áll. Ott van Csernoch Já­nos hercegprímás, Petry és Raffay református püspök, Prohászka Ottokár székesfehérvári püs­pök, a görög katolikusok részéről Meles. Az iro­dalmat Rákosi Jenő képviseli. A háttérben, a Vérmező távlatában a Nemzeti hadsereg csapatai sorakoznak és teszik le az esküt. A művész elhallgatott, a kifeszitett vászon­hoz lépett és az ágaskodó ló hátán igazított ecset­jével egy vonalat. Ahogy elmerültem a nagy­szerűen megalkotott kép szemléletébe, kibonta­kozott előttem ennek a komoly, szerény művész­nek egész lelkivilága. Dudics rajong a monumen­tális alkotásokért. A parlamentben látható fres­kójában, a „Kardvágásában megmutatta alkotó erejének nagyságát, amely mostani müvében tel­jes egészében kibontakozik. A képnek freskó- szerű a hatása, színei kissé tompítottak, de ép­pen ez adja meg a mü eleven hatásának titkát. A csoportokban levő alakok élnek, húsból és vér­ből valók és a távlatban látható 'katonacsapatok méltó keretet adnak az élő tömegnek. Megkértem a művészt, mondana el egyet- mást pályájáról. Dudics szerénykedett, de aztán ismételt kérésemre megszólalt: — Freskófestőnek készültem. Az országház­ban látható falfestményemet bizonyára ismerj. Legsikerültebb ilynemű alkotásom a kassai szé­kesegyházban levő Rákóczi-emlék, amely felöleli &! fejedelem egész életét. Három részből áll a kép, amely gloriíikációja a fejedelemnek. Ezzel a munkámmal megnyertem a Greguss-dijat, ame­lyet előttem Szinyey-Merse és Benczúr együtte­sen nyertek meg. Ezzel nem akarom azt mon­dani, hogy nagyobb értékű művész vagyok a két nagynevű mesternél. De akkor mindketten oly magasan állottak, hogy meg kellett osztani közöttük a dijat. Az idén Stróbl mestert tüntet­ték ki a díjjal. A Rákóczi-emlékröl készült fény- képfelvételt kegyelettel és büszkeséggel őrzöm., mert életem egyik legszebb diadalára emlékeztet. Vannak freskóim Breznóbányán, Fiúméban — úgy tudom, ezt már megsemm isi tették — és Sá­toraljaújhelyen. Ez utóbbi falfestményem Rákó­czit ábrázolja az ónodi országgyűlésen. Ezután a műterem egyik sarkába sietett és nagyobb vászonnal tért vissza V — Ez a női tanulmányfej egy nagyobb kom­pozíciómhoz készült, amely IV. Béla magyar ki­rályt és a tatárjárást örökíti meg. A tanu'mány- fej Mária királynő, IV. Béla hitvese. Már kétszáz­ezer koronát kínáltaik érte, de nem szívesen vá- lo.k meg tőle. A kép elsőrangu alkotás. Csak jókedvében festhet ilyet művész. Alkudozni próbáltam rá, míg végre Dudics, bizonyára tudván, hogy iró- embert az ég nem áldott meg földi javakkal, ke­délyesen nevetve szólt: ■ - Bohémek vagyunk, no alkudozzunk. A kép tív. öné, de kérem, senkinek se mondja meg, mennyiért vásárolta, önnek szívesen odaadom. A vételárat diszkrécióm tiltja elárulni. Most a művész a műterem baloldali falához vezetett. — Tekintse meg ezt a kompozíciómat. A címe „Hal ál tánc". Még az orosz forradalom ha­tása alatt készült, de aktualitást nyert a magyar kommunizmus révén. A Halált lovon ülő terror- íiuoak ábrázolom. Kezében ká-szanyelet tart, ,a kasza helyét vörös zászló foglalja el. Előtte foar- rikádolcra rohanó munkások és munkásnők. A barrikádok .alján holttestek hevernék, köröskörül tűz, füst és rombolás. A Halál pedig hátravigyo­rog, hogy ismét sikerült pusztulásba kergetni oz embereket Amint elkészülök ezzel a munkám­mal, szeretném az utódállamokban kiállítani, hadd lássák ott is legalább ábrázolva, hogy mit jelen? a bolsevizmus. A téma1 nem uj. HoJbeim „Halál- tánca" és Dürer „Apokaliptikus lovasai" óta számtalan művész használta fel a Halált, mint « pusztulás szimbólumát. De a régi téma ebben az uj felfogásban bizonyára az időszerűség jellegé­vel Inat. Ezután az utódállamok művészeti viszonyai­ról beszélgettünk. — Tudom, hogy az utódállamokban van mü- értő közönség. Csak az a baj, hogy .az utódálfe- mek közönsége félreismeri a magyarországi fes­tőművészeket, ami érthető is. A műkereskedők Budapestről tömegével viszik a vásári mimikákat, elárasztják velük az utódállamokat és igy ront­ják a magyarországi művészek presztízsét. Ha a műér tő közönség nem ülne fel a műkereskedők­nek, hanem felvenné a kapcsolatot miagukkal tí művészekkel, sokkal olcsóbban jutna értékes ké­pekhez. Hallom, hogy Jugoszláviában a legmos- tohább a magyar művészet sorsa. Oda csak na­gyon kivételesen juthat magyarországi művész. Cseh-szlovákiában sem rózsásabb a helyzet. Még Romániában tanúsítják a legnagyobb jóakaratot a magyar művészek iránt. Nagybányán Thorma János általános elismerés között folytatja nagy- értékű tevékenységét. Az erdélyi városokban ma­gyar művészek kiállításokat rendeznek, sőt ma­gyar művészek állami stipendiumokat is kapnak, ami igen szép dolog. Hallottam, hogy Mária ro­mán királynő nemrég megvásárolta egyik mü­vemet, amely műkereskedő révén került Buka­restbe. A román előkelőség is szívesen vásárolja a magyar művészek munkáit, ami örvendetes je­lenség. Ezután még hosszadalmasán elbeszélgettünk a kommün alatti művészeti viszonyokról. Elmon­dotta, hogy a kommunisták nem bántották a mű­vészeket, mert nem vették komolyan őket. Ezzel szemben maguk a művészek sem vették komo­lyan a proletárdiktatúrát, csupán Kernstock Ká­roly, aki már azelőtt is politizált és éppen ezért emigrálnia kellett. Amikor eltávoztam Dudics Andortól és lefelé haladtam a lejtős Orfa-y-utcán, éppen egy szolga haladt tí müterem-ház felé hóna alatt egész pak- saméta uj vásznat cipelve. Valamelyik festőmű­vész megrendelést kapott az egyik műkereske­dőtől. Élni csak kell valamiből, elvégre nem mind­egyik fest a muzeurn számára. Károly József. Balladák, mesék, hímezve, csipkébe szőve. Budapest, február V. A déli napsugár vergődve küzködik a Bál­vány-utca lucskos sarában, de fent az egyik bér­palotában verőfénnyel és világossággal tölti be az Országos Háziipari Szövetség műhelyeit. A gépeknél komoly arcú uriasszonyok, a hímző rá­mák mellett piros arcú fiatal leányok hajolnak a fehér tüll fölé. Az égjük arca egészen el temetkezik a habzó vászonhuliárnokba; a Zrínyi-párna zöld virágait hímezi gróf Bxthyányiné eredeti ereklyéje után. Amott egy fekete szépség a solymári reeetelep Mátyás-teri tőjét recézi egykorú rajzok után. A falon függő sárga-bi'bor-kék virágokból stilizált diszteritöt Benczúr Gyula tervezte. A kalocsai fehér vászon-hímzés, a mezőkövesdi kék-vörös virággal behimzett takaró régi nemesi kúriák gazdagságát, derűjét meséli. Külön szekrényben őrzik a halasi csipkéiket. Ezek Markovics Mária magyar tanítónő, a világ legnagyobb csipketedhnikusán.ak vezetése alatt készülnek. HajszáFin'om fonálból, porszem- nyi tühímzéssel a batisztnál sokkal finomabb anyagot hímeznek, lepkeszárnyszerü csipkemoti- vumokkal keretezve. Szétnyitott tenyér nagyságú kend öcskékben szarvas-jelenetek, a csizmás kan­dúr, a róka meg a sajt meséje tökéletesen rajzo­lódik ki; méteres csipkék bibliai jelenetekből, zsebkendők, ingek tüazsurral. Egész Európában nincs ehhez fogható csiipkemüvészet, Az ablakoknál iparművészek tervezik az újabb ősmagyar motívumokat gyennskruhálma, toalettekre; ezek hódítják meg a párisi dámát, az amerikai milliárdos kisasszonyt. Ez a1 műhely itt a Bálvány-utcában ősma- gyar, igazolhatóan eredeti, már muzeálissá vált értékű kézimunka-ereklyéket sokszorosít, az ide­gen hatásokat mellőzve. Amint végigjárom a műhelyeiket és nézem a dolgozó uriasszonyokat, hadiárvákat, kezük alatt a mesés selymeket, csipkéket, úgy érzem, mintha régi balladákat, népmeséket, hőskölteményeket hallanék... Egy piros arcú kis leány arany-bíbor kere­tet hjtmez egy régi erdélyi stilusu térítőre. Meg- megismétlődő motívumai Kőinlves Kelemenné bal­ladájának a rcírainjei. —y —n. és xmxm Zathureczky Ede sikere Pesten. • Kassa, február 7. A szlovenszkói, kassai származású fiatal he­gedűművész, Zathureczky Ede a napokban hang­versenyt adott Pesten. Tavaly került ki Hubay mester keze alól. Művészi vizsgája alkalmából adott hangversenye után is szép jövőt jósoltak neki az összes lapok kritikusai; az idei, most már reprezentációs hangversenye egyhangú magasz- talást érdemelt ki. Maga a teljesítmény is bámu­latra méltó. Három óriási hangversenyt játszott el az operaházi zenekar kíséretével: Beethoven monumentális hangverseny-müvét, Hubay ma­gyar lélekkel átitatott III. hegedű-versenyét és Glazounov szenvedélyes koncertjét. Az összes lapok kritikái, a szokványos Iiangversenytudósi- tások kijegecesedett frázisait elvetve sietnek az •elismerés őszinte hangjait tolmácsolni. A Szózat kíméletlen, szigorúságáról ismert kritikusa, Papp Viktor, igy ir Zathureczky Edéről: „Mint komoly, elmélyedő muzsikus állt elénk. Hegedűje férfiasán zeng, játéka sohasem cifrálkodik, hevülete nem a gyermek íellobbanása, hanem a szív melegének ereje. ízléses és fölényes technikájú játékos. Ilyen éretten rég nem .bocsátott útra tanítványt «. mester. Máris beállhat annak a sornak a végé­re amelyben Vecsey, Geyer Stefi, Koncz János, Telmányi és Kerékjártó következnek". Az „Uj Nemzedék" a hangversenyt mint „komoly, fegye- letnremékp eredményt" könyveli el a „mostan! tömeghan gyér senyék idején." A Pesti Hírlap, Magyarság, Világ, Az Újság, Neues Pes-ter Jour­nal kritikáit volt alkalmunk olvasni, 'mindegyik kiemeli nemcsak a tökéletes technikai készültsé­get, de a legérettebb muzikalitást érző szivet, el­mélyedést. Zathureczky Ede, aki nemrég mint „Edus" bársonyzekéiben ígérgette a fényes mű­vészpályát, ma beérkezett név. A zenekart Hu­bay mester maga vezényelte. Három magyar em­ber fogott össze, hogy ezt a nevet fo’irja a világ­hír számj’ára. A mesterfa tanítvány é§. — Tóth János, aki a mesteri hegedűt készítette a fiatal művész ujjal alá. Zathureczky Ede előtt már nem megostromlandó vár a müveit külföld, tíz ősszel Schwelzban turnézott, babérokat aratva, nem kell valami nagy jóserö hozzá, hogy nemsokára mind az öt világrészben fogják ismerni a nevét. {*) Andrejew Leonid uj darabja Berlinben* Berlinből jelentik, hogy a Tribüné színpadán most mutatták 'be Andrejew Leonidmak a „Gondolat" című pszichológikus és íélig-meddig pszichiátri- kus darabját. A darab gondolata: Az ember csak a gondolatok világában marad. Itt mindenről ál- modhatik, itt mindent megtehet, .itt király és anarchista lehet. Ez az ember Igazi ereje, de jaj, ha a gondolatok szabadjára kerülnek és az em­beri ellenállás nem bír velük. A darab hőse or­vos, anatómus, aiki az élő és holt oromgutanggal kísérletezik s efölött gondolkodik. Ez a tudós tele van kétellyel és a gondolatnak örökös harcával s a végén kétségbeesésében gyilkos lesz anélkül, hogy választ adna arra a kérdésre, vájjon az őrület, amelyet játszik, valódi őriilet-e, vagy csak a gondolatok elől való menekülés. A fősze­repet Wegener Pál játszotta óriása sikerrel. (*) Egérfogó. A Várszínház bemutatta Móra Zoltán dr.-nak 3 felvonásos vigjátékát, az Egér­fogód. Móra Zoltán vígjátékénak fölépítése biz­tos, dialógusa eleven, figurái mind élnek, mozgé­konyak és mindez arról tesz tanúbizonyságot, hogy Móra Zoltánban egy igen figyelemreméltó talentumot ismertünk meg. Érdekes, hogy a kez­dők gyöngeségeitöl, ingadozásaitól teljesen ment Móra Zoltán darabja és ha talentuma mélyül, fino­modik, fegyelmeződik, tigye'emreméltó dolgokat várhatunk majd tőle. Darabjának egyik íőérde- kessége, hogy a falusi ember élete mint kapcso­lódik bele a városi emberébe. A tisztiszolgából lett kisgazdapárt! képviselő!... Mindnyájan ka­cagtató, bohózat! alakot várunk, ahelyett megje­lenik a darab legférfiasabb egyénisége, kár, hogy a szerző nem bírt vagy nem tudott neki nagyobb szerepet adni. (*) Magyar szerző darabja Berlinben. Orbók Attila a Tünemény cimü háromíelvonásos vigjáté­kát elfogadta előadásra a berlini Theater an dér Kordin end au tehstarasse és Dér Komét cím alatt pár héten belül színre is hozza. (*) A Citera Kolozsváron. Kolozsvárról je­lentik: Tegnap este mutatta be a kolozsvári Nem­zeti Színház Bárd Oszkárnak szatirikus tragédiá­ját, a Clterát. A főszerepeket Izsó Miklós, Mi­hály fi, Táray, Oláh Ferenc, Szabados Piroska, Míklósy Margit, Laczkó Aranka, Berki József és Nagy Gyula játszották. A Citera a mindennapi ember mindennapi tragédiáját ábrázolja. A hő­siesség hiányát igyekszik megmutatni berfne a szerző, a végzet keserves tévedését, amely sok­szor kifelejted belőlünk a nagy percekkel szem­ben való és a megálmodott izmos gesztushoz szükséges erőt. Azt a keserű ízt adja ez a darab, amit érez az ember, amikor rájön, hogy igy és emigy kellett vdflia cselekdnie és másképpen cselekedett. Mindig másképpen és mindig sílá- nyabbül. Az emberi kicsinység és tökéletlenség fanyar magáraeszmélésc ez tí darab. Az ernbe* tökéletesnek születik — vallja a szerző, — de el­romlik, élposványosodik az irton, mint egy, gyö­nyörű gépkocsi silány pneumatikja. Minden ke­gyetlen élménynél újból és újból meghal az em­ber s ha egyre fáradtabban és szlutelenebbül tá­madunk is fel, mégis csak föl támadunk. Mert az élet sem nyújthat mást, mint ami lényege s az életnek léfiyege: élet. (*) Szomory Dezső Becsben. A Glória vig- szinházi sikeréről a bécsi lapok is a legnagyobb elismerés hangján emlékeznek meg. Szomorjmak egy régibb müvét, a Györgyike, drága gyermek­et, amelyet szintén a budapesti Vígszínházban adtak, a bécsi Renuissance-Bühne szerdán mu­tatja be Leneken das liebe Kind címmel. (*) A Lakájok Prágában. A prágai német színház tegnap este Hajó Sándornak, tí budapesti Magyar Színházban nagy sikert aratott szellemes vigjátékát a Lakájokat adta elő. A darab csehor­szági miliőbe van átültetve s a szerepek közül csak egyet hagytak meg magyarnak, a hülye is­tállóim alakját. Az átültetés meglehetős szeren­csétlenül sikerült, az istállóim beállítása pedig ■egyenesen kínos volt az előadást végignéző ma­gyar közönségre. A főkomornyik szerepét Kré­mét igazgató játszotta karakterisztikus és finom alakítást adva. Jeanette szerepét Lo Bertram vendégmüvésznő alakította kedvesen és sikerrel. («■) if ______________ Péntek fabrti&r 9. _ A prágai német színház műsora: Péntek: Manón. Kubla fellépte. Szombat: A cárnő kegyence, (premiér) Vasárnap délelőtt: Hangverseny. / Vasárnap délután: Ö és a nővére. Vasárnap este: A cárnö kegyence. A prágai német kis-szsnpad műsora: Szombat: Menekülés Velencébe, (premiér). Vasárnap délután. Casanova fia. ** Vasárnap este: Menekülés Velencébe. A kassai magyar színház műsora: Pénteken: Három a tánc.­§P'®Ü¥ Az atlétika nagy napjai. Európa atlétikai szö­vetségei többé-kevésbbé már megállapították a (Legnagyobb versenyeik időpontját Eszerint az európai atlétikának pirosbetüs napjai a követke­zők-lesznek: Február 18. Paris: mezei futóbajnok­ság. Február 25. Páris: francia katonai bajnok­ság, március 10. London: nemzeti mezei futás, március 25. Páris: az öt nemzet mezei futóver­senye, március 25. Nizza: nemzetközi staféta- futóverseny Nizza körül, április 1. Breslau: né­met erdei bajnoki futóverseny, április 8. Berlin: tavaszi erdei futás, április 8. London: Oxford— Cambridge mérkőzés, május 20. Páris: francia— belga mérkőzés, május 27. Berlin: Potsdam— Berlin stafétái utas, május 27. München: Grirn- wald—-München staíé-tafutás, május 27. Luxem­burg: nemzetközi szövetségi verseny, junius 29— 30.: Német kerületi bajnokságok, julius 1, London: angol nemzeti bajnokságok, julius 1—7-ig Göte­borg: nemzetközi atlétikai hét, julius 7. London: nemzetközi .angol bajnokságok, julius 8. Luxem­burg: Elszász-Lotharingi.a—.Luxemburg országok közötti mérkőzés, julius 15. Paris: francia baj­nokságok, julius 29. Páris: angol-francia mérkő­zés, aug. 5. Duisburg: nyugatnémet—hollandi mér­kőzés, augusztus 17—19. Frankfurt: német-bajnok­ságok, augusztus 19. Paris: svájci—francia mér­kőzés, szeptember 2.: német—svájci mérkőzés, szeptember 9. Páris: francia—svéd mérkőzés, szeptember 9. Berlin: Asseburgreml'ékverseny, október 7.: német gyaloglóbainokságok. Temiiszvilágbajnokságok (fedett pálya) Bar­celonában: WC Cravien (Ang.)—J. Alonsó (Sp-) 6:1, 6:0, 6:2. D. M. Greig (Ang.)—St Mender (Lengy.) 6:1,,4:6, 6:1, 6:3. Lacoste (Francia)—Di- cente (Sp.) 8*0, 6:0, 6:0. Coulteas (Francia)— Freudeníhal (Dánia) 1:6, 6:3, 6:4, 8:6. Larsen (Svédoirsz.)—Gonalez (Sp.) 6:1, 6:4, 6;0. Olasz futbaüeredmények: Pro VercelH—Turin 2:1, Casale—Intemazionale 1:0, Sampierdarenese —-Virtus 3:1, Petrarca—Pisa 2:1, Juventus—Der- thona 2:1, Spezia—R ivarölese 0:0, Genova—-Milán 3:1, Bologna-—Esperia 5:0, Savona—Novara 2:2, U. S. Livorno—Padova 2:1. Az I. FC Nürnberg spanyolországi túráján 9 mérkőzést játszott, ebből csak hármat nyert meg, 5 ízben vereséget szenvedett, mig eldön­tetlenül egyszer mérkőzött A cseh-szlovák válogatott jéghockey-csapat ma, csütörtökön Párisba utazott, ahol részt vesz a Jean Potln aranyserlegért folyó küzdelmekben. Az Oxford Canadians kitűnő csapata lesz való­színűleg a győztes, a helyezésekért erős vetél­kedés várható a cseh-szlovák, svéd és belga csa­patok között. Nemzetközi kerékpáros kongresszus Parisban. Amerika, Anglia, Belgium, Dánia, Spanyolország, Franciaország, Luxemburg, Olaszország, Hol­landia, Portugália, Svájc és Cseh-Szlovákia ki­küldöttjeinek jelenlétében nyitották meg a 37-fk nemzetközi kerékpárkorgresszust. Magyarország, Lengyelország és Ausztria felvételi kérelmét tel­jesítették. A rövid távol világbajnokságban ezen­túl nemzetenként 4 amatőr és 4 hivatásos, a hosz- szutávon világbajnokságban 3 versenyző vehet részt. Az 1923. évi világbajnokságok színhelye Zürich—Oerlikon lesz és pedig augusztus 18—19., rövidtávú (hivatásos-amatőr) augusztus 25., or­szágúti amatőr, (Zürich—Basel—Zürich 160 km.) augusztus 26. országúti hivatásos (100 lom.). A sport igazi diadala. A münsteri egyetemen egy doktor-jelölt a következő témáról irt pro­lii óciót: A sportsajtó és a spor(tudósítás. Sport- propaganda célzatú kritikai (ódium, különös te­kintettel Nyugut-Németorszáigra. Tíz évvel ez­előtt aligha avatták volna doktorrá ezzel a1 té­mával a jelöltet. Még a konzervatív egyetemeken is jelentkezik az idők haladása’.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom