Prágai Magyar Hirlap, 1923. február (2. évfolyam, 25-47 / 178-200. szám)

1923-02-09 / 31. (184.) szám

Péti telt, február b.

KÖZGAZDASÁG

A régi koronatartozások kérdéséhez.

Irta: Schmidí Imre.

I.

Pozsony, február 8.

Ámbár az illetékes szakkörök már számtalan alkalommal foglalkoztak a nyilvánosság előtt a régi ko r o rraikötelexettségek kérdésével és egész irodalöm fejlődött ki e tanulmányokból, még most is halunk oly érveléseket és még most is látunk oly eseményeket, melyek alapos megfontolás mellett semmi esetre sem következtek volna be. A laikus (közönség már rég elszökött a gondolkozástól. Itt tehát botlásokon nem is csodálkozhatunk. De miután ismert pénzügyi és jogász- tekintélyek is gyakran esnek e hibába, szomorú bizonyítéka ez annak, hogy sem a jelenlegi gazdasági helyzetet megítélni, sem a legközelebbi jövő eseményeire következtetni nem tudunk. A jelenlegi gazdasági helyzet megítélésében megakadályoz minket a tájékozottság teljes hiánya, az előrelátásban pedig az események gyors egymásutánja. Az emberiség a pillanatnyi benyomások alatt cselekszik, mert logikus következtetéseiben legtöbbször csalódott. Pedig nem a logika volt a hibás, hanem az, hogy mindannyija* egy józan világnézetre volt építve, mely —- sajnos — ma már nem létezik.

Sem a pénz értékét, sem annak célját nem teszik az emberek megfontolás tárgyává, hanem látszólagos pillanatnyi előnyökért feláldozzák azt. Csakis ez magyarázza meg a legutóbbi idők eseményeit is- Amint Ilire terjedt a régi kötelezettségek összeírásának, gondolkozás nélkül ezer tanácsadója és ugyanannyi követője akadt annak a gondolatnak, hogy sürgősen rendezzük a magyar- országi jelzálogos tartozásokat. Az itteni adósok siettek a megegyezéssel, mely sok megfontolást nem engedett. Az egyezségi ajánlatok tömege pedig a magyarországi hitelezőket arról győzt# meg, hogy nagy engedmények (?) tételére nincs is szükségük. Az adósok boldogok voltak, ha 40—50 százalékos egyezséggel megelőzhették a clea- ringhivatal felállításában képzelt veszedelmet. Arra, hogy az 50—60 évi törlesztésre felvett kölcsön lejáratelőtti visszafizetését senki sem követelheti az adóstól és arra, hogy az évtizedekre biztosított 4—5 százalékos kamatlábat, vagy 5—6 százalékos évi amortizációt senki sem emelheti fel, arra nem gondolt senki.

Mindenki csak a számszerű eredményt nézte, mely a mérleg passzív oldalán egy tételt a felére redukált. Azzal, hogy ez a redukció tényleg növelte-e a tiszta vagyon értékét és vájjon a passzívumnak ez a redukciója növeLte-e a magángazdaság hozamát is, aligha, törte a fejét a kiegyezők valameyikc. Igaz az, hogy7 ha ingatlanomat feleannyi adósság terheli, úgy a vagyonom tiszta értéke nagyobb. Azonban ki állít hatja azt, -hogy ez az uj, számszerűleg csak fele tartozási összeg tényleg kevesebb, mint az a valorizálható régi koronatartozás értéke volt, melyet feleannyi cs. koronával kiegyenlitet- tünk. Ezt csupán azok állíthatják, kik megtakarított fölösleges pénzzel rendelkeztek és így7 nem voltak kénytelenek az arra fordított tökét sem újból kölcsönvenni, sem pedig gazdaságukból kivonni. Azonban mindjárt problematikussá lesz a kérdés, mihelyt az utóbb említett esetek egyike vagy másika bekövetkezett.

Az olcsó, hosszúié járatú kölcsönök ideje elmúlt és még nagyon sok idő fog eltelni, amíg ez kapható lesz. A múltban ezek az olcsó és hosszúlejáratú kölcsönök tették lehetővé a beruházást és az intenzivebb gaz- dálkozást, melynek eléréséért számos esetben jelentékenyebb áldozatokat is hoztunk, bár akkor 1—2 százalék költség és ugyanannyi árfolyamveszteség is nagy pénz volt- Ma csak*a drága*, rövidtejáratu és bizonytalan hitel áll a gazdálkodók rendelkezésére, ha ugyan ezt is egyáltalában meg tudják szerezni. A társadalmi viszonyok és az állam pénzügyei állandóan és még igen sokáig súlyos pénzáldozatokat fognak kivárnia a mezőgazdaságtól, melyeket a normális bevételekből fedezni nem lesznek képesek. A drága kanra!, a rövid lejárat és a hitelező szeszélye azonban lényegesen meg fogja csappantam a gazdálkodás jövedelmét és lépten- nyomon keresztül fogja húzni a gazda minden számításait. A gazdaságból elvont tőkét nem fogja tudni pótolni cs hogy ezt pótolhassa, újabb és oly nagy áldozatokra lesz szüksége, mely a pillanatnyi láts^ó’agös előnnyel, a tartozás számszerű összegének csökkentésével semmi arányban sem áll.

A magángazdaság ezzel az egyezséggel csupán csak egytől menekült, hogy a kifizetett hosszúlejáratú tartozásának évi törlesztési hányadát a jövőben nem kell esetleg cs. koronában fizetnie. Azt soha senki nem állíthatta és (néhány lelkiismeretlen emberen kívül) nem is állította, hogy a hosszúlejáratú tartozás összegét a felállítandó clearing- hivatal felmondhatja és az adóson behajthatja. Az eredmény tehát nemcsak egyenlő a nullával, de talán annál is rosszabb, mert a megtakarított 5—6 százalékos évi annuitás helyett k felére csökkentett tartozás után ennél csak kamatban sokkal több kamatot lesznek kénytelenek fizetni. Az uj kamat á csekélyebb tartozás után több lesz-, mint amennyi volt a régi járadék, melyhen a kamat mellett a tőkehányad is benfoglaltatott.

Sok embert hallottam disputáim, kik a megegyezés és visszafizetés mellett állást foglaltak. Ezek azzal is érveltek, hogy a csehszlovák valuta Zürichben már is visszamegy és véleményük szerint még tovább vissza fog menni. így tehát a megegyezés a mai időpontban a legalkalmasabb az adósra, ki ezáltal vagyonát jórészben tehermentesíti. Ez pedig oly előny, mely mindenesetre megéri, hogy átmenetileg (?) a nagyobb kamatterhet vállaljuk.

Ez sem áll! Ugyanis-, ha az illetők próféciája még annyira is beteljesednék, ez nem jelentene mást, mint a földbirtok értékének újabb emelkedését s amennyiben a csehszlovák valuta esnék, abban az arányban csökkenne a fennálló pénztartozás értéke ás következésszer iien az évi amortizációs teher is.

Ellenben ezzel szemben bekövetkezhet valutánk emelkedése is. A kiegyezésnek pedig ebből nagy hátránya lehet. Ha a csehszlovák korona értéke emelkedik, a beálló pénzszűke még jobban megdrágítja az uj kölcsön kamatlábát és még inkább bizonytalanná teszi a kölcsön tartós jellegét is. Ellenben a régi kölcsön semmi uj veszélyt sem hozhat a földtulajdonosra, mert ez a kölcsönét annak ideién jiranyva!útiban vette fel. Ha behozzák nálunk az aranyvalutát, akkor is csak a tartozás összegének egynegyed-egyötöd részét lesz kénytelen aranyban megfizetni, aszerint, hogy a csehszlovák koronát hol stabilizálják. De nem rejt magában a cseh-szlovák korona bármilyen emelkedése sem veszélyt azért, mert az évi annuitás összegét annak idején aranyértékben, a birtok hozamához arányosítva állapították meg és igy annak változatlan fen ma rád ás a még akkor sem okozhat az adósnak veszteségejt, ha Zürichben a mi koronánk egyenlő lenne egy svájci frankkal és ezen magas kurzuson, vagyis a régi arany- valuta-értékben stabil-izáltatnékHa a régi kölcsönt nem a megtakarított, fölösleges pénzből, hanem akár újabb kölcsön felvétele által, akár pedig az üzletből elvont tőkével egyenlítették ki, ez minden esetben redukálni fogja az ingatlan hozamát. Redukálni fogja az évi kamatteher és a törlesztési hányad emelkedése álltai és azáltal, hogy oly hasznos beruházások maradnak el, melyek azelőtt a gazdaság jövedelmezőségét fokozták. Amig pedig a régi annuitásnál az évi kamat teherszaporodása ellen a gazdaság biztosítva volt, addig az elvont összeg pótlása nemcsak hogy a veszélytől nem biztosit, hanem valószínűvé teszi annak bekövetkezését. A deflációs pénzügyi politika a normális viszonyok helyreálltáig mindig pénzhiányt és pénzdrágaságot fog maga után vonni. Ki hitte volna csak pár évvel ezelőtt is, hogy nagybankoknál megszokott és megengedett kamatláb 10—20 százalék lesz? Valóban nevetségessé teszi az uzsoratörvény fennálását a mai lehetetlen állapot, mely a kamat és járulékok felszámításánál mindent megenged. Nagyobb pénzszűke mellett találkozunk 50—60, sőt némely helyen 100—300 százalékos kamatlábbal, sőt heti 6 százalékos pénzzel is. Csak egy rövid ideig legyenek a hitelezők ily kamatláb fizetésére kényszerűvé, minden az egyezségben elért előnyt elveszíthetnek.

Törvényeink megtiltották a nemkonskri- bált és am agyar állampolgárok követeléseinek kiegyenlítését. Igaz, hogy ebben néhány ellentmondó rendelkezés oly zavart hozott, hogy a hatóságok is teljesen tájékozatlanok, de ez még nem jelenti azt, hogy c tilalmak áthágása amnesztiát nyert. S ha a követelés kiegyenlítése nem lesz figyelembe véve, ez birság nélkül is oly csapást mér az cgyezke- dökre, mely őket romlásba is döntheti. De ha ettől az említett zűrzavar meg is védi azokat,

nem védi meg a jövedelmi adótól, amelyet az egyezségben megtakaritott összeg után fizetni kell. Ennek és az adópótlékoknak a magassága pedig semmi esetre sem oly csekélység, melyet figyelmen kivül hagyhatunk.

De még más veszélyek is fenyegetnek. Habár ezzel egyelőre nem számolunk, mert rövidesen még be nem következhetnek: a

valutareform hatásai a pénzpiacra. Jól iud- juk, hogy úgyszólván egyetlen nemzet vattájának árfolyama nem fejezi ki annak belföldi vásárlóerejét. A várható valutareform pedig még inkább kihatással lesz a belföldön a pénz arányának és forgalmának kialakulására. Vájjon nem iogja-e a tőkéseket arra indítani, hogy készpénzköveteléseiket bevonják és ezt oly értékbe fektessék, melyek általános, vágj7 egyéni felfogásuk szerint nem jönnek a valuta devalválódásával arányban elértéktelenedésbe és vájjon ennek folytán nem lesz-e kényszerítve a liitelkereső akár a tőkében, akár a járulékokban, akár pedig egyéb feltételekben oly súlyos terheket magára vállalni, melyek a készpénzkövetelés devalválódásának összes, vagy legalább is nagyobb részbeni kockázatát viseli? Mindezt csak a jövő fogja megmutatni!

Ezek a veszélyek a hitelkeresőktől csakis a hosszúlejáratú kölcsönök problémájának megoldásával bárithatók el véglegesen. Ezért nemcsak a pénzügyi kormány, hanetó egyes gazdasági faktorok is állandóan foglalkoznak a hosszúié járatú kölcsönök kérdésével, mely azonban még mindig csak a tanulmányozás stádiumában van. Pozitív intézkedése cseh-szlovák kormánynak az 1920. évi július 11-ón kelt 238. számú törvény, mely a Lan desbankot és a Böhmische Hypothekebankot felhatalmazta arra, hogy működésüket Szlo- venszkó és Ruszinszkó területére is kiterjesszék. Bár ennek immár közel 3 éve, még annyira sem jutottak előre, hogy az emlitett bankok valamelyike a tervbevett fiókját itt felállította volna, vagy legalább is az itteni működésére vonalközé szabályzatot elké sziteíte volna. Hasonló stádiumban vannak a Szlovenszkó és Ruszinszkó pénzintézetei nek egyesülete részéről előterjesztett javaslatok iis, mely a hosszúlejáratú kölcsönök kérdésének megoldását célozták. Az emlitett pénzintézetek szervezete minden eszközt és minden alkalmat megragad arra, hogy az ügyet előbbre vigye, de sajnos, ez mindez- ideig eredménytelen volt.

Szlovenszkó és Ruszinszkó pénzintézeteinek jelzálogkölcsönáHománya 1913 végén meghaladta a 200 millió aranykoronát, figyelembe nem véve az ettől csupán alakilag különböző jelzálogos váltókölcsönöket. Az évi kölcsönfolyósítások e pénzintézeteknél 30—40 millió aranykorona között ingadoztak. A budapesti emissziós intézetek összes jelzálog- levél kölosönei a községi kölcsönökkel együtt az emlitett időpontiban 220 millióra emelkedtek 20—30 miliő aranykorona évi folyósítással. Ha ehhez az összesen 420 millió aranykorona kölcsötiállományhoz hozzászámítjuk a különféle osztrák és erdélyi pénzintézetek által folyósított tekintélyes összegeket, valamint a különféle vármegyei, községi és egyházi alapok által engedélyezett hosszúlejáratú kölcsönöket, bátran állíthatjuk, hogy Szlovenszkóban és Ruszinszkóban a hosszúlejáratú kölcsönök állománj-a a háború előtt 500 millió aranykorona és az évi szükséglet 70—80 miliő aranykorona volt. A háború alatt és a háború után bekövetkezett pénzinfláció folytán ez a szükséglet a minimálisra csökkent, de mióta az államok a nagy papir- pénzforgalom leküzdésére törekednek, e deflációs pénzügyi politikai ismét és oly fokozott mérvben tolta előtérbe a hosszúlejáratú kölcsönök szükségét, hogy annak hiánya nemcsak a községeknél, hanem a nagyobb magángazdaságoknál is a legkétségbeesettebb pénzügyi állapotokat idézte elő. Hogy ennek ellenére az irányadó körök mégis oly vontatottan foglalkoznak e kérdéssel, ezt csakis pénzügyi okokra tudjuk visszavezetni. Ez pedig a záloglevelek elhelyezésének kérdése. A közönség az a része, mely eddig szívesen helyezte el pénzfölöslegét záloglevelekben, a valuta szétválasztása által oly szédületes veszteségeket szenvedett, mely azok nagy- részét nemcsak, hogy bizalmatlanná tette minden befektetési papír iránt, hanem megfosztotta őket az anyagi tehetőségtől is, hogy belátható időn belül ily papírokat vásárolhasson. A legkitűnőbben vezetett záloglevélintézetek papírjai sem tudnak piacot szerezni és árfolyamuk oly alacsony, hogy a korábbi átlagos kamatozás mellett csakis 40—50 százalékos árfolyamle vonással tudnak készpénz- kölcsönöket folyósítani.

Ez az állapot rövidesen nem javulhat. Az állam szükségletei minden fölösleget abszorbeálnak. Az állampapírok árfolyama és kamatoztatása 8—10 százalékos hozamot biztosítanak. mely a 4 és 4 és fél százalékos záloglevetek elhelyezését teljesen lehetetlenné teszi. így tehát, ha a hitekeresők részére lehetövé is válik a hosszúié járatú kölcsönök megszerzése, ez csak súlyos anyagi áldozatok árán lesz lehetséges, mely a készpénzegye z- ségekné! elért minden előnyt problematikussá tesz.

_____________________________________*3

— A gazdasági válság és a munkanélküliség.

Hivatalosan közük: Tegnap délelőtt a gazdasági kérdések tanácstestütetének elnöksége (gazdasági parlament) a bizottságok a 1 elnökeivel cs szakreferenseivel ülést tartott, amelyben a gazdasági válság és munkanélküliséggel összefüggő kérdéseket tárgyalták. A vitában, amelyet Kovarik dr. mérnök elnök vezetett, részt vettek a következők: Hauipl képviselő, Mulácsek vezérigazgató. Drachovsky tanár, Zika elnök, Stodola elnök. Pacovsky, lieller, Csűrik Roscher, Pohl nemzetgyűlési képviselők és a gyáriparosok képviseletében Hodács dr. tanár főtitkár. A kormány részéről teendő legfontosabb intézkedések tekintetében az értekezlet a következő irányelvekben állapodott meg: 1. Az államháztartásban a takarékossági intézkedéseknek erélyes végrehajtását fogják követelni a kommáytól, hogy a kiadásokat szintén arányba hozzák a cseh-szlovák korona árfolyamával. A tanácskozó testület azon a véleményen van, hogy ezeknek a megtakarításoknak a végrehajtása tekintetében a gazdasági élet szakembereinek közreműködésére minden tekintetben szükség van. 2. A vasúti tarifáknak sürgős dek!assziifükációját követelik, valamint a forgalmi leszállítását és a széntairiíák csökkentését. Követelik továbbá a tarifáknak valamennyi vonatén újból váló átszámítását, különös tekintettel a szlo- venszkói vasútokra. 3. A szénadó-törvény no- veilirozását oly módon, hogy a szénadót valamennyi saétifaíra nézve leszállítják és a koksz- gyártás számadójának teljes megszüntetését. A vita során hangsúlyozták, hogy ezek a követelések természetesen ínég nem merítik ki mindazokat az eszközöket, amelyek a mostani munkanélküliség kiküszöbölésére vezetnek cs ennélfogva ,a termelési költségek leszállítása, valamint a létfenntartási kiadások olcsóbbodására nézve az eddigi utón további leneseket is kell tenni

— Mezőgazdaság: hét Prágában. Február 11- től 17-ig a cseh mezőgazdasági szövetség mezőgazdasági | hetet rendez, amelynek igen változatos a programja. Az előadások hétfőtől csütörtökig bezáróan a cseh műegyetem fizikai termében lesznek. Február 16-án és 17-én a lótenyésztés kérdéseiről tartanak tanfolyamot Ugyanezeken a napokon és ugyanabban az időben a burgonyatenyésztés és nemesítés kérdéseiről is fognak előadásokat tartani. Ezekkel kapcsolatosan ugyanazon a helyen a burgonyatenyésztők szövetsége kiállítást is rendez. A gyümölcstenyésztők ugyanebben az időben külön tanfolyamot készítenek elő. A mezőgazdasági hét befejezéséül február 17-én a gazdálkodónők tanfolyamát rendezik.

— A prágai mintarásár butorkiálliíása. Hivatalosan közük: A március 11-tol 18-ig tartandó prágai mintavásáron 36 bútorgyári cég, 630 négyzetméter területen fogja gyártmányait bemutatni és azonkívül 41 kiállító lakásberendezéseket hoz a mintavásárra, inág pedig a G) pavilonban 800 négyzetméter területén A butcrkiállitás az építőipari kiállításhoz hasonlóan március 13-án túl még egy hétig, vagyis március 25-ig lesz nyitva, hogy az érdeklődőknek alkalmuk legyen a csehszlovák bútoripar fejlettségéről meggyőződni.

— A mező- és erdőgazdasági munkabérek szabályozása- Tegnap az országos földmivelés-. ügyi tanácsnál Prágában értekezlet volt a mezőgazdasági munkásság jövő évi bérviszonyairól. Általában a munkások jóakarattal viseltettek ezeknek a tárgyalásoknak a foiyamán. Az egyes gazdasági kategóriáknak az eddigi munkabéreknek 15—30 százalékig való leszállítására irányuló javaslatok azonban véglegesen nem intéződtek el, mivel azokat az országos tanács legközelebbi teljes ülése számára tartották fönn. — A földmi- velésügyi minisztérium közli: A csehországi erdőgazdasági munkálatok országos tanácsában a munkaadók és alkalmazottak képviselőinek liosz- szabb tárgyalása után most állapították meg az 1923. évre szóló erdőgazdasági béreket Csehország részére. Eszerint az egyes területeken külön szerződést fognak kötni. Az erdőgazdasági muukatanácsot szükség esetén az érdekelt felek kérelmére összefogok hívni

— A régi cári aranypénzt bevonják. Moszkvai távirat jelenti: A magántulajdonban levő valamennyi cári aranypénzt már a legközelebbi időben az úgynevezett cservonc szovietaranvpénzre kell becserélni. A vonatkozó rendeletet most készítik elő. Az uj aranyérmek veretését, amelyebbnek szabad forgalmát az állam szavatolja, már megkezdték. Egy arany cservonc — mint azt a P. M. 11. is megírta — 10 aranyrubelnek felel meg.

— Újból megjelenik a magyar kereskedők bonltáskönyve. Budapesti’ szerkesztőségünk jelenti: A Molnár és Bauer-féle budapesti tudakozó-intézet újból sajtó alá vette a már 30 év óta kiadott, e-urópaszerte ismert Jnformationsbuch für Ungarn“ című hitellexikont, mely a világháború kitörése óta most jelenik meg ismét első ízben. Mint ismeretes, az 'ntézet minden magyar kereskedő bonitását uj információk alapián. titkos kulccsal állítja be a könyvbe és igy tájékoztatta a hitelezőt a cégek bonitásáról. Az ui könyv körülbelül 600 nagyoldalra terjed és több. mini. 20.000 uj információt tartalmaz. Nagy érdeklődéssel várja már a kereskedő világ az ni hitellexi- kont, mert a lefolyt 10 év alatt teljesei) megváltozott a cégek bonitása és ezrével létesültek uj kereskedők (főleg textil-engrosszisták). Nagyjában véve kedvezőnek jartják a magyar kereskedője bonitását, kik régi cseh tartozásaikat megértéssel és igazságos alapon iparkodnak rendezni.