Prágai Magyar Hirlap, 1923. február (2. évfolyam, 25-47 / 178-200. szám)

1923-02-07 / 29. (182.) szám

Szerda, február 7. A VII. nemzclhözl slfcongresszus Prágában. Prága, február 6. (Saját tudósítónktól.) A világ sífutóinak VII. nemzetközi kongresszusa hétfőn kezdő­dött meg. A cseh siszövetség széleskörűen készítette elő a kongresszust. Nemcsak Itt Prágában sorakoztatott egy látnivalót a má­sikhoz, hanem vele kapcsolatban rendezte 28. nemzetközi főversenyét a Riesengebirgé- ben s hozzácsatolt egy ötnapos kirándulást a Riesengebirgébe, egy négynaposat a Magas Tátrába s egy kétnaposat a Böhmerwaklba, agy hogy maga a kongresszus szinte elvész az ünnepségek közepette. A sikongresszusok célja a sífutás fellen­dítése s egységes versenyszabályok meg­állapítása. Minden állaim egy szavazó tagot s több tanácskozót küld ki bele, úgy hogy kerete meglehetősen szűk. Tanácskozásaira az országos szövetségek hivatalos kiküldöt­tein kívül csak a sajtó képviselőit engedik be. A tanácskozás csendes, száraz, de a ha­tározatok messze kiható fontossággal bírnak. Az idei kongresszus feladata uj verseny- szabályok megállapitása, a sífutás mesterei, a norvégek javaslatai alapján. A kongresszus megnyitó ünnepségeiről már megemlékeztünk, a mai nap a munka napja volt Reggel 9-kor kezdődött meg az Altstádter Rathaus tanácskozótermében. Synácek János dr., a cseh siszövetség elnöke nyitotta meg. Elsősorban átvették a meg­bízóleveleket. Franciaországot dr. Ninelie Pierre és D’Albanne, Németországot dr. Frey, Finnországot Levaelahti kapitány, Norvégiái Amundsen kapitány, Oestgaard kapitány és Horm, Svájcot Weber ezredes, Svédországot Nordenson és Norling mérnök, Magyarorszá­got Schwicker Richárd dr., Ausztriát Gom- perz mérnök, Jugoszláviát Fran Jesenko dr., Romániát Palangeano és neje, a cseh si- szövetséget Synácek dr., Rössler-Orovsky és Pavlousek mérnök, a cseh-szlovákiai német siszövetséget Wünsch és Rotter mérnök kép­zelik, Szlovenszkó sisportját a Kárpátegye­sület elnöke és főtitkára, Guhr Mihály dr. és Hefty Gyula Andor képviselik, persze csak mint érdeklődők. A kongresszus elnökévé Rössler-Orovskyt, alelnökévé a svédek és franciák indítványára Weber svájci és Nor­denson svéd kiküldöttet, titkárává Pavlouse- ket választották meg. A kongresszus uj tag­jaiul felvették a jugoszláv siszövetséget (21 egyesület) és a lengyel siszövetséget. A hato­dik kongresszus jegyzőkönyvének felolvasá­sa után a nemzetközi versenyszabályokra került a sor, amelyek már 1910 óta készülnek. A tanácskozást délután folytatták. fűért fámogaQa Mussolini Franciaországot? — Anglia nem bánt jól Olaszországgal. — Mussolini elkedvetlenedett. — Róma, február 5. (Saját tudósítónk távirata.) Az olasz közhangulatnak a külpolitikai eseményekkel kapcsolatban érdekes jellemzését hallottam tegnap egy a hivatalos külpolitikát alaposan ismerő egyéniségtől. — Nem szabad azt hinni — mondotta informátorom —, hogy az olasz nép a néme­tek ellen gyülölséggel viseltetik s hogy a franciákat elragadtatással szereti, viszont nem szabad azt sem hinni, hogy az olasz közhangulat pronémet lenne, mert sokkal in­kább antifrancia. Az olasz külpolitika a Ruhr-kérdést ebből a szempontból mérlegeli: könnyű megenni valamit, de más kérdés az, hogy meg birjuk-e emészteni s mert az ola­szok nem hiszik azt, hogy a Ruhrvidék meg­szállása könnyen megemészthető falat lenne, inkább távol maradnak az evéstől s megma­radnak amaz álláspontjuk mellett, hogy jó­étvágyat kívánnak a francia szövetséges­nek a lakmározáshoz. Az olasz politika a legszívesebben tartana Angliával és rezer- váltan viselkedne a francia törekvésekkel szemben, de nem szabad elfelejtenünk azt, hogy Anglia rosszul bánt Olaszországgal. Génuában Schanzer szívesen szekundált Lloyd Georgenak és a végén, az igéretek dacára, Schanzer semmit sem kapott Lloyd Georgetól. Amikor Olaszország fölvetette a háborús adósságok kérdését, a Balíour-jegy- zék volt Anglia részéről a felelet, amely ki­jelentette, hogy a reparációknak és a szö­vetséges adósságoknak összekapcsolásáról szó sem lehet. Arra is emlékezni kell, hogy az olaszok Velencében szerették volna meg­tartani a keleti békekonferenciát s ezzel szemben lord Curzon ragaszkodott Lausan- nehoz. Az is rendki vili rosszul esik az olasz politikáinak, hogy Mussolini jóvátételt memo­randumát Anglia figyelembe sem vette, de az angoi. kormány magáévá tette Bradbury ja­vaslatát, amelyről az olasz politikusoknak az a véleményük, hogy úgy akar bánni Né­metországgal, mintha az szövetséges lenne. Ezért inkább ballag Franciaország oldalán az olasz politika. Itt azonban súlyos akadályok gördülnek a jóbarátság elé. Az akadályok a kisantant nevű hatalmi csoportosulás nyo­mán támadnak, mert Olaszországnak nem lehet érdeke, hogy a szláv érdekcsoportok Középeurópából száműzzék az olasz érdeke­ket és hogy az Adriai-tenger partján termé­szetszerűleg kifejlődött olasz—jugoszláv el­lentétnél Jugoszlávia háta mögött pozitív hatalmi csoportosulás sorakozzék föl. — Mussolini lausannei szereplése óta meglehetős kedvetlenül szemléli az európai politikát és határozottan tartózkodik min­den aktivitástól. Mussolini Lausatineban föl­vetette ezt a nagy kérdést: Van-e még an­tant? Fs hozzáfűzte ezt a mellékkérdést: Ha van, akkor mi az organikus programja a német és orosz kérdésben? Mussolini ezzel Tátraszéplak, február 6. (Saját tudósítónk jelentése). Kilencedik íz­ben volt ezúttal a Tátra nemzetközi siverseny székhelye. A Kárpátegyesület rendezésében feb­ruár 2-án, 3-án és 4-én zajlottak le az ezidei versenyek, melyeken a lengyelek, a sziléziaiak, valamint az óriáshegység kiküldöttei, továbbá a Kárpátegyesület szepességi. kassai, rózsahegyi, turócszentmártoni, zsolnai, körmöci és pozsonyi tagjai vettek részt. Cseh-szlovák részről egy kassai futó jelent meg. Az ugróverseny nézőkö­zönsége azonban a felrándult zipsereken kivül részben a tátrai katonai sikurzusok tisztjei és a Tátra közelebbi környékén tartózkodó csehek és szlovákok köréből került ki. A vén Tátra két nappal a versenyek meg­kezdése előtt legszebb téli mezébe bujt: félmé­teres szüzíehér porhó takarta a hegyeket. Igaz, hogy a versenyek előestélyén beállt a főn, me­legnek fuvalma hirtelen olvadást, sőt esőt is ho­zott, mégis tűrhetően jó hóviszonyok mellett a versenyeket akadálytalanul le lehetett bonyo­lítani. Táv versenyek. Másodikén délelőtt az első és második osz­tályú táwerseny került eldöntésre. A közel tizen­öt kilométeres pálya igen szép volt: a Felkai-tó partján álló Sziléziai-menedékháztól (1680 m.) egy darabon a Felkai-völgyben vezetett le, majd a Gerlachialvi-csucs déli kifutóján felfelé kanya­rogva a Stószvölgybe ért, hogy onnan hosszú, szép lesiklással a Felkapatak újbóli keresztezése utált Táíraszéplakra (1010 m.) érjen. A pályát piros jelzöszalagok sűrűn jelezték. Nehezebb helyein pedig sárga zászlók szolgáltak figyelmez­tetésül s megfelelő pontjain pályabírók ellenőriz­ték a versenyzők áthaladását. A rendezőség ke­belébe tartozó orvosok mozgó szolgálatot telje­sítettek, azonban szerencsére ezidén sem volt komolyabb esetben szükség reájuk. Háromnegyed tizenkettőkor indult el a Szi­léziai-ház mellől az első versenyző, hogy szédü­letes iramban száguldjon lefelé a mérhetetlennek látszó fehér hótakarón. Percnyi időközben kö­vették a többi versenyzők s csaknem egy fél­órába került, mig valamennyi elindult. Az előző napi havazásnak és esőnek nyoma sem volt, úgy hogy csendes idő kedvezett a versenynek. Az­alatt Tátraszéplakon szépszámú közönség várta a versenyzők érkezését. Telefonüzenet adta tud­tára a célbiráknak a start idejét. Negyven perc­cel később hatalmas iramban ért célhoz az 1. számú versenyző, egy Zakopanéi gorál legény. Utána a hatos rohant be: Mückenbrunn, a kö­zönség által már jól ismert vakmerő lengyel diák. Harmadiknak a tizennégyes: a reichenbergi szövetség kiküldötte, Vinzenz Gottstein futott be. Hangos elismerés fogadta, hiszen tizenegy ellen­felét előzte meg. A versenyzőket meleg ital és köpönyeg várta. A legtöbben fáradtan és nagyo­kat fújtatva értek célhoz és rájuk fért a frissítő. Sorjában jöttek a többiek. Egyszerre csak meg­jelent az erdőszélen a liuszonkettes. Elegáns len­dülettel repül a cél felé, mindenki örömmel fo­gadta. amint megismerte a Tátra legjobb sifutó­ját: Thernt. Rajta igazán nem látni meg, hogy harmincnégy perccel előbb indult el a hétszáz méterrel magasabban fekvő starttól és tizenöt kilométer ut van mögötte. Háromuegyedegy el­múlt, amikor az-utolsó futó is célhoz ért. Csupán hárman adták fel szijszakadás vagy sitörés miatt a versenyt. * Ifjúsági verseny. Ebéd után a társaság átrándult Ótátrafüred- re. Az ifjúsági futók már jóe'őre felmentek a starthelyeikre. A pálya a Szalóki-csucs lejtőjén fekvő Hilgermann-emléktől indult s a Tarajkán át Ótátrafiiredre vezetett le. A versenyt három csoportban bonyolították le. Külön futottak a tizennégy éven aluliak, külön a tizennégy-tizen- Jíét évesek és külön a tizenhét-husz évesek. Ere­jüknek megfelelően, különböző hosszúak voltak a pályák is. Közben megeredt az eső; a célnál ernyőkkel várakozó nézők bizony különös lát­ványt nyújtottak. Staféták. Február tizenharmadikán a stafétaversenyek kerültek eldöntésre. Az idő ismét szép lett; azúr­kék mennyről ragyogott a téli nap s a friss idő pirosra csípte az arcokat Sajnos a hó is elkér- gesedett s az erdőben vezető nyom végtől-végig jegessé vált. A pálya ugyanaz volt, mint a táv­■a kérdéssel tiszta vizet akart önteni a po­hárba és véget akart vetni annak a lehetet­len helyzetnek, amely az antant-állarnokat ma látszólag' egymáshoz fűzi, de a valóság­ban az érdekellentétek óriási szakadékaival választja el. Mussolini kérdésére hideg és kimért volt a felelet. A diplomácia köntösé­ben már régen tetszelgő és az exkluzivitás diplomáciai előjogait fennen gyakorló kár­tyakeverők fensőbbséges lenézéssel fogadták az európai politikai élet merész noviciusát és a nagy kérdést s az azzal járó buzgalmat ezzel hütötték le: — Itt most a keleti kérdés­ről van sző és nem azokról a kérdésekről, amelyeket az olasz miniszterelnök fölvetett. Elképzelhető, hogy Mussolini ez után a fo­gadtatás után nein lelkesedik túlságosan an­tantbeli kollégái iránt és el kell ismernünk azt is, hogy Olaszország mai külpolitikája az olasz nemzetközi pozíciót bizonyos mérték­ben lesülyesztette. futásnál s arányosan volt három részre osztva. Összesen tizennégy staféta futott, ami eléggé jel­lemzi a nagy mezőnyt. E verseny után különösen nagy volt az érdeklődés. A váltóhelyeken szá­mos sífutó nézte, amint a fekete startszám vise­lője kék számozású bajtársának adta át a ver­senyt, avagy a kék a vöröset indította merész iramban tovább. A célnál lévők ismét izgalom­mal várták az érkezőket, hiszen itt dőlt el a Tátrastaféta vándordija. Ezidén újból két lengyel csapat volt az első. A szepesiek másodpercekkel szorultak a harmadik hehre. A hölgyek versenye. Vasárnap délelőtt volt a legszebbek verse­nye. Tátrafiireden siklottak nagy élvezettel és ügyességgel hölgyeink a cél felé. A lengyel, né­met és szepesi hölgyek ezúttal nemcsak a szép­ségüket, hanem a sportbeli ügyességüket is ösz- szeméríék. Ugrások. Délután ezer főnyi nézősereg előtt bonyoló­dott le Tátraszéplakon a verseny főszáma: az ugróverseny. Csodaszép idő kedvezett a rende­zőségnek. A délutáni villamos tömegesen ontotta magából a környékről felrándult embereket, akik hosszú, tömött falanxot alkottak az ugróráma ki­futója mentén. Röviddel két óra után megszólalt az ugróversenyt vezető biró sipja s széttárt ka­rokkal, hatalmas madárhoz hasonlóan, repült ki a sánc élére az első ugró, hogy húsz méterre! odébb hajlékony testtel rápattanjon a sercegö hóra s gyorsvonat! sebességgel iramodjon alá a lejtőn. Két óra hosszat tartott a verseny. Tizen­nyolc versenyzőnek egy próbaugráson kivül há­romszor kellett ugrania. Hangos tapsvihar kí­sérte a sikerült ugrásokat. Főképpen a tátraiom- nici Thern Aladár, a lengyel Suleja, Mückenbrunn és Buják valamint a máhrisch-ostraui Büchele ra­gadták hangos elismerésre a közönséget. A hegyek mögé hajlott lassan a nap izzó ko­rongja. mikor az ugrósánc környéke eleven han­gyabollyá változott s a két órán át egy helyen álló figyelmes közönség szánkón, gyalog, avagy sível igyekezett a széplaki szanatóriumba, ahol az eredmények kihirdetése következett. A ver­senybíróság vagy egy órahosszat tanácskozott s öt órakor Guhr Mihály dr. főorvosnak, a Kárpát­egyesület elnökének vezetésével megjelent a kö­zönség előtt, hogy a versenyek sikeres lezárását megállapítsa, kihirdesse az eredményeket és át­adja a győzteseknek a szcbbnél-szebb tisztelet­dijakat és emlékplaketteket. A szanatórium óriási étterme zsúfolásig megtelt, amikor Guhr dr. hoz­záfogott beszédéhez s a figyelmes közönségnek kihirdette a versenyek eredményeit, amelyeknek legnagyobb részét tegnapi számunkban már le­közöltük. Pótlásként álljanak itt még az alábbi eredmények: í. oszt. ugróverseny: 1. Thern Aladár (Kár­pátegyesület, Tátraiomnic) három (21.50, 20.50, 22.50 m-es) állott ugrással = 1.323 pont. 2. Buják Ferenc (TT Zakopane) két (18 és 21 m-es) állott ugrással = 2.203 pont. 3. Mückenbrunn Henrik (TT Zakopane) két (17.50 és 19.50 m-es) állott ugrással — 2.346 pont. II. ugróverseny: 1. Wladislaw Sulija (TT Za­kopane) három (19, 18 és 19.50 ra-es állott ugrás­sal = 2:100 pont 2. Büchele János (Ski Touring Club, Máhrisch-Ostrau) három (15, 18.50 és 17.50 m-es) állott ugrással = 2.310 pont. 3. Gottstein Vince (Skiverein Rübezahl, Hohenelbe) egy 20 tn-es állott ugrással = 2.323 pont. Az összetett (táv- és ugró-) verseny eredményei: 1. Thern 1.2844 pont. 2. Gott­stein 1.6615. 3. Buják 1.8472 nopt. 4. Mücken­brunn. 2.3570 pont. 5. Suleja 2.7278 pont Ennek alapján a Magas Tátra sibainoka az 1923, évre a Kárpátegyesület tehetséges futója; Thern Aladár lett, aki már másodízben szerezte meg a bajnoki címet Gottstein Vincét pedig első osztályú futónak minősítették, mivel 2.5 pontnál jobb eredményt ért el. A verseny folyamán február harmadfkán este társasvacsora volt, melyen Guhr dr., a Kárpát­egyesület elnöke, meleg szavakban üdvözölte a megjelent vendégeket, különösen a huszonöt tagú lengyel társaságot, a sziléziákat és a Haupiver- band dér deutschen Wintersportvereine kiküldött- szervező tehetségét és igyekezetét dicséri. A versenyek akadálytalan és tervszerű le­bonyolítása a Kárpátegyesület Tátrajáróinak szervező tehetségét és igyekezetét dicséri. s HjAPIlilREM Szent Péter visszatért a csen-szlovák határról. Az eMis-isIandi szoborcsoda. — Bodenbach- ban nem sikerült a próba. Amerikában az Elás-IslaaKteszigeten történt, ahová 3íz Amerikába érkezett, de ott el nem fo­gadott kivándorlókat gyűjtik össze. Az egyik ha­jón megérkezett többek között egy munkás kül­sejű ember, akit — miután betelt a létszám — nem bocsátottak be az Egyesült Államok terüle­tére. Az ember erősködött. hogy ő nem közön­séges munkás s igy reá nem vonatkozhat a szi­gorú törvény. Nem lehet visszakü'doni. — Hát micsoda maga? Az ember — hamarjában nem jutott eszébe más — azt bökte ki, hogy szobrász. A bizottság, miután másképpen nem tudott meggyőződni az utas szobrászművészeiéről, úgy határozott, hogy: odakint van hó, csináljon hát a hóból valamilyen szobrot. Majd aztán meglátják a továbbit. Az etríber nem számított erre a megoldásra. De azért gyúrta, faragta az udvaron a havat s bár soha sem volt ez a mestersége, olyan nagy­szerű hószobrot csinált, hogy csodáján jártak a szigeten. A bizottság elhitte, hogy művésszel van dolga s beengedte az embert az országba. így írták meg az esetet az .amerikai lapok. Nem is sejtették, hogy a hirtelen művésszé lett utasember igen előkelő személyiség. Hamarjában rte>m is lehetne találni nálánál előkelőbbet az egész világon. Nem kisebb ember volt, mint maga Szent Péter. Hiszen máskülönben hogyan is tör­ténhetett volna meg a szobor-csőd a’. Szent Péter mostanában ismét világkörü’t utón volt, hogy a nagy világi elfordul ás után sze­mélyes tapasztalatai alapján tehessen az Úristen­nek jelentést a földi állapotokról. Ide, Cseh-Szlovákiába is eljött volna, de a határról, Bodenbachban, kénytelen volt vissza­térni. Nem voltak rendben az Írásai és nem állta ki .a próbát. Amikor megkérdezték: kicsoda, micsoda, úgy vélte, hogy mint idegen államférfi fog a legjobban imponálni. — Államférfi vagyok — mondotta'. — Nohát, ha államférfi, — jegyezte meg a határőrség parancsnoka — akkor mutassa meg előbb, hogy mit tud! Csináljon hát békés és ren­dezett életet ebben atz államban. Szent Péter törte a fejét. Nem hitte, hogy ilyen nehéz feladatot fog kapni. Sok eredmény­telen fejtörés után, — megállapodás szerint felszól az Úristenhez, hogy adjon tanácsot neki. — Már annyit spekulálok s nem tudok vala­mi okosat kispekuíáíni . . — Azt elhiszem, Kedves Péterem. De hát ne is törd hiába a fejed tovább, hanem fordulj vissza. Itt bizony még én sem tudok rajtad segíteni. (—kách.l — (A prágai meteorológiai intézet jelen­tése.) Időjóslás: Változó, felhős és ködös idő­járás várható, a hőmérsékletben kevés vál­tozással * — (Uj regényünk.) Lapunk holnapi szá­mában kezdjük meg uj regényünk: A KIRÁNDULÁS közlését. A Prágai Magyar Hírlap uj regé­nyét Hajnik Miklós, a rendkívül tehetséges fiatal magyar iró irta, akinek egy hasonló cimü szindarbiát a minap mutatta be a ma­gyar írók budapesti kísérleti színpada, ahol a darab szenzációs sikert aratott. — (Leszállítják az amerikai bevándorló- kontingenst.) Washingtonból jelenti a Havas- ügynökség, hogy a 'kivándorlási bizottság jó­váhagyta azt a törvényjavaslatot, amely az Egyesült Államokba bebocsátandó külföldiek számát leszállítja. — (Áprilisban dönt a népszövetség a salgó­tarjáni határkérdésben.) Párisból jelentik: A nép- szövetségi tanács tegnapi ülésén elhatározta, ltogy legközelebbi ülésszakát áprilisban tartja. Ezen'az ülésszakon fog a népszövetség dönteni a salgótarjáni vitás határkérdésben. — (Lőcse város nem tudja fizetni a tisztviselőit.) Lőcséről jelenti tudósit ónk: Február hó első hete elmulóban van és a vá­rosi tisztviselők, tanítók és alkalmazottak nem kapták meg fizetésüket. Ennyire jutott Lőcse hajdan oly gazdag városa, hogy ma a saját munkásait kénytelen éheztetek Tudva­lévő dolog, hogy Lőcse városnak két jöve­delmi forrása volt: az erdőből kitermelt fa és a városi pótadó. A fűrésztelep bérlője nem képes fizetni, mivel pénzhez jutni nem tud. minden megerőltetése ellenére, mivel szállí­tása nincs és fája rothad, minek következté­ben állandó munkásait is el kellett bocsáta­nia. Az uj jövevények nem fizetnek pótadót. Az őslakók pedig kereset hiányában nem fizethetnek, hiszen még a mindennapi betevő falatra is alig kerül — (Áthelyezés). Az igazságügyminiszter Krts Ede besztercebányai törvényszéki tisztviselőt a turócszentmártoni járásbírósághoz helj^eztc át. Nanitffcözi sivcrsoiQ Tátraszépfiafcon.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom