Prágai Magyar Hirlap, 1923. február (2. évfolyam, 25-47 / 178-200. szám)
1923-02-04 / 27. (180.) szám
A Rajna a Balkán kapuja. (fi.) Prága, február 3. A modern államok fejlődésének történetében egyike a legjellegzetesebb vonásoknak az a tendencia, amely a kis államokat egyre nagyobb állami szervezetekbe tömöritette. A termelés megsokszorozódása, a tőke koncentrációja, a közlekedés előrehaladása és a forgalom kiszélesbülése odahatottak, hogy az emberek minél nagyobb gazdasági egységeket igyekeztek létesíteni szükségleteiknek mentői tökéletesebb kielégítésére. Ez a törekvés párhuzamosan haladt a nemzeti eszme ideológiájának térhódításával, amely az által, hogy az egy nemzethez tartozókat egy államban törekedett egyesíteni, önkéntelenül is számos nagyobb államot létesített több ugyanolyan nemzetit államtest egyesítése által. Franciaország és Nagybritannia egységének kialakulása annál inkább előrehaladt, mennél átfogóbb lett a gazdasági forgalom és akkor szilárdult meg végképpen, amikor a nemzeti eszme gyökeret vert. A nagy államok kialakulásának klasszikus példáját azonban a német birodalom és az Itália Unita keletkezése szolgáltatja. Németországban Fichte gyújtotta meg és a napóleoni megszállás okozta megaláztatás élesztette naggyá a nemzeti eszme tüzét, amely az egyetemi ifjúság lelkében évtizedeken át parázslóit, mígnem kévéséi a vámszövetség keletkezése után (ime a gazdasági tényező jelentősége) megalakult a német birodalom. Olaszországban a Mancini tanításában kikristályosodó nacionalizmus keltette életre az olaszok álmát: az egységes, nagy és gazdaságilag intéger olasz királyságot. A háború előtti Európa térképe a nagy nemzeti államok egész sorát mutatta fői. Nyugaton — Spanyolországot is beleszámítva — öt nagy nemzeti állam terpeszkedett. Középeurópában az osztrák-magyar monarchia létezése jelezte a gazdasági integrálódás folyamatának erejét, inig a monarchia kebelén belül a magyar állam a nemzeti eszme által nyert nagyobb erőt és uj tartalmat. Keleten a cárizmustól nem lehetett elvitatni azt a hivatási, hogy gazdasági egységbe forrasztja össze a hatalmas birodalom egymástól oly messze eső területeit. A kis államok egy része (Svájc, Belgium és Hollandia), mint barrier-állam csak azért tudott fönmaradni, mert Európa békéje érdekében semleges területek létesítésével kellett a nagyhatalmak nemzeti és gazdasági rivaii- tását egymástól távoltartani. Némely kis állam (Luxemburg és Portugália) fejlődési csö- kevény gyanánt élt egyelőre tovább A Balkánon pedig, ahol s kis államok rendszere uralkodott, állandó volt a rólfordu'ás azóta, hogy a török birodalom viszonylagos gazdasági egységét a nemzeti eszme okozta erős kitörések szétszakították. A balkáni félsziget volt Európa tűzfészke, a rendetlenség állandó tanyája, a puskaporos hordó, amely szüntelen robbanásaival úgyszólván évről-évre megrészkettette a nyugalomra vágyó emberiséget. A világháború megakasztotta a természetes fejlődést, amelynek lényegét Berbert Spencer oly helyesen a fokozatos integrációban látta. A kis nemzetek fölszabadításának hangzatos jelszava után indulva, egy csomó kis államot létesítettek két nagy államtest romjain. Cseh-Szlovákia, az uj Ausztria, a truianoni Magyarország, Lettország, Litvánia, Észtország és Finnország tarkítják ma a középső és keleti Európa mappáját. Az állandó zavar, amely e területeken uralkodik, bizonyság amellett, hogy azok, akik\a kis nemzetek fölszabadításának gondolatát fölvetették és azok, akik azt megvalósították, — az etnográfiai és földrajzi szempontoktól égé-1 szén eltekintve — nem gondolták végig a gazdasági következmények logikai sorát, amelyet a kis államok kialakulásának szükségképpen előidéznie kellett. Nem frázis, ha azt mondják, hogy a Balkán, vagyis a gazdasági dezorganizáció az Aldunátói feltoló" dott az Elbáig, sőt egészen föl a Baltokig. Az elmúlt hetek eseményei amellett szólnak, hogy a franciák, akit a felelősség oroszlánrésze terhel Középeurópa balkanizálásá- érí, azon vannak, hogy Németország testét is megfertőzzék a balkáni atmoszféra bomlási bacillusaival. A Rajnát akarják megtenni a Balkán kapujává. Nem elégszenek meg azzal, hogy ideig-óráig tartó életet adtak a danzigi, úgynevezett szabadállamnak, nem érik be azzal, hogy a korridor gazdasági szörnyszülöttét nemzették és nem elég nekik az sem, hogy a Saar mendencéje, állami ho- vatartozandóságának rendezetlensége miatt, még tizenkét esztendeig bántó kérdőjel marad a térképen, hanem minden igyekezetükkel azon vannak, hogy újabb államocs'kákat hozzanak világra a német birodalom területén. A rajnai köztársaság, sőt a független Bajorország torzképe lebeg a szemük előtt. Egy olyan államalakulatot szeretnének létesíteni, mint amilyen Napóleon öccsének, a dorbézoló vesztfáliai hercegnek, Jároménak a pünkösdi királysága volt. Semmi jel nem mutat arra, hogy a német nép, amelynek egységét a szenvedések pokla nem tudta megrendíteni, a franciák kedvéért hajlandó volna elhagyni nemzeti létének és gazdasági jelentőségének talapzatát: az egységes birodalmat. A legszélsőbb nacionalisták csak úgy, mint a legelvakultabb kommunisták — bár különböző megoldással — kitartanak Bismarck müve mellett. Az előbbiek nemzeti hitét megacélozza a gazdasági szükség, az utóbbiak gazdasági érvei önkéntelenül is összevegyülnek a nemzeti érzés diktálta motívumokkal. De ha a francia kormánynak a szuronyok erejével netalán sikerülne is egy ilyen törpeállamot teremteni, ennek létezése nem nyugodnék erősebb alapon, mint egy kártyavár, amelyet az első lehellet összedönt. Amikor a nemzeti eszme csillaga még nem mutatott irányt a történelmi fejlődésnek és a gazdasági élet mai nagy és bonyodalmas szervezetének még csak a csiráit bontogatta, holmi Reuss-hercegségek önálló állami élete nem ellenkezett a históriai logikájával. Ma azonban nem haladást, de visszazölekenést jelent minden olyan próbálkozás. amely a nemzeti és gazdasági, tényezők alkatán kialakult nagy állami egységeket igyekszik széjjelszakitani. De éppen azért nem is érhet el tartós eredményeket. Sem a Rajnánál, sem másutt. Mink® s eseti sajtó- pcrtifiiiélicis Prága, február 3. A félhivatalos Ceskoslovenská Repu- blika-ban a szlovák néppárt politikájának pszichológiájáról két folytatólagos cikk jelent meg. A cikkíró Miinka András Scotus Viator- nak adott válaszából akarja megrajzolni a néppárt politikájának íöjellemvonásait. A cikk mindvégig a cseh-szlovák mentalitást tartja szem előtt s a cikkíró átkot szór mindazok fejére, akik nem keresik népüknek boldogulását a koncentráció utjain-. Amióta a szlovák néppárt — irja a cikkíró — eltávozott az államalkotó pártok kebeléből, maga sem tudja, hogy tulajdonképpen mit akar. Ennek oka a program bizonytalansága, mivel különböző befolyások érvényesültek ennek megalkotásánál. Miinka memoranduma csak két panaszt tartalmaz. Ezeket a cseh-szlovák kormány hivatalosan megcáfolta. A két konkrét, de megcáfolt panasz: a rózsahegyi tanárok esete és a pozsonyi vas- utigazgatóság személyzeti kérdése. A memorandum többi adatai általánosak és minden alapot nélkülöznek. A cikkiró kifejti, hogy az egész világon vannak bajok: a legtöbb államban nagy a munkanélküliség, éhínség Németország összeomlás előtt áll, Franciaorsz'g adósságokkal küzd, Magyarországon nincsen jogrend és az ir forradalom tönkretett egy nemzetet. Hogy fi fink a ilyen európai viszonyok mellett mer panaszkodni, ez a néppárt kicsinyességét bizonyítja. A cikkiró szemére veti Hlinka politikájának azt. hogy kívánságait a világ fóruma elé viszi. Ez a kisebb kultúrával bíró elemek kezdetlegességét jellemzi, amely a nyakas- sággal és gyerekes naiysággal egyesül Azzal, hogy a memorandumot külföldön ter- i jesztették, a néppárt a belpolitikai bizalomból és presztízséből sokat veszített. A szlovák nép külföldi barátai oly módon fognak vélekedni az ügyről, miként Scotus Viato-r. Az ellenségek részére pedig főleg a magyarofil külföldi propaganda kezében, elsőrangú fegyver lesz. A cikk további részében hibáztatja a néppártiak autonóm programját, amely, a cikkiró szerint, semmit sem mond. Az autonómia csak felelőtlen jelszó a néppárt szájában. A néppárti politikusok semmiféle valótlansággal nem tudják ama téyt megdönteni, hogy a forradalmi nemzetgyűlésen minden i kényszer nélkül megszavazták az alkotmány- törvényt és akkor egyetlen szóval sem említették azt, hogy a pitísburgi szerződés nincs beiktatva. Az, hogy az amerikai szlovákoknak több joguk volt; az állam belügyeinek rendezéséhez, mint a szlovák nép mai képviselőinek, nem tudja a cikkiró megérteni s azt mondja, hogy ez a magyar ideológiára emlékeztet, amelynek erős befolyása a néppárt egész politikáján meglátszik. Hlinka a két nemzetnek egymáshoz való viszonyairól alkotott nézeteivel szemben azt állapítja meg a cikkiró, hogy ö a forradalmi nemzetgyűlésen köszönetét mondott a cseh fölszabadító testvéreknek. Azzal fejezi be cikkét, hogy a Hiinka-politika főjellemvonásai a kicsinyesség, kis látókör, naivság, meggondolatlanság és átgondolási képesség hiánya. Mindeme hibák a régi magyar arisztokrata bűnök maradványai. * A cseh lapok a szlovák néppárt eperjesi gyűlése s annak következményei után állandóan foglalkoznak Hlinkáékkal s ma már fcrnu.mvrm.wmuLíiM1 ’inr i mi »ras 100 cscfi-sil. M@r®iiícrl fizettek ma, február 3-án: Zürichben(Jrako?)15.45 svájci frankot Budapesten —magyar koronát Récsben —- osztrák koronát Berlinben 107430.— német márkát BIISS8ia®i30ÍESBBnaB®SSi8E^BaEE®0raHBB0Ei2IIJl$EaSSaES®ESSHSS0iaEiBSEÍ3SeBB!Sffl0H&!a®S!E!E „A franciák eljárására hadűionet léimé az egyedül mellé felelet..." He’.ffericit de.nyilatkozata a Prágai Magyar Hírlap részére. Berlin, február 3. J (Berlini szerkesztőségünktől.) Helíferich képviselő, a német nemzeti párt elnöke, ma a politikai élet középpontjában áll, A Relchs- tagban tartott minapi beszéde, melyben a francia rablóhadjárat és a német államháztartás csődje között vont párhuzamot, méltán keltett feltűnést és a máskor oly kíméletlenül bíráló szociáldemokraták sem találtak kifogásolni valót a jobboldali tábor eme kiváló reprezentánsénak beszédében. A németség mai nehéz helyzetében szilárdan kitart őrhelyén. A Reichstag minden ülésén jelen van. Pártjának minden értekezletén részt vesz; engem is a Reichstag épületében kéretett. A folyosó egyik meghitt sarkában kopaszra nyírt fejű szikár ur fogad: Helíferich kegyelmes ur. Tipikus porosz államférfi. Hellyel kínál meg és azonnal válaszol a hozzá intézett kérdésre. — Mi a kegyelmes ur véleménye a Ruhr- vidék megszállásáról? — A Ruhr-vidék megszállását a franciák rablóhadjáratának tekintem, melyre a békeszerződés nemhogy jogot nem ad, hanem a megszállás egyenes megszegése a békeszerződésnek. A franciák eljárására hadüzenet lenne az egyedüli méltó felelet. Háborút azonban nem 'tudunk viselni és Így olyan íegvserekkel kell küziienünk, amelyek rendelkezésünkre állanak. — Mi a kegyelmes ur megjegyzése Be- nes cseh-szlovák külügyminiszternek a prágai parlament külügyi bizottságaiban tartott beszédére, amelyben Poincaré politikája mellett foglalt állást? — Poincaré politikáját még Benes ur sem veheti védelmébe. A franciák megszegték a békeszerződést, amelynek tizennyolcadik pontja világosan és félre nem érthetően mondja: Ha Németország a jóvátétel! szállításokban szándékos mulasztást követ el. ami nem történt meg, mert Németország csak néhány százalékkal szállított kevesebbet az előirt meny- nyiségnéi, akkor Franciaországnak kizáróan: pénzügyi és gazdasági szankciókhoz van joga. A német birodalom megszállásáról itt említés sincs téve. A békeszerződés négyszázharmincegyedik pontja a szándékos mulasztás esetén Is csak olyan terület újból! megszállására ad jogot, melyet időközben a megszálló csapatok kiürítettek volna, de ezt a megszállást is csak együttesen hajthatja végre valamennyi antant-állam. Ezt az álláspontot képviselte Barthou is, aki ilyen értelemben ismertette a békeszerződést 1920-ban a francia kamarában. — Milyen hatással van a megszállás a német belpolitikára? — A pártok egyöntetűen foglalnak a kormány mellett állást. Az ellentétek elsimultak és felébredt a nemzeti öntudat. Mindenki tudja, hogy a mohiét nép sorsáról van szó. csak a kommunisták vonják ki magukat a német nép életéért folyó küzdelemből és hogy magatartásuk mennyire tetszik a franciáknak, azt legjobban bizonyítja az a tény, hogy a megszállott területen csak az ö gyűléseiket engedélyezik a franciák. — Es a külpolitikai Íratás? — A külpolitikai hatás még nem kristályozó- dott ki teljesen. Annyi már is bizonyos, hogy a ' semleges államok növekvő ellenszenvvel figyelik a franciák brutalitásait és az antantban az egynetlenség folyton nő. Angliát igen kellemetlenül érinti ez a modern rablóhadjárat. Lehet, hogy az ellentetek kiéleződése Anglia és Franciaország szakítását fogja előidézni, de ez még a jövő titka. —- Lehetséges-e, hogy a franciák újabb területet szállnak meg? — Lehet, de ezzel maguk alatt vágnák a fát, mert helyzetük minden lépésnyi előnyomulással csak kllátástalanabbá fog válni. De ne adjunk tanácsot az ellenségnek! — Milyen kibontakozási lehetőséget lát Kegyelmes urán’? — Franciaország zsákutcába került, melyből csak visszafelé juthat ki. A megszállás óta egy vagon szenet sem kapott, holott azelőtt naponként mentek a szénvonatok Franciaországba. A német koksz hiányában sorra szüntetik be üzemeiket Loíharingia vasipari vállalatai. A megszállás temérdek pénzt emészt fel. Mi pedig az erőszaknak nem engedünk. Addig, atnig a jelenlegi helyzet ál! fenn, nem tárgyalunk és nem hiszem, hogy akadna német kormány, amely a gépfegyverek és tankok árnyékában tárgyalásokra hajlandónak mutatkozna. Ternyel László. "IjjÉ Prága, vasárnap, 1923 február 4. Mhd J&É& qwgaii*mfPT1 mmm11> ■ ilmmbh11l11n. Előfizetési árak bel- és külföldön, . JfwL. A jűf jf m# JQI w m m /m II jm M mr ül JW -rPf páuská-uiice 40.1. Telefon: sekm W J&j idBSWJarftSSa ■ ' <***■_• *— Sürgönyeim: Hírlap, Praha. — * A $zlov€ii$zk^i és RuszlnszttOi Szövetkezeit Ellenzéki Pártok politikai napiBapja Szlovenszkói szerkesztő: ö > Felelős szerkesztő: TELLÉRY GYULA Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. FLACHBARTH ERNŐ dr.
