Prágai Magyar Hirlap, 1923. január (2. évfolyam, 1-24 / 154-177. szám)
1923-01-16 / 11. (164.) szám
^PfiiőATAiA^A^Tf^ES Kedd, január 16. Benes ur víziói. Szlovenszkő, január 14. A köztársaság mindenható külügyminisztere a „Reconsíruction in Europe" január 4-ikd számában cikkei irt az újjáépítésről. Cikkéből megtudjuk, hogy Nyugat-Európá- ban gyakrabban találkozhatunk ama fölfogással, mely szerint kár volt a monarchiát földarabolni s hogy Közép-Európa kisebb államait valamely konföderáció vagy vám- és pénzunió által egységes gazdasági blokká kellene alakítani. Benes ur természetesen kikel az efajta tervek ellen, mert fél, hogy az ilyen gazdasági közösség természetszerűleg politikai közeledést eredményezhetne. Szerinte a békeszerződések nagy nyereségei biztosítottak az utódállamoknak és ezért terv megvalósitása leküzdhetetlen akadályokba ütközik. Szükségesnek tartja a jóvátétel! probléma végleges rendezését, melynek megtörténte előtt Európa újjáépítéséről beszélni sem lehet. Az ujjáépités elengedhetetlen föltétele a pénz értékének stabilizálása, de ez csak a jóvátétel elintézése után követ- kezhetik be. Csak ezután kezdhetik meg az államok az ujjáépités munkáját, takarékoskodhatnak költségvetésükben s adóztathatják meg polgáraikat, mint ahogy azt Anglia, Amerika és — Iast nőt least — Cseh-Szlová- kia is megtette. Végül gyakorlati útmutatással szolgál a jóvátételi összegek fizetésére vonatkozólag és oly megoldást ajánl, mely mellett a fizető államok saját gyarapodásukra dolgoznának, a győzők pénzhez jutnának, a legyőzőitek pedig gazdagodnának. Szerinte a középeurópai államok helyzete se nem rosszabb, se nem jobb, mint a győző nagyhatalmaké. A külügyminiszter ura-t, úgy látszik, balsejtelmek gyötrik. Az utóbbi időben szokatlanul hosszú ideig nem hallatott magáról semmit. Most végre megszólalt, még pedig gyakorlati politikusi minőségében. Megállapítja, hogy az utódállamok a békeszerződések révén sokat kaptak. Ezt elismerjük, sőt megtoldjuk még azzal, hogy túlsókat kaptak és kifejezést adunk ama föltevésünknek, hogy Benes urnák és honalapító társainak talán éppen emiatt fáj ma a feje. Talán kezdi már észrevenni a külügyminiszter ur, hogy a népet s a nélkülöző munkásoknak százezreit nem lehet politikai szólamokkal etetni. Hogy a valuta időleges föl- hajtására bár elég jó eszköznek mutatkozik a külkereskedelmi mérleg meghamisítása és a külföldi saitőpropaganda, de az állandó szemfényvesztés a népek boldogulásának még sem állandó biztositéka. A politikai közeledéstől fél a külügyminiszter ur? Hát európaszevte elismert zsenialitásával sem képes meglátni, hogy az eredményes és állandó politikai orientáció a gazdasági életföltételek biztosítása nélkül tényleg, mint ő mondja, illúzió, chiméra és fantazmagória? A megoldás, amit Benes ur ajánl, kiváló gyakorlati érzékről tanúskodik. A fizető államok fizetni fognak, ami azt jelenti, hogy eltfkSsxiMB.. Ikoő** «sr£»gefb& fcssef, fó.ca egus<sx&űk& urasa8'áBfiSss? í lenérték nélkül értéket szolgáltatnak és még í is gyarapodni fognak. Talán elárulná Benes ! ur a gyakorlati kivitel módozatait? Ha ezen szisztéma beválik... — akkor j még Cseh-Szlovákia közgazdaságán is lehet í segíteni. XVXSP9M 'CXMUI Féliüvifalos üdyariás a Csánky-íéle pártnak. A kormány félhivatalos lapja a „Csesz- koszlovenszka Republika" vezetőhelyen ir vasárnapi számában a szlovenszkói magyarság és németség viszonyairól s nyíltan kifejezi szimpátiáját a Csánky-íéle uj polgári demokrata párt megalakulásával szemben. A félhivatalos lap azt Írja, hogy egyes magyar és német politikusok akciói (Csánky és társai!) bizonyos nyugtalanságot idéznek elő ngy a magyar-német politikai táborban, valamint a szlovák néppárt soraiban, mely utóbbi csápős megjegyzésekkel adja tudtul nemtetszését a Csánky-íéle uj pártalakitás- hoz. Érdekes, hogy eme pártalakitás a magyar emigránsok körében nagy mozgalmat idézett elő. A magyarországi szociálidemo- kráciában két irányzatot lehet megkülönböztetni: az egyik — s ez az erősebb — a Rónay által képviselt imperialisztikus csoport, melynek elvei csaknem azonosak Héjjas elveivel. Ennek az irányzatnak bécsi emigráns követői azok, akiknek már kellemetlen a bécsi menedékhely s Héjjasnak hízelegnek, hogy igy váljék lehetővé a hazatérésük. A magyarországi szociáldemokratákat ezenkívül súlyosan érinti Szlovenszkó elvesztése is. amely a régi Magyarországnak egyetlen ipari területe volt s ezért áll ez az irányzat szórás összeköttetésben a szlovenszkói magyar-német szociáldemokrata politikusokkal. A másik — kisebb csoport — a Kunfi-féle politikai irányzat híve — amely nyíltan állást foglal a cseh-szlovák köztársaság demokráciája mellett, ilyen körülmények között — folytatja a meg nem nevezett crkkiró — nem csoda, hogy a Csánky-féle terveket nem jó szemmel nézi a Rónay-féle szocialista irányzat. Sokkal különösebb azonban, de annál jellemzőbb. hogy a szlovák néppárt is idegenkedve fogadja Csánkyékat. De éppúgy, amint Hliukáékat sem követi a józan szlovák nép, épp oly ellenszenves a szlovenszkói magyarságnak a Rónay-féle politika is. A szlovenszkói magyar és német munkásság a köztársaság alapián áll. A Csánky pártalaki- tása a köztársaság belső konszolidációját segíti elő, aminek legjobb bizonyítéka az, hogy a magyar keresztényszociabsták s a kalandos szlovák autonőmisták ellenséges szemmel nézik azt. „Ne leplezzük a valóságot*'. Dyk, a cseh sovinizmus legádázabb vezére, lapjában, a Národni Listyben a Rasin elleni merényiéitől kapcsolatban töbebk közölt ezt irja: Hasztalan igyekezet, amit egyes lapoknál tapaszta- ’ur.K a Rasin elleni merényletet csupán egy fanatikus gyerekember magánválalkozásának tekinteni. Ma már nyilvánvaló, Rasin egy politikai irány tevékenységének esett áldozatul Ezt a külföld előtt sem szabad letagadni. Politikai büntettek voltak másutt és más időben is s éppen ezért annak beismerése nem árt a köztársaság hírnevének. A külföld amungy is nagyon jól tudja, hogy beís'; °iicuscge is van a köztársaságnak. ^roá.m nw n-cmwii w i wwi mim ámen Bcseraii levelei «s bíróság elöli. tO láS> ömíó! áeniai IkMft SSeKft2EáCfléS VSlIlOKIláSCS. & iárlvalás SaetecilBtf napja. Prága, január 15. (Saját tudósítónktól.) A mai tárgyaláson terv szerint már a szakértői vélemények meghallgatására kellett volna áttérnie a bíróságnak. Délelőtt azonban még néhány jegyzőkönyvet és levelet olvastak föl. Ezek, valamint Baeran dr. ma délelőtti kijelentései igen nagy jelentőségiieknek bizonyultok és a por lefolyására előreláthatóan igen nagy befolyással fognak bírni. A tárgyalást féltizkor nyitotta meg Kratochwill elnök. Fölolvasta a brünni rendőrség jelentését a brünni állomás ruhatárában talált táska ügyéről.' Schwabe húga a táskában talált ruhadarabokról felismerte, hogy a táska a bátyja tulajdonát képezte. Arra vonatkozóan, hogy a táskát valaki ki akarta váltani, a rendőrségnek az a véleménye, hogy Schwabe letartóztatása előtt a ruhatári jegyet átadta valakinek, de elfelejtette megmondani, hogy milyen név alatt helyezte el a csomagot a ruhatárban. Fölolvasták a brünni rendőrségnek Baeran és Schwabe anyagi helyzetéről szóló jelentését is. Eszerint Baerannak 60.000 korona képviselői diétája és 34.424 korona fizetése van évente mint városi tanácsosnak. Baeran : Tagadólag rázza a fejét. Elnök (folytatja a jegyzőkönyvek fölolvasását): Baerannak ezenfölül kilátása van tarra, hogy másfél millió koronát örököl. Baeran atyja a brünni rendőrségnél teljesített szolgálatot, mint rendőr. Ezután fölolvasta azt a beszédét, amelyet a képviselőház költségvetési bizottságában a Teplifz—raussigi vasút államosítása ügyében mondott. Schwabe ama vallomásáról, hogy őt egy Kuncza nevű német birodalmi diák mutatta be Bajmóczy magyar követség! titkárnak, a prágai rendőrség azt jelenti, hogy ilyen nevű diák Prágában sohasem tartózkodott és Schwabe valószínűen hamis nevet mondott be. Az elnök ezután fölolvasta a brünni rendőrség egy másik jelentését, mely szerint Baeran dr. titkos iratokat egy Wallich Mária nevű tanítónőnél helyezett el. A tanítónőnél házkutatást tartottak, amely alkalommal több iratot és Baerantól való levelet találtak nála. Megállapították azt is, hogy Baeran vizsgálati fogságából a cenzúra megkerülésével irt a tanítónőnek leveleket; Valószínű, hogy ezeket a leveleket Sita postaigazgató továbbította. A lefoglalt levelekből kiderült, hogy Baeran több ízben utazott Budapestre. Vízuma nem volt, tehát törvénytelen utón járt el, aminek minden bizonnyal volt oka. A tanítónő Baerannak és a nemzeti pártnak bizalmasa volt. A házkutatásnál ötven levelet foglaltak le a tanítónőnél. A brünni rendőrség Wallich Máriát ki is hallgatta, aki elmondotta, hogy Baeran sokszor járt hozzá, iratokat azonban sohasem adott át neki A tanítónő sokszor fordított cseh dolgokat Baerannak németre. A tanítónőnél talált levelek nagy része Werner szaktanító névaláírással volt ellátva. A tanítónő kijelentette, hogy azokat a leveleit, amelyeket a vizsgálati fogság alatt küldött Baeranhoz, a törvényszék elnökségének címezte. Ügyész: Kérem ezeknek a leveleknek a fölolvasását. Védők: Ellenzik a fölolvasást. A bíróság tanácskozásra vonul vissza, majd kihirdetik az eredményt: helyt adnak az ügyész kérésének és elrendelik a leveleknek a felolvasását. Ffilölvasitilc Baeran leveleif. Elnök (fölmutat egy november 7-ről keit levelet, amelyet Baeran vizsgálati fogságában irt Wallich kisasszonyhoz és amely nem ment keresztül a bírói cenzúrán. Bae- ranhoz): Miért nem cenmíáztaíta ezt a levelet? Baeran: Élmult hét nap is, hogy a vizsgálóbíró nem keresett föl engem Megtörtént, hogy a vizsgálóbíró urnák továbbítás végett leveleket adtam át s ő megígérte, hogy azokat elküdi. Négy hét múlva megtudtam, hogy a levelek nem mentek el. Elnök : Hogy történhetett az, hogy kijátszotta a cenzúrát? Baeran: A vizsgálóbíró távollétében megígérték nekem, hogy leveleket cenzúra nélkül is elkülctheíek. Elnök : Kitől kapott erre ígéretet? Baeran : Elnök ur, bocsánatot kérek, én nem akarok senkit demmciálni. A titokzatos töltőtoll, Cern y bíró (fölolvassa a levelet, amelyet ajánlva adtak föl és amelynek föladójaként Novotny J., Prága, II. szerepelt): „KéI rém kisasszony, hogy a lebélyegzett papiro- ! kát küldje el Sita karlini postaigazgató ci- ! mére. Közlöm önnel, hogy több hónapig ma- ! radok fogságban. Baeran dr.“ (Ezután fölol- ! vas egy november 20-áról kelt levelet:) I „Kedves kisasszony. Választ nem kaptam • öntől, amiből azt következtetem, hogy levelemet elkobozták. Ha ezt a levelet megkapja, \ úgy törvényszéki címemre küldjön egy táv- : iratot a következő szöveggel: „Töltőtollat küldünk." Két héttel ezelőtt az ön címére ajánlott levél ment. Megkapta e? „Nekem jó dolgom van." Schwabe valamennyi ellenem | mondott terhelő vallomását visszavonta. Még ülök, mert egyszer elfogtak és nem is akar- ; nak kiengedni. Kérek könyvet. Ezer köszö- j net. Baeran dr." (Egy december 16-án föl- adott levelet olvas föl ezután.) „Köszönettel í vettem a négyszáz sportcigarettát. Csontig j le vagyok soványodvs. Ma éjszaka nem tud- ! íam aludni. Reggel háromkor feküdtem le és i már négy órakor fönt voltam. Reggelig sé- I táltam a cellámban. Vártam a vádiratot, de ' csak délután kaptam meg. Schwabet szeptember 9-ike óta ismerem. Ön azt kérdezte A forrás. — A Prágai Magyar Birhp eredeti tárcája. — Irta: Falu Tamás. Az utolsó vonat is befutott már az aromásra, mely a világ minden tájáról röpítve hozta a vendégeket. A betegeket, a turistá- j kát s a szórakozni vágyak ozókat, az élet szerelmeseit. Jöttek törökök, exotflkus öltö-. zekékben, keleti színekben. Angolok bátra!-! más ut[bőröndökkel, saját külön kockás ru- í fiáikban. Franciák, magyarok és németek.; Hangosan és hangtalanul. Kocsin, autón s i taligákat toló hordárok után. A világfürdő éjszakai toalettjében pompázott- Római oszlopos árkádjai álombra ájul- j tan várták a holnap reggelt, a katonazenét! és a sürgés-forgás cxerhan&u szimfóniáját. A! nagyobb éttermekből tógánymutzsikia kefte- gette az éjszakát. A hűvös levegő párákat j lehelt a nagy ablaktáblákra, melyek mögött; fehér asztaloknál jő'lakottak és soha jól nem ■ lakók dőzsöltek. A betegek, az üdülők már régen takaróik alá menekültek. Nekik szentirás volt az orvos i rende'ete. ök nem pazarolhatták éjszakai nyugalmukat, álmaikat s gyógyulásukhoz | tartozott az ágybanforgás, a feldjedés, a valami megn evezheti éntől való félelem, a só- j várgó vágyakozás a test harmóniája után. Az igazgatóság irodájában még bent ült; a titkár cs szivarozott. Előtte egy csésze forró tea. Különös szenvedélye volt a szivar- füstön áttört tea illatát mellére szívni. Ez az illat nyugalmat adott testének, ringató álmokat a lelkének. Ma már túl volt minden idegességen, elintézte a legújabban érkezetteket. a magáé lehetett s a szivar füst ön párolt teaiüaté. Egy kékzubbonyos, kormosképű ember jött be. A gépész. — Itt az igazgató ur, kérem szépen? — Nincs — felelt a titkár s a gépész ijedt arcára nézett- — Baj van talán? — Úgy hiszem, kérem A forrás elapadt. — Ne beszeljen bolondokat! A Zsófia- forrás?! — Igenis. A Zsófia-forr ás. őt percenként kellene előtörnie s miár tízszer ötperc is e.lmuftt és nem tör föl. A titkár efeíejíkezeti: a teáról, a szivarról s futott a forrás felé. A Zsóíiia-forrás egy dórosz’opos kupola alatt élte világhírét sok-sok évtized óta. Meg- volt a miaga legendája, mint minden forrásnak. Azit már tudjuk, hogy az egyiket egy király fedezte föl vadászat közben, a másik egy meteor-kö helyén buzgó tt föl, a harmadik egy remetének volt a szállása, a negyedik egy gyerekgyilkos királyasszony köríveiből gyüktőlett össze. A Zsófia-forrás vizét itták a világ minden részén. A ingeren túl épp úgy, minit a tengeren innen. Sok embernek adta vissza egészségét és sok emberrel hitette el, hogy használt az egészségének. És mint minden világhírű víz — hála a vegyelemzők tudományosságának — sokféle bajnak volt a paoaoeája. Azt hirdették róla, hogy mint ivóvíz meggyógyítja a legrosszabb gyomrot, mint fürdővíz eltünteti a reumát, belélegzéssel nagyszerű hatása van a kezdődő tüdőbajokra; egy pár csepp belőle a szembe a sas éleslátását kölcsönzi- bedörzsöl éssel vassá edzi az idegeketÉs ez a forrás most elapadt! A titkár lábújj!Iiegyen közeledett a forrás felé. Félt, hogy hangos zörgéssel még jobban erjeszti a föld feletti élettől. Megállt és ha!1- g.atózott. A máskor oly megszokott, oly semmibe vett sistergés nem hallatszott. Letérdelt a földre, odanyomta fülét a kavicsokra. Nem hallotta a viz lihegését. Máskor errnyi idő múlva már morogva, dübörögve tört elő az ár. hogy gőzölgő fehér szalagokban omoljon széjjel a kupola alatt. A forrás most néma volt. Meg volt halva. A titkár úgy érezte, hogy a vér, az élet forrása ugyanúgy húzódik benne vissza, mint a földalatti csoda a virágos park alatt. Semmibe látta tűnni exisztenciáját, részvényeit, jövőjét Lehajolt és öklével verte a földet. A sarkával rugdalta. Jött a gépész az igazgatóval— Ugy-e igazam volit, titkár ur? Az igazgatóban alig volt élet. Mint egy kemény íe'elösségrevonás támadt a titkárra: — Mi van a forrással? — A forrás elbújt. Nincs többé. — Altkor mi sem vagyunk többé. Ezért vagyok kétségbeesve magain is. — De talán még vissza tudjuk vezetni? — reménykedett az igazgató. Lehet, hogy valami mélyi hatás elvezette. Utána kutatunk és visszahozzuk. Addig csend. Érti titkár ur? Érti, gépész ur? Addig csend! A kutat holnap korán reggel elzárjuk. Kiírjuk a táblára, hogy a forrást tisztítjuk, öblét bővítjük, vizét bőségesebbé tesszük. Hajnali négy órára itt álljon a kutfurómester. Meg kell keresni a vizet s vissza kell hozni. Nem engedjük megszökni. Itt étetekről van szó. A betegekéről meg a mienkről is, titkár ur, gépész ur. És elrohant. A viz pedig ezalatt a mélyben szívtelenül, könyörtelenül apadt vissza egy láthatatlan hatalom sugallatára. Egy nedves csatorna maradt utána a földben, mely még kényesen emlékezett a távozottra. Az erő, mely sok-sok esztendővel ezelőtt a föld felé lökte, elgyengült, mint egy kiutasító kar. mely végtére mégis megbocsátóan lankad le. A hajnali napsugarak átkukucskáltak a hegyeken, a madarak uj életet danáztak, a harmat boldogan ragyogott s a homályból önmagát kivágó fürdőtelep friss ültén várta az emberi zajt. Láthatóvá lett az uj szanatórium épülete, mely még be sem volt födve, é<pp tegnap fejezték be rajta az ácsmunkát s ennek örömére zászlókat és íenyőgalyakat tűztek a gerendáira. A villasorból félig és egészen felhúzott falak pírosirattak elő szent vágyakozással a beteljesülés iránt. Minden az életnek élt és akart élni, a gyógyulásnak, a fellélegzésnek, a felszabadulásnak. A háztetők mintha hurrát kiáltottak volna az erdők felé s az erdők mintha a házakat éljenezték volna. Még nem tudott senki semmit. S amíg a titkár fejét lehorgasztva botorkált ak igazgatóság épülete felé, a háta mögött kullogó gépész csöndesen sóhajtotta: — A vizek is meghalnak, nagyságos ur.
