Prágai Magyar Hirlap, 1923. január (2. évfolyam, 1-24 / 154-177. szám)

1923-01-16 / 11. (164.) szám

Két nemzet harca. (fi.) Prága, január 15. A Rajna partján ismét a harc szekere dübörög. A történelmi ellentét, amely a Raj­nától nyugatra és keletre lakó két nemzet lelkében évszázadokon át az ellenségeskedés magvát plántálta, még sokáig nem tud le­csendesedni. I. Ferenc és V. Károly első nagy összecsapása óta a világtörténelmi tragédiá­nak már öt felvonása után legördült a füg­göny, de a márványvésős Klió még nem fe­jezte be müvét, hanem újabb meglepő felvo­nások jeleneteit készíti elő. Azok az események, amelyek a hatalmas folyam jobb partján mostanában lejátszóid­nak, integráns részei az emberiség nagy tra­gédiájának. Mert valóban az emberiség tra­gikus sorsához hozzátartozik, hogy az euró­pai kontinens legelső két nemzete, amelynek a kulturális és gazdasági előrehaladottság jo­gán Európa népeit vezetnie kellene, örökösen változé szereposztással folyton-folyvást egy­más szellemi és gazdasági érdekeinek pusz­tításában látja örömét Az egész emberiség érdeke, hogy mind a francia, mind a német nemzet békességben fejlődjék, gazdaságában gyarapodjék, tudományában tökéletesedjék és művészetében virágozzék. Ezt kívánják azok a népek is, akik Németország tőszom­szédságában szükségszerűen megéreznek min- dp.n zavart, mely a német nemzet gaiXtrági Ós szellemi termelésben előállott. Közgazdasá- ságunk a legszorosabban összefügg a német birodalom sorsával, tudományos életünk pe­dig máris súlyosan megérzi azokat az állapo­tokat, amelyek a legkiválóbb német tudóso­kat idegen könyvek beszerzésének és uj könyvek kiadásának lehetőségétől megfoszt­ják. i A porbatiport Németországra újabb sors­csapás szakadt. A francia politikusok nem tö­rődtek Anglia kívánságával, semmibe sem vették az intő szót, amely a tengertulról hal­latszott feléjük, hanem önzésük makacssá­gában nyílegyenesen haladnak azon az utón: amelyet Versaillesben Clemencau, a tigris mutatott meg nekik. Mi értelme ennek a ma­kacsságnak, kérdezzük mi, akii: tudjuk, hogy ezzel a módszerre] Németország fizetési ké­pességét, vagy ha jobban tetszik: fizetési haj­landóságát nem lehet kikényszeríteni. Meglehet, hogy a rajnai szövetség déli­bábja csalogatja a francia politikát, amelyet száz esztendővel ezelőtt Würtenebrgből, Ba­jorországból, Badenből, Szászországból és egy csomó duodec hercegségből kalapált össze Nagy Napóleon. A német birodalom egységének'szétmálaszíása huzamosabb, idő óta foglalkoztatja a francia kormányt. Bajor­ország elszakitásá, valamint egy önálló raj­nai állam létesítése már évek óta titkos gon­dolata a párisi uraknak. Németország belső eseményei néha — egy-egy pillanatra csupán — tápot adtak ugyan e törekvéseknek, de azokat siker — úgy hisszük — soha sem ko­ronázhatja, mert amikor a versaillesi királyi palota tükörtermében a német birodalom létrejött, ez nem volt a véletlen szeszélyes játéka, hanem a történelmi szükségszerűség megnyilatkozása és a nemzeti államok, kiala­kítására tendáló íéjlődés szinte magától ér­tetődő gyümölcse. Éppen ezért tudott a né­met birodalom megbirkózni a viharokai, ame­lyek a forradalom óta megostromoíí.ák" és azért nem ért el hatást az a szirénének amellyel a francia diplomaták Münchenben és a rajnai városokban meg akarták bűvölni a német nép egy részét. Vagy meglehet, hogy a franciák arra törekszenek, hogy örökre megtartsák a zálog gyanánt megszállott területeket. Franciaor­szág a háború után tulajdonába vette Elzászt és Lotharingiát. Megszállotta a Saar-vidéket. abban a titkos reményben, hogy 1935-ig mikor a lakosságnak népszavazás utján kell döntenie e vidék állami hozzátartoz-andósá- gáról, annyira elf&mciásitja e területeket. hogy a népszavazás csak az ö javára dőlhet el. Két évvel ezelőtt azután megszállotta a Rajna balpartjának számos pontját. Legutóbb kiterjesztette csápjait Bajorország ama része felé, mely az anyaországból elszakadtan fek­szik a Rajna balpartján. Most a Ruhr-vidéke került sorra. Franciország Elzász-Lotharin- gia elvesztésében • negyvenhét esztende­ig nem tudott belenyugodni. Német­országnál: most csak a nyugati hatá­rán négy elzászi sebe tátong. A „revanche pour Sadova44 után a „revanche pour Alsac- Lorrain“ jött. Nem gondolnak e Párisban arra, hogy Németország, a világháború vesz­tese is revansot kérhet egyszer? Nem gon- dolnak-e arra, hogy a német birodalom szö­vetsége a keleti kolosszussal, amely egyszer már Lipcsét és Waterlót zúdította Francia- országra, a két állam régi diplomáciai hagyo­mányaihoz híven ismét valósággá válhat? A német nemzet nekünk nem kedvesebb mint a francia. Csodáljuk a német tudományt de bámuljuk a francia kultúra finomságát is. Szeretjük Goethe, Kant, Schiller, Momsen és Heine nemzetét, de tiszteljük azt a nemzetet is, amely Moliéret, Balsacot, Flaubertet, Ro­máin Rolland-t és Franceot adta az emberi­ségnek. De nem értjük a mai francia politi­kusokat. Nem értjük Clemencaeut, Milleran- dot és Poincarét. Önkételenül is eszünkbe jut Oxenstiema', a XVII. század zseniális svéd államférfiénak mondása, hogy a világot olyanok kormányozzák, akik nélkülözik a jó­zan'ítélőképesség adományát. A Rajnánál évszászadok óta harcot viv egymással a francia és a német. A francia politikusoknak most kezükben van a hatalom, módjukban állana, hogy ezt a harcot egyszer már megszüntessék. Brennus, a gall vezér a mérleg serpenyőjébe dobta kardját és annak súlyával mérte a rómaiak hadisarcát. Róma azonban nem pusztult bele a megaláztatásba, hanem századok múlva Caesar légióit kül- dötte Gallia meghódítására. Az a kard, me­lyet Foch marsall dobott a serpenyőbe, még nem döntötte el a fejlődést. Egyszer még át­kelhetnek a légiók a Rajnán! A francia kor­mány nem fogadta el a treuga Deit, amelyet egy hónappal ezelőtt ajánlott fel neki a német birodalom. Poincaré rosszul tette, amikor ezt az ajánlatot visszautasította. A világ békéje úgy kívánná, hogy ha újból jönne egv ilyen ajánlat, a francia kormány két kézzel kapjon utána. De Párisban — sajnos — nem akar­ják a békét. A német és francia, két nemes nemzet, ezért még soká elkeseredetten fog egymással farkasszemet nézni. A Champagne és a Rajna áldott szőllői még sok vért fognak magukba szívni. Az emberiség pedig a hosszú küzdelem miatt olyan értékektől esik el amelyekkel a két tehetséges nemzet minden bizonnyal megáldotta volna, ha idejének és erejének egy nagy részét éppen a küzdelem nem rabolta volna el. mwgí’HiWRünMillDWra' CíWIB obi m «0 un m ktj in* z..xs tat tűim Franc!® clönpiniláslacneia ellen Németország tiltakozik. Az angol munkások a francia politika elles. Összeütközések a franciák és a németek kozott. Prága, január 15. A német birodalmi gyűlés szombaton ha­talmas megnyilatkozását adta annak, hogy az egész német nép egységesen tiltakozik a Ruhrvidék megszállása ellen s hogy a kor­mány politikáját minden tekintetben helyesli. Tegnap hatalmas népgyülés volt a birodalmi gyűlés épülete előtt, amelyen óriási néptö­meg vett részt, amely tudósítónk jelentése szerint rendkívül impozáns lefolyású volt A népgyülést Lerchner vezette. Tizenkét óra­kor, mikor az összes berlini templomokban megszólalt <a gyászt jelentő hararigszó, a bi­rodalmi gyűlés épületének lépesőzétén elhe­lyezett zenekar imát játszott, amelyet a tö­meg fedetlen fővel hallgatott végig. A zene­kar imájának elhangzása után a tér külön­böző részein tizenkét szónok beszélt, akik a következő határozati javaslatot terjesztet­ték be: — Lángoló tiltakozást jelentünk be a német nép kegyetlen leigázása eben. A Ruhrvidék megszállása a népjogokat meg­gyalázó eljárás s a versaillesi békeszerző­dés megszegése. A német nép nem fog a bajonetíek nyomása alatt a béke megtörő; számára rabszolgamunkát teljesíteni. Ezután a „Deutschland über aHes“-t éne­kelte a tömeg, majd a birodalmi kancellárnál jelent meg egy küldöttség, amely kifejezte a német nép hangulatát. Hasonló tiltakozó gyűlések voltak Frankfurtban, Karlsruheban, Boroszlóban és Danzigban. A tiltakozás fegyverével él Németország diplomáciai utón is. Egy londoni jelentés sze­rint a német követ ismételten átnyújtott til­takozó jegyzéket Londonban a Ruhrvidék megszállása ellen. A Havas-ügynökség ma arról értesít bennünket, hogy a jóvátételi bi­zottság jegyzéket kapott, amelyben Német­ország kijelenti, hogy a Ruhrvidék megszál­lását a békeszerződés megszegésének te­kinti és ennek következtében az összes kész­pénzfizetéseket és természetbeni szállításo­kat beszünteti. Eocbiim és Dortmund megszálsása Amíg Németország a tiltakozás állás­pontján van, addig a francia politika tovább cselekszik. Szombaton este Poincaré tanács­kozást folytatott a hadügyminiszterrel, a pénzügyminiszterrel és a fölszabadított terü­letek miniszterével. A lapok jelentése szerint a tanácskozás során elhatározták, hogy hétfőn keresztül viszik a megszállási terv második részét is. Francia és belga csapa­tok meg fogják szabni Bochumoí, Reck- íinghausent, Rettlingent, valószínűen Dori- mundoí és Barmom Is. A Havas-ügynökség jelentése szerint Bochum megszállása ma, hétfőn következik be. Véres francia tüntetés Amíg a francia kormány az erőszakos lépések egész sorát valósítja meg, addig a francia munkásság egyre erősebben ad kife­jezést a kormány politikájával szemben ér­zett bizalmatlanságának. Az általános mun­kásszövetség igazgatási tanácsa tiltakozását fejezte ki a Ruhrvidék megszállása ellen s kijelentette, hogy a kormány politikája szé­gyenteljes és veszedelmes tévedést jelent. A francia kormány és a francia parlament a ka­tonai megszállással a kard jogának‘szerzett diadalt a józan belátás fölött és Franciaor­szágon kívül megerősítette az erőszak és a kalandok politikáját. Egy Havas-jelentés szerint St.-Quenben hatalmas tüntetés volt a Ruhr­vidék megszállása ellen s a tüntetők és a rendőrség között heves összeütközésre ke­rült a sor. A jelentés arról tud, hogy a tün­tetők közül többen megsebesültek. Essenben a szövetséges ellenőrző bizott­ság és a bányamunkások szövetsége tanács­kozásokat folytattak. A tanácskozás során a bányamunkások tiltakozásuknak adtak ki;, iezést a megszállás ellen. Angol ítélet Mac NeiLl, az angol külügyi hivatalnál, alállamtitkára Canterburyban beszédet tar­tott. amelyben kijelentette, hogy Franciaor­szág azt hiszi, hogy Németországot a Ruhr­vidék megszállásával azonnali fizetésre kény­szerítheti. Anglia meg van győződve arról, hogy ez az akció nem fogja az azonnali fize­téseket maga után vonni, sőt hosszú időre eltolja annak lehetőségét, hogy Németország készpénzzel fizethessen. Mi vissza akarjuk állítani Németország hiteiét — mondotta —, nem Németország érdekében, de a szövetsé­gesek érdekében. Thomas munkásvezér Londonban tartót? beszédében kijelentette, hogy a francia politika odavezet, hogy a Ruhr­vidék a bolsevik; propaganda áldozata lesz. A munkáspártnak az az álláspontja, hogy a francia politika romláshoz vezet. Nemcsak tiltakozik — mondotta —, de kijelenti ezt is, hogy az angol kormánynak ebben nz ügyben Franciaországtól teljesen el kell szakadnia, óva inti a német szakszervezeteket attól, hogy fegyveresen álljanak ellen a francié erőszakoskodásnak. A francia politika — fe­jezte be beszédét Thomas — az emberi civi­lizáció morális szellemének megsértését jelenti. A Havas-ügynökség arról ad hírt, hogy Sfímies rövidesen Londonba érkezik s ott nagyobb kölcsön ügyében fog tárgyalásokat folytatni. Az angol mankások • ® a megszállás ellen, London, január 15. A munkáspárt el­nöksége, a szakszervezeti bizottság és a Lábonr Party parlamenti frakciója tegnap manifesztiHinot jelentettek meg, melyben til­takoznak a Ruhrvidék megszállása ellen. Ez az eljárás — mondja a marxi fasz tűm •— nem- I csak a további gazdasági bomlással fenye- i ge-ti Európát, hanem általános awarkiával és í uj háborúval!. „További rendszabályok várhatók/4 j Essen, január 14. Vasárnap Essenben nyugalom uralkodott. Az Essen be bevonult | katonaság számát üzen ötezerre becsülik- | Párisi jelentés szerint a megszállás kitér- / j jesztése s Bokáim megszállása válasz a né- j met ellen rendszab ál y ok ra. Szerdától kezdve í a megszállott területen és a Rajna balpart- I ján a szövetségesek szenük be a szénadót. | Az újonnan megszállandó terület, mely’ a fnaucia tervben a „vörös zóna41 nevet visli, ellentétben a már megszállott „zöiid zóná­val44, magában foglalja R ecklingsha u se n, Horné, Bábum és Ilafctingen bányavidékét. A megszállás nem terjed ki a dortmundi, üdíteni és barmeni ipari telepekre. Ffe a vö­rös zónát, ti német szénvidék szivét, meg- száiijáik, akikor 76 millió tonna szén terme­lése lesz a szövetségesek kezében. A be­szedendő szénadó 40 százalékos lesz. A szénádéból akarják a megszállás költségeit fizetni. A Petit Párisién jelentése szerint további rendszabályok várhatók, ha a német Birodalmi Bank a munkabérek kifizetésére szükséges összegeket nem fogja folyósítani. Ez esetben a szövetsé­gesek a megszállott területen lévő ban­kokhoz fognak fordulni. (A táviratok folytatása a harmadik oldalon.) nogü áll a Korona? Jan, 15-én fizetlek 100 eseti-szlovák koronáért; Zunchbenf^ko?) 15.20 svájci frankot Budapesten 7500.— magyar koronát Berimben 33915.— német márkát Becsben 200700.— osztrák koronát /'ZV, A w,. r . . I 8|| Mg H /£? Mg II. évfolyam, 11. (164.) szám. g JS*VJL Prága, kedd, 1923. január 16. I £$$'' & jiiHIi i—iw (tMWíMk. JrÜr ahMtfinmMk Hiii. n—r. ii i Előfizetési árak bel- ée külföldön: jgy" J? áfa gf Jkto yT Jir jJSS? Mxw J$tv vHF-'B H&rJrejg egész évre 300 Ke. félévre 150 Ke m /mm Sw/m w Vr fm , mLM m /M» w M t //I %LÁM m TT M/mmW Jf m ;dBSs»kWsJhJB iimnr^ - ír m m*. Jt m .Ml -ml ^ - Kiadóhivatal: éráiran.,pbobu hssrmmt - ij|L ** __nlice S., II. emelet. Telefon: 4919. sz. s — Sürgönyeim: Hirlap, Praba, — A snowmiMl m sms£in$zlítli si&vetktff.ft OS^nzeltí Pártok politikai napilapja Szlovenszkói szerkesztő: m Felelős szerkesztő: TELLÉRY GYULA Főszerkesztő: PETROGALU OSZKÁR dr. FLACHBARTH ERNŐ dr-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom