Prágai Magyar Hirlap, 1923. január (2. évfolyam, 1-24 / 154-177. szám)

1923-01-14 / 10. (163.) szám

Vasárnap, január 14,

Európa nyomorúsága.

— Egy diplomata információja. —

Berlin, január 13,

(Saját levelezőnktől.) Rendkívül előkelő kelyrői kapom a következő értesülést, amely oly élesen világítja meg Európa mai nyomorúságát, hogy hozzája sem bevezető, sem magyarázó szó nem szükéges.

— Ebben a pillanatban — mondotta informálóm — a francia politika uralkodik az európai kontinensen, a francia nacionalista politika párosulva a francia imperializmus eszméjével. A francia köztársaság úgy rest a semlegesek szemében, mint ahogy valaha, még nem is oly régen II. Vilmos birodalmát látták ellenségei. A rideg erőszak politikája tehát nem függ az államformától, császárság vagy köztársaság egyenlő zsarnoki hatalommal és önkénnyel tiporhatja el az ellenséges és gyengébb világot, amíg éppen a hatalmuk tart. A francia bírja ma a hatalmat, elsősorban azért, mert a másik, a kontinensen eddig mérvadó hatalom nagy játékát elveszítette. Az angolt értem.

Anglia a háborúig kitünően értette, mint irányithatja Európa külpolitikáját. Az úgynevezett európai egyensúly, a mely állandóan izgalomban tartotta Európa politikusait, volta iáképpen Anglia érdekeit szolgálta. Anglia ( nem kivánta, hogy a kontinensen akár a francia, akár pedig a német túlsúly uralkodjon ezért kereste előbb a német megegyezést a flottapolitika terén, azért tartott utóbb Franciaországgal és Oroszországgal a német birodalom ellen és ezért vetette magát bele a világháborúba. A háborút az antant megnyerte ugyan, de egyúttal oly félelmetesen megnövesztette a francia imperializmust, hogy most Páris London ellen is mer cselekedni. Kétszeresen mer. Mert hisz

amig Anglia nem vonja vissza a Rajna mellől csapatait, amig résztvesz a német területek megszállásában, erkölcsileg felelős Poincaré erőszakoskodásaiért, még akkor is, ha azokat különben elítéli.

Ami pedig a francia politikát illeti, valószínűnek látszik, hogy az haladni fog a mai veszedelmes utón tovább is, amig — pénzügyileg össze nem omlik. Ez a fordulópont hamarabb fog bekövetkezni, mint a sok oldalról hangoztatott és óhajtott politikai elszigetelés. Belgium, Olaszország és — ha Mussolini nem nagyon akadékoskodik — a kis antant is egyelőre a francia erőszak támogatói maradnak. Természetesen a inai olasz politika állandóságában nem szabad feltétlenül hinni. Mussolini pajzsra való emeltetése szinte forradalmi jelenségek között történt. Hogy e jelenségek nem követeltek nagy áldozatokat, annak nem annyira az olasz fascisták fegyelmezettsége, mint inkább az olasz társadalom belső gyengesége volt az oka. De mint minden forradalomnak, az olasznak is most. győzelem után be kell bizonyítania, hogy életképes - eszmék szülöttje. A tiszta nacionalizmus gondolatával nem lehet sem az agg Gioliítit, vagy a fiatalabb Nittit politikai halottnak nyilvánítani. Egy másik föllángolás, talán nem oly békés lefolyású, könnyen megtörheti Mussolini hatalmát. A kisantanttal pedig éppen Mussolini miat nagy baz van. Benes külpolitikájában eddig Olaszország a jugoszláviai viszályok keretében sem játszott mérvadó szerepet. Most Mussolini követel szabad kezet az Adria mellett Jugoszláviával szemben. Ebben a problémában egy uj konfliktus csirája rejlik, amely épp oly bomlasztóíag hathat a kisantantra, mint a francia politikára. Mondom, csak csirája, melynek erejét egyelőre túlbecsülni nem szabad.

Éppen oly kevéssé szabad Amerika szerepének nagyobb jelentőséget adni, amint azt tengerentúl a vezetők maguk óhajtják. Amig Amerika az antant főtanácsaiban rendszerint csak a tárgyilagos megfigyelő szerepét kívánja játszani, addig alig akarhat ennél több lenni Európa belső éleiében. Erkölcsileg természetesen szabadabban ítélheti el Poincaré politikáját, amint azt például London teszi. Aranyának erejével, milliárdos követelésével persze Angiidnál erősebben érvényesítheti súlyát Parisban, de mindezzel Európa nyomorán nem segithet radikálisan. Ezt csak akkor tenné, ha aranyából juttatna valamit a német birodalomnak és Németország gazdaPrága, december 13.

(Saját tudósítónktól.) A tegnap esti folytatólagos tárgyaláson, mint ezt máT jelenttettük, a ■brumm állomás ruhatárában talált táska ügyével kapcsolatiban az ügyész javasolta, hogy Hoston Annát hamis tanú zás gyanúja miatt helyezzék vád óíiá. Bejelentette azt is, hogy Goiler dr. és Buchta dr. étién hivatalból főije! emtést tesz az illetékes államügyészségnél a büntető törvénykönyv 211. és 214. paragrafusába ütköző lopás elősegítésének büntette miatt. (A táska-ügy tárgyaláson igen nagy bonyodalmaikat idézett elő és ■még ma sincs tisztázva. A táskáiba álintóiag becsempésztek iratokat és fényképeket, de eddig nem derítették ki azt, hogy kinek a keze működött ebben. Hogy ,a táska a brünni áibűnös ruhatárában volt, arról többen "adtak Brünnben; Ciol- ler dr. irotonkisasszomya főnökének rendeletére érdeklődni ment a ruhatárba, vaijtvn Schwabe. Nowákows&y, -Baeran vagy 1'ieffenbaoh néven van-e egy táska ott A brünni rendőrség tudomást szerzett ettől és kihallgatta Hoston Annát, aki a rendőrségen azt vallotta, hogy jeggyel ment a ruhatárba. Ezt a vallomását ,a fő tárgyai ásón megváltoztatta s azt mondotta, hogy nem volt jegy nála. Az ügyész emiatt kérte a ruhatárosok kihallgatását, akik azt mondották, hogy egy 20— 22 éves leány jeggyel volt a táskáén és csak azért nem adták ki neki, mert a nevet nem tudta megmondani. A táska ugyanis Kralik név aüatt volt elhelyezve a ruhatárban. A ruhatárosok Bostonban határozottan nem Ismerték fel azt a nőt, aki a ruhatárban volt Az ügyész ezen az alapon kérte Hoston vád alá helyezését Lehetséges azonban, hogv ebben az ügyben is egy eddig ismeretlen harmaMk személv szerepel. Szerk.)

Letartóztatták Hoston Annát,

A jegyzőkönyvek fölvétele után a fötárgya- lás elnöke Hoston Annát a vizsgálóbíróhoz ve•vupflAwit^ ■!.».Hí rJ. r •%. ma*m**"3Wins»?azivrHsci ceiefl

sági erejének növelésével ellensúlyozná a külső politikai nyomást. Amig tengerentúl ez az egészséges nézet nem fog dominálni, csak kártyavár marad, amit Amerika befolyására építenek.

— Németországnak tűrnie kell a francia erőszak újabb próbálkozását. Hogy Páris fő célja a Rajna mellett állandó gyökeret verni, többé nem kétséges. Ezért nem jelentette volna a jóvátétel problémájának megoldását az a körülmény sem, ha a német nagyipar garantálása mellett Németország a jóvátétel cgy-két részletét megfizette volna. Párisban nem a jóvátétel a fő, hanem a Rajna birása. láthatóan még akkor is, ha a nagy cél elérése előtt Franciaország gazdaságilag elvérzik. Nagy tehát Európa nyomorúsága és még nagyobb baj, hogy jobbra való fordulásról még beszélni sem lehet. A német nép a szenvedések útját járja és a francia imperializmus kardcsörtetve tör előre. A politikai gazdasági katasztrófa itt is, ott is leselkedik, csak az a kérdés hol s merre és mily arányokba fog bekövetkezni. Úgy mondják prófétának lenni könnyű, de ebben az esetben teljesen lehetetlen ... V.

tettette, aki kihallgatása után előzetes vizsgálati fogságba helyezte.

Újból a büzbomba-ügy.

Ezen intermezzó után folytatták a büzbomba- afíór ügyében a tanúkihallgatásokat. Következő tanú Kaihán. a cseh nemzeti szocialista párt páriáimén, ti klubjának a’ titkára.

Elnök: Mit tud a btizhom'ba-ügyrői?

Tanú: En közvetlenül Baeran képviselő m után mentem be .a terembe. Láttam, ho>gy Baeran papirgálacsiiirt dobott a referensiek felé és hallottam, amint az elnök felé kiáltott: Rendőrfőnőav ur! Baeran fiókjából kivett valamit és kezében tartotta. Észrevettem egy kézmozdulatát és a következő percben már az elnöki emelvény fölött levő topétán láttam egy sötét foltot Azrnoai figyelmeztettom Rasin képviselő urat hogy Bve- ■ran büzbomkát dobott és megjegyeztem, hogj. mintegy négy hónapnál ezelőtt már szét tapostam a feremben egy büzborrtoát.

Eiselt védő: Tanú ur, határozottan állíthatja. hogy m4ny hónappal ezelőtt száttapostak egy büzboimbát?

Tanú: Nem.

Eiselt védő: Pedig Vallomásában ezt álliA mai tárgyalási egynegyediizkor nyitotta meg Kratochwill elnök. iNéhány jegyző- könyvi vallomást olvastak föl, majd az elnök bejelentette, hogy az eskiidtbiróság a bizonyítási eljárást úgy a kémkedési ügyben, mint pedig a büzbomba-affér ügyében befejezte. Ma délután nem tartottak tárgyalást. Hétfőn a kémkedési ügyben a katonai szakértők fogják elmondani a véleményüket, kedtotta. ön adta ki a1 német képviselők képviselőházi

viselkedéséről szóló könyvet?

Tanú: Igen. v

Ügyész: Fölmutatja a könyvet ós egyik fejezetének föloivasását kéri.

Elnök: (fölolvassa) „Amikor Knrlrsob képviselő egyik beszédét azzal kezdte: Hohes Haas, Baeran közbekiáltóttá: Hohes Sauhaus!“

Eiselt védő: Ezt itt kellett felolvasni.

Ügyész: Hiszem ön említette föl ezt a könyvet.

Baeran: A C9eh pártok közül a nemzeti szocialisták előtt voltam a leggyüilöletesebb.

Azután több képviselőházi tisztviselőt hallgattak ki.

Knirsch a bomba-afférról.

Következett Knirsch képviselő kihallgatása.

Elnök: Látott ön Baeran dT.-nái büzbombát?.

Tanú: Tíz perccel az affér előtt láttam náfe.

Elnök: Ön bent volt a teremben?

T ia n u: A páriáié bőségben voltunk. Egyik kollégánk bejött és azt mondotta, hogy az ülésteremben rettenetes lárma van. Azt mondták hogy menjünk föl az ülésterembe. Fölmentünk. Ott rettenetes lárma volt. Azt sem tudtuk, miről van szó. Csak aztán magyarázták meg nekünk, hogy az elnök Hacken képviselő beszédét cenzúrázta és a kommunista képviselők emiatt oíb- struketóbu léptek. A többi etilenzéíki képviselek követelték a’ gyűlés fölfüggesztessél A lárma fco- vábbtartott. Az elnök az ülést nem akarta fölfüggeszteni. Amikor Cetíh dr. az ehtoíkíkel tárgyait, a miniszteri padok előtt álltam Baerannai Baeran föl volt háborodva s azt mondta nekem, hogy most előveszi a büzibomlbát. Én lebeszéltem*' erről.

E 3 nőik: Milyen nagyságú volt az a büz- bomtoa?

Tanú: Galamb tojás nagyságú. (Az asztalon tevő bombák fölé nyúl.) Akkora, miint ez.

Elnök: Vigvázat! Vigyázat!

A közönség fölnevet.

Tanti: M,i meg akairtulk ostromolni az elnöki emelvényt, de a képviselőházi szolgák ebben 'megakadó!yozt.a!k. Amikor a cseh képviselők Cech dr. alelnökitől követelték, hogy az emelvényt hagyja el, észrevettem a tapétán egy nedves foltot.

Elnök: Milyen magasan volt a folt?

Tanú: Három métermőre az emelvénytől.

Elnök: Állt az elnök?

Tanú: Kizárt dolog. Ült. Baeran a dobás után kijelentette, hogy a bombát az orgona mögé akat+a hajítani. A mi pártunk a gyűlés fölfüggosz- tése mellett volt, Baeran pedig csak bomonsirákü akart.

Radda; Milyen alkalommal áll föl az ülést vezető elnök?

T a n ü: ünneplés a balommal, vagy pedig ha ergy képviselőt el párén tál.

Végül Hodkier és Taiusrflk ikéovfeelök revvzo- kőnyvti vallomását olvasták föl, majd az e1nök a tárgyalást berefkesrtette és folytatását ma délelőtt 9 órára tűzte ki.

den előreláthatóan szünet lesz. Szerdán lesz valószínűen a tárgyalás utolsó napja. Ekkor fognak a vád- és védbeszédek elhangzani, ezek után pedig az esküdtek tanácskozásra vonulnak vissza és a bírósággal egyetemben meghozzák az ítéletet. Tekintettel arra, hogy a vád- és védbeszédek valószínűen hosszabb időt vesznek igénybe és az esküdtek tanácskozása is órák hosszat fog tartani,

BBBBBBESBBSBSi 'SBBBBBBHBBBBBBBBSBBBBBEBBBBBBBgBBBBBBBBBBBBBBBEBEHB

§3KeriS«i® lesz Hélei a Baeran pBrben.

véleménye. — A fiéséi-i®lacatotlllfi saaspífm.

SiefeieziéRc m R»tz€»it«Hd»S

Jól sikerült.

— A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — írta: Szederkényi Anna.

Kovács Sebestyén Tamás levéltáros ur kikisérte az utolsó vendéget, azután a kezét elégedetten dörzsölgetve ment be az előszobából. Nagyokat sóhajtozott.

— Ez sikerült. Hála Istennek sikerült — mondotta az ebédlőben a feleségének. — És mivel nem tudta, hogy most hirtelen egyedül maradva, hol ragadja meg a házaséletüknek félbeszkadat fonalát, még egyszer megdörzsölte a kezét és újból felsóhajtott:

— Bizony, ez jól sikerült.

Az ebédlőasztal mellett ott állott az asz- szony és vészes nyugalommal hallgatott. Hallgatott minden rajta. Rendesen simult karcsú kis alakjára fehér selyemruhája. Ezt ma látta rajta először férj ur, de most, hogy alaposabban vehette szemügyre, ráismert:

A menyasszonyi ruhájából van alakítva!

A férj szive nagyot dobbant:

— Ez célzás! Az asszony ugyan nem beszél, de annál világosabban mond el mindem ez az átalakítás. Hogy éppen ezt vette fel erre az estére. Az, asszony nem beszél, de ezen utóvégre ne mlehet csodálkozni. Istenem, zavarban van az asszony is. ö is furcsán van, no.

De milyen finom és gyöngéd ez a célzás.

Nem csekélység ez! így összekerülni megint hét hónap után. Hét hónapja, hogy húzták-vonták-cibálták egymást a válópörrel. Megtettek mindent, amivel olyankor el szokták gyötörni-kinozni egymást a hü hitvesek.

Főttek a méregtől a közjegyző íróasztala f mellett; pukkadoztak a dühtől a jólelkü nagy-j bácsi szalonjában az úgynevezett békéltető ; találkozásnál; elkezdték a nászvacsoránál és meglóbálták egymás orra előtt az összes bábrongyokat; csavarták-csavarták a gépet visszafelé és ájuldozva-kétségbeesve vagdalták egymás fejéhez házaséletüknek fordított képeit

Borzasztó!

És végül, mielőtt a pontot odapöttyen- tették volna a dráma után, ő, a férj ur csak úgy — szinte szokásból vetette oda — a közjegyző előtt; „azonban, ha őnagysága akarja, én nem bánom. Én visszavonom. Én hajlandó vagyok mégegyszer megpróbálni. Utóvégre most már mindegyik tudja a másikról, mit nem kell tennie. Ezt elég világosan megma- gyaráztuk“. Mire az asszony Kovács ur őszinte meglepetésére azt mondta váratlanul: „Én sem bánom . . .“

Jól van, ha nem bánja . . .

És most itt voltak megint együtt a régi ebédlőasztal körül, a zsur után. A nagy zsur után. Úgy beszélték meg, hogy valami olyan estélyféléto rendeznek. Arra meghívják a régi barátokat, mindazokat, akikhez hét hónap óta hol az asszony szaladt, hol a férfi szaladt kizuditani magából hiiledezését, megbotránkozását, kétségbeesését és igy tovább. Most azután meghívták őket.

A tábláról levan törölve a régi számtani Példa. Vannak számok, amelyek oszthatók s vannak oszthatatlanok, az úgynevezett vég- nélküli számok . . .

Kovács Sebestyén Tamás legbíivölŐbb mosolyával hajolt az aszony felé:

— Segíthetek?

Mikor a szót kimondta, a szive megint nagyot koppant. Valahogy a hang rezgeti vissza és eszébe jutott, hogy igenis éppen ezt 1 és éppen igy mondta akkor, a nászlakoma után, amikor egyedül maradtak és a fiatal lány ott állt előtte a, szoba közepén tanácstalanul, ügyetlenül és q azt kérdezte:

— Segíthetek? ... és a fátyolhoz nyúlt

— Segíthetek? kérdezte most is és csak annyi volt a különbség, hogy a kérdés a számos csészére, kanálra és egyéb ilyesmire vonatkozott; őnagysága az ő rettenetes gazdaasszony! rendtartásával ezeket kezdte most öszerakosgatni, rendezgetni olyan természetes nyugalommal, mintha ezer éve volnának együtt, mintha nem most maradtak volna egyedül hét hónap után és mintha nem vette volna magára az átalakitott ruhát!

A teremfáját!

Tamás ur kapirult, a két karjában meg- bizsergett a vér és a vágy. Rátalált a régi meleg, forró érzésre, amiről azt hitte, hogy elsorvadt, kiveszett belőle az átkozott hét hónap alatt. Megörül neki, mint a kincsásó, mikor rábukkan az elveszettnek, kiaknázottnak hitt aranyrétegre. Örömében, anélkül, hogy odriigondolt vo’nta. gépiesen mondta megint:

— Ez nagyszerűen sikerült.

A néma asszonyi test a végzetes fehérselyem ruhában hirtelen megelevenedett. Lecsapta a tárcát az ezüstökkel úgy, hogy Tamás ur majd rtiegsiketült a csörömpöléstől. A szeme szikrázott, kipirult, majd kicsattant az arca a fcltolakodó vértől.

— Persze, hogy sikerült! Azt hiszi, nem tudom, minek örül! Magának sikerült!

— Magának is, kis lelkem, — sietett az asszonyt biztatni Tamás és a lelke mélyén szeme szikrázott, kipirult, majd kicsattant nyugtalanságok kezdtek mozgolódni, vonag- lani. Sejtette, hogy valami nincs egészen rendjén. De ő rendbe akarta hozni.

— De még milyen jól sikerült . . .

— Hallja, ha még egyszer azt mondja, hogy sikerült, én akkor . . .

— Miért? Maga azt hiszi, hogy — nem merte tovább mondani, belebotlott a félelmetes szóba.

Elhallgatott. Oldalról nézte az asszonyt Csak legalább tudná, hogy mit akar, miért zubogott úgy föl egyszerre és miért haragszik olyan nagyon arra a szóra, hiszen utó- végre csakugyan sikerült. Sikerült keresztül- rágniok magukat az összes panaszokon, vádakon. Lenyelték ők is, a vendégek is, az asszonyt bevezette újra és most . . .

— Azt hiszi, nem tudom, hogy mit akar? — mondotta élesen az asszony és a szeme szögletében azok a bizonyos apró, bujkáló kis lidérclángok villogtak. Ezeket már ismerte Tamás.

Hm... itt bajok vannak. — Jó lesz vigyázni. Nem akarta elrontani a dolgot. Nem, amikor már olyan szépen indult és neki olyan jó meleg a szive tájéka és olyan jól esnék hét hónap után ujra rátalálni arra a megszokott hitvesi csókra.

Az asszony pedig bőszen és rendületlenül rakta-tomyozta a csészealjakat. Rakta olyan magásra, hogy már majdnem a csillárig ért. Kisimította a szalvétákat, összeszedte a morzsákat, helyre terelte a székeket. sürgötit-forgott,’ mint a motolla és azon