Prágai Magyar Hirlap, 1923. január (2. évfolyam, 1-24 / 154-177. szám)

1923-01-09 / 5. (158.) szám

a

Kedd, január 9.

Déli szünet.

Az eltnöik ezután délután fél két órakor a tárgyalást berekesztette .és folytatását délután öt órára tűzte ki.

A délutáni tárgyalás.

Az elnök a délutáni tárgyalást negyed

hatkor nyitotta meg. Folytatta Sdrwabe Károly vádlott kihallgatását.

Vádlott elmondja, hogy résztvett azon a gyűlésen, amelyen fölszólították a diákságot arra, hogy a német képviselőket oly,ként támogassa munkájukban, hogy részükre iratokat szerez be. Arról azonban nem volt szó, hogy ezeket az iratokat idegen államoknak is kiszolgáltatják. Először 1921 decemberében adott Baerannak Nownkov- szkytól kapott iratokat.

Elnök: Tudta, mi volt ezekben?

Vádlott: Nowakovszky mindig elmondta, mi van ezekben. Először Baerantóí ötszáz koronát kapott. Ötször adott át Bae- ratunak iratot, egyszer kétezer koronát kapott ■ A fontos iratokat azért adta át BaeranEínők: Milyen iratokat adott át a magyar követségnek?

Vádlott: Pontosan nem emlékszik Volt közöttük egy, amelyben arról volt szó hogy annak, aki a kémkedési ügyet fölfedi ötvenezer korona jutalmat adnak. Volt katonai és csendöri intézkedés ékről szóló irat is amelyekkel, a karvini bányászsztrájkot 1. akarták törni. Volt ezenfelül több terv is.

A bíróság ezután ama mozgósítási tér veknek az ismertetésére tért át, amelyeket Scbwabe a magyar követségnek adott át.

Lapunk zárásakor a tárgyalás tart.

*

Baeran fia külföldre meneküli.

Prága, január 8. Ma az a hír terjedt el, hogy Baeran Arduián, Baeran képviselő fia külföldi-, szökött. Azt a hirt is kolportálják, hogy Holdingért, aki a Baeran-ügyben mint terhelő tanú szerepelt s akiről a tárgyalásvezetö elnök kijelentette, hogy a tárgyaláson ne mjelenhet meg. Boroszlóban letartóztatták, mert állítólag a csehszlovák köztársaság javára kémkedett.

nak, mert tudta, hogy interpellációkhoz milyen iratok szükségesek.

M Hasiéi elleni merénniei és «e küziársaságg védelme.

Javult a pénzügyminiszter állapota.

Elnök: Máért beszélt éppen Baerannal?

Vádlott: Mert ö Briinu városának a képviselője. 1919-ben — folytatta vallomását — beiratkoztam a prágai német egyetem jogi fakultására. Az előadások hallgatása éz vizsgázás céljából gyakran jártam Prágában. Két szigorlatom van.

Elnök: Ismeri. Bajmóczyt ?

Vádlott: Jói nem isimerem. 1921 elején ismerkedtem meg vele egy Kuncze nevű német bár odaírni diák utján.

Elnök: Megállapítom, hogy ilyen nevű diákot a rendőrség nem talált Prágában és Kuncze nevű diák nem volt Prágában bejelentve.

Vádlott: Elmondja letartóztatásának történetét. Prága bél utazott Brünnbe. Útközben találkozott egy Müiíer nevű barátjával, aki figyelmeztette, hogy kémkedéssel gyanúsítják és hogy a rendőrség inár kereste. Nyomban fölkereste Novakowskit. Nowakowskit azonban már ekkor letartóztatták. Erre ő önként jelentkezett a rendőrségen. Kihallgatása alkalmával azért vallott be mindent, mert azt mondották neki ha olyan beismerő vallomást tesz, mint No- wiakowsk!, úgy menyasszonyát anyját, akiket már letartóztattak megértiezése előtt, rövidesen szabadon engedik. Eme Ígéret és irma félelem hatása alatt, hogy hetvenegyéves atyját is letartóztatták, mindenre igennel válaszolt, amit kérdeztek tőle. Ekkor vall óta be azt is, hogy Bajmóczyt Baeran mutatta be neki. Ez nem felel meg a valóságnak. Nowakowski vallomását azért hagyta helyben, mert nem akarta barátját meghazudtolni. Bt finnben nincs nagy társadalmi élet és esténként az ifjúság összejött az idősebb emberekkel és ott mindenről, tv- nát politikáról fa beszélgettek.

Elnök: Kémkedésről is beszéltek?

Vádlott: Szószoros értelemben vett kémkedésről nőm.

Elnök: Hányszor volt a prágai magyar követségen?

Vádlott: Háromszor. 1922 április 8, vagy 9-én és július 26-án.

Elnök: Júliusban többször járt Prágában ?

Vádlott: Igen. 13-án, 21-én és 26-án.

De csakis egy ízben voltam a magyar követségen ebben a hónapban. Harmadszor szeptember 2, vagy 9-én kerestem föl a magyar követséget.

Elnök: Hogy került a magyar követségre?

Vádlott: Mikor először jártam ott, a szolga megkérdezte tőlem, hogy mit akarok. Odaadtam neki névjegyemet és azt mondtam, hogy adja át a titkárnak, akivel beszélni akarok. Batmóczyt akkor már ismertem ugyan, de nevére nem emlékeztem. Amikor Bajmóczy kijött átadtam neki egy levelet azzal, hogy továbbítsa Baeran képviselőhöz.

Elnök: Magyarázza meg, hogy miért volt szükséges az, hogy Baerannak a magyar követség utján adjon át iratokat.

Vádlott: 1921 december 12-én, mikor első alkalommal adtam át Baerannak No- wákowskitói kapott titkos okmányokat, azt

mondotta Baeran, hogy ilyen iratokkal sem magánlakásán, sem pedig irodájában ne keressem föl. December 13-án Prágában akartam átadni Baerannak iratokat. Strnád német jogász barátommal kerestem Baerant mindenütt, de nem tudtam megtalálni. Visz- szautaztam Brünnbe, de ott sem találtam meg Raerant. Azt mondták, hogy másnap Prágában lesz. Újból Prágába jöttem, azonban illába kerestem Baerant. Este hét órakor a parlament előtt találkoztam Bajmócival,'akinek elmondottam, hogy sehol sem találom Baerant. Bajmóczy erre azt mondotta, hogy az iratokat majd ö átadja Baerannak.

Elnök: Miért bízta az iratokat éppen Bajmóczyra? Szólt erről valamit magának Baeran ?

Vádlót t: Soha semmit.

Elnök: Ez különös. (Néhány pillanatnyi kínos csönd, majd az elnök folytatja kérdéseit.) Szeptember 25-én mit csináli Prágában ?

Vádlott: Vizsgáztam.

Elnök: Hogyan kerültek a titkos iratok abba a sárga táskába, amelyet Nowakowski elítélése után találtak meg a brünni állomás ruhatárában.

Vádlott: Az iratokat fölső kabátom zsebében helyeztem el és ezt a kabátot beletettem a táskába.

Elnök: Miért adta a ruhatárba a táskát, mikor visszajött Brünnbe?

Vádlott: Menyasszonyomhoz akartam menni és a táskámat nem akartam magamhoz venni.

Keresztkérdések.

Az elnök kereszitkérdések alá veszi Stíhwabet, aki nem tud fölívilágositást adni, hogy miért nem saját nevére, hanem Kroj név alatt helyezte el táskáját a ruhatárban.

Elnök: Beismeri-e, hogy Nowakow- skyval együtt katonai iratokat és terveket fényképezett le?

Vádlott: Igen,

Elnök: Hányszor?

Vádlott: Egyszer. Augusztus végén vagy szeptember elején.

Elnök: Nownkovsky vallomásából azt lehet kivenni, hogy ön többször fényképezett le terveket.

Vádlott: Notvaikovisky először julius 13-án volt nálam. Ekkor fényképeztünk. A tervek között azonban volt sok olyan is, amely már azelőtt is le volt fényképezve.

Elnök: Volt a lengyel követségen is?

Vádlott: Még a közelében sem jártam.

Elnök (fölmutat egy levelet): Itt van egy írás, amely az ön kézirásáit tartalmazza és amelyet a lengyel követségen találtak.

Vá dió tt: Ezt a levelet egy borítékban Bajmóczytnak adtam át s lehetséges, hogy ö ezt a lengyel követséghez juttatta.

Elnök: Be van bizonyítva, hogy ez a levél a lengyel követségnek szól.

Vádlott: Az nem lehet- Ezt valaki az én nevemben tehette.

Elnök: Járt ön Varsóban és Dániában?

Vádlott: Nem voltam ott sohasem.

Prága, január SRasin állapotáról tegnap este a kezelő orvosok bulletint adtak ki, amely szerint a beteg állapota változatlan, fájdalmai csökkentek, hőmérséklete 37.6, érverése 105, étvágya jó. A beteg jó hangulatban van. Az orvosok véleménye szerint az állapot határozottan javult. Rasin állandóan eszméletnél van és nagy lelki erővel viseli d a szenvedéseket

A merénylő cinikusan viselkedik.

A merénylőt a lefolyt ünnepek alatt a rendőrigtazgatósagnál több Ízben kihallgatták. Soupal a hozzá intézett kérdésekre nagy cinizmussal és iróniával válaszolt és Ismételten kijelentette, hogy végteínüi sajnálja, hogy a merénylet nem járt teljes sikerrel. A rendőrség hivatalos közlése szerint a Pilsenben kihallgatott tanuk vallomása alapján megállapítható, hogy Soupal anarho- kommunista és Rasin politikai működésének határozott ellenfele. Pilsenben többszőr kijelentette, hogy Rasint el kell tenni láb alól, mert a kapitalista rendszert erősít! meg. Egyes tanuk azt valloták, hogy Soupal többször mutogatta brownigját és azt mondotta, hogy ezzel fogja agyonlőni Rasint. A lohowitzi erdőben megtartott ^gyakorlatoknál kétszer eltalálta a célt s ekkor fölkiáltott, hogy így fog a golyó Rasin testébe Is hatolni. Soupalt vasárnap reggel átadták a büntetőbíróságnak.

Soupal több merényletre készült.

A Tribuna arról értesül, hogy a merénylő kijelentette, hogy a merénylet után azért akart elmenekülni, mert egy második merényletre készült és pedig Preisz dr. a Zivnnbanfk vezérigazgatója ellen. írásbeli följegy- zései között Rasin és Preisz neve mellett egy harmadik nevet Is találtak, amelyet azonban nem tudtak kibetüzni s amelyre nézve a merénylő megtagad minden fölvfiá- gositást. A Lidové Noviny jelentése szerint a merénylőnél jegyzéket találtak tiz egyrénről, akik ellen merényletet akart elkövetni.

A rendszabályok.

A Lidové Noviny airól értesül, hog a minisztertanáos elhatározta, hogy a legc- nergikusabban fog eljárni ama pártok ellen amelyek a rend megzavarására törekednek.

Bizonyítékok vannak arra nézve, hogy az osztraui kommunista tüntetés egy u j kommunista puccs próbája volt s hogy összefüggésben ál a Rasir ellen elkövetett merénylettel.

A Icaionaság és cserPörség Prágában é a vidéken készültségben van. Ma egyhetik a koalíció tizes bizottsága és tárgyalás alá veszi a további teendőket. Megbízható hírek szerint a koalíció törvényjavaslatot akar benyújtani a köztársaság védelméről, mely hasonlé lenne ahhoz, mely tavaly Németországban törvényre emelkedett.

Benes dr. külügyminiszter a merénylet hírére szombaton reggel visszaérkezett Prágába.

A mai bulletin.

Rasin dr. pénzügyminiszter egészség állapotáról Január 8-án déli féitizenkettőkor kezelőorvosai a következő jelentést adták ki: A beteg állapota tegnap és tegnapelőtt óba javult Érverés SS, hőmérséklet 36.9. A beteg állandóan jókedvű és humoros hangulatban ! van.

Kutasi kollega.

— A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Falu Taraás.

Mi csak kollegának hívtuk, pedig mi diákok voltunk, ő pedig színész, ö nem nagy szinész, s mi nem nagy diákok. Minden este, amikor nem játszott, lenn volt köztünk a diákhelyen, ahol mi húsz krajcárokért élvezhettük Shakespearet, s a szőke primadonna táncos bokáit.

Atyailag bánt velünk, szemébe uráztuk is, csak a háta mögött hívtuk Kutasi kollegának. örkém adódott számára ez a megjelölés, mert éreztük, hogy a barátunk, s láttuk, hogy szegény a színpadon bizony csak hozzánk hasonló aígimnázísta.

Magas, vékony ember volt, fölfelé fésült díákos frizurával. Talán a haját is a mi kedvünkért hordta igy, akik szerettünk dús hajfürtünkben turkálni, s hátraparancsolni fésűvé nyitott ujjainkkal az előre törekvő hajszálakat.

— Nehéz a lecke? kérdezte mindig. Gsak tanulhatok gyerekek, a fő, hogy leérettségizzetek. Az érettségi bizonyítvány sok ajtót megnyit. Magam is máshol tartanék ma, ha meg nem szöktem volna már a hatodikból.

Meg volt győződve, hogy nagy szülész tehetett volna, ha színész iskolát végez. Mi pedig meg voltunk győződve, hogy nem n hatodikból szökött meg, hanem legiobb esetben a negyedikből. Mert találkozgattum vole néha a Galagonya-utcában lévő korcsma ^udvari szobájában is, ahova színház után •*' "v-egy pohár sörre szöktünk be, ,s ahol a

múltat nem mindig egyforma színekkel ecsetelte. Mi azonban nem a bizonyítványát kerestük, hanem büszekélkedtünk barátságával önmagunknak és mások előtt. Meri hiába, mi mégis csak gyerekek voltunk, 5 pedig meglett férfi, színész, igaz, hogy csak kórista, aki harmincadmagávai számit egyet, de részese egy bűvös világnak, melynek álmait magával hordozta köztünk.

Nőtlen ember volt, s nem láttuk soha a szép kórfetánékkal sétálgatni. Kerülte a katonatiszteket is, akik szerelmi postásnak Elhajtották cgyszer-ná&szor felhasználni. A jogászokkal sem volt jóban. Azt tartotta róluk, hogy túlságosan korhelyek, s durvalel- iküek. Ajkát befelé, szíva sietett mindig az utcán, s oly hideg udvariassággal köszöntötte a drámai hősnőt és a primadonnát, mintha még sohasem nyújtott volna át nekik a színpadon fényes tálcán egy pohár vizet, mondván:

— Parancsoljon, márkiuö!

Főképp drámai estéken járt közénk, mikor színmüvet, vagy vígjátékot adtaik páros, vagy páratlan bérletben. Ilyenkor ritkán volt rá szükség a darab sikere szempontjából. Színműben, vagy vígjátékban nincsenek tömegek, nincsenek karok, csoport- táncok. Kutas! kollegának nem kellett török bugyogóba bújni, vagy fejére copfos parókát húzni, sem mosolygósra festett parasztlegénynek öltözve helyre menyecskét kiragadva a sok közül, ropni a csárdást.

Kutasi kollega ilyenkor magánzó volt. Ur. Diák. Bejött a csapó-ajtón, megveregette U vállunkat, oda támaszkodott a korláthoz.

s nézte az előadást Mehetett volna föl a színész páholyba is, ott ülhetett is volna, kényelmesen, de ő jobb szeretett állni, s hátulról, mindenki háta mögül nézni a rivaldát,

s a piros páholyokat

És nekünk sohasem tehetett módunkban, tüntetni meiíeíe. Tapsoltunk a drámai szendének, a társalgó apaszinésznek, a hősszerelmesnek, a butiénak, a karmesternek, a karnak is, de külön sohasem kiálthattuk:

Éljen Kutasi!

Mert ez gúny lett volna. S mi, ha gúnyoltuk is Kutasit, ezt csak magunk között tettük, s ezt is csak ezzel a szóval: ,.Kollega".

Visszajöttök? kérdezte mindig év vége felé. Visszajöttök jövőre? Mert aki nem jön vissza, attól elbúcsúzom.

Egyscer különös fényben égett a szeme, s szokatlan remegés érzett ki hangjából.

— Fiuk, holnap társadalmi dráma megy, kivételképen én is játszom. Jean leszek, a szolga. Tudjátok, én mindig Jean vágyók, vagy Babüst, vagy Jancsi. De azért okvetlenül itt legyetek, mert nagyon érdekes dolgot fogtok hallani.

Tudtuk, hogy Kutasi kollega nem szokott a levegőbe beszélni, diákos izgalmak között találgattuk, hogy ml is lesz holnap. Egyik fiú azt jósolta, hogy valami pesti vendég érkezhetett titokban, s az fog meglepetésül fellépni. A másik az* mondta, hogy biztos tudomása szerint a drámai szende legújabb fényképeit fogja a közönség közé szórni. A harmadik azt hallotta, hogy a hősszerelmes próloggai nyitja majd meg az előadást, melyben keserű szemrehányásokat tesz a közönségnek a színművészet nem-pártolása miatt. Szóval el kellett mennünk az előadásra.

Az első felvonásban nem történt semmi. Szép simán pergett le, a publikum nevetett és tapsolt. A második felvonás eleiéhez értünk, amikor a gróf csenget és Jeant utasítja, hogy hívja be a grófnőt.

A súgó szabályszerűen csengetett szín- padalatti búvóhelyén, s bejött Kutasi kollega.

— Jeam, szólt gőgösen a gróf; kéretem a grófnőt.

— Nem érek rá, szóit Jean a grófnak oly kevólyen, mint egy herceg.

A gróf elképedt, azt hitte: Kutasi megbolondult, mert mély meghajlással ezt kellett volna mondania:

— Azonnal, gróf ur.

Mégegyszer megpróbálta a parancs kiosztását, s feltűnően közel ment Kutasihoz, hogy észre térítse:

— Jean, kéretem a grófnőt!

A súgó rémülten súgott, a haját is láttuk, amint fejét kidugta a lyukból: „Azonnal gróf ur“.

Kutasi kollegát azonban nem hatotta meg sem a gróf fenyegető tekintete, sem a súgó harsogó súgása és megvesztegethetle- tiiil ismételte:

— Mondtam már, hogy nem érek rá!

Az előadás megakadt, a függönyt le'kellett bocsátani. Mi sápadtak voltunk az izgalomtól, s most már megértettük, aminek eddig hiába találgattuk az értelmét.

A karzat pisszegni kezdett, a földszintről kiioló tódultak az emberek. A katona-