Prágai Magyar Hirlap, 1923. január (2. évfolyam, 1-24 / 154-177. szám)

1923-01-31 / 24. (177.) szám

*

Szerda, január 31.

KMmrnriiiiiiumTrinimi—rw»wiiiini n i ■■■■!! r tititixfleMSumanuwsmoii

Benes külügyminiszter után Czecb dr.1 (német szociáldemokrata) képviselő beszélt. Nem tartja kielégítőnek a külügyminiszter expozéját. A kormány úgy tesz, mintha a franciák bevonulása a köztársaságot közelebbről nem érintené s mintha nem látná, hogy Európa ma egy katonai tábor- Az egész világ most gazdasági válságban van s a reakció kezdi felütni a fejét. A helyzet ma olyan, mint 1914-ben volt A nacionalisták úgy Francia-, mint Németországban készülődnek valamire.

Javasolja; hogy Cseh-Szlovákia kérje fel Angliát és Amerikát, hogy a német-francia viszályban azonnal közvetítsenek. Javasolja, hogy a külügyminiszter a plé- ntrm előtt nyilatkozzon az európai helyzetről.

Czech után Kafka dr. (német demokrata-szabadságpárti) beszélt. Elitéit azt, hogy Németországot megtámadták. Kifogásolja, hogy Benes nem mutatott rá ama ellenvetésekre, melyeket Franciaország fellépése ellen lehet tenni- A franciák eljárásában mili- tarisztikus törekvéseket lát a szónok, majd ama reményének ad kifejezést, hogy adott alkalommal a cseh-szlovák köztársaság a gyakorlatban nem fog a franciák álláspontjára helyezkedni, mert ennek kárát csak a köztársaság érezné meg. A külügyminiszter jelentését a francia álláspont helyességének hangsúlyozása miatt — szónok nem veszi tudomásul.

Utolsónak beszélt K a Ili n a (német nemzeti). Kijelenti, hogy a franciák bevonulása a Ruhrvidékre a békekötés megszegése. Benes expozéjában nem úgy beszélt, mint a csehszlovák köztársaság külügyminisztere, hanem úgy, mint egy francia államférfi.

Ami Magyarországot illeti kijelenti* - Kallina , hogy az nem veszélyezteti Középeurópa helyzetét.

Több kérdést intéz még Beneshez. Az expozét nem veszi tudomásul. Nemec elnök rendreutasitotta Kalliná-t, mert a „Tschechei" szót használta.

Délután két órakor a bizottság tárgyalását félbeszakították és folytatását délután 4 órára tűzték tok

A délutáni ülés*

A délutáni ülésen először Hrusov- szky cseh nemzeti szocialista beszélt. Azt mondotta, hogy a francia politikát a csehszlovák köztársaság csak helyeselheti. Szükséges, hogy a köztársaság továbbra is jóbarátságban maradjon és szövetségben álljon Franciaországgal. Végül megjegyezte, hogy a cseh-szlovák állam a világpolitikában nem játszik döntő szerepet.

Skálák kommunista óva intette a kormányt attól, hogy Franciaország uszályhordozója legyen.

Kramár, a cseh demokrata párt vezére kijelentette, hogy elvben nem helyesli a Ruhrvidék megszállását. Jelenleg az a helyzet, hogy a franciák nem fognak a Ruhrvidék- ről kivonulni s ezáltal Németországban nagy szénhiány és gazdasági válság következik be. Ez pedig könnyen kommunista vagy mon- arkista puccsra vezethet. Azután Lloyd George politikáját kritizálta és kijelentette, hogy Lloyd George az oka annak, hogy a helyzet ide fejlődött. Németország gazdasági bukását önmaga idézte elő. Ezután összehasonlítja Németország hibás gazdasági politikáját a cseh-szlovák köztársaság szerinte helyes gazdasági politikájával- A csehországi németek ama kívánságát, hogy a köztársaság Franciaország ellen foglaljon állást, nem fogadja el. Skáláik kijelentését, hogy a békeszerződések által a nemzeteket becsapták, visszautasítja, mert a cseh-szlovák állam éppen a békeszerződéseknek köszönheti önállóságát.

Kramámak Kafka és Skálák válaszoltak. A vitához többen föliratkoztak. Benes csak a késő esti órákban fog válaszolni a hozzá intézett kérdésekre.

Lapunk zárásakor az ülés tart.

Htt iskola jogtalan bezárása.

LeSley képvivelő interpellációja két iskola jogtalan bezárásáról. A terrorizáló főszolgabíró. Tanfelügyelő, aki ittasan jár ellenőrizni.

Prága, január 29.

A szlovenszkói magyarság iskolaügyi sérelmeiről képviselőink már sok interpellációt nyújtottak be a miniszterekhez. Hányszor tiltakozott már a magyarság — párt és feleke- zetre való tekintet nélkül — a hatóságok jogtalan, törvényellenes eljárásai ellen? Hány helyről érkeztek panaszok a népszavazás alkalmával elkövetett igazságtalanságok miatt. A panaszok és tiltakozások azonban süket fülekre találtak. A kormány kijelentette, hogy már amúgy is többet adott, mint amennyire a békeszerződés kötelezte. A panaszokat pedig legtöbb esetben visszautasította, hivatkozván a szlovenszkói hatóságok, az iskolaügyi referátus hivatalos jelentéseire.

L e 11 e y képviselő legújabb interpellációjában tényekkel bizonyítja be a minisztereknek, hogy milyen terrorral dolgozik egy főszolgabíró. Tanukkal bizonyítja, hogy olyan emberek kezében van Szlovenszkó egyes helyein a népnevelés ügye, akik ittas állapotban mennek iskolákat látogatni s ott olyan botrányt csinálnak, hogy az iskolaszéki elnök kénytelen a gyermekek előtt a tanfelügyelőt rendreutasitani.

Az iskolaügyi minisztérium pozsonyi ki- rendeltsége hónapokkal ezelőtt elrendelte az alsógyörödi, felsőgyőrödi és kisgyékénycsi római katolikus iskolák bezárását. A bezárást azzal okolta meg, hogy a felekezeti hatóság nem akarja a szlovák többségit községekben a szlovák nyelvű tanítást bevezetni.

Az alsógyörödi iskolát utóbb megnyitották. A kisgyékényesi és felsőgyőrödi iskolák azonban még ma is zárva vannak. A két falu iskolaköteles gyermekei már hónapok óta oktatás nélkül vannak. Az egyházi hatóságok az iskolákban magyar nyelvű tanítást enge- délyeztek, mert a tankötelesek szülői túlnyomó részt magyarok és a magyar nyelvű oktatást kívánták, A pozsonyi iskolaügyi ki- rendeltség ezzel szemben, a népszámlálásra hivatkozva-, azt állítja, hogy a három község lakosságának többsége szlovák.

Lelley képviselő interpellációjában kijelenti, hogy ha a népszámlálás adatai ezt valóban megállapítják, úgy ezek az adatok hamisak. A hamisításnak mesterei vagy a számláló biztosok és összeszámolok, vagy pedig a főszolgabíró. Lelley képviselő állításait bizonyítani tudja s bizonyítékainak egyes részeit fölsorolja interpellációjában is. Alsó- győröd első népszámláló biztosa csak egy szlovákot tudott a községben találni. Ezt a

biztost azonban „eredménytelen*1 munkája miatt uj biztossal cserélték föl. Hoffmann, az uj biztos, Jónás Imre plébánosnak azt mondotta, hogy őt Záborszky Vilmos verebélyi főbíró azért küldötte ki, mert „itt mindenki magyarnak vallja magát". Hoffmann azonban szintén csak egy szlovákot talált a községben. Záborszky főbíró a népszámlálás után magához idézte Lévay József körjegyzőt. A jegyzőnek ama kijelentésére, hegy magyarnak vallotta magát, ezt felelte a főbíró: „Várjon csak, majd meg fogja ezt emlegetni!" A jegyzőt utóbb, hamis ürügyek alatt, valóban kiüldözte ,a főbíró a hivatalából.

Magához idézte a főbíró Felsőgyőröd elöljáróságát is. Kérdőre vonta azért, amiért magyaroknak vallották magukat. A bírónak ezeket mondotta: „Maga a biró? GQndom lesz magára és majd megtanítom Jónást (a plébános) és Ledényit (a tanító) is." Záborszky ezenkívül igen sok alsógyörödi lakost Verebélyre idéztetett s bezárással fenyegette meg őket, ha ama bejelentésüket, amelyet a népszámlálás alkalmával tettek, hogy magyarok, meg nem változtatják.

Lelley képviselő kezeiben vannak a behatási naplók másolatai is, amelyekkel bebizonyíthatja, hogy a három iskola beiratkozott tanulói nyolcvanöt-kilencven százalékban magyarok voltak.

A tanfelügyelőre vonatkozóan azt Írja Lelley dr., hogy Haviár János aranyosma- róthi tanfelügyelő 1922 december 9-én Alsó- győrödön volt iskolalátogatás céljából. Amikor a kocsiról leszállt, azonnal hanyatvágó- dott. Miért? Nem azért, mert csúszós volt a talaj, hanem azért, mert a tanfelügyelő urból csak úgy áradt a pálinkaszag. Az iskolában valóságos botrányt csinált s a jelenlévő iskolaszéki elnök kénytelen volt őt rendreutasitani. A tanfelügyelő azután egy hamis látogatási jegyzőkönyvet vett föl. Kijelentette, ! hogy a másik két iskola mindaddig zárva marad, amig azokban az iskolaszék a tiszta szlo- 1 vák nyelvű tanítást el nem határozza.

Lelley képviselő ebben az ügyben a következő kérdéseket intézi a miniszterekhez: Hajlandók-e az ügyet szigorúan megvizsgálni s a vizsgálat lefolyásába betekintést engedni? Hajlandók-e a bezárt iskolák azonnali megnyitását elrendelni és Haviár János tanfelügyelőt mai, alkoholista hajlamának megfelelő helyre áthelyezni? A bünöc' f szigorúan megbüntetni s végül mindezekről a parlamentnek részletes jelentést tenni?

A kisértet

— A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. —

' Irta: Sztrokay Kálmán.

Azt hiszem, egyáltalán nincs más megoldás számomra, legalább egyelőre. E különös feltámadás után mint kísértet fogom folytatni életemet

A bárónak végtelenül hálás vagyok azért a kedvességéért, hogy koporsómat család kriptájában helyezte el, mert ugyancsak borzalmas lett volna, ha néhány mázsa föld nyomja koporsóm tetejét, mikor felébredek a tetszhalálból. Valóban tapintatlanság lenne tőlem, ha most egyszerűen eléje állok és bejelentem, hogy élek, tévedés volt az egész, köszönöm a megható elparentálást. a szép gyászbeszédet, mit az öreg ur mondott ravatalom felett és most megyek vissza a könyvtárba, folytatom munkámat.

Azonban ez még egyszerű lenne, de mit szól majd az öreg doktor, aki a tudomány valamennyi eszközét felhasználva, megállapította rólam, hogy meghaltam? Semmiesetre sem bocsátaná meg soha a feltámadásomat s az is bizonyos, hogy a báró menten elcsapná szegényt. Ötven éve tartja őt a kastélyban, egyetlen felcser, akiben eddig megbízott s most kiderüljön róla, hogy a halál sem biztos az ö kezében? A báróra egyenesen végzetes lenne, ha orvos nélkül maradnia s amilyen öreg, nehézkes, aggódó természetű, talán hamar el rs pusztulna már attól a tudattól is, hogy nincs megbízható támasz a közelében.

Mikor tegnap éjszaka felébredtem a szemfödél alatt és lassanként ráeszméltem különös helyzetemre, első érzésem az volt,

hogy nagyon éhes vagyok. Rövid habozás után kilopóztam a kriptából a fehér lepelbe burkolva, sikerült is észrevétlenül eljutnom az éléskamrába, ahol aztán szereztem ennivalót néhány napra. Nem féltem, hogy rajtakapnak a betörésen, hiszen bizonyos volt, hogy kísértetnek néznének s elszaladnának tőlem. Nagyszerűen jóllaktam, csak az aggaszt, hogy elrontom gyomromat az állandó hideg koszt mellett. Ma éjszaka visszalátogatok a kastélyba, elhozom szobámból a spirituszmasinát, hogy legalább teát ibaSvSak néha.

Ez a második kirándulás döntő volt. Az egyik inas észrevette, amint a tanár ur lelke végigsuhan a folyosón és bemegy régi szobájába. Egyszeribe elterjedt a Ilire, hogy hazajár a lelkem és én első percben nagyon megörültem ennek a megoldásnak. Még csak az volt a kérdés, hogy a báró hogyan fogadja a kísértet megjelenését, igazán zavarban lennék, hogy mit kell csinálnom, ha például papot talál hivatni, hogy füstöljön ki a kastélyból.

Egyelőre nem történt semmi. Pár napon keresztül be-bejártam a kastélyba, hol a spájzba, hol a szobámba, de nem bántott senki- Egészen kényelmesen kezdek berendezkedni, van már szappanom, fogkefém, ámbár sajnos fogpasztám nincs és igy kénytelen vagyok köporral tisztítani fogaimat. A falról kaparom le ...

Végre rájöttem a legokosabb megoldásra. Éjfélkor bementein a könyvtárba, hogy olvasnivalót hozzak magamnak nagy unalmamba s ott jutott eszembe, hogy hiszen kényelmesen beköltözhetnék a könyvtár egyik rejtett fülkéjébe, amit én fedeztem fel egyik

könyvszekrény mögött. Már el is intéztem mindent. Csináltam ágyat magamnak, ez a koporsó amúgy is nagyon szűk — különösen Ttekein, aki S betűbe görbülve szoktam aludni —, hajnalra behurcolkodtam, eltüntetve nyomaimat a kriptában.

Most valószínűleg tűrhető lesz az életem. Senki sem néz a könyvtár fellé, azt hiszem, ötven év óta én vagyok az első, aki felkutattam minden zegét-zugát. .Nem is értem, mért jutott egyszerre eszébe a bárónak, hogy felfogad egy filozoptert és rendbe hozatja a nagy lomtárt.

Szó ami szó, nyugodtan vagyok és dolgozom is. Folytatom a könyvtárrendezés munkálatait s éjszakánként eljárok elesésért- Nappal lehetőleg alszom, mint ahogy rendes kísérteihez illik.

A kastélyban már egészen megszoktak. A báró ugyan nem hitt a cselédségnek, de aztán ő maga is meggyőződött, hogy kísértet lett a kastélyában. Bejött a könyvtárba — rajtam kívül csak neki van kulcsa hozzá —, keresett, de természetesen nem mutatkoztam és megértettem a komornyikkal való beszélgetéséből, hogy még büszke is rám. Kétszáz év óta nem volt kisértet a kastélyában.. Csak az döbbentett meg, mikor az öreg nevetve mondta, hogy vájjon mit szól majd az utódom, ha találkozik elődjével’mint kísértettel ? ,

Tehát hozatott a báró egy másik fi-lo- zoptert a könyvtárba. Nagyon kellemetlen... No de majd elveszem én a kedvét!

A fiiozopter valóban megérkezett néhány nap múlva. A báró bevezette a könyvtárba, megmutatta neki az eddig elkészült cédulákat és nagyon meleg szavakkal emlékezett meg rólam. Utódom mosolygott azon, hogy a lelkem hazajár.

Az első nap rettenetes volt- Reggel nyolckor beült a nyavalyás a könyvtárba s késő estig ki sem mozdult. Én meg majd megfulladtam a szűk fülkében. Éjszaka aztán megbosszultam magamat. Úgy széthánytam mindent, amit ő elrendezett, hogy másnap reggel rémülten szaladt a báróért. A báró csak csóválta a fejét, nem értette a dolgot és azt tanácsolta utódomnak, hogy pihenjen egy pár napot. Maga zárta be a könyvtárt s magával vitte a kulcsot.

Éjszaka rendbehoztam az asztalt és dolgoztain. Az uj cédulákat tüntetőén előre tettem, hadd lássák, hogy felesleges az uj tanár ur, a kisértet becsülettel dolgozik tovább.

Harmadnap jött a báró a tanárral. Első pillanatban tisztában volt mindennel s mindjárt el is bocsátotta utódomat, aki boldogan menekült a kisértetes házból.

A báró kiadta a parancsot, hogy a kísértet minden kívánságát habozás nélkül telje- sitérni kell s egy cédulát irt nekem, melyben megkért, hogy folytassan működésemet, nagyon szívesen lá-t kastélyában, sőt sértésnek venné, ha elhagynám. Ami tőle telik, mindenben rendelkezésemre bocsátja az egész kastélyt.

Végre kérhettem fogpasztát- Meg is kaptam. Ettől kezdve mindent helyembe hoztak. Krétával irtani ki az ajtóra, hogy mit kívánok, ennivalót, tiszta szemfedöt, petróleumot, papucsot. Kikötöttem, hogy éjféltől egy óráig senkinek sem szabad kijönnie a szobájából, mert akkor sétálni akarok s végül visszaköltöztem régi szobámba, ahonnan esténként átmentem a könyvtárba. Ezt az

Némeí waM«HSX®E*

szély fenyegetne, kisántántbeli barátainkkal egyértelmüleg s a nagy szövetségeseink helyeslésével energikusan lépünk föl azonnal. Hogy bennünk megvan a komoly szándék a barátságos együttműködésre, bizonyltja ama tény, hogy már a műit év folyamán kötöttünk nagyjelentőségű kereskedelmi szerződéseket Magyarországgal. Nevezetesen a határmenti forgalomról, a határmenti állomásokról s eme tárgyalásokat hajlandók vagyunk folytatni főleg az árukicserélésre és igen sok pénzügyi és jogi kérdés rendezésére vonatkozóan. Reméljük, hogy eme szerződésekkel sikerül egy erős jogi és közigazgatási bázist teremtenünk, mely megakadályozza, vagy legalább is korlátozni fogja a jövőben eme összetűzések lehetőségét. Az igen nagy nehézségek dacára bizonyos haladást máris észlelhetünk a két állam kölcsönös viszonyaiban.

A lausannei konferencia, Oroszország és a legutóbbi események.

A lausannei konferencia még tart ugyan, azonban már most is kétségtelen, hogy Törökország jelentős sikerrel fog távozni. A balkáni konfliktusok összes oka még nincs ugyan eltávolitva s ha a törökök önállóan akarnának zavarokat támasztani, a nagyhatalmakkal szemben találnák magukat.

A lausannei t árgyaíásoköa Szovjet- oroszország is belekeveredett, mely különben is erősen reagál az összesnyugateurópai eseményekre. Szovjetoroszország viszonya a nyugati államokhoz ma sokkal feszültebb, mint régebben volt.

A legutóbbi események és Cseh-Szlovákia.

Cseh-Szlovákiának az európai viszonyokhoz való helyzetére semmi különös mondanivalója nincs Benesnek. Meggyőződése, hogy Oroszország nem fogja segíteni fegyveresen Németországot, csupán az az eset állhat elő, hogy a harmadik internacio- nále propagandaszervei kommunista veszélybe boríthatják Európát. Különböző újsághírek ama jelentései, hogy az európai helyzet nagyon veszélyes, túlzottak.

A pillanatnyi európai konfliktus lehetőségében nem hisz Benes és meg van győződve, hogy csalatkozni fognak mindazok, akik a háború utáni polifikai rendszert megváltoztatni akarják.

Nem igaz, hogy a köztársaság mozgósítással készül az eseményekre, de tény, hogy mindig készen áll a békeszerződésben biztosított jogainak védelmére.