Prágai Magyar Hirlap, 1923. január (2. évfolyam, 1-24 / 154-177. szám)

1923-01-21 / 16. (169.) szám

Vasárnap, január Zt, A megokolás A bíróság mindkét vádlott büntetésébe beszámítja a vizsgálati fogságot és pedig: Schwabenak 1922 szeptember 19-től az ítélet- kihirdetés napjáig; Baeran dívnak pedig 1922 március 28-tól április 12-ig és 1922 ok­tóber 29-től az ítélet kihirdetésének napjáig. Mind a ketten elvesztették választójogukat. Baeran dr.-nál súlyosbító körülménynek vette a bíróság, hogy előre megfontolt szándékkal cselekedett és hogy nagy károkat és veszé­lyeket okozott az államnak, továbbá, hogy tettét nem lehetett könnyen megakadályozni, .mert a mentelmi jog védte. Baeran dr. vétett a polgári törvények ellen, de megsértette képviselői fogadalmát is. Enyhítő körülmény­nek ismerte el a bíróság büntetlen előéletét s a büzbomba-afférban, a tett elkövetésekor, nagy íölindulását. Mivel a súlyosbító körül­mények Baeran dr.-nál nagyobbak, mint az enyhítők, a bíróság Baeran dr.-t megfosztja nj'ugdijától, doktorátusától és képviselői mandátumától. Schwabenál súlyosbító körülménynek vette a bíróság azt, hogy előre megfontolt szándékkal követte el tettét, amelyből óriási károk és veszélyek keletkeztek. Enyhítő kö­rülménynek vették büntetlen előéletét, beis­merő vallomását és hogy vallomásával egy másik bűnösnek a kiszolgáltatását elősegi- reíte. A védők semmiség! panaszt jelentettek be. A védők semmiségi panaszt és fölfolya- modást jelentettek be, az ügyész pedig azért folyamodott föl, mert az ítéletbe Baeran dr.- aak az 1922 március 28-tól április l2-ig tar­tott vizsgálati fogságát is beszámították. Mindkét vádlott nyugodtan fogadta az ítéletet. A közönség körében sokan súlyos­nak, sokan pedig tulenyhének találták az ítéletet Baeranné búcsúzik a férjétől. Baeran felesége, aki az egész tárgyalás alatt a teremben volt, visszafojtott könnyek­kel lépett férjéhez, hogy búcsút- vegyen tőle. Homlokon és szájon csókolta a férjét s han­gosan azt a megjegyzést tette: „Mégis mi vagyunk a győzök, Alajos; csodálkoztam volna azon, ha téged nem ítéltek volna el!“ Baeran dr. szívesen viszonozta a csőkokat. Baeranné Schwabetól is elbúcsúzott, mind a kettőnek egy-egy narancsot adott. Ezután a tömeg sorfala között a fogházörök elvitték az elítélteket. A törvényszék épülete előtt óriási tömeg várta az ítélet kihirdetését. (k. m.) TakmerA robléféiRatias Massán. Kassa, január 20. (Kassai tudósítónk telefon jelentése.) Teg­nap este vakmerő és szenzációs rablótáma­dás történt Kassán, amelynél eddig ismeret­len tettesek Hegyi Bertalant, a kassal Lics- kó-bankház pénztárosát rabolták ki. Hegyi este hét órakor, a bank bezárása után, nagyobb összegű pénzt vett magához és azt aktatáskájába helyezte el. Hét óra után néhány perccel érkezett Petöfi-tér 11. ssjáoi alatt levő lakására. Felment a lépcsőn. -Mikor az első emeletre ért, egy sovány, ma­gas, magyarul beszélő, intelligens kinézésű fiatalember lépett hozzá és megkérdezte, hogy hol lakik Rubes dr. városi tiszti fő­orvos. Hegyi válaszolt a kérdésre. Eközben egy másik fiata1 ember, akinél: Hegyi háttal fordulva állott, egy vas doronggal fejbeütöt­te a in.it sem sejtő pénztárost- Hegyi a ha­talmas ütés következtében elveszítette esz­méletét és lteguru.lt a lépcsőkön. A két rabló litánia sietett és a kapu alatt kirántotta hóna alól aktatáskáját, amelyben harmincezer ko­rona készpénz, igen sok s nagyértékü érték- papin és idegen valuta volt. A rablás által okozott kár fölül van a százezer koronán. A zajra és Hegyi segély-kiáltásaira figyelmes lett. a házban lakó Licsikó bankár is, aki revolverrel a kezében. sietett ki, hogy inegtiézze, mi történt. Ekkorra azonban a tet­tesék már kereket oldottak. Az óriási hó­vihar leple alatt, amely a környéken az ösz- szcs lámpákat kio'totta, sikerült elmenekül­tök. A rendőrség erélyes nyomozást indí­tott és állítólag már a tettesek nyomában is van. A háborús felelősség- kérdése. Prága, január 19. A nagy- és kisantant még mindig a leg­nagyobb konoksággal ragaszkodik ahhoz a történelmet megíiamisitó tételhez, hogy a világháború fölidézésében a németek és szö­vetségeseik a bűnösök s éppen ezért bünte­tésként kellett a békeföltételeket rájuk szabni. Most értékes vallomást tesz M. E. Dur- ham neves angol iró és hírlapi ró a legkomo­lyabb angol külügyi folyöratban, a Foreign Aííaires legutóbbi számában arról, hogy a vi­lágháborút egyenesen Szerbia és Montenegró provokálta orosz biztatásra. Durham a bal­káni háborúban került Szerbiába és két évet töltött a Balkánon, hogy a keleti kérdést ta­nulmányozza, melyről nagyobb összefoglaló munkája is jelent meg. A Foreign Aííaires-ben most megjelent cikkéből közöljük a következő jellemző részt: — A délszláv országok népei máj a há­ború kitörése előtt jóval nyíltan beszéltek arról a nagy' háborúról, melyet Oroszország az osztrák-magyar monarchia ellen fog indí­tani. Beismerték, hogy Oroszország elfogad­ható ürügy nélkül nem kezdheti meg a hábo­rút és hogy a monarchiát úgyszólván erő­szakkal fogja a háborúba belerángatni. Jugu- riev, egy orosz tiszt, aki a montenegrói had­sereg kiképzésével volt megbízva, már 1912- ben mondta nekem, hogy Oroszország teljes energiával készül a háborúra és az előké­születeket két év alatt fejezi be. A bekövet­kező események felől annyira tisztában vol­tam, hogy kiadómnak, Arnoldnak, aki egyik be végzett könyvemnek kiadását 1914 tava­száról októberre akarta halasztani, azt felel­tem, hogy ez lehetetlen, mert addig a közeli Keleten minden alaposan meg fog változni. A Balkánon oly kevéssé titkolóztak terveikre vonatkozólag, hogy a montenegróiak már 39l3-ban azt mesélték nekem: „Minden elő van készítve; mi Szerajevó ellen vonulunk, a szerbek Bécs ellen. Az oroszok velünk van­nak és mindent elveszünk, amit akarunk. Boszniában fogjuk megkezdeni.1* — Ugyanezen év júniusában Ohridában egy szerb tiszt azzal büszkélkedett előttem, hogy már minden készen van arra, hogy a szerbek az Adriát újra birtokukba keríthes­sék. Egyik . ÜSzkübberT lakó barátom azt mondta, hogy. a szerb tisztek egyáltalában semmi egyébről nem beszélnek, mint a mon­archia ellen bekövetkezendő háborúról. Tel­jesen biztos voltam benne, hogy a háború­nak rnég 1914 vége előtt ki kell törni. Mikor Ferenc' Ferdinánd trónörököst meggyilkol­ták, rögtön tudtam, mit jelent az a kifejezés: „Boszniában fogjuk elkezdeni!“ De arra nem voltam elkészülve, hogy Anglia a gyilkosok­nak fog segíteni. Ha ezekben a napokban Ausztria-Magyarország mellé álltunk volna, nem tört volna ki a háború. Angliában nem igen tudnak arról a körülményről, hogy a monarchia a gyilkosság után egy hónapig várt, mielőtt Szerbiának hadat üzent volna és hogy ez alatt a hónap alatt a szerb kor­mány a legcsekélyebb kísérletet sem tette a gyilkosok nyomozására, még letartóztatáso­kat sem eszközölt s midőn a belgrádi osztrák- magyar követ a gyilkosság után két nappal érdeklődött, hogy milyen rendszabályokhoz nyúlt a rendőrség, Qruics szerb külügyi ál­lamtitkár azt felelte, hogy a rendőrség egy­általában nem is foglalkozott ezzel az üggyel. Az is általában ismeretes, hogy közvet­len a békekötés után szerb hivatalnokok nyíl­egyenesen Becsbe siettek s ott a legnagyobb energiával követelték azoknak a törvény­széki iratoknak kiszolgáltatását, melyek a gyilkosok ellen vezetett törvényszéki tárgya­lásokra vonatkoztak. Vagyis siettek, hogy a szerb háborús felelősségre vonatkozó bizo­nyítékokat még idejében megsemmisítsék. Hogyha ezekben a legkisebb igazságtalansá­got, a legcsekélyebb alaki hibát fölfedezték volna, rötön kikürtölték volna a nagyvilágba. Vájjon ezekről az angol vallomásokról vesz-e tudomást az angol külügyi hivatal? megszólal most a „régi*1 Scotus Viator és nyílt levelet ir „Drága Barátom4' megszólí­tással Hlmkához. Levelének bevezetésében örömének ad kifejezést, hogy Hlinka kisza­kította miagát abból a hibás pozícióból., amelybe, jehlicskia a • forradalom után áii- t tóttá. Meghallotta, hogy- a közelmúltban a ! Hlmka-párt kifejezést adott almaik a kíván­ságárnak, hogy uj ' Björasont vagy Scotus Viatort találjon s ebből arra következtet, hogy a régi Scotus Viiiatort ügyük számára jelenték tel ennék tartják. Kijelenti, hogy tényleg igaz az, hogy ma nincs abban a helyzetiben, hogy a szlovák néppárt fölhívá­sát szimpátiával és segítésre készen fogad­ja- Nem akar beleavatkozni a szíovenszkói pártharcokba, de csodálkozásának és meg­botránkozásának ad kifejezést, hogy akad valaki, aki sdovknak nevezi magát és aki angol lapokban oly ferdítéseket jelentet meg, hogy a Svehla-kabinetnék nincs egyetlenegy szlovák tagja sem s hogy a kabinetet csak cseh pártok támogatják. Még nagyobb volt a megbotránkozása, amikor Tuka dr. formá­lisan letagadta azt, hogy a Manchester Guardian-nal érintkezik. Mivel neki bizony­ságát varrnak arról, hogy a Manchester Guardian cikkét Tuka irta, kéri Hiúik áh hogy vizsgálja meg ezt az ügyet és hozza nyilvánosságra a vizsgálat eredményét. Igen meg lenne elégedve, ha arról kapna ér­tesítést, hogy hamisításról van szó és hogy a zsolnai memorandum nem a Hlmka-párt munkája, hanem ama magyar propaganda müve, amely most Angliában lázasan dolgo­zik. Reméli, hogy Hlínkának semmi része sincs a memorandum megszerkesztésében. Biztosítja Hlinkát arról, hogy a jövőben is hajlandó a szlovákok törekvéseit támogatni. Scotus Via tornak ezt a levelét közli a Slo- vak is és megjegyzi, hogy a levélre Hlinfca fog választ adni. Ismét fellángol a keleti háború. Scotus Viator levelet irt Hl inkának. A Sí-o vakban cikkek jelentek meg, amelyekben az autonómista szlovák közhangulat uj Sco­tus Viator után áhítozik. Ezekre a cikkekre Róma, január 19. A ruhrvidéka helyzet erősen nyugtalanítja az olasz közvéleményt. A hivatalos lapok, a Giornale di Roma és Nuovo Paese nyíltan bevallja, hogy a fran­cia akciónak katonai jellege van, hogy a va­lósághű annexiót jelent. A Giornale di Rónia attól fél, hogy a franciák Berlinig és Ham­burgig fognak előnyomulni. A hiúságukban megsértett franciák megketfőzik most fenye­getőzéseiket és represszáliáikat — írja a lap. —- Különösen kellemetlen jelenség, hogy r a franciák a magánvagyon és magánsze­mélyek ellen is tesznek Intézkedést Ezek oly jelenségek, amelyek csak háborúban fordulnak elő és még ott is vita tárgyát képezhetik. Attól fél a lap, hogy i francia megáíafkodottság és a német makacsság általános katasztrófához fognak vezetni A helyzet annál inkább is aggasztó, mert Európában és a közel keleten fölíángoiások észlelhetők. A legfőbb ideje annak, hogy Anglia és Olaszország beleszó’janak s hogy Mussolini kiegyenlítési kísérletei ered­ménnyel járjanak. Az egyetlen lap, mely tartózkodik min­den kommentártól, a franciabarát Messag- gero. A Giornale di Italia déli kiadása meg­állapítja, hogy Franciaország eljárása az egész .világ megütközését váltja ki. Francia- ország ma zsákutcába jutott — írja a lap —, amelyből egyetlen kivezető ut, csapatainak visszavonása. — Az Epoca megállapitja, hogy Franciaország ígérete ellenére a gazda­sági akcióból katonai akciót csinál. Francia- ország mindenáron magához akarja ragadni Európa hatalmát A Mondo arról tud, hogy Poincaré pressziót gyakorol a kisantaníra és Len­gyelországra. A legyőzőt lek között áll Oroszország. Egész Európa ismét a vad szenvedély boszorkánykatlanjába került A Tribuna sajnálja, hogy Poincaré nem követte Mussolini tanácsát, mert Mussolini határozottan arra kérte Poincaréí, hogy az akciót a katonaság mellőzésével hajtsa végre. Egészen logikus az, hogy Olaszország nem érzi magát szolidárisnak Poincaré akciójával. Az Idea Nazzionale rendkívül izgatottan ir és arra ösztönzi a kormányt, hogy sürgő­sen lépjen föl úgy Londonban, mint Paris­ban.— A Corriere déllé Sera londoni tudósí­tója a londoni hangulatról ad számot Azt írja, hogy Londonban úgy fogiák föl a hely­zetet, mint egy nagy ugrást a sötétbe s álta­lános az a vélemény, hogy a: megszállás ki- terjesztése a francia politika csődjét jelenti. Paris, január 20. (Bécsi szerkesztősé­günk teleíonjelentése.) Kormánykörökben aggodalmat keltenek a íráclai üadikészülő- désrő! szóló híresztelések. Azt jelenük, hogy a görögök a mudaniai szerződés elle­nére megszállották a Marié,a jobbpartját A görög vezérkar lázasan tevékenykedik, hogy muníciót szerezzen. Egy helyen ösz- szeiitközés történt a görög és török elő­őrsök között. Áz amnesztia kérdése Lausanne. január 19. Az amnesztia-kér­dés niég mindig függőben van. A törökök tudvalévőén 150 személyt kizárnak az am­nesztiából, de szavatosságot vállaltak azért, hogy ezeket az embereket nem fogják ha­lálra ítélni. Ami Franciaországot illeti, ez az állam az amnesztiának a gyarmatokon való végrehajtását elutasította. Anglia viszont az amnesztiát valamennyi egypíoiniaikra és in­diaikra ki akarja terjeszteni abban, az eset­ben, ha a vádlott vagy már elitéit személyek a török-üggyel vannak összeköttetésben. Az egyptomi és indiai hazafiakat azonban, akik saját ügyükért harcoltak, nem fogiák kegye­lemben részesíteni. Ebben az esetben Zaglul pasának sem fognak megkegyelmezni, mivel az ő ügye nem áll összefüggésben Törökor­szággal Az indiai szabadságmozgalom veze­tőiről még nem lehetett dönteni, mert ezek mint indiai nacionalisták léptek föl, de egy­úttal Törökország híveinek is mondották magukat. A jövő hét mozgalmas lesz Latsaiméban Lausanne, január 20. A Havas-ügynök­ség beszámol a konferencia helyzetéről és kijelenti, hogy a jövő hét rendkívül mozgal­mas lesz. Hétfőtől kezdve megkezdődik a konferencia erőteljes munkája és mára béke- szerződés szövege-fölött fog .folyni a vita. A második mternacionálé és a megszállás Amsterdam, január 19. A Ruhrvidék megszállásával kapcsolatos nemzetközi hely­zet következtében a nemzetközi szakszerve­zeti szövetség a második internationalét és a bécsi szociáldemokrata pártszövetséget -ja­nuár 26-ára közös gyűlésre hívta egybe. Csicserin tárgyal a szerb követtel Lausanne, január 19.' Csicserin hossza­sabb megbeszélést folytatott a berni szerb követtel. Meghiúsultak az angol-törők tárgyalások Lausanne, január 20. (Havas.) Lord Gar­zon írásban közölte Ismét pasával, hogy a Mossul-kérdésre vonatkozó angol-török tár­gyalások meghiúsultak. A konferencia ebben az ügyben kedden fog nyilatkozni és való­színűen azt fogja indítványozni, hogy a Mos- sul-kérdést halasszák el a békeszerződés alá­írásáig. Félmillió dinár Alexandrov fejére. Belgrád, január 19. A bolgár bandák be­törése következtében a határt megerősítet­ték. A kormány Alexandrov fejére 250.000 dinárt tűzött ki. 8 millió vörös katona áll készen. Berlin, január IS. A Dni moszkvai jelentése szerint a szovjet-kongresszus katonai delegátusai előtt kijelentette Trockij, hogy szükség esetén Oroszország 8 millió vörös katonát képes hadba küldeni. Kijelentette, hogy Szovjet-Oroszország nem fogja cserbenhagyni a vele szemben barát­ságos államokat. Belgrád demarsot küld Szófiába. Belgrád, január 19.. A jugoszláv kormány a bolgár bandák betörései következtében de­marsot készül intézni a szófiai kormányhoz. Nagy tüntetések lesznek Bécsben. Bécs, január 20. (Bécsi szereksztősé- giink telefonjelentése.) Holnap tüntetés ké­szül Bécsben. A nemzeti szocialisták és az antiszemitaszövétség holnap délelőtt tiz órá­ra népgyülést hivott össze. A kommunisták a Votio-templom előtt tartanak gyűlést. A vá­ros- hanguláta rendkívül izgatott, összeütkö­zésektől tartanak,---------------------­jj $ &fm€Í&rincfi€4£P János Udvaros tereit, NoTízámki-írsekíjvir ajánlja mélyen leszállított áron saját gyártmányú kolbászáruit ./flapMuo 1850-benn- Jfíivémmtea anonnuf ftflld árjeíyaéftet. (7el«/dvusáni: lOO. l -----------------------------—----------r~7"~rgsr-n------rí—Tnarag.?™, i j .."ü—t~~ jjn Q[T' yjTTTjFTy^ n~Ti i m rriinmíimrrii»iTiri^^

Next

/
Oldalképek
Tartalom