Prágai Magyar Hirlap, 1923. január (2. évfolyam, 1-24 / 154-177. szám)
1923-01-21 / 16. (169.) szám
Vasárnap, fantidr 21 Berlini levél. (A szenvedés útja. — Háborús álhirek. — A berlini tüntetések. — A csendes elvtársak. — Poin- cáré vágj- Cuno. — Berlin és Becs.) Berlin, jflíiüár 19. (Saját levelezőnktől.) A német nép a szenvedések tövises útját járja, láthatóan irány és cél nélkül. Ezrek emlékében feiujal mást egy régi kép. 1919 nyarán a nemzetgyűlés Weiimar- ból eBrlirrbe jött A R'eichstag .házában • még nem ülésezhetett, mert onnan még nem távolították el a forradalom bántó jeleit, tehát az egyetlen nagy termében gyűlt össze rövid tanácskozásra. Ott ielállott az akkori miniszterelnök és. kancellár: Soheidémann és nagy beszédben állási' fogjaIt a versaillesi béke aláírása ellen. Száradjon el annak a keze, aki ezt a békét aláírja, kiáltotta. a képviselők és a hallgatók lelkes tapsa közepette. Nos, a kéz nem száradt el, mert Sciheid-ema.no Utódai aláírták a békét, de az átok a. német né-, pet sújtja. Mert rosszabbul nem mehetett volna a sora ajkkor sem, ha megtagadta volna a: Cle- menccau és WjJson diktálta béke megkötését.;A* elkerülhetetlen katasztrófa' hamarabb bekövetkezett volna, de talán már a gyógyulás útját járná Európa, ntig ma. a háborút viselt nemzetek kivétel .nélkül betegek. Tagadd a tat ionul politikai, meg gazdasági sebektől, vérzők az emberiség • ama résize. amely eddig a. világot uralta'. A lázas betegség tünetei egyre kísértenek és már nemcsak a pesszimisták festik a falra a vv 1-ágfelfordulás rémképeit. Háborús ■ hírek keringenek, amelyeknek kiinduló pontja azonban teljesen és kizárólag a népek érzéseiben és nem a tényekben rejlik. Ebben a keretben sok szó esik Magyarországról is. Vájjon vian-e nemzet a világon, amelyet annyira elnyomtak, megnyomori- tpttaík, kizsaroltak volna, mint a írómét? És te. a . volt Középeurópában körültekintünk, - ismét csak egy népet látunk, amelyet majd még nagyobb balsors ért és ez a magyar. A hivatalos köröknek akár Berlinben, akár Budapesten, nincsenek háborús céljaik, államok, amelyeket !le- ifogyeverezt.ek, amelyeknek minden lépését az utolsó békekötés 'győztesei ellenőrzik, államok, amelyek tapogatózva keresik a boldogulás ui útjait, nem akarnak, nean akarhatnak és nem is tudnak háborút viselni. A népek sem. De a népek lelkében még élnek a régi hagyományok. Még nem pusztult ki sem a saját erejéből fakadó önbizalom, sem a jobb jövőbe vetett hit.. Azután a népek inég érzékenyek is. A hivatalos politika nem ismer elkeseredést, de a, népek millióitól nem lehet követelni, hogy minden sorscsapást önmegtagadással viseljenek. Még a nyomorék, tehetetlen, csqnkji koldust rí -ökölbe. szoríthatja' a kezét, de mit törődik ■ mindezzel Európa győztes felének uralkodó militarizmusa? Vagy ha törődik, ha- összerezzén, nrága is mozgósít, ezzel csak a' saját'./erköl'csl'.áilásp.cmtjánák' gyengézését bizony itta volt A háborús álhitekből azonban még nem egy újabb véres ‘ mérkőzés következik, legfeljebb csak az. hogy.' a népek és nemzetek között az újabb gyűlölet csiráit: vetik ei. Vasárnap ott állottam ■-a-, német -nép képviselői között a Reichstag erkélyén. A híres Kőnigs- platzon, amelyet most mindenáron az elvtársuk a köztársaság terének akarnak elkeresztelni, vagy félmillió ember tolongott Hazafias, dalokat énekeltek. A Deutsehiand-Deutschlámd über Alles dallama. a felhőket ostromolta. Feledhetetlen marad. Berlin polgárságát igy egyesülve látni; polgárságról beszélek, mert a munkásak hiányoztak, kétszeresen-feledhetetlen, hisz most volt az .első eset, hogy a szervezetlen polgárság az .első hivó szóra lelkesedésének, összetartozásának, de egyúttal gyászának is méltó bizonyságát adta. itt nem voltak jelzőtáblák mindenféle furcsa feliratókkal, nem jöttek egyesületek- zászlóikkal, nem vonultak fel szervezett testületek, hanem egyenként jöttek össze százezrek a város minden részéből csak azért, hogy megmutassák, hogy... németek. Kaiaplevéve állottak ott órákig. A nyugati szél szétverte a felhőket és a meleg napsugár bearanyozta a tüntető Berlint. És ami? a párizsi téren a francia követség jól elzárt és őrizett palotájának lakói remegve gondoltak,a nép- lél'ek kitörésének lehetőségére, ’ amely elöl aüg lett volna menekvés* a. Königsplatzon inkább a német nép jövendő boldogu’ására, mint a bósz- szura gondoltak. Az egész tüntetés nem volt más, mint .a kormánnyal való együttérzés kifejezése. így gondolkodott a polgárság. A munkások, a szervezett tömegek persze külön utakon jártak. Az elvtársak, bár a Reichstagban a polgári pártokkal közösen szavaztak bizalmat a kormánynak, már tisztán taktikai. okokból nem mertek a polgársággal' együtt tüntetni. A Reiclistig szocialista elnöke, , a különben, miden tekintetben kiváló Löb'e ugyan ott volt 'mint házigazda- a tüntetés idején a Reichstag épületében, ott járt, a méptelen folyosókon, be-betekintetl: w termekbe, amelyek ablakaiból a-vezérek szemlélték a Kö- nigsplatz színes képét,' Je nyilvánosan az- erkélyen vagy a főlépcsőn nem mutatkozott. Amint ő bujdosott a történeti- pillanatokban, úgy bujdostak az elvtársak röubi vezetői is. Vasárnapi megszokott üléseiken, amd.vék nem is voltak valami látogatottak, elité íék ugyan Poincaré erőszakoskodását, de min len következtetéstől óvakodtak. Hisz ma ők nem ülnek a kormányon, nem viselik a felelősséget, minek is próbáljanak valamelyes kiutat keresni. Ez e pillanatban a. polgári pártok kötelessége. Maid ha ők a' kormányra kerülnek, amely órát alig várják, megpróbálják rögtön Németország bajain segíteni.' Régi taktika, régi hiba. Teljesen egységes nem lehet a német nép soha. Vagy a szocialisták duzzognak, .vagy a polgáriak egyik vagy másik része. Majd balról várják a fordulást, majd jobbról. Majd Berlin a1 bűnbak, majd München. És Paris mindég reméli, hogy egyik vagy másik szögletből újabb jék-et verhet a német népbe. Ebből a nézőpontból érthetők a belső rém- J hírek. Majd az, hogy az elvtársak az utolsó erő- ; próbánál is Poincaré előtt való meghajlásra iog- j ják kényszeríteni a kormányt. Majd hogy a koan- j műn isták egyesülve a szervezetlen munkaavélkü- j Hőkkel véres lázadásokat fognak szítani a nagyobb városokban. Majd hogy ismét csak a kommunisták mozgalmaival kapcsolatban a vi- lá forradalommal fog újból kísérletezni Moszkva, mert szerinte kedvezőbb alkalom még sohsem jkinálkozctt a szovjetet el nem ismerő nyugati [ Európa ellen sorakoztatni a legyőzött nemzete- ■ kei Vagy, hisz az álhirek e! sem fogynak, a dél- i német különvállás lehetősége is izgatja a 'elke- | két, a müncheni francia1 követ visszatért vánat- I lanul és hívatlanul állomáshelyére és megkezdette : működését, ami más szóval azt jelenti, hogy a bajor fővárosból intrikál Berlin ellen. Es mig a bajor kormány lojálisam és nagy melegséggel sorakozik a központi kormány mögött. Münchenből jön a hír, hogy a királyság proklamáiásáva.1 szét ákarják törni a birodalom egységét. E sokféle híresztelés való és valótlan, nyílt és titkos ellenségektől gyártott, csak azt az örvényt világítja be, amelynek szélén a német nép jár. De a németség nem bukik le egyedül. Ezért szól ina' a probléma úgy; Poincaré vagy Cuno. Amíg odaát Poincaré a lelkek és a tettek ura. változás asz európai politikában alig várható, hisz Anglia' lassan közeledik a teljes elszigeteltség íAj'é és sokan vannak a Szigetországban, akik azt vélik, hogy a legjobb politika ;esz, nyugodtam és türelemmel bevárni ? kontinens alakulásait. Ha pedig Poincaré marad. Berlinben sem fogják elejteni Cunot, akinek egyetlen feladata, szervezni az ellentállást, nem a katonait, hanem a gazdaságit, a francia’ eröszkoskodás ellen. Természetesen, ha a német más utat kívánna követni, akkor Cunónak meg kell válnia óvásától, ami különben akkor is bekövetkezhetne, ha nem maradna ura a belső helyzetnek, vagy ha a gazdasági nehézségek veszedelmesen megzavarnák a belső rendet. A Cuno-koruiány kétségtelenül nem tört a mai történeti szerepre, de vállal- nöa kellett, mert azt a problémát, vasion a Versailles! béke holt betűivel belátlitatlau időkre bé- kókibia szabad-e verni egy nemzetet, végre fel kellett vetni. Poincaré elől nem volt kitérés, ő maga' is kereste a tragikus fordulatot és kérdés csak az, hogy melyik oldalon fog elbukni a vezető, Parisban vagy’ Berlinben. Berlin bízik a maga igazában, Páris miiitarizmusa hatalmában. Ez a mai helyzet, mely kínosabb, veszedelmesebb mélyebb örvényeket ingában rejtő, mint a világháború sok más nevezetes fordulata volt. Közben Berlin lecsúszott Becs nívójára. Az ezresbankó mia már csak filléreket cr. Az árak oly fasntasztikiusok, mint a közeli napokban az osztrák császárvárosban voltak. Az emberek már milliókban kezdik elszámolni napi kiadásaikat De amig Becsről csak mosolyogva beszéltek, Berlin, a volt világmetropolis sorsa, már mélyebb érzéseket kelt. Végre is Becs ma Európa egyik legapróbb állam ócskájának a fővárosa, mig Berlin most is egy hatvan milliós respublika' központja. Az osztrák korona nagyobb szerepet sohasem játszott a nagy’ összeomlás ’ ta. viszont a márka annyi változás közepette sokáig tisztes magasságban tartotta magát és értékes pénz volt, .szívesen vették, adták, hogy’ ma szívesen felcseréljék — az osztrák koronává.!. Persze, a külső jelenségek, teljesen azonosak, a sSberek, a ki zsákmányol ók, a pénzükkel tüntető idegenek Berlint csak úgy egr tündérvárossá varázsolták, amint az Beccsel is történt. A színházak milliár- do-kat keresnek, a mulatókban nincs hely, fényes gépkocsik robognak az Unter dem L ind értén, az árukat szinte kapkodva veszik, valóban úgy tetszik, hogy’ egy boldog, gazdag, vagyonos, műiden jóban dúskáló város él a Spree -partján. Pedig ez a város szegény, nyomorog, nincs szene, nincs pénze, nincs betevő falatja, de a fényes kulisszák elfedik e bántó képet Ilyen cifra nyomorúság még napi volt a világon... NAPIHÍrÍk Alleluja. A szerelmes dalnak vége lett Fehér ruhában járok újra. Alleluja! Alleluja! Szemem kisírtam. Összetörtem. A sárt ruhámról letöröltem. .Alleluja! Alleluja! Lelkembe ni sugárt nyitottak A zord utak, az elhagyottak. Alleluja! Alleluja! Feltámadott a hit szivemben S az enyhülést már megkerestem. Alleluja! Alleluja! (Becs). Mátrai Ferenc Béla. Mondottam: ember . . . Küzdj. Küzdj, hogy élhess. Élj, hogy’ küzd- hess. Bízzál. Bízzál, hogy’ legyen miben csalódnod Csalódj, hogy újra kezdődjék elölről a bizva-bi- zakodá.s. Ez. az ádárni sors képlete az életnek, rendeltetése az embernek, tartalma a földön való szerepjátszásnak. Ezt az ádárni sorsot Madách tétette bele szóban kifejezve, gondolatban kiíaragva a tudatunkba. Az ember tragédiáját gondolta végi? s eljutott idáig: Mondottam: ember . . . * Amit mondott, azt a lelkűnkben hordjuk. Hordom én is éiletíényességek szerelmese, kopott álmokat melengető ember a sok ember között Hordom és ■ szorongatom, mint a megfakult utosó garast hídpénznek az élet hídjára. Hordom és élek vele, éltetem vele önmagamat, mint a száraz kenyérharapással az eltévedt csititja a gyomrát Az enyém az a kötelesség: küzdők, az enyém az a hit s bízom, az enyém ez a tragédia: élek és elbukom . . . ember vagyok az emberek között. • És hordjátok mindny’ájan, társaim, akik mentek mellettem, mintha nem volnátok sorsban és küzdelemben egyformák velem, hordjátok és ha boldogok vagytok, akkor ez az örökség festi a mosolyt az arcotokra, mert minden boldogság a küzdelemből és a bizakodásból ered. Hordjátok és nem gondoltok reá. Nem gondoltok arra, hogy az életnek célja és belső értéke van. Hogy az élet több és hatalmasabb, mint az a valóság, amit magatok körül kulisszáz- tok ... az élet Ádámtól egy húron pétidül, néha romantikus szimfónia, néha vad vértmegmozgató induló, néha az elalvás csendes melódiája, néha egy elfutó dal . . . sokszor egy kegyetlen, bántó gőgszer. Nem gondoltak árra, hogy a sorsotok kimért bolygópálya. Percre beosztott keringés, a ma nem más, mint megvadult össze-visszaság, fejétvesztett íelvonáköz az ember tragédiájának két képe között. Sokan azt hiszik, hogy a függöny’ felgördül s jöhet a faílankszter-jelenet, sok jel arra vall, hogy a sok eszkimó és a kevés fóka hideg világa jöhet csak reánk, mások lepergett képek reflexmorzsáiból élnek ... én látom, hogy a. jelen nem más, mint egy kimaradt, meg nem irt, lerongyolt lelkű Ádámok és Évák sorsát megrajzoló jelenet. Ezt' látom, mikor beletemetem kábult önmagamat, a magyar lelkemet a mába és holnapba, mikor a Madách gondolatába kalandozom, mikor küzdelemnek érzem azt, ami hétköznapi nyelven élet s bizva-bizom, hogy’ nem hűlt még ki a sugarat és meleget adó napgolyó. * Küzdők és bízom. Ez a sorsom és ádárni hivatásom. Ádámnak lenni szép, jó, nagyszerű . . . Ádámnak lenni keserves, küzdelmes, fájó összeomlás. Ez a tragédiánk. Ezt kaptuk örökül s a testamentumunkat te veted tolira, aki mondottad: ember .. . glin. — (A P. JA. H. ujj regénye.) A P. M. H. tegnap befejezte Nyirő Józsefnek Arany- kehely cimü regényét. Legközelebbi regény- ujdonságunk közlését a jövő hét folyamán kezdjük meg. Uj regényünket Haynik Miklós irta, az a jónevü és talentumos magyar író, akinek tollából tegnapi számunkban közöltünk tárcát, A regény címe: A KIRÁNDULÁS. Az uj regény közlését megelőzően egy hosszabb folytatásos elbeszélést fogunk a regény részére fönntartott helyen közölni. i \ s : Nemzetközi művészi kabarét i RestfaUITfBni I CENTRAL I RESIDENZ j S Hybernská 10 : Vodicková a Ceská Banka palotájában S a *' S 8 : s j fa 9 Sor ^ | Hetes ebéd és vacsora [ attrakciós műsor 5 : Zenes Tánc 5 i FIVE O CLOOK! Karmester:.B. Wolf 5 I : S AaiiuiiaaiiaMiaiaiHiiniiiiiHiniiiHiiHuniuinniiniinHiaiinnniinaiiiuiiniiiMi % — (A prágai ineteorologlal Intézet Jelentése.) Idöjóslás: Változó Időjárás várható fagypont alatti hőmérséklettel, erős északnyugati széllel. * — (Benes nem utazik el.) A ma reggeli lapok közlik azt a hirt, hogy Benes külügyminiszter Prágában marad és nem utazik e! sem Geníbe, sein Parisba. — (Rassay az ÉME föíoszlatását követeli.) Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése; Rassay Károly, a Fővárosi Színház elleni merénylettel kapcsolatban a belügyminiszterhez interpellációt intéz és kéri az Ébredő Magyarok Egyesületének feloszlatását — (A reggelieknek készült a Baeran* Ítélet.) A Baeran-pörbeti a tegnapi itélet- várás érthető izgalomban tartotta az embereket, nemcsak itt Prágában, a fővárosban, de egész Cseh-Szlovákiában. Az utcán járókelők közt ez volft a téma s a kávéházakban is az ítélet-esélyeket találgatták az emberek. Ahogyan a háborúban Comráiddá alakult minden kávézó polgár, most Eötvös Károllyá és Polónyivá lépett élő még a pikko!ógyerek is- A főérdeklö- dés persze most is a lapok szerkesztőségeiben volt, A lapoknál szinte bőrre és zsebre megy sokszor a tízperces különbség is a szenzációknál. Amióta kiszélesedett a hírszolgálat s megsokasodtak a lapok, amióta vannak nemcsak reggeli, de délelőtti, délutáni és esti újságok is, azóta minden nagyobb, vagy érdekesebb eseménynél megindul a szerkesztőségi tjppe- ilés. A reggeli vágj’ az esti lapok hozhatják -e majd először az eseményt. A Párisi Niagy Áruház Budapesten az esti lapoknak égett le, Vilmos császár is az estieknek esküdött meg második feleségével. Rasin elvetemedett merénylője szintén azoknak taz újságoknak készítette a revolverlövést, amelyek délután jelennek meg. A reggeli lapok főképpen a külföldi eseményeket halásszák el. Itt ők vannak fórban. A Baeran-itéletnél óráról-órára változtak az esélyek s a legöregebb szerkesztőségi róka sem volt bizonyos benne, hogy kiknek készül? A törvényszéki tudósítók is nagy zavarban voltak. Voltak, akik már délelőtt tizenegy órára számítottak reá. Később azonban úgy alakult, hogy öt óra ■ is' tesz, mire az elnök kihirdeti az Ítéletet. Igen ám, de za esküdtek áthúzták ezt a számítást, ők általában sok kombinációt áthúztak. Órák hosszat folyt a tanácskozásuk. Minden tekintet, a messziről leső szemek tekintete is az esküdtek ajtajának kilincsén vibrált. A kilincs azonban csak nem mozdult. Háromnegyedbéikor végre kitárult az ajtó s megjelentek az esküdtek. Elől a vezetőjük, Makovicska ur. Mako- vicska ur előadta a verdiktet. Még úgy adta elő, hogy a Prágai Magyar Hírlap szédületesen gyors telefonkapcsolás és a gyorsíró-ceruzának helyzetátérz.ő gyors- ródlizása révén, még este leközölhette, de a prágai délutáni lapok azonban már erről is egészen lecsúsztak. Este a kávéházakban mindenki a Prágai Magyar Hírlapot kérte. Még az is, aki egy szót sem értett belőle. Azaz, hogy kettőt mégis megértett. Az igen-t és a nem-et. Az esküdtek igenjeit és nemjeit a megszámozott kérdésekre. Ebből aztán már következtetni lehetett az Ítéletre. Erre már a Coníinentál-kávéház, a törzskávéházunk pikkolója is jobb kezével megtámasztotta az állát.és határozott biztonsággal mondta ki a szakértői véleményét: — Alsó vier Jahre. És Iám, eltalálta. A bírói Ítéletet este féltizkor hirdette ki az elnök. Este féltiz után már berregtek, szóltak a telefonok minden világtáj felé. Este tízkor már sokfelé tudták, hogy miképpen szól az igazságszolgáltatás döntése a Baeran-féle bűnügyben. Este tízkor a törvényszéki tudósítónk is kipótolta azokat a feketéket, amelyeket a tárgyalás nyolc kemény napja alatt nem ért rá meginni. — (A Prágai Magyar Hírlap) kiadóhivatalának uj diné: Prága, Szmichov, Petrinska ul. 5, I. etn. Kiadóhivatalunk a prágai nagy lakásínséggel küz- ködve és végre megküzd ve, tágabb, kényelmesebb, megfelelőbb helyiségekbe költözött, amelyek a napról-napra szaporodó munka kielégítő elvégzését lehetővé teszik. — (Házasság.) Murik József és Löwy Olga február hó 4-én déli 12 óraikor tartják esküvőjüket Bánská-Bystrfcán. (Minden külön értesítés helyett.) Basch Tivadar utóda órás és ékszerész Prága, JindiíSska 6. szám
