Prágai Magyar Hirlap, 1922. december (1. évfolyam, 130-153. szám)
1922-12-19 / 144. szám
y'möArAUtffwJfmwP Kedd, december 19. Az angol iia&ügymxiiszter Párís, december 18. Millerand köztársaság] elnök tegnap fogadta lord Derby angol külügyminisztert. December 2ö»án feloszlatják a szkupcsiaát. Belgrád, december 17. A karmányhoz közelálló körökben kijelentik, hegy Pasics újabb kabinetalakitási megbízatása nem okoz meglepetést s hogy a legerősebb parlamenti csoport mandátuma & választások vezetésére a parlamenti válság normális megoldását jelentik. Ellenzéki körökben ezzel szemben azt hangoztatják, hogy a királynak ez az elhatározása a belpolitikai válságot még élesebbé tette. A szkupcsina Eloszlatását december 20-ára, az uj választásokat március 18-ár.a és az uj szkupcsina összeillését április 16-ára várják. Leszerelési konferenciát hiv egybe Harding. Washington, december 17. A szenátus ólé javaslatot terjesztettek, amely fölhatalmazást szándékszik adni Harding elnöknek arra, hogy leszerelési konferenciát hívjon egybe és arra meghívja mindazon államokat, amelyek Amerikával diplomáciai összeköttetést tartanak fenn. A konferencia célja a szárazföldi és tengeri leszerelésre vonatkozó nemzetközi egyezmény létesítése. Mussolini diktátor. Róma, december 18. (Saját tudósítónktól.) Mussolini a minisztertanácstól oly mértékű teljhatalmat kapott, hogy a miniszter- telnök diktatúrájáról lehet beszélni. Mussolini 'pozíciójának megerősítése céljából fascista fiúcsapatot fog szervezni, amely közvetlenül *az ő parancsnoksága alatt fog állam. Úgy tudjuk, hogy Mussolini a jövő év elején föl fogja oszlatni a kamarát és uj választásokat Irat ki. BEH3asnaniE3RBBHBQe!£H2iS!3!BS!3BaB&BBn Berlini színházak. Berlin, december közepén. (Saját levelezőnktől.) A színházi sztrájk véget ért, a színházak megnyitották kapuikat, tehát hivatalosan újból van színházi élet Berlinben. A sztrájk maga, amely kitörésekor meglepte a német metropolist, épp oly meglepetéssel végződött: a felek rövid pár órai tanácskozás után •— a művészet szent nevében — tisztán művészi érdekből teljesen megegyeztek. Most mind a két fél, úgy a szánészszövetség, mint a színigazgatók egyesülése úgy hirdetik, hogy ők győztek, mert vagy nem engedtek követeléseikből, vagy pedig nem hagyva, ed elvi alapjukat, csak nagyon is részleges engedményeket tettek. A jó ég tudja, hogy melyik félnek van igaza. A közönség legalább hiteles forrásból meghallotta, hogy kedvenceinek mily rettenetesen kis fizetésük van, hogy a színésznek, ha a Mm nem volna, igazán kétségbeejtő harcot kellene vívni a mindennapos kenyeréért. De ha a művészi fizetés csak szivarra jó és minden másról nagyszerűen gondoskodik a kevásbbé művészi foglalkozás, a filmelés, akkor egyik félnek sincs oka a panaszra. Legfeljebb a művészet rajongói panaszkodhatnának, de ki beszél ma művészetről komolyan, a régi nemes értelemben...? A művészek nem járnak próbákra, mert ugyan kérem, mikor aludjanak, hisz már az éjszakákat is lefoglalják az úgynevezett éjjeli előadások, amelyek látogatottabbak, mint az estiek. De ha a művészek nem próbálnak, akkor csak a sorozatos előadások segítenek, amikor úgy puszta emlékezetből is elmiulattatják a közönséget, amely hálás minden ötletért, amely csak szórakozni kíván, kritikát nem gyakorolva és valljuk meg, a kritikával nem is törődve. A színház ma csak üzlet. A fő az, hogy az üzlet jól menjen. És amikor akad egy igazgató, mint Bamowski, a Lessing- Th&afeer vezetője, aki azt mondja, hogy a szn- házam jól jövedelmez, tehát iól fizetem művészeimet, jobban, mint az a tarkákban meg van állapítva, rögtön összeró ff ennek a többiek és már ott fekszik a színházigazgatók asztalán az ind'tvány, hogy Bamowskit zónák ki tagjaik sorából. Valószínűleg meg is fogják tennh Mindez azonban nem fog változtatni a csendes bérharcon, amely úrrá nem minden színház tudja a megállapított minimális fizetéseket utalványozni és tavasztól ősz'g lett a színházak falai között is. Kétségtelen, hogy itt is, ott is kénytelenek lesznek kisebb honoráriumokkal megelégedni Éz a helyzet természetesen teljesen lehetetlenné teszi, hogy a színházak holmi művészi érdekeket is á*>oi1janak. Művészet és üzlet teljesen össze öl e'keztek és a pénztá os vagy a pénzadó ma nagyobb ur, mint valaha volt Ez az üzleti érdek parancsolja, hogy a színházi vállalkozók lehetőkig több szin^árat kapu nak jogaruk alá. A művészi erők teljes k'haszná- lása a jelszó. Berlinben már négy szinkr'zpató van, aki több szmházzal rendelkezik és ugv tetszik, hogy ez a rendszer bizonyos anvagi sikerak- kel is dicsekedbet'k. ReinVírd ufódiának, lioMiin- dernek három színháza van, a Pottcr testvéreknek ugyanannyi, Memhn-rdt és Bemarni szmtén három színpaddal rendelkeznek és a magva származású Róbert .Tenő pedig néggyel. Ez a négy váraiét különben minduntalan keresztezi egymás útjait, meH. mind jobban akarnak terjeszkedni, újabb színpadokat próbálnak meghódítani, a kulisszák mögött állandó az alkudozás, az élelmesek már nem bérelnek, hanem egyszerűen megvásárolják a színházaikat teljes felszereléssel és Így iparkodnak a régi bérlőt kitúrni helyéből. A legélelmesebbek a Rotter testvérek, akik állandó, jól fizető közönségről úgy gondoskodtak, hogy szerződtek a, Lokalanzc-igerrel. Ez a berlini, újság filméiöad.ásókat, koncerteket rendez előfizetői számára nem ingyen, de elég olcsón és most a Rotter testvérek színházaiba járatja publikumát bérleti árakon A Lokalanzeigernak pedig vagy kétszázezer berlini előfizetője van. A Rotter testvérek tehát Ibsen-ciklust rendeznek nagy bérleti közönségük számára és ez az egyetlen művészi eseménye a szezonnak. Persze, a ciklus nem uj, a művészek, akik játsszák, résziben Bralim, részben Rem.hardt vezetése alatt tanulták be szerepeiket, de külsőleg mégis úgy hat, mintha nagy művészi tettről volna szó. Különben pedig éppen a Rotter testvérek színházaiban a művészetet teljesen háttérbe szórtja az üzlet így történt, hogy az Unter den Llndenen fekvő kis színházukban naponta éjjeli előadásokat, értsd kábáiét rendeznek, nem éppen fényes műsorral, de annál fényesebb és drágább bufíettal. Százezer márkás, vacsora nem tartozik a ritkaságok közé. Berlin többi színházaiban pedig műsor nincs. A mi vonz, játszák. amíg közönség akad. Kiemelkedő esemény például Molnár Liliomja, amely a Kurfürstemdammon egyelőre telit házakat csinál. Molnárt Berlinben nagyon szeretik és a Liliom talán legjobb darabja, mert eredeti keretben, menten minden keresettségtől, tisztán naivsálával nagyon közel tud a szivekhez férkőzni. Mentül rafináltabb a közönség, amely meghallgatására tódul, annál inkább leli gyönyörűségét Lil- omban, aki százféle alakban itt szaladgál közöttünk, de akiben most látunk először többet, mint közönséges csirkefogót. Hogy azonban a sorozatos előadásokban nem vesztik-e el a művészi leleményesség, más kérdés. Az állami színházban, TI. Vilmos színházában, Wedekind az ur, miután Sudermannt szerencsésen száműzték a szentelt falak közül. Most Wedekind HfdaMját játsszák, az elhunyt müvész-fró egyik legsajátosabb, mégis talán legjobb darabját. És Wedekind ma még mindig jobb. nrnt apró és nagy utánzói, ő ugyan nem a mi világunkat festi, de emberei élnek, szeretetük és gyü’öletük izzó, emberi és nem utaszhatjuk őket csak azért vissza, mert az erősebb hatás kedvéért szívesen alkalmazzák a legmerészebb színpadi fogásokat is. Ma már mellékes, hogy Wedekind darabjainak számos szereplője valahol valóban élt és a szerző csak azért vitte a színpadra őket. hogy onnan mutassa meg, milyen gyűlöletes alak okkal van tele mindennapos életünk. Egyelőre Wedekmdnek nagy és hálás közönsége van és a Staatstheater kasz- szadarabjai közé tartoznak művei. Különben pedig sivárak a színházi esték. Különösen ha német nemzeti nézőpontból bíráljuk művészetüket. A német szerzők, úgy tetszik, elhallgattak, vagy ha itt-ott egy-egy müvük előadásra is kerül, a kritikának nincs oka örvendetes eseményről beszélni. Ebben a szezonban legfeljebb ismét csak a két Lothárról lehetne beszélni, két ismert színpad! szerzőről, az egyiknek a kereszt-, a másiknak a vezetékneve Lothár; nem csoda, ha minduntalan össze is tévesztik őket. Tehát az egyik Lothár, akinek neve különben Schimidt: Az erköicsrbelenek címmel irt egy bohózatot, amely a legősibb motívumokkal akarja mognevetteini közönségét. Egy penz'óba, ■ ahol csupa előkelő — erkölcsösség lakik, belecsöppen az erkölcstelenség egy nagyvilági leányzó képében. Ez a bonyodalom, amelyből! minden jó és rossz követlkezhetik. Az erkölcs ma is mulatságos valami, amikor őriző! rettenetesen rajonganak minden apró elhajlásért. A másik Lothár keresztnevén Rudolf, ebben a szezonban már két darabot is irt — álnév alatt. Úgy vélte, nagyszerű ötlet, ha nem mint az ismert Lothár. hanem mint egy spanyol író kopogtat a színházak kapu űr. szóval most az izzó szenvedélyek honából jött és Garos-nak nevezte magát. A kritika azonban csakhamar észrevette, hogy a spanyol végjátékban Lothár szelleme uralkodik. És a második német- spanyol darab úgy megbukatt, hogy a harmadik előadásán már nem volt fizető közönsége. A nagy Lothár gyorsan elhallgatott, de azért nem halt meg. Berlinben még nem volt szezon a Lotharok darabja nélkül. Mert a Lotharok még mindig úgy hiszik, hogy ők képviselik a német művészetet... V. najpihbrek iMaaattUM—mmn———i—«—>m—■ Méla akkord, kesergő motívum e y elveszejt magyar zseni sírja fölött. Budapest, december hó. Nagy Jánosról akarok szólni. Ezt a párt sort emlékének szentelem. * A zeneakadémiában láttam először. Zenekari hangverseny volt, több magánszereplő is játszott, én csak öreá emlékszem. Paganini hegedűversenyét játszotta. Csend ült a fényes termen, ezer szem figyelte az egyszerű ruhás, tizenhároméves fiúcskát. Mikor a vonója végignyult a húron, már nem láttuk a gyermeket. Az ördöngős mester szólt az ő hegedűjén. A hangok pogány táncot jártak, a levegőn kacaj, köny, kétség és diadalmas erő pattogott végig. Mire a tánc elpihent, hatalmas tapsorkán zúgott rá visz- sza. A félszeg kis fiú csak hajlongott, groteszk elfogódottsággal, az emberek felálltak, látni akarták, hallani akarták és nem hittek a szemüknek. így mutatkozott be Nagy János a közönségnek. Mert a beavatottak már ismerték és kivétel nélkül elragadtatással beszéltek róla. Humánus, fáradhatatlan mentora, Tarnay Alajos gyűjtötte neki a jószivü emberek adományait, hogy a legszerényebb módon is, de biztosíthassa ennek az istenadta tehetségnek kifejlődését. — Hogyha nem is lép bársonyruhában, csipkegallérban a dobogóra, — mondta szeretetteljes mosollyal — mégis csak ő lesz az első ottan — és úgy is lett Tarnay szerzett neki megfelelőbb hegedűt és megismertette őt a zenét kedvelő körökben. A szabadkai pékmester fia azonban szerény és jószivü gyermek volt. Amikor egy gazdag mecénás felajánlotta neki segítségét, elhárította magától a jólét lehetőségét, azt mondván: Nekem nincsen semmire szükségem, de van egy barátom, aki segítségre szorul és azt meg is érdemli. Soha nem nyilvánított lekicsinylő véleményt másokról. Ha jót nem mondhatott, hallgatott. Idejét felhasználta, tanult mohó becsvággyal és nagy könnyűséggel. Megtanult héberül és megértette a zsidó istentiszteletet. Szüleit, jótevőit hálásan tisztelte, szerette. Megtakarított pénzecskéjén egy dollárt vett, hogy ezzel az ap^Lt meglepje. Mennyivel többet ér ez az egy dollár a gazdagok millióinál! Együtt érzett szegénnyel, beteggel. Bámulatos gonddal, türelemmel tudott a betegekkel bánni és melegen résztvett szenvedésükben. Játékában tudás, technika és intuíció egyesült. Akadályt, nehézséget nem ismert. Paganini Caprice-ét átírta még nehezebb formába önmagának. Tarnay mutatta be őt egy nagylelkű, zeneértő hölgynek, aki azután a kis művészt meghívta gyönyörű zebegényi kastélyába nyaralásra. Itt tökéletesen boldog volt Nagy János. Reggel korán kelt, kisétált, gyakorolt, vagy a változatos tájat szemlélte. Azután találkozott egy szép és nemeslelkü énekesnővel, akit fiús csodálattal vett körül. Reggel, ha tudta, hogy a művésznő már felébredt, Chopint játszotta neki csodálatosan szépen. Kimentek az erdőbe. A tizennégyéves fiúcska ott bicegett a hölgy oldalán. A fa alatt elheveredett és valami angol könyvet böngészett. A madarak énekeltek, az ég kékjén felhővitorlások vonultak folyton tovább s a levegőben ezer tölgy lehelete szállt. És az otthontalan gyermek úgy érezte, itt otthonra talált. A kibontakozó zseni szárnyalva tört a magasba. Az erkélyről a kék hegyeket látta. Lenn a hatalmas Duna hömpölygőit egyforma mormolás- sal. Jobbra a szobi fehér tornyon túl-már a határ. Ott a határral szemközt állt a bilincset nem tűrő lélek, a Bácska fia. Délre gondolt, az elvesztett szülőföldre és északra tekintett. A nap fényes sugarait a vízre bocsátotta. Balfelől a haragos zöld erdők fölött már este honolt, jobbfelöl piroslott a mennybolt. Kezébe vette hegedűjét és arra nézett, ahol a torony mögött sorompó feszült az útnak. A nap lebukott a hegyek mögé. A húrból jajszó zendült. Mély, buja tónusu hullámokban'folyt a hang. Más áram*kapott a húrba. Hándel Larghet- tója pengett. Lenn a széles viz közönyösen haladt tovább. A hullámok a partra csapódtak, hajó haladt tova méltóságteljesen. Az ár ismét régi rendjén ömlött lefelé. Vecsey bánatos Valse tristeje után: Vieuxtemps Concertja következett és végül Paganini. A boszorkányos hegedű már nem emberi gondolatokat varázsolt elő. Valami kimondhatatlanul diadalmas és mégis sejtelmesen szomorú érzés szárnyait onnan a partról a magasba, minden lehetőség, minién ragyogó, győzelmes, gyilkos vágy ábrándja és a keserű sors visszapengette rá a kontrapunktot. Zenekar nem kisérte a hegedű egyszerű szavát, még zongora se, lelkek rebbentek ott és gondolatok támadtak, könnyek fakadtak és a vizek, erdők, hegyek, tornyok zenéje nem szorult kíséretre. Az első csillag kigyult az égen. Utána a többi. Kis házacskákban a lámpák felvillantak. Már számtalan szem figyelt az éjszakába. * Egy gőgös automobil legázolt egy óráját igazító gyermeket Az apja, kj idegenből feljött, hogy lássa, néhány lépésről látta — a fiát meghalni. És künn a havas temetőben, a hideg mauzóleumok között, egy kis sir fölött hat szabadkai pap énekelte a búcsúztatót Csak ennyi az egész. A hegedű nem szól többé. A szobi dombok várnak. Farkass Jenő. — (A prágai meteorologlai intézet jelentése.) # Időjóslás: Átmenetileg borús, csapadékra hajlamos idő várható, kevés hőváltozással és gyenge északi szelekkel. * — (Engedélyezték a Petőfi-ünnepei az iskolákban.) A pozsonyi iskolaügyi reíerátus értesülésünk szerint a Magyar Tanítóegyesület elnökségéhez intézett leiratában engedélyezte a Petőfi-ünnepélyek megtartását az Iskolákban. — (Masaryk százezer koronát adott a szegény egyetemi hal’gatóknak.) A köztársaság elnöke ez évben is, mint tavaly karácsony előtt, százezer koronát adott a szegény-sorsú egyetemi hallgatók támogatására nemzeti és felekezeti különbségre való tekintet nélkül. Az összeget a diákok között úgy fogják elosztani, ahogy tavaly. — (Kalina, Cseh-Szlovákia belgrádi követe meghalt). Kalina Antal, a cseh-szlovák köztársaság belgrádi követe vasárnap este a podoü szanatóriumban meghalt. Kalina 1902. év óta t-gja volt az osztrák nemzetgyűlésnek, 1919-ben a köztársaság belgrádi követévé nevezték ki. — (Stlnnes Budapesten.) Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Stinnes Hugó ma Becsből Budapestre érkezik. Az angol-magyar bankkal fog tárgyalni. — (Rozsnyón lesz a tátraa'ja! nagymegye kirendeltség.) A „Lidotve Noviny“ jelenti, hogy a tátraaljai nagymegyének gö- möri kirendeltsége Rozsnyón lesz, nem pe- düg Pelsőccn, mivel ott nincsenek elegendő helyiségek! — (Kdlencszázhatvankét milliárd márka adósság.) Berlini szerkesztőségünk jelenti telefonon: A birodalmi főpénztárnak december első harmadáról közzétett kimutatása szerint Németország függő adósságai kilencszázhatvankét milliárd márkáira rúgnak. — (Hucul-kíildöttség Masarvknál). A Ruszin- szkóban élő huculok küldöttsége a napokban felkeresi a köztársasági elnököt és átnyújt neki egy albumot Ruszinszkó nevezetességeinek képeivel. — (Január elsején megszűnik a lőcsei zsupanátus.) Iglóról jelentik: A lőcsei zsupáné tuson már megkezdődtek a likvidációs munkálatok, amelyeket december 3l-ig befejeznek. A Szepesség lakosságának kívánságát nem teljesiti a kormány és igy a lőcsei . zsupanátus december végével beszünteti működését. Az iratok nagy részét Liptó- szentmildósra szállítják. — (Grófbő! tűzoltó.) A „Hir“ szombathelyi lap írja a következőket: „Kőszeg szabad királyi város folyó évi december hó 7-én tartott közgyűlésében egy XI. fizetési osztályú hivatásos tüzoitó-tiszti állást szervezett és ennek rátöltésével a polgármestert bízta meg* Illetékes he'yen arról értesülünk, hogy erre az állásra Erdődy Tamás grófot fogják felkérni." Erdődy Tamás gróf a legérdekesebb magyar mágnások közé tartozik. Volt már asztalosmester, hivatásos rendőr és tűzoltó és bécsi palotája házmesterének leányát vette el feleségül. Ez akkor derü't ki, amikor IV. Károly szerencsétlen kimenetelű első puccskísérlete alkalmával egy éjjelt Bécsben töltött és ifjúkori barátjánál, Erdődy Tamás grófnál szállott meg. Ezért egyébként Erdődyt Bécsbő! kiutasították. — (Miért olcsóbbodik a sör?) A Ceské SIovo közlése szerint a maláta métermázsája egy évvel ezelőtt 6000 koronába került, amiért ma 600 koronát fizetnek. Az árpa tavaly 360—370 koronába került, ma pedig métermázsája csupán 140 145 koronába kerül. Egy hektoliter tlzfokos sörhöz 14—15 kilogram árpa és 40 dekagram maláta szükséges, ami az említett kalkuláció szerint tavaly 78 koronába került, ma pedig 24 koronába. A sörgyárak tehát a nyersanyag vsökkem árai folytán tlzfokos •hektoliterenként! 70 koronás ár- csökkentésnél 14 koronát takarítanak meg. 41 | ll.ill cslf bészpÉfizajfinfóh a Prágai Plaggar űrlap ©iwasssah. A Prágai Magyar Hirlap-ot számonkint vásárló közönségünk is részesülhet a 20—500 cs. koronás készpénzajándékban, ha a karácsonyi számot megveszi. A karácsony számot legcélszeTübben úgy biztosíthatja a maga részére, ha a reá való igényét a Prágai Magyar Hírlap helyi bizományosánál bejelenti, aki azután a bejelentések alapján elegendő példányt rendelhet. Ha ez az előjegyzés valahol, bármilyen okból nem volna lehetséges, akkor kérjük, hogy pontos címét és a lap árát, 2 csK-át a kir.dóhivatalnak küldje be. A kiadóhivatal gondoskodik róla, hogy a karácsonyi számot idejében megkapja.
