Prágai Magyar Hirlap, 1922. december (1. évfolyam, 130-153. szám)

1922-12-02 / 131. szám

Szombat. december 2. 3 f ül€b!@l—Losoncig. Beszélgetések a vonatban. (Saj. tud.) Losonc, november 30. Éppen a füleki vár alatt robog el a gyors. Nem tudnám megmondani, mi az oka, a tervbevett vasúti tarifa szabalyozása-e vagy az árleszállitási akció eddigi sikere — tény az, hogy az eddig túlontúl megfcömött gyorsban ma már könnyűszerrel helyet kaphat a boldog utazó. A nagy utazási láz lassanként, úgy lát­szik, alábbhagy és nincs kizárva, hogy a kor­mány egyik titkos hátsó gondolata a nagy megyék megalakításakor épp ide irányult és ezt akarta megakadályozni; igy majd, ha a nagyzsuparendszer be lesz vezetve, egy ron­gyos utlevéli>gyben napokat üihet az ember a vonaton. ~J Épp erről folyik a beszéd. — Mi lesz ennek az értelme? — kérdezi űz egyik utas. — Hát hogy vonatra kell ülni és napokig utazgatni, mig egy utlevéliigyet meg tudunk indítani. — De igy legalább pénzt szerez a vasút. — És mi tapasztalatokat — Hogy-hogy? — Az elintézetlen útlevelekről — utazás közben. Van benne valami. Mert azt én sem hi­szem, hogy könyebben menne a dolog Zó­lyomban, mint eddig Rimaszombatban ment. — Losoncon a legjobb vásárolni —• szól valaki. — Ugyan. Ott se megy fényesen az ár­leszállítás. Egy cipő még ma is belekerül leg­alább ketíőszáz koronába. — Dehogy kerül kettőbe! — De bizony kerül! — Hát én már csak tudom: láttam a ki­rakatban: 199 korona... Egyszáz... kilenc­venkilenc ... , Ez azonban nem tartja vissza a gömörie- ket;, ők bizony csak szorgalmasan eljárnak Losoncra, mert ott olcsóbb a portéka. A budapest—vrutkyi gyors. Épp az Ipoly-hidnál megyünk, mikor erre terelődik a beszélgetés. A határ... Somoskő.., Budapest... a gyors ... — Ruttka és Budapest között gyors fog közlekedni — Az jó lesz. Legalább egy Órával hama­rább fogunk Pestre érni — örül neki valaki. — Drága lesz még nekünk az az óra! — Már mért lenne drága? — Az egész vonalat — szckolban kell fizetni. 1 ‘ • Erre mindenki kiszámítja magában, meny­nyit veszít rajta. — De legalább éíkezökocsi csak lesz? — Lesz. Erre megint mindenki elgondolkozik, mert azért nem rossz doíog az az étkezőkocsi, de tudni kéne, lehet-e a határon túl magyar étlap szerint enni és magyar pénzben fizetni. — Az lehet... — szól valaki. — Hogy is kéne ezt kijátszani? — kérdik nevetve. — Hogy? Én tudom. Zólyomban leülsz és rendelsz. Losoncig eszel. Füleken pedig ren­delsz egy feketét... — No, és? Hát hol van itt a kijátszás? — És fizetni... — Azt mondod, majd Tarján után — fizetek. Az utasok közt mindig vannak, akik hasz­not akarnak húzni a társaságból és kiiníor- máltatják magukat. — No és mi lesz a gyors neve? Budapest —Ruttka vagy Pest—Vrutky? — Nem. Az mternacionáfis vonat lesz: Vrutky—Budapest. A kommunista. Az Ipoly mindenütt kiöntött. Azóta megfagyott és a losonci gyerekek Korcsolyázni járnak a kiöntésekre. A vonat­ból már látni őket is, a várost is. Mindjárt Losoncra érünk. Kimegyek a folyosóra. A hármaskocsi vá- laszajtaja persze nyitva van. Ebben a' demo- kráciás világban igy jön be a harmadik osz­tály levegője a második osztályú levegőbe és akárcsak ha példát mutatna, szép testvériesen összeöleikeznek, összekeverednek. Szép ez, ez a demokrácia. Odaát nagy vita van. Amint később kiveszem, egy kommu­nista magyaráz az utasoknak. (Nem is volna szép, ha Fülek—Losonc között nem emlékez­nék meg róluk, hisz itt olyan — sokan van­nak.) — Hazugság! — kiáltja a lelkes marxista. — Én csak lassan értem meg, hogy a keresz­tény felfogás ellen beszél és hogy nagy dar- winista lehet, sőt, mint kitűnik, zoológus is. — Hazugság! Csak az egoizmus igaz. Én nem is tagadom. Én is az vagyok. Hazudik, aki nem azt mondja. Mi mind csak a. létért harcolunk, mint az állatok. yjtf(%uMA<Wűi7fiRrÁp Egy öreg paraszt a pipája mellől rávak- kant: — Állatok? Affenét! ­— Igenis, állatok! Mi csak abban külön­bözünk az állatoktól, hogy magasabb szervi lények vagyunk. — És az értelem? — kérdezi egy fiatal ember. — Az a majmoknak is van!-r- Gyerünk, komám, Losonc. Tényleg megérkeztünk. Még mikor a lép­csőn állok, hallom a kommunistái, ahogy a le­szállók után ordítja: — Igenis... Az ember is állat... Csak­hogy egy más „resztor“-ba tartozik! A vonat aztán továbbment a „resztoru-ba tartozó kommunistával és én elhatároztam, hogy megnézem a losonci olcsóságot meg a kirakatot, ahol a 199 koronás cipőt mondták. Erről majd legközelebb. — Igaz! Még elfelejtettem megmondani, hogy azt is hallottam a vonatban, hogy le fog esni a cseh koronás mert a márka is leesett, meg az osztrák korona is, meg még a magyar pénz is. Meg a hó is. Lám, mennyit tapasztal az ember egy félórás utón. — D — H Jóvátétel! kérdés a magyar belpolitika előterében A kormány nem enged a jóvátétel! kérdésben elfoglalt álláspontjából. * Az egységes párt megegyezést keres az ellenzékkel.- /■ Prága, december 1, A jávátételi kérdés nyomult hirtelen és szemmel látható átmenet nélkül a magyar belpolitika előterébe. Eckhardt Tibor nemzet- gyűlési képviselőnek az egységes párt teg­napi ülésén elmondott kérése és az azt kö­vető egységespárti határozat izgalomba hoz­ta és mozgalmassá tette az utóbbi napokban föltűnően csöndessé vált belpolitikai életet. Izgalommal elegyített kíváncsisággal várják a kezdő lépést, ami még a mai nap folyamán meg fog történni Az ellenzéki vezérekkel hír szerint maga Bethlen István gróf minisz­terelnök fog tanácskozni és az egységes pár­ton megvannak győződve arról, hogy a vál­lalkozás sikerre vezet. Az ellenzékkel való megegyezés keresése az arany középút poli­tikájának kezedétét jelenti. A miniszterelnök a politikai ellentéteket nem akarja kiélesi- teni, másrészről pedig az indemnitáöi javas­lat nyugodt le tárgyalását is biztosítani szeret­né. A békés megegyezés érdekében a minisz­terelnök még többre határozta el magát. A választások alkalmával erősen exponált főis­pánokat ki óhajtja cserélni, hogy ezzel is le- tompitsa az ellenzéknek előre beígért heves támadásait. Egységes párti körökben arról is beszélnek, hogy a miniszterelnöknek sikerült leszerelni Gömbös Gyulának az ellenzéki pártszövetség ellen indított akcióját. A ma- ,gyar belpolitikai helyzet mindenesetre a tisz­tulás képét mutatja és úgy látszik, ez a tisz­tulási folyamat egysonba állítja a politiku­sokat .... ^ V* A tisztességtelen versenylói szóló törvényjavaslat a Ház előtt. Budapest, december í. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) A nemzetgyűlés mai ülését, meglehetősen üres padsorok előtt háromne­gyed tizenegykor nyitotta meg Sczitovszky Béla elnök. Bejelentette, hogy Meskó Zoltán képviselő napirend előtt való felszólalásra kért és kapott engedélyt. Meskő Zoltán: Tegnap este azzal a jól­eső érzéssel feküdtem le, hogy mint a ke­resztény irányzat harcosa és többszörös csa­ládapa jól fogok aludni. Reggel meglepődve olvastam a lapokban, hogy liberálissá vál­toztam és közeledem a liberális blokkhoz. Tiltakozom a sajtónak eme beállítása ellen, mivel mindig kitartottam keresztény elveim mellett. Nagy Ernő: Nem szégyen liberális­nak lenni. Meskó: Nem szégyen, de nőm szok­tam változtatni elveimet és meg akarom őrizni meggyőződésemet. Az egységes párt­ból is azért léptem ki, mert az egyesülés ál­tal a kisgazdapárt elveszítette eredeti jelle­gét. A 48-as kisgazdapártnak vagyok tagja s maradok is. Horváth Zoltán::: Meddig ? {Dérült- ség a Házban.) Azután harmadszori olvasásban elfogad­ták az Akadémia megsegítéséről és a várme­gyei alkalmazottak státusáról szóló törvény- javaslatot. Bethlen István gróf miniszterelnök: Beterjeszti a soproni népszavazás erekének megünnepléséről szóló törvényjavaslatot. A javaslatot a Ház az illetékes bizottsághoz utalta. A Ház ezután a tisztességtelen verseny­ről szóló íörvégyjavaslat tárgyalására tért át. A javaslatot Erődy-Harrach T>radar egy­séges párti képviselő, a javaslat előadója is­mertette. A javaslatihoz elsőnek Hegedűs György szólt hozzá. Hegedűs György: A dekadencia nem­csak a kereskedelem terén érvényesül, ha­nem a nemzeti életben is. Tiltakozom a ban­koknak ama eljárása ellen, hogy a kisiparnak csak negyven-ötven százalék kamat elenében adnak kölcsönt. Ezután felolvas egy régi zsi­dó iratot, amely szerint a zsidóknak a vallás megtiltja az áruhalmozást és azt a vallás elleni cselekedetnek minősíti. Majd igy foly­tatja beszédét: Nem ártana, ha ma is őgye- lemíbe vennék a zsidók ezt az írást és ha a nemzet érdekeit nem is veszik figyelembe, legalább saját vallásuk parancsait tartsák be. Az ország csak Mátyás király alatt vob egységes. A mai Csonka-Magyarországon a magyarok vannak döntő túlsúlyban és csak meg kell szervezni ezt a magyarságot, hogy hatalmát érvényesítse a betódult idegen faj­jal szemben. A javaslatot, mivel nem képvi­seli a keresztény magyarság érdekeit, nem fogadom el. • > •!«-* U í \i Perlaky György: Védelmébe veszi a kereskedelmet és a javaslatot megszavazza. Lers Vilmos báró: Furcsának találom, hogy Magyaroszágon a lakosságnak csupán három százaléka kereskedő, holott Hollan­diában tizenhét százaléka a lakosságnak ke­reskedelemmel foglalkozik. Ahol a kereske­delem nagy és virágzó, ott maga a kereske­delem el tudja tartani az államot. Ezután po­lemizál Hegedűssel, majd kijelenti, hogy a trianoni békeszerződés tette tönkre Magyar- ország kereskedelmét. A szerződés megnehe­zítette a magyar borexportot is. A trianoni békeszerződésnek éppen a kereskedelmi pontjai a legkönnyebben megsebezhető!?. Fel­szólítom a külügyminisztert, hogy lásson hozzá a munkához és mentse meg azt ami megmenthető. Beszéde végén védelmébe vette a nagybankokat Friedrich István: Lersse! polemizál. Lers túlságosan védelmébe vette a nagyban­kokat — mondotta — pedig egyáltalában nem az ország érdekében dolgoznak. Le kí­vánom szögezni, hogy kisikaros csak negy­ven-ötven százalék kamat ellenében tud ha­zad bankoktól kölcsönt kapni Elfogadták a javaslatot, Azután Valkő kereskedelmi miniszter tartott beszédet. Védelmébe vette a kereskedelmet Be­ismeri hogy vannak a kereskedelemnek kinövé­sei, de ez minden államban úgy van. Az ország­nak a kereskedelemre és az iparra nagy szük­sége van. A Ház a törvényjavaslatot nagy többséggel általánosságban, majd részleteiben is elfogadta. A legközelebbi ülés kedden lesz. A magyar jóvátételt kérdés a nemzetgyűlés elé kerül. Az egységes párt értekezlete. — A föld­birtokreform sürgős végrehajtása. Budapest, december 1. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) Az egységes párt tegnap este értekezletet tartott. Eckhardt Tibor nemzetgyűlési képviselő fölvetette azt az indítványt, nem volna-e helyes, ha a kor­mány a parlament elé terjesztené a jóvá­tétel! tárgyalásra vonatkozó adatokat, hogy ezzel az ország közvéleménye körében ész­lelhető nyugtalanságot eltüntesse, illetve az alapnélküli és izgalomra okot adó hírekkel szemben a valóságot megismertesse. Elha­tározták, hogy az egységes párt ebben az ügyben érintkezést keres a többi pártokkal és mihelyt úgy találja, hogy a kérdés meg­érett arra, hogy a nyilvánosság elé kerül­jön, akkor a külügy-, kereskedelmi és pénz­ügyminiszter az összes adatokat a Ház elé terjeszti. Szóbakerült a földbirtokreform kérdése is. Szemére vetették Szijj Bálintnak és több egységespárti képviselőnek, hogy az ellen­zéki politikát folytató és Szakács Andor s Meskó Zoltán vezetése alatt álló blokkba belépett. Szijj Bálint kijelentette, hogy nem azért irta alá az ivet mintha ezzel az egy­séges párt eüen akart volna agitálni, hanem azért, mert a földbirtokreform sürgős végre­hajtását az ország egyik legfontosabb kér­désének tartja. A blokknak az volt a célja, hogy a földbirtokreform kérdését előbbre­vigye. A párífegyelem ellen nem véthetett mert a földbirtokreform sürgetését célzó blokk éppen olyan az egységes párton kívül álló alakulat volt mint annak ideién a faj­védelmi szövetség. Az egységes párt elhatározta, hogy a földbirtokreform sürgős végrehajtása érdekében külön osztályt létesít, mert a reform végrehajtásának késedelmessége az országban nagy nyugtalanságot idéz elő. Ennek az osztálynak az lesz a köteles- jsége, hogy a kormányt a földbirtokreform I sürgős végrehajtására késztesse. Az értekezlet végén Kaas ívor báró szemrehányást tett a képviselőknek, hogy; nem járnak el rendesen a Ház üléseire és ezzel a kormányt néha a legkellemetlenebb helyzetbe hozzák. így tegnap is oly csekély számban voltak a nemzetgyűlésen az egy­ségespárti képviselők, hogy a nagyszámban megjelent ellenzékiek csaknem leszavazták a kormányt. Az egységespárti képviselők­nek lelkiismereti kötelességévé tette, hogy a Ház üléseire szorgalmasabban járjanak el. A kormány lemond, de nem fizet jóvátételt. Budapest, december 1. (Saját tudósitónk tel efon jelentése.) A Nemzeti Újság megbíz­ható forrásból arról értesül, hegy a kor­mány elhatározta, hogy minden tekintetben ellenáll a jóvátétel fizetésére vonatkozó antantkivánságoknak. A kormány szilárdan kitart amellett, hogy Magyarország jelenleg? ■helyzetében nem képes jóvátételt fizetni. Abban az esetben, ha az antant mégis ragaszkodna a lehetetten jóvátétel! kö­vetelések teljesítéséhez, a kormány in­kább lemond, semhogy az országot a jj jóvátétel fizetésével teljes gazdasági csődbe kergesse. Ezzel kapcsolatban budapesti antant­missziók köréből nyert információim alapján közölhetem, hogy az itteni antantképviselők véleménye szerint az antant mindaddig, mig a német jóvá­tétel ügye nincsen rendezve, nem való­színű, hogy a magyar jóvátétel kérdését napirendre hozná. Az ellenzék ürömmel üdvözli az egységes párt akcióját. Budapest, december í. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) A magyar belpolitikai élet az egységes párt tegnapi értekezletének ha­tása alatt áll. Különösen nagy figyelemmel ki­sérik Eckhardt Tibornak azt a javaslatát., hogy a jóvátétel! kérdést terjesszék a nem­zetgyűlés elé. A kormánypárt tegnapi érte­kezletén elhatározták, hogy ebben a kérdés­ben együttes akciót beszélnek meg az ellen­zéki pártokkal. Az előkészületek ugyan még nem történtek meg s a kormánypárt részéről még nem érkezett fölhívás az ellenzékhez. Az ellenzék a kormánypárt tervét nagy rokon- szenvvel fogadta, azonban ragaszkodik ah­hoz, hogy a tárgyalások megkezdése előtt a kormány kellő fölvilágosiíással szolgáljon. Friedrich István a keresztény ellenzék álláspontját a kormánypárt mozgalmáról igy körvonalazta: — Örömmel üdvözlöm a mozgalmat.- 1919 óta az első okos és bátor föllépés volna, ha a kormány az ország érdekében az ellen­zékkel együtt hajlandó volna e fontos kér­dést megtárgyalni. Érdeklődéssel várjuk a külügyi bizottság összehívását. Csodálatos­nak tartom, hogy ez mai napig nem történt meg s csodálkozom azon, hogy a kormány még mindig nem tartotta szükségesnek a kül­ügyminiszteri tárca betöltését, mert Bánffy Miklós grófot betegsége miatt nem lehet ténsdeges külügyminiszternek tekinteni. Rassay Károly szintén örömmel üdvözli a tervet, azonban hangoztatja, hogy érdemle­ges tárgyalásról csupán abban az esetben le­het szó, ha a kormány előzőleg közli az el­lenzékkel a jóvátételt kérdésre vonatkozó Összes adatokat és az eddigi tárgyalások eredményét is. A szociáldemokrata párt álláspontjáról. Farkas István nemzetgyűlési képviselő nyi­latkozott. Kijelentette, hogy a szociálde­mokrata párt ebben a kérdésben hajlandó együttműködni a kormánnyal és hajlandó hozzájárulni ahhoz is, hogy a nemzetgyűlésen együttesen tiltakozzon a kormánnyal és az egységes párttal a jóvátétel! követelések tel­jesítése ellen. F.hhez azonban az szükséges, hogy a kormány részletes fölvilágositással szolgáljon a jóvátételi kérdés jelenlegi állá­séi róL

Next

/
Oldalképek
Tartalom