Prágai Magyar Hirlap, 1922. december (1. évfolyam, 130-153. szám)

1922-12-06 / 134. szám

Az ellenzék parlamenti sikertelensége. Irta: Körmendy-Ékes Lajos dr„ nemzetgyű­lési képviselő. Prága, december 5. A nemzeti kisebbségek parlamenti kép­viselete a cseh-szlovák köztársaságban im­már három év óta sikertelen szélmalomhar­cot folytat, mert nem képes feltartóztatni az egymást követő kormányokat abban a cél­tudatos munkában, amely a nemzeti kisebb­ségek jogainak rendszeres kijátszására és azoknak úgy kulturális, mint gazdasági téren való elnyomására irányul. Valóban elmondhatjuk, hogy az ellen­zéki tehetetlenégnek iskolapéldáját nyújtjuk, mint hogy egy országban, ahol az elnyomot­tak és elégedetlenek túlnyomó többségben vannak, a kormány olyan fesztelenül és olyan gyorsan — szinte akadályok nélkül — keresztülhajthassa minden akaratát, ez majd­nem példa nélkül való. Igaz, hogy a cseh-szlovák demokrácia házszabályai mellett komoly parlamenti küzdelemről szó sem lehet, mert az elnök­ség diktatórikus hatalma percekre szorítja a felszólalás jogát és ezzel nevetséges forma­sággá sülyeszti le a nemzetgyűlés tárgyalá­sait, de éppen mert ez igy van, lehetne és kellene megtalálnunk, bevezetnünk és mód­szeresen alkalmaznunk az ellenzéki ellenál­lásnak olyan módszerét, amely a parlamen­tarizmus itt intézményesitett kigúnyolására a méltó felelet volna. Az ilyen — rendszeresen alkalmazva— feltétlenül hatályos módszerhez azonban csak akkor lehetne nyúlni, ha az ellenzéki pártok félretennék az őket egymástól elvá­lasztó világnézeti és osztályfkülönbségeket valamint a részletkérdésekben való véle­ményeltéréseket ás végrevalahára tudatára ébrednének annak, hogy éppen a legfonto­sabb, a legéletbevágóbb kérdések azok, a melyekben mindannyian egyet akarhatunk, hogy vannak olyan közös céljaink, amelyek­nek kiküzdése nélkül minden egyéb törekvé­sünk amúgy is hiábavaló. Nem nevetséges „lovaglás-e az elveken*4, mikor a magyar szocialista-, vagy kommu­nista párt tagjai nem vesznek részt a ma­gyar iskolagyüléseken, vagy a német szo­ciáldemokraták nem lépnek közös frontba a többi német pártokkal csak azért, mert nem akarják a „polgári pártokkal való együtt­működés ódiumát" magukra venni, holott egy, a szervezett munkásság részéről való impozáns megmozdulás, támogatva a pol­gári osztály rokonszenvétől, máról holnapra célhoz vihetne bennünket? Nem a gyakorlati érzék teljes hiányára vall-e, hogy egy felekezeti magyar iskola érdekében a magyar szocialista nem mozdul meg, mert neki felekezeti iskola elvi okokból nem kell? Addig, amig lehet válogatni, hogy az a magyar iskola állami legyen-e, vagy fe­lekezeti, tisztelettel meghallok az elvi okok előtt, de ebben a köztársaságban, ahol lé­tünkre törnek, meg kell siratnia a magyar szocialistának egy halálra Ítélt íelekezti isko­lát is, mert ezzel egy magyarnyelvű isko­lával lett kevesebb. Amikor látva az erőviszonyokat, úgy is nyilvánvaló, hogy egy-egy kisebb párt amúgy sem képes a maga programjából bár­mit is megvalósítani, nem bün-e fajunk, nem­zetünk, nyelvünk, kultúránk és gazdasági érdekeink ellen, ha kicsinyes pártszempontok akadályoznak meg bennünket abban, hogy összefogjunk a többi ellenzéki pártokkal a valamennyiünkre nézve egyformán fontos olyan célok megvalósítására és olyan érde­kek megvédelmezésére, amelyek az összes elnyomottakra nézve egyformán életkér­dések? Nincs-e itt a legfőbb ideje, hogy féli?' (tegyünk minden teóriát, félretóljunk minden elméleti válaszfalat és csupán csak azt néz­zük, amiben egyet akarhatunk? A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok közös bizottságában egyesült ellen­zék megmutatta a helyes utat, amelyen az ellenzéki politikának haladnia kell, de ter­mészetesen nem volt, nem lehetett elég ereje ahhoz, hogy a kisebbségi érdekeket hatályo­san megvédelmezze, mert a cseh centralista politikának mindig sikerült kijátszani ellene a szlovák demokrata és kommunista pártban tömörített munkásságot, sőt eleinte a szlo­vák néppártot is. Ezen közben a cseh sovinizmustól fű­tött centralista kormányok cinikus vakmerő­séggel gázoltak bele legszentebb jogainkba s ma ott tartunk, hogy Szlovenszkó és Rusz- kakrajna egy-egy gyarmat módjára lesü- Iyesztve, évszázados önkormányzati intéz- nyerből kiforgatva és gazdaságilag leron­gyolva tehetetlenül állanak szemben az ön­kényuralommal. Azok, akik tegnap jöttek Szlovenszkóba, ipso facto gyakorolhatják állampolgári jogai­kat, de az őslakossághoz tartozóknak Pon- ciustól Pilátusig kell szaladgálni, amig illető­ségi bizonyitváuyhoz juthatnak és ezren és tízezren vannak, akik azt egyáltalában nem tudják megszerezni, mert teljesíthetetlen fel­tételekkel találják magukat szemben. És vájjon a magyar kultúrintézménye­ket —. törvények és békeszerződések elle­nére — merte volna-e a cseh centralizmus, máról-holnapra kiirtani, ha azok védelmére odaállt volna a szervezett munkásság is? A magyar köztisztviselők és nyugdíja­sok szájából merte volna-e kivenni a kor­mány az utolsó falatot, ha antiszociális in­tézkedéseiben a magyar szervezett munkás­ság vétójával találkozott volna? Politikailag nagyobb hibát még soka­séin követett el párt, mint a szlovenszkói és ruszinszkói szociáldemokraták akkor, amidőn beálltak a kormányttámogató többség sorai­ba és tolták a kormány szekerét, amely le­gázolta összes kisebbségi jogainkat. De mindezt nem rekriminációként írom, hanem azért, hogy térjünk már egyszer ész­hez, lássuk be hogy a politikában a teória mit- sem ér s az együttműködés utjábanáFó úgyne­vezett „elvi akadályokat" a pokolba kell csapni, mert amig az ellenzék ilyen kicsi­nyes elvi aggályokon rágódik, addig a kor­mány félretolva békeszerződést és törvényt, jogot és erkölcsöt, nyílegyenesen halad a ma­ga utján, azon az utón,* amely minket a rom­lásba visz. Bizony el kell ismernünk, hogy a cseh centralista politika, bár soha el nem érhető irreális célok érdekében, de ami a taktikát illeti sokkal több gyakorlati érzékkel dolgo­zik, Ügyesen kihasználják az ellentéteket. Ezek értik a módját, hogy különbséget te­gyenek teória és gyakorlat között. Lám a külföld felé elzengiik az itteni de­mokráciáról szóló szép danáikat, de itthon aztán úgy gondolják, hogy a teljhatalmú rendőrigazgató mégis többet ér, mint a vá­rosi önkormányzat, a k-tie^ez^ demokrati­kusabb dolog, mint a tisztviselők választás, és a pittsburgi szerződésben kikötött auto­nómiánál (az ő szempontjukból) többet ér a nagyzsupa. Vájjon nem a demokrácia diadala-Cj hogy Kassa, Pozsony (pardon Kosice és Bra- tislava) közönsége ezentúl nem egy-egy pol­gármestert választanak, hanem mindegyik ötöt? Az persze mellékes dolog, hogy az öt megválasztott közül majd az lesz polgár- mester, akit a kormány kinevez. Az is a de­mokrácia lényegéhez tartozik, hogy a kö­zönség által választott városi tanács helyett ezentúl majd kinevezett állami tisztviselő intézik az „önkormányzati" ügyeket. Ha az ellenzéki parlamenti munkát nem tudjuk kiemelni eddigi tehetetlenségéből és nem tudjuk az elnyomottak közös frontját megcsinálni, akkor sokkal többet ér, hogy ha az erők elaprőzásával iáró parlament! küzdelemnek eddig alkalmazott módszerei­vel felhagyunk és egész tevékenységeiket az otthoni munkára, a nép fölvilágositására, politikai szintjének emelésére és ellenálló erejének megszervezésére fordítjuk, vagyis ha erőinket ott, azon a térn vetjük latba, ahol az eddigi munka is bőven meghozta a maga gyümölcseit. Szlovenszkó és Ruszkakrajna népe ma az ellenzék mögött áll. Ez letagadhatatlan tény, amelyet a kormány is elismer azzal, hogy a községi és Ruszkakrajnában sem a községi, Prága, december 5. Tegnapi számunkban utaltunk arra, hogy a lausannei konferencia kritikus hetéhez ér­keztünk. Ezt a megállapítást igazolták a hét­fői események, mert úgy látszik a konferen­cia krízise máris bekövetkezett. A területi bizottság tegnapi ülésén heves összeütközés­re került a sor Isméd pasa és Garzon között s az ülést elnapolták anélkül, hogy a legköze­lebbi ülés napját megállapították volna. Álta­lános az a nézet, hogy a lausannei konferen­ciát csak egy hajszál választja el a teljes ösz- szeomlástól. Az ülés folyamán "Csieserin vitte a főszerepet. Kijelentette, hogy a törököknek a Dardanellákban való teljes szuverénitása feltétlenül biztosítandó. Curzon válaszolt Csicserin Felszólaláséra s a törökökhöz azt a kérdést intézte, vájjon sziabad nép-e a török, vagy vazallusa az orosznak. Isméd pasa vá­laszában visszautasította a fenyegetéseket s kijelentette, hogy a török álláspont legköze­lebb áll az orosz fölfogáshoz. Curzon kérdé­sére az volt a felelete, hogy vannak a kon­ferencián más államok is, amelyek idegen hát mögé bújnak. Az ülés végén ismét heves jelenet volt Curzon, Isméd és Csicserin kö­zött. Curzon fölhívta a törököket, hogy is­mertessék programjukat, mire Isméd kijelen­tette, hogy a törökök előbb a többi hatalmak programját akarják ismerni. Csicserin támo­gatta Isméd fölszólalását. Curzon ismételte, hogy az nem mehet igy tovább, hogy a törö­kök mindig azt jelentik ki, hogy az álláspont­jukat csak a vita végén fogják megvilágí­tani. Általában szeretné tudni, mondotta Cur­zon, hogy Csicserin ur, aki Oroszországot, Ukrajnát, Georgiát s úgy látszik Törökorszá­got is képviseli, talán Anglia képviseletében is szerepel-e. Csicserin erre a kérdésre igy válaszolt: — Igen, mert a mi mai követelé­sünk egészen 1918-ig Anglia követelése is volt. A tegnapi napot ez a viharos és izgal­mas ülés töltötte ki, a konferencia egyéb ese­ményeiről ezek a táviratok adnak számot: Az ántánt már a katonai szakértőkkel tárgyal. Lausanne, december 4. Ma este Curzon, Barrére és Garroni a tengerszorosak kérdé­sében tanácskozást folytattak. A törökök amaz álláspontjukat, hogy nem hajlandók né­zetüket a bizottság előtt a szövetséges hatal­mak állásfoglalása előtt kifejteni, azszal indo­kolták meg, hogy a Dardanellák és a Bosz­porusz felett Törökország a szuverén ur és így jogosan várhatja azt, hogy előbb a szö­vetséges hatalmak javaslatai terjesztessenek elő és ö csak azután szövegezi meg állás­pontját. Általános az a vélemény, hogy a kon­ferencia igen kritikus stádiumba jutott, amelyet csak a szövetségesek szoros összetartása és Jóindulata hidalhat át Ma este Franciaország, Anglia és Olasz­ország megbízottai tanácskoztak és ismét megállapították a három hatalom szolidari­tását. Curzon konstatálta, hogy az orosz de­legáció a törökökkel sokkal szorosabb kap­csolatot tart fenn, mint ahogy gondolták és sem a parlamenti, sem a szojmi választáso­kat nem meri kiírni. Lehet azonban, hogy a német Parlamen- tarisoher Verband szétesése — amelyről a kormány sajtója olyan nagy gaudiummal ir — az ellnzéki parlamenti küzdelemnek csak pillanatnyi sikertelenségét jelenti és a való­jában annak a tisztulási folyamatnak első fázisa, amely az egészséges és elszánt ellen­zéki frontnak magában a parlamentben való létrejöttét fogja eredményezni. kijelentette, hogy francia és olasz kollegájá­val egy nézeten van. Holnap reggel újabb tanácskozás lesz, amelyen a katonai és tengerészeti szak­értők is részt fognak venni. A szövetsé­gesek szakértői elé Curzon fog javaslato­kat terjeszteni. A szövetségesek részéről elvárják azt, hogy ha az oroszok nem is, de lega’ább a törökök tudatára ébrednek annak a felelősségnek, melyet vlselniök kell, hogyha a ‘konferencia tárgyalásai meghiúsulnak. A;'vas-ügynökség tudósítója arról ér­tesül, hogy a török delegáció a tengerszoros kérdésében kevésbé hajthatatlan magatartást fog tanúsítani, mint az orosz. Őrzik Venizelost. London, december 5. (Szikra.) Lausam- neból jelentik, hogy a svájci rendőrség rnesz- szemenő óvintézkedéseket tett Venizelosz védelme érdekében, mert az utóbbi napok­ban számos fnyegiető levelet kapott. A rend­őrség Veniztelosz autójáról a görög zászlót el­távolította. Az autót motorkerékpáros rend- őrasztagolk kisérik. Poincaré Lausasméba hívta Feliét. Konstantinápoly, december 5. Pellé tá­bornok konstantinápolyi francia főbiztos táv­iratot kapott Poiíicarétól, mely arra hívja föl, hogy azonnal utazzon Ltausanneba a kon­ferenciára. A görög király nincs internálva. London, december 5. (Bécsi szerkesztő­ségünk telefonjelentése.) A Reuter-iroda je­lenti Athénből, hagy az a hir, mely szerint a görög királyt palotájában internálva tartják, nem felel meg a valóságnak. Mekkába megy a volt szultán. London, december 5. (Bécsi szerkesztő­ségünk telefonjelentése.) A Moming Post je­lenti Kairóból, hogy a volt török szultán el­fogadta Husseyn király meghívását és ezért a legközelebbi napokban Mekkába megy. Benes nem tárgyalt Oroszországról. A külügyminisztérium hivatalosan közli, hogy Benes dr. legutóbbi útja alkalmával Szovjet- Oroszországról és az orosz kérdésről senki­vel és semmiféle formában sem folytatott tárgyalást. Míg áll á korona? Dec, 5-én fizettek 100 cseh-szloyák koronáért: Zürichben 16.80 svájci frankot Berlinben 26234.— német márkát Budapesten 7400.— magyar koronát Bécsben —osztrák koronát ■■■■■■■■■■■aaHasagssBEBHHSQnnMnBaHnnnBBEZBsaHesBf bebbbbbhbbbbb A kelefi békekonferencia a váls&si feftfponiffsn. fik I. évfolyam. 134. szám. jj|F Prága, szerda, 1922 december 6. oBMMHHp jéjjÉjr JSm m t m.. — oiMnuirm^ MpnMa |MigmMk. hlőfizPtési árak bel- és külföldöm? l\b%ATjZf O tMA \jswr, ss *T| - Sürgönyeim: Hírlap. Praha. ­_ , ,... A SziotcnszkAl és Ruszinszkói Szövetkezed ellenzéki Pártok politikai napilapja ozlovenszkoi szerkesztő. ^ Felelős szerkesztő!

Next

/
Oldalképek
Tartalom