Prágai Magyar Hirlap, 1922. december (1. évfolyam, 130-153. szám)

1922-12-06 / 134. szám

Szerda, december 6. 2 \t eperlesi eügaáznieüQe apostoli adnttdsifráMak MMattstiwz. Eperjes, december 4. (Saját tudósitónk jelentése.) Nyarady Dénes dr. kruzseváci megyéspüspököt az eperjesi görögkatolikus egyházmegye apos­toli adminisztrátorává, mint ismeretes, ok­tóber végén iktatták be. Az uj apostoli ad­minisztrátor bevonulása napján beszéddel vá­laszolt a központi papság üdvözlésére. Erről a beszédről egy eperjesi és egy kassai lap azt írja, hogy az apostoli adminisztrátor a zsidókat támadta benne és állítólag azt is mondotta, hogy Szlovenszkó szláv népeinek példát kell venniök a többmilliós szlovén nemzettől és nem szabad türniök, hogy a zsidók közöttük megtalálják a létfeltételeiket. Föl vagyunk jogositva annak a kijelen­tésére, hogy a kutmérgező állítások minden alapot nélkülöznek, mert Nyárady Dénes püspök beszédében a zsidóságot nem támad­ta és a neki tulajdonított kijelentéseket nem tette, annál kevésbé, mert beszédében senkit sem támadott. A püspök két nappal bevonulása után misét celebrált a székesegyházban és akkor a papsághoz és a hívekhez szent beszédet in­tézett. Két beszédét később teljes tartalmá­ban ki is nyomatta és körlevél formájában küldte meg a papságnak és a hivőknek. A nemrégiben megjelent körlevél első része a papsághoz szól, másik része pedig a hívőkhöz. Sem az egyik, sem a másik rész­ben semmiféle olyan kitétel nem fordul elő, amely alapot nyújthatna olyan állításokra, amelyeket a két szlovenszkói lap megenge­dett magának. A papság és a hívők üdvözlé­séből csak a szeretet szavai áradnak felénk és azok harmóniáját sehol sem bontják meg a gyűlölet dosszonánciái. így fest a színtiszta igazság. BBBBBBBBBBBSfiBBBBEBSSBBBBBBiSBBBBfl Kiadod szenátorok. Brezsni volt zsupán üzletei. — Klimkó Gyula a bíróság előtt akarja bizonyítani az állításait, Prága, december 5. A szenátus mentelmi bizottsága leg­utóbbi ülésén több szlovenszkói szenátornak mentelmi ügyével foglalkozott. A bizottság úgy határozott, hogy Zimák szociáldemo­krata szenátor kiadását két esetben elköve­tett becsületsértés miatt inditványozni^ogja a szenátus plénumának. Az egyik eset az, hogy Zimák a Röbotnické Novinyben S c Ih n a b e 1 dr. ipolysági megyei főjegyző­ről azt irta, hogy nyilvánosan adott becsü­letszavát és Ígéretét nem tartotta meg és egy alkataimmal azt jelentette ki, hogy inkább akar burgonyát kapálni, mint ennek az ál­lamnak becsületesen szolgálni. Zimák azon­kívül aztzal is vádolta a főjegyzőit, hogy jó­módú kiutasított magyar családoknak sze­génységi bizonyítványt állított ki, hogy ingó­ságaikat a határon kivihessék és ezzel meg­károsította az államot. A másik eset, amely miatt a mentelmi bizottság a szenátor kiada­tását javasolta, az volt,' hogy Zimák megvá­dolta Brezsni volt sárosi zsupánt, hogy a földbirtokhivatal által a Schwimmer-féle nagybirtokból lefoglalt parcellákat szabad­kézből kétszeres áron adta el. Megvádolta továbbá a volt zsupánt azzal is, hogy már előzőén tudott Károly király és Zita királyné Sopronba való visszatéréséről, továbbá, hogy a reá nézve kellemetlen cukor-eset kapcsán elbocsátotta azokat a tisztviselőket, akik öt kompromittálhatták veim. • . j A szenátus mentelmi bizottsága ugyani- J csaik javasolta Klimkó Gyula szenátornak i a kiadatását, aki a Slovákbau közzétett I Besztercebánya, december 5. (Saját tudósi':ónk jelentése.) Egy küldött­ség, amely a régi Zólyom-, Gömör- és Nóg- rád megyék minden vidékét képviselni fogja, holnap indul Prágába, hogy a prágai kor­mányt tájékoztassa arról a helyzetről, ame­lyet a nagymegyei rendszer életbeléptetése teremt, hogy előadja a három ősi vármegye lakosságának kérelmeit és hogy leérje a me­gyei székhelynek Besztercebányán való meghagyását. A lakosság ugyanis nem tudja megér­teni, hogy mért és kiknek az érdekében óhajtja a kormány Besztercebányát, Szlo- venszkónak Pozsony és Kassa után legszebb városát, a megyeszékhelytől megfosztani. A lakosság úgy véli, hogy a kormány nagy hi­bát követett el akkor, amikor a Srobárok, Dérerek és Medveckyek információin ke­resztül akarta megismerni Szlovenszkó köz­véleményét. Besztercebánya, Breznóbánya, Libet- bánya és a körülöttük fekvő falvak lakos­sága párt, felekezet és nemzetiségi különb­ség nélkül tiltakozik az ellen, hogy az utol­só négy év számtalan balkezes rendelete' után az évszázadokon át bevált közigaz­gatási beosztást is máról-holnapra szétsza­kítsák. A lakosság úgy véli, hogy az államok fejlődésében minden ugrás megbosszulja ma­gát. A kisebb területi egységek közigazgatási beosztásában ugyanis nem a feudális önkény és nem az Árpádházi királyok személyes akarata határozta meg a megyék, járások és községek beosztását, hanem a földrajzi fek­vés és a gazdasági szükségletek. Reclusnak, a világhírű francia tudósnak az a fölfogása, hogy a földrajzi fekvésnek: hegyeknek, ten­gereknek és folyamrendszereknek döntő ha­tása van egy-egy állam politikai határainak kialakulásánál, a közigazgatási beosztásra nézve is helyt áll. A cseh-szlovák köztársaság politikusai saját érdekükben is cselekednének, ha fi­gyelembe vennék Szlovenszkó közvéle­ményét. amelynek óhaja az, hogy a kormány ne rom­bolja össze az évszázadokon át bevált köz­„A sárosi dzsungel*1 cimü cikkében azt a vá-1 dat emelte Brezsni zsupán ellen, hogy mint zsupán végrehajtotta azokat a parcellázási szerződéseket. amelyeknek jóváhagyását még zsolnai ügyvéd korában kérte, hogy to­vábbá egy ötszázhektoliteres szeszikiutalás- ból, amely sárosimegyéi gyárosoknak járt volna, nem pedig a pozsonyi keresikedőtestü- 1 etnek, a Sárosmegy ének járó kétszáznegy- j venezer koronát a megyei alap nem kapta meg. KI Enikő szenátor maga kérte a kiadatá­sát, mert a bíróság előtt bizonyítani akarja állításait. | igazgatási beosztást ősi megyei és járási 1 székhelyeivel, hanem a bevált formát töltse meg az igazi demokrácia és a szociális igazság szellemével. Hogy Zólyom legyen az uj nagyme­gye székhelye, nem pedig Besztercebánya, ez érdeke lehet Medvecky Lajos dr. ügy­véd, nemzetgyűlési képviselő és italmérési referens urnák, de nem érdeke a köznek, sem pedig az államnak, amelynek körülbelül százmillió koronát kel­lene kiadnia, ha Zólyomban ki akarná építe­ni a csatornázást és hivatalos épületeket. Medvecky Lajos óriási kerteket és telkeket vásárolt össze Zólyomban, mert az ő érdeke az. hogy ez a város az uj nagymegye szék­hely legyen és az igy előálló konjunktúra ré­vén milliós nyereségeket vágjon zsebre. A törvény szerint Zólyom városánál: kötelessége a sajátjából fölépittetni a megyei székhely hivatalai számára szükséges köz­épületeket. Az állami költségvetés azonban tizennyolc millió koronát előirányoz arra a célra, hogy a zólyomi várat rekonstruálják. Ez a rekonstruálás azonban — enyhe szóval élve — dőreség. A nagyszerű műemlék háromméteres várfalain ablakot fognak töretni és a rég elmúlt századokra emlékeztető lörések váltakozni fognak a mellettük nyitott mo­dern nagy ablakokkal. Azok at uristák, akik majd idevetődnek, furcsa fogalmat fognak maguknak alkotni ar­ról, hogy miképpen becsülik meg minálunk a műemlékeket. ő Besztercebánya az elmúlt évtizedek­ben milliókat áldozott kulturális célokra. Milliópat költött állami iskolák, hidak, utak, vilanytelep, vágóhíd, törvényszéki pa­lota, kaszárnya, csatornázás építésére, Besz­tercebánya város közigazgat4si aparátusá- nak költségeit mindig a saját jövedelméből fedezte. A nagy áldozatok árán fejlesztett ■város most megszűnik megyeszékhely lenni. Mindezeket el fogja mondani az a kül­döttség, a mely e napokban Prágába érkezik. Ha a cseh-szlovák politika urai, nem a sovi- és a francia lángelmék szellemének hatása alat állanának, akkor a küldöttséget nem fog­ják üres ígéretekkel elbocsátani. K. E. SK9??B£!i$W!S»8'®r^9®®®B«33»KiS»&S®«!$aB®S8BBaBRB8í8BBB*®BBB0!S8BBS?KS»BBBBB0BB Besztercebánya vagy Zólyom! Hol legyen a zólyomi pagymegye székhelye ? Kinek az érdeke Zólyom favorizálása? A zólyomi várai elcsúfítják. SBldKttségf érkezik Prágába. Amikor & nemei Mroaaiom katflgBininisziere két napol var egy magyar rajzolóra. A Prágai Magyar Hírlap berlini szerkesztőségétől. Berlin, december 5. Rosenberg dr., a német birodalom kül­ügyminisztere az az ember, aki nem ad in­terjút. Nem, senkinek. A világ legnagyobb lapjainak tudósitói elől is elzárkózik. Ezért kevés reménnyel tekintettünk ama hozzáin­tézett kérésünk elé, hogy Rosenberg kül­ügyminiszter modellt üljön Fodor Lászlónak, a Prágai Magyar Hirlap művészi munkatár­sának. Fodor László rajza a P. M. H. részére. Elképzelhető Fodor meglepetése, midőn hajnali tiz órakor álmából csengeti fel a tele­fon, hogy jöjjön azonnal a külügyminiszter­hez, aki fél tizenkettőig vár rá. Fodor angyali nyugalommal osztja be: Egy negyedórát fekszik. Két negyedórát öl­tözik és három negyedóra alatt odaér. Húsz perc múlva újból cseng a telefon. A külügyminiszter titkára kéri, hogy azonnal jöjjön, mert a miniszter negyedtizenkettőig várhat. Fodor kiugrik az ágyból. Felöltözik. Autóiba vágja magát és szerencsésen odaér — háromnegyed tizenkettőre. A miniszter már a parlamentben van. Másnap nekem telefonálják, hogy a mi­niszter megint vár, de Fodort sehol sem találom. Végre ma reggel tiz órakor megje­lenik a kegyelmes urnái. A miniszter barátságosan kezet nyújt neki és mosolyogva mondja: — Remélem, hogy gyors és fájdalommentes munkával, fog a várakozásért kárpótolni. A kitűnő Fodor két perc alatt készül el a képpel, amelyre a német birodalom kül­ügyminisztere léét napot várt. T. L. Clemenceau Hardingnál. Washington, december 5. (Bécsi szer­kesztőségünk telefon jelentése,) Clemenceau vasárnap este Washingtonba érkezett, ahol ünneplés fogadtatásban részesítettek. A „tig­ris11 tegnap Haréing elnöknél tett látogatást. Muzsika. — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — Irta Radnay Oszkár. 1. Az idei nyár valahogy kibontatlan. Mint­ha nem is akarna termelni. A nap végigsieti osállagrendi útját a várakozó érdeklődés fe­lett, lead magából némi fényt, némi meleget, hogy az élet folytonossága épp meg ne sza­kadjon, aztán gyorsan kél-bukik tovább, mintha ez az év nem volna kedvére való. A fent kéklő églap bár egészen felhőtlen, mégse az a vilfogóan tiszta, hanem olyan zöl­des-szürkébe tompult, aminek reflexe ned- vesszinü árnyékba burkolt fát, házat, embert. Pedig a levegőben nincsenek párázatok ilyen­kor. Aztán csendes minden. ődöngenek csak mindenfelé, mintha vernéik üli árnyak botor­kálnának imbolygó fejjel, üresen meredező tekintetekkel a sápadt utcákon valami ször­nyű egykedvűség felé, ahol leülhetnek majd kivárni az uj napsütést... Ebből a nyárból volt az a délutánom a Margitszigeten. A Duna hullámai olyan egyszínűén gu­rultak végig egymásom, mintha higanyrétegek lettek volna. A széles szint alig borzolódott; még a zümmögő moraj is felénk volt, amivel a szigetpartot' szokták köriilmuzsikálni a parti kavicsokon át bukdácsoló vizrögök. A iák beljebb fonnyadt leveleket eregettek alá a betegzöld pázsitra. Más nyáron a korán hah lombrész merev és színes, a gyep a rá­hullt levelek mögött feltúrta magát és nem akart eltemetkezni a féléletiiekke!... Egy helyen azonban burjánzón egész­séges volt a vegetáció: a kolostor romfalai között. Ide a nap is teljes fehérséggel sütött, & közel hömpölygő viz is üzent meséket, az­tán az odvas kövek meleg lapján sok apró gyik feküdt hason kinyújtott lábakkal és álmos szemekkel szinte rosszal ón pislogtak rám, hogy ott telepedtem meg köztük egy omiadék tövén,' És amint csend lett újra, visz- szasimult ez a búvóhely a nyári délután szen- dergésébe. Körülnéztem. Egyenlőtlen omíiadvány szerte, minden lépcsőzésén buja vadnövé­nyek, csalánok, szamárkórók. Aztán faragott, esőmosott szikla tömbök feküdtek a kitaposott utakon. Ezek repedéseiből is fakadt növény. Az egész furcsa vegetációt pedig süni, átirat­ban bokorfák dugták a szabályosan növeke­dett élet mögé és tartogatták ezt a szabad, mindig kacagó, vad, természetes csúnyát azok számára, akik lelkében megnyílik egy­szeregyszer az ösztönök zsilipje, amikor a feszített formákon átáradnak a nagy érzé­sek ... és jönnek hangtalan örömmel meg­hívni ide a dömésszeoitek romfalai közé, ahol úgy dalol a madár, úgy susog a lomb, úgy himbálja otromba piros fejét a szarnánkóró, mint amilyen nagyszerű, felszabadult, lár­más, színes az átáradt érzés is...! Most délután volt. Inkább már alkonyat felé hajló napszak. Ez a legbabonásabb ebben a vadonban. A délutáni ernyedt csendet halk mozgolódások zizegik tele, apró ébredezések láthatók mindenütt. Az egész kis világ uj szint is cserél, amint a napfény a vízről vetít már reflexet az égre és az köszönti o’yun il- luzióris ködön át az ébredőket. A levegő is hüvösödlk most, amitől idegbizsergő hullám­zásokat érzek a bőr alatt... Azok a csöpp életparányok is összebújnak, a fák is susogni kezdenek, a szellő is ott bujkál kalandos vá­gyakkal a szent akcióra készülők között. Erre megtelik a levegő illatos, csiklandó, forró párázatokkal... minél inkább tompul a nappial, annál inkább érezni, hogy ez a körül­bástyázott vidék szerelmi lázban van és millió ajakkal lehel ki gyömyörteljes sóhajo­kat. És ebbe a vad bübájibia hirtelen muzsifca- akkordek szűrődtek át a lombfal hasiadékain. A felsősziget felől jött, ahol a szimfonikusok tartottak esténként előadásokat. A behullani - zó zene rejtelmes volt, lefogták terjengősét a lomb, a viz, a ma dárdai, olyan lágyan érke­zett, mintha kísérőül jött volna ehhez a cso­dálatosan pompás szeretkezéshez. Az ilyen megérzések visznek egész közel az istene­déihez ! Ilyenkor felfokozódik bennünk min­den képesség szétterülni a nagy mindenség- be, hogy átfogjuk az élet egész boldogság- adását, hogy megremegjünk az egész világ szer elem vágyától, hogy túlérjünk materiális kicsiségeken, a hajszán, az elfáradáson. Ilyen­kor a vibráló sízemgolyó több bennünk, mint egyszerű íelfogóapparátus: ka’eidoszkop is! Minden mozgásával uj látványosságot te­remt, ami annál káprázrtatóbb, minél mélyeb­ben csúszik bele a nappali fény a nyáresti bökmditó világosságba ... Egyszer csak varázslat fogott le és kod- fátylakat láttam ettől a romokra tapadni. El­zárták lassan a legszélső kontúrokat előlem, majd második vonalban a közelebbi tér csu­kódott el, mintha valami titkos aranypók szőné hálóját körém. A megmaradt színek minden körnél bágyadtabbak, selymesebbek lettek és én középpont voltam, ahol befejező­dik nemsokára a munka, lenyűgözi tagjaimat mindjárt a hálófonat, majd jön az aranypók' és felfalja a szimfónia varázslatmuzsikájában .szivemet,.. Az akkordok egyre jöttek az eltűnt bo­korfal mögül, die odarakódtak a gyürüsor közé, ami utolsó körrel csavarodott már fe­lém. Most a testemre fonódik. Eláll a lélegze­tem attól a hideg, nyálkás érintéstől. És amint a borzongás megmozgatott, a selyemfal sur­rogó nesszel hirtelen eltűnt... én meg előre- bajolva meredtem az uj képre. Két ködlény ült közel egymáshoz a szemközti romlépcső lapján és rámimosolygott. Ahogy megérezték egymást, lassú fejmozgással össizenéztek, a tekintetük erre szomorúvá puhult. A fiú, nagybaja, éles vonalú, áthajolt a lány felé, aki szép volt, szőke, de oiyan elfáradt arcú asz- szonybaba. Lehajolt hozzá és a kezét csókol­gatta, Aztán felálltak, letisztították ruháikat és elindultak a romok közt a bokorfal mögé.... II. A muzsika az elpihent akkordokon újra­indul, lágyan, néhány hangszeren előbb. Le­fogott pianók érkeznek a fák közé, ahol be­fészkelte miagát már a varázslat. Egy ütem­pálcára figyelő mechanizmus osztja, bom­lasztja itt a szint nyikorgás, zörrenés nélkül. Szemem előtt röpködnek szét mállott faldara­bok, báír a ligetet mögöttem érzem, amint ál­mos sóhajtásait leheli bele a szaggatott mu­zsikába. A tónus bővül. Kép rakódik le végre. Muzsika&zálakból kiépül a romkörnyók és — aranyos sugárban fekszik egy varázsut elém, mely apró fehér kavicsokkal volt telehintve, ami aztán vakítóra fokozta a ráeső fényhatá­sokat. Az ut mentén szabályosra nyirbált thuják, beljebb néhány lépésre platánok pró­báltak árnyékot adni a ragyogó fehérség felé, ám elgömbölyödtek és alig értek igy az ut szegélyrajzáig. r

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom