Prágai Magyar Hirlap, 1922. december (1. évfolyam, 130-153. szám)

1922-12-05 / 133. szám

58 Kedd, december 5. "‘-/"‘t-----iT" TiiV^~,i> T^m'-rTirrf-'aiw^iiniiiBriftiirii ~i \'M*KaeMiumaaaMBimi*x*, .*■■*namamMtmmmrwmammtmmm ném et és zsidó, akiket Lengyelország követ­kezetesen megkülönböztet a többi polgárok­tól. Ennek a Lengyelországnak szolgáltatták ki Felsősziléziát a francia nehézipar kívánsá­gára, amely természeti kincseit ki akarta használni, ellenére az ezeréves történelem­nek, ellenére a logikának, a versaillesi szer­ződésnek és végül ellenére a népszavazás eredményének. Lengyelország, amelynek nincs már egy vasa se (annyira elértéktele- nült a lengyel márka), amelynek nincs egy csöpp hitele sem a külföldön, amely mind a szerződések eltiprásával olyan városokat szeretne elsajátítani, mint Vilna, ez a Len­gyelország olyan hadsereget kell, hogy el­tartson, mely kimeríti mind a segélyforrásait. Eddig 400.000-nél több embere volt fegyver­ben. A népszövetséghez ezidén junius végén intézett átiratában kijelentette Lengyelor­szág, hogy még 18.377 tisztje és 275.367 ka­tonája, tehát valamivel kevesebb, mint 300.000 fegyverben lévő embere van. Ez a szám azonban nem igen felel meg az igazság­nak. Lengyelországnak olyan hadserege van, mely nagyobb, sőt majdnem mégegyszer ak­kora, mint az olaszoké. De vájjon lehetsé­ges-e akár a legerősebb hadsereggel tartó­san fönntartni a danzigi korridornak, Felső- Szilézia szétdarabolásának és a német terü­letek elsajátításának erkölcsi és gazdasági őrületét? Litvánia, melynek védekeznie kell a len­gyel támadások és a vilnaihoz hasonló ka­landok ellen, 1922 májusában kijelentette a népszövetségnek, hogy hadserege létszámát nyilvánosan nem közölheti, mert a hadsereg még hadilétszámon van. Románia, mely a teljes pénzügyi össze­omlás felé halad, épp oly nagy hadsereget tart el, mint Olaszország, holott még a mai Igazságtalan határain belül, a Magyarország­gal szemben elkövetett sok erőszakosságai után is, az olasz népességnek csupán egy harmadával bír. Franciaország 1922 junius 10-iki átiratá­val közölte a népszövetséggel, hogy 38.700 tisztje és 690.000 katonája áll fegyverben. Ezekből 100.000 a hivatásos katona, 375.000 a tartalék, 205.000 északafrikai és végül az idegen légió 10.000 katonája. A 690.000 em­berből 150.000 kell a békeszerződések bizto­sítására, 205.000 van a gyarmatokon és 335.000 Franciaországban. Olaszország és Franciaországnak körülbelül egyforma számú a népessége. Olaszországnak 13.711 tisztje és 175.000 katonája van fegyverben. Fran­ciaországnak eszerint több a katonája, mint Olaszországnak, Németországnak, Ausztriá­nak, Magyarországnak, Bulgáriának, Hollan­diának, Svájcnak, Svédországnak, Dániának, Norvégiának és Spanyolországnak együtt­véve. Ám a francia kontinentális rendszerbe beletartoznak még a kisantant és Belgium is. Belgiumnak 5348 tisztje és 115.000 katonája van fegyverben. Cseh-Szlovákországnak U.123 tisztje és 138.086 katonája, az S. H. S.- királyságnak pedig 8132 tisztje és 144.243 katonája van. Végül Görögországnak katonai összeomlása előtt szintén rengeteg hadserege volt. Minél nagyobbak az elsajátított terüle- j lek, minél heterogénebb az uj államok összc- iétele, annál nagyobb hadseregre van sziik- . ''égük a „Status quo“ megőrzésére. Majd mind a legyőzött országok tönkre ! vannak téve és már nem bírnak rendes pénz- ! értékkel; de jóformán valamennyi győztes országnak deficites a háztartása. Ez a deficit egyharmad-cgynegyedre rúg, mint Olaszor­szágban. felére, mint Franciaországban és az őrültségig fokozódik, mint Lengyelországban és Romániában, amely államoknak már egy­általán nincs, de nem is lehet hitelük. Eddig abban a nagy illúzióban ringatták magukat, hogy a legyőzőitek a hamisan „reparációknak** nevezett hadikárpótlásaik­kal egészben vagy nagy részben el kell, hogy tartsák a győzők rengeteg hadseregeit, ame­lyek viszont a szerződések érintetlenségéről gondoskodtak volna. Már most összedől ez az egész épület. Vérig kinoztatva, mindenféle módon megalázva, maguknak a békeszerző­déseknek nap-nap mellett való erőszakos lábbaltiprása ellenére: a legyőzőitek már mitsem bírnak fizetni: sőt még a megszálló- seregek költségeit sem fogják fedezni. Minthogy ezek szerint a legyőzött ellen­ségek védtelenek, minthogy sem támadó-, sem ellentállóképességük már nincs, mire valók mindezek a fegyverkezések? Ki ellen irányul a szárazföldi európai katonai rend­szer és mik a céljai? Vagy talán csak annak az aggodalomnak a gyümölcse, hogy egy olyan állapot, mely mindenki előtt esztelen­nek és tarthatatlannak látszik, hosszú ideig már nem lesz fönntartható? Az együgyüség szele száguld át Euró­pán. A gyűlölet örvényei a harag, az aggó­dás és a félelem viharaival találkoznak.’’ A félelem, mondta Montaigne, a kegyetlenség anyja. A legyőzőitekkel szemben elkövetett minden gyalázatosság és megbántás, szint­úgy a szerződések lábbaltiprása a falánkság­ból meg a félelemből eredtek. Lehet-e tartó- san megvédeni a rablásnak és az uzurpáció- nak a ,.béke“-szerződésekben kifejezett ve- gy iilékét? Amerikának egyetlenegy kötelessége van: Európában sem az államoknak, sem községeknek vagy magánosoknak mindaddig nem adhat hitelt, valameddig az igazi békére irányuló mozgalom nem veszi kezdetét, amíg megszálló seregek vannak, amíg a győzők, akik saját adósságaikat Nagvbritanniának és Amerikának nem fizetik meg, a legyőzőitek­től lehetetlen és erkölcstelen kártalanításo­kat követelnek, amelyeknek lehetetlenségé­nél csak a butaságuk nagyobb. Amerika ne mondjon le egyetlen követeléséről sem: ez az egyetlen fegyvere, amellyel rákényszerít­heti a felekre a békét. Ma Amerika el akarja kerülni a világválságot és ezzel saját válsá­gát is. a békét ki kell kényszerítenie, nem szabad, hogy elengedje az adós államok tar­tozásait, ha ők a maguk részéről nem mon­danak le az úgynevezett jóvátételekről, a megszálló hadseregekről és a békeszerződé­sek legnagyobb esztelenségeiről Mmden ma kölcsönadott dollárnak csak az lehet a ha­tása, hogy meghosszabbítsa az európai ren­Prága, december 4. A brüsszeli és londoni konferencia elő­készületei serényen haladnak előre. A lon­doni miniszterelnöki tanácskozásra a Petit Párisién értesülése szerint a francia kor­mány javaslatot készít s e javaslatban szám­szerűleg meg fogja jelölni azokat az összege­ket, amelyeket Franciaország az újjáépítés költségeire Németországtól követel. A fran­cia kormány nem viseltetik barátságosan az­zal a tervvel szemben, hogy Németország­nak rövid moratóriumot engedélyezzenek s. hogy a jóvá tétel i kérdés provizórikus meg­oldását érjék el. A francia felfogás ma is ugyanaz, ami tavaly augusztusban volt: zá­logok nélkül nem ad moratóriumot Német­országnak. De nemcsak a francia kormány foglalko­zik pozitív javaslattal, hanem a német kor­mány is előkészít egy tervet, amelyet egy delegációval szándékozik Páriába küldeni, hogy a francia kormánnyal közvetlen tár­gyalást kezdjen. A francia lapok kedvezően fogadják a német kormánynak ezt a tervét. Címe beszéde. A jóvátétel! helyzetről Cuno birodalmi kancellár szombaton este a berlini sajtó ré­szére rendezett fogadóestélyen nagyjelentő­ségű nyilatkozatot tett. Kijelentette, hogy a sajtó az összekötő kapocs a nép, a parla­ment és a kormány között. Az uj német kor­mány az alkotmány alapján áll. Azok a hírek, hogy a kormányban nézeteltérések vannak, nem felelnek meg a valóságnak. Francia kö­rökben azt állítják, hogy mi megtévesztjük őket. Akiben van belátás, azt nem tévesztheti meg a mi nyomorúságunk. A helyzet úgy áll, hogy van egy adós, aki mindenét odaadta már, amije volt és vaji egy hitelező, aki az adósból mindent ki akar vasalni. Vissza­vezeti az egész ügyet a napi kereskedelmi életre. Előfordult az valamikor, hogy egy ke­resik edellmii hitelező az adós teljes elpusztítá­sára törekedett, vagy hogy az adós öngyil­kossága hozzásegítette a hitelezőt követelé­séhez? Nem lenne sokkal helyesebb az, hogy a két fél összejönne és nyíltan tárgyalnia? Tisztességes dolog lenne az, hogyha az adós kijelentené: én fizetek neked egy meghatá­rozott időn belül ennyit és ennyit, amikor nagyon jól tudja, hogy nem tud fizetni? Az igazság határait nem szabad túllépni. Én megkívánhatom mindenkitől!, hogy hiigyjenek nekem. Hosszú évek óta állok a nemzetközi muriba szolgálataiban s a saját szerződései­met és megállapodásaimat ebben a szellem­ben kötöttem meg. Aki nem hiszi, kérdezze meg szerte a világban, hogy azt a szót, amit egyszer adtam, megszegtem-e? Ezt a mód­szert alkalmaztam eddig és fogom is alkal­mazni. Ha tárgyalásokra kerül a sor, úgy fogok tárgyalni, mint ahogy üzleti barátaim­mal szoktam. Az uj kormány keresi az utat a jóvátétel! kérdés megoldásához. Nem ül ölhetett kezekkel és nem várja a másiknak részvétét. Nagy nehézségekkel kell megküz- denünk és ezek a nehézségek napról-ruapra növekszenek. Bizalmatlanság nyilatkozik meg velünk szemben, amelyet le kell kezde­nünk. A Rajna vidékének megszállására vo­natkozó fenyegetés nyugtalanítja a lakossá­got, amely olyan országban él, ahol minden kő a német múltról beszél. Ezzel a fenyege­téssel szemben hangsúlyozni fogjuk azt, hogy a Rajna vidék Németországhoz tartozik. Nem fogjuk engedni azt, hogy ez a vidék el­vesszen a mi számunkra. Erre számíthatnak a rajira vidéki testvéreink. A jóvátétel! kérdésről s a londoni és brüsszeli konferenciáról a mai nap folyamán ezeket a jelentéseket kaptuk: Posucaré munkában. Paris, december 4. A Petit Párisién közli, hogy Poincaré tegnap a külügyminisztérium szakértőivel megbeszélést folytatott s meg­bízást adott nekik arr, hogy a francia kor­mány javaslatát a londoni konferencia elé előkészítsék. Anglia deferá! Franciaország előtt. London, december 4. (Saját tudósitónk­tól.) A december 9-én kezdődő londoni ta­nácskozás előmunkálatai folynak. A francia kormány amaz álláspontjára való tekintettel, hogy Németország részére nem hajlandó mo­ratóriumot biztosítani, az angol kormány el­tekint attól a javaslattól, hogy Németország egyelőre kétéves moratóriumot kapjon. Po­litikai körökben úgy tudják, hogy a francia ellenőrzés Németországban nem fog nehéz­ségekkel találkozni. A szövetségközi adóssá­gok kérdésében is remélik a megegyezést, anélkül azonban, hogy tisztában lennének az­zal, miképpen érhető ez el. Morgan nem vesz részt Brüsszelben. Paris, december 4. Pierpont Morgan New-Yorkba érkezve kijelentette, hogy nem vesz részt a brüsszeli konferencián. Nitti támogatja Mussolinit. Milánó, december 4. Az olasz sajtó azt a hirt közli, hogy Nitti teljesen azonosítja ma­gát Mussolini politikájával. Nitti meg van győződve arról, hogy Mussolini oly kül- és belpolitikát követ, mely teljesen egyezik az ő álláspontjával. tEWITWSH Gazsi prímás. — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — irta: Beczássy Judit. Gazsi jó’vasa’t nadrágjában, uj sárga­cipőiével olyan ritmikusan lépdelt, mintha láthatatlan banda muzsikálna a talpa alá. Kezén finom szarvasbörkeztyü és vékony pálcájával verdeste lábaszárát. Elégedetten nézett utána az egész Cigánysor. Már a megjelenésére is büszkék voltak, hogyne suttogtak volna most, másról sem beszéltek egész áldott nap: Gazsit zsurba hívták Me- zösy ügyvédékhez. A Liliké hívta meg, aki már a harmadik selyemzsebkendőt adta neki. Először egy fehéret, aztán egy kéket, tegnap a pirosat. Nem is játszott azóta más­képp, csak ha álla alá simította Liliké selyemzsebkcndöjét. Gazsi meg-megnézte magát a kirakatok üvegében és igazi gavallért látott bennük. Nem is volt rajta semmi kivetni való. Talán egy kissé alacsony volt, de Gazsi kihúzta magát. Talán kissé vézna is, Gazsi csak ezt is megbocsátotta magának: fesseb*b igy, mintha pocakot eresztene. Az arca szinte betegesen halvány, de legalább nem barna. Igazán nem látszik meg rajta a cigány ere­det. Nem hiába élt évekig Pesten, még a nyakkendőjét is különbül köti meg akárhány megyei gavallérnál. Most rangosán lépegetett s a hegedűtök sem húzta le a karját, nem is gondolt a mű­vészetére, most nem a prímás volt, a megye- szerte híres Gazsi prímás, hanem Kökösi ur, akit zsurba hivott Mezősy Liliké. Csak erre j lehetett most gondolni. És amint végig­mustrálta magát a nagy üvegtáblákban, eszébe ötlött, hátha a hátán van valami cérnaszál. könnyen megeshetek, alig is látta magát otthon. Venni fog — gondolta — egy földig érő tükröt, szárnyasat, hogy minden oldalról megnézhesse magát, mielőtt az ut­cára lép. Most bizony alig is látott abban a sötét lyukban. Erről jutott eszébe, hogy a Cigánysort is jó lenne otthagyni. A bandának jó az, de neki már más környezet dukál, ő már nem odavaló, őt már nem is tartják cigánynak, Iám, most is zsurba hívták, ezen­túl bizonyára majd többször is fogják, akár­csak a többi fiatalembert. Gazsi a Kossuíh- utcáoa vágyott, szép lakást bérelhetne ott, esetleg, ha jól házasodik, talán vehetne is, van ott akárhány eladó ház. Gázsi mind job­ban betamelcgedett a tervezésbe. És cselédet fog tartani, friss mozgású fiatalt, hogy ne az anyja barna ráncos keze nyújtsa feléje a reg­geli kávét. Az anyja is! Nem tudja meg­szokni a rendet. Boldogabb a lelke, ha dé]ig csoszog hálnrékliben. meg borzas fejjel. Hányszor rászól, hiába Majd másképpen tesz a maga házában. Csaknem elhagyta a kaput, észre sem /ette. hegy célhoz ért. A leanderrel szegett lépcsőket már iól ismerte Gazsi, az éjiéi is itt muzsikált, de most erre is úgy nézett, mint amit érdemes lesz utánozni Bent, a le­függönyözött szoba hüsében. egyedül várt. Kissé korán jött, még öltözködik Liliké s a nagyságos asszony , a konyhán van elfog­lalva — mondta a szobalány. A sérelemnek halvány érzése kísértette, meg magát is vá­dolta, hogy nem tudott később jönni. Ügyet­lenséget követett el. Zavartan nézegette a j képeslapokat, amik bőséges halommal he- ! vertek egy japán tálcán. Szeretett volna végigmenni a szobán, az ablakon át a to­ronyra pillantani, hogy összehasonlítsa az [ órájával. De akkor csikorogna a padló és , még azt hinnék, türelmetlenségét jelzi. Meg­maradt hát azon a kis támlátlan szalon­széken, amire belépése után ült le. Jobb lett volna a méiyöblü fotel, már kényelmetlen volt ez a kis hetyke székecske, de a változ­tatásra •sem tudta rászánni magát. Mikor végre belépett Liliké, Gazsinak minden gondja a meghajlás volt. Nem hiába próbálta annyit otthon, tökéletesen sikerült. — Kedves magától, Gazsi, hogy eljött — mosolygott rá Liliké. Gazsinak eddig egy percre sem jutott eszébe, hogy otthon is maradhatott volna, a meghívás után. Ez újból zavarba hozta. — Parancsoljon, gyújtson rá, Gazsi — kínálta cigarettával a lány és szembe ült vele a divány sarkába. A cigaretta füstje fölmelegitette Gazsit, most már fesztelenebbiil vetette keresztbe kábát és könnyed mozdulattal vitte a cigaret­tát szájáig. A füsttel zavarát is kifújta. — Még nem is volt módomban igazán köszönetét mondani a gyönyörű zsebken­dőkért. Mindig magamnál hordom — mondta most Gazsi és ujjheggyel ki is húzta bal fel'sőzsebéből. Liliké pirulása hizelgett neki: ki tudja, úgy látszik, szerelmes belé. Nem lenne az első eset, különb históriát is hallott már. Milyen szép is, mikor ilyen zavart mo­solygón néz rá. — Ugyan, szóra sem érdemes. Mi ez, a maga játékához képest. Most valami snájdig feleletet kellett volna kivágni, érezte ezt Gazsi, de cserben hagyta a könnyedség, ami olyan természetes fölénye arait a Cigánysoron. Itt valami na­gyon ügyes, sze'Iemes válasz illett volna. Gazsi csak egy mélyet szippantott Nagyot hallgattak. Liliké sem tudott mit mondani Gazsinak. Pedig nagyon barátságos akart lenni, jó dolog, ha a prímás figyelmes egy lányhoz, ha belép a bálterembe, köszönd a hegedűjével, azt mindenki meglátja, mieg fülébe húzza a nótáit. Jó az. Ezért varrta a selyemzsebkendőket is. Most más lány irigy szeme sem látná, most kellene kedveskedni. — Mondja meg, Gazsi — hizelgett —, ki huzattá nekem az éjjel? Ilyen szépen még sohasem játszott. Árulja el, ki volt. Olyan jó a maga muzsikájára ébredni. Gazsi kihúzta magát. — Én játszottam, magának. Meghívott, hát megköszöntem. Lilikét meglepte a „magának**, mégsem árulta el. Megsérteni Gazsit? Olyan bolondot nem tesz. Inkább lehunyta a szemét, úgy nyújtotta a kezét feléje: — Milyen kedves maga, Gazsi. De kint hangokat hallott és hirtelen visszarántotta. — Erre, erre kérlek, parancsolj — és Mezősy egy Idősebb urat tessékelt be a szélesre tárt ajtón. — Isten hozta, Pista bácsi! Mikor érke­zett? De régen láttuk — szaladt elébe Liliké. — Jöjjön, Gazsi, hadd mutassam be. Kökösi Gazsi, Kovács István, a mi aranyos Pista bácsink. — örvendek, öcsém — mondta kedélyes kézrázással a vendég. Az öregek leültek és Liliké más sarok felé indult. — Jöjjön, Gazsi, üljünk ide, ne zavarjuk a politikát. Régen látták egymást. — És csa­csogott vidáman., Gazsi boldog elereszkedés- sel hallgatta. De ez sem tartott soká, jöttek már mások is. Liliké jobbra-balra ragyogott, legyen, a civilizáció magasabb érdekében és az élet érdekében, a halál oly soká tartó po­litikája után. detlenséget és fokozza a nehézségeket. En­nek az őrületnek nem szabad örökké tartani és Amerika kell, hogy a béke nagyhatalma iá&szüiifteSf a i€»i»d€»iBi Ifionlerencia javaslataira.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom