Prágai Magyar Hirlap, 1922. december (1. évfolyam, 130-153. szám)
1922-12-05 / 133. szám
Itt élnünk és meghalnunk kell, (fi.) Prága, decaiíber, 4. Nansen Fritjov, a híres északsarki utazó a lausannei konferencián egy javaslatot terjesztett elő, amelyben azt ajánlotta, hogy a Törökország területén élő hellén és a görög területen lakó ozmán kisebbségeket kölcsönösen ki kell cserélni Ez a javaslat a kisebbségi kérdés olyan radikális, mondhatnék egyszerű megoldását ajánlja, amelyen — ha megtehetnék — bizonyosan kapva kapnának azok az államok, amelyeket a béke- szerződések kegye a nemzeti kisebbségek nagy tömegével megáldott. A cseh-szlovák köztársaság kormányának bizonyosan semmi kifogása nem lenne az ellen, ha Nansen indítványát megvalósítani lehetne. A kormány nem hullatna könnyekor, ha ennek az államnak magyar és német kisebbségei kezükbe vennék a vándorbotot és őrökre búcsút mondanának a köztársaságnak. E jámbor óhajt persze nem lehet nyíltan hangoztatni. Burkolt formában a-ronban már többször kifejezésre jutott. A köztársasági elnök első üzenteiében a köztársaság területén élő németeket kolonistáknak és emigránsoknak nevezte. Egy nagyhatalmú szlovenszkói zsupán az ő igazgatása alatt álló megyékbe nem engedte be a magyar Táliát, mert — amint mondotta - - a magyarság* -&Ú tolta őslakosság nem volt. Egy külön elmélet keletkezett tehát, amely nagyon tapintatos, nagyon burkolt és nagyon óvatos formában értésére adta a nemzeti kisebbségeknek, hogy nekik apáik földjén semmi keresni valójuk nincsen. Az elméletet hamarosan követte a gyakorlat. Az elmúlt években a magyar családok ezreit a vagonoknak gyászos sorozata egymásutánjában kiszállította a cseh szlovák köztársaság területéről. A vagonok szomorú szimbóluma most már nem kisért ugyan, — négy esztendő alatt kiutasítottak mindenkit, akit csak kiutasítani lehetett — de azért mostanában is alig múlik el nap, hogy egy magyar család kenyértelenné ne váljék és ne legyen kénytelen a keserű száműzetés útjára készülődni. Az államhatalom minden igyekezetével azon van, hogy a hemzeti kisebbségeknek kinyilvánítsa abbeli véleményét, hogy a kisebbségi kérdés megoldásának leghelyesebb módja a kivándorlás. A modern gazdasági élet szövevényes organizmusa azonban nem tűri meg az ilyen kegyetlenül radikális császárvágásokat. A nemzeti kisebbségek tagjait ugyanis ezer és ezer szál fűzi ahhoz a földhöz, amelyen eddig laktak. A házuk, a földjük, az üzletük csak úgy ideköti őket, mint kedveseik sir- hantja, mint a rokonságuk, mint a megszokás és mint az emlékezés. A Balkán és Kisázsia kezdetlegesebb viszonyai között is szomorú esemény volna j egy tömeges kivándorlás. Annál kevésbbé ! lehet erről szó Középeurópának jóval fejlettebb társadalmi és gazdasági rendszerében. Az űrt, melyet a lakosok százezreinek kivándorlása előidézne, betölteni semmiesetre nem lehetne. Egy újabb népvándorlás teljesen kimerítené azokat az erőket is, amelyek Közép- eurőpa szervezetének vérszegény sejtjeiben még fölhalmozva vannak. A perspektíva, amelyet Nansen javaslata előttünk föltár, oly kietlen, oly szomorú és, hozzátehetjük, oly anakronisztikus,- hogy vele — úgy hisszük — ma mint komoly lehetőséggel foglalkozni nem Is szabad. A kivándorlás csakugyan egyszeriben megoldaná a kisebbségi problémát, amelynek helyes és sürgős megoldása ma Európa egyik legnagyobb gondja. A modern társadalom óramüszerüen bonyolult szerkezete azonban nem tűr kezdetleges javítási módokat. A kivándorlás helyett éppen az ellenkező végletet kell választani: a nemzeti kisebbségeket még közvetve sem szabad kivándorlásra késztetni, hanem biztosítani kell számukia az életnek azt a csöndes, nyugodt és biztonságos menetét, amely elfelejteti velük a kivándorlás gondolatát és lehetővé teszi megmaradásukat azokban az államokban, amelyekbe a sors vetette őket. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság mindennap érzi az „itt élned és meghalnod kell“ tragikusan fenséges igazságát. Alig van magyar ember, aki nemzetének mostani nehéz óráiban ne gondolt volna még arra. hogy kezébe veszi a vándorbotot és itthágy mindent, ami kedves neki. Azonban végül is győzedelmeskedett a józanság szava és fölülkerekedett benne az a tudat, hogy itt kell maradnia, itt kell élnie és itt kell meghalnia. A magyarság nem hajlandó kivándorolni és ezzel a ténnyel, kénytelen-kelletlen, ki kell bókülnie a kormánynak is, amely akkor cselekednék okosan és helyesen, ha nem kivándorlásra ösztönözné a kisebbségeket, hanem a megelégedés magvait hintené el közöttük. Egy középeurópai nemzetiségi állam kormányainak nem szabad a balkáni és kis- ázsiai példák után indulnia, hanem azon az utón kell jármok, amely Svájcban, Finnországban, vagy az Unióban a boldogsághoz és megelégedéshez vezetett. A lausannei konferencia kritikus hete kezdődőit sneg. Prága, december 4. j A lausannei konferencia szombaton a kapitulációk kérdésével foglalkozott. Az antant elvben a kapitulációk megszüntetése melleit foglalt állást, de egy átmeneti időszakot akar létesíteni s a megszüntetést fokozatosan és hosszabb idő múlva kívánja keresztül vinni. Isméd pasa nem hajlandó belemrmi ebbe a megoldásba s követeli a kapitulációk azon-, nali megszüntetését. Csicserinnek Lausanneha való érkezése j erős idegességet váltott ki a konferencián ; résztvevők között s a törökökkel föntartoít állandó érintkezése azt az aggodalmat erősítette meg, hogy Kemal pasának hadikészülődései az orosz segítségre való tekintettel komoly veszedelmet jelenthetnek a keleti békére nézve. Az angol lapok rendkívül pesszimizmus- j sál írnak a konferenciáról s azt várják, hogy Chilid amerikai delegátus rövidesen javaslatot fog tenni a konferencia elnapolására nézve. A lapok jelentéseivel szemben a Reuter- ügynökség kijelenti, hogy a pesszimizmus semmivel sem indokolt s nem valószínű, hogy a konferencia rövidesen elnapolja magát. Mai jelentéseink: A békekonferencia kritikus hete. Lausanne, december 3. (Havas.) Az oroszok a török delegáció tiszteletére dezsönét rendeztek, amely után Csicserin, Rakov- szky és Isméd pasa este hét óráig tanácskoztak. Valószínű, hogy főleg a tengerszorosok kérdését tárgyalták meg, amely a holnapi ülésnek tárgyát képezi. Egyes információk szerint az oroszok hajthatatlanok, m'g a törökök az ellen fognak állást foglalni, hogy a tengerszorosokon a hadihajók átengedése és a tengerpartok katonai leszerelése elrendeltessék. Tekintettel arra, hogy az oroszok ilt tartózkodnak és mert a közeli napokban a konferencia legkényesebb kérdései kerül- j nek tárgyalás alá, ezt a hetet úgy keli tekinteni, mint a békekonferencia legkritikusabb periódusát. Csicserin a népszövetség’ ellen. Lausanne, december 4. Csicserin ma nyilatkozott a sajtó képviselői előtt s kijelentette, hogy Oroszország kategorikusan visszautasítja a népszövetségnek a nemzet- zetközi kérdésekben való beavatkozását, mert a népszövetség az antanthatalmak uralma alatt áll. A tengerszorosok kérdésében az az álláspontja, hogy a tengerszorosokat a törökök birtokába kell adni, akiknek feladata, hogy a szuverén tengerszorosokat minden fegyveres támadással szemben megvédjék. Oroszország szükségesnek tartja, hogy a kereskedelmi hajók számára a tengerszorosok szabadsága biztositassék. Adás. foglal minden olyan terv ellen, mely a tengerszorosok felügyeletét a nép- szövetségre akarja bízni, mert ez nem R 1 lenteue mást, mint az antant tengeri hegemóniájának biztosítását. Ez az állapot a tengerparti államokra, köztük Oroszországra nézve az állandó fegyveres fenyegetés helyzetét jelentené. Abba sem hajlandó belemenni, hogy a tengerparti államok, vagy a semleges államok a népszövetség ellenőrző bizottságába delegátusokat küldjenek, mert nézeteltérés esetén a bizottság a népszövetségi tanácshoz fordulna, amely jelenlegi összeállításában az antant engedelmes eszköze. Huszonkét török herceg* igénye a petröleumf©írásokra. New-York, december 3. Irwin Untermayer ismert ügyvéd tegnap Lausanneba utazott, ahol képviselni fogja huszonkét török hercegnek és hercegnőnek, Abdul Mamid volt szultán örököseinek a mezopotámiai petroleumforrásokra vonatkozó igényét. A peroleumforrások értéke egy- milliárd dollárt tesz ki. Untermayer atyja s az amerikai polgári joggal rendelkező angolok elhatározták, hogy emez igény érvényesítésével kapcsolatos költségekekt fedezik. Orosz jegyzék a szövetségesekhez. Paris, december 4. (Havas.) A lapok je- ^ lentik Lausanneból, hogy' az oroszok a szövetségesekhez uj jegyzéket intéztek, amelyben elfogadják ama korlátozást, hogy csak a tengerszorosok fölötti vitában vehetnek részt, de megismétlik előbbi tiltakozásukat. A Petit Párisién jelentése szerint Nincsics részt akar venni a tengerszorosok fölött megindult vitában s igy belgrádi útját keddre halasztotta. Prága fölfogása a szlovák nemzeti pártról. A 28. Rí jen mai számában egy Birma nevű iró „A képmutatók** cimü cikkében élesen támadta a turócszentmártcni szlovák nemzeti pártot: azért, mert a párt, noha folyton azt hangoztatja, hogy a csehekkel barátságban akar élni, Himkáék politikája eilen soha egy szót sem szói. Bírna figyelmeztet arra, hogy a nemzeti párt egyik al- elnöke Kompanyik plébános amerikai útjában Pittsburgban ezeket mondotta: „Ütött a tizenkettedik óra. Amikor még odahaza voltam, már arról írtak és beszéltek, hogy a köztársaság árán is kivívják Szlovenszkó függetlenségét és inkább akarnak élni a magyarokkal, mint a csehekkel. Ezen nem lehet csodálkozni. A csehek betiltották a „Hej Slo- váci“ éneklését és egy szlovák légionista csak akkor vehet bérbe egy vasúti vendéglőt, ha cseh emberrel társul..** Az említett cikk úgy hiszi, hogy Kompanyikot, mikor decemberben visszaérkezik, mint győztes vezért fogiák ünnepelni. Majd hivatkozik Spi- siák A. P., a nemzeti párt volt al-einökének a Slovákban megjelent egy cikkére, amelyben a nemzeti párt és a néppárt egyesítését követelte azzal a tnregökolással, hogy' a két között politikai nézeteltérés nincsen. Bima ehhez megjegyzi, hogy a különbség a két párt között csak az, hogy a nemzeti párt álarcban do'gozik a csehek ellen, a néppárt pedig nyíltan. Kik ellen fegyverkeznek a győzők? Prága, december 4. Nittí Francesiko volt olasz miniszterelnök, az idei Nobel-békedlj jelöltje, a „Berliner Tagebiat-f'-ban rendkívül erős, de tárgyilagos bírálatot mond a győző-államok újabb fegyverkezéséről. Nittí cikke bizonyára nem marad hatás nélkül az európai és amerikai külpolitika vezetőire és nem fogja eltéveszteni hatását a világsajtónak a „béke“ maradandósá- gáról vallott felfogása tekintetében sem. Éppen ezért szükségesnek tartjuk, hogy olvasóinkat a nagynevű olasz állam- férfiú fejtegetéseivel megismertessük. Európa még mindig sajátságos helyzetképet mutat: bár a legyőzőitek most már védtelenek és ellentállásra egyáltalában képtelenek, több ember áll fegyverben, mint a háború előtt. A győző államok uj meg uj fegyverkezése élén Franciaország halad. Közel 300 milliárdos adóssággal terhelve és egyre fogyó népessége ellenére, Franciaország a legnagyobb modern hadsereget tartja el, neki van a legnagyobb légi flottája és a legtöbb tengeralattjárója, amilyen még egy európai államnak sem volt. A népszövetség összagyüjttette a fegyverkezés 1913. és 19l9—1922-ik évek hivatalos adatait. Ezek alapján statisztikai anké- tot rendezett, amelyen megállapították az európai államok haderő-viszonyait. Eszerint Németország, melynek sem hadiflottája, sem tüzérsége, sem pedig repülőparkja nincsen és fegyvergyárait is kénytelen volt megsemmisíteni, meg sem moccanhat, mert nem tud fegyverkezni. A vers?illési szerződés értelmében 96.000 legénységi állományú és 4000 tisztje van fegyverben, hosszú szolgálati idővel. tartalékok és vezérkar nélkül. Ausztria 30.000 embert tarthatna fegyverben, de még 20.000-et sem bir eltartani. Bulgáriának 20.000 katona helyett alig 12.000 van és Magyarországon sem teljes a trianoni szerződésben megállapított 35.000-nyi létszám. Törökországnak egyáltalában nincs még hadserege Európában. A legyőzött államoknak együttvéve nincsen 180.000 emberük fegyverben, nincs tüzérségük, légi járómüvük, tankjuk. A legyőzőitekkel szemben a győzök és az Oroszország, Ausztria és Magyarország, Németország, valamint Törökország földjén keletkezett uj államok napról-napra jobban fegyverkeznek. Ki ellen fegyverkeznek ezek az államok? A népszövetség a fegyverkezés csökkentésére alakult vegyes bizottság segítségével számos adatot gyűjtött nemcsak a katonai erőkről, hanem ezeknek a régi és az uj területek népségéhez való arányáról is. Ezekből az adatokból és a legújabb hivatalos közlésekből fölötte aggasztó következtetéseket lehet vonni. A leglehetetlenebb (piu paradossale) állam Lengyelország. Mai óriási terjedelmében nem azért alakították ezt az államot, hogy helyreállítsák azt az ethnikai Lengyelországot, melyben nagy történelmi ideálnak tetszett, hanem hogy Oroszországot elválasz- szák Németországtól és hogy Németországot elnyomják. Lengyelország sokkal abnormáli- sabb állam, mint a régi Ausztria-Magyaror- szág. Lakosságának fele, vagy ennél is nagyobb része nem lengyel, hanem orosz, flogg áll a borona? Dsg, 4-én fizettek 100 cseh-szlovák koronáért: Zürichben 16.90 svájci frankot Berlinben 26383.— német márkát 7400.— * oronát 1 Bécsien 22/200*— ^ ^ ^ ^ ^ ^ Prága, A szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkeze!! Ellenzék! Pártolt politikai napilapja Szlovenszkói szerkesztő: a Felelős szerkesztő: TELLÉRY GYULA Főszerkesztő: PETRÖGALLÍ OSZKÁR dr. FLACHBARTH ERNŐ dr.
