Prágai Magyar Hirlap, 1922. december (1. évfolyam, 130-153. szám)
1922-12-24 / 149. szám
24 .9^GArMmŐ7faHP Vasárnap, december 24. tehetségnek tartottak és aki Lisztet is csak azért Eereste fel, hogy a legilletékesebb művész dicséretével még ragyogóbbá tegye művészi nimbuszát. A mester kitüntetés érdeklődéssel fogadta a szép asszonyt és megkérdezte tőle, mit akar előadni ? — Talán Chopin b-moll Schcrzoját — szólt i nagytehetségü előkelőség az önmegbecsülés határozott hangján.-— Ah, das Gouvernanten Scherzo, sohr schön — szólt a mester finom gúnnyal. És az asszony eljátszotta. Liszt ekkor odalépett hozzá és áradozni kezdett: — Nagyszerű, remek, igazán örülök, hogy ezt most eljátszotta nekem, de örömöm teljessége öntől függ asszonyom, rtgy-e megígér valamit? — Mindent, mester . . . — Ugyebár megígéri, hogy ezt most utoljára játszotta életében? így nagyon jó barátok maradhatunk. ■ BBSHQSSanaaESHBBaBBBBBSe Mária. — Kis dráma. — In’a Szentgyöryyi Ferenc. Személyek: A gróf. — Mária. — Miklós. — Szobalány. Balatonmellelti nyaraló egyik csinosan berrnde- ectt szobája. A baloldalon egy tükör, virágvázák muskátlival, georginákkal és m^s eg>szerű falusi virágokkal. Az előtérben könnyű, ízléses bútordarabok. Egy kis asztalka két-harom karosszékkel. Azuí. n egy pohárszekrényféie, két pufi', a fali tükör alatt kis asztalka ; a szdba egész berendezése. A nézőtérrel szemközt lévő falon ablak. Az ablakban vi- rágcs'*repek, piros és kék virágokkal. A holdvilág kékesliia fénye szűrődik be az ablakon és szétomlik % bútorokon, a holdlényben látszanak a kertben és közvetlen az ablak alatt lévő fák és virágos bokrok kontúrjai. A szobában kétfelöl van belátás. A baloldali ajtó a hálószobába vezet, a jobboldali ajtón pedig a nyitott verandán át a kertbe lehet jntni. Július van. Meleg nyári este. Tíz óra felé járhat az idő. Első jelenet. Mária és a szobaleány. (Amikor a függöny szétnyílik, a kis asztalkánál, amelyen selyemernyős kis lámpa ég, ill Mária és vele szemben a szobaleány Mária kényelmes otthoni pongyolában van.) Mária (egy könyv van a kezében): Most jól figyeljen Ágnes, mert - ez-nagyon szép. Szobaleány: Figyelek, kézit csókolom. Mária (fennhangonolvassa): s0h természet! Valamiig, a földön ember és az emberben lélek lesz, kérdezni fogja tőled, mint én, mit tettél a te ígéreteiddel és az ő ábrándjaival '? Miért mosolyogtál rám abban az időben / Miért hitegettél ? Miért látszottál olyannak, mint akinek minden hangja megáld bennünket, mikor most a nélkül, hogy képed megváltozott volna, nem akarsz többet ráismerni és nem vigasztalsz többé? Miért, hogy amikor szerencséi len ül, re- ménytvesztetten. őrülten hozzád menekültem, hűségesen, mindenek anyjához, a tanácsodat, bátorításodat kértem s egv mosolyodért esdettem, miért, hogy akkor nem feleltél te, akit oly ékesszólónak, oly jóságosnak ismertelek? Semmi sem változott rajtad és körülötted. A felhők ekkor is ott úszkállak az égen, a madarak ekkor is ágtól ágra szálltak, a bogarak ekkor is a fűben futkároztak, de nem azok a felhők, nem azok a madarak, nem azok a bogarak voltak többé, ón nem voltam már a régi. Ezerszám láttál te már elvonulni élőt és holtat és semmi sem indította, semmi sem változtatta meg mozdulatlan arcodat. (Köny nyék között) Mi neked egy fájdalommal több vagv kevesebb?!* (A könyv kiesik a kezéből. Mária sírvi borul az asztalra.) Szobai.ány (léhány pillanatig megdöbbenve bámul asszonyára): Méltőságos asszony, kézit csókolom, hát miért tetszik sírni? Mária (még mindig, síró hangon): Úgy-e Ágnes, ez szép? ’ Szobaleány: Szép, kézit csókolom, nagyon szép. (Áhítattal.) Olyan, mint egy imádság. De azéit nem kell sírni, hiszen nem igaz ez, kézit csókolom. Csak úgy van kitalálva Csak úgy belenyomták abba a könyvbe. Mária (letörli könnyeit, hangja még reszket): Nem, Ágnes, nem úgy van ez kitalálva. Igaz annak minden sora. Aki írta, szerelmes szíve vérével írta s aki olvassa . . „ (elhallgat egy pillanatra). Nem mindenki, nem, nem Ágnes, csak azok, akik az életben már mindent, mindent elvesztettek, o'yan magamfajta, szegény asszonyok, azok megkönnyezik ezeket a sorokat. Szobaleány (szeméből kibuggyan a könny, majd egyszerre hirtelen hangosan sírva fakad). Már rá: No, mi az Ágnes, hát most maga miért sír ? Szobairány (könnyek között, szipogva): Hogy a méltósága, nem . . . nem boldog... olyan szép . . . olyan fiatal ... és . . . és nem . . . boldog. . . Ezért . . . sírok. Mária (sóhajt): Boldogság ?! (felkiált) Ágnes! Szöbaledny (ijedten): Tessék! Mária: Mondja Ágnes, ült már maga tavasz- szal. májusban, orgonafa alatt? Szobaleány: Igen, kézit csókolom. Mária: Nagy, nagy csendben, áhitatos némaságban és a lelke, úgy érezte, föireppen a magas égbe, a gzáguldó fel iők közé és száll, száll velük vőlg\ eken, hegyeken, tengereken túl, messze-messze, arrafelé, ahol örökké zöldek a fák, ahol mindig virágba borulnak a lombok, ahol csak örömök vannak, derűs, boldog emberek vannak . . . ? Szobaleány (átszellemülten): Istenem ! Mária (folytatja): A lelke messzejárt, repült, szabad volt, nregfürdött a májusi napsugár csillogó aranyporában, a szíve megtelt az élet képzelt gyönyörűségeivel és belesóhajtotta, beleimádkozra a mámoros tavaszba, élet, szeretlek, szép vagy élet és pótolhatatlan !, .. : Szobaleány (arca sugárzik, mondani szeretne valamit, de nem találja a szavakat). Mária (higgadtan) : Aztán az orgonabokorról égy hernyó esett a nyakunkba. Szobaleány (öskzerázkodva): Brr . . , Mária: Én, Ágnes, most így érzem magamat. (Elhallgat. Óraütések.) Tíz óra van. (Csend.) Lefeküdjünk Ágnes. Szobaleány (feláll): igenis. Mária: A méltóságos úr ma éjszaka megérkezik. szivét elzsibbasztotta & kisasszony monoton beszéde és eközben arra gondolt, hogy szegény gazdám egy napon köhögni kezdett és i hátát íájdította. Tüdőgyulladás! — mondották az orvosok A nőcselédség sírt, imádkozott; a férfiak káromkodtak. Mert nem hitték volna, hogy az ár is megbetegedheiik. Mari, a szobaíeány, j aki közben megvónült, megtanult főzni és átvette a konyhát, fogadalmat tett, hogy télvíz idején mezítláb elzarándokol a gyüdi kolostorba. A faluban misét mondott a plébános, az országutat a kastély előtt szalmával hintették fel, hogy a kocsizörgés el ne vegye 3zendergését a nagy betegnek. P- sfrŐl orvost hívtak a haldoklóhoz ... mindhiába ... a Méltóságos úr hatnapi szenvedés után meghalt. A Méltőságos urat is az Isten teremtette. . — káromkodott dühös fájdalmában az ispán és öreg arcán végigcsorgott a könny. A temetés után' minden helyén maradt, csak a kisasszony és Mari tűntek el hama rosan. A cselédség tétován bámulta a dolgok változását. A kastélyt elfoglalták az örökösök. A kisasszony Pécsre költözött a Méltóságom ár városi házacskájába. Ehhez joga volt a végrendelet szerint. .. —- Minden megváltozik. Egyszer mindennek vége van, elromlanák a dolgok, az Úristen nagyon kegyetlen az ő cselédjeihez — mondták a faluban és a Méltőságos urat lassan elfelejtették. Csak Pécsett, a kis városi házban, Tinka kisasszony lelkében nem ment feledésbe semmi. Azóta nem volt a testén más, mint fekete ruha, a szivében mint édes szomorúsága a siratásnak. És Péter Pál előestéjén minden évben beengedte szobájába & világtalan Marit. —- Mari! — kérdezte tőle könnyes szomorúsággal — tudod-e, hogy milyen nap van mánia ? ' — A kisasszony születése napja ... *7“ És holnap? Éa mindaketíen síiták. # A városi ház közel volt a Ferencrendiek templomához, a Klirno püspökről nevezett Utcában, amelynek meredek, köves burkolatán wűntelen csobogott a hegyekről aláfutó víz. Ez volt az utca örökös monoton zenéje; akik | ott laktak, már nem is hallották, csak őntu- jdatianul hozzakívánták a csendhez, a tikkadt ! nyári -mozdulatlansághoz, az éjszakák sötét, [titokzatos nyugalmához. Távoli források tiszta, hideg cseppjei csillogtak a feliér köveken. Pára szállt tel az ablakok alá, az emberek erdei illatokat éreztek, benn a házak között Tinka kisasszony magas földszintje, kőkerítése, vasas kapuja vadszöilö és korán nyíló krimzon rózsák alól alig látszott. A kis udvar inerő virág. Hűs árnyék,, jó szagok, csend és szerelmes bán kódás ... mint egy kápolna. A két utcai szobában a régi bútorok, a nehéz szőnyegek, a seb e ni csipkés függönyök. A regi illat. Öregség csendjébe, a vak Mari csoszo- gásába az oszlopos óra néha belecsendült és a kisasszony ijedten hallgattatta el a meg- keigült szerkezetűt. Vendég sohasem járt a kisasszonyhoz. A ház a Méltőságos úr leikével volt tele. A hálószoba sarkában imazsámoly fölött függött az arcképe. Alatta szentelt bar.-a. örök mécs. A piros üvegben olajon imbolygót! egy kis égő fehér kanóc. Este titokzatosan piroslott a lámpa. A bíborok fényén vissza verődött és apró foltokban csillogott a tűz- szí’.ü fény. A kép előtt a kisasszony térden- állva végezte az imádságot. Amiig Mari látott, sokszor nézte a mitvafelejtett a|tón keresztül ezt a bálványimádást. De nem csodálkozott. Legjobb n szeretett volna a kisasszony háta mögé térdepelni s Miatyánkot mondani a meghalt lelki üdvösségéért. De nem merte. Belát- hatatlannak látta azt a távolságot, amely őt a Méltósúgos úr arcképéről elválasztja. Irigyelte a k sasszonyt, csendes, áhi'atos, jámbor irigyléssel. Fejében ködös sejtések, félénk elképzelések suhantak át: milyen nagy lehet az ő vesztesége Es már inkább sajnálta, mint irigyelte. 0 is nő volt és érezte a másik nő nagyobb jogát a szenvedéshez. Nem is állott másból az életük, mint az ö imádásából. Neki és érte és miatta történt most is minden megmozdulásuk. Az egész életet csak azért értették, azért tűrték és azért szerették, mert volt kire rágoudolni és volt kiért szomorkodniok. Miséket mondattak érte és gyertyákra, perselyekre, alapítványokra költötték pénzüket... azaz a kisasszony pénzét de Mari úgy érezte, hogy ő is a kisasszonyé, akárcsak a ház, a kert, a takarékpénztári könyv, a fekete macska a konyhában, vagy | az oleanderbokor a zöld faládikában, ő maga, egyénileg nem is külön személy, csak a kis- | asszonyhoz tartozó valami, azelőtt hűséges, dolgos cseléd, ssakácsné, ápolóné, öltöztető j és fésülő asszony, most, ami ía vak, azóta j csak tehetetlen bútordarab. Öreg. kiszáradt : bokor a kertben, síró, sóhajtó, imádkozó | szellem, vagy nyöszörgő állat, vagy az Isten i -udja, micsoda. Még ól, az bizonyos, egy kicsit eszeget, tipeg-tapog, felel, ha kérdik, úgy látszik, mintha mégis szüksége volna rá a kisasszonynak, hogy ő maga is bele ne haljon az élet mozdulatlanságába. ilyenkor, Péter-Pál. előestéjén, boldog és | részeg a büszkeségtől, hogy benn ülhet a kisasszonynál, a szalma széken, amelyet erre a célra maga hurcol be a kisszalonba, hogy a drága selyembútorokat meg ne szentség telenít:-e. A másik szobában ég az öröklámpa, ezt a vak szemével is érzi; vagy a szagát szagolja, az bizonyos, hogy ég és fölötte az Úr szelíd, szép arca, amely emlékezetében frissen megmaradt, fiatalosan, sugárzóan, emberfel tti ragyogásban és fenségben és gyönyörűségben A szíve reszket és olvadozik és halkan ujjong most, a maga dicsőségén. — Holnap eljönnek a szegényeink szólalt meg a kisasszony. —- Lesz őröm és hálálkodás. ■ Szép összeget takarítottunk meg á nyomorult ördögöknek. A kisasszony az óvet Pétér-Páltól Péter- Pálig számította és ezalatt félrerakösgatta a kamatok és járadékok feleslegét. A Méltóságos úr nevenapján aztán szétosztotta a szegényei között. — Utánam már úgy sem örököl senki — sóhajtotta bánatosan. Mari a vak szemével a homályba nézett. Száraz kezei az ölében lógtak; egyenesen, mereven ült a széken és meghatott arcán boldogság ragyogott A kisasszony teát főzött és m gkínálta öreg cselédjét. Mari boldogan • kanalazott a balkezében tartott csészéből. Kis rumot is kapott a teába és ez átmelegítette és felizgatta. Örömében és testi gyönyörűségében minduntalan sírva fakadt. A kisasszony is lázasan p’hegett Valami szorongó, fájó, mégis boldog mámor szaladgált apró, száraz, forró testében a homlokától a bokájáig. Most már fájdalom és gyönyör összekeveredett az érzékelésében. Évek óta tartó gyásza egyszersmind egyetlen jelentkezése lett az élet szeretetóuek. Szerette és kívánta az élet édes nyugtalanságát, a szeretet és szomorúság kéjét és azért félt a haláltól, hogy as megfosztja a gyász megszokott, boldog extázisától. Egyedülvalósága néha megrémítette; sokszor furcsa képzelődései és félelmei voltak: hogy vájjon csakugyan él-e még és van-e. aki Grónay Péter emlékét őrizgeti. Ilyenkor Marit megszólította: — Mari, emlékszel még te a Méltóságos Úrra? ’ Mari rendesen sírva fakadt és megcsókolta a kisasszony kezét. Ma különösen szerette és becézgette Marit- Ö volt az, akt látta, ismerte, hallotta őt és szolgált neki és félt tőle és istenítette. Akivel lehet beszélni róla, ej. de jó, hogy Mari, ha vakon és tehetetlenül is, de itt él mellette és beszívja, belélegzi, visszhangozza az ő rajongását. Mégis csak lelkes elő lény . . . Gondolkodó ember, valaki, aki előtt az Ür eleven valóság, élő ember, létező valaki volt. —- Mari, vigyázz, tartsd egyenesen a csészét, töltök még bele egy keveset... így ni... a rumból is ... ne félj, ez átmelegíti a csontjaidat.. Mari könnyei belepotyogtak a csészébe és a kisasszony örült, hogy Mari így kitart mellette, segít élni és odatartja neki a lelkét, hogy ráharmatozza szerelmét a halott férfi iránt. Elórzékenyedett maga is és a lelkét hatalmas vágy öntötte el. hogy beszéljen a. megboldogultról. Kinek? Marinak. Hiába, nincs más, akinek beszélhetne. Mari talán meg sem érti De nem baj. Valamit érezni fog talán, valamivel jobban fogja szeretni az urat, ha megtud róla olyant, amit addig nem tudott;- — Te Mari . . . hogyan mondtad előbb? Hogy sokat szenvedett a Méltóságos Úr? Azt mondtad az előlfb? — Hát hogy olyan rok doktor vesződött körülötte ... .! í jdf: ■ Fraknói Vilmos, / V aki januárban iölíj be 80 élJJvJt. * Magyar fejek. Pérely Imre rajza.
