Prágai Magyar Hirlap, 1922. december (1. évfolyam, 130-153. szám)
1922-12-24 / 149. szám
a Vasárnap, december 24. Korpás Sziládul MőIíibí Párl§ban. A prágai fitirtal* crcáeíi rfi«i©rífo. — De csakugyan a kapun lőttem be. — És Szent Péter bcbocsátoít? — Nem. — S mégis bejöttél? — Igen. — Hogy lehet ez? Hívjátok azonnal Szent Pétert' És csillogó szárnyú angyalok röpültek azonnal a portásszoba felé. Szent Péter jött is már. magától. És hozta a kis dezcntort, minden baj okozóját. És elpanaszolta az arkangyalnak, hogy hogy becsapta a kis huncut, de még akkor nézett csak nagyot az öreg mennyei kapus. m!kor az idegen leiket meglátta s mikor megtudta, hogy ez azalatt lopózott be a mennybe, mialatt ó Ámorral vesződött. Hű az öreg haragos tett ám, mert nagyon pedáns volt a pontos kőtelességtóHesitésre. S azonnal el is náspágolta volna Ámort, ha ért a mennyei fegvelem megengedi. De a mennyben csak az Ur ftéi. Eléje vonultak tehát mindnyájan. Az arkangyal előadta az esetet. Szent Péter bocsánatért esdett. hogy önhibáján kívül mulasztást követen el. Ámort az Ur szeretetteljesen feddő p:I!an*ás- sal nézte, mert hiszen mindenttudó leikével ö már régen tudta, mit akart Ámor. — Szent Péter szolgám, bocsásd el Ámor szárnyait! — szóit az Ur. — S te, kis cselszövő, mondd, miért tetted ezt? — Jót akartam a léleknek. Felséges Ur'sten. hogy színed elé kerüljön s Tőled kérhesse, amit szive óhajt. Mert nem egészen halt meg. én láttam a sebet, még vissza lehetne ót küldeni a földre! — Ám lássuk. És te, lélek, m'ért vetetted e! magadtól az életet? A lélek leroskadt s úgy esdekelt az Úrhoz. — Jóságos Isten, nem lehettem azé, akit mondhatatlanul szeretek. Nem birtam úgy élni. Könvörüli rajtam! Az Ur nem szólt, csak nagyon vizsgá'ó tekintettel nézte a TeTket s látta, hogy benne tiszta, nemes és ni!thatatlan szerelem ég. Kegyesen bólintott s ezt mondta: — Legyen neked megbocsátva, amit vétettél. Téd v’ssza a földre s légy boldog! A lé’ek az Ur tróniának légcsőiét há'ás könv- nyekksi öntözte, csőkig ival bomlottá s örömtől sugárzó arccal állt fel. hogv Induson. — Akid angyalaim egkVe efWsér! — mondta még az Ur. — Ámort pedig térde!trs*ék aoró csTagokr-i Hogy máskor elmenjen a kedve az ilye galibáktól. A mennyben ez a legkeményebb büntetéSj — *pró csillagokra térdepelni Rosszabb még a kukoricánál is. Nem is tetszett Ámornak a dolog, de hát — vitték. A kiküldött angyal pedig vezette a lelket vissza a földre. Karácsony éjszakája volt éppen. A lebocsátott függönyök mögött karácsonyfagyertyák reszkető lángocskáiba bámultak Örvendező gyermek-szemek. Egy szanatórium különszobájába most toltak át egy megoperált beteget a mütőszobából. A halántéka van lekötve. A szeme csukva, az arca halálosan sápadt. Vö ősre sirt szemű két öreg van vele s egy karcsú, szép leány Ennek a szeme nem könnyes, de úgy néz, mint aki az őrülethez van közel .. Ide vezette az angyal a lelket. Az öngyilkos lelkét. S amint a lélek visszatért a testbe, a beteg felnyitotta a szemét, körülnézett, megismert mindenkit s boldog sejtéssel sóhajtotta: — Édes szüleim! Dr-ga kis menyasszonyom! S feléjük nyújtotta erőtlen karját. Ások zokogva borultak reá. — Csak ha visszaiöttél! Csak ha & miénk maradsz’ Úgy lesz, amint te akrod. A szép. karcsú leány oedtg csak a sebkötést simogatja egyre és csókolja a „túlsó partról" visszatért jegyese homlokát. S ha az olvasó jobban körülnéz a szanatórium köiön«7obáiiban, az egyik szek^nv teta- A lélek-csempész. HL hasáb, jén ott látja Ámort, a szeretet-eméltó kfs csibészt, amint d'adalmas ká-ő ömmel tapsol és kezét dörzsöli, mint egv jól sikerűit vadászat után. Vele var. újra tegze és ltja is: ezeket alighanem vf3S?.aloota. mert ugv-mcsak nsgv szüksége lesz méz ráiuk, — különösen má’ushan.. Ugv látsrfk az antvalok nem jól őrizték, vagv mee’nt kitalált valami hucutságot és mez- szökött a menvországból. MeH hát apró csillagokon térdepelni még a kukoricán térdeplésné! is kellemetlenebb dologi Pária, december 22. — Először a Bouivard des italiennen egy ujságkioszk előtt talá.koztam vele. A magyar újságok között turkáltam, mikor megszólított: — Alásszcdgája. jaunapot kívánok. — És barátságos leereszkedéssel kezét nyújtotta. — Látom, hogy magának is magyarnak tetszik lenni. Megrázta a kezemet. A ruházatja is olyan, mint a beszédje. Mulatságos keveréke egy hajdu- megyet pár ászt! egénynek és egy valami iskolát végzett kisvárosi Írnoknak.. — Bizon keérem, nem Jau itt ebbe a fene Párisba. Ahogy azt mondja, hogy rkeéra?n“, meg hogy ,.jau“, mindjárt láttam, hogy valahová Hsj- dumegyébe való. Cuggos, vikszes cipő volt rajta. Nadrágja szűk és látsz'k, hogy csizmába gyűrve is hordta. Kék posztó kabátot, uras laj- bit és zöldes vadáezkalapot viselt tértével. — Korpás Szilágyi Bálint a nevem, vót városházi imok Szoboszlón. Van szerencsém. Hát énnékem kihez van szerencsém? — kérdezte. Megmondtam néki. — Jaj keérem, nagyon örvendek, has-zen Ismerem én a fiatal urat. Az ecetes Grosz Fával meg Bor Jenőkével, meg Kerekes Gyurikával teccett együtt Járni oskolába. Jaj kefirem, hogy én nem üsmertem meg mindiá-rt a fiatal nrot, hász mán akkor vaksággal vert meg engem m Isten ebbe a dög Parisba. — Hát — mondom — mit csinál Itt Parisba? — Nagy sora van annak, keérem. Mer én Írnok vótam a városházán, keérem, mer én négy' pógárlt jártam. Oszt én beáll tan: a városházára írnoknak. Fehér Gábor nr mellé teccik tudni, teccfk ismerni keérem. Árva.széki ülnök, szép nagy fia van. Úgy lépkedett mellettem Korpás Szilágyi Bálint. Nézte a járdát, csak mikor azt mondta, hogy keérem. meg teccik tudni, akkor fordította felém a fejét. Mcukány kis bajusza {elfelé volt pederve. Nem nézett ki többnek, műt huszonhat évesnek, pedig mán negyvenhez közeledett. — Hát aztán — mondom — mert iött el otthonról? — Jaj, keérem, fiatal ur, ezek a redves kommunisták, az Isten akárhová tegye ükét, megtettek engem valamiféle biztosnak, keérem, hiába mondtam azoknak a málésrájuaknafc, hogy nem értek én ahho. Volt ott egy kis ragyás, az aszondta, hogy azt muszáj, mert külömben igy forradalmi törvényszék, meg úgy forradalmi törvényszék. így oszt a kellett, hogy legyek. — Tán valami rosszat csinált, hogy el kellett jönni? — mondom. — Dehogy, keérem, fiatal ur, nőm csináltam én semmissé. Ehtm van n* a főkapitány ur Írása, ni. Azzal elkezdett a lajbija belső zsebébe koto- ; -"ászul Ki is húz egy piszkos Írást, amelyben Hajdúszoboszló rendezett taná’sn város rendör- ‘őkapitánya bizonyitta, hogy K. Szilágyi Bálint mindig hazafiasán viselkedett — Na. — mondom — hát akkor mért nem maradt otthon? Korpás Szügyi s kommunista. — Mirt, keérem. mirt, — mondja durcásan — mer mind azt kiabálta, ahun csak vótam, kommouteta, kommou'sta Szilágyi. Pedig az Isten akárhova tegye ükét a»se tudom, mi a. Oszt hiába mutattam Körner főkapitány ur írását, mindig csak igy kommunista, úgy kommunista. Oszt meg a asszony is. A öézl is iszonnyá, hogy csak én ne beszfjjek, mer én koromon ista vagyok. Az anyád — mondok ősz* tccee k’pen teremtem, — hát még te is kimered ny’tni a pofádat. Te redves. mondom. E’ fs szaladt a büdö*' mingyán S’mon doktor úrhoz, oszt a meg min- gyán adott nők! egy írást, hogy könnyű testi sértése vau, keérem. Nagyon dühös volt Korpás Szilágyi Bálint, hogy így kibabráltak vele. — Könnyű testi sértés, keérem. hogv a Jó Isten tegye a’vlüahajtójába azt a eaíalot. Én tőlem, a hites urától, keérem. De még ilyet, keérem. — Hát — mondom — «em is szabad bántani az asszonyt. Hüh, de felcsattant erre Bálint — Deh’szén keérem, a klrilelszumát érmek a világnak, máj megreguiázom én azt a büdöst! Láttam, hogy nagyon mérges azasszonyra. Dühösen csapkodta a lábát, mintha valamelyik generális előtt verné az dnzelmarschot Nem akartam mérgesíteni, inkább megkérdeztem, hogy mit csinál itt Parisban? — Hát hogy ne vessek sok Jeles szói szóra. Eccerr az öreg istenes Tót levelet kapott a fiától Amerikából, oszt iául megy * 9ora kin. Mongya oszt nékem, hát te, Bálint, mlr nem migy ki te is Amerikába. Nagy erős ember vagy. Te oszt sek pizt kereshetnél. Jau! mongya klgyei- med, — mondom — de hogy a rossz nyavajába írek én oda. MaJatinszky u-r ügyvéd fia megmagyarázta, oszt én meg kivettem útlevelet, vízumot. Elattam a házat meg a fődet, a Róxen- biüth tollas fii vette meg. Oszt én megvettem a jegyet, borzasztó sok pizbe került. A hajótársaság oszt Pesten feltett a vonatta. Itt oszt meg’n vótt egy ember, jól beszü magyarul, nz oszt aszontn, hogy januárig várni kell itt mer mán sok magyarok vannak Ámorjába. így nvzt csak januárba megyünk Havréba a hajóhoz. Most oszt ríhat az asszony kérőm, a körmyü testi sértéssel. Borzasztóan örült, hogy így kibabrált az asszonnyal. — Báliul — mondom — nékem haza kell menni, jöjjön el hozzám, ha van kedve. Bálint ar autóban. Igen szabadkozott, hogy igy meg úgy, nem akar zavarni. Már igy is biztosan haragszom, hogy ilyen sokat beszéli De végűi mégis beleegyezett. Beültem egy autóba. Bálint sehogy se akart beszállni. Hogy hát ő majd csak gyalox eljön. Végre nagynehezen beült. Nem szólt egy szót se. < — Na, Bálinl — mondom hogy teccik magúnak az autózás? Megvetően legy’ntett a kezével. — Zsidó dolog i kérem, mint a kommonízmus. . A szobámba se akart bejönni. Csak szabadkozott, hogy majd megái! a gangon. De, miután illedelmesen letörölte a cipőjét, még Is csak bejött. Elkezdtem egy magyar nótát zongorázni. Bábut csak lógatta a fejéi azután elkezdte zümmögni: Hortobágyi cs’kós legény vagyok én, de vagyok én. Tfrdig érő kik gatyába járok én, de járok én. Aslrt járok tirdig író kik gatyába, gatyába. A cslkansnak Szoboszión a legszebb já-ny a babája. Eccer csak íelr'kíkant, hogy: — Hii, Sándor urfí, keérem, nem teccHc áztat tudni, hogy he! de aszonygya, hogy aszon- fya, hogy de Bánatosan öntöm ki a moslékot Hl, de Bécsi Juli mk nem attá! egy csókot... Olyan szipen nézel mint a pógármester tehene Hl, de Bócsi Ml, ett vóna meg a fene — de ja fene... Ak’fc az ablakom előtt mentek el. egész késő estig haflbatták Korpás Szilágy! Bálint tre- molózó hangját, amint énekelte: ha megmozsdfk a bácsi szappany habjával, de habjával... Oda csalogatva,- de csili-csalogattya. Sej, haj A leg'nt a szagával, de szagjáva!. . Azután elhallgattunk. Az ő gondolta is valahová a messze Alföld egy poros kis vá-osába szállt. A Lbagáthoz. ahol a legények a l’bátőrzö kis lyányokkal macskázn-k. Abba a kis sáros, poros fbszekfbe, ahol vasárnap az emberek, asz- sronvok, lyányok, legények felveszik az ünnep- !őt és mennek a templomba hallgatni az arany- száin Szabó nagytfszteletes beszédjét, Páriában csak a testünk maradt. Gondolatban otthon voltunk Sxoboszión. Ott, ahol a sötétség bíráltává! kítö'öá a nyakad, mert viiíg'tás nincs, ott ahol a modern kor vívmányait a kasz’nó és a gőzmalom képviseli, otl ahol az emberek olyan konzervatívak — 4s olyan nemesek, jók. nagyszerű magyar emberek, ott ahol az emberek n»m tudnak választékosán beszélni, de egyszerű szavaikban cicerói erő van, ott ahonnan elndui- tunk z nagyvilágba és ahova mindig visszavá- gyupk. És az én drága szitkebh hazámból mint egy kiszakított darab Ü1 előttem Korpás Szilágyi BáTnt, vót városházi Írnok, akire ízt mondják, hogy kemmonista. Úgy ül itt előttem összegörnyedve, mint egy fekete szemrehányás, mint az emberi komiszsigok bús vádlója. Csendesen megszólalok: — Bálint, — mondom — jó vóna otthon lenni? Nem szól, csak bólongatott a fejivei. — Bálint, — szólok újra — Jó vóna Szobosz- lón lenni, vagy Debrecenybe? Kitört belőle a s’rás, keservesen zokogott Azután nagyon csendesen szólt: — Nagyon jó vóna, fiatal ur, nagyon jó vóna..* Mlr december van, az otthona újságokból olvasom, hogy havazik, meg hogy nagyon hideg van. Itt meg, Párisban, az ősznek is csak a kezdete van. Csak arról gondolom, hogy elmúlt a nyár, hogy a fák már lepazarolták zöld leveleiket és csak itt meg ott himbálzik az ágakon egy-egy sárga rongy. Amint az Avenue de l'Ope- rán lépkedtem, egyszer csak r másik oldalon egy Ismerős vadászkalapot fedeztem fel. K. Szilágyi barátom és földím állott ott egy előkelő pariöm-üzlet előtt és bámult a kirakatba. Egyszerre C3ak megfordul és hátút fordítja a kirakatnak. Azután öt perc múlva megint befelé fordul. Én csak nézem, hogy mit csinál. Odamegyek. megszólítom: — Hát maga meg mit csinál itt, Bálint? — kérdem. Borzasztóan elvörösödött, aztán aszondja, hogy semmit se. — Láttam, hogy forgolódik, — mondom — hun előre, hun hátra. — Teccik tadni, Sándor urfl, nagyon Jau szagu ez az ószlág, oszt először elöl szagosi- tatom be magam, azután meg hátul, oszt még pfzbe se kerül. Meg kel! adui. ennyi praktikusságot nem tételeztem fel tőle. Hívtam, hogy Jöjjön egy k'csit sétálni. Felültünk a földalattira, hogy x Bo.s de Bologne-ba Jussunk. — Hanem — mondom — ez a íő'da attl, ex mán csak tetszik Magának? — Mi tessik rajta, fiatal ur? Az ^mber még ki se tud nizni rajta, keérem. Mer mit iát: azt a sok redves követ. Debrecenybe, ha az ember ki niz a villanyosbul, Iáttya a házakat, meg i lyányokat, keérem, de ezen a föidalattln? Semmit se, keérem. Mikor kiértünk a Bojs de Boulogneba és végigvezettem a csodálatosan szép Ailee de Longchamp-on, azt hittem, most meg lesz elégedve. Pedig dehogy is voll — A, keérem, fiatal ur. hát mi-e; semmi i debreczenyi nagyerdőhő. Kell a fenének ez a sok megnyesdesett fa, keérem. A nagyerdő, az szlp. Az a sok szip tőgyfa, meg hajóhinta, meg ringiispfel. Az igen, keérem. Ott oszt ha egy ember rnegszomjiz.ik, bemegy a Dobos pavilonba, az oszt igen. De ez itt, keérem, kell » fenének. Dühös volt-e vagy a honvágy -einozta, nem tudom. Soká'g nem tudtam belőle kivenni egy szót sem. Úgy mentünk egvmás mellett, mim akiinek az orruk vérzik. Bálintot (gészen el- nyütte a sok idegenbe való lét. Mán biztosan eltűrte volna, hogy azt mondják néki, hogy komimon ista, csuk hogy otthon lehessen. Szomorn magyar sors! Szegény Magyarország! Jön egy fergeteg, végig seper rajtunk, megver, összetör. Ránk taposnak, azt sem tudjuk, mfért, szétker- getnek, azt sem tudjuk, hová. A Notre-Dame sem te‘szlk. így szótlanul bandukolva elérkeztünk a Notre-Dame pá-atteraul szép templomához. — Nézze, Bá’int, — mondom — milyen gyönyörű ez a templom. — Gyönyörű, keérem, gyönyörű, ml a nehézség vóna gyönyörű rajta. Hát mán csak a debreczenyi m.gv templom szászcr szebb ennél Milyen szip két tornya van annak. Olyan voll mint egy makrancos gyerek. Akármit mutattam neki, nem tetszeti minden ellen volt valami kifogása. — Hát keérem, fiatal ur, lyányok ezek, menyecskék ezek? A nehizsig, aki szálljon belőjük. Se elül se háta! nincs rajtuk semmi, csak a ciira ruha. Oszt m'nd olyanok, mint a kaszlrnök odahaza rnináihmk. ki vannak festve. Egész súlyával ránehezedett az ’degenség. Csak a dacosslga miatt nem mondta, hogy „na, én megyek vissza Hajdúba". Láttam, hogy semmire nem megyek vele, felvittem inkább magamhoz. Későre Járt már az idő, meg is éhes- tünk, hát rende’íem két vacsorát. — Bálim — mondom — jöjjön enni. ne üHjön otl m'nt egy P.szott veréb. Csámcsogva evett, mért nagyon éhes volt. Egy kis boritalt is ivoíl de nem szólt egy szít sem. Úgy vettem észre, hogy azt szeretné, ha én szólnék először hozzá. — Jó vóna egy kis paprikás — mondom. — Meg lebbencsleves — szólt fényiő szemmel. — Tö'töttkáposzta ... — Tepertős pogácsa... — Bableves füstölt hússal... — Turősrétes ... — Káposztás dsrelye ... Azután megin hosszú hallgatás következett. Hogy felvidítsam, leültem a zongorához és elkezdtem játszani, talán a magam honvágyát is nótákba akartam fojtani. Bái’nt meg dúdolta: Ha benyúlok a kis lajbim zsebébe... Hej. de kevés ötforintos van benne... Kiszakítok a ménesből egy csikaul Mózsi zsidó, rongyos zsidó Majd ád érte uj bankaut... Énekelt, de vn'ahogy sehogy sem ment szívből. Hamarosan e! is hallgatott. Kérdem tőfe, hogy mért nem énekel. — M’rl keérem? Mire énekeljek, arra a rothadt zongorára? Zsidóknak való a, kérem, cigány kell nékem, fiatal ur, e'gány kell a magyarnak. Mer én magyar vagyok. Sándor urfl. Ha nekem kedvem, eliszom az örökségem. Mer én magyar vagyok, még ha aszongyák is, hogy kotranonista Szilágyi... Avval beleverte a homlokát az asztalba és csak ugv rángatózott a teste a belső kíntól, a honvágytól. Vissza Szoboszlóra. Hagytam, hadd rijja le’ magát. Mikor egy kicsit elcsendesedett, mondtam néki: — Hát mért nem megyen vissza Szoboszlóra, Bálint. Hadd mondják az emberek, hogy kommo- nisía Szilágyi, majd elhallgatnak. Menjen haza szépen, kibékül a feleségével. Akkor mulat, amikor akar, cigánnyal, jó homoki harcos me'Iett. Oszt jól lakhatik avval, ami Jó! esik, Bálint, menjen haza. mert Amerika még messzebb van otthonról mint Párizs... Még sokáig tartott, inig egész megnyugodott. Csak bámult maga elé a semmiségbe. Lentről az autók tülkölése, vidám emberek pajkos lármája hallatszott fel a szobámba. K. Szilágyi Bálint csak hallgatott, csak nézett maga elé. Végre nagysokára megszólalt: _ Fiatal ur. kérem, mit teccik ízennf. az öreg tekintetes urnák ... E. S. VlIawVtA^ el-öltözókek, ródli-koaztümfik va- Hl QP lamint sport-, vadíts*- várost W bandák urak <*>s hillivyek rószóro sportszerűen, UL célszerűen, mérték ntán mérsékelt áron a lo$rr5videbb idd aíait készíttetnek. OLD ENGLAND íTíi Landesbank palotájában B. METZELES, praga. NcKázanue t Őri- és nSi dlvatsaahésájr mérték után. Telefon 972. * Henryar levelezés ** kiszoljrálás!
