Prágai Magyar Hirlap, 1922. december (1. évfolyam, 130-153. szám)

1922-12-24 / 149. szám

Karácsony. (fi.) Prága, december 23. A szeretet ünnepének káprázatos csillo­gása, a zöld fenyő gyercsácskáinak tümdéri fénye, a gyermekek boldog ujjongása, a fel­nőttek csendes öröme és a családi otthon (meghitt bensősége egy estére mindnyájunkat kiragad a lázasan rohanó és szüntelen robo­toló hétköznapi élet zsibvásáréból és elvisz & gyermekálmok ragyogó birodalmába. Egy estére Ismét gyermekek vagyunk. Sarunkról lerázzuk az ut porát és alázato­san belépünk a szeretet templomába. Imád- feágos lelkűnkkel átöleljük a családot, amely­hez tartozunk, átöleljük mindazokat, akik kedvesek nekünk, átöleljük az osztáüyostá?- teitnat, a fajtánkat és a nemzetünket és át­öleljük az egész emberiséget, annak kicsi­nyét és nagyját egyaránt, ilyenkor érezzük a legjobban, hogy az énünk csak parányi elektron az emberiség nagy társadalmában lelkünk csak végtelenül csekély erőforrás fe gens humana energiatengerében. Az egyén és az összeség lelki egybeoS- ^adásának az estélye ez. Mint ahogy a bet­lehemi kisded is azért jő4t e világra, hogy a 'rabszolgatartó 0r\.± római« ársadá- >niban &z egyén szabadságát^ hirdesse^ de ugyanak­kor a felebarát! szeretet isteni igéjével a fel- Szabadnit egyéntől szolidaritást követeljen m egyetemes emberiség érdekében. A mik­rokozmosz belekapcsolódása a mákrokoz- moszba: egyéni érzéseinek beletorkolása Embertársaink érzésvilágának tengerébe^ a közösen érzett öröm halleiujája és a minden­kit elárasztó szeretet glóriája, ez az ami oly bűvös varázzsal övezi körül karácsony ün­nepét. Mintha az egész esztendőben csak erre az estére készülnénk! Mintha a iizenkéthö- napos robot, az állandó hajsza, csak örökös advent, örökös karácsonyvárás lenne, hogy 'egy pár órára megtaláljuk önmagunkat, megtaláljuk a kedveseinket és megtaláljuk azt, ami minden emberrel összeköt! Mintha ez az este a boldogság jdképe lenne! Maeterlinck egy szimbolikus karácsonyi regéjében két kicsi szegény gyermek: Tyl- tyl és Mytyl fantasztikus utakon, tekervé- nyes ösvényeken egy csodálatos kék ma­darat kerget. Hajszolják szüntelen, kerge,tiK szakadatlan és végre megfogják. Csak ekkor látják, hogy a kék madár, amelyet a szemük az imént még oly csodálatosnak látott, ép­pen olyan közönséges, egyszerű madár, mint minden más, amelyet eddigelé ismertek. A belgák nagy költője e mesében az ember egyik legnagyobb tragikumát ragadja meg. Az ember is egyre hajszolja, folyton kerget: a boldogság kék madarát és amikor elérni vélte a có.ját, kiábrándulva veszi észre, hogy amit oly végtelenül szépnek és elér­hetetlenül magasnak tartott, a valóságban nem különb, mint amit már eddig is megélt. Karácsony ünnepét régóta várjuk. Sze­retettel készültünk rá és a boldog órák har­móniáját reméltük tőle. Nagy gondjamkban, mindennapos bajainkban egy pillanatra meg akarunk pihenni. Szép karácsonyt, fehér ka­rácsonyt kívánunk magunknak. Örömet aka­Lapunk mai száma 36 oldal runk szerezni a kicsinyeknek és megelége­detteknek akarjuk látni a nagyokat. Azt kí­vánjuk a velünk érző embereknek, hogy ka­rácsonykor feledjék el a gondot, temessék el a bánatot, amely az utolsó hónapok súlyos gazdasági megpróbáltatásai közben a lel­kűkre nehezedett. Azt kívánjuk nekik, hogy Őröm honoljon családi körükben. Az ünneplésbe ne elegyüljön a kiábrán­dulás érzése, mint a mesében Tyltyl és My­tyl örömébe. Ez az ünnep ne legyen fekete karácsony! üiaeMaaBEraiiaflanaaBtHBBHBiiaHffiSHKa Bomt Lat szilveszterkor parisba utazik Prága, december 23. A karácsonyi hangulat békére int, de a béke Messiása nem akar megszületni a vén Európa számára. Az európai békének egyik legerősebb kerékkötője, a francia telhetellen- ség és imperializmus a jóvátétel rögeszmé­jéhez ragaszkodva áll a béke útjában s a legutóbbi események arra mutatnak, hogy a karácsony után bekövetkező párisi tár­gyalások sem fogják előbbre vinni a jóvá­tétel kátyúba jutott szekerét A párisi konferencia előkészületei seré­nyen folynak s Bonar Law már december 31-én Parisba utazik, hogy Poincaréva! elő­zetes tárgyalások során keresse a megegye­zést. Hogy a párisi konferencia végleges megoldást és egy békés élet alapjait vesse meg, azt erősen kétségbe kell vonnunk, mert Poincaré szenátusi beszédében is me­reven ragaszkodott a szigorú zálogokhoz s ezzel szemben Anglia álláspontja a szankciók kérdésében ma sem változott. ■' Az a kombináció, ami az utóbb# napok- { bán fölszinre került s amely arról tudott, hogy Amerika kormánya az európai gazda­sági kérdések megoldásában részt akar venni, ma odazsugorodott össze, hogy egy angol lap közlése szerint Amerika, Anglia és Németország hajlandó egy bizottságot vá­lasztani, amely a kiegyenlítést és a meg­egyezést lenne hivatva előmozdítani. A nem sok reménnyel biztató jóvátétel! kérdésről a kővetkező mai értesüléseink számolnak be: A jővátételi bizottság: és a természetbeni Ígéretek Páris, december 23. A jővátételi bizott­ság ma délután a természetbeni szállítások kérdésével foglalkozott. A március 21-SkS mo­ratórium éheimében Németország ez év fo­lyamán köteles volna Franciaország részére 950 millió, más államok részére 500 millió értékű természetbeni szállításokat szolgál­tatni. A bizottság vizsgálat tárgyává tette, hogy Németország kötelezettségének mily mértékben tett eleget. Mussolini és a párisi konferencia Milánó, december 23. Hivatalos jelenté* szerint Mussolini a párisi konferenciára csak az esetben megy el, ha Anglia, Franciaor­szág és Olaszország a jővátételi kérdés alap­vető elveiben a konferencia előtt megegye­zik. A karácsony sem hozta mag a lausairaneS békét Prága, december 23, Egy pár nappal ezelőtt Lord Gurson az­zal az ígérettel igyekezett megnyugtatni a közhangulatot, hogy a lausaimei konferen­cia karácsonyi ajándékképpen magadja Eu­rópának a keleti békét. Ez az ígéret, csak ígéret maradt, a bégétől úgy látszik messze járnak még azok a diplomaták, akik hosszú hetek óta ülnek a lausannei tárgyaló asz­talnál. A tegnapi nap folyamán ismét folytak tanácskozások a szövetséges delegátusok és ismét pasa között. A tanácskozás során Iz- met pasa kijelentette, hogy a törökök a nép- szövetség intervenciójára alapozott biztosí­tékokat nem tartják elegendőknek. A béke- szerződést aláíró hatalmakkal külön meg­egyezéseket akarnak kötni a tengerszoros- kérdésben. A szövetségesek azt válaszolták a törököknek, hogy hajlandók követeléseiket megfontolás tárgyává tenni, ha a töröltök beleegyeznek abba, hogy a tengerszorosok bizottsága a tengerszorosok katonailag le­szerelendő zónájának ellenőrzésével is meg- bizatik. A francia delegátus ma Párisba utazik s otthon tölti az ünnepeket. Az ünnepek alatt tehát úgy látszik csend és pihenés lesz Laussauebajn. A törökök tétlenségre kárhoztatják a konferenciát Lausanne, decmeber 23. (Havas.) An­tantkörökben azt remélték, hogy a karácso­nyi héten ama fontos kérdések, amelyek ed­dig megoldatlanok maradtak, megegyezés utján tisztázódni fognak. Rgylátszik, ez a reménykedés hiábavaló volt. Három nappal ezelőtt a tengerszorosok kérdésében egé­szen közelfekvő volt a végleges megoldás. A szerdai ülés után, amelyen a törökök oly hirtelen változtatták meg álláspontjukat, azt hitték, hogy kisebb megerőltetéssel sikerül­ni fog az egyetértést létrehozni. Az oroszok kizárásával magánbeszélgetést folytattok a hatalmak képviselői Ismét pasával, de Ismét pasa a mai napig hajthatatlan maradt. A törökök álláspontja az összes vitás kérdésekben változatlan és az antant hiá­ba Igyekszik Ismét pasát meggyőzni, vagy közvetítő megoldást keresni. Ismét pasa nem szűnik meg újabb és ulabb e!enveté­seket tenni. A szövetségesek úgy a tengerszorosok kérdésében, mint a többi más kérdésben a törökök részéről túlságos aggodalmakat ta­pasztalnak a nemzeti függetlenséggel szem­ben és a szuverénitásról oly fogalommal ta­lálkoznak, amely a modern népek nemzet­közi értelmezésében ismeretlen. Ezek a sza­vak: „konvenció*1 és „kölcsönösség*4 sehogy sem tetszenek a török megbízottaknak. (A Az egyik török delegátus kije’entette egy antanídelcgátus előtt, aki a törököket arra hívta föl, hogy adjanak engedékeny­ségükkel a keresztény kisebbségeknek ka­rácsonyi ajándékot, hegy őnáluk eddig nem volt szokásban karácsonyi ajándékot osztogatni. Ezek a tények és valóságok arra indít­ják a konferencia figyelőiét, hogy a törökök eljárásának indító okait keresse. A törökök tétlenségre kárhoztatják a konferenciát, és ezzel szemben a Lausanneban tartózkodó Gsicserin várja a pillanatot, amikor & színre léphessen. A megváltás, (p.) Besztercebánya, december hó. Immár ötödször ünnepli a világ kará­csonyt azóta, hogy 1918 november 11-én kihirdették az általános fegyverszünetet és megszűnt minden harctéren a fegyverzaj. Azóta, hogy p reklamálták a békét, ugyan­olyan hosszú idő telt el, mint ameddig a bor­zalmas világháború tartott. Elég hosszú idő ahhoz, hogy fölállítsuk már a mérleget és felvessük a kérdést, vájjon valóra váltak-e azok a várakozások, amelyeket az emberi­ség a háború végétől, a béke bekövetkezésé­től várt és amit Ígértek azok, akik a háborút megnyervén, a békénél diktáltak és a béke­szerződés-eket teljesen akaratuk szerint csi­nálták meg? Azt ígérték és az emberiség azt várta, hogy a háborúnak igazán vége, hogy eljött a béke és a békével mindaz, amit az emberi- • ség a-ddiig a béke fogalmába belefoglalt. Hir­dették és mi vártuk, hogy a béke nyomán eltűnnek a háború gonosz indulatai és dia­dalmaskodik az emberiség testvéri-sülösének gondolata. Fogadkozfeak, hogy a népek, nemzetek egyenlőek lesznek, kicsinyek és nagyok ugyanazokkal a jogokkal fognak birni a szabadságra, a kultúrára, a fejlődésre. A lefolyt idő nem volt a béke korszaka. Európa minden részében fel-fellángolt egy- egy újabb háború és alig volt egy pillanat, hogy ágyuk dördülése és haldoklók hörgése ne cáfolta volna meg azt a bahitet, hogy im­már nincs háború és"\a .béke uralkodik. Oroszországban egymást követték a£~éríeífc forradalmak és az ellenforradalom nyomán támadt háborúk után a szovjeturalomnak véres büntetőexpediciója. Lengyelország háborúban volt Oroszországgal. A görögök és törökök éveken át folytatták a háborút, amíg végre a görög haderő s állami rend teljesen összeomlott és mo-st a kétségbe­esett, mérges illúzióktól telitett álmából fel­ocsúdott nép minden rendét és erkölcsöt félredobva, a vad anarchiába csapott át. Angi árnak saját országában kellett saját ál­lampolgáraival szemben véres háborút foly­tatnia és amikor véget vélt vetni a háború­nak azzal, hogy saját állampolgárait külön hadviselőiéinek ismerve el, ve’ük békét kö­tött, a háborút és a lázongásokat még ezzel sem tudta megszüntetni, mert az ir szigeten szakadatlanul tovább tart a belháboru. De úgyszólván Európa minden része ismételten is ha-rcok szintere volt. Németországban többször kellett a hatalomnak gépfegyverek­kel és ágyukkal felvonulnia, hogy a saját polgárai által szított lázongásokat iecsende- sitse. Poroszszilézfa területén Lengyelor­szág katonai operációkkal pótolta és korri­gálta a békeszerződéssel kapott határait. Csehszlovákia területe is harcok szintere volt amikor a magyar tanácsköztársaság seregei száguldottak végig Szlovenszkó te­rületén. Magyarországot a belforrongások után. amikor lefegyverzetten állott az egész ország. Románia hadserege özönJötte és pusztította végig. Be'ső forrongások és azoknak fegyverrel való leverése tölti meg a lefolyt négy esztendő alatt Jugoszlávia történetét is. Az állam és annak törvényes eszközei nem elég erősek a rend és biztonság fenn­tartására. Az állami kormányzatot egyes helyeken különböző titkos szervezetek, sza­Hogy áll a Korona? Dec.23-áo fizettek 100 cseh-szlovák koronáért; Zürichben 16.10 svájci frankot Budapesten —.— magyar koronát Berlinben 21945.— német márkát Bécsben —osztrák koronát Ara 2 Ki, jRfey Mr JytB JmoS MMHP BQnm Llőflíctéeí Arak bel* és külföldön: a 11SiSSíii \es^y w jfc7 mMJL usí'tr-ss&f jav — Sürírönycira: Hírlap, Praha. — A szIO¥€E!$zhóS és Rusilnszkál Szövetkezett Ellenzéki Pártok politikai napilapja Szlovenszkói szerkesztő: ií Felelős szerkesztő: TELLÉRY GYULA Főszerkesztő: PETROGALU OSZKÁR dr. FLACHBARTH ERNŐ dr. T Prága, vasárnap, 1922 december 24.

Next

/
Oldalképek
Tartalom