Prágai Magyar Hirlap, 1922. december (1. évfolyam, 130-153. szám)

1922-12-23 / 148. szám

Szombat* december 23. s MfcW'/i a^aweaan fércben tündökölnek, a „Woche". ez a nép­szerű képes folyóirat mindenféle bevásár­lási ötlettől duzzadó karácsonyi számot je­lentet meg. Vásárolnak is az emberek, de immel-ámmal, sokan sajgó sziwel, még töb­ben kiszorulnak a vásárból. A karácsony­fákat keményszívű árusok visszatartják, hogy az utolsó napokban uzsoraáron bo­csássák piacra. Megvan a régi zene-bona, de csengés és visszhang nélkül. Sok bankó lélek és szeretet nélkül vándorol a karácso- nyos boltok pénztárába, másokhoz a lemon­dás könnye tapad. Végül azután ünnepel mégis mindenki régi szokás szerint, mert ez hagyomány, kötelesség, mert epéikül még fanyarabb volna az emberek hangulata. De a ritmus, az öröm, az áhítat odaveszett és odaveszett a csend . . . Meghalt a „Karácsonyi ember"! E. G. az utcán lézeng, olyanformán érzi magát, miatt a középkor kiközösített fekélyesei. libben az idillikus hangulatban persze sok a konvenció, az évről-évre megismétlő­dő egyöntetűség, a nyárspolgárias, invenció néikiiii viaskalaposság is. Az élet egyéni, füg­getlen megalapozása nem a porosz átlagem­ber sajátja. Itt születés naptól törzsasztalos duhajkodásig, társas vacsoráig, nyári pikni­kig és karácsonyig alkalmi fonnák közé szo­rul minden. A háziasszony a rendőri bejelen­tő lapról pontosan feljegyzi az uj szobám születésnapját, hogy egy virágcsokorral lep­hesse meg, inért „ez igy való“, hadd lássa szegény, hogy nincs idegenek között", ha különben még annyira nyúzza vagy idege­síti is. De karácsony estéjén ez az uniforrna- lizmius hangulattá, melegséggé, szeretetté és tömegkultúrává mélyül. A régi karácsonyi varázsból vajma ke­vés maradt meg. Az üzletek kirakatai a régi Berlini ii'iíidiüif. Berlin, december 22. Szent Karácsony estéje, ahogy holnap után világszerte megölik: illatos, díszes, iá nyes, ragyogó fenyőfával, ajándékokkal, áhi íatos énekkel, mini minden jó gyermek örö­mét, germán eredetű ünnep. Rupert, a kilen­cedik századbeli wormsi püspök és később salzburgi érsek, Krisztusnak ez a hív szolgá­ja és a szegény gyermekek nagylelkű párt- ; fogója, kinek mondaszerü alakját a hagyo- r tnány szentté avatta, az utódok képzeletében ősz, meggürnyedt karácsonyi emberré vált áld a bajor háborította íenyevesek törzsö- kös fájával vállán a városba bandukol, hogy J házról-házra járva megajándékozza a kicsi­nyeket. Hátán nagy puttony, amelyből ka­lács, bába, hinták) kandikál elő. A gyerme­kek pedig „szívesen hallgatják a meséi" — mint ahogy’ Goethe kedves gyermekballadá­jának. „A hü Ekkehard“-nak refrénje szól. Aggódva kisérjük gondolatban fáradsá­gos utján a jó öreget. Vájjon mit szól a meg- / változott viszonyokhoz, a napról-napra bor­sosabb árakhoz, a karácsonyi misztérium áhítatába vegyülő profán hangokhoz, a sze­gény ember szegény karácsonyához? Az ő akarata-e, hogy az utolsó évek hirtelen gaz­dagjának kényeztetett.ivadéka unottan dobja sarokba a modern játékipar legraffináltabb gyártmányait, mig a hátsó bejáró zugaiban lakó kisember porontyának még egy kará­csonyi cipóra sem jut? A te müved-e, te agg, szentséges Rupprecht, te vén „Karácsonyi ember", ez az egyenlőtlen elosztás? Te ke­rülőd-e oly következetesen a szegény em­ber háza tájékát és öntöd-e ki teli puttonyod u minden kincsét a gondtalanok és jóllakottak gy e rmekszobá lába ? Nem, — a derék, gyermekszerető Rupert mondája ma is csorbítatlanul él a naiv lel­kekben. De a naivakra rácáfolt az idő. Szer­tefoszlottak a misztériumok, azokba szorult u az a kis romantika, amely életünket annak- előtte olykor-olykor kiemelte a mindennapi- ság szürkületéből és a ma gyermeke számá­ra nincsen „Karácsonyi ember" többé. A na­pokban egy kis leány, akit meg találtam kér­dezni, kivánt-e már valamit a „Karácsonyi ember"-tal, kijózanító felvüágosodottsággal a szemembe nevetett: „A bácsi azt gondolja, hogy én még hiszek a „Karácsonyi ember­ben? Hiszen én már hét éves vagyok!" Nin­csen „Karácsonyi ember" és — nincsenek gyermekek többé. Emlékünkben föléled a karácsony előtti napok hangulata a korábbi évek Berlinjében. Évente vagy hat teljes héten át állt a né­met főváros a karácsonyi sürgés-forgás je­gyében. November közepe táján a kirakatok karácsonyi diszt kezdtek ölteni. Fehér vattás polcok között zöld fenyőgaSyal cifrázott ala­pon csinyján helyezkedett el az ünnepi vá­sár céljára étvágygerjesztőnek sok ötlettel összeválogatott holmi. A drogulsrák pazar szinegyvelegben a legcsábitóbb szappanok­ból és parfümökből juttattak a kirakatba, a csemegések ananásszal, banánnal, sonkával, likőrrel és mindenféle konzerves dobozzal színftltig megrakott ajándékos kosarakkal édesgették a közönséget, a nagy könyvke­reskedők kirakatában porosz gárdisták i módjára sorfalat állottal; a bőrkötéses klasz- sziküsok és fantasztikus vászonban a leg- : újabb divat kegyei tjei. A játékos boltok ab- ! lakaiban pedig feléledt a meseország minden .csodája, szebbnél-szebb karaktérbabás haj- é ngtak. >-agy iejtetíck körtáncot, bohócok, tornásztak és az elefánttól a leveli békáig őrt láthattuk az állatvilág valamennyi típu­sát. Az ünnepelőtti hetekben a város apraja- u agy ja az áruházakba vándorolt, hagy egy halomba lássa az öt világrész minden pro- í dakturnái és taíáhnájtyát. A „Madame in i Germany" mellett ott feküdt az angol szö- j vet és a belga csipke, ött találkozott estéu- j ként családjával a hivatalból hazatérő férj. | És asszony, férfi versenyt töprengtek, mi- | vei lepjék meg egymást és a gyerekeket. December első napjaitól kezdve pedig | eleinte félénken, később egyre tömegesebben | jelentek meg az utcasarkon a karácsonyfák, mig végül elárasztották az utcákat, tereket, udvarokat és csarnokokat. Jötték Sziléziá­ból, Türingiából, Bajorországból és a Harz- ból! Hátuk a szent est közeledtével egyre uralkodóbbá vált, vig vásár folyt minden­felé, gondos családapák, jól megtermett po­rosz gazdaasszonyok karácsonyfával a hó­nuk alatt ballagtak hazafelé. Sejtelmes, rejtel­mes varázshangulat hatott át mindent és min­denkit. Mintha valami kedves, titkos, megle­petést rejtenek rnindannyiunk számára, me­llében a közelgő karácsony. Mi felnőttek is gyermekké lettünk ebben a fenyőillatos-, vá­sári zajtól, tarka-barka csodáktól itatott lég­körben. Bábu, mese után vágytunk mi is és szelíd kéz után, amely szeretőn megsimo­gassa a homlokunkat. Az ünnep előtti napokban azután vásári tobzódásba fűlt minden. Berlin átmenetileg a kis magyar parasztvárosok buosubeli ké­pét mutatta. Kis alkalmi vásáros bódék ter­mettek elő a földből, amelyekben csigát, csepürágó pojácát, dróton táncoló majmot és mindenféle nyávogó és vinnyogó bestiát árusítottak. Olyan mulatságos volt minden és — olyan olcsó! Néhány pfennigért akárki fia rögtönözhetett egy kis parázs kará­csonyt. Karácsony napjának délutánján mintha még utolsót lobbana fel a készülődök jám­bor buzgalma. A mamák kipirult arccal siet­nek haza a még hiányzó fadísszel és más ap­róságokkal. amikre utolsó percben eszméi­tek, hogy a gyerekek örömét még egy-egy záró ötlettel megtoldják. A cukros boltokban az asszonyok még sort állnak egy kis nürn­bergi mézeskalácsért, marcipánért, dióért. A pékektől viszik hazafelé a frissen sütött kug­lidat. A fenyő illata csokoládé és kalács orr- csiklandó szagával vegyül. És ahogy beáll a sötétség, egyre csöndesebbé válik minden. Az emberek behúzódnák az utcáról, a ko­csik és villanyosok zaja elhal, az üzletek re­dőnyei sorra lezáródnak, a kripta némasága honol az utcán. De az ablakokból ezüstös fény árad. a karácsonyfák .kígyóió gyertyái­nak ájtatos fénye, távolból, mint egy másvi­lágból, vidám gyennekkacaj bizsürgeti fülein­ket és a karácsonyi zsolozsmák molíbangn, szentimentális akkordjai, a „Stíllé Nacht, hei- lige Nacht . . .“ és az „Oh Taöneubaum..." melódiái ernyedten ioszlanak szét az űrben. Aki ilyenkor a családi hajlékból kiszorulva Az ember ujierot ránézett. Az asszony felelt rá. — A főd is avval ment . . . A fiú sirós szájjal szóit közbe. — Azt. is az árendás vette meg. aki vót? Az asszony legyintett — Néma1, jött azóta kettő i's uj — hátra bökött az tójával — onnét jöttek, felülről... ElhaMgatak mind a hárman, az ember q földet bámulta, mint a beteg állatnak, úgy huHoft a feje a két válla közé. A fiit a sapká­ját szorongatta nehéz nagy kínjában, az asz- szony meg a két embert nézte, szeme aljá­ban mélyebbre tágult a ránc. a pislogó lámpa két fekete vermet árkait a homloka afá. Az öreg felállt, kiegyenesedett kemény­re, mert félt attól, hogy ha csak egy kicsit is meghajol, hát derékba törik ketté. — Gyerünk, fiam. Az asszony nem marasztalta. — Nézzenek azért körül . . . Elmenőben a fiú kérdezni akart valamit, már a nyelve hegyin volt a kérdés, ahogy előre lendült. Az asszony ezt is megértette. — Arra mentek úgyis, nézz be az abla­kán . . . Ahogy megint a falu utcáját tapodták kerten, két kihajszolt magyar, kérdetlen is egyfelé lendült a léptük. Csöndes volt a falu, aludt már ilyenkor legtöbbje, átütött már a hold is az égen, nehéz árnyék lapult a kerí­tések alján. Tán az ötödik háznál jártak, a mikor megszólalt a fitt. ... Álljunk meg, apám. benézek az abla­kán. . . Am íg az árkon ugrott keresztül és csöndben fakasztotta az ajtó zárját és íol- vajléptelkkel az ablak alá húzott, végig gon­dolta az egész elindulást, ezelőtt hét eszten­dővei. Felette is eljárt az idő, most már le­het vagy huszonnégy éves, lyánynépnéi ez nagy idő . . . Világosság jött ki a házból, hasadása volt a firhauignak, azon kukucskált be a. fin. Asszony volt bent a szobában, fiatal, a gyer­mekét pókáiía, meg egy ember, akinek olyan idegen—szőke képe volt, meg széles poía- csontia. Néha szólt az ember az asszony fe­lé. a fim kint hallgatta, idegen nép nyelvén szólt, az asszony meg a maga nyelvén vará­zsolt. A gyermek sirt, az ember ott bent ne­vetett, karjára kapta a gyermeket és drdolt neki valamit, a fiú még sohasem hallott ilyent, őt valamikor más nótára altatták, meg a többi falubeli gyermeket is. Néma jajjba szakadt a fiú fájdalma; ott az abalak a tett, almi a fainak támaszkodott, a meszes tpasztás megindult körme vonagíásá- tól. Az apja kint az utón türelmetlenkedett, a kerítéshez ment, átszólt csendesen rajta. — Jössz-e már, fiam? A fiú felegyenesedett, kábultan hullott a kerítés zárjára. — Mehetünk, apám. Kimentek a faluból. A nagy vízhez ér­tek. A fiú az apjára nézett az apja meg dél­nek bámult. És elniduítaík [retten a vízfolyás mentén. | BBRlBBBKIBflBPBBBBBSIBBRBBBBIRHBHBBBBflBHBBBflBBfülRBfiBRSIRKIGSIgBBBBOBBBUBflBft £lflcerüiffteietf9eiB mm ex-lex. A debreceni vaüásgyalázás a magyar nemzetgyűlés előtt. Prága, december 22. A magyar belpolitikán erősen érezhető a karácsonyi hangulat. A legteljesebb csöndes­ség uralkodik az egész vonalon. Legkitűnőbb bizonyítéka ennek az, hogy az ellenzék, amely az utóbbi napokban — mondhatni — állandó permanenciában állott, ma el sem lá­togatott a Házba, úgy, hogy a baloldali pa­dokban mindössze egy képviselő ült. Bizo­nyos izgatottság azonban mégis észlelhető egységes párti körökben és pedig azért, mi­vel bizonyossá vált, hogy az ex-lex-állapot elkerülhetetlen. Az indemnitási vitához még oly sok szónok van föliratkozva, hogy annak letárgyalására még a karácsony és újév kö­zötti parlamenti ülésszak sem lesz elegendő. Az indemnitási vita előreláthatóan erősen be fog nyúlni januárba is. Ezzel magyarázzák azt. hogy az egységes párti képviselők annak ellenére, hogy párthatározattal úgy döntöt­tek, hogy az indemnitási vitában nem vesz­nek részt, továbbra is megtartják beszédei­ket. A kormánypárti képviselők ugyanis, mi­kor látták, hogy az indemnitást még az ő háttérbe vonulásuk árán sem lehet karácsony előtt törvénybe iktatni, visszatértek a harc- mezőre és nem hajlandók ia vitát az ellen­zéknek átengedni. A parlament folyosóin ma hire járt an­nak, hogy a kormány Daruváry Géza igaz- ságűgyminísztert óhajtja véglegesen meg­bízni .a külügyminisztérium vezetésével. Noha a hirt illetékes helyen megcáfolták, az egy­séges pártiak mégis kitartanak a mellett, hogy Daruváry lesz a külügyminiszter. Ma már azt is tudni vélik, hogy Bánffyt a kor­mány teljesen elejtette és semmi körülmé­nyek között sem küldi Parisba követnek. Az uj párisi követ állítólag Csáky gróf lesz. A magyarországi politikai élet mai moz­zanatairól budapesti szerkesztőségünk kö­vetkező telefonjelentései számolnak be: támogattam a szocialistákat, mert a szocialisták halálra ítélték a kisgazdákat. Gríeger Miklós (keresztény ellenzéki): Min­denekelőtt he kell jelentenem, hogy a földbirtok- refonm-szövetség megbízásából szólalok föl. Be­szédem előtt azonban kérdést szeretnék intézni a kormányhoz. Az utóbbi napákban a külföld* lapokban erősen tartja magát az a hir, hogy a magyar állam nagy pénzügyi tranzakcióra készül, amelynek során az állami üzemeket te'jascn át­adná vagy bénbeadná magánvállalatoknak. Kér­dem, mi a kormány álláspontja ezzel szemben? Hajlandó-e nyilatkozni arról, hogy egy ilyen gi­gantikus vállakózás nem veszélyezteti-e Magyar- ország létérdekeit? Lapunk zárásakor az ülés tart. A belügyminiszter a rendfőrvényrő! Budapest, december 22. (Budapesti szer­kesztőségünk telefoinjeliemése.) Ralcovszky Iván belügyminiszter a 8 órai Újság munkatársa előtt a rendtörvényjavaslatról ezeket jelentette ki: — A javaslat fejlődést jelent az eddigi álla­potokkal szemben a közszabadság előnyére. Ed­dig ugyanis a közigazgatási hatóságok minden­kit internálhattok, aki szerintük aggályos vagy gyanús vo-ií. Ezzel szemben javaslatom nem­csak részletesen körülírja, hogy a közre ki te­kinthető aggályosnak vagy gyanúsnak, de inter­nálásra a közigazgatósági hatóságoknak csakis árdrágítókkal vagy közönséges bűncselekmé­nyek elkövetőivel szemben ad Jogot. A javaslat különben elsősorban politikai aggályok esetében rendőri felügyelet alá való helyezést enged meg. A közigazgatási hatóságok szerepe csak preven­tív intézkedésekben nyilvánul meg. A rendőri felügyelet alá helyezett egyén postája és tele­fonja ellenőrizhető, külföldre nem távozhat és a közigazgatási hatóság területét csakis engedély­ivel hagyhatja el. Tekintettel arra, hogy politi­kailag gyanús, politikai mozgalomban nem vehet részt. Személyes szabadságában tehát senki sincs korlátozva, egyszerűen fokozottabb ellen­őrzés alatt áll. A rendtörvény azért szükséges, mert a büntető törvénykönyv kritériumait ki le­het játszani. Hajlandó vagyok a törvény szöve­gezésének bizonyos módosítására,' esetleg a be- 1 emagyar á zások kikerülésére. A rendi örvényt nem képzelem örökéle fűnek. Érvénye megszű­nik abban a pillanatban, amikor a btk.v. intéz­kedéseit olyképpen kibővítették, hogy a körmön­font izgatásnak utólagos üldözése a közigazga­tási hatóságok által való előzetes eljárást fölös­legessé teszi. Társadalmi bojkottot hirdet Baros János a cseh ipar ellen Budapest, december 22. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjelentése). A nemzetgyűlés teg­napi folytatólagos ülésén Baross János pártonkivíili folytatja beszédét: Vázolja a Cseh-Szlovákiában élő magyar kisebb­ség helyzetét. Cseh-Szlovákiában a földbirtokre­formot Hodzsa Milán volt magyar képviselő, egy tiszíakezü, de kegyetlen politikus, intézi. Végcélja a milliós szlovenszkói magyarság szétdarabolása és a cseh légionáriusoknak Szlovenszkóra való betelepítése. A Rasin-féle pénzügyi politika tönk­retette a szlovenszkói magyár és szlovák gyára­kat. A magyar külpolitikát hibáztatja, hogy akkor, amikor Prágában a magyar kisiparosság halálha­rangját kongatják, a magyar kormány a csehek­kel sfet kereskedelmi szerződést kötni. A gazda­sági szerződés csak a cseh ipar érdeke. Társa­dalmi bojkottal lehet csak ellensúlyozni ezt. Ne vásároljunk csak szlovenszkói gyárosoktól árut. Majd az utódállamokban élő kisebbségek helyze­tét vázolta és kijelentette, hogy elég volt a tü­relem politikájából. Vagy erőteljes politikát inau- gurál a kormány, vágj'- mi kimegyünk a nép közé és felvilágosítjuk arról, hogy ütött az utolsó óra. amikor megmenthetjük halálraítélt fajunkat Ki­felé meg kell mutatnunk, hogy élünk és élni aka­runk, befelé pedig elnézéssel kell lennünk egymás gyengéi iránt. Az indemnitást nem fogadja el. Zslrkay János egységespárti a zsidókérdésről beszél. Nem tűrhető — mondotta —hogy az öt­százaléknyi zsidóság rányomja bélyegét a ma­gyar sajtóra, irodalomra, a színházra és a nyilvá­nos élet minden ágára. A Magyarország elleni rágalomhadjáratot a zsidók folytatják. A mai ülés Budapest december 22. (Budapesti szer­kesztőségünk telefon jelentése.) A nemzetgyűlés inai, a karácsonyi szünet előtti utolsó ülését há­romnegyed tizenegykor nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. A képviselők padjai igen üresek vol­tak. Az egységes-párton még csak voltok néhá- nyan, az ellenzéki padokban azonban mindössze Grieger Miklós ült. Az elnök bejelentette, hogy Láng János Huszár-párti képviselő napirend előtti felszólalásra kért és kapott engechMyt. Láng János: Mindenekelőtt hangoztatni ki-! vártom, hogy nem vagyok ébredő. Evek óta. ii- j gyelem ezt a munkát, amely a két keresztény j vallásfelekezet: a katolikus és a református kő- \ zött a gyűlölködés mag vét hinti el. Csak néhány I nappal ezelőtt olvastam föl a Házban részlete- ! kei egy vallásgyafázó könyvből és ma ismét j ilyen üggyel kell lekötnöm a Ház figyelmét I Kénytelen vágyók szóvátermi azt az esetet, hogy I Debrecenben a Délmagyarországi utazók egy j matinéján a koníerancié keretében olyan gya- J lázó nyilatkozat hangzott el Szűz Máriáról, Ma­gyarország védőszentjéről, amelyet én, mint ke­resztény ember nem ismételhetek meg. Ezt a hangot mindenkinek el kell ítélnie és mindenkinek meg kel! vetnie, aki cselekedte. Viclán István: Internálni kell. Láng János: Felhívom a kormányt arra, hogy ezt a hallatlan merényletet torolja meg és ne tűrje, hogy Magyarországon ilyesmik megtör­ténjenek. (Taps a Házban.) A napirend értelmében azután áttértek az indemnitási javaslat tárgyalására. Az első szónok Kuna P. András: Én már régen ébredő va- j gyök. Én már 1892-ben hangoztattam, hogy a ke- j resztényeknek, protestánsoknak és katolikusok- j n.ak egyaránt, össze kel! fogni a romboló irány- ! zat ellen. A destrukciót tanulással kell legyőzni, j A fajvédelemre szükség van, egyrészt a föld- birtokrefoTtn szempontjából, de szükség van rá a vallási türelmetlenségek miatt is. Drózdy azt állította rólam, hogy lelkes híve voltam a nép- köztársaságnak. ez nem igaz, mert én sohasem

Next

/
Oldalképek
Tartalom