Prágai Magyar Hirlap, 1922. december (1. évfolyam, 130-153. szám)
1922-12-23 / 148. szám
Szombat* december 23. s MfcW'/i a^aweaan fércben tündökölnek, a „Woche". ez a népszerű képes folyóirat mindenféle bevásárlási ötlettől duzzadó karácsonyi számot jelentet meg. Vásárolnak is az emberek, de immel-ámmal, sokan sajgó sziwel, még többen kiszorulnak a vásárból. A karácsonyfákat keményszívű árusok visszatartják, hogy az utolsó napokban uzsoraáron bocsássák piacra. Megvan a régi zene-bona, de csengés és visszhang nélkül. Sok bankó lélek és szeretet nélkül vándorol a karácso- nyos boltok pénztárába, másokhoz a lemondás könnye tapad. Végül azután ünnepel mégis mindenki régi szokás szerint, mert ez hagyomány, kötelesség, mert epéikül még fanyarabb volna az emberek hangulata. De a ritmus, az öröm, az áhítat odaveszett és odaveszett a csend . . . Meghalt a „Karácsonyi ember"! E. G. az utcán lézeng, olyanformán érzi magát, miatt a középkor kiközösített fekélyesei. libben az idillikus hangulatban persze sok a konvenció, az évről-évre megismétlődő egyöntetűség, a nyárspolgárias, invenció néikiiii viaskalaposság is. Az élet egyéni, független megalapozása nem a porosz átlagember sajátja. Itt születés naptól törzsasztalos duhajkodásig, társas vacsoráig, nyári piknikig és karácsonyig alkalmi fonnák közé szorul minden. A háziasszony a rendőri bejelentő lapról pontosan feljegyzi az uj szobám születésnapját, hogy egy virágcsokorral lephesse meg, inért „ez igy való“, hadd lássa szegény, hogy nincs idegenek között", ha különben még annyira nyúzza vagy idegesíti is. De karácsony estéjén ez az uniforrna- lizmius hangulattá, melegséggé, szeretetté és tömegkultúrává mélyül. A régi karácsonyi varázsból vajma kevés maradt meg. Az üzletek kirakatai a régi Berlini ii'iíidiüif. Berlin, december 22. Szent Karácsony estéje, ahogy holnap után világszerte megölik: illatos, díszes, iá nyes, ragyogó fenyőfával, ajándékokkal, áhi íatos énekkel, mini minden jó gyermek örömét, germán eredetű ünnep. Rupert, a kilencedik századbeli wormsi püspök és később salzburgi érsek, Krisztusnak ez a hív szolgája és a szegény gyermekek nagylelkű párt- ; fogója, kinek mondaszerü alakját a hagyo- r tnány szentté avatta, az utódok képzeletében ősz, meggürnyedt karácsonyi emberré vált áld a bajor háborította íenyevesek törzsö- kös fájával vállán a városba bandukol, hogy J házról-házra járva megajándékozza a kicsinyeket. Hátán nagy puttony, amelyből kalács, bába, hinták) kandikál elő. A gyermekek pedig „szívesen hallgatják a meséi" — mint ahogy’ Goethe kedves gyermekballadájának. „A hü Ekkehard“-nak refrénje szól. Aggódva kisérjük gondolatban fáradságos utján a jó öreget. Vájjon mit szól a meg- / változott viszonyokhoz, a napról-napra borsosabb árakhoz, a karácsonyi misztérium áhítatába vegyülő profán hangokhoz, a szegény ember szegény karácsonyához? Az ő akarata-e, hogy az utolsó évek hirtelen gazdagjának kényeztetett.ivadéka unottan dobja sarokba a modern játékipar legraffináltabb gyártmányait, mig a hátsó bejáró zugaiban lakó kisember porontyának még egy karácsonyi cipóra sem jut? A te müved-e, te agg, szentséges Rupprecht, te vén „Karácsonyi ember", ez az egyenlőtlen elosztás? Te kerülőd-e oly következetesen a szegény ember háza tájékát és öntöd-e ki teli puttonyod u minden kincsét a gondtalanok és jóllakottak gy e rmekszobá lába ? Nem, — a derék, gyermekszerető Rupert mondája ma is csorbítatlanul él a naiv lelkekben. De a naivakra rácáfolt az idő. Szertefoszlottak a misztériumok, azokba szorult u az a kis romantika, amely életünket annak- előtte olykor-olykor kiemelte a mindennapi- ság szürkületéből és a ma gyermeke számára nincsen „Karácsonyi ember" többé. A napokban egy kis leány, akit meg találtam kérdezni, kivánt-e már valamit a „Karácsonyi ember"-tal, kijózanító felvüágosodottsággal a szemembe nevetett: „A bácsi azt gondolja, hogy én még hiszek a „Karácsonyi emberben? Hiszen én már hét éves vagyok!" Nincsen „Karácsonyi ember" és — nincsenek gyermekek többé. Emlékünkben föléled a karácsony előtti napok hangulata a korábbi évek Berlinjében. Évente vagy hat teljes héten át állt a német főváros a karácsonyi sürgés-forgás jegyében. November közepe táján a kirakatok karácsonyi diszt kezdtek ölteni. Fehér vattás polcok között zöld fenyőgaSyal cifrázott alapon csinyján helyezkedett el az ünnepi vásár céljára étvágygerjesztőnek sok ötlettel összeválogatott holmi. A drogulsrák pazar szinegyvelegben a legcsábitóbb szappanokból és parfümökből juttattak a kirakatba, a csemegések ananásszal, banánnal, sonkával, likőrrel és mindenféle konzerves dobozzal színftltig megrakott ajándékos kosarakkal édesgették a közönséget, a nagy könyvkereskedők kirakatában porosz gárdisták i módjára sorfalat állottal; a bőrkötéses klasz- sziküsok és fantasztikus vászonban a leg- : újabb divat kegyei tjei. A játékos boltok ab- ! lakaiban pedig feléledt a meseország minden .csodája, szebbnél-szebb karaktérbabás haj- é ngtak. >-agy iejtetíck körtáncot, bohócok, tornásztak és az elefánttól a leveli békáig őrt láthattuk az állatvilág valamennyi típusát. Az ünnepelőtti hetekben a város apraja- u agy ja az áruházakba vándorolt, hagy egy halomba lássa az öt világrész minden pro- í dakturnái és taíáhnájtyát. A „Madame in i Germany" mellett ott feküdt az angol szö- j vet és a belga csipke, ött találkozott estéu- j ként családjával a hivatalból hazatérő férj. | És asszony, férfi versenyt töprengtek, mi- | vei lepjék meg egymást és a gyerekeket. December első napjaitól kezdve pedig | eleinte félénken, később egyre tömegesebben | jelentek meg az utcasarkon a karácsonyfák, mig végül elárasztották az utcákat, tereket, udvarokat és csarnokokat. Jötték Sziléziából, Türingiából, Bajorországból és a Harz- ból! Hátuk a szent est közeledtével egyre uralkodóbbá vált, vig vásár folyt mindenfelé, gondos családapák, jól megtermett porosz gazdaasszonyok karácsonyfával a hónuk alatt ballagtak hazafelé. Sejtelmes, rejtelmes varázshangulat hatott át mindent és mindenkit. Mintha valami kedves, titkos, meglepetést rejtenek rnindannyiunk számára, mellében a közelgő karácsony. Mi felnőttek is gyermekké lettünk ebben a fenyőillatos-, vásári zajtól, tarka-barka csodáktól itatott légkörben. Bábu, mese után vágytunk mi is és szelíd kéz után, amely szeretőn megsimogassa a homlokunkat. Az ünnep előtti napokban azután vásári tobzódásba fűlt minden. Berlin átmenetileg a kis magyar parasztvárosok buosubeli képét mutatta. Kis alkalmi vásáros bódék termettek elő a földből, amelyekben csigát, csepürágó pojácát, dróton táncoló majmot és mindenféle nyávogó és vinnyogó bestiát árusítottak. Olyan mulatságos volt minden és — olyan olcsó! Néhány pfennigért akárki fia rögtönözhetett egy kis parázs karácsonyt. Karácsony napjának délutánján mintha még utolsót lobbana fel a készülődök jámbor buzgalma. A mamák kipirult arccal sietnek haza a még hiányzó fadísszel és más apróságokkal. amikre utolsó percben eszméitek, hogy a gyerekek örömét még egy-egy záró ötlettel megtoldják. A cukros boltokban az asszonyok még sort állnak egy kis nürnbergi mézeskalácsért, marcipánért, dióért. A pékektől viszik hazafelé a frissen sütött kuglidat. A fenyő illata csokoládé és kalács orr- csiklandó szagával vegyül. És ahogy beáll a sötétség, egyre csöndesebbé válik minden. Az emberek behúzódnák az utcáról, a kocsik és villanyosok zaja elhal, az üzletek redőnyei sorra lezáródnak, a kripta némasága honol az utcán. De az ablakokból ezüstös fény árad. a karácsonyfák .kígyóió gyertyáinak ájtatos fénye, távolból, mint egy másvilágból, vidám gyennekkacaj bizsürgeti füleinket és a karácsonyi zsolozsmák molíbangn, szentimentális akkordjai, a „Stíllé Nacht, hei- lige Nacht . . .“ és az „Oh Taöneubaum..." melódiái ernyedten ioszlanak szét az űrben. Aki ilyenkor a családi hajlékból kiszorulva Az ember ujierot ránézett. Az asszony felelt rá. — A főd is avval ment . . . A fiú sirós szájjal szóit közbe. — Azt. is az árendás vette meg. aki vót? Az asszony legyintett — Néma1, jött azóta kettő i's uj — hátra bökött az tójával — onnét jöttek, felülről... ElhaMgatak mind a hárman, az ember q földet bámulta, mint a beteg állatnak, úgy huHoft a feje a két válla közé. A fiit a sapkáját szorongatta nehéz nagy kínjában, az asz- szony meg a két embert nézte, szeme aljában mélyebbre tágult a ránc. a pislogó lámpa két fekete vermet árkait a homloka afá. Az öreg felállt, kiegyenesedett keményre, mert félt attól, hogy ha csak egy kicsit is meghajol, hát derékba törik ketté. — Gyerünk, fiam. Az asszony nem marasztalta. — Nézzenek azért körül . . . Elmenőben a fiú kérdezni akart valamit, már a nyelve hegyin volt a kérdés, ahogy előre lendült. Az asszony ezt is megértette. — Arra mentek úgyis, nézz be az ablakán . . . Ahogy megint a falu utcáját tapodták kerten, két kihajszolt magyar, kérdetlen is egyfelé lendült a léptük. Csöndes volt a falu, aludt már ilyenkor legtöbbje, átütött már a hold is az égen, nehéz árnyék lapult a kerítések alján. Tán az ötödik háznál jártak, a mikor megszólalt a fitt. ... Álljunk meg, apám. benézek az ablakán. . . Am íg az árkon ugrott keresztül és csöndben fakasztotta az ajtó zárját és íol- vajléptelkkel az ablak alá húzott, végig gondolta az egész elindulást, ezelőtt hét esztendővei. Felette is eljárt az idő, most már lehet vagy huszonnégy éves, lyánynépnéi ez nagy idő . . . Világosság jött ki a házból, hasadása volt a firhauignak, azon kukucskált be a. fin. Asszony volt bent a szobában, fiatal, a gyermekét pókáiía, meg egy ember, akinek olyan idegen—szőke képe volt, meg széles poía- csontia. Néha szólt az ember az asszony felé. a fim kint hallgatta, idegen nép nyelvén szólt, az asszony meg a maga nyelvén varázsolt. A gyermek sirt, az ember ott bent nevetett, karjára kapta a gyermeket és drdolt neki valamit, a fiú még sohasem hallott ilyent, őt valamikor más nótára altatták, meg a többi falubeli gyermeket is. Néma jajjba szakadt a fiú fájdalma; ott az abalak a tett, almi a fainak támaszkodott, a meszes tpasztás megindult körme vonagíásá- tól. Az apja kint az utón türelmetlenkedett, a kerítéshez ment, átszólt csendesen rajta. — Jössz-e már, fiam? A fiú felegyenesedett, kábultan hullott a kerítés zárjára. — Mehetünk, apám. Kimentek a faluból. A nagy vízhez értek. A fiú az apjára nézett az apja meg délnek bámult. És elniduítaík [retten a vízfolyás mentén. | BBRlBBBKIBflBPBBBBBSIBBRBBBBIRHBHBBBBflBHBBBflBBfülRBfiBRSIRKIGSIgBBBBOBBBUBflBft £lflcerüiffteietf9eiB mm ex-lex. A debreceni vaüásgyalázás a magyar nemzetgyűlés előtt. Prága, december 22. A magyar belpolitikán erősen érezhető a karácsonyi hangulat. A legteljesebb csöndesség uralkodik az egész vonalon. Legkitűnőbb bizonyítéka ennek az, hogy az ellenzék, amely az utóbbi napokban — mondhatni — állandó permanenciában állott, ma el sem látogatott a Házba, úgy, hogy a baloldali padokban mindössze egy képviselő ült. Bizonyos izgatottság azonban mégis észlelhető egységes párti körökben és pedig azért, mivel bizonyossá vált, hogy az ex-lex-állapot elkerülhetetlen. Az indemnitási vitához még oly sok szónok van föliratkozva, hogy annak letárgyalására még a karácsony és újév közötti parlamenti ülésszak sem lesz elegendő. Az indemnitási vita előreláthatóan erősen be fog nyúlni januárba is. Ezzel magyarázzák azt. hogy az egységes párti képviselők annak ellenére, hogy párthatározattal úgy döntöttek, hogy az indemnitási vitában nem vesznek részt, továbbra is megtartják beszédeiket. A kormánypárti képviselők ugyanis, mikor látták, hogy az indemnitást még az ő háttérbe vonulásuk árán sem lehet karácsony előtt törvénybe iktatni, visszatértek a harc- mezőre és nem hajlandók ia vitát az ellenzéknek átengedni. A parlament folyosóin ma hire járt annak, hogy a kormány Daruváry Géza igaz- ságűgyminísztert óhajtja véglegesen megbízni .a külügyminisztérium vezetésével. Noha a hirt illetékes helyen megcáfolták, az egységes pártiak mégis kitartanak a mellett, hogy Daruváry lesz a külügyminiszter. Ma már azt is tudni vélik, hogy Bánffyt a kormány teljesen elejtette és semmi körülmények között sem küldi Parisba követnek. Az uj párisi követ állítólag Csáky gróf lesz. A magyarországi politikai élet mai mozzanatairól budapesti szerkesztőségünk következő telefonjelentései számolnak be: támogattam a szocialistákat, mert a szocialisták halálra ítélték a kisgazdákat. Gríeger Miklós (keresztény ellenzéki): Mindenekelőtt he kell jelentenem, hogy a földbirtok- refonm-szövetség megbízásából szólalok föl. Beszédem előtt azonban kérdést szeretnék intézni a kormányhoz. Az utóbbi napákban a külföld* lapokban erősen tartja magát az a hir, hogy a magyar állam nagy pénzügyi tranzakcióra készül, amelynek során az állami üzemeket te'jascn átadná vagy bénbeadná magánvállalatoknak. Kérdem, mi a kormány álláspontja ezzel szemben? Hajlandó-e nyilatkozni arról, hogy egy ilyen gigantikus vállakózás nem veszélyezteti-e Magyar- ország létérdekeit? Lapunk zárásakor az ülés tart. A belügyminiszter a rendfőrvényrő! Budapest, december 22. (Budapesti szerkesztőségünk telefoinjeliemése.) Ralcovszky Iván belügyminiszter a 8 órai Újság munkatársa előtt a rendtörvényjavaslatról ezeket jelentette ki: — A javaslat fejlődést jelent az eddigi állapotokkal szemben a közszabadság előnyére. Eddig ugyanis a közigazgatási hatóságok mindenkit internálhattok, aki szerintük aggályos vagy gyanús vo-ií. Ezzel szemben javaslatom nemcsak részletesen körülírja, hogy a közre ki tekinthető aggályosnak vagy gyanúsnak, de internálásra a közigazgatósági hatóságoknak csakis árdrágítókkal vagy közönséges bűncselekmények elkövetőivel szemben ad Jogot. A javaslat különben elsősorban politikai aggályok esetében rendőri felügyelet alá való helyezést enged meg. A közigazgatási hatóságok szerepe csak preventív intézkedésekben nyilvánul meg. A rendőri felügyelet alá helyezett egyén postája és telefonja ellenőrizhető, külföldre nem távozhat és a közigazgatási hatóság területét csakis engedélyivel hagyhatja el. Tekintettel arra, hogy politikailag gyanús, politikai mozgalomban nem vehet részt. Személyes szabadságában tehát senki sincs korlátozva, egyszerűen fokozottabb ellenőrzés alatt áll. A rendtörvény azért szükséges, mert a büntető törvénykönyv kritériumait ki lehet játszani. Hajlandó vagyok a törvény szövegezésének bizonyos módosítására,' esetleg a be- 1 emagyar á zások kikerülésére. A rendi örvényt nem képzelem örökéle fűnek. Érvénye megszűnik abban a pillanatban, amikor a btk.v. intézkedéseit olyképpen kibővítették, hogy a körmönfont izgatásnak utólagos üldözése a közigazgatási hatóságok által való előzetes eljárást fölöslegessé teszi. Társadalmi bojkottot hirdet Baros János a cseh ipar ellen Budapest, december 22. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése). A nemzetgyűlés tegnapi folytatólagos ülésén Baross János pártonkivíili folytatja beszédét: Vázolja a Cseh-Szlovákiában élő magyar kisebbség helyzetét. Cseh-Szlovákiában a földbirtokreformot Hodzsa Milán volt magyar képviselő, egy tiszíakezü, de kegyetlen politikus, intézi. Végcélja a milliós szlovenszkói magyarság szétdarabolása és a cseh légionáriusoknak Szlovenszkóra való betelepítése. A Rasin-féle pénzügyi politika tönkretette a szlovenszkói magyár és szlovák gyárakat. A magyar külpolitikát hibáztatja, hogy akkor, amikor Prágában a magyar kisiparosság halálharangját kongatják, a magyar kormány a csehekkel sfet kereskedelmi szerződést kötni. A gazdasági szerződés csak a cseh ipar érdeke. Társadalmi bojkottal lehet csak ellensúlyozni ezt. Ne vásároljunk csak szlovenszkói gyárosoktól árut. Majd az utódállamokban élő kisebbségek helyzetét vázolta és kijelentette, hogy elég volt a türelem politikájából. Vagy erőteljes politikát inau- gurál a kormány, vágj'- mi kimegyünk a nép közé és felvilágosítjuk arról, hogy ütött az utolsó óra. amikor megmenthetjük halálraítélt fajunkat Kifelé meg kell mutatnunk, hogy élünk és élni akarunk, befelé pedig elnézéssel kell lennünk egymás gyengéi iránt. Az indemnitást nem fogadja el. Zslrkay János egységespárti a zsidókérdésről beszél. Nem tűrhető — mondotta —hogy az ötszázaléknyi zsidóság rányomja bélyegét a magyar sajtóra, irodalomra, a színházra és a nyilvános élet minden ágára. A Magyarország elleni rágalomhadjáratot a zsidók folytatják. A mai ülés Budapest december 22. (Budapesti szerkesztőségünk telefon jelentése.) A nemzetgyűlés inai, a karácsonyi szünet előtti utolsó ülését háromnegyed tizenegykor nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. A képviselők padjai igen üresek voltak. Az egységes-párton még csak voltok néhá- nyan, az ellenzéki padokban azonban mindössze Grieger Miklós ült. Az elnök bejelentette, hogy Láng János Huszár-párti képviselő napirend előtti felszólalásra kért és kapott engechMyt. Láng János: Mindenekelőtt hangoztatni ki-! vártom, hogy nem vagyok ébredő. Evek óta. ii- j gyelem ezt a munkát, amely a két keresztény j vallásfelekezet: a katolikus és a református kő- \ zött a gyűlölködés mag vét hinti el. Csak néhány I nappal ezelőtt olvastam föl a Házban részlete- ! kei egy vallásgyafázó könyvből és ma ismét j ilyen üggyel kell lekötnöm a Ház figyelmét I Kénytelen vágyók szóvátermi azt az esetet, hogy I Debrecenben a Délmagyarországi utazók egy j matinéján a koníerancié keretében olyan gya- J lázó nyilatkozat hangzott el Szűz Máriáról, Magyarország védőszentjéről, amelyet én, mint keresztény ember nem ismételhetek meg. Ezt a hangot mindenkinek el kell ítélnie és mindenkinek meg kel! vetnie, aki cselekedte. Viclán István: Internálni kell. Láng János: Felhívom a kormányt arra, hogy ezt a hallatlan merényletet torolja meg és ne tűrje, hogy Magyarországon ilyesmik megtörténjenek. (Taps a Házban.) A napirend értelmében azután áttértek az indemnitási javaslat tárgyalására. Az első szónok Kuna P. András: Én már régen ébredő va- j gyök. Én már 1892-ben hangoztattam, hogy a ke- j resztényeknek, protestánsoknak és katolikusok- j n.ak egyaránt, össze kel! fogni a romboló irány- ! zat ellen. A destrukciót tanulással kell legyőzni, j A fajvédelemre szükség van, egyrészt a föld- birtokrefoTtn szempontjából, de szükség van rá a vallási türelmetlenségek miatt is. Drózdy azt állította rólam, hogy lelkes híve voltam a nép- köztársaságnak. ez nem igaz, mert én sohasem
