Prágai Magyar Hirlap, 1922. december (1. évfolyam, 130-153. szám)
1922-12-23 / 148. szám
Szombat, december 23. XTjAGAI^lAGMK/tlRTAP hasznos értékek érdekében egy bizonyos általános humanitást sürget, tehát a civilizáció mindig utilitarisztikus és internacionális. A kultúra ellenben egészen sajátos belső ideálás értékek kialakítására tör, tehát csak az igazán értékes és drága reá nézve, ami egészen sajátos, ami népi, nemzeti sajátosságok által van meghatározva; tehát a kultúra mindig idealisztikus és nacionális. A kultúra egy érték-fogalom, amely a „keíl“ parancsszavával áll velünk szemben, egy kategorikus imperatívusz, amely az egyesek és nemzetek leikéből a legmagasabb szellemi lehetőségeket van hivatva előhívni, amelyben megvalósul igazán és teljesen a nemzet lelkében élő minden értékes vonás. Egy nemzet legmagasabb rendű önfenntartása megy végbe az ő kultúrájában. A kultúrának ez az értéktam felfogása nem agresszív természetű. És pedig azért nem, mert a kulturális lehetőségeknek csak egy kis szelete minden kultúra, tehát a kultúra univerzalitása követeli és sürgeti, hogy minden nemzet kialakítsa és kiváltsa a maga kulturális lehetőségeit, mert minél többszínű a kultúra, minél sokfélébb, annál teljesebb, annál gazdagabb; tehát a sajátos nemzed kultúra elsődleges követelése mellett, az egyetemes kultúra gazdagsága érdekében követelnünk kell minden nemzeti kultúra kibontakozását/4 (Pászíortüz.) A kultúrának ilyen magas felfogása mellett, arról, hogy a nemzeti kultúra istá- polása, fejlesztése politikai ténykedés-e vagy sem: szó sem lehet fka valaki annak tartja, akkor sem napi vagy pártpolitika, hanem a szónak magasabb értelmében vett pohtSka, mely szerint minden lelki tevékenységnek megvan a maga politikája, azaz a nép, a nemzet összességére vonatkozó oldalaNem szabtad az egyházaiknak, lelkészeknek elvágni minden szálat mely őket a világhoz köti és igy izolálná magukat. „Az egyháznak nemcsak vallásos, de társadalmi missziója is vau." A behnissziát, a cura pastorálist a társadalmi bajokra is kiterjesztve keil gyakorolniok a lelkészeknek, hogy ne vághassák szemükbe többé azt, hogy az egyház neon törődik a hívek kulturális haladásával. Rójjuk le minden nap a magyar kultúra szolgálatában napszámunkat, lelkesem kitartással, önfeláldozóan. Megőrizve egy ezeréves kultúra eddig fölhalmozott k.in-(. cselt és kifejtve, folytonos előrehaladással, a faji erők legnemesebb értékeit: gazdagítaná fogjuk az emberiség közös vagyonát és csak emelni fogjuk annak az országnak szellemi és anyagi erejét, melynek ma polgárai vagyunk. Egyed Aladár. Cimo kormánya inog? Berlin, december 22. (Berlini szerkesztőségünk telefoni el entése.) A Cuno-kormány a nagyköveti konferencia legutóbbi jegyzéke ioilytásn rendkívül válságos helyzetbe jutott. A kormány ugyanis mindent elkövetett, hogy a nagyköveti konferencia követeléseit teljesítse, ennek dacára a nagyköveti konferneia j oly kívánságokkal lépett föl, amelyek teljesítése 3é óriási akadályok gördültek. (=0 Varsó, december 20. (Saját tudósitónktól.) Előbbi cikkeimben bő anyagot szolgáltattam már a lengyel sajtó nyilatkozatai alapján a lengyel-cseh viszony megvilágításához. Legyen szabad még néhány jellemző adattal szolgálni e tekintetben. A Krakóban megjelenő Rzeglad Wspól- ezesny cimü magas színvonalú havi folyóiratban igen értékes és tartalmas tanulmány jelent meg Dabrowski János dr. krakói egyetemi tanár tollából „Lengyelország és a jövendő háború4' cimen. A szerző Lengyelország sztratégiai helyzetével foglalkozik és részletesen boncolja az ország határainak hadászati jelentőségét s az egyes eshetőségeket a németekkel vagy oroszokkal való háború esetére. E tanulmányában természetesen kitér a déli lengyel határ jellemzésére és megbeszélésére is. Szerinte a déli határ jelenleg nincs közvetlenül veszélyeztetve. Mindamellett nagy fontosságot kell neki tulajdonítani, mert a déli határ végső bástyája Lengyelországnak kritikus pillanatokban úgy természeti kincseit, valamint stratégiai helyzetét illetően. A legcsekélyebb veszélyeztetése ennek a határnak katasztrofális csapássá válhatik. Meglepetések ebben a tekintetben nincsenek kizárva, még az esetben sem, ha a csehek lojálisán viselkednének és nem támogatnák a rutén mozgalmakat a lengyelek ellen. A másik eshetőség a szerző szerint az volna, hogy a magyarok, elkeseredve a francia érdekeket támogató államok politikája miatt, a németek pártjára állanának. Az oroszok és németek is arra fognak törekedni, hogy közvetlen összeköttetést létesítsenek egymás közt Csehországon keresztül, Lengyelország háta mögött. így körülzárnák azt teljesen. így tehát a cseh állam nemcsak, hogy nem ad semmi biztosítékot a déli lengyel határnak, de még inkább veszélyezteti azt. Ebből az következik, hogy meg kell nyerni valami módon Magyarországot a francia-lengyel szövetségnek, legalább is Lengyelország biztosítására. Magyarország megnyerését azonban a magyar-román kiegyezéssel kellene összekötni, mely enyhítené a mostani ellentéteket és lehetővé tenné az értékes együttműködést. Már az is nagy előny volna Romániára nézve, ha ez egyezmény csak azt biztosítaná, hogy Magyarország nem támadja meg Romániát, mert ez lehetővé tenné erői egy részének lengyel területen veló fölhasználását. Franciaország és Lengyelország közvetítése döntő szerepet játszhatnának itt. Lengyelországnak óvatos és messzete- kintö külpolitikára van szüksége s nem szabad megijednie sem az idegen, sem a saját előítéleteitől, végül pedig, nem bízva a na- piros biztosítékokban, hadseregét e nagy föladatok teljesítésére alkalmassá kell tennie még nagy áldozatok árán is. Mint megbízható helyről értesülök, Dabrowski tanár eme fejtegetései majdnem teljesen megfelelnek a lengyel katonai vezető körök nézeteinek. Már múltkori cikkemben említettem, hogy a cseh-szlovák kormányt idáig nem igen bántó Rzeczpospolita is éles cikkben lépett föl ellene a jávorinál kérdés miatt. Most újabban ismét hosszabb cikkben foglalkozik a cseheknek a sziléziai lengyeleket üldöző politikájával. Azt állítja, hogy a cseh-szlovák hatóságok meghamisították a népszámlálás adatait s úgy a lengyelek, mint a németek és magyarok számát leszorították. Azután fölpanaszolja, hogy el akarjak csehesiteni a sziléziai lengyeleket, üldözik őket, lehetetlenné teszik a lengyel iskolázást stb. Fölhívja a lengyel kormányt, hogy lépjen föl erélyesen a lengyel kisebbség érdekében e német mondás értelmében: „Dem Bit- tenden gibt mán nichts, dem Drohenden et- was, dem Gewaltigen alles." A lengyel-cseh viszonyt állandó feszültségben tartja a javorinai kérdés. December 6-án tartotta az Itteni „Országismertető Társulat" évi közgyűlését, mely kizárólag Javo- rinának volt szentelve. Osiecki képviselő politikai szempontból világította meg a kérdést s nem válogatta meg jelzőit, melyekkel Be- nes minisztert illette. Utána pedig Leniko- wicz krakói egyetemi tanár fejtegette Javo- rlna jelentőségét. A Prágai Magyar Hirlap karácsonyi száma. Prága, december 22. Holnap jelenik meg a karácsonyi ünnepekre készített számunk, mely kedves meglepetés lesz minden olvasóknak. A karácsonyi szám úgy terjedelem, mint tartalom tekintetében méltó lesz a Prágai Magyar Hírlap hivatásbeli reputációjához. A karácsonyi szám főlapján a napi eseményeken kívül több vezető politikusunktól közlünk cikkeket. Herczeg Ferenctöl egy eredeti tárcát, eredeti szlovenszkót és külföldi riportokat, irodalmi, művészeti és közgazdasági cikkeket, több tárcát és verset. A mellékletünk elme: Karácsony. Magyar írók a Prágai Magyar Hirlap olvasóinak. Ez a melléklet a mai magyar irodalom legjavát adja. Csupa irodaimilag fémjelzett névvel találkozunk a mellékleten, melynek fearta omjegyzékét itt adjuk: Fehér világ. Elbeszélés. Irta Bartóky József. Túl a Léthén. Vers. Irta Varga Gyula. II. Péter cár magyar nevelője. Történeti visszaemlékezés. Irta Takáís Sándor. Térén Josó meg az őrangyala. Elbeszélés. Irta Kosáryné Réz LoTa. Régen elzengtek Sappho napjai. Vers. Irta Babits Mihály. Zeusz, Horpasz, Rekomandó. Elbeszélés. Irta Szász Károly. Dunapartl kaiand. Elbeszélés. Irta Schöpllin Aladár. Az őrült* Elbeszélés. Irta Kosztolányi Dezső. Mint drága hangszert... Vers. Irta Ha- raszthy Lajos. Menekülés Szodomából. Elbeszélés. Irta Bán Ferenc. Találkozás a faluval. — A Prágai Magyar Hirlap eredeti tárcája. — Irta: Tamás Mihály. Elindultak ketten az állomásról az erdei ösvényen át, durcás, nehéz estbe indultak, az erdő vastag, fekete tömege hullott le rájuk, a lábuk meg-megbicsaklott, ahogy léptek. — Jó helyen járunk, apám? — Erre van tán az útja . . . — Amikor elmentünk, másfelé voft a vágás, úgy látom, uj utat tapodtat: azó;a. Az öreg rántott egyet a cákmóíkján, ami a hátán lógott alá. — Mindegy a‘, egyfelé visz a faluba... — Úgy a' bizony, a faluba . . . Vájjon mi lehet most ott? Ágat tört az öreg egy utszéli bokorról, azt suhogtatta. — Majd meglátod, ha odáig érsz. A fiatal most meg arra gondolt, hogy a vasútnál valami furcsát kiáltottak, amikor megállt a vonatjuk, olyant ő még nem hallott kiáltani sohase azelőtt. Hasonlított arra, amit a régi vasút őr kiáltott volt, de mégse volt egészen olyam — Hallotta apám, mit kiáltottak odakint? — Hallottam. — Oszt értette? Nyugtalanság szólt ki a fiú beszédéből, az apja feddve nyugtatta. t— Nem kell mindent érteni, akkor máskép' volt. most igy van . . . Mentek az erdő fekete utján, csizmájuk I sarka megcsússzam néha a nyirkos füvön. A fiatal beszélni szeretett volna, nem bírta a csöndet és a közeledést. — Van tán már hat esztendeje is, hogy elmentünk . . . nagy idő . . . Az öreg kután szólt. — Hét annak A fiú tűnődött. — Igaz bizony, hét. . . még jó, hogy együtt maradtunk, hogy apám a md trénünk- höz került Ingerült lett az öreg. — Fenét jó, maradhattam vóu otthon is, elég vén vótam hozzá . . . A fiú érezte, hogy az apjának van igaza, helybenhagyta. — Mán az igaz, eltanáltam vón magam is Szibériába. Ritkultak az erdő fái, hangos csöndje volt a fáknak, mintha a magányos halottvtir- rasztásuak. A fiú ért ki elsőnek a tisztásra, botjával mutatott előre. — Ott van la . . . — Igen, az a' . . . A fiatal szaladni szeretett volna, hátra nézett: nehezen lép-e az öreg. Az is sietni akart, de mégis visszatartotta a lábát, minek, nem olyan sürgős. — Jöjjön már szaporábban, apám. Az öreg egy kicsit derültebb volt már, olyan szorongós-rekedí volt a hangja. — Hét esztendő, meg egy perc, vagy kettő, az már nem számit, De azért gyorsabban kezdtek lépni mind | a ketten. A falu ott feketéllett előttük a Iapá-; • lyou, néhol apró sárga kockák villantak ki1 | az éjszakába. Viíágs volt az első ház is a falu szélén. — Úgy látom, Jnlcsa néném még fent- virraszt. Az öreg elmosolyodott, fanyar, nyikor- gós rándulássol. — Nem meri koótni a lámpát, mer' fél, hogy éocaka lesz. . . A fiú is nevetett, jól esett neki a maga hangja. — Hát éppen már nem lenne olyan korán neki. Feltörtek a sze'kérutra, rekedt zörgéssel jött mögöttük egy megkésett szekér. Félreálltak, engedték, hogy előre menjen, rákő- szöntöttek. A lovak kocsisa rájuk nézett, megbökte a kalapját, nem szólt vissza. — Ejgye be más divat járja most errefelé, apám. Az apa nem ügyelt rá, lépett előre dongó, kemény járással. Kimeredt szemmel bámulta a falut, a hájak fekete tömege kavardó folttá futott össze szemébeu ... Ahogy közeledett, úgy esett neki, mintha minden méternél egy-egy kilót tettek volna a mellére. —- Menjünk be tán először Julosa né- némhez tudakozódni, jó, ha az ember rákészül egy kicsit. Az öreg rábólintott — Úgy gondoltam én is. Amikor beléptek az alacsony tornácaj- tón. a kiszáradt vén asszony nagy gonddal Anekdoták és feljegyzések Liszt Ferencről. Irta Papp Viktor. A kisasszony. Elbeszélés. Irta Surányi MiklósMária. Kis dráma. Irta Szentgyörgyi Ferenc. Müvészsors. Mai helyzetkép. Irta Farkas Zoltán. Szendrey Júlia. Részlet RiedI Frigyesnek a Ki s faludy-társaság kiadásában legközelebb megjelenő posthumus müvéből. Karácsonyest idegenben. Elbeszélés. Irta Farkass Jenő. Az égő házból. Elbeszélés. Irta Ter- sánszky Jenő. A magyar sport a forradalmak után. Irta W. H. G. Leánynézőben. Elbeszélés. Irta Zilahy Lajos. Vas-korban élünk: nincs mit menteni. Vers. Irta Szabó Lőrinc. Budapest, a boxoló város. Pesti riport. A mellékleten vannak szétszórva Pé- rely Imre kiváló rajzolómüvészünk eredeti rajzai a magyar irodalom és művészet kiválóiról. A „Magyar fejek" között van Rákosi Jenő, Herczeg Ferenc, Fraknói Vilmos, Gárdonyi Géza, Dohnányi Ernő, Móricz Zsigmond, Rippl-Rónai József, Rákosi Viktor. A legújabb keletű, a legfrissebb arcvonások azokról, akik méltó vezérei a mai magyar irodalmi és művészeti é’étnek. A Prágai Magyar Hirlap a karácsonyi mellékleten gyermekeinknek is ád elsőrangú szórakoztatót. A gyermekmellékletbe Babits Mihály irt Az Erdő megváltása cimen nagyon kedves legendát, Kelemen Andor és Kelemen Anda verseket és mesét, amelyet művészi rajzok elevenítenek. Az olasz-iugoszláv szerződés veszélyben van. Belgrád, december 21. A Tribuna római értesülése szerint az olasz kormánynak az a szándéka, hogy elejti a rapallói szerződést, ha a belgrádi kormány azt a népszövetség- 1 nél notifikáltatná, mert Olaszország az S. H. S.-kírályság ilyetén való magatartásában bizalmatlanságot látna Mussolini ama Ígéretével szemben, hogy ő (Mussolini) a szerződést végrehajtja. A kvirináinak ezt az álláspontját az itteni olasz követ tudomására Hozta a belgrádi kormánynak. Mussolini környezetéből eredő más információk szerint Olaszország a rapallói szerződés noiií/ká- íása esetén ki fog lépni a népszövetségből. A lap megjegyzi, hogy ezek a hiresztelések nem szavahihetők, mert nem lehet föltételezni egy kulturáltamról, hogy megkötött szerződéseket még azoknak életbeléptetése előtt elvetne. Megegyezés; a cseh-szlovák—olasz gazdasági tárgyaláson. Becs, december 22. (Bécsi szerkesztőségünk telefonjelentése.) Triesztből érkező hírek szerint az olasz—cseh-szlovák gazdasági tárgyalásokon három pontra vonatkozóan megegyzést létesítettek. Az első pont a raktárbérek leszállításáról, a második az adriai tarifa szabályozásáról, a harmadik pedig közvetlen vonatjáratok beállításáról intézkedik. tette vissza a reteszt az ajtóra. Azután megállt, végig nézett rajok, a szeme pislogott egy keveset, lassú, e'lváltozatlan hangon szólalt meg, mint a kijátszott barim órúka, akinek csak egy sípja maradt meg épnek. Hát kendtek azok? . . . Egyszerre szólalt meg a két ember. — Mink vónánk. Leültek, ki hova tudott, az öreg ember a térdére tette a kalapját, kétszer végig simította, a fia várt, nem akart addig szólni, amig az apja nem kezdi. Találkozásom a faluval. Az asszony kezdte. — Jól oda voltak kentek, már azt hittük, vissza se jönnek. Az öreg ember csendes volt. — Minden eljön egyszer, ez is eljött . . . Azután felemelte a fejét, a gerendákat nézte, meg a tüzet, ami a szegletben zsarátnokon. Hosszan, szótlanul az öreg asszonyra nézett. Az asszony keresztbe tette két kezefejét az ölében, elnézett az ember feje felett — Meghótt . . . Az ember feje lecsukott, két keze lehullott a térgye mellett. Hát e‘ már nincs meg: az asszony. — .... kapálni ment ki a fődre, oszt felhütötte a viz. Felnézett megint az asszonyra, az megint értett a nézéséből. — Az árendás vette meg, sok vót a kőcscség a betegre, meg kereset se vót, élni meg keHett ... * Ego Kraltól professzor a cseh—lengyel viszonyról. A cseh-szlovákiai lengyelek helyzete. — A javorinai kérdés és a lengyelek.
