Prágai Magyar Hirlap, 1922. november (1. évfolyam, 119-129. szám)

1922-11-19 / 120. szám

Vasárnap, november 19.

¥«»¥<éí»8§ sxerwexif©«Iiiel«

€i mogvor imscisgirál*

Nem alakul meg- a fascisták parlamenti klubja. — Nincs kormánybuktató célja a fascistáknak. — Friedrich István nyilatkozata a Prágai Magyar

Hírlap részére.

Budapest, no ember J8.

(Saját tudósítónk teletonjelentése.) A magyarországi politikai élet előterében a magyar fascisták szerezkedése áll. A sajtó hetek óta nap-nap mellett foglalkozik a ías- cista mozgalommal és tekintettel annak titokzatosságáról szóló hirekre, igen sok ellenőrizhetetlen mende-monda kelt szárnyra. A Prágai Magyar fiirlap munkatársa fölkereste Friedrich István nemzetgyűlési képviselőt, akit a budapesti sajtó csaknem egyértelműen, mint a fascista mozgalom vezéréi tüntet fel, hogy tőle felvilágosítást kapjon a magyar fascista szervezkedésről és a fascis- mus céljairól. Friedrich István lekötelező szi- vessséggel állott munkatársunk rendelkezésére és az eléje terjesztett kérdésekre a következő választ adta:

A magyar íascismust illetően óriási tájékozatlanság uralkodik nemcsak a külföldön, hanem itthon a kormány körében is. A budapesti sajtó és a magyar kormány tájékozatlansága, amennyiben ezt tényleg tájékozatlanságnak lehet nevezni, nem keltett bennünk csalódást. A kormány gyanús szemmel nézi a mozgalmat, amelyet a legitimisták megmozdulásának tekint, holott a magyar fascismus alapgondolata az érzelmileg két részre szakadt közös gondolkodású magyarok egybeforrasztása. A legitizmus gondolatát azért vetették bele ebbe a kérdésbe, hogy ezzel éket verjenek a legitimista és szabadkirályvákisztó keresztény társadalom szervezetei közé.

— Ez éppen olyan hazugság, mint az az állítás, amellyel engem akarnak a magyar fascismus vezérének megtenni, hogjr ezzei a mozgalom jelentőségét kisebbítsék. Az egész mozgalomról, mint az én párthiveim egye- gyesüléséről beszélnek, holott köztudomású,' hogy a íascizmtis közkatonái, közöttük én is, nem egy párt tagjainak a sorából rekrutá- lódtak össze, hanem maga a mogalom is felül áll minden pártkereten.

— A rendőrségnek nemcsak joga, hanem kötelessége is, hogy a fascismus kérdésében információkat szerezzen és ezzel nemcsak én, hanem a tábor "többi tagja is azonosítja magát. Azt hiszem, hogy a rendőrség meggyőződhetett arról, hogy itt nem utcai fegyveres bandákról van szó, hanem tisztességes és becsületes szövetségről, amely mindenkori kormánytól függetlenül a keresztény nemzeti irányzat támogatását tűzte ki maga elé. A fascista tábor nem hajlandó a kormányra támaszkodni, de nem is hajlandó privilegizált és a kormány meleg barátságát élvező szervezetié alakulni.

— Szívesen látjuk az államhatalom ellenőrzését. Hajlandók vagyunk esetleg egyesületté is átalakulni, ha a kormánnyal szemben függetlenek tudunk maradni, lyen szervezkedésbe szívesen belemegy a tábor. A

fascista tábor természetesen barátságos viszonyt óhajt fentartani a parlament és a főváros intranznngens keresztény elemeivel is anélkül, hogy a mai kormányzat politikájával szemben vállalná a felelősséget.

— A rendőrségen a fascista tábor megbízásából kijelentettem, hogy a táborba való fölvétel a legnagyobb óvatossággal történik és teljes lehetetlenség, hogy a szervezetbe olyan egyének kerüljenek be, akik utcai verekedések, vagy egyéni akciók utján szégyent hozhatnának arra. A fascista tábor nem szenyezi be magát oda nem való elemekkel..

— A liberális sajtó már túl van az első percek izgalmain és miután belátja, hogy a magyar fasciónak ilyen óriási talaja van, az első kábulat narkózisából fölocsudva ma átcsap taktikájával és azt Írja, hogy a szervezetnek csak néhány száz tagja van, hogy a iasciót politikai körökben már nem veszik komolyan s hogy a fascisták .már szétrebbentek stb. Ezekkel a hírekkel szemben a kormánytámogatóvá átvedlett orgánumokat még kellemetlen csalódás fogja érni. A magyar fascisták nem fognak szétrebbeni, még ha ezek a liberális sajtóorgánumok megpukkadnak is.

— Az én vezérségemröl is csak azért hazudnak össze-vissza, mert azt hiszik, hogy ezzel hátulról el tudják gáncsolni a szervez- kedéstf Még azt is szükségesnek látják kiemelni, hogy a tábor vezetésére Gömbös Gyula alkalmasabb lenne mint én. Azt hiszik, hogy mi majd ezen össze fogunk veszni. Ennek a hülye uszításnak az ideje lejárt. Ezzel nem fognak tudni megölni bennünket. Sohasem volt szó arról, hogy ki legyen a magyar fascista tábor vezére, mert vezérre a tábornak sajátos szervezeténél fogva nincs is szüksége.

— Arról is írnak, hogy a fascizmust a nemzetgyűlésen ki fogjuk robbantani. Erről egy szó sem esett közöttünk. Ezek a hirek úgy tűnnek föl előttem, mint egy* rossz álom. Várisik meg tehát a nyolc órai vonatot.

(s. 1.)

Pioncaré beharangozza a brüsszeli konferenciát.

Prága, november 18.

A német kormányválság pillanatnyilag háttérbe szorította a jóvátéteíi kérdést, melynek megoldásán már annyi konferencia fáradozott s amelynek elintézése a legközelebb összehívandó brüsszeli konferenciára vár. A konferencia előmunkálatai folynak és a jóvá- tételi fizetések kötelezettségének megrögzött fanatikusa, Poíncaré szükségesnek tartotta, hogy jóval a konferencia megkezdése előtt kifejtse a jóvátéteíi kérdésről politikai nézeteit s ezzel meghangolja a brüsszeli konferencia orkeszterét. Pénteken beszédet mondott a francia kamarában, amely beszéd Poíncaré régi szólamainak fölrnelegitése s hangsulyo- zásia annak, hogy Németország maga okozta a mai krízist, hogy manőverszerüen érték- telenitette el a márkát és szándékosan bújik ki a fizetések kötelezettsége alól. Hangsúlyozta, hogy Franciaország a móratóriumot zálogok nélkül nem engedélyezheti és hogy a német pénzügyek ellenőrzése tekintetében bizonyos kényszereszközöket kell majd alkalmazni. Poíncaré beszéde elöreveti árnyékát annak, hogjr a brüsszeli konferencián Franciaország az eddigi megrögzött álláspontot fogja képviselni, amely álláspont serrrmi- esetre sem alkalmas arra, hogy a jóvátéteíi kérdés békés megoldását megteremtse.

A jóvátéteíi bizottság- tegnapi ülése,

Páris, november 17. (Havas.) A jóvátétel! bizottság délelőtti ülésén folyó ügyekei intézett el. Délutáni ülésében vizsgálat tár gyáva tette a német kormány részéről benyújtott és az 1923. évi természetbeni száll! tások programjában fölvett faszállitások mérséklésére vonatkozó kérelmet. A szénszállításokra vonatkozóan a következő ülésen fog tárgyalásokat folytatni a bizottság.

*

Paris, november 18. A jóvátéteíi bizottság tegnapi ülésén úgy határozott, hogy bevárja az uj német kormány megalakulását s csak azután fog további tárgyalásokat folytatni.

Fel@$ztefjilf ii lémet birodalmi ütpfllM

BerHn, november 18. Lapzáráskor teleío- nália tudósítónk: Cmto a pártvezérekkel folytatott tanácskozásai után levelet intézett Ebért birodalmi elnökhöz, amelyben bejeieultetíe, hogy a kormányalakításra vonatkozó megbízatását visszaadja, mert, bár valamennyi párt elfogadja a kormáiiyprograimnjának alapjául a jóvátétel jegyzéket, minden párt ragaszkodik ahhoz, hogy bizonyos személyek részt vegyenek a kabinetben s az egyes pártok a más pártok jelöltje! ellen kifogást emelnek. Az elnök délután magához kérette Cunot, aki azt ajánlotta az elnöknek, hogy egy pártok fölött álló kabinet alakításával oldja meg a helyzetet Ébert elnök délután négy óra utpn fogadta Miiller Herma-mit. a

szociáldemoWata-párt vezérét Politika? köbökben nem tartják valószínűnek, hogy Müll&r mint dezlgnált miniszterelnök távozna az elnöktől. A kabinetafaklíás meghiúsulásának h’rére a valuták emelkedtek. A dollár elérte a 7000 márkás árfolyamot.

*

BerHn, november 18. A késő esti órákban tudósítónk arról értesül, hogy a birodalmi elnök megbízta Cunót, hogy egy pártokon felül álló kormányt alakítson. Az esetben, ha ez a kísérlet nem sikerül, alig marad más hátra, mint a birodalmi gyűlés feloszlatása.

j£%t fptaxueet eröscfefi fessef.

ahol a már említett kerületek részére négy vegyes összetételű vállalat működik: a Nyu- got-Morva villamossági rt., az Észak-Morva villamossági rt., a Közép-Morva villamossági rí. Prerauban és a Morva-sziléziai villamos- sági rt. Osztrauban. Az utóbbi időben azonban különösen a kisgazdák részéről élénk mozgalom válik érezhetővé, amely ezeknek a társaságoknak monopolisztikus helyzete ellen irányul.

Csehországban még csak nagyon keveset venni észre a rendszeres villamosításból. Ebben az országrészben, különösen a német határterületeken, az egyesületeknek egész sora működik, amelyek részint állami, illetve országos támogatással, részint anélkül dolgozik. Emellett elsősorban Kaaden városát kell fölemlíteni, ahol a város nyolc határos járás lakosságával együtt bele kezdett egy nagy vizierőmii kiépítéséhez. Ennek az a rendeltetése. hogy egy negyed millió lakossággal bíró országrészt villamoserővel ellásson.

Délcsehországban Hoheníurtban van egy vizierőmü, amely 12.000 lóerővel ezidősze- rint a köztársaság legnagyobb vizierőmüve. Ez a mü természetesen főképen ipari céloknak szolgál, de a szomszédos területek lakosságát is ellátja árammai. Nagy vizierőköz- pontok vannak Türmitzben, Aussig mellett (körülbelül 40.000 lóerő) és Engelbergben, Reichenberg mellett (építkezés folyamatban, körülbelül 35000 lóerő). Északcsehország meglehetős kiterjedt területeit a szomszédos Szászországból és Poroszsziléziából látják el árammal, amely ezidőszerint lényegesen olcsóbb, mint £ honi müvek villamos árama.

Az ország középpontjában a vegyes ösz- szeíéíelü vállalkozások egész sora működik, amelyek elsősorban az ország alföldjének villamosításával foglalkoznak és az utóbbi években széles kiterjedésű területeket kap-' csoltak villamos müveikhez. Ilyenek: a Középeseit villamosmüvek rt. Prágában, a Déi- eseh viltemosmüvek rt. Budweisban, a Kö- niggraetzi villamossági egyesület és a Kö- zépsőelba villamossági egyesület Kolinban.

Meglehetős mostohán bántak ebben az irányban eddig Szlovenszkóval. Távolabbi kerületek áramellátására szolgáló említésre méltó társaságok ezen a területen a Közép- szlovenszkói villamosmüvek rt. Besztercebányán és a Nyugatsz!ovenszkói villamossági rt. Pozsonyban. Szlovenszkó gazdag vizierői jóformán kivétel nélkül még várnak a feltárásukra. Mindenesetre meg kell említeni, hogy Szlovenszkó legnagyobb részében csekély ipari fejlettsége folytán a racionális villamosításra ezidőszerint kevésbbé látszik alkalmasnak, jobban mondva, Szlovenszkó villamosításának keresztülvitele esetén hosz- szabb időre pénzügyi veszteségekkel kellene •számolni. Megdönthetetlen tapasztalati tény, hogy... a racionális villamosítás alapjait gyáripari vállalatoknak árammal váló ellátásában kell keresni, holott tisztán mezőgazdasági áramfogyasztók tehertételt jelentenek, mivel a vezetékek építésének költségei nem állanak arányban az áramfogyasztáshoz.

Jg arrsex&Taear f»W3fcCM«pg‘sstm&i£i « íbbS

Balog Gergely, a nagyevő.

— A Prágai Magyar Hírlap ereded tárcája. — Irta: Nyáry Andor.

Balog Gergely arról volt nevezetes a falujában, hogy egy ütő helyében megevett egy kövér ludat, de akkor még jól sem lakott.

így volt-e, nem igy volt-e? Beszélik. Mivel pedig a haraszt se zörög, ha nem fuj a szél, a kis kutya se vonit, ha a lábára nem lépnek, ezenképpen Balog Gergely meséjének is kell valamelyes alapjának lenni, különben nem beszélnének róla:

Igaz, hogy Pintér György váltig állítja, hogy ő látta, mikor a fehérvári vásáron megevett egy süldő malacot. De az régen volt, aztán — az igazat megvallva — Pintér György gyakran hajtogatja a kulacsot, hát nem minden szava hiteles. Meg aztán a szőlővétel miatt haragot is tart Gergely iránt, amiért Balog Gergely kommendálása folytán a kelleténél ötszáz pengővel többet adott érte Akár a Dunába dobta volna a pénzt. így aztán nagy a valószínűsége, hogy Gergelyről csak azért beszél, hogy az ötszáz pengőért bosszút álljon rajta.

Hűt majd meglátjuk, hogy mi igaz a dologból. Mert hiszen Balog Gergely becsülete bánja, ha mindenféle kósza híresztelés a nevén szárad . . .

Gergely gazda gondolt egyet, kezébe vette a íurkósbotot, aztán beszólt az első szobába, ahol a felesége ^ virágos bögréket rakosgatta a szekrény tetejére:

— Eemék a malacér. Ideje má, hogy haza hozzam. Délre itthun leszek.

Aztán elindult.

Még a szenígyörgynapi vásáron megalkudott a malacra. Két pengővel le is fogla- lózta. Mivel azonban neki, magának is sok cipelnivalója volt, meg az asszonynak is, úgy egyezkedtek meg Kovács Ambrussal, a malac gazdájával, hog: a malacért majd pár nap múlva elmegy és hazaviszi.

Hát most elindult a szomszéd faluba a malacért.

Kovács Ambruséknál azon a napon nagy sürgés-forgás volt. Füstölt a kémény, Totyogott a fazék, a Vica leány ki-kiszaladt az utcára és elnézett a templom felé, hogy jönnek-e már.

Mert Kerekes Tamás erre a napra Ígérte, hogy asszonyával, meg az öreg Petrencés József bácsival elmennek leánynézőbe a Vica irányában.

Kerekes Tamásné igen rátartós asszony volt, vigyázni kellett, hogy a vendéglátás körül valami baj ne essék. Még a kézfogó bánná meg.

Kovács Ambrnsné ki is tett magáért. A vendégek tiszteletére akkora sonkát főzött, hogy alig fért bele a nagy fazékba. Lehetett öt kiló.

— Nó, erre a leánynézők meg is nyalják a szájuk szélit!

Balog Gergely szaporán kopogott a fur- kó.sbottal, a patak hidra kanyarodott, hogy közelebb érjen.

A: sonka illata kiszállt az utcára, gyönyörű illattal töltötte be a levegőt.

Balog Gergely felkapta a fejét, szoglá- szotí, mint a vadászó vizsla.

— Ejnye, de fajin szag! — csillant fel a szeme. — Valahun sunkát főznek.

Akkorát nyelt, hogy az ádámcsutkája majd. leszaladt a torkán és tovább ballagott Kovácsék felé.

Kovácstié a fazékból éppen akkor vette ki a sonkát, mikor Balog Gergely becsapta maga mögött a kapuajtót. A csattanásra ösz- szerezzení:

— Gyünnek!

Vica leány kidugta a fejét a konyhaajtón, de nyomban kedvtelenül visszahúzódott:

— Az az ember gyiin, aki a malacot megvette.

—- Balog Gergely?

— Az.

• — Nó, az is jókó gyün! — Kellemetlen- kett Kovácsné. Fújta vóna föl a malacát. Éppen máma.

Azonban Balog Gergely is megérkezett az ajtó elé:

— Aggy Isten! — köszönt nagy vidámsággal. Aztán hozzátette:

— Jó munkát!

— Köszönjük, — felelt Kovácsné s a sonkát a tálba tette, aztán ránézett az emberre:

—. A malacér gyiitt?

■— Azér gyüttem vóna -- kezdte a szót Balog Gergely, de hirtelen elakadt a szava. Meglátta a tálban a mosolygósra főtt sonkát.

Még a szeme- is kikerekedett. Menten elfelejtette a malacot, csak a sonkát látta:--- Aszondom! — bólintott nagy megki- vánással. — Ebbiil a sonkából még a király is megebédülhetne!

Kovácsné jólelkü asszony volt. Nem sajnálta a vendégtől az ételt, rámosolygott Balog Gergelyre, aztán megkérdezte:

— Tán megkívánta kee?

Balog Gergely a jó kilátásra feltolta homlokára a kalapját:

— Nem vetettem meg sohase.

Kovács Ambrusné jóizüet nevetett:

— Hát kóstuja meg kee, ha megkívánta. Nem venném a leíkemre, ha belebetegenne.

A tálai bevitte a szobába, letette az asztalra, a kenyeret melléje tette, aztán visz- szament a konyhába és tovább sürgött- íorgott.

Balog Gergely letilt az asztal mellé vágott a kenyérből egy jókora darabot, aztán a sonkából is, aztán hozzáfogott az evéshez. Evett, aztán megint vágott, aztán megint evett, aztán megint vágott.

A nagy munkában Kovácsné egészen megfeledkezett a vendégéről.

Félóra telhetett, mikor Vica leány valamiféle bögréért bement a szobába, ahol Gergely gazda ugyancsak tömte magába a sonkái.

Mikor meglátta, kicsibe múlt, hogy hányát nem esett. A sonkának már csak a fele volt a tálban.

— Idesanyám! — súgta magánkívül, mikor a konyháig visszaszaladt. A tnala-