Prágai Magyar Hirlap, 1922. november (1. évfolyam, 119-129. szám)
1922-11-28 / 127. szám
4 Talán ez volt az oka, hogy a pártvezéreket már nem teli Ház hallgatta. Pedig a szo- ciálista Brettscheid ügyesen és érdekesen tud beszélni, a centrumvezér Marx mindig kész szónoki párbeszédekre még a kommunistákkal is, a néppárti Stresemann ma a legjobb szónoka a Reichstagnak és az öreg Le- debur, bár több mint hetven esztendős, még mindig fölveszi temperamentura dolgában a harcot a legfiatalabb párthívével. Hiába minden, minden beszédnél nagyobb szenzáció volt, amikor Stinnes egyszerre megielent a miniszteri pad magaslatán, ott megállóit egy pillanatra és kezet fogott a kancellárral. Stinnes a miniszteri pad ily veszedelmes közelségében! Még jó, hogy az elnök nem vette észre, talán leintette volna őt az uj hatalmasok mellől. Két érdekes dolog mégis megmarad a nagy vitából az emlékezetben. Az egyik a polgári pártok állásfoglalása az ipar és kereskedelem hatalmasai —* ellen, akik az utolsó esztendőkben a világ minden kincséért sem vállalkoztak a kormány vezető állásaira. Minden kancellár eddig csak kosarat kapott tőlük, kezdve Scheiden n és végezve Cunon. Kinek sem volt kv. - jól jövedelmező állásait a miniszteri gondokkal fölcserélni. Pedig hogy hívták őket, mily nagy reményekkel várta a németség politikai próbálkozásukat és mily jó hatással lett volna a külföldön, munkában látni a hivatottakat. Most végre belátták a vezető körök, hogy elég volt a kosárból. A politikusoknak meg kell próbálkozniok úgy, ahogy vannak, a nemzet útját a nagy bajokból egy jobb jövendő felé egyengetni. Persze Cuno itt is kivétel. Talán nagyobb is lesz a sikere. A másik — a közélelmezési miniszter, a bonni Müller esete. A respublikában eddig a Müllereknek kétségkívül nagy szerepük és nagy szerencséjük volt. Müller Ágost volt az első szociálista, aki államtitkári állást kapott, Müller Hermann már kancellár volt és most Müller Vilmos rövid harminchat órán keresztül a miniszteri padokon ült. A jó ég tudja, hogy kiért és miért hozták ezt a Müllert Berlinbe, aki szalonkocsiban jött és most mint egyszerű utas hagyja el a fővárost. Kétségkívül igaz, hogy Müller — miniszter a rajnai politikai mozgalmakban nem volt mindig republikánus és centralista. És még bizonyosabb, hogy német földön még egy sereg Müllert találnak, akinek hasonló, avagy több jogosultsága volna a közélelmezési tárcára, mint á bonni Müllernek. De így vagy úgy, kihalászni nem volt nehéz az uj embert, de tény, hogy hiba volt Berlinbe meghívni és igy az uj kormány tekintélyén az első csorbát ejteni. Stresemann nagyon jót kívánt Cu- nonak és társainak, amikor azt az óhaját fejezte ki, hogy mentül előbb felejtsék el Müller urat, aki immár megtört reményekkel útban van szükebb hazája felé ... Azután jött a szavazás, nem névszerinti, hanem egyszerű fölállással, ily nagy többsége még egy kormánynak sem volt. Csak a két tucat kommunista maradt ülve, a többi mind helyeselte Cuno programját. Veszedelmesen nagy többség, suttogta valaki a hátam mögött. Valóban az, mert e többség nagyobbik fele, a szocialista tábor, izzó gyűlölettel nézi, mint próbálják a többiek, a tisztán polgáriak, Németország sorsát jobbra fordítani. És jaj nekik, ha sikerül a kisérlet. Mert e pártoktól széttöredezett országban, amint sok más államban, a pártérdek az első a világon. Minden más, ha még üdvöt hajt is, csak a szükséges rossz, amit el kell fojtani erőszakkal, intrikával, gyűlölködéssel... a haza szent nevében __ V. * A német kormány és a márka stabilizálása. Berlin, november 27. (Saját tudósítónktól). A Cuno-kormány első feladata a márka stabilizálása. Az erre vonatkozó tárgyalások már megkezdődtek, de a kabinetnek e kérdésben nincs egységes fölfogása. Tekintettel arra, hogy a jóvátétel] bizottság előtt Németországnak meg kell mutatnia azt, hogy kész az önsegély eszközeit alkalmazni, mert a jóvátételi bizottság ragaszkodik ahhoz, hogy Németország a stabilizálás érdekében akciót kezdeményezzen, a közeli napokban várható a kormány egységes állásponjának megteremtése. Jól informált körökben úgy tudják, hogy a jóvátételi bizottság válasza nem lesz kedvező Németországra nézve. I sinus 1EIE11HM Ili) | | Prága II, Sraecky 22. | 0 Elsőrangú konyha. Legjobb sörök * 9? és elsőrangú borok. — Komplett w ebédek már 8-10 Kc-ért. '“S 5 14 bérletjegy 100 Kd. 1 Wífc&UBdsr H?«5K,»esnic vemléylös. jg 'fi a Goldenes Kreuiel volt ffípineére. ^ cflK^c*a<aio»a<4K*<3 c*csa<*cicK3cW Kedd, november 2& Kelet felé fordul o prágai Uülpolitihe szekere A cseh féltékenység Jugoszlávia túlsúlyával szemben. Prága, november 27. A Píazsky Vecernik a balkánszövetség felelevenítéséről szóló hírekkel kapcsolatosan azt írja, hogy a cseh-szlovák külpolitika változiás előtt áll. Eddig ugyanis gyakorlati célokat követett és pedig első célja volt a békeszerződések megváltoztatásának megakadályozása s a Magyarország részéről várható támadás esetére védelmi blokk létesítése. De alighogy közzétették a cseh-szlovák—jugoszláv szerződés szövegét, egy uj blokk tűnt fel a láthatáron: a régi balkánszövetség. Ennek a szövetségnek a felelevenítésére a sévresi béke- szerződés megváltoztatása kéuyszeritette a balkánállamokat. A törökök mint győztesek mentek Lausanneba és az antant kénytelen többet adni a törököknek, mint amennyit a balkánállamok hajlandók s ezért akarnak külön politikát követni. Ha ilyen körülmények között Görögországot és Bulgáriát bevonják a kisantantba, a kisantant szerkezetén nagy változást fog eredményezni. Cseh-Szlovákia ugyanis sokat fog veszíteni jelentőségéből és Nincsics alighanem átveszi Beiies dr. szerepét. A tervet, mivel szláv államokról van szó, örömmel kell fogadnunk, bár ez érzékenyen érintené törökországi kereskedelmi érdekeinket. Jugoszlávia és Bulgária ugyanis tengeri úthoz jut. Benes külügyminiszter jelenleg Parisban időzik s még nem nyilatkozott a kisantant kibővítésének tervéről. A Prazsky Vecernik szerint a tervvel együtt felmerül talán annak a szükségessége is, hogy eltávolodjunk a nyugattól s kelet felé, főképpeii pedig Lengyelország felé forduljunk, mert csakis ily módon lehelne a jugoszlávok túlsúlyát elensulyozni. Az uj zsupánok. A minisztertanács szombati ülésén elhatározta, hogy a szlovenszkói nagymegverendelettel kapcsolatban a nagy- zsupáni állások betöltéséről a következő javaslatokat fogja tenni a köztársaság elnökének. Nyiírai nagyzsuppánnak a minisztertanács S z 1 á v i k György dr.-t, a Srobár-féle kisgazdapárt főtitkárát, zólyomi nagyzsupánnak Ország József dr. zólyomi zsupánt, tátraaljai nagyzsupánnak Jeszenszky János dr. gömöri zsupánt és turóci nagyzsu- pánnak Sz e k á c s János dr. kassai ügyvédet ajánlja. A pozsonyi és kassai nagyzsupánokat már tudvalévőén kinevezték Bella Methód dr. és R urnán János dr. személyében. Pivkó árvái zsupánból közjegyző lesz. Hasonlóan közjegyzői állást kap. Folton ann komáromi és Jánoska nógrádi zsupán. Dula turóci zsupán orvosi prakszist fog folytatni. Bella trencséni zsupán, Stefaniik dr. nyitrai helyettes zsupán és Mares barsmegyei zsupánhelyettes távozik az állásából. Kramár a fasizmusról. Egy megzavart ülés. — Mi lesz, ha a cseh pártok többsége elvész? Prága, november 27. A politikai körúton járó Kramárt vasárnap kellemetlen meglepetés érte Ungarisch- Hradischban. Az ottani nemzeti demokrata párt ugyanis a Vigadó nagytermébe népgyü- lést hivott egybe, amelynek főszónokául Kra- már dr. volt bejelentve. Kramár meg is jelent a népgyülésen, de a nagy számban felvonult cseh nemzeti szocialisták, szociáMemokraták és kommunisták nem engedték szóhoz jutni. Egy órai hasztalan kísérletezés után a nemzeti demokratáik a kaszinóban gyülekeztek össze és Kramár itt végül megtarthatta beszédét. Beszédében Kramár a leghatározottabban elitélte az egységes munkásíront megalakítása érdekében inditott mozgalmat. Majd részletesen kitért a fascizmusra. Utalt Smeralnak Moszkvában tett ama kijelentésére, hogy a jövőben nem lesz a cseh parlamentben cseh többség és kijelentette, hogy ez már régi gondja a cseheknek. Mi következnék be akkor, ha a választások után nem lehetne cseh többséget alkotni s úgy a polgári, mint a cseh szocialista pártoknak kegyelemért kellene könyörögniük a németeknél? Ez olyan megaláztatás lenne, hogy Kramár nem tudja elképzelni, hogy ebben az esetben ne mozduljon meg az egész nemzet, ö a maga részéről nem fél a Egoizmustól mindaddig, mig valamennyi osztály a cseh nemzet egysége érdekében működik. De ha arra kerülne a sor — mondotta —, hogy újból fel kellene szabadítani hazánkat a belső ellenségeitől, akkor a nép Prága, november 21. A brüsszeli konferencia ügye egészen kétségessé vált. Morgannak Amerikába történt visszautazása és a belga minisztereknek csalódott hazatérése mind arra mutatnak, hogy Poincaré makacsul ragaszkodik jóvátételi programjához és ezzel kétségessé teszi azt, hogy Brüsszelben eredményeket lehessen elérni. Poincaré, úgy látszik, teljesen izoláltan áll a jóvátétel kérdésében, mert egy párisi jelentésünk szerint Mussolini hozzájárult ugyan a francia jóvátételi politikához, de ezt a hozzájárulását a német fizetések jelentős leszállításától tette függővé. Bonar Law, Írják a lapok, eddig nem adta jelét annak, hogy a jóvátételi problémák tekintetében az angol álláspont megváltozott, Tliemis nem akar újabb Génuát rendezni. Bradbury röviddel ezelőtt kijelentette, hogy eddig uj instrukciókat nem kapott kormányától. Az Erre Nouvelle igy jellemzi a helyzetet: Bonar Law tartózkodó s csak Poincaré vállaJja magára a felelősséget. Kétségtelen az, hogy a francia pozíció veszélyeztetve van. Poincaré azt mondotta Mussolininak, hogy nem gondol a Ruhr-vidék megszállására s hogy sokkal szívesebben látna egy biztosított pénztermészetesen azt mondaná, hogy ha a haza veszélyben van, még olyan dolgok is meg vannak engedve, amik máskor tiitva vannak. ügyi tervezetet. Sajnos, tervünk mindig van, de nincs politikánk. Poincaré hagyta elutazni Morganí s Barthou ellenzéki politikát csinál a Qnay cTOrsay politikájával szemben. A miniszterelnöknek be kell látnia azt, hogy a közvélemény türelmetlen. A brüsszeli konferencia meghiúsulása Poincaré tekintélyét úgy a bel- mint a külföldön lényegesen veszélyeztetni fogja. A Cablogramme szerint még az sem bizonyos, hogy a szövetséges miniszterek elő- tanácskozása meg lesz-e tartva. A jóvátételi /kérdésre nézve rendkívül érdekes megjegyzése volt egy semleges pénzügyi szaktekintélynek, aki Párisban Morganra várt és aki tegnap elutazott. — Mit tegyen most Németország? — krédezte egy újságíró ettől a pénzügyi szakembertől. — Várjon és ne veszítse el a belátását, — felelte. Az idő Németországért dolgozik! A Temps ezt a megállapítást ezzel a mondással variálja:. Az idő nem dolgozik Franciaország mellett! I ------A m agyarországi mezőgazdasági helyzetről, Budapest, november 24. Az idei terméseredménnyel immár tisztában vagyunk. A hivatalos jelentések eléggé precíz becsléseket közölnek, melyekből következtetéseket lehet levonni a jövő év üzemtervére. Az 1922. év éghajlati viszonyainak rendellenessége ellenére a termés mennyisége csak kevéssé különbözik a békeévekétől. Csodálatos ez annyival inkább, mert az ország mezőgazdasága a háborús évek rekvirálós politikájától rengeteg hátrányt szenvedett s a kommunizmus dulásait is kiheverve, a románok garázdálkodását saját erejéből kipótolva, ma a fejlődés hullámvonalán ismét felfelé halad s a többtermelés utjain elérni törekszik azt a nivót, mely őt Európában ismét számottevő gazdasági tényezővé teheti. Ha ennek a fejlődésnek okait kutatjuk, egészen uj s még eddig ismeretlen jelenségre akadunk: a mezőgazdaságot az ország pénzügyi helyzete csak lényegtelenül befolyásolja, mert tekintet nélkül az országban fedezetképpen felhalmozott aranyra s tekintet nélkül a pénz külföldi értékére, egy oly csereeszköz áll rendelkezésére, melyet közvetlenebbül felhasználhat s ez: a b u z a. A falu népének lét- fenntartási ösztöne sokkal hamarább ismerte fel a papírpénz értéktelenségét. Már a háború első éveiben megnyilvánult ez s ha ma bármit vesz is a paraszt, mindig átszámít, de nem frankra vagy dollárra számítja át az árakat, hanem búzára. Általában véve azt mondják, hogy az építkezések megindulása fokmérője a gazdasági konszolidációnak. Mig a korona Zürichben óráról-órára esett, a magyar falvak szélein uj lakóházak, csűrök, pajták, mezőgazda- sági üzemek, malmok és szeszgyárak épültek. Nagy általánosságban mondhatjuk, hogy — bár ezt semmiféle statisztikai hivatal fel nem jegyzi —, soha az országban annyit nem építettek, mint ina. Az ország állatállománya az utóbbi években rengeteg kárt szenvedett. Ma mégis az a helyzet, hogy a kiviteli tilalmiak következtében helyenként elérték, sőt meg is haladták már állatállományunk békelétszámát. A gazda nem adja el, csak becseréli ál'atjait. Gépet, szerszámot vesz rajta s ma oly gazdaságok vannak már gépekkel felszerelve, melyek azelőtt nem is remélhették, hogy ebbe a szerencsés helyzetbe kerülhetnek. így vált a magyar pénz elértéktelendése s az általános bizonytalanság, amelyet a jóvátételi követelések okoztak, a mezőgazdaság előnyére. Még a magyar hadsereg létszámának redukciója s a kivándorlási tilalmak is főképpen azáltal, hogy biztosították a szükséges munkaerőt, a gazdaságok mostoha helyzetét kedvezően befolyásolják. A kisgazda a pénztől való félelmében megtanul befektetni, több állatot tart, szorgalmasabban dolgozik, jobban műveli földjét és többet termel. Az, ami a földmiivesiskoláknak évtizedeken át nem sikerült, hogy a kisgazdát termelésének fokozására kényszerítse, azt létrehozta a háború, az említett közgazdasági viszonyok s nem kis mértékben az állandóan növekedő s most aranyparitásra emelt adók. Ami a kisgazdára vonatkozik, fokozott mértékben áll a középbirtokososztályra. is. A középbirtokosság, mely a háború előtt úszott az adósságban, értékesebb elemeit köz- hivatalnoki pályára küldte, ma megszabadult terheitől és számtalan értékes gazdaelemmel erősödött, azáltal, hogy a közhivatalnok pályája nem jövedelmező, sokan visszatérnek a földhöz, melyben megtalálják tehetségük és munkájuk gazdag sikereit. A mezőgazdasági munkáskérdés tekintetében is kedvezőbb a magyarországi gazda helyzete, mint a nyugati gazdálkodóké. A sokat ócsárolt részes-művelés, melyben Nyugaton a többtermelés egyik akadályát látták, a mai labilis pénzrviszonyok között az egyetlen lehetséges díjazása a mezőgazdasági munkásoknak. Mig Cseh-Szlovákiában, különösen nyugaton eleintén egyik sztrájk a másikat követte, hogy a munkabéreket a romló pénz értékével összhangba hozzák s mig ez országban később a javult cseh-szlovák pénz a mezőgazdasági termékek árát leszorította, holott a munkabérek ma is a régiek s ezzel a gazdák a végromlás örvényébe kerültek, addig a természetben fizetett magyarországi munkás egyformán dolgozik ma is, midőn a magyar pénz értéke alacsony s fog dolgozni akkor is, ha a pénz értéke nőni fog. A magyar mezőgazdaság még ezideig sohasem tapasztalt lendületet vett. A legjogosultabb reményekkel tekinthet ez ország a jövőbe. Ifj. Molnár Béla. Interpelláció a szlovenszkói nyugdijjogosul- takkal szemben dívó törvénytelenségekről és embertelen eljárásokról. A szlovenszkói szerencsétlen sorsú nyugdíjjogosultjainak ügyében már többször felszólaltunk. A hatóságok a legfurcsább és legkegyetlenebb kifogásokkal utasítanak el nyugdíjigényükkel olyanokat, akiknek jogosultsága kétségbevonhatatlan. Ahány hatóság van Szlovensz- kóbanj az mind másképpen magyarázza a nyugdíjtörvényt, de abban valamennyien megegyeznek, hogy a tehetetlen öregek, özvegyek és árvák nyugdijait derüre-borura beszüntetik s a szerencsétleneket éhhaláilba kergetik. Körmendy Ékes Lajos nemzetgyűlési képviselő most hosz- szabb interpellációt intézett a miniszterelnökhöz. Leírja a rengeteg tö vénytelenséget és kegyetlenséget s a következő kérdéseket Intézi a m’nisz- terelnökhöz: „1. Hajlandó-e ezeket az emberkmzásokat, lassú, de annál biztosabb gyilkosságokat megszüntetni. 2. Hajlandó-e pontosan meghatározni, melyek azok az esetek, amelyeknél a nyugdíjastól a nyugdijat megvonni ném lehet. 3 Hajlandó-e az összes megvont nyugdijakat akár a cseh-szlovák állam, akár már állam terhére terhére azonnal tovább kiutaltatni. 4 Hailandó-e rögtön intézkedni, hogy nrnden törvényhatóság a maga területén nyomorgó nyugdíjasokat azonnal összeírja és gyorssegéllyel a megfagyástól és éh- haláltól megmentse. 5. Hajlandó-e a legsürgősebben egv pontos, félre nem magyarázható, emberséges nyugdijrendetetet a hatóságokhoz kiadni, hogv ezek ne abban vetekedjenek egymással, ki tud több nyugdíjast a másvilágra kőiden*, hanem hogy « nvugdiiazási eseteket emberségesen, egv demokratikus köztársaság szelemében intézzék el. 6. Avarv arra akar bennünket mm’szfer ur kényszeríteni, hogy a cseh-szlovák köztársságnak er,en emb^-tel^nségejt és szé<r-'—ét a müveit világ humánus itélőszéke dé vigyük? P,®tis»c€i.BPé l«t»«MteíI«iüi»© I ■m üpri&ssxeii
