Prágai Magyar Hirlap, 1922. november (1. évfolyam, 119-129. szám)

1922-11-28 / 127. szám

(TcinÁr'a.r — ~ í JÉl Prága, kedd, 1922 november 28, ^JL/w^frW%1$TfTRT/kP SislIII w^/ w. %£S%AJ Jet/ %,M #jejk \mJ Qfám ^JMk’.^MMWta 11 mwtíKZ&MP^ — Sürgönyeim: Hírlap, Praha. — SzIovens7.ltói szerkesztő: TELLÉRY GYULA A Szlorcnszhól és RuszInszHdi Szövetkezeti Ellenzéki Pártok politikai napilapja * Főszerkesztő: PETROGALLI OSZKÁR dr. Felelős szerkesztő: FLACKBARTH ERNŐ dr. Európa megmentése. Prága, november 27. Vasárnapi számunkban közöltük Coun- derhove egyik most megjelent könyvé­nek vezető gondolatait. A gondolatfüzés befejezése végett itt adjuk a könyv egyik további részletét Á gazdasági forradalomnak, amely Eu­rópa mai termelő anarkiáját uj renddé alkar ja átalakitani, sohasem szabad megfe'edkez- nie termékeny missziójáról és óvakodnia kell attól, hogy Oroszország destruktív módszereit kövesse. Mert Európa északi fekvése és tul- népessége miatt jobban van ráutalva a szer­vezett munkára és ipari termelésre, mint bár­mely földrész. Még átmenetszeröen sem él­het fösvény természeti viszonyainak alamizs­nájából: mindent, mit elért, munkásserege tet­teinek köszönheti. Ennek a seregnek a háború, vagy az anarkia által történő dezorganizáci­ója Európa kulturhalálát jelenti, mert az eu­rópai termelésnek átmeneti szünetelésével is legalább száz millió európainak éhen kellene pusztulnia. Egy ily katasztrófát Európa, a mely nem rendelkezik Oroszország ellentálló erejével, nem élne tuL Az etika Európa jövő átalakulásától meg­követeli, hogy kímélje meg és tartsa szent­nek az emberi életet. A teknika Európa jövő átalakulásától követeli, hogy kímélje meg és tartsa szentnek az emberi alkotást Aki egy embert könnyelműen meg­öl — a közösség szent szelleme ellen vét; aki egy gépet könnyelműen elpusztít, a munka szent szellemét csúfolja meg. Ezt a kettős bűnt követte el a legnagyobb fokban a ka­pitalizmus a világháborúban, a kommuniz­mus az orosz forradalomban. Úgy az egyik, mint a másik nem ismerte sem az em­beri életet, sem az emberi alkotás tiszteletét. Ha fog még a tanítás Európában, tanul­hat az orosz forradalomból, megtanulhatja, milyen módszereket nem szabad alkalmaz­nia, mert az orosz intőpélda a teknika jelen­tőségére s arra a bosszúra, amellyel megcsu- folóit sújtja, Oroszország hatalmasai azt hit­ték, hogy országúikat és a világot etikai cé­lokkal és katonai eszközökkel tudják megvál­tani — ahelyett, hogy munkával és tekniká- val igyekeztek volna elérni ezt. Országuk iparát és tekniíkáját feláldozták a politikának. Ám miközben az egyenlőség csillagai után kaptak, elvesztették lábuk alatt a termelés talaját — és a nyomor szakadékéba estek. Hogy ebből a veszedelemből, amelyben Oroszország népei elpusztulnak, kimenekül­jenek, a kommunista vezérek arra kénysze­rülnek, hogy kapitalista halálos ellenségeit segítségül hívják a rettentő hatalmú orosz természet ellen, mely egykor szétzúzta Na­póleon nagy hadseregeit és ma a bolseviz- must ugyanilyen sorssal fenyegeti. Ha Európa az orosz forradalom destruk­tív példáját követi, azt kockáztatja, hogy a helyett, hogy egy utókapitalisztikus rendhez keresztülhatoljon, visszasülyed a kapitaliz­mus előtti barbárság kezdetlegességéhez és kénytelen lesz a kapitalizmus korszakot mégegyszer végigélni. Európát világos gon­dolkodása kímélje meg ettől a tragikus sors­tól, különben úgy jár, mint az a beteg, aki a narkózisban széhüdés miatt hal meg, holott zseniális operáción esett át. Mert Európa i szívverése a teknika. Teknika nélkül nem él-» hét még a legszabadabb alkotmány mellett sem. Mielőtt a javak elosztásához fognánk, biztosítani kell a javak termelését, mert mit ér az egyenlőség, ha mindnyájan éhen pusz­tulunk? És mit ér az egyenlőség, ha senki sem szenved szükséget? Az európai forradalom meg kellene, hogy szokszorositsa a termelést, ahelyett, hogy megsemmisíti, teknikáját föléleszteni, a helyett, hogy leromoljon. Csak akkor volna Prága, november 27. A keleti békekonferenciának egyik leg­jelentősebb eseménye játszódott le szomba­ton, amikor a konferencián résztvevő ameri­kai képviselő: Child az Egyesült Áramok nevében nyilatkozatot tett. Már magában vé­ve az a körülmény, hogy európai szövetsége­sek részéről összehívott konferencián Ame­rika képviselője a döntő pillanat előtt szót emel, Amerika eddigi magatartása után, fon­tos jelentőségűnek látszik. ‘Child kijelentésé­ben utalt arra, hogy az eddigi konferenciák tanulságaiként megállapítható, hogy a meg­oldandó kérdések nem állanak elszigetelten, hanem összefüggésben vannak egymással. Figyelmezteti a konferenciáit arra, hogy Amerikának tradicionális álláspontja az októ­ber 30-iki jegyzékben van lefektetve, amely jegyzék kijelenti, hogy a török területen kü­lönleges gazdasági érdekszféráknak létesíté­se nem egyeztethető össze a gazdasági egyenjogúság alapelveivel. Amerika reméli tehát, hogy az 1920-ban kötött szövetséges megegyezést nem fogják megvalósítani. Nem akar nehézségeket támasztani a szövetsége­sek számára, de Amerikának ki kell tartania a nyitott ajtó politikájának alapelvei mellett. Az amerikai delegátusok nyilatkozata az Anglia, Francia- és Olaszország között San-Remoban megkötött és a Kelet-Anato- liában és Mezopotámiában lévő petroleum- forrásokra nézve intézkedő szövetségközi egyezmény ellen irányul. Ennél a kérdésnél az amerikai kapitalisták erősen érdekelve vannak. A törökök ezeket a petroleumforrá- sokat most visszakövetelik és igy Ameriká­nak álláspontja a törökök érdekében tekint­hető jelentős lépésnek. Ez az amerikai nyi­latkozat az antant körében érthető izgalmat keltett. A konferencia szombati napján Bulgária válaszolt Venizelos pénteki beszédére és ki­jelentette, hogy Bulgáriának ragaszkodnia: kell a tengerhez vezető ut területi követelé­sére. A délutáni ülésen az Égéi tengerbe'n lé­vő szigetek kérdését tárgyalták meg. Ezeket a szigeteket 1912 óta görögök tartják megszáll­va. E tekintetben a területi .bizottság úgy ha­tározott, hogy albizottság elé utalják ezt a kérdést s ez az albizottság fog a szigetek ka­tonai leszerelése kérdésében javaslatot tenni. A szombati ülésen szerepe jutott a keleti konferencián vezetőszerepet vindikáló kisan- tantnak is, amennyiben Nincsics határozott kijelentést tett s visszautasította a törököknek az 1913. évi határokra vonatkozó követelé'ét és a nyugattráciai népszavazás tervét. Nin­csics fölszó!alása csak prelidiuma volt Cur- son beszédének, aki kijelentette, hogy az esetben, ha a konferencia Tráciá'ban engedé­lyezné a népszavazást, akkor más vidékek is követelhetnék ezt s mit szólnának a törö­kök hozzá, ha a hatalmak Konstantinápoly­ban is népszavazást kívánnának. Kijelent nt<* hogy Karagacsra vonatkozólag Mudániában a törökök semmiféle igényt nem jelente ♦ek be s azt a javaslatot tette, hogy a Marica iobbpariján Odrint adják át a törököknek az áruszállítás lebonyolitása érdekében. Isméd pasa Törökország részére követelte a tenger- szorosok közelében lévő Imbros, Tenedos és kilátása eredményre és etikai eszményeinek tartós megvalósítására. Európa jövő kultúrájának alapjait a mű­szaki szervezettsége és gépparkja alkotja. Ha Európa megkísérli, hogy ezt a kulturépitmé- nyét politikai tetővel ellássa, mielőtt annak műszaki alapfalait lerakta volna — az épület összeomlik és romjai alá temeti a könnyelmű építőmestereit, sajnálatra méltó lakossaival együtt. Samotrache szigeteket, továbbá Lemnos, Mi- tyléné, C-hios, Samos és I'kária semlegesíté­sét. Venizelos bizonyítékokat hozott fel arra nézve, hogy ezeken a szigeteken görögök laknak s erre a törökök követelésüket vis­szavonták. A konferencia résztvevőinek körében élénk feltűnést keltett az orosz delegációnak vasárnap reggel történt megérkezése. A de­legációt Rakovszky vezeti, Csicserint szer­dára várják Lausanneba. A békekonferencia lassú tempóban és sok nehézség között készíti elő a Balkán békéiét s a béke munkálatai nem akadályozzák meg azt, hogy az antant föl ne készüljön arra a lehetőségre, hogy esetleg fegyveres beavat­kozással intézze el a közelkelet nehéz problé­máit. Az Echo de Paris hosszabb cikkben fej­tegeti, hogy abban az esetben, ha Törökországra fegy­veres nyomást kell az antantnak gyako­rolnia, a főszerepet Jugoszlávia vállalja magára és Románia az oroszok elleni mozgósítással felelne meg a kisantanibe'i kötelezettségének. A mai napon a kisázsiai határok kérdését teszi vizsgálat tárgyává a terü’eti bizottság. A tárgyalások a Moszul-kérdésre is ki fognak terjedni. A tengerszorosok ügyét csak a hét vége felé tárgyalja a bizottság. A gazdasági bizottság kedden kezdi meg tanácskozását s a kapituláció kérdésével fog foglalkozni. A konferenciáról a mai napon ezeket az értesüléseket vettük: Moszui kerül fordul meg a konferencia sikere. Lausanne, november 26. A moszuli olaj­források kérdése, amelyet Anglia semmi kö­rülmények között sem akart a konferencián fölvetni, a közeli napokban mégis tárgyalás alá kerül. Az amerikai delegátus szombati nyilatkozatát megelőzően több tárgyalást folytatott a török delegációval s az amerikai Standard Oil Compagny képviselői szintén Lausanneban vannak, hogy az amerikai pet- roleumkapitalisták érdekeit megvédelmezzék, isméd pasa Moszui kérdésében kijelentette, hogy az esetben, ha Moszult nem kapják meg a törökök, akkor az egész békekonfe­rencia sikere veszélyeztetve van. Mindenki meg van elégedve. Róma, november 26. A Secolo főszer­kesztője ezeket Írja: Az egész világ megelé­gedett. Poincaré boldog, mert Mussolini biz­tosította őt a jóvátétel! kérdésben szolidari­tásáról és elismerte Németország fizetési kö­telezettségét és fizetőképességét. Curson meg van elégedve, mert Mussolini segédkezett Angliának a Törökországban lévő érdekek megvédésében. Isméd pasa is meg van elé­gedve, mert Mussolini nem foglalt el fenye­gető magatartást Törökországgal szemben, Stambulinskij szintén boldog, mert Mussolini ápolni akarja a jó barátságot Bulgáriával. Nincsicsnek sincs oka panaszkodni, mert Mussolini kijelentette, hogy jugoszlávbarát Adria-politikát fog folytatni. És végül meg van elégedve Mussolini önmagával, mert A petroleumérdekek harca a lausannei konferencián, Olaszország presztízsét a külföld előtt emelte. Csak azt nem látjuk — írja a Secolo —, hogy miben rejlik az a konkrét siker, ame­lyet Mussolini Lausannéból magával hozott. „A konferencián sokat fecsegnek." Hága, november 26. A Daily Telegraph jelentése szerint kevés remény van arra, hogy a lausannei konferencia eredményesen végződnék. A konferencián túlságosan sokat fecsegnek — Írja a lap —, ahelyett hogy ko­moly tárgyakat vennének elő. A Times ezzel szemben optimisztikus és ama reményének ad kifejezést, hogy a törökök, dacára a ke- malista hadsereg győzelmének, békés maga­tartást fognak tanúsítani. Oroszország erőteljesem támogatja a törököket. Lausanne, november 27. (Havas.) Ra- kovszky ideérkezése után kijelentette, hogy Oroszország erőteljesen fogja támogatni a 1 törököket, különösen a tengerszorosok kér­désében. — Arra való tekintettel, hogy Isméd pasa az angórai kormánytól utasításokat vár, a területi bizottság mára kitűzött ülését elha­lasztották. — Általános az a vélemény, hogy Oroszország és Törökország a tengerszoro­sokra nézve oly rezsimet fognak követelni, amilyen a háború előtt fönnállóit, továbbá 1 követelni fogják a nagyhatalmak e! enőrzé- sének megszüntetését és a hadihajók kérész- tülbaladására vonatkozó tilalomnak feloldá­sát A belgrádi politika a fealkánszövetség’ ellen. Belgrád, november 27. (Salát tudósí­tónktól.) A Lausanneből érkező híreket az u$ balkánszövetség kialakulásáról, amelyet Nin­csics csak alkalmi együttműködésnek minő­sít, itteni politikai körökben nem tekintik Nin­csics politikai sikerének, sőt álta’ában még kívánatosnak sem tartják. Utalnak arra, hogy a vereségek után elgyengült Görögor­szágnak érdekében áll, hogy szövetségeseket keressen magának és a szövetségtől szárma­zó előnyöket elsősorban ő fog;a élvezni. De tisztában vannak azzal, hogy a kai?ndravá­gyó és nagyratörő görög politikusok, ezek •között elsősorban Venizelos, rendkívül meg­bízhatatlan szövetségesek s könnyen kompli­kációkba sodorhatnák uj szövetségeseiket, Miég nagyobb bizalmatlansággal tekintenek Belgrádiban a Bu'gáriával való szövetségi vi­szonyra. A bolgárok iránt oly élénk ellen­szenv uralkodik a szerb közvéleményben,, hogy egy szorosabb együttműködést elkép­zelhetetlennek tartanak. Egy nagyon tekinté­lyes lap szerint nem valószínű, hogy az egyébként mindig hihetetlenül optimista és szimplán gondol­kodó Nincsics annyira ment volna, hogy szövetségi tárgyalásodba bocsátkozott vol­na ezzel a két országgal. Nincsics akcióját általában nem tartják a szerb érdekkel összeegyezleihe őnek s komoly politikusok kifogásolják azt, hogy Nincsics nem törőd­ve Jugoszlávia érdekeivel Bencs bábjaként űzi azt a politikai machinációt, amely nem szerb politikát, de a Prágából inszcenált klsantant politikát akarja a balkánkérdé­sekben érvényesíteni. Nem íariják lehetet­lennek azt, hogy a Benes által diktált lau­sannei szereplés után Nincsics erősen meg­rendült pozícióval kerül vissza Belgrádba. üogij dn a borona? Nov.27-én fizettek 100 csehszlovák koronáért; Zürichben 16.90 svájci frankot Berlinben 25037.— német márkát Budapesten 7450.*— magyar koronát Bécsben 225700.— osztrák koronát

Next

/
Oldalképek
Tartalom