Prágai Magyar Hirlap, 1922. november (1. évfolyam, 119-129. szám)

1922-11-28 / 127. szám

Kedd, november 28. & Mussolini első fenyegetése Jugoszlávia felé. Róma, november 25. A belgrádi lapok arról Irrtak, hogy Mussolini Lausanneban követelte Hincsicstől Fiume és Jugoszlávia vasúti torsai* mának azonnali megnyitását és ezenfelül a Fiú­méba irányított magyar áruk részére- az átmeneti forgalom biztosítását és kimentette, hogy ellen­kező esetben Olaszország kénytelen lesz a tria­noni békeszerződés értelmében a Flume-Budapest önálló vasútvonalnak megnyitását követelni. Amerika és Anglia megegyeztek Moszul fölött. London, november 27. (Havas.) Meg erősítik azt a hírt, hogy az utóbbi napokban Washington és London között a moszuli petrolewniterűlelre nézve megegyezés Jött létre. ülSesitétek isméd és Curson kozott. Páris, november 27. Rakovsky a Matin munkatársa előtt kijelentette, hogy az orosz delegáció programja gondosan elő van ké­szítve s a delegációnak szándékában van minden kérdésnél fölszólalni. Rakovszky ki­jelentette, hogy az az álláspontja, hogy a ten­gerszorosokon hadihajók átmenetét meg kell tiltani és megjegyezte, hogy Oroszország szí­vesebben látná, hogy ha a tengerszorosok fölötti ellenőrzést Anglia helyett a feketeten­geri államok látnák el. A lapok azt jelentik Lausannéból, hogy az ázsiai török határok tárgyalását a mai napról azért halasztották el, mert tegnap este Curson és Isméd pasa között Moszul kérdésében lényeges ellentétek merültek íöL A Petit Párisién úgy értesül, hogy a moszkvai delegáció és az angorai delegáció megegyeztek abban, hogy követelni fogják, hogy Oroszország a konferencia összes ülé­sein részt vehessen. A törökök és az oroszok együttesen fognak közremunkálkodni abban, hogy az orosz szovjetkormány, ha közvetve is, mégis hivatalosan elismertessék. Isméd pasa követelni fogja, hogy a szovjet az ösz- szes iausannei megegyzéseket aláírja. Nincsics a Petit Párisién munkatársa előtt kijelentette, hogy végtelenül örül annak, hogy Stamboíijski Belgrádban volt és hogy sikerült azokat a félreértéseket eloszlatni/ amelyek a szerb-bolgár közeledést megaka­dályozták. Nincsics Bulgáriának -jogos köve­teléseit támogatni fogja és Bulgária és Gö­rögország között Dedeagacs kérdésében köz- vetitőszerepet játszik. Nincsics opfcimisztiku- san nyilatkozott a konferencia kilátásairól. Nincsics minden nap nyilatkozik néhányszor. Páris, november 26. (Havas.) A Temps jelenti Lausannéból: Nincsics kijelentette, hogy mindenekelőtt meg kell határolni min­Bartóky József. v A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Schöpíiin Aladár. Mbit íróé neve ismeretlen a Prágai Ma­gyar Hírlap ama olvasói előtt, akik a háború vége óta nem kisérhették figyelemmel a ma­gyar irodalom jelenségeit. Mint közéleti em­bert mindenki ismeri, aki az-utolsó harminc év magyar földmivelési politikáját csak az Újságolvasás mértékéig is figyelemmel ki­sérte. Bartóky József a közpályán töltött el tgy szép és tevékeny életet. Mint vár­megyei főjegyző vonta magára fiatal korá­ban a közfigyelmet Békésvármegye szolgála­tában. A magyar agrár-szocia'ista mozgal­mak e legrégibb fészkében módja volt kita­nulmányozni a magyar földmivelő nép szo­ciális problémáit s mikor a kilencvenes évek már-már kirobbanásig jutott alföldi földmun- kásmozgaimai arra kényszeritették az akkori szabadelvű kormányzatot, hogy komolyan foglalkozzék ezzel az éles és szorongató pro­blémával, Darányi Ignác földmivelési minisz­ternek megakadt a szeme Bartókyn, mint e problémakomplexum legjobb szakértőjén. Felhozta a minisztériumba, munkát és hatás­kört adott neki és — jól járt vele, mert a kitűnő megvei emberből még kitünőbb mi­nisztériumi föember lett, kiváló és tevékeny törvényalkotó és pompás adminisztráló. Ami törvényalkotás ezalatt az idő alatt a magyar agrárminisztériumból kikerült, az vagy az ő müv«, vagy legalább rajta v.ar a keze nyoma, ax u) törvényeknek az éle^e va'ó átültetéséi pedig 6 vezette attól fogva, hogy mint admi­nisztratív államtitkár a minisztériumi admi­nisztráció élére került. Munkáját elsorolni den egyes államnak a jogkörét és nem sza­bad komplikált, határozatlak rendszert léte­síteni. Ebből a szempontból foglalt állást a nyugattráciai népszavazás ellen és ebből a szempontból ellensége egy állam keretén belül az auto­nóm tartománynak. Nincsics kijelentette továbbá, hogy föltétien szükségét látja annak, hogy a tengerszorosok kérdésében a kereskedelmi hajók részéer a Lőcse, november 27. .(Saját tudósítónk jelentése.) Szombaton délelőtt nagyszámú nép gyülekezett az év­százados vármegyeház elé. Az üzletek sorra lehúzták redőnyeiket, mert megkezdődött a tragikusan szép és fájó temetési szertartás. Az egész vonalon szinte belátlhatatlan volt a nagy néptömeg mely csöndesen és méltó- ságos nyugalommal várta a történelmi aktus lefolyását. Bent a vármegyeháza nagytermében Wrchovszky Ottó dr. zsupáni tanácsos pontban tiz órakor megnyitotta a vybor ülé­sét. Megnyitó szavai után K r s s á k József lőcsei plébános szlovák nyelven fölolvasta a november 22-én megtartott négy népgyiilé- sen egyhangúlag elfogadott memorandumát. A részletesen megokolt memorandum legfontosabb része igy hangzik: Aggállyal eltelve a vármegyék rende­zéséről szó'ó törvény sürgős éie^e'épteté- sét kimondó kormányrendelet végrehajtá­sával szemben, kötelességünknek tartjuk a kormány figyelmét ez alkalommal arra irá­nyítani, hogy Szepes vármegyénk mint önálló törvényhatóságnak megszünte­tése, annak Lípíóvaí és Gömörrel egy nagyzsupává kimondott egyesítése és a vármegye székhelyének Lőcséről Liptó- szentmiklósra tervezett áthelyezése sem a köz-, sem a helyi érdekeknek nem felel meg. — Mélyen sértik a törvény eme ren­delkezései különösen Szepes vármegye jo­gos érdekeit, de ellenszenvvel fogadta azo­kat Gömör vármegye, sőt Lipió vármegyé­nek egy jelentékeny része is és ez a kö­rülmény világos bizonyítéka annak, hogy e törvény sem közigazgatási, sem politikai rendeltetésének megfelelni képes nem iesz, — Ha pedig még figyelembe vesszük azt a kétségtelen tényt, hogy a törvény végre­hajtása ezidőszerint le nem küzdhető ne. hézségekbe ütközik, akkor azt hisszük, hogy nagyon is indokolt az a tísztelette’jes kérelmünk, hogy a törvény a jelenlegi vég­rehajtásától eltekinteni és a törvény meg­felelő módositásának kezdeményezését megfontolás tárgyává tenni méltóztassék. A memorandumhoz legelőször Ni'tsch Nándor szólt hozzá. Német beszédében a szepesi németek fájdalmát tolmácsolta és ki­jelentette, hogy a memorandumot a szepesi németség nevében teljes egészében elío­annyi volna, mint megírni a magyar föld­mivelési politika történetét az utolsó ember­öltő alatt. Bartóky a háború vége felé ment nyu­galomba. Életereje teljességében volt még, sokan a jövendő miniszterét látták benne, de ö egy előkelő gesztussal kilépett a hivatali szobából, de csak átlépett egy más munka­térre és pedig olyanra, hogy meglepetést szerzett vele még azoknak is, akik jól ismer­ték. író lett. Nem mindenki tudta, hogy tulaj­donképpen visszatért oda, ahol fiatalkorában járogatott: még vármegyei tisztviselő korá­ban verseket írogatott Kiss József akkor vi­rágzásában levő hetilapjába, A Hét-be és más szépirodalmi lapokba s ezek a versek finomak, egyéni nyelven szólók voltak —■ fölül minden dilettáns mértéken. Aztán, a hivatal sok gondja és munkája elvonta az iroda'omtól, de csak az alkotástól, mert mint érdeklődő és mint fogékony, jó olvasó tovább is az irodalom körén belül maradt. Előkelő -magyar hivatalnoki főembernél manapság ritkaság az irodalom iránti érdeklődésnek olyan mértéke, amely lépést tart az egymás­ra következő nezmedékek produkciójával, —- Bartóky ezek közé tartozott. Hivatali mun­kája. a közpályán való emelkedése közben is megőrizte magában az iróember belső flzio- gnómiáját. Akik közelebbről ismerték, azok beszéltek derűs, bölcs életfi'ozófiájáról nyu­godt, mértékadó de mindig stilusos életmüvé- szctéröl, ami szintén a lényében rejlő művé­szi karakterre vallott, épp úgy, mint az á nagy fontosság, amelyet a földmivelési mi­nisztériumban az irodalmi propagandának tu­lajdonított, amely népkönyvtárak állításával, számtalan, a népnek és a müveiteknek szóló legmesszebbmenő szabadság biztosíttassák. A*z a lűr, hogy a konferencia eseményei késztetik őt arra, hogy Benesse! találkoz­zék, a fantázia szüleménye, mert ezt a ta­lálkozást *Benessel már Be'grádban meg­tárgyalta. Cáfolja azt, hogy egy Balkán­biok fönnállana. A Balkán delegációk együttműködése biztosítva van, úgy azon- gának a zeniat dgove umlhwy rdgove rdgo bán, hogy minden de’egáció fönntartja a asját cselekvési szabadságát . 1 gadja. •— P e 11 e József szociáldemokrata vybortag pártja nevében nem érzelmi, de gazdasági momentumokra hivatkozva, tilta­kozik Szepes vármegye önállóságának meg­szüntetése és megyeszékhelyének elvitele el­len és pártja nevében a memorandumot szin­tén teljes egészében megáévá teszi. — G a 1- g o n Mihály a szepesi parasztság tiltakozá­sát tolmácsolta és szintén hozzájárult a me­morandum fölterjesztéséhez. — Ezután Holly Václav, iglói cseh polgármester, is tiltakozott a törvény végrehajtása ellen és abbeli meggyőződésének adott kifejezést, hogy a rossz törvényt egy jó törvénnyel mindig meg lehet változtatni, különösen ak­kor, amikor az adófizető polgárság létéről és nemlétéről van szó. A kormány — mondotta — hibát követett el akkor, amikor ezt a tör­vényt megalkotta, mert az egyesítendő há­rom vármegyében Liptómegye, mely csak 70.000 lakost számlál, a legkisebb, mig Gö­mör 140.000, Szepesmegye pedig 180.000 la­kossal bir, tehát joggal remélhető, hogy a kormány, a demokratikus fölfogásnak meg­felelően, a többség akaratát fogja teljesíteni. Wrchowszky zsupáni tanácsos erre ki­mondta az egyhangú határozatot, mely sze­rint a memorandumot haladéktalanul fölter­jesztik a szlovenszkói teljhatalmú miniszter­hez, valamint a prágai kormányhoz és a nemzetgyűléshez. A vármegyeháza előtt a többezernyi la­kosság türelmetlenül várta az eredményt, amit a honvédszobor talapzatáról F e d o r Miklós szlovákul és Scháffer .Márton né­metül hirdetett ki. Kérték a közönséget, hogy a mai komoly naphoz méltóan, csöndesen és rendben oszoljon szét. Az egybegyült lakosság az egyhangú határozatot nagy lelkesedéssel vette tudo­másul és sok ezer torokból fölharsant a kiál­tás: „Nem engedjük megyénket és ősi szék­városunkat Liptóba bekebelezni!" A tömeg azután néma csöndben oszlott széjjel. November 25-ike örök emlékünnepe lesz Lőcse városának és Szepesmegyének. Hogy örömre fordul-e vagy tényleg gyászra, az a kormánytól függ. Ml azonban erősen hisz- szük és joggal reméljük, hogy a kormány a tizenkettedik órában megváltoztatja azt a törvényt, amely csak gyászt, nyomort és ke­serűséget szülhet. felvilágositó, ismeretterjesztő, tanító irat ki­adásával, jeles Íróknak az ilyen munkába való bevonásával nagy szolgálatokat tett az álta­lános közműveltségnek is. Mindezt már akkor is tudtam, de mégis meg’epett kissé, mikor Bartóky József még 1918-ban egy jóbarátom közvetítésével eljut­tatott hozzám egy-két kis novellát, bírálat és a Vasárnapi Újságban való közlés végett. A gesztusa, ahogy ezt csinálta, előkelőén sze­rény volt. Még sohasem fordult elő elég hosszú praxisomban, hogy egy ilyen előkelő közéleti ember, a király valóságos belső tit­kos tanácsosa Ilyen formában fordult volna egy szerkesztőséghez kézirataival. És ezek a kéziratok jók voltak, nemcsak épkézláb tároanovellák, hanem volt bennük több is: egy kész iró gondolatainak nyugodt, termé­szetes formábaöntése, egy sokat tapasztalt, az élet- és emberismeret magas fokára elju­tott ember é’ctbölcsessége és egy igaz ma­gyar ember Írott beszédének, a magyar tra­dícióból kiszakadt és mégis eredeti, senki más beszédéhez nem hasonlító jó ize. Ezek az első novellák a Vasárnapi Újság­ban álnév alatt jelentek meg. Arany János egy öregkori verses sóhajtásából volt véve az álnév: Senki Pál. Bartóky még próbálko­zott, ki akarta mérni a hatást, ki akarta tapo­gatni a számára uj területet, mielőtt a sze­mélye súlyát is odaadná Írásaihoz. Hamar rá kellett jönnie, hogy ez az uj terület nem is uj neki, amint rálépett, már az övé is, biztosan mozog rajta. Nemsokára már minden oka megvolt arra, hogy a teljes nevével fedezze, amit irt. A múlt évben jelent meg egyszerre két. szép kötete: őszi esték címmel egy novellás­status quo a nemzeti Kisebbségek helyzetéről. Prága, november 27. Azokat a cseh politikusokat, akik vala­mikor a reálpolitikai pártot alkották (Masa- ryk és Benes környezete) még mindig fur­dalja a lelkiismeret azért, hogy a zellenzék száztizenhét tagjának a német szociálde­mokrata C z e c h Lajos dr. által benyújtott javasltát elvetették. A Cas, amely tudvalé­vőén közel áll Benes külügyminiszterhez, szükségesnek tartotta, hogy vasárnapi szá­mában egy cikkben foglalkozzék az emléke­zetes Indítványnak a sorsával és hogy a cseh koalíció eljárását megokolja, vagy legalább is megmagyarázza. A Cas cikkének gondolat­menete kivonatosan a következő: A cikk mindenekelőtt arra hivatkozik, hogy nem akar részletesen foglalkozni a kérdésnek for­mális oldalával. Az ellenzék a képviselőházi tárgya­lási ügyrendjének rendelkezéseit nem tartotta be és psichológiai hibát is követett el akkor, amikor Lodgemannal is aláíratta a javaslatot, noha Lod- gemann nemrágiben azt mondotta, hogy a német képviselők a hazaárulást kötelességüknek tartják. A kérdés, amelyre a cikk válaszolni akar, ez: „lehet-e kifogást emelni a koalíciós pártok ellen azért, mert elvetették a javaslatot, noha ez össz- hangzásbati volt a programmjukkal1*. Vannak egy állam parlamenti életében olyan pillanatok, ami­kor a kormányzó többség meg akarja mutatni a maga belső egységét és erős kezét azzal, hogy brüszk módon visszautasítja az ellenzékkel való együttműködést. Normális időben azonban az ilyen eseteknek csaik kivételesen szabad előfor- dulniok. Milyen kötelesség vár azonban a koalí­ciós pártokra akkor, mikor némelyek közülök el tudnák fogadni az ellenzék javaslatát, a többiek számára azonban a javaslat casus bellit jelent. Ilyen eset fordulna elő akkor, ha az ellenzék olyan pozitív javaslattal jönne a nemzeti kisebb­ségi kérdés tekintetében, amelyet a békésebb koai’iciós pártok elfogadni tudnák. A kormány prognammjának a nemzeti kisebbségi kérdésre vo­natkozó része a status quo álláspontján áll. A koalíciós pártok között vannak olyanok, amelyek­nek a kisebbségek mostani jogai túlságosan szé­leseknek látszanak, mig ellenben mások nem tartanák lehetetlennek, hogy ezeket a jogokat még klszé'lesbitsék. Mindegyik koalíciós pártnak a kisebbségi kérdés égető probléma, addig a pon­tig, hogy egyik sem tudná elviselni a koalic'ós programúinak egy más párt érdekében való megbolygatását. A koalíciós pártok ezt a rizikót csak akkoT vállalhatnák, ha elvárhatnák, hogy a koalíciók szétverése után uj koalíció jönne létre. Mivel a koalíció a kisebbségek védelme tekintetében a status quo álláspontjára helyezkedett ennek az álláspontnak bármilyen megváltoztatása széttörné a koalíciót. Ha az ellenzék a kívánságát tárgyi­lagos módon formuiázná, a kormánypártoknak békülékeny eiemei csak abban az esetben vonhat­nák le a gyakori következményeket, ha az ellen­zék elég érett volna arra, hogy karöltve a koalí­ció békülékeny elemeivel, nemcsak a nemzeti kisebbségek jogi helyzetének revízióját akarná keresztülvinni, hanem ezekkel a békülékeny ele­mekkel egy uj koalíciós rendszert is létesítene az aktuális napi kérdések és az állami szükség­letek megoldására. A mostani ellenzék azonban még nagyon messze van ettől a kívánatos érett­könyv és Magyar fabulák címmel egy az Aesopus családjából való meséskönyv. Ez az utóbbi már a müformájánál fogva is jellemző Írójára. Egy érett, az élet zugait már minden­felé bejárt és mindenünnen lehiggadt, meg­állapodott gondolatokkal visszatért iróem- berben felkél a vágy, hogy eszméit, tapasz­talatait, elmélkedései és élményei eredmé­nyeit közölje az emberekkel. Mert iróember, Írói formát keres e célra magának és mi volna erre alkalmasabb, mint a fabula, az ős­bölcsességnek ez a legpregnánsabb kifejező formája? Még másban is fabulák ezek a for­más, rövid, okos kis történetkék. A fabulában mindig valami általános életfcanultság fejező­dik ki. egy nép, egy kor, vagy egy életforma tanulsága, nem pedig egy egyéni és ezért csak egyénileg érvényes igazság. Aesopus fabulái a görög nép praktikus életbölcsessé­gét foglalták rövid, csattanós morálba ki- hangzó történetekbe — évszázadok hosszú sorának nemzeti tapasztalata van bennük. Lafontaine fabuláiban Lafontaine korának szelleme formulázta át és töltötte meg uj tar­talommal az Aesopustól és Phaedrustól át­vett mese-anyagot. Heltai Gáspár a XVI. szá­zad magyar forrongását, a reformáció korá­nak lelki válságát vitte bele ugyanebbe az ősi anyagba, Fáy András pedig a XiX. század első felének progresszív magyar urí osztályát reprezentáltatja meséivel. Ebbe a sorba kap­csolódik bele Bartóky is: az ő fabulái a ko- runkbeli magyar középosztály legjobb, repre­zentáns elemeinek élettapasztalatát, a világ­ról és a világ dolgairól való gondolatait közük egy a maga típusát egyéni módon ki­fejező irás stilmüyészetével. A különbség az, hogy Bartóky nem a már túlontúl ismert ősi BSSBBBíBEBüfifKSEK 'SiaaiSaBttSBSanBMSBiBSIBSBBffiSBBBBiSgglBHBflBSnilBaaBBSRnBIBHRBB Szapesmegye utolsó közgyűlése. Lőcse város gyásza. — Egyhangú tiltakozás.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom