Prágai Magyar Hirlap, 1922. november (1. évfolyam, 119-129. szám)
1922-11-26 / 126. szám
Vasárnap, november 26. 3 27%i&iJU&cix7/rRMP zőtt a jóvátételi probléma tekintetében ugyanis oly ellentétek álanak fönn, amelyek mellett a brüsszeli konferencia sikere egészen bizonytalan. Kérdéses az, hogy a belga miniszterek párisi impresszióik után résztvesz- nek-e a brüsszeli konferenciát előkészítő ta-1 nácskozáson. A zöld rejtély va^V az elparasziosadott Icisvdros Marió vidám riportja Rozsnyóról, Ticky Kálmán festőművész eredeti rajzaival. A görög kormány lemondott. London, november 25. (Havas.) Reuter jelenti Athénből, hogy Krokidas bejelentette a kormány lemondását. A helyzet erősen komplikált. A katonai hatóságok a volt miniszterek hazaárulási kérdésében hajthatatlanok. Mussolini Sonninóről. Sonnino akarta a háborút! Róma, november 25. A kamara mai ülését Sonnino emlékezetének szentelték. Több szónok emlékezett meg Sonnino érdemeiről s fölszólalt Mussolini is. Kijelentette, hogy az uj generáció csodálja az elhalt régi politikust. Sonnino akarta a háborút és kitartott a háború mellett egészen a győzelemig. Ha a szövetségesekkel folytatott tárgyalásoknál nehézségek merültek föl, az elsősorban annak köszönhető, hogy az ország belsőleg nem volt egységes. Csak most érkezett el az az idő, amikor a külügyminiszter abban a tudatban, hogy az egész nemzet a háta mögött van, átmehet a határon ős ott a szövetségesekkel, mint egyenrangú fél tárgyalhat A fascista párt egyesíti magában mindazt, ami Sonnino politikájában életképes volt, a munkát, a nemzeti becsületet a szerződések tiszteletben tartását és a nemzeti érdekek megbecsülését. Benes Po’ucarénál. Páris, november 25. (Havas). Poincaré miniszterelnök fogadta ma Benes dr.-t, Cséh-S'zlo- vákia külügyminiszterét. Sikertelen merénylet a román király ellen. Páris, november 25. Bukaresti hírek szerint csak véletlenen múlt, hogy a román király nem esett súlyos ...vasút! szeren- csétlenság áldozatául. Amint vad szálról vonattal visszatért, észrevették, hogy egy helyen a vasúti sínek föl vannak szedve. Komoly a gyanú, hogy a kiráiy ellen merényletet akartak elkövetni. Az orosz-német-törok antant terve az angol akóházban. London, november 25. Berkely tegnapi beszédében bejelentette, hogy a szövetséges hatalmak között való antant egészen bizonyosan ellenszövetséget fog kiváltani és megteremti az orosz-német-török antant.,t. Ha Európa ekképen két táborra oszlik, akkor rövidesen bekövctkezhetlk, hogy a két félből fegyveres tábor lesz, amely előbb vagy utóbb háborúban ütközik össze.' És egy a mást, mint szivárványt szivárvány, tükrözte föl, s e kettő lehelése a harmadik, belőlük egyre szállván. Mily kurta a szó ily elképzelésre! S e rekedt dal, ahhoz mi tárva volt ott, olyan, hogy kevés becsülni „kevésre", Óh örök Fény, magadban ülve boldog! Magadat érted csak, s magadtól értve magadat értön szereted s mosolygód. S ama körforgás, amely igy megértve olyannak látszott, mint a visszavert fény, amint sokáig néztem bele kérdve, magában, s színét színeibe rejtvén a mi képünknek íestődött keretté, hogy csak azt néztem, minden mást [fe]ejtvén. Miként a mérnök, ki a kört szeretné megmérni, töpreng, hogy titkába lásson, de mérő elvét hasztalan keresné: ollyá tett engem ez uj látomásom töprenge tudni, hogyan egyesüle kör a képpel, s hogy árad át egymáson, de szárnyam ahhoz hasztalan feszüie — mig villám fénye tárta szememet fel és égő vágya ekként teljesülé. Csüggedtem volna, lankadt képzelettel, de folyton-gyors kerékként forgatott vágyat és célt bennem a Szeretet, mely mozgat napot és minden csillagot. Rozsnyó, november 25. Pár hétig nem voltam itthon s hazatérve szülővárosom rendezetlen falai közé, szén-á :ióra éhes szemekkel néztem körül, hogy Neked, kedves P. M. H. valami rendkívülit Sportolhassak. Már csak azért is, mert a szenzációs riportokat magasabban díjazod, mint az egyszerűt... Nem is gondoltam, hogy azt, amit keresek, milyen nagy mértékben meg iogom találni. Első körsétáin alkalmával feltűnt, hogy az összes plakátfalak kizőldültek, mintha valami különös tavasz jött volna a novemberben, melytől zöld leveleket hajtanak az agyoncsirizelt sarokfalak. Zöld, zö’d, mindenütt zöld, egy hosszú papírcsík, melyet hol balra-, hol jobbradöntött fejjel kellett olvasni, mert nagy ravaszul ferdére volt ragasztva, hogy kíváncsibbá tegye az embereket. Az emberek ilyenek! Szívesebben elolvassák ezt a plakátot, amelyért ki kell csavarni a nyakukat, mint azt, amely csak úgy közönségesen olvasható. És olvastam ilyeneket: ,.A rozsnyavai !6„ gyalogezred tisztikara „Parasztosan"... hangversenyt rendez". — „Tűrhetetlen közgazdásági helyzetünket megvitatandó „Parasztosan"... népgyülést tartunk". — „;X'. Y. tánctatiitó „Parh.sztosán" meghívja X. X -én tartandó próbábáijára". — „A fejnélküij lovas IV. része, a főszerepben Harry Peel „Parasztosan". „Hatóságilag „Parasztosan"... megállapított irányárak:" — „Patíkacsengő „Parasztosan"... meghúzni"... és igy tovább. Schmak Gladiátornak, aki szintén itt járt s vasabroncsokbó! kötött magának nyakkendőt, az orrán volt keresztülragasztva, hogy „Parasztosan" ... És ő, a rettenthetetlen vasevő, tűrte, ő, a „The King of Dzsiu-Dzsicu!" Jóságos Isten, — tűnődtem — mi történt ezzel a szerencsétlen várossal? Hangversenytől kezdve a hatósági ármegállapításig itt mindent parasztosan kell csinálni? Kitört talán a „paraszturalom", vagy valami uj áilamalakulás kiindulópontja lett Rozsnyó? Nem értettem az egészet, csak annyit sejtettem, hogy ebből szenzációs riport lesz. És nyomozni kezdtem. Először is megakartam állapítani a nyomdát, melyből a plakát kikerült. De — s ez éppen a gyanús — a szokásos nyomdai cégjelzés nem volt rajta a plakáton. Elmentem az egyik nyomdába; ott éppen „Adófizetés iránti megintés“-t nyomtattak s irtózva menekültéin, a zakatoló gépek közül. A másik nyomda tulajdonosa eljegyzési kártyákat nyomtatott a kis kézihajtásu gépen s közben — énekelt, — pedig soha nem szokta — ilyesféle nótát: „Szép Iluska kérem, Nagyon szépen kérem, Legyen az én édes Kicsi feleségem..." Innen i<s megdöbbenve menekültem. Ez a szerencsétlen nyomdász megőrült! A „szép Iluska" egy előkelő, gazdag család leánya s ő arról ábrándozik. Hát hova tette a józan eszét? Mi lesz ennek a vége? Más kiindulási pontom nem volt a nyomozáshoz, hacsak nem az a három pont, a „Parasztosan" után. De az is úgy meredt reám, mintha valaki háromszor egymásután mondaná: „Hm, hm, hm". Legalább már felkiáltó vagy kérdőjel lett volna! A rejtélyes szó fölött még apró számokkal ez állott: „XI/26." Semmi több. Egy egész nap telt ei igy hasztalanul. Este gondolataimban a titok nyitjával bíbelődve róttam a Főtér kőkockáit s egészen elmélyedve ballagtam, mikor egyszerre csak a fejem felett, egy emeleti ablakból ilyen mondatot hallok az éjszaka csendjébe kirobbanni: „Elhallgasson, mert olyan parasztosan képenteremtem, hogy ..." Felkaptama a fejemet, mint a nemes paprika: itt a rejtély nyitja! Az emeleten két ablak világos volt. S az a két ablak? A kisgazdapárt irodája! A zöld papir, a zöld papír! óh, hogy én erre előbb rá nem jöttem. Áttörtem egy szűk, vasrácsos ajtón s belebonyolódtam egy nyak törő csigalépcsőbe, melynek utolsó fordulójánál egy karvastagságu gyertya csonkja terjesztett még nagyobb sötétséget s miután egy befelé nyiló üvegajtót még pokoli csörömpöléssel magamra rántottam, meglettem a helyes ajtót is és halálmegvetéssel benyitottam, hogy a rejtély nyitjára jussak ... S odabent valaki éppen akkor zenditett rá: „Szép Iluska kérem. Nagyon szépen kérem, Legyen az én édes Kicsi feleségem..." Minden meg volt magyai ázva. Gratuláltam magamnak a sikerhez s körülnéztem, hogy részletesen referálhassak. Füst volt, olyan, hogy vágni lehetett. Aminthogy vágta is némelykor egy egészen fekete fiú a vonójával, melyet karmesteri pálca helyett használt, mig az énekkart dirigálta. Mert ilyen is volt a hihetetlen csöpp „teremben". És énekeltek meseszép, izig-vérig magyar nótákat, melyeket az a „fekete" komponált és beszitták a füstös, nehéz levegőt és elfértek a pár lépéses, durva padlőju kis szobában. Hát nem szenzáció ez, kedves P. M. H.? Igen-igen, örvendetes szenzáció? Én, a megrögzött, kaján riporter is kénytelen vagyok meghatotta fordítani az ele!én gunyoros hangomat s úgy beszélni azokról a derék magyar lányokról, fiukról, akik önzetlenül, lelkesen fáradoznak egy magyar népszínmű premiérjének sikerén. Mert ez volt a „zöld rejtély" végleges megoldása. Rozsnyó igen kicsi, hegyek közé bujt város. (Most majd „nagy" lesz, mint község!) Ennek a kicsi Rozsnyónak van két kicsi lapja. Az egyik betiltva, a másik ma is megjelenik. Ez a két kicsi újság irt ki a tavasszal egy népszínmű-pályázatot s előteremtette a föld alól is a szükséges pénzt hogy a pályaműveket díjazza Első dUnyertes darabja a „Parasztosan .. “ borsóval Lengve! Gyula müve, ennek a próbái folytak a kisgazdapárt irodájában, ezért lelkesül ma az egész város fiatalsága s ezért várja az egész rozsnyól magyar társadalom lázas őrömmel a XI/26-ot, a rejtélyes számot! Abban a szűk kis irodában, amelyben annyi lelkesedés fért el, láttam még sok kedves dolgot Láttam a fődramaturgot, aki magyarázat közben éppúgy megjátssza a kis 6—8 éves parasztlányt, mint a dörmőgő hangú falu biráját, vagy a szerelmes legényt; láttam a feleségéi, akit csiripelve fognak körül a kis lányok, egyszerre kérve tőle ezer tanácsot s ö mindegyiknek gondját szeretettel, lelkesen, hozzáértéssel intézi el; láttam sok ismerős arcot, melyek napközben Íróasztal, vas- eszterga, kereskedői pult felé vajinak hajolva s este itt hozzák azt, amit a magyar kultúráért áldozni tudnak. Láttam — sok-sok üres söröspoharat, cigarettahamut, jókedvet és rendíthetetlen bizalmat. Kicsi kulissza-intrikákat is láttam. De hiszen azok csak zamatosabbá teszik a próbákat. Ez már a színpadok levegőjében van, még akkor is, ha a színpad csak pártiroda és férfikalap helyettesíti a babos szakajtót. 4 Kedves P. M. H.l Félig tréfásan, félig komolyan megvittem Hozzád a jó hirt, hogy Rozsnyó magyar társadalma lelkesen dolgozik, él, akar! Úgy sejtem, mire e soraim Hozzád jutnak, a pre- mlér már meg is volt. Hogy a darab milyeo? Pompás! Arról úgyis menni fog a hivatalos riport. &mamumBaKmammnammm*3Knrvm*mmmmmmBamrmamr ■■ — ■um mmmmmmmmmammmmmarn Limier a kísantant propagandájának szolgálatában. Budapest, november 25. (Saját tudósitónk telefonjelentése.) A Budapesti Hírlap mai számában Horváth Béla dr. ismerteti Linder Bélának, a Károlyi-kormány volt hadügyminiszterének a párisi L‘Europe nouve című folyóiratban közzétett cikkét, amelyben Magyarország ellen tüzel. Ma, amikor a francia közvélemény — Írja a Budapesti Hírlap —, számos francia író és a Sorbonne-egyetem a Petőíi-ünnepségek rendezésével kapcsolatban szimpatikus hangon fordul Magyarország felé. akkor Linder gyűlölettel telt cikkben uszit Magyarország ellen. A cikk kifejti, hogy Magyarországot a kisantanthoz kellene csatolni, mert az oligarcha Magyarország nem élhet meg, csakis akisantant államaival együtt.Bevallja Linder, hogy Magyarországnak a kis- antant államaihoz való csatolása érdekében még a forradalom idejében Henriot francia, tábornokhoz kérést intézett és azt írja, hogy — sajnos — ez akkor elmaradt és így a békés célú magyar köztársaság akkor nem érhette el célját. Kifejti végül, hogy a lausannei konferencia csak akkor lehet eredményes, ha kivezeti Magyarországot a jelenlegi anarchiából. A kísantant politikájáról senki sem állíthatja, art, hogy magyarbarát, összességében n3rFIt szövetkezés a mai Magyarország ellen, külön-külön a soviniszta nacionalizmus tűzfészkei s a ma- * gyarságnak, mint nemzeti kisebbségnek, kegyetlen elnyomói. Magyar ember tehát nem helyeselheti azt a politikát, melyet a kísantant képvisel Európában s nem várhat semmi jót attól, hogy Benes, Níncsics és Duka együtt építik külpolitikájuk erődítéseit. Nemcsak történelmi, de praktikus politikai ellentétek állanak fenn a magyarság politikai gondolkodása és a kísantant céljai között s ezt leginkább érezhetjük mi, akik belpolitikai fronton küzdünk az ellenzéki magatartás fegyvereivel a kísantant magvának, a cseh-sziovák kormánynak külső politikája ellen. De nem érzik ezt a bécsi magyar politikai kreatúrák, a magyarországi politikának dudvái. akik pozíciót és politikai talajt vesztve azon erőlködnek, hogy ha talajt nem is szerezhetnek, de pozíciót biztosíthatnak maguknak. Ennek érdekében mindenre kaphatók. H4nMlT;fT kúrák otthon vr %• ili vr 11* bármely évszakban kiváló eredménnyel használható székrekedés és ennek következményei ellen u, m. étvágy és emésztéshiány, felfúvódás, sárgaság náj és lépdagaisat, aranyér, elkővéredés, agyvértódulás* vérbőség stb. 422 §oH esefben eleffendd mér néhány <evö3c«n4Mlal Is.
