Prágai Magyar Hirlap, 1922. november (1. évfolyam, 119-129. szám)

1922-11-22 / 122. szám

Jf ^ évfolyam. 122. szám.

wJBÍ Prága, szerda, 1922^^^

Szlovenszkói szerkesztő: TELLÉRY GYULA

A Szlovensiüd! és Roszlnszftói Szdvdkezeilf Ellenzéki Pártok politikai napilopja

a

Főszerkesztő: PETROGALL! OSZKÁR dr.

Felelős szerkesztő: FLACHBÁRTH ERFíÖ dr.

Hamis számok.

(fi.) Prága, november 21.

Az állami statisztikai hivatal végre közzétette az 1921. évi népszámlálás eredményeinek azt a részét, amely hivatalosan kimutatja Szlovenszkó nyugati megyéinek nemzetiségi statisztikáját. A hivatalos publikálás jó sokáig váratott magára, hiszen a népszámlálás óta több mint másfél esztendő zajlott le.

gásunkat, hogy mi az 1921. évi népszámlálást tárgyilagosnak, helyesnek és igazságosnak el nem ismerhetjük. Mivel pedig a praemissa — fölfogásunk szerint — helytelen, a mi szemünkben összedülnek mindazok a következtetések is, amelyeket belőle le akarnak vonni. Ha tehát a külföldön a ma közzétett számokkal igyekeznek majd jogalapot találni a nemzeti kisebbségek háttérbe szorításának meg- okolására és ha a belföldön az egyes járásokban ezekre a számokra hivatkozva ütnek el bennünket kisebbségi jogainktól, mi mindenkor rá fogunk mutathatni e népszámlálás keletkezésének történetére, amely egyike a legszomorubb fejezetnek Szlovenszkó nemzeteinek forradalomutáni történetében.

különösen Szlovenszkóban és még nagyobb mértékben Ruszinszkóban.

— Az igazság követelése — mondotta —, hogy Szlovenszkó és Ruszinszkó népeinek megadják a nekik megígért és őket megillető jogokat. A németség természete- sen ugyanazokat a jogokat követei! magának. A szónok azután követelte, hogy a megyei reformot úgy oldják meg, hogy egy megyében lehetőleg egy-nemzetü állampolgárok legyenek.

Azután a gazdasági válsággal foglalkozott, amely szerinte már olyan nagy mérveket öltött, hogy a mezőgazdaság tönkremegy. Ennek egyik legfőbb oka szerinte az, hogy a földbirtokreform végrehajtása hibásan történik. Alapos bírálat tárgyává tette a föld'birtokhivatal működését, hibáztatta, hogy a földbirtokhivatal költségvetése nincs arányban azzal a csekély jelentőségű működéssel, amit végzett és ma jelentéktelen parcellázásokban merül ki. Kitért a határerdők államosítására is és a kormánnyal szemben arra hivatkozott, hogy az államnak elegendő erdeje van.

S p a t n y cseh nemzeti szociálista képviselő azt állította, hogy a cseh-szlovák köztársaság hadügyi kiadásai más államokkal szemben csökkennek és kikelt a katonai köz- igazgatás maradisága ellen.

A áimai konföderációról.

E ö 1 d e s s y József magyar-német szociáldemokrata képviselő a gazdasági válsággal foglalkozott, amely — szerinte — a középeurópai gazdasági válság egyik láncszeme. Ha igaz az a tétel, — mondotta, — hogy Középeurópa súlyos gazdasági helyzetének oka az egységes gazdasági területek szétdarabolása, úgy kézenfekvő az is, hogy a bomlás fizikai folyamatát a gyógyulás ellenkező folyamatával kell fölváltania. A Kő- zépeurópai Egyesült Államok gondolata enyhíthetné a bajokat. Ezt eddig csak Mussolini mondotta ki nyíltan, amikor úgy szólt, hogy Középeurópa gazdasági problémáját nem konferenciákkal, hanem csakis közgazdasági szerződésekkel lehet megoldani. Az izolált gazdasági területeket tehát gazdasági elvek alapján kell egyesíteni. Ettől persze irtóznak azok, akik az állami szuverénitás fenségét imádják és fáznak tőle a pénzügyminiszterek, akik nem akarják a vámvédelmet megszüntetni. A dunai államok konföderációja — szónok szerint — az áruforgalom szempontjából is szükséges. Ez a konföderáció gazdasági alakulat, amely nem azonos Naumann imperialista koicepciójával, hanem konszolidált államok közössége, amelyben a kélön- léíet élő politikai államok saját határaikon belül békésen virágoztathatják föl nemzeti kultúrájukat. A szónok azután áttért a költségvetés általános bírálatára. A büdzsé — szerinte — két tévedésen alapul. Az egyik tévedés az a föltevés, hogy az állami bevételek a jövő esztendőben emelkedni fognak, jóllehet a gazdasági válság miatt az adóalanyok rendkívül sokat vesztettek. Ezért valószínű, hogy a nyolcmilliós deficit meg fog duplázódni. A másik tévedés pedig az, hogy az előző évvel szemben az improduktív kiadások emelkedtek a produktív kiadások, tehát a beruházások rovására. Bejelentette, hogy a költségvetés ellen fog szavazni.

H0ÜQ Él! 8

Nov. 21-én fizettek 100 cseh-szlovák koronáért: Zürichbe® 16.75 svájd frankot Berlinbe® 19561.-— német márkát Budapesten 7550.— magyar koronát Bécsben —— osztrák koronát

A » (üst® raa er rsa a?

M«2i»wIs«I«í>Iaá»sz.

Befefezték a költségvetési vita általános részét.

Dérer auionómiaeílenes beszéde. — Zierhut német képviselő Szlovenszkó és Ruszinszkó autonómiája mellett. — FöldesSy a Középeurópai Egyesült Államokról.

Az a kép, amelyet a statisztikai hivataltól ma kapunk, mindazonáltal nem meglepetés számunkra, mert másfél esztendővel ezelőtt is tisztában voltunk vele, hogy a népszámlálás egyik legfontosabb célja, hogy a nemzeti kisebbségeknek, főként a magyarságnak, az állam lakosságának összes számában elfoglalt arányát minél kedvezőtlenebb szinben tüntesse föl. Ennek a törekvésnek politikai rugója is egészen világos. A cseh-szlovák kormány először diszkreditálni óhajtotta a magyar és osztrák népszámlálásokat, másodszor minél erősebbnek igyekezett föltüntetni egy nem is létező nemzetet: a csehszlovák népet, végül pedig arra törekedett, hogy az egyes járásokban olyképeri számlálja össze a nemzeti kisebbségeket, hogy azok a nyelvi törvény ominózus 20 százalékát lehetőleg el ne érjék és így a kisebbségi jogokat ne gyakorolhassák. Ezért nem számolták meg külön a szlovákokat, ezért nyilvánították a zsidókat külön nemzetiségnek, ezért favorizálták Ruszinszkóban a ruszinokat, mig Szlovenszkóban viszont őket is szlovákoknak, helyesebben cseh-szlovákok- nak vették és ezért ragadtak meg minden eszközt, hogy a magyarságnak és németségnek nemzetükhöz hü fiait különböző ürügyekkel akaratuk ellenére cseh-szlovákoknak könyveljék el, A népszámlálás tapasztalatai és ezeknek a rugóknak ismerete után, a népszámlálás ma közzétett eredménye — ismételjük — nem meglepetés számunkra. Ha a szomorú eredmény még sem csiiggeszt el bennünket, annak oka az a vigasztaló tudat, hogy népünk jóval számosabb, mint azt a statisztikai hivatal számkolumnái mutatják.

A papíron kimutatott számoknál erősebb az élet valósága. A látszatnál erősebb az igazság. Ennek tudatában voltunk már akkor is, mikor közvetetlenül a népszámlálás előtt számos tanujelből láthattuk, hogy mi van készülőben. A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok közös bizottsága az állam legfőbb funkcionáriusánál már akkor tiltakozott a népszámlálási visszaélések ellen. A nép- számlálás megejtése után pedig a közös bizottság előterjesztéssel fordult az állami statisztikai hivatalhoz és a visszaélések egész garmadáját fölsorakoztatva, a tudományos igazság nevében egy uj népszámlálás elrendelését követelte. Az állami statisztikai hivatal ezt a jogos kívánságot nem teljesítette és csupán a példaképen fölsorolt panaszok egy részét vizsgálta meg. Több esetben igy is kénytelen volt megállapítani, hogy a panaszok jogosak, de ebből nem vonta le azt az egyedül helyes következtetést, hogy nem egyes szórványos esetekről, hanem valóságos rendszerről volt szó.

Mikor tehát ma előttünk feküsznek a népszámlálás hivatalos nemzetiségi statisztikai adatai, újból le kell szögeznünk elvi fölfoPrága, november 21.

A nemzetgyűlés mai ülését néhány perccel féltizenegy óra után nyitotta meg T'oma- sek elnök.

Az első szónok Warmbrum német kommunista szónok volt. A kommunista párt — mondotta — látja, hogy a legélesebb kritikával sem tudja a kormány politikai irányát | megváltoztatni, úgy, hogy a munkások szá- j mára nem marad más hátra, mint hogy a je- j : lenlegi parlamenti rendszer megszüntetését belülről kényszerítsék ki.

Dérer beszéde.

A következő szónok Dérer Iván volt. Másfél óráig tartó beszédét a szlovák néppárti képviselők folytonos közbeszólásokkal kisérték. Először a csehek és németek viszonyáról beszélt és azt a köztársaság egyik legfontosabb kérdésének minősítette. Azt hangoztatta, hogy ezt a kérdést mindkét félnek nyugodtan kell fölfognia. Ez a nyugodt atmoszféra — mondotta tovább — azonban még nincsen meg és kifejezte abbeli meggyőződését, hogy ezt a C z e c h által javasolt bizottság sem hozta volna létre. Szerinte a cseh-szlovák szociáldemokrata párt ezért ellenezte ennek a bizottságnak a megalakítását. Hogy azonban ezt a kérdést végül is mindkét fél megnyugtatására fogják elintézni, erre — a szónok szerint — kezességet nyújt a munkásosztály.

A szociáldemokrata pártnak az államhoz való viszonyának ismertetése után Dérer az uj választásokról beszélt és kijelentette, hogy az uj választások kiírása nem szolgálná a munkásság érdekeit. Ezt az állítását azzal okolta meg, hogy a mostani, parlamentnek és a kormánykoalíciónak kötelessége kitartani mindaddig, amíg meg nem valósítja a rokkant és aggkori biztosítás reformját, holott egy uj parlament e reformnak megvalósítását talán egészen lehetelenné is tenné. Cseh-Szlovákiának Oroszországhoz való viszonya tekintetében megjegyezte, hogy Oroszországnak de jure való elismerése Oroszország belső ügye, amelybe Cseh- Szlovákiának nem szabad beleavatkozni.

Részletesen foglalkozott azután a szlovenszkó! közállapotokkal és kijelentette, hogy téves az az álláspont, hogy a szlovenszkói problémát törvény, vagy autonómia utján meg lehetne oldani. Erre a mondására a szlovák néppárt padjaiban nagy zaj támadt. A probléma okai — folytatta beszédét Dérer — sokkal mélyebbek és nem tagadható, hogy a jelenlegi szlovák nemzedék alacsonyabb rendű, mint a most élő cseh nemzedék. A szónoknak erre a merész állítására a néppárt tagjai között ilyen kífakadások hallatszottak: „Szégyelje magát!"

Dérer, mikor szóhoz jutott, igy folytatta azután a beszédét: — Ezt az alacsonyabb rendiséget nem lehet semmiféle autonómiával megszüntetni, ezt egészen más eszközökkel lehet csak megoldani. (Közbekiáltás a néppárt soraiból: „Csakis az autonómiával lehet megoldani.") Ha nem jöttek volna 19í9-ben, araikor a magyar kormány kísérletet tett arra, hogy Szlovenszkói visszaszerezze, cseh vasutasok és postások Szlovenszkóra, ki tudja mi történt volna Szlovenszkőval és ki tudja megkapta volna-e az autonómiát azoktól, akik visz- szaszerezni óhajtották. (A szlovák néppárt soraiból ekkor ez a kiáltás hangzott eí- „Nem lettek volna napitíijak!")

Az autonómia —' folytatta Dérer — a magyar áüamjog műszava, amelyet elhintettek a szlovák nemzet között és szomorú, hogy számosán íépre mentek ennek a jelszónak és ennek az akciónak. A szónoknak erre a mondására óriási zaj támadt a néppárt között, majd szvőálíás közöttük és a szlovák agráriusok között. Az elnök állandó csöngetése sem tudja megszüntetni a zajt. A lárma akkor érte el a tetőpontját, amikor Dérer kijelentette, hogy Szlovenszkó autonómiájának ideálja néhány amerikai szlovák pap fejéből támadt, akik olyan célból kötötték meg az amerikai cseh szervezetekkel a pitísburgi szerződést, hogy Szlo- venszkón továbbra is biztosítsák a papság kiváltságos helyzetét A néppártiak kemény szavakkal adtak kifejezést felháborodásuknak: „A pittsburgi szerződést Masa- ryk irta alá, ne sértse meg a köztársasági elnököt!" kiáltották. Dérer nem tudott szóhoz jutni. Mikor pedig olvasni kezdte: Ma dühöng Szlovenszkón..a szlovák néppárt egyik tagja igy szakította félbe: „Dühöng a nyugalom és a rend!" Dérer erre igy folytatta: „...a csehek elleni harc, mivel a csehek iskolákat építettek Szlovenszkón, amiben a papság saját érdekeinek a veszélyeztetését látta." A szlovák néppárt között erre nagy kavarodás támadt, „hallatlan sérelem, rendre, rendre!" fölkiáltások hallatszottak, egyesek verték a padokat, úgy hogy Dérer öt percig nem tudta folytatni a beszédéi. Mikor Dérer szóhoz jutott, már csak azt tudta bejelenteni, hogy a költségvetést elfogadja, mert szerinte ez Szlovenszkó kulturális és gazdasági követelményeinek megfelel.

Megkezdődött a részletes vita.

Az általános vita ezzel befejzeődőtt. To- masek elnök napirendi indítványára azután a többség elhatározta, hogy az általános vitát befejezik és áttérnek a költségvetés részletes vitájára és pedig először annak úgynevezett politikai részére, amely a köztársasági elnök és irodájának, a nemzetgyűlésnek, a legfelső közigazgatási bíróságnak, a minisztertanács elnökségének, az igazságügyminisztériumnak, a külügyminisztériumnak és az unifikációs minisztérumnak a költségvetését foglalja magában. A részletes vita során elsőnek Z i e r- h u t német agrárius képviselő szólalt föl. Beszédében a politikai, gazdasági és nemzetiségi viszonyokkal foglalkozott, amelyek szerinte napról-napra rosszabbodnak és pedig