Prágai Magyar Hirlap, 1922. november (1. évfolyam, 119-129. szám)

1922-11-22 / 122. szám

g &ty(virJÍA(%mf6RM£ —»-nr ... iT-nmmrfi-niTnrTn * mTinnTiiMwwn ihih •«'íittu~i n nTinr nir nnmnv rrr Szerda, november 22. Bsiday beszéde. ■Ezután Buday szlovák néppárti kép­viselő polemizált Dérer beszédével. A nép­párt — mondotta — az alkotmány meghoza­talánál kötve volt, mert akkor a cseh néppárt klubjában vett részt. A párt azonban már ak­kor is kijelentette, hogy semmiesetre sem mond le az autonómiáról. Tiltakozott Dérer ama vádja ellen, hogy a néppárt csak a hata­lomért kivánja az autonómiát és megállapítja, hogy Szlovenszkőnak eddig hárorn protes­táns minisztere volt és hivatalnokainak nagy­része ma is protestáns. A kormány a tisztvi­selők kinevezésénél nincsen tekintettel arra, hogy csak elsőrendű erőket alkalmazzon. A cseh tisztviselők és a kultúra. Nadrazsil cseh nemzeti demokrata kép­viselő foglalkozik Buday beszédével és vé­delmezi a cseh tisztviselőket, akik — szerinte — azért mentek el Szlovenszkóra, hogy oda kultúrát vigyenek és a magyarok korrupció­ját megszüntessék. Az ülés még tart $ Rövid illés a sze&áteban. A szenátusnak ma délután néhány per­cig tartó formális ülése volt. A katonai be­szállásolásokért járó kártérítésekről és az 1921. évre való adókivetésekről szóló tör­vény és teljhatalmú miniszteri rendelet érvé­nyét hosszabbították meg. Az ülést megelő­zően klubelnöki konferencia volt, amelyen elhatározták, hogy a következő ülést novem­ber 23-án tartják meg. Zaneila udvarlása Belgrádi felé. Belgrád, november 20. A jugoszláv sajtó­iroda jelentése szerint a fiumei alkotmányt alkotó gyűlés jugoszláv területen, Portorében ülésezett. Az ülés elnöke, Zaneila, megelége­déssel üdvözölte Mussolini ama kijelentését, hogy a rapallói szerződést és a santa-mar- gharettai egyezményt keresztülvinni óhajtja. Vázolta Fiume szerencsétlen helyzetét és ama reményének adott kifejezést, hogy Mus­solini kormánya ennek véget vet. Kijelen­tette, hogy Jugoszlávia iránt meleg barátsá­got érez s reméli, hogy Mussolini kormánya ebben a szellemben fogja politikáját folytatni. A gyűlés határozatot fogadott el, amely az ul olasz kormány intervencióját kéri a Fiú­méban uralkodó barbár erőszakosságok meg­szüntetése érdekében. Teljhatalmat kap Mussolini kormáuvn. Milánó, november 20. A Corriere della Sera római jelentése szerint az olasz kamara ■csütörtöktől szombatig a kormánynak adan­dó teljhatalom kérdését fogja tárgyalni. Bu­nyósra vehető, hogy a kamara teljhatalom- mal ruházza fel a kormányt. Ezután szünet következik. Decemberben vagy januárban az elnökválasztás kérdése felett fog a kama­ra tanácskozni s az adminisztratív ügyek el­intézése után kerül döntésre ama kérdés, váj­jon feloszlatják-e az olasz parlamentet. A eseti népsiiwefséstl 'iga ieckót Map. A cseh-szlová'k népszövetségi ligának, a ligák uniójának pünkösdkor Prágában tartott kongresszusán, valamint a budapesti kon­gresszusával szemben elkövetett tapintatlan­sága és ügyetlensége a cseh közvéleményt állandóan foglalkoztatja. így legutóbb a Cas- ban Hayn Alajos hosszú cikkben tette éles kritika tárgyává a cseh népszövetségi liga vezérkarának, főként Mares és Brabec sze­nátoroknak eljárását. Hayn, aki már többször tanujelét adta tárgyilagos gondolkodásmódjának, cikkében , kijelenti, hogy a nemzeti kisebbségek védel­me előfeltétele Európa konszolidációjának és pacifikálásának, amiért nem csoda, hogy a népszövetségi ligák unióra oly nagy súlyt fektet erre a kérdésre. Szemére veti Brabec- nek, hogy érthetetlen eljárásával megakadá­lyozta, hogy Dickinson javaslatait a prágai kongresszus olyan formában fogadja el, amint azt éppen Brabec javasolta. Dickinson eredeti javaslatai ugyanis a kisebbségek ön­kormányzatát és a kisebbségek nyelvének hivatalossá tételét követelték, ezeket a ja­vaslatokat azonban Brabec Münchenben elfo- gadhata {fonóknak jelentette ki. Az eredeti javaslatot, erre a szerkesztőbizottság Bra­bec kívánságának megfelelő formában fo­gadta el. Ebből Hayn arra következtet, hogy Brabec egyéb módosító indítványait is kész­ségesen elfogadta volna. Brabec azonban nem fogadta el a szerkesztőbizottsági tagsá­got, amelyet neki fölajánlottak, hanem össze­csomagolta a podgyászát és Prágába utazott. A cikkíró szerint ez igen nagy hiba volt, mert kezdete volt a távolmaradás és passzi­vitás taktikájanak. Ugyancsak nagy hiba volt szerinte, hogy a cseh liga mindjárt az első kudarc után szembefordult a nemzetközi testülettel és pedig éppen Prá­gában, ahová pedig ezt a testületet meghívta, ahelyett, hogy föntartotta volna magának a jogot, hogy a népszövetséghez külön memo­randumot küldjön, abban az esetben, ha a rezoluciókat elfogadnák. Ennek a memoran­dumnak azonban Hayn szerint másképpen kellett volna kinéznie, mint annak, amelyet Budapestre küldtek. Udvarias formában kel­lett volna fogalmazni és kerülni kellett volna benne a becsületsértéseket és rágalmazáso­kat. A cikk azután rámutat arra, hogy a cseh népszövetségi liga gonosz szelleme Mares szenátor, akit cselekvéseiben az a motívum is vezet, hogy személyes ellensége a köztársasági elnöknek és Benes külügymi­niszternek. Hayn e vonatkozásban emlékez­tet egy prágai német lapnak arra a hihetet­lennek látszó közlésére, hogy Mares szená­tor, aki egyébként a cseh egyetem tanára, Negle és Spiegel szenátoroknak köszöntését egy alkalommal, mikor a német népszövet­ségi liga dolgában tanácskozni akartak vele. nem viszonozta ás távozásukkor egyszerűen hátat fordított nekik. Képek m angol választásokról. London, november 20. (Saját tudósítónktól). A most lezajlott válasz­tások jelentősége a szigetország határain messze túlterjed. Európa politikájának a közeljövőben várható alakulása ugyanis a legszorosabban ösz- szefügg az angol választások eredményével. Nem érdekesség nélkül való, ha a választások le­folyását és a nyomukban kialakult közhangulatot röviden összefoglalom. A választás? harc. Londonban az utolsó hetekben a választások­ról beszélt mindenki. Magántársaságban róluk folyt a szó, a sajtó állandóan velük foglalkozott, még George Robbey, a londoniak legkedveltebb színésze is állandóan a választások köréből vett jelenetekkel szórakoztatta a színházak közönsé­gét. Az általános izgalom Angliában más formá­ban jut kifejezésre, mint az odahaza, Középeuró- pában szokás. A választási kilátásokat nyugodtan tárgyalják meg az emberek. Meghallgatják az el­lenkező nézetiiek érveit is és azokat higgadtan igyekeznek megcáfolni. A házak ablakaira ragasztott „vote fór Da- vfson", „vote fór Russel" stb. fölhivásu plaká­tok hirdették külsőleg a választások közeledését. A levélhordó pedig elhozta a választóknak a je­löltek beköszöntő levelét, a szokásos tiszteletje­lentéssel, rövid allukucióval, egy pár általános szólammal és a kandidátus arcképével. Az a je­lölt, akinek felesége és gyermeke van, azok fény­képét is beküldte a választóknak. Chelsea ókon­zervatív kerületében Russel lord iépett fel a mun­káspárt programjával. Beköszöntője feleségének fényképét is tartalmazta. Felesége külön alluku- cfóval fordult a választókhoz és elmondta, hogy az ura milyen jó férj és milyen derék családapa. A körlevélben meg volt jelölve az a hely és idő­pont is, amikor és ahol a jelölt beszélni fog. A választást megelőző tiz nap alatt sürü egymás­ban zajlottak le a meetingek. Délután négy órá­tól a késő esti órákig állandóan volt népgyülés. Egy raeetiugen. Egy Ilyen meetlngen magam Is resztvettem. Éppen Russel lord meetimgje volt. A meeting chermanje (elnöke) — és ez jól jellemzi az an­gol fölfogást — Haldane lord volt. Earl Russel is eljött támogatni a kandidátust. Mináhmk bezzeg nem volna valami jó ajánlólevél egy szociálde- demokrata jelölt számára, ha két mágnásbarátiát hozná el a programbeszédjére. Russel Igen érde­kes politikus A háború alatt dofaitizmussal vá­dolták, mive! állítólag antimilitarista meggyőző­désére való tekintettel megtagadta a katonai kö­telezettség teljesítését. (Angliában ez lehetséges volt). Beszédében ezt a híresztelést megcáfolta azzal, hogy ő már akkor túl volt a korhatáron. Ha azonban fiatalabb lett volna — mondotta — akkor bizony valóban úgy cselekedett volna, amint azt ellenfelei föltették róla. Speachének ér­dekes részlete voit az is, amikor azt mondotta, hogy a háború alatt csalták meg az angol köz­véleményt, hogy a németek az egyedüli okai a háborúnak, aminek azután az lett a következése, hogy a bosszú békéjét diktálták neki. A nagy­számú hallgatóság hangos tapssal kisérte ezeket a kijelentéseket. Hoare Sámuel minisztert, a konzervatív párt jelöltjét nem tudtam meghallgatni. A terem ugyanis, amelyben a meeting volt, annyira meg­telt, hogy velem együtt számosán künnrekedtek. A hallgatóság türelmét bizonyítja, hogy a zsúfo­lásig megtelt teremből később sem jött ki senki. Az urnánál. A szavazási aktust egy választási helyiség­ben magam ts végignézhettem. Noha megmond­tam, hogy idegen vagj^ok, szívesen bebocsátot- tak. Az angol fölfogásra jellemző, hogy a szava­zásnál csak igen kevés, a visszaélések megelő­zését célzó biztosítékkal és formalitással talál­kozunk. A szavazási rendszer a törvényhozóknak ama bizalmán épült föl, hogy az emberek becsü­letesek. Ezért szavazási lajstrom sincsen. A sza­vazóhelyiség egyik oldalán nyílt, ajtónélkfllf fül­kék vannak, bennük Íróasztal ceruzával. A te­remben két községi tisztviselő van. Az a válasz­tó, akinek nevét megtalálták a névjegyzékben, szavazócédulát kap, amelyen a neki megfelelő jelölt neve mellé keresztet tesz. Ezután a cédu­lát összehajtja és átadja az egyik tisztviselőnek, aki előtte beledobja az urnába. A szavazóhelyi­ség előtt, az utcán a várakozók hosszú sora áll, akik türelmesen várják, amig rájuk kerül a sor. Sehol a legkisebb lárma vagy tülekedés. Az eredmények. A szavazást este m^olc órakor fejezték be. Az esti órákban London népe kitódult az ut -ára., hogy megtudja az eredményeket. A legtöbb em­ber a Trafalgar-squarcon volt Az ottlevő tömeg becslésem szerint ötven-hn tvan ezer emberre rú­gott. A fiatalság, hogy jobban lásson, Nelson óriási szobrának, magas talpzatára is fölmászott. Itt a választási eredményeket a John Bull és Daily Express cimü lapok hozták vetítőgépekkel a közönség tudomására. Este tiz óra tálban meg­jött az első eredmény. Egy konzervatív győzel­met jelentett. A közönségnek egy nagy része uj- jongással fogadta az eredményt A vetítőgép azután „nőt change“ (nem változott) fölirással megint három konzervatív győzelmet jelentett. Ekkor egy munkáspárti győzelem hire érkezett. A képen Hendersoti alakja volt látható „one to me“ (egyet nekem) fölirással. A nemzeti liberális párt győzelmét ugyanez a fölirás jelezte, csak­hogy most Asquith karikatúrájával. Szegény Lloyd George képét csak ritkán lehetett látni. Az ellenzéki Daily Express képein olyankor, amikor egy konzervatív vereséget jelentett, ez a felírás volt: ,,o La\v“, aminek kiejtése nagyon hasonlít az „o I.ord“ (óh Isten) fölkiáltáshoz, amit olyan­kor használnak az angolok, ha bajban vannak. Tizenötödikén este persze még nem lehetett megállapítani a választások végleges eredményét, mert hiszen a vidéki kerületek legnagyobb részé­ből csak reggelre érkeztek meg a jelentések. A választások hatása. A választások előtt az volt a fölfogás, hogy a konzervatív párt vagy' nem nyeri el az abszolút többséget, vagy pedig csak igen kis többségre fog szert tenni. Ezért a konzervatív párt nagy­arányú győzelme nagy meglepetést keltett. Még maguk a konzervatívok sem bíztak egy ilyen nagy győzelemben, amelynek jelentőségét a leg­jobban jellemzi, hogy Liverpoolban, a nagy gyár­városban és Manchesterben, a liberalizmus hazá­iéban 7—8 konzervatív jelölt került be az alsó- házba. Az intelligencia széles köreiben nagy meg­lepetést és fájdalmas érzést váltott ki a liberáli­sok veresége. Tagadhatatlan, hogy az angol vá­lasztások eredménye is az extrém irányzatok fe- lülkerekedését jelenti. A konzervatív győzelem megítélésénél nem szabad szem elől téveszteni, hogy az angol vá­MIMRéP Hanvay Zoltán.- A Prágai MagyaT Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Orosz Sándor. A gyöngyvirágot termelő gömöri lankák,! hol egy emberöltő előtt a léig ázott magyar­ság bús siralmai a virágregék költőjének szive mélyéből fakadtak, ismét gyászolnak. Az ősi hanvai kúria uto’só táblabirája: Hanvay Zoltán, a „hanvai remete", megtért a Hunt-Pázmán-nemzetség honfoglaló őseihez és saját ágának utolsó pihenőhelyén, a családi sírbolton megfordították a nemesi Címert. A nagy misztérium megrázó pillanatá­ban, mikor a csontember kaszájának suhintá­sa nyomán eliramlik az élet, az elmúlás meg­rendítő körülményei oly sokszor megdöbben­tik a titokzatos rejtély búvárait is. Mert a ha­lál őfelségének hangulatai kifilrkészhetet’e- nek. Az egyiknek váratlan gáncsot vet, el­bukik; a másikat mellbe vágja és hányát veti, némelyiknek pedig a tarkójára sújt és az emelt fő lekonyul. Mikor október 15.-én, az őszi nagyvadá­szatok megnyitó napján, a hanvai kúriába lé­pett, fájdalmat megváltó csontkarjával csön­desen megcirógatta a remete aggastyán arcát és a magyar vadászok nesztora 83 éves ko­rában örökre lehunyta fáradt szempilláit. Ki volt Hanvay Zoltán? Kortársainak java része, akik tevékeny alkotó munkájának legtöbbször csak távoli ügyelői és bámulói voltak, rég elpihentek, az újabb nemzetség hajtása legfeljebb a „hamvai remete" politikai irányú aikkeire emlékszik, de már a mai kor nimródai vajmi keveset tud­nak HanvayróL a vadásziróról, a vizsla- tenyésztés egykori nagymesteréről. A régi magyar tábla bírák nagy erényei: külföldi utazásokon a világnyelvek tudásával és óriási olvasottsággal szerzett szélskörü szakismereti, éles megfigyelőképessége, ta­láló ítéletei, református magyarságának nya- kassága és a töretlen csapásokon való hala­dás makacssága összpontosultak egyénisé­gében a mélyen érző szivek meleg szereteté- vel. Olyan volt a maga nemében, mint egy­koron a pusztai királysas: a gémeskutró' éles tekintete végigszállt a róna végtelenjén és ha fölszánt, a kék mennyürbe véste széles kör­íveit. hová sem a röghöz tapadt tucatemberek ezrei, sem a vijjogó karvalyok és vércsék nem követhették. Lapozgatván a magyar vadászirodalom annáleseiben, minden fölmerült szakkérdés­sé' ás vitánál ott találjuk óriási szakismeretei­nek, helyes Ítéleteinek elszórt gyöngyszemeit, melyek azonban csokorba szedve és könyv­alakban sohasem kerültek az olvasók ezrei­nek kezeibe. A tanulás és tudásvágya a független föld- birtokost kicsábitotta az állattenyésztés nagymestereihez Angliába. Az angol tenyész­tette ki a világ legnemesebb, leggyorsabb paripáját, sertései, tehenei, juhai messze föl­dön híresek, vadászebei: pointer- és setter- vizslái, duvadirtó foxterrierjei, tarka kopó- falkái, vidraebei, ma is veretlenek. Hanvay angol barátai révén megismeri a tenyésztés rendszerét, irányait és a telivér- törzs-eket. Mikor a nyolcvanas években hazajön és a nagy nyilvánosság előtt rámutat az akkori magyar vizslatenyésztés helytelen irányára, egyenes nyíltsággal hirdetvén, hogy a csator­nán túl a pointer az első vizsla, mig a setter i csak aportőreb, valóságos forradalom üt ki a tenyésztők körében. Bárczy István nyeri akkoriban setterjei- vel az összes versenyeket, a setterérí eskü­szik a magyar vadászok tömege és valóságos ujságnáboruban ostromolják a makacs Han- vayt. A háborúnak Fónagy József vet véget, a legközelebbi vizslaversenyen megje’enik Hanvay leghíresebb pointerjével és Pick sor­ra veri Bárczy setter jelt. A nézők elképednek! Amit Pick nyújt, csak a mesékben olvas­ható ; óriási keresési iram mellett csodás szi­matjával hihetetlen távolságból meghúzza a vadat, szobormerevséggel órahosszat állja, ha a kánikulában elfárad, lefekszik és tovább jelzi, engedelmessége pedig regékbe való. Gazdája gyöngén megpuskázott nyulárt küldi, száz lépésen visszafütyüli, újból útnak indítja, kétszáz lépés után visszaparancsolja, ismét elindítja, félkiiométerrö! visszahívja, hogy is­mételten a már alig látható hosszufülesért menessze. Pick csodás munkája a legteljesebb el­ismerést vívja ki gazdája szaktudásának. Fónagy József, kinek tulajdonába ment át a csodavizsla, nem éri be a hazai sikerrel, hanem elindul a külföldi versenyekre és Pick ott sorra veri az összes nagyságokat. Az egyik nagy német vizslaversenyen történt: A bohém természetű, zömök Főnagy sze­rényen várja a sort Pickjével, az előkelő kö­zönség figyelemre sem méltatja az idegen je­lenlétét. Végre Pickrc kerül a sor. óriási iramban indul, szobormerevséggel állja a va­dat, parancsszóra vakon engedelmeskedik. 1 I Az eb munkája fölhívja a nézők figyelmét, lassan odagyülekezik mindenki. Pick egy ló- herés szegélyén megtorpan. Fónagy hozzá­megy, elfordul tőle, zsebéből kiveszi villás­reggelijét és kedélyesen nekifog a falatozás­nak. A közönség álmélkodva nézi a jelenetet Mikor Fónagy összecsettinti zsebkését, az egyik versenybíró megkérdezi, hogy milyen vadat áll a vizslája? — Nyulat — veti oda fölényesen Fónagy, — Honnan tudja ezt? — tudakolja a bíró. A boliémember puskalövésre a lóherés­ben egy félkört ir le, óvatosan előre megy, egy helyt lehajol és a nézők legnagyobb meg­lepetésére egy süldőt fülénél fogva kiemel a vackából. Ilyet még nem láttak nagy Németország­ban! A verseny végén egy előkelő sporthölgy megszólítja Fónagyot: — Mondja, ki volt e csodavizsla mamája? Az aranykedélyü Fónagy szellemes fele­lete a válasz: — Pick mamája angol dá~<a volt. Fiacs­kájának születése előtti alkonyaton pocakos nyulmamára akadt és másnap hajnalban a mama mellett már négy kis pointer mesteri tudássl négy ujsziilött kis nyulsüldő állt! Egész vagyont kínáltak akkor a Hanvay- tenyésztette csodavizsláért, Fónagy azonban csak későbben engedte át híres ebét Zala György szobrászművésznek. Hanvay évtizedeken át szellemi vezetője és irányitója volt a magyar pointer vizsla te­nyésztésnek. Otthon győztes ebei serlegdijai- nak számát szaporították, a külföldön, külö­nösen Angliában, ahol sok személyes barátja i volt, szaktudásának tekintélye nőttön nőtt. A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom