Prágai Magyar Hirlap, 1922. november (1. évfolyam, 119-129. szám)
1922-11-18 / 119. szám
«5> yyÜ&tfMAtfMÍ&lmVtP ^"1,s,a*>«*ar*acaa^j^iflaukw.-í«ttu3iö»CTd?na whcc* (ttfBBgaPBg»Ka; aat Szombat, november Í8. !UQBtWISW3tKlWu5l A ^SSaH811" 3 Milyen a demokratikus jogorvcs'at. — A Prágai Magyar Hírlap tudósi tója tói. — Komárom, november 16. Már többször megemlékeztünk az érsek- újvári tanfelügyelőnek ama botrányos eljárásáról, mellyel ez év februáréban a kismányai gyermekeket a szlovák iskolába kényszerítette. A község lakosainak kérésére Füssy Kálmán nemzetgyűlési képviselő még annak idején a miniszter elé vezette a szülők küldöttségét, mely Ígéretet is kapott a sérelem orvoslására. Valójában azonban nem történt semmi. A szeptemberben végbemenő behatásoknál 104 tanköteles gyermek iratkozott be s ugyanekkor az iskolaszék és a taniíók által is aláirt szülői nyilatkozatok szerint 93 gyermek vallotta magát magyarnak és ennyi szülő követelte gyermekei magyar tanítását Füssy Kálmán erre újból eljárt a minisztériumban és Stefanek iskolaügyi referensnek átadta a szeptember 3-án tartott tanítói és gondnoksági gyűlés jegyzőkönyvét és ugyancsak a tanítók és az iskolaszék tagjai által is aláirt szülői nyilatkozatot és egyben követelte a megtörtént jogtalanság orvoslását ígéreten kívül egyéb sem történt A minisztériumban történtektől bámulatos módon tudomást szerezett a „Slovensky Dennik“ és más szlovák újságok is, melyek azután egyszerre a vádak egész özönét zúdították az ügyet magáévá tevő Országos Magyar és Kisgazda-, Földműves- és Kisiparos Pártra és Füssy Kálmán nemzetgyűlési képviselőre. A legenyhébb vádak, az irredentizmus, a terror és izgatás voltak. Azt reméljük, hogy az illetékes körök a a nyilvánvaló, kézenfekvő igazság láttára nem engedik magukat efélék által befolyásoltatni, azonban ismét szomorúan kell tapasztalnunk, hogy hatóságok ahelyett, hogy a megtörtént igazságtalanságot Ígéreteik szerint jóvátenni igyekeznének, azt törvényellenes jogtalan túlkapásaikkal még jobban elmélyítik. Jogorvoslat helyett törvényellenes lépéseket követnek el, amelyekből tisztán kiviláglik az elnemzetlenitési és elnyomási cél. Eme célt Szolgálja a nyitr^ zsty'áni hivatalnak 9223/933 prez. számú, október 18-án kelt intézkedése is, mely a kismányai iskolaszék tagjait azért, hogy a szülők kérése alapja a behatásoknál az anyanyelvüség megállapítása miatt jelen voltak és mert a beiratkozott 93 magyar és 11 szlovák gyermek helyett nem 93 szlovákot és 11 magyart állapítottak meg, — az iskolaszéki tagságtól felmenti. Más ok, mint az előbb említett, nem lehet. A felmentést Demény Béla, Tildy Béla, Demény Dezső, Fekete László és Jesze- nics János iskolaszéki tagokkal a zsupáni hivatal a következő levélben tudatta: Az állami népiskola gondnokságától Önt ezennel felmentem- Eddigi működéséért önnek köszönetemet fejezem ki. (Olvashatatlan aláírás.) így fest a nyitrai zsupán törvény tisztelete, ha a magyarokról van szó, mert a vármegyei zsupán az iskolaszéki tagságtól való felmentésre hatáskörrel nem bir. Az 1868. évi XXYVIII. t.-c. 117. §-a szerint a községi iskolaszék tagjait a községi képviselőtestület, illetve a községi lakosok közgyűlése választja s a választás 3 évre szól. Ugyané törvény 119. §-a szerint az iskolaszék ilyen módon való megalakításától csak akkor lehet eltekinteni, ha az illető község az iskolaszék megválasztását halogatná. De ezen esetben is az iskolaszék tagjait nem a zsupán, hanem a tankerületi iskolai tanács nevezi ki. De a felmentéssel a nyitrai zsupáni hivatal még nem végezte be törvényellenes és hatáskörét túllépő ténykedését. Uj iskolaszéket is nevezett ki, még pedig a kultúra nagyobb dicsőségére jóformán mind olyanokat, akik (rni sem tudnak. A kinevezettek: Chrenkó napszámos, Géczy cipész, Malich Béla malombérlő, Horváth Károly földműves. Mutatóba egy-két magyart is kinevezetek nagy kegyesen, bár nagyon kétséges még, hogy ezek elfogadják-e, a rendkívüli megtiszteltetést. Az uj iskola- zéki tagok közül egyedül csak Horváth Károly kismányai illetőségű. A zsupánnak a fennálló törvények szerint sem a felmentéshez, sem a kinevezéshez joga nincs. A törvényes ok fen forgása esetén az iskolaszék tagjaitól a megbízatást csakis a községi képviselő- testület vonhatja meg, de r^em a zsupán. De amennnyiben a községi képviselőtestület eme jogával élt volna, úgy helyükbe az iskolaszék tagjait ismét csak a képviselőtestület választhatná meg, s igy a zsupáni kinevezésnek törvényes alapja nincs. Érdekes még megjegyezni, hogy a felmentő zsupáni ukáz keltezésétől számított pár na ra, a nyiírai „Národná Stráz“ című szlovák lapban, „Miként nyomják el a magyarok a szlovákokai a csehszlovák köztársaságban" címmel egy hosszú cikk jelent meg, mely a kismányai iskolaüggyel foglalkozik. Ezzel kezdi: „A magyarok azt kiabálják a világba, hogy nálunk el vannak nyomva, nincs elég iskolájuk, nem élveznek elég kisebbségi jogot és szabadságot. Elmennek kiabálni és interpellálni a nemzntgyülésbe, vádaskodnak Parisban és Londonban, hogy milyen rossz nekik a cseh - szlovák köztársaságban" Hasonló hangon folytatja tovább közbevetve, hogy ez mind csak azért történik, „hogy eltereljék a világ figyelmét saját kegyetlen bűneikről, melyek szlovák népünk ellen irányulnak". Népszámlálási adatokra is hivatkozik. Szerinte a legutolsó népszámlálás szerint Kismányának 767 lakosa közül 330 esi. 430 magyar és 7 egyéb nemzetiségű volt. Igaz ugyan, hogy a legutóbbi népszámlálás adatai még nem ismeretesek, de lehet, hogy Ök már ezt is tudják. Ha azonban a legutóbbi népszámlálás adatai tényleg ilyenek, úgy más igazán nem történhetett, mint hogy itt is elsikkasztották a magyarság jó részét mert, az 1919. évi ugyancsak hivatalos cséi -szlovák népszámlálás szerint itt még 585 magyar 105 szlevák, 12 német és 67 más nemzetiségű lakott. A továbbiakban azt fejtegeti, hogy vannak a község lakosai között szlovák eredetre való neveli Is „kik, nem jöttek be Árpáddal" Talán Fábry, Dérer Habermann, Kálláy, Országh az ős-cseh-szlo- vákokka! — nem az uj honalapítókat érteni ezalatt — jöttek be? Vagy talán mi is visszakövetelhetjük ezeket? Lemondunk róluk meg hagyjuk őket ős-cseh-szlovákoknak, .de ezért cserébe azt szeretnénk, hogy ne bántsák a mi népünket, ne bántsák a magyart! Prága, november 17. Á képviselőház plénuma meglehetős nagy részvétlenség mellett folytatta a költségvetési vita általános részét. Az ülés, amelyet Burival elnök délelőtt fél tizenegy órakor nyitott meg, igy folyt le: A vitához elsőnek P a t z e 1 német nemzeti szocialista képviselő szólt hozzá. A prágai német diákság mozgalmával foglalkozva kijelentette, ho-gy pártja helyesli e mozgalmat, mivel ideális meggyőződésből fakad és az árja nép védelmére irányul. Ezután behatóan foglalkozott a költségvetési javaslat főbb pontjaival. Követelte, hogy módosítsák a vagyonadóról szóló törvényt. Kikelt az ellen, hogy az állami kiadások húsz százalékát katonai célokra fordítják. A szlovenszkói it EtópYlSClöElá! líÖ!fS€g¥€lC§l Illifi. Az általános vita második napja. JaMomczky János dr. nagy beszéde. JfalMamftCZflCV ‘ Ezután Jabloniczky János dr. képviselő lépett a szónoki emelvényre és háromnegyedórás beszédében a többi között az alábbiakat fejtette ki: — Valódi alkotmányos államokban a parlament élő organizmus; ebben az országban azonban az állam megalkotói nem törekedtek arra, hogy a parlamentet az élet attribútumaival fölruházzák. így az állam azzá vált, amire kárhoztatták: élettelen intézmény, alkotmányos színekkel befestett spanyolfal, hogy elfedje azt az abszolutisztikus rendszert,, amelynek egyedüli föladata, hogy az államba bekebelezett kisebbségeket, tehát iaz állam lakosságának tekintélyes részét és — ha az elégedetlen szlovákokat is hozzászámítjuk — a lakosság többségét tartósan lekötöttségben tartsa. Ebből az okból az itt uralkodó parlamenti rendszertől nem vagyunk elragadtatva. Belátjuk, hogy parlamenti utón aligha javíthatjuk meg a politikai viszonyokat. De mégsem szabad kerülnünk a parlamentet, mivel népünk elidegeníthetetlen jogaiért vívott küzdelmünkben oz egyedüli tribün, amelyről a közelebbi és távolabbi nyilvánosság szemeláttára folytathatjuk ezt a küzdelmet. Áz evangélikus egyház kálváriája. Szónok ezután az egyesülési jog elleni támadásokat, az egyesületek föloszlatását, a Magyar Népszövetség kálváriáját ismertette, majd rátért az evangélikus egyház autonómiájára és igy szólt: — Minden gyermek tudja, hogy a protestáns egyházi hatalom alapja az egyházközség. A szlovenszkói protestáns közvéleményt e helyről is figyelmeztetem arra a veszélyre, amely az egyház alkotmányának felülről való rájukoktrojá'ásában és a kormány által való jóváhagyásában rejlik. A protestáns egyházi alkotmány nem tárgya az állami jogutódlásnak, amelyről a kormánv rendelkezhetnék. A kormánv által való jóváhagyás ebentmond a protestáns egyház századok során kivívott jogainak és. az egyházat társaskörök nívóiéra siilyeszti le. A szlovenszkói protestáns egyház a múltban távoltartotta magát a politikából, hngv a vabást ne veszélyeztesse. Ma az rJuemzetlenitésre iránwiló cseh-szlovák pHi- bkát elviszik az o1 tátig. Utalt L*a n c z i á k M'hálv nógrádi esperesnek a magatartására, aki beiktatásakor az oltár e’ött igy szóit: ..A csehek és a szlovákok egy nép, egvbe kell olvadni ok és egyházunknak ezt minden eszközzel elő kel! mozdítania.“ Az újságok közlése szerint a most püspökké választott modori evangélikus pap, Zoch Sámuel, pozsonyi zsupánkorában azt mondotta, hogv ő nem ismer kerekzténv könvörületességet, mert ő közigazgatási tisztviselő. Valóban: kiadások — igy szólt — azt a látszatot keltik, mintha az állam sokat költené Szlovénokéra. A valóságban azonban nagyon keveset fordítanak Szlovenszkó gazdaságának föllenditésére, mivel a legtöbb kiadás rendőri és katonai célokra megy. Szlovenszkói hadi- területnek tekintik, ahol több a törzstiszt, mint az alantas tiszt. Beszédét azzal fejezte be, hogy a németség valamennyi kisebbségnek az éles ellentállás szükségességét fogja prédikálni és arra fog igyekezni, hegy eljöjjön az a nap, amikor a német nép leveti rossz lovasát. Ezután Hlavácsek cseh szociáldemokrata képviselő emelkedett szólásra s főleg a gazdasági válsággal, a munkanélküliséggel s a szociális biztosítás kérdésével foglalkozott. fején találta a szöget, mert a cseh-szlovák közigazgatási tisztviselő (legalább Szloven- szkón) és a keresztény könyörületesség ösz- sze nem egyeztethető fogalmak. J abloniczky János azután a kisebbségekhez tartozó ügyvédek szomorú helyzetét ecsetelte és ostorozta a turócszentmár- toni kamara működését. Majd igy folytatta: — 1919 elején ia katolikus egyház kiterjedt birtokait lefoglalták, azokat a mai napig sem adták vissza és adósak maradtak a bevételek elszámolásával. A szónok azután tiltakozott az ellen, hogy olyanokat, akik az állampolgárságot akarják megszerezni, arra kényszerítik, hogy hadiköicsöneikröl lemondjanak. Tiltakozott az ellen, hogy a községi képviselőtestületi választások megtartását egyre halogatják, a városokat pedig falukká fokozzák le. Majd az irredenta vádjával foglalkozott és ezeket mondotta: — A kisebbségeknek nincs okuk arra, hogy irredentát vagy hazaárulást kövessenek el. Erről azok a soviniszták gondoskodnak, akik jogtalansággal, elnyomással és atrocitásokkal a kisebbségekben az elégedetlenség, bizonytalanság és az elnyomottság idegölő érzését és ennek folytán oly lelki állapotot idéznek elő, hogy ez igy tovább nem mehet. A sok felségsértési pör e’éggé bizonyítja, hogy az irredenta és hazaárulás, úgy amint a hatalmasok ezeket a fogalmakat értelmezik, nálunk még nem talált talajra. Ha azonban az eddigi politikát tovább folytatják, akkor bizonyos, mint a halál, hogy az irredenta egy nap itt lesz. Panaszaink és a külföld. Szónok ezután foglalkozott Masaryk köztársasági e'nökneik a P. M. H.-nak adott intervjuja ama részével, hogy a kisebbségek ne menjenek valótlanságokkal a külföld elé. — Mivel a külföldieknek egy tiszteletreméltó egyesülése — mondotta —, a népszövetségi liga panaszaink jogosultságát elismerte, merész volna az az állítás, hogy panaszaink valótlanságokat tartalmaznak. Minden bizonnyal mentségül szolgál, hogy Masaryk tanár minisztereinek és előadóinak hamis jelentéseiben bízott... A megvádoltaknak nem áll más eszköz a rendelkezésére, hogy őt meggyőzzék, mint az, hogy én tisztelettel meghívom: szálljon le köztbénk és — ha úgy tetszik — ko>ntradikcionárius eljárás során meg fog győződni arról, hogy igazságtalanság volt, amikor meghallgatásunk nélkül valótlanságok á’litásáva .1 vádolt meg bennünket. Jogunkban áll. hogy a külföldet kapacitáljuk. A saint-germaini szerződés kisebbségi jogainkat a népszövetség védelme alá helyezte ... Amíg a felettünk uralkodóknak nem méltóztatík jogainknak érvényt szerezni, kénytelenek vagyunk panaszainkkal a külföldre menni, ha nemzeti létünket nem akarjuk föláldozni... — A bécsi cseh kisebbség a maga nemzeti követeléseit nagyszámra küldöttség utján a cseh-szlovák köztársaság bécsi diplomáciai képviselőjének nyújtotta át és fölszólította, hogy követeléseiket a cseh-szlovák kormánynál nyomatékosan képviselje. A demokratikus elvek alapián a német, magyar és egyéb kisebbségek részére is el kellene ismerni ezt a jogot. Vagy talán a demokratikus köztársaságokban is érvényes a Jupiterről és az ökörről szóló közmondás? Mi a lojalitás ? Jabloniczky János képviselő kitért a 'lojalitás fogalmára is. A szív lojalitása — mondotta — a szeretet és barátság természetes érzelmeken alapszik, amelyeket sem erőltetni, sem megrendszabályozni nem lehet. Az állam iránti lojalitás fogalmát tehát az állampolgári kötelességek teljesítésére kell korlátozni. Beszédének végén a szónok azt követelte, hogy a nemzeti állam téves fogalmát a nemzetiségi állam gondolata váltsa fel, mert csak akkor maradhat fönn. Jabloniczky után még Bubnik kommunistapárti, Halek cseh agráriuspárti képviselő s mások beszéltek. A német agrárius Spin a Ferenc szerint a német szónokok hangszerének — csak egy húrja és egy dallama van: a vád. Azok a tapasztalatok, amelyeket ebben az államban gyűjtöttek, igen szomorúak. De ezeket is megkoronázta Czech kiegyezési indítványának leszavazása. Az elmúlt kedden mégis történt valami, ami az egész világot meggyőzheti a „117“-ek követelésének jogosságáról: a cseh szociáldemokraták lehajtott fővel ültek a szavazás után és szótlanul fogadták írómét elvtársaik ér re! mernek kitörését. Mussolini első beszéde az olasz kamarában. Róma, november 17. Mussolini ma tartotta meg a kamarában bemutatkozó beszédét, amelyben többek között a következőket mondotta: Tudja meg a világ, hogy azért vagyok itt, hogy a fekete ingesek forradalmát teljes mértékben megvédjem. Három(Fcdor László rajza a Prágai Magyar Hirlap részére. százezer teljesen fölszerelt s parancsaimat* lelkesedéssel követő fiatalemberrel megbüntethettem volna mindazokat, akik a fas- cizmust ócsárolták Bezárathattam volna a parlamentet. Ezt most nem akartam. A koalíciós minisztériumot nem azért alakítottam, hogy parlamenti többségre tegyek szert, mert erre nincs szükségem, tisztán azért, hogy a pártok fölött egyesítsem mindazokat, akik a nemzetet meg akarják menteni. A külpolitikáról ezeket mondotta: A békeszerződések akár jók, akár rosszak, mihelyt azokat aláírták és ratifikálták, végre kel! hajtani. Ha a végrehajtásnál kiderül, hogy ezeknek a szerződéseknek értelmük nincs, felülvizsgálatuk lehetőségére gondolni lehet. Európa gazdasási újjáépítésére vonatkozóan kijelentette, hogy az eddigi módszerek nem jók, de jobb, ha az államok kereskedelmi szerződéseket kötnek, mintha nagy és fölösleges konferenciákat tartanak. A fascista Olaszország a szerződéseket politikai, gazdasági és erkölcsi okokból nem akarja megszegni s háborús szövetségeseit sem akarja cserbenhagyni, de azt követeli szövetségeseitől, hogy revideálják meggyőződésüket, amit a fegyverszünet óta elmulasztottak. <■ Ha az antant nem válik egy Öntésből való blokká, amely egyforma jogokkal és kötelességekkel van fölruházva, akkor az antant utolsó órája ütött. Olaszország akkor akciószabadságával élni 'fog. Miissobni azt kívánja, hogy az előbbi eshetőség valósuljon meg, különösen arra való tekintettel, hogy a keleti világ vergődik és az orosz- török-német belsőség egyre növekszik. Olaszország Ausztriával szemben teljesíteni
