Prágai Magyar Hirlap, 1922. október (1. évfolyam, 100-118. szám)

1922-10-01 / 100. szám

& . ^RÁfUlJfaGYMjtflRMP T—tTI-------------- ^ A hlsebbsciíek loualitósa. Irta: Szent-Ivány József, nemzetgyűlési képviselő. Liptószentivány, szeptember 30. A nemzetek szövetségének genfi ülésein a nemzeti kisebbségek védelmét uj alapokra helyeztek. A békeszerződések csaknem mind­egyike több-kevesebb intézkedést tartalmaz a kisebbségek követeléseiről és kifejezetten kimondja azt is, hogy a minoritásoknak a szerződésekben körvonalozott jogait nem­zetközi garancia alá helyezi. Egészen termé­szetes, hogy a „garancia11 gyakorlásának le­hetősége csak az esetben van meg, ha az egyes kisebségek helyzetéről a szerződésre lépett nemzetek és államok az igazi képet s a helyes információt is megkaphatják. Szük­ség van tehát arra, hogy a panaszo­kat vizsgálat tárgyává tegyék, ami helyesen és elfogulatlanul csak az esetben történhet, ha a vizsgálat a politikai befolyástól mentes, független bíróságok kezébe van letéve. A békeszerződések a „garancia** gyakor­lását a nemzetek szövetségére ruházzák és ennek a szövetségnek „egyezségokmánya" (szervezeti és hatásköri szabályzata) tizen­negyedik cikkében meghatározza azokat a feltételeket, melyek fönnállása esetén a bí­róság igénybevehető. Ez a meghatározás ugyan nagyon általános, mégis, mivel azt mondja, hogy „minden nemzetközi jeljegü" ügyben, kétségtelen, hogy a nemzeti kisebb­ségek „garantált" jogainak kérdése, illetőleg azok védelme is a hatáskörébe tartozik. A tizennegyedik cikk azonban nem világos. Ál­talában nem állapítható meg belőle teljes vi­lágossággal, hogy vájjon a nemzetek szövet­ségébe felvett államok kötelesek-e az ily nemzetközi jellegű vitás eseteket a nemzet­közi bíróság elé terjeszteni, vagy sem. A cikk erre vonatkozó része ugyanis szószerint igy hangzik: „Ennek a bíróságnak hatásköre ki fog terjedni a felek részéről elébe terjesztett min­den nemzetközi jellegű vitás esetre." Kérdés az is, vájjon a felek egyikének bejelentése elég-e, vagy pedig mindkettő együttes bejelentése szükséges-e? Nincs tel­jesen tisztázva az sem, hogy vájjon a felek csupán állaimok lehetnek-e, vagy valamely állami.korinánya és kisebbsége? Mivel a ki­sebbségek dolga kétsége települ nemzetközi kérdés — minden vitán felül állana tehát az, hogy az egyébként belpolitikai természetű ki­sebbségi sérelem a nemzetközi biróság elé tartozzék, még akkor is, ha nem egy általá­nos jogsérelemről van sző, de egyeseken el­követett sérelemről. Ezeket a hiányokat, vagy tisztázatlan kérdéseket kívánta orvosolni a nemzetek szövetsége és Murray tanár, az oxfordi egye­­>fejn professzora néhány javaslatot terjesztett a kisebbség ügyeivel foglalkozó bizottság elé. Á vita során a javaslatok előadója fel­hívta a kisebbségeket az állam iránt való lo­jalitásra és ez a felhívás kedvező alkalmid tilmkósás. TcrelgeteinVayájam őszi erdőszélen. Minden kis lirágát összekeresgélem az őszi mezőnek. Élet-erdő mélyén i^éla zene szólal: Muzsikál a Halál, (sóhajos vonóval muzsikál a iákon, j A vonó siklása: sorsoknak hullása . . . Színesen, dalosán örök elmúlásba hullnak a levelek. Riadoz a nyálam: szivemnek ezernyi aranyos bárányát de nehéz terelni, őszi erdöszélen! Már szét is bocsátom: kit erre. kit arra, magam meg ledőlök a zörgő avarra halkan tilinkózni. Akinek átokként bánat ül a mellén, akinek könnye van, jöjjön ide mellém, üljön az avarra. Fölveszem tavaszról maradt tllinkóinat s elfújom bánatát minden búsulónak, tavaszra várónak. Mécs László. Zufefka és Merő. A Prágai, Magyar Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Lörinczy György. Nagyon szerény utcácska volt a mai Ba­­ross-utca még akkor, mikor Stáció-utcának hívták arról, hogy a keleti pályaudvaron vég­ződött, azon a teherpályaudvaron, amit ma már jóformán csak a MÁV. benső bizalmasai ismernek. A hirnev-es Wenckheim-palota he­lyén. ami a Stáció-utcát a%József-utcától el­választja, alacsony, sárga, ócska, de annál hangosabb vityilló éktelenkedett: a Hornyik J kínálkozott a kormányok egyrészének arra, hogy a kisebbségek illojalitásának vádjával indokolják a minoritásokkal szemben folyta­tott kormányzást, vagy másként: a nemzet­közi szerződésekben vállalt kötelezettségek elmulasztását-Bcnes is felhasználta ezt a kedvező pilla­natot és igyekezett meggyőzni hallgatóságát a cseh-szlovákiai kisebbségek illojalitásáról, államellenes magatartásáról és figyelmezte­tést küldött nekünk további „viselkedésünket" illetően. Nem tudjuk, milyen eredménnyel si­került ez neki, de nem mehetünk el szó nél­kül ennek a kérdésnek ily beállítása mellett. Valamely állam polgárai lojalitásának egyedüli mértéke az, vájjon állampolgári kö­telességeiket mennyire teljesitik. Kérdem a miniszterelnököt, vájjon nem tette-e ezt meg a magyar kisebbség? Vájjon nem jár-e elől, mióta az uj állam kötelékébe kényszerült, polgári kötelességeinek teljesí­tésében? Vegye magának a fáradságot a középeurópai színpadon oly sokszor meg­­j jelenő bűvész és lépjen le a Uókusz-pókusz hazug világából. .Tekintse meg a száraz statisztika egynéhány rubrikáját, hogy meggyőződhessen arról, hogy azon a te­rületen, ahol magyarok laknak, a legponto­sabban folytak be az adók, a legbiztosab­ban szállították be a gabonakontingeusf, a legnagyobb százalékban vonultak be moz­gósított katonakötelesek! De miért nem vette a fáradságot magának arra, hogy megtudakolja, milyen nemzetiségbe!! kato­nák verték le majd egy éve, az államra oly veszedelmesnek hirdetett kladnói kom­munista zavargásokat. Beregi és gömö magyar fiukat vezényelted ki erre a célra, mivel mások vagy nem voltak hajlandók engedelmeskedni, vagy pedig nem találták őket eléggé fegyelmezetteknek. Vagy talán a mi politikai magatartásunk­ban találta meg szavai indokát, minden va^ lószinüség szerint azért, mert nem va­gyunk hajlandók a „megfelelő" alázatos­sággal elfogadni az egész világ előtt elis­mert jogaink alamizsnaszerii morzsáit és mert van bátorságunk nemzetünk védelmé­re kelni és mert nem szegődünk azoknak a sorába, akik a határon túl lévő magyarok országát sárba rántani akarják. Ezért ben­nünket irredeníistáknak kiáltanak ki a nem­zetek szövetségének minden egyoldít'iuságá mellett is tiszteletreméltó testületé előtt Ez a legnagyob tévedése a miniszterelnök urnák. Nem először vau alkalmsam a nyil­vánosság elölt kijelenteni, hogy nekünk az irredentára semmi szükségünk nincsen. Ml megelégszünk azzal és addig meg nem ál­lunk a megkezdett utón, mig a Cseh-Szlo­­vákiában élő magyarság írott törvények­ben lefektetett szabadságát biztosítani és kiverekedni nem fogjuk és mig poliiik: programunk áilamjogi részét, az államban való nemzeti életünk egyetlen biztosítékát győzelemre nem visszük! Csak a kormá­nyon múlik, vájjon niegadja-e nekünk a par­lamentáris eszközökkel folytatott küzdelem útjait. A nemzetek szövetségének plénuma el­fogadta Murray javaslatait és útját adta a kisebbségi jogvédelem egyedül kifogástalan­nak nevezhető formájának: a nemzetközi bí­róság kizárólagos Ítélkezési jogának! Ezentúl tételesen megállapított forma szerint is a nemzetek szövetségének, ennek a politikai testületnek a retortáján keresztül kell mennie minden ügyünknek, sőt azok elintézésé is ke­zében van, mivel a vitás ügy „csakis kivéte­les esetekben kerülhet a független biróság elé." Bizonyosak lehetünk, hogy Benes nagy diadallal fog Géniből visszatérni és el fogja mondani Mattá svájci delegátus zárószavait: „A kisebbségek igyekezzenek a többséggel békében élni." De meg fog feledkezni arról, hogy ezt a bé­kességei ö és kormánya akadályozza. és bizonyosan nem tartja szükségesnek eldi­csekedni azzal a kudarccal, mely Magyaror­szág felvétele kérdésénél érte. Úgy látszik, hogy Cseh-Szloyákia kül­ügyminiszterét egyre nehezebb és nehezebb próbák elé állítják Európa nagy politikusai és mintha az a kötélhágcsó, melyen olyan vakmerőséggel kapaszkodott fel, feljebb már nem vezetne és mivel a kerék tovább forog: mennie kell visszafelé! Akié a Süli. azé az ország. Irta: Szilassy Béla, a szlovens2kói és ruszinszkói szövetkezett ellen­zéki pártok közös bizottságának elnöke. Losonc, szeptember 30. A cseh-szlovák köztársaság kormányá­nak az alapos átgondolást nélkülöző, kapkodó gazdasági politikája az ország mezőgazdasá­gát a legválságosabb helyzetbe sodorta. A forradalmi nemzetgyűlésen hebe-hur­­gyán megalkotott földreformtörvény elég ok arra, hogy a reform által veszélyeztetett na­gyobb gazdaságok a mezőgazdasági üzem részére megkívánt és csak évek során át gyümölcsöző hasznos beruházásoktól tartóz­kodjanak és ez megbénította azok produktivi­tását s a gazdasági vállalkozást elkedvetle­nítette. Tegyük föl, — bár a törvény alkotói­ról, nehéz ennyi' előrelátást feltételezni — hogy ez mint pszichológiai eszköz beletarto­zott politikai koncepciójukba s a földreform célja volt, a birtokok felaprózása révén, az országba szorult más nemzetiség tulajdoná­ban levő földnek államhü elemek között való szétosztásának elérése és ha számításba vet­ték az ország közgazdaságára ebből háramló károkat. Bizonyára az Ő szempontjukból a közgazdásági veszteséget felülmúlja a politi­kai nyereség, mely e célkitűzésnél szemük előtt lebegett. A cseh nagytőke, illetve nagyipar és a cseh ipari munkásság politikai pártjai által vezetett államkormányzat gazdasági politi­káját a komoly tervszerűség hiánya jellemzi. János uram korcsmája. Hornyik János maga is fölötte barátságos tótocska volt; korcsmá­ja két füstös terme egyikében az egyetem rövidnagrágu és tandíjmentes filozopíerei va­­csorázgatíak, többnyire megfordítva azt a régi közmondást, hogy ma pénzért, holnap ingyen. A vörösteritékes teremben meg a inágnásfertály, vagyis a Józsefváros fertály­­mágnásai, az aranyláncos, borotváltképp ele­gáns Jean-ok, lom-ok és Jaromir-ok lukul­­lusi lakomákban dőzsöltek. Az urasági inasok, lakájok és komornyikok- Estéről-estére oda­járt Spanga, Pitéli és Berecz is, a Majláth országbíró három gyilkosa. A magyar arisz­tokrácia akkor élte a fénykorát: még a cse­lédsége is ur volt. A címeres fogatok úgy röpködtek, mint a cserebogarak. A szezon­ban a páholyoknak párisi képe volt. A far­sang a bálok sorozata volt, amikről külön kalendáriumot szerkesztettek és adtak ki. A méltóságos paloták zengtek és ragyogtak. Mindennek a hullámai a Stáció-utcába is elverödtek a lakájok pletykái szárnyán. így az utcának mindennapra rendszerint megvolt a maga külön témája, sokszor szenzációja is. Állandó nevezetessége azonban csak egy volt: az a ház, amelyikben Jókai lakott. Azt mindenki szinte kegyeletesen respektálta. A Szent István-nap vidéki zarándokainak meg is mutogatták, halk szóval, suttogva, nehogy megzavarják a benne kóválygó régényhősö­­ket: 'v — Itt lakik Jókai! De lakott abban más is- Még pedig La­borfalvi Róza, a Jókai feleségé, meg a kis unokája: Róza, aki később Feszty Árpádin lett. Gertrudis királyné, vagyis Laborfalvi Róza még J859-ben örökre búcsút vett a színpadtól, de a szerepeitől — nem. Azokat hozományképpen vitte Jókaihoz. Nem hiába játszotta oly sokáig a zordon női karakterek fenséges és tragikus szerepeit; a leikéhez ta­padtak azok. Nem ritkaság a festett világban- A színpadi hercegnők otthon is, a butorozat­­lan hónapos szobában, néha dideregve és koplalva (nem a mai, az akkori színpadi her­cegnők) is úgy szavalnak és gesztikulálnak, mintha mindig a perzsaszőnyégen kacérkod­nának az udvari léghűtőkkel. Laborfalvi Ró­zának is a természetévé váltak a szerepei. Otthoni magánéletében is'azokat játszotta vagy élte, házsártos szeszélye szerint Ott­hon is Gerírud királyné volt- Az a büszke, sőt gőgös zsarnok, aki, ha villámló szemével ránéz a partnerére, a kisvárosi ripaesra, aki Bánk bánt játssza, hát Bánk ur úgy megijed, hogy nem meri megölni Gertrud királynét. Ez a szerep otthon könnyebb volt, mint a színpadon. Nem kellett tartania se Bánk, se Petur bántól. A galambepéjü Jókai egyiknek se született. Örült, ha békén hagyták s dol­gozószobája csöndes magányában szövöget­hette az álmait, meg a meséit, a Kárpáthy Zoltán bájos kicsikéjéről, meg az Aranyem­­ber Noémijéről- Azokra nem féltckenykcdett Gertrud királyné, vagyis Róza asszony. Egyébként pedig nem egyszer meg is történt, hogy ha a mesekirály kedvetlen volt, Róza királyné egyszerűen rázárta az ajtót, kétszer is megfordítva benne a kulcsot. — Dolgozz, vén iródiák! Mert hát, persze, a házhoz sok pénz kel­lett. Jókai nemcsak regényeket irt: bankó­kat is egyúttal. Alig győzte- Mert mesével még az olyan házat se lehet etetni, amelyik­ben mindenki álmodik. Pedig ott senki se tanult egyebet. Azonföliil Róza király­né meglehetősen ötletes is volt. £s meglehe­tősen drágák voltak az ötletei. Csaknem minden esztendőben újra etabliroztatta a la-Csak egy pozitív. iráni ez annak mezőgazdasár',iK • ré. gaz­dasági érdekek alá van iagy politikai célnak: az a$ állam külpolitikai tekintélye; 1 / \ már Rasin első miniszterség .u gkezdett és azóta következetese iilvitt pénz­ügyi politikának célja riovák pénz külföldi árfolyamának ' n felhajtása az állam presztizse érti ; mdult meg- E politika egyes eszköze’ ikölcsönök be nem váltása, a legfan abh adók és szociális megterhelések I - mint a külön­féle forgalmi korlát* ts külforgalmi akadályok, melyek a | ' aság minden ágát egyaránt sújtott; \ / Uamháztartási egyensúly látszatának . >ére és ennek alapján a cseh-szlovák , -emelésére irá­nyultak. Ugyané célt : ja a vámpoli­tika is. A cseh-szlovák . iparosállam s igy szüksége van olcsó ’ nyagra és ipari munkássága számára i élelmiszerekre. Ezért megnyitotta hatá mezőgazdasági termények számáradéi én ama vámo­kat, melyek a volt mon 1, vámtarifája sze­rint a mezőgazdasági elést védték, vi­szont magas értékvánpi 1 igyekezett ipari termelését a külföldi bt} ' italtól megvédeni. De midőn a vámhatáré . egnyitásával saját mezőgazdaságának suí 'konkurenciát te­remtett a rosszabb \ áju és olcsóbban produkáló országokból' ármazó mezőgaz­dasági termények beengí .lésével, saját terü­letén rontja meg ipari fogyasztóinak, a mező­­gazdaságból élő lakosságnak vásárlóképes­ségét. A valuta felszökíetésével pedig saját, a magas munkabérekkel, és magas közter­hekkel sújtott és igy drágán termelő iparát fosztja meg a rosszabb valutájú környező államok piacaitól, minek következtében sorra szüntetik be üzemeiket az iparvállalatok, jutnak válságos help zetbe azok termékeit közvetítő kereskedők és ínségre a munkás­ság. így sikerült rövid időn belül az ország közgazdaságának minden ágát a legnehezebb válságba sodorni s a kilábalás felett most törhetik fejüket a haza bölcsei. Ha rövidesen megoldást nem találnak, a válság fokozódásával belpolitikai nehéz­ségek és ennek kapcsán a külföld elé fes­tett közgazdasági Potemkin falu összeom­lása és a „nemes" valuta ábrándjának szertefoszlása fog elkövetkezni. A szlovenszkói magyar gazdatársada­lom, mint legmostohább gyermeke az állam­nak, a súlyos gazdasági viszonyok nyomását fokozottan érzi. A köztársaság déli és szélső keleti határain drágábban termelünk és rosz­­szabbul értékesítünk, viszont drágábban sze­rezzük be szükségleteinket, mint a cseh-szlo­vák gazdák és igy még súlyosabban sínylő­dünk a nyílt vámhatárok és jó valuta áldásai alatt. A gazdasági viszonyok ilyen kialakí­tása, az állandó politikai elnyomás, a föld­reform okozta bizonytalanság és a fenyegető vagyondézsma sok nagy- és középbirtokosun­kást- Néha friss szamócára éhezett —- ka­rácsonykor. Azt elő kellet teremteni a föld alól is, amin a földgömb túlsó felét kell ér­teni, mert ezen az innenső oldalon szamóca nem igen terem karácsonyra. Mire a Jókai asztalára ért, a karácsonyi csemegének min­den egyes szeme két pengő forintba került, ami akkor még a mai dollárnak számított. Tegyük hozzá, hogy Gertrudis-Róza ki­rálynénak nemcsak karácsonyi ötletei voltak, hanem húsvéti, urnapi, névnapi, születésnapi, téli és nyári, tavaszi és őszi, meg egyéb ha­sonló fordulatos ötletei is- Egyszóval meg­tartotta a költői parancsot: minden órának [1 eszakaszd virágát! Valami politikai tüntetés alkalmával pél­dául. mikor a fölséges nép mindközönsége­sen beverte bálványának, a költőnek az ab­lakait, a Nagyasszonynak az a gondolata tá­madt, hogy házőrző kutyákat kell tartani. Majd elbánik az az ablaktámadókkal! Jókai nevetett a dolgon, ő már tudta, hogy a nagy kutyákkal nem bírnak a kis kutyák. Bestia ellen — bestia kell! Mindegy; legyen meg az anyakirályné kívánsága, amnálinkább, mert nemcsak ő, hanem a kisleánya, a kis Róza is nagyon örült a kutyának. Gondos körültekin­téssel mihamar be is szerezték a Cerberust: egy hatalmas new-foundlandit, aki a házi ke­­resztségben mindjárt Zulejka nevet nyert, tekintettel arra, hogy hölgy volt és ezenkí­vül figyelemmel a család ismeretes törokba­­rát érzelmeire. Ami azt illeti, Zulejkában, minden költői morál ellenére, senkisem csalódott. Zulejka ugyan egyáltalán semmi legkisebb hajlandó­ságot se mutatott arra, hogy cerberusi hiva­tásának megfeleljen, de nagyon szépen és engedelmesen pacsit adott, megsimogatta a kis Rózát és a Jókai slafrokkját s az anya-Hók* si-’o • -:be>• —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom