Prágai Magyar Hirlap, 1922. szeptember (1. évfolyam, 76-98. szám)

1922-09-20 / 91. szám

Szerda, szeptember 20l 2 Elvették a rimaszombati kereskedők testületének helyiségeit. Helyiségeit a rendőrség lepecsételte. — A rendőrkapitány megfelekbezhe- tetlen határozata. — Óriási a felháborodás a kereskedők körében. a sor. Ha azonban erőszakot alkalmazna, úgy nincs más hátra, mint vagy engedni, vagy fölvenni a harcot. Minisztertanács Londonban. London, szeptember 19. (Havas.) Ma dél­előtt nagy fontosságú minisztertanácsot tar­tottak, amelyen a Foreign Office szakértői, a hadsereg vezérkari főnöke Cavan lord, a nepülőosztály részéről Sir Huges-Trenhard és az admi ralit ás képviselője vett részt A megbeszélések a semleges zóna megvédeí- mezése s a törökök lehetséges támadásának elhárítása körül forogtak. A megjelenítek fel­hívták a Downing Street figyelmét a francia 'és olasz sajtó közleményeire, amelyek az angol politikára fölöttébb kedvezőtlenek. Hírek az elpusztult városból. London, szeptember 19. A Reuter-ügy- nökség jelenti Szolimából, hogy ámbár a szombati jelentések, amelyek közül az egyik százezer halottról beszél, nem bizonyultak valóknak. Annyi azonban bizonyos, hogy számos örmény van az áldozatok között. Az amerikai vöröskereszt naponként 15.000 me­nekültet lát el. A menekültek teljes száma ed­dig 200.000 ember. A tűzvész szombaton még tartott­Románia és Jugoszlávia kosarat adott Angliának. Páris, szeptember 19. A Petit Párisién értesülése szerint a bukaresti és belgrádi kormányok az angol kabinetnek arra a fel­szólítására, hogy a tengerszorosok védelmé­ben Jugoszlávia és Románia is vegyenek részt, azt fogják válaszolni, hogy e pillanat­ban sem Bukarestben, sem Belgrádban nem gondolnak egy ily akcióban való részvételre. Az olasz minisztertanács a kormány keleti politikája mellett. Róma, szeptember 19. (Havas.) A minisz­tertanács teljes helyeslését nyilvánította a kormánynak a görög-török konfliktusban és a közel kelet kérdéseiben alkalmazott politi­kája felett, amelyet Schanzer expozéjának szellemében folytattak. Az olasz diplomáciai akció a tengerszorosok szabadságát illetőleg teljesen szolidáris a többi szövetségesek el­járásával. Olaszország véleménye szerint a görög-török konfliktuson túlmenő összes kér­déseket egy mielőbb egybehívandó közös konferencián kell megbeszélni. Görögország a szövetségesek áldozata* London, szeptember 19. (Saját tudósítónktól). A Manchester Guardian diplomácia! forrásból nyert értesülései alapján sorozatos leleplezést közöl azokról az okokról, amelyek Görögorszá­got végzetes kisázsiai kalandjára indították. A Manchester Guardian informátora utal arra, ’hogy Görögországot bizonyos londoni körök bá­torították fel a kisázsiai hadjáratra, nehogy Cyp- rus szigetére való jogos igényeit érvényesíthesse. Cyprus, ez a majdnem teljesen görög sziget, 1878, a berlini kongresszus óta az angolok kezén van s a háború kezdetén a szigetet Anglia formálisan annektálta. A béketárgyalások alkalmával An­glia egyszerre felfedezte, hogy Cyprus elsőrangú floítatámaszpont, a szigetet tehát megtartotta mtmmém. Levelek hullásának idején. Múlik a nyár . . . Az északi Tátra ölében jóformán még föl sem melegedett, már ís utrakészen búcsúzik. Bársonyos palástja még ott zöldéi a völ­gyek mélyében, kék és sárga vadvirágok szí­nes foltja tarkítja a pást puha szőnyegét, lágy verőíénye is meghitt szeretettel be­aranyozza az öreg hegyormok taraját, a le­vegő azonban már megtelt a bucsuzás, az el­válás szomorú hangulatával. Mint mikoron a távozó gyöngéd mosolya elfátyolozza a szemekben fakadó könyeket! Melegének ereje sohasem tudott megbir­kózni a nagy hegyek hideg leheletével. A lankás vidékek, az Alföld kánikulája másfél­ezer méteren a tenger színe fölött megtört az északi Tátra zordon királyának: a télnek fagyos hatalmán, aki a fenséges Jégvölgyi csúcsról mogorván elvonult az örök hóval borított, vadon Jávorvölgybe. Leheletének nyirkos párái és sürü ködfelhői oly sokszor átláthatatlan kárpitba burkolták a vén hegy­csúcsokat, a szakadatlanul hulló, nagy szemű eső pedig elűzte a pompázó napsugarak lel­ket vidító verőfényét. Most búcsúzik a nyár . . . Mosolygó sugárküllőinek aranyában csön­des bocsánatkérése verődik vissza, mintha csak jóhiszeműségét, az erejét fölülmúló vál­lalkozás sikertelenségének okát igazolni akarná. % A völgyben még nyilnak vad virágai, magának s arra bátorította Görögországot, hogy igényeit máshelyütt elégítse ki. Egy igen jelenté­keny diplomata a helyzetet a következőképpen jellemzi: „Görögország kezdetben Szinirnára, vagy Kisázsia szomszédos részeire semmiféle igényt nem tartott, Az első javaslatot, amely szerint Görögországnak juttassanak egy részt Kisázsiából, Sir Edward Grey tette 1915-ben, ab­ban a jegyzékben, melyet a görög kormánynak küldött. 1919-ben a legfelsőbb tanács elhatá­rozta, hogy Szmirnát a görögöknek adja. 1920 júniusában Ismid félszigetről nyugtalanító hírek jöttek. A legfelsőbb tanács ismét felszólította a görögöket, hogy akadályozzák meg Kemal pasa haderőit a Konstantinápoly felé való menetelés­ben. A Hytheben tartott konferencia felszólította Venizelost, hogy Ismid védelmére csapatokat vonjon össze“. A görögök tehát, — állapítja meg a Manchester Guardian — 1919 május 15-én már partraszálltak Szinirnában, mielőtt a sévresi szerződést részleteiben megállapították volna. A legfelsőbb tanács jegyzőkönyveiben meg van ír­va, hogy a szövetségesek különös kérelmére mentek a görög haderők Szmirnába. A lap idézi Lloyd George 1920 március 19-én tartott beszé­dét, amelyben az angol miniszterelnök kijelenti, hogy Szmirnában' a lakosság nagy többsége nem török s inkább óhajtja a görög, mint a török uralmat. A törökök a békés megegyezés mellett. Konstantinápoly, szeptember 19- (Ha­vas.) Török körökben helyesnek tartanák, ha Konstantinápoly és Trácia kérdését Török­ország és a szövetségesek egymás között oldanák meg. Kemal csapatai nem fogják megsérteni a semleges zónát, azonban az angorai kormány ragaszkodik az eddig el nem intézett kérdések sürgős szabályozásá­hoz. Törökország elismeri a tengerszorosok szabadságát a népszövetségi ellenőrzés alatt, azonban tiltakozik Gallipoli katonai megszál­lása ellen s ragaszkodik Drinápolyhoz. Naci­onalista körökben hangsúlyozzák a vitás kérdések békés megoldásának szükségét, azonban föltétlenül ragaszkodnak ahhoz, hogy a görögök előzőleg ürítsék ki Tráciát. Anglia háborús készülődései. London, szeptember 19. (Havas.) A Daily Mail jelentése szerint az aldershoti táborból számos távirat érkezik, amelyben a legény­séget fegyverbe szólítják- A szabadságon lévő tiszteket felszólították, hogy minden pil­lanatban indulásra készen álljanak. Az angorai kormány válasza. Páris, szeptember 19. (Havas.) A Petii Párisién jelentése szerint megérkezett az an­gorai kormány válasza a szövetségesek kö­zös jegyzékére, amelyben a törököket a semleges zóna tisztelefbentartására szólítot­ták fel. A jegyzékben az angorai kormány formális biztositékokat. ad arra, hogy a ke­mal isták sem Konstantinápoly, sem a tenger- szorosok ellen nem vonulnak s még kevésbé gondolnak akcióra Kelettrácia ellen. A jegy­zék megemlíti, hogy amennyiben a szövet­ségesek nem állanak teljesen az ellenség mellé, írem akadályozhatják meg a kemalista csapatokat abban, hogy a görögök által megszállva tartott területeket, amelyekért a harc még egyre folyik, el ne foglalják. Rimaszombat, szeptember 19­(Saját tudósítónktól.) A Rimaszombati kereskedelmi testület, amely nyolcvan esz­tendeje áll fenn, még sohasem élt át olyan szomorú napokat, mint mostanában. Ez a testület politikával sohasem foglalkozott és emberemlékezet óta irányította Rimaszom­bat közgazdasági életét. Tagjai a város bé­kés polgárai és mint legnagyobb adófizetők, az államháztartás legbiztosabb fenntartói voltak. A Rimaszombati kereskedelmi testület annak idején szerződése alapján vette bérbe helyiségeit a Rimaszombati Takarékbanktól Ez év elején, akkortájt, . amikor a telj­hatalmú miniszter a Rimaszombati vár­megyei kaszinót feloszlatta, kezdett tárgyal­ni a Kereskedelmi testület a Rimaszombati Takarékbankkal a helyiségek bérlete végett. A tárgyalások julius hó 3.-án, tehát akkor, amidőn a legfelső közigazgatási bíróság a kaszinót feloszlató miniszteri határozatot megsemmisítette, eredményre vezettek s a jogaiba visszahelyezett kaszinó a Takarék­bankkal szemben fennálló bérleti szerződését a Takarékbankkal egyetértőleg a Rimaszom­bati kereskedelmi testületre ruházta át. Ezen bérbeadás létrejöttekor azonban a helyiségek nem voltak megfelelő állapotban és a Keres­kedelmi testület nagyobb befektetéssel reno- váltatta a helyiségeket. A munka csak most fejeződött be és a Kereskedelmi íesület csak a minap költözött be uj helyiségébe. Alig volt ott azonban néhány napig, a testület elnökségének átiratot kézbesítettek ki, amely­ben a többi között a következők voltak: A R. Sobotal Takarékbank bérbe adta és használat céljából a r. sobotai kereskedelmi tes­tületnek rendelkezésére bocsátotta a volt v*n. ka­szinó helyiségeit, mely helyiségek még a múlt december hónapban le lettek foglalva a zsupáni hivatal által a „Vzdelávací spolok v R. Sobote“ részére és ezen lefoglalás a közmunkaiigyi mi­nisztérium bratislavai kirendeltsége által jóvá lett hagyva és jogerőre ís emelkedett. Ezen miniszteri határozat a Takarékbanknak ez évi február 20-án kézbesítve is lett, ennek da- rqár& a bank ezen helyiségeket bérbe adta ez évi julius 4-én ás a kereskedelmi testületnek rendel­kezésére is bocsátotta. Ennek alapján a 304/921. Sb. z. a nar. sz. rend. 10. §-ába ütköző kihágásról van szó és a min. rendelitek és törvényekkel szemben való legmagasabb fokú tiszteletlenség nyilvánítása lát­szik. Ez okból elrendelem a helyiségnek haiósági utón való haladéktalan bezárását egészen az azon célnak való végső átadásig, melyre jogerősen le­foglalva lettek. Miután itt jogerős min. határozat végrehajtásáról van szó, ezen hat ellen nincs fe- Iebbezésnek helye s a végrehajtás azonnal foga­natosítva lesz. Felhívom a helybeli kereskedelmi testületet hogy a helyiségeket azonnal adja át s a kulcsait adja ki, egyúttal értesítem erről a Takarékbankot is azzal, hogy ellene a 304/92Í. Sb. z. a nar. sz. rendeletbe ütköző kihágás miatt eljárást indítók meg . Egyidejűleg másolatban kiadatik a helybeli államrendőrségnek azzal, hogy a helyiségek be­zárását foganatosítsa s a kulcsokat további de­ponálás céljából az itteni hivatalnak adja át. Rím. Sobota 1922 szept. 12. Rejthar s. k. r. kapitány. A végzés kézhezvétele után a Kereske­delmi testület elnöksége azonnal közbenjárt a rendőrkapitánynál. Ez azonban nem volt 'hajlandó a határozaton változtatni. A Testü­let elnöksége ekkor a zsupánhoz fordult jog­orvoslásért- Jeszenszky János dr. zsupán ki­jelentette, hogy az ügyei nem ismeri és fel­hívta a vezetőséget, hogy a felebbezést ■adja be. Miután a Kereskedelmi testület elnök­sége a kulcsokat nem volt hajlandó kiadni, a rendőrkapitányság ujbói felszólította a tes­tület elnökségét annak átadására. Az elnök­ség azonban azzal a megokolássai, hogy a helyiségeit jogosan és szabályszerűen vette bérbe és a helyiségekre föltétien szüksége van, nem volt hajlandó 'kiszolgáltatni a kul­csokat. Szeptember 13.-án este fél 7 órakor, ■amikor a testület helyiségében a tagok a legnagyobb izgatottsággal tárgyalták a rend­őrség intézkedését, váratlanul megjelent a testület helyiségében az államrendőrség fel­ügyelője, hogy a testület helyiségeit bezár­ja. A rendőrfelügyelő legelőször a testület elnökségét hívta fel a kulcsok átadására. A testület vezetősége kijelentette, hogy a be­zárás foganatosítását megakadályozni nem óhajtja és ha a hatóság a bezárás keresztül­vitelét jogosnak tartja, azt a saját hatás­körében tegye meg- A hatósági közeg ezután felhívta a tagokat a helyiség elhagyására. Mível senki sem mozdult a helyéről, a ható­sági közegek a bezárás foganatosítása nél­kül távoztak el a helyiségből. A következő napon a rendőrkapitányi hivatalból újabb átirat érkezett a testület el­nökségéhez, amelyben a helyiségek kulcsai­nak átadására folyó hó Í4.-ének délutáni 1 óráját jelölte ki. Ezen irat kézhezvétele után a testület elnöksége jogos álláspontján mit sem változtatott és a zsupáni nyilatkozat alapján a rendorkapitányi hivatalhoz bead­ványt adott be, amelyben tiltakozott a jog­talan bezárás ellen. Kijelentette, hogy mind­addig, mig a rendőrség fölöttes hatóságai jogérvényes-en nem döntenek a fölebbezés ügyében, nem adja át a kulcsokat. Ezt a beadványt szeptember 15-én Rejthár rendőrkapitány visszaadta azzal hogy ez ügyben nem fogadhat el semmiféle felebbezést. S egyben újabb időpontot tűzött ki a kulcsok átadására és pedig szeptember 115.-ének déli 12 órájában, kijelentvén, hogy jét fölveti s a nyirkos levegőbe kihívóan, da­cosan beledörgi üzenetét: — A szépek szépeinek ura én leszek! Immár harmadizben mérik össze a rigye- tőhely uralmáért fegyvereiket. A jövevény az első tornán csak szégyenletes futással men­tette meg életét. Múlt ősszel hossszu, kegyet­len tülekedés után, véresen s legyőzve hagyta el a viadal színhelyét- Most azonban erőben meggyarapodva s az emlékek gyászos szé­gyenétől fakadó dühvei veszi fel a döntő küzdelmet. A daliák szügyrevágott fejjel egymásra törnek. Agancsaik éles csattanással összeve­rődnek, csülkeik mélyen belevágódnak a gyep mohás szőnyegébe, acélos lábaikon megfeszülnek az inak, hatalmas izmaik, mint az óriási kötél, kiduzzadnak, orrlyukaikból pe­dig szakgatottan kilövel a tüzes pára. Az őserő, a tűzhely urának vad félté­kenysége és a tolakodó uralomvágyának szenvedélye vívja most rettenetes harcát. A mozdulatlanságból most vad táncba csapnak át. örült keringéssel, hullámvonalakban a réten végigsodródnak­A jövevény most rettenetes nyomással odavágja viaskodó társát az erdöszéli ölfá­hoz, a vén 12-es elveszíti egyensúlyát, oldalt ugrik, ellenfele azonban villámgyors suhin­tással melkasába vágja agancsának hosszú szemágait. Az erdő homálya oltalmába veszi az im­bolygó léptekkel támolygó, koronás urat. On­nan, a legyőzött és halálra sebzett fejedelem vad fájdalmával, még egyszer feldúlt tűzhelye felé veti bús tekintetét, ahol véres agancsos veröfényének zománcával még bearanyozza a nagy hegyek ormát, de a levegőben ott li­beg már az elválás bús hangulata. Mint mikoron a meghitt szeretet lágy mo­solya elfátyolozza a bucsuzás feltörő könyeit! • Az uj fejedelem ragyogással s a színek pazar fénypompájában tartja bevonulását. Va­lami ünnepélyes nekihevüíés, izzó láz ég a levegőben. Mintha minden ráunt volna a re­ménység zöldjére, melyet a nyár vírulása, az élet fakasztott! A ragyogás, a buja színekben való tob­zódás láza izzik a lombokon, fűszálon, hogy az uj uralkodó: az ősz köszöntése minél fé­nyesebb, minél csillogóbb legyen. A jávor magára öltötte az arany halvány j sárgáját, mellette gőgösen pompáznak a bük-) kök rozsdavörös koronái, a berkenyék sápadt lombja között, mint a haldokló vitéz szivárgó vércseppje, félénken elővillan az érett bogyó veres foltja . . . De ki írhatná le híven a színeknek azt a temérdek árnyalatát, változatát, amely most, az élet haldoklásának előesetélyén, verseny­re kelt. Pedig Ősz van . . . levelek hullásának ideje! Halk szcllőcske valahonnan elősurrant, a színes lombok sátorernyőjében megszólal az ezernyi ezer levél lágy suttogása: a galy vé­gén levált egy testvérke és keringve, libegve bukott a föld felé . . . És egyre sűrűbben szárnyra kelnek a l sápadt, a láz hevében elfonnyadt levelek s i hullanak a magasból a mélységbe . . . Megzörren az avar, az elmúlásnak zoko­gástól fojtott sóhaja feltör a mélységből a csillogásban pompázókhoz: elmúlik a leg­szebb álom, mert eliramlik az élet! De proíundis! . . . Apró árnyak szállnak a magas ég látha­tatlan vándorutján messze, dél felé- A ve- zérgunár rekedt gi... gá.. • ja megszólal, a hosszú ék felbomlik, a vonulók szabálytalan tömegbe verődnek, egy részük elválik és kü­lön ékbe tömörül, majd ismét elnyúlik és be­leolvad a hosszú sorba, mely az ég kékjébe beíevési a vándorutat járó V-betüjét­Valami láthatatlan kéz telesz ovi az enyhe verőfényt finom párák fátyolával. A hervadó erdők lombjai elmosódnak benne, a haldokló életre most borul az elmúlás szem- fedője. * öreg fenyők zöldje szegélyezi az erdei rétet. Rajta egy vén 12-es szakgatottan, szinte felhördülésszeriien beleorgonálja az alkony párás levegőjébe gőgös dalát. Körü­lötte az erdő szépei csoportosultak: karcsú ünők csipdesik a gyep zöld fűszálait, a pást puha szőnyegén pedig kérődző szarvasma- mnk pihennek. A vezértehén fölveti a fejét, kanálfülei az erdő felé merednek­A bükkös hegyoldalon csörtető léptek súlya alatt megzörren a száraz avar. Valaki ideges sietséggel közeledik. Az erdőnek háttéri mohályából előbuk­kan a vetélytárs hatalmas alakja: karvas- tagságu, fekete agancsok ékesítik büszke fe­jét, az alkony derengésében vészesen megvil­lan az ágak elefántcsont fehérje- Koronás fe-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom