Prágai Magyar Hirlap, 1922. szeptember (1. évfolyam, 76-98. szám)

1922-09-15 / 87. szám

Péntek, szeptember 15. a Cassel első emlékiratának könyvalakban való kiadásához még néhány más fejezetet is irt. Ismerteti D e 1 a c r o i x-nak egy nem­zetközi bankra vonatkozó javaslatát, mely­nél azt hibáztatja, hogy a belga pénzügymi­niszter javaslata az alapvető elveket nem vette kellően figyelembe, hanem inkább szer­vezeti részleteket dolgozott ki elaborátumá- barí. Igen érdekes mellékfejezete a könyvnek a hadikárpótlások kérdése. Ebben Cassel a hadikárpótlások (jóvátételek) összegére ak­kor még fennálló bizonytalanságot hibáztatja, mely minden újjáépítés kitervezésének aka­dálya lett. Külön fejezetet szentel Németor­szág gazdasági helyzetének, mert ez az ál­lam, mint az antant legnagyobb adósa, a világgazdaság rendibehozásánál a legna­gyobb szerepet viszi. Rátér könyvében a közismert Nanru-esetre is; a Csendes óceán kicsi szigetének ügyére, melyet a lapok an­nak idején részletesen ismertettek. Arról van szó itt, hogy Anglia „elhódította** ezt a szi­getet a németektől, mely a maga közel 100 millió tonnát felölelő foszfátbányáival a világ leggazdagabb miitrágyatelepét képviseli. Fu­tólagosán érinti Cassel könyve a szocializ­mus harcát az állami monopolizmus ellen és arra az eredményre jut, hogy az állam nem tekintheti továbbra is feladatául azt, hogy saját polgárainak más népek kárára előnyö­ket szerezzen. A szabad versenynek az egész vonalon való visszaállítását sürgeti'. A béke fentartása pozitív munkájának súly­pontját arra kell helyezni, hogy a nemzeti monopolizmust minden alakjában le kell küz­deni. Végső fejezetében pedig a nemzetközi monopolizmus káros hatásaival foglalkozik és e tekintetben különösen Anglia és az Egyesült Államoknak a világ nyersanyagki­aknázásában elfoglalt hatalmi túlsúlya ellen emeli fel szavát Cassel tanár második emlékiratában ta­nulságosan vázolja az időközben változott pénzügyi helyzetet és különösen két kérdést fejt ki egy magasabb, a világ pénzügyi hely­zetét teljesen áttekintő nézőpontból; a deflá­ciós politikát és az aranykérdést. Az előbbi fejezetben kimutatja, hogy a nemzetközi ke­reskedelem igazi megzavarásai a különböző pénzegységek belső értékének mozgalmaival függnek össze és az árfolyamok jövője te­kintetében való bizonytalanság, mely ezekre a mozgalmakra vezethető vissza; a szabá­lyos üzletkötés legnagyobb akadályait aiKöt- ják. Ebből a szempontból a deflációs politi­kának is határt kell szabni. Az aranykérdés fejtegetésénél érdeke­sen megvilágítja az arany értékének a dol­láréval való összefüggését és azt mondja, hogy az arany túlzott értékelését az Egye­sült Államok deflációs politikája okozta. Nem is számíthatunk egészséges viszonyokra a vi­lág aranypiacán mindaddig, amig megfelelő eszközöket nem találunk az Egyesült Álla­mok javára esedékes rengeteg adósság­egyenlegek megfizetésére. Az arany jövőbeli bizonytalansága szintén egyik nagy akadá­lya az aranyvaluta újból való bevezetésé­nek. Az aranypiacra felette káros hatással volt az India és Kina részéről történt nagy­mennyiségű aranyvásárlás is. Arra a kon­léttől. Tévedtem, fiam. A gutában nem, az bekövetkezik, de a dátum az nem biztos- Meg a nagy magyar íróság sem- Hja, hogy a jó­lét? Hát tudod mit? Az is irtózik tőlem. (A konyak után nyúl. Iszik.) A leány (nem sókat hallott abból, amit az újságíró beszélt; magával, a maga nagy- ügyével volt elfoglalva. Most már nem sir, csak előre néz, bele a levegőbe, mintha gon­dolkoznék. És azt a sok-sok keserűséget, amely összegyülekezett benne, ebben az egyetlen mondatban foglalja össze): Csak férfiakkal ne kezdjen ki az ember. Az újságíró (befelé mosolyog): Iga- zad van, fiam. A nők elegánsabbak a szaki- tási eszközökben, mint a férfiak. (Hallgatás.) A leány: Hát most mi lesz? Az újságíró: Most? Menj férjhez, fiam. A 1 e á n y (lemondóan legyint a kezével): Ugyan. (Keserű sóhaj szakad föl a melléből.) Ki venne el engem feleségül? Az újságíró (a leány felé fordul. Hosszasan nézi): Mondd, Bözsi, hogy hívnak téged tulajdonképpen? A leány: Tóth Erzsébet­Az ujs ágiró: És az édesapádat? A leány: Tóth János. Az újságíró: Él még az édesapád? A leány: Él. Az újságíró: Mi a foglalkozása? A leány (lehajtja a fejét, nem felel.) Az újságíró: Na, mi az? Nem érted? Mi a foglalkozása az édesapádnak?. kluzióra jut a szerző, hogy egy megbízható aranypiac igazi alapjait csak az egész világ­ra kiterjedő, aranyalapra felépített nemzet­közi kereskedelem rakhatja le. De ehhez az aranypiac bizonyos szilárdsága szükséges, mely csak a nemzetek kölcsönös együttmű­ködése utján érhető el. A háborús adóssá­gok észszerű rendezése pedig ennek a bo­nyodalmas kérdésnek conditio síné qua nonja. A habom okozta nemzetköz: eladósodás csökkentése mellett nyilatkozik Cassel és azt mondja: Bár az adósságok csökkentése áldozatokat követelne Amerikától és Angliá­Benes kisebbség-ellenes javaslata. Géni, szeptember 14. A politikai bizott­ság a kisebbségi kérdést békés atmoszférá­ban befejezte. A bizottság Murray javaslatá­nak első, negyedik és ötödik pontját elfogad­ta, mig a második és harmadik pontokat vi­lágosabb szövegezés céljából egy külön al­bizottsághoz utalta át. Ugyanehhez az albi­zottsághoz utalták' Benes javaslatát is, amely azt indítványozza, hogy a népszövet­ség titkársága a kisebbségek panaszain kí­vül a viselkedésüket is tegye vizsgálat tár­gyává. A javaslat a továbbiakban annak a szükségét hangoztatja, hogy a kisebbségek illojális agitációját oly módon kell figyelem­mel kisérni, hogy Srról a titkárság a nép- szövetségi tanácsnak jelentést tegyen. Cseh-Szlovákiának csak 90.000 főnyi hadserege legyen. Genf, szeptember 14. (Schweiz. Dep. Ag.) A harmadik (lefegyverzési) bizottság ma to­vább folytatta a Cecil Róbert lord javas­latairól megkezdett vitát s elsősorban azzal a véleménykülönbséggel foglalkozott, amely Cecil Róbert lord és Jouvenal francia szená­tor között fönnáll. A vita befejezése után Ce­cil lord beterjesztette a végleges szöveget, amellyel Jouvenal is egyetértett s amelyet az egyezmény bevezetésébe fognak felvenni. MBMIWWHWI ■MIMI M H Ili IIIH ■!—iwm T WTTT lói, mégis ők látnák legnagyobb hasznát a világkereskedelem újjáéledésének 'alakjában és a nemzetközi árfolyamok, valamint külön­böző pénzértékek állandósulása is csak az ö javukra volna. Végső eredményben Cassel nemzetközi bizottságra akarja bízni a világ pénzügyeinek rendbehozását, de olyanra, melyben nem a nemzetek, hanem a szakértő tudás és tapasz­talat képviselői foglalnának helyet. Cassel tömör, de azért világos Írásait mindenkinek el kellene olvasni, aki a háború és a békeszerződésektől rombadőlt pénzügyi világ káoszában tisztán akar látni. (érd.) Ezután Fisher (Anglia) a tengeri lefegy­verzést sürgette, utána pedig Jouvenál mó­dosító javaslatot nyújtott be, amelyben a népszövetség gyűlése felszólítja a tanácsot, hogy különböző kormányok elé egy javas­latot terjesszen, amelynek értelmében egy ál­landó vegyes bizottságot küldenének ki an­nak a megállapítására, hogy az egyes álla­mok minő feltételek alatt lennének hajlan­dók a kölcsönös garanciaszerződést elfogad­ni. Cecil Róbert lord és Fisher elfogadták Jouvenal módosító javaslatait. Prágió, szeptember 14. A Narodny Listy jelenti: Esher lordnak leszerelési javas­lata szerint Cseh-Szlovákiának csak kilenc­venezer főnyi hadsereget szabad lesz fönn­tartani. Hasonló létszámú katonaságot tart­hatna fönn Jugoszlávia, Románia, Anglia, Görögország, Hollandia és Spanyolország. A javaslat szerint Franciaország százezer, Olaszország és Lengyelország százhúszezer, Belgium, Dánia, Norvégia, Svédország és Svájc hatvanezer, Portugália pedig harminc­ezer főnyi katonaságot tarthat. Termé­szetes, hogy Franciaország a javaslatot el­fogadhatatlannak minősítette. Nincsics szofkmái. Genf, szeptember 14. A politikai bizott­ságban Nincsics szólalt föl a kisebbségi kér­désben szóló vitában s többek között a kö­vetkezőket mondotta: Ámbár a népszövet­ség a kisebbségi kérdésben csak mérsékelten interveniál, tevékenysége mindenütt érez­hető. Mivel minden kisebbségi konfliktusnak politikai jellege van, a népszövetségi ta­nácsnak óvakodnia kell az egyes államok szu- verénitásának megsértésétől. Az egyes álla­mokat nem szabad kellőképpen meg ne • vizsgált panaszok alapján szüntelenül afc í. landó nemzetközi törvényszék elé ide; Azoknak az államoknak az alkotmánya, am - lyekre a kisebbségi szerződések vonatke nak, annyira demokratikusak, hogy a kiseb ségeknek panaszai csupán kivételes esetek re vonatkoznak. Mindig lesznek olyan álla­mok, amelyek fájdalmasnak fogják találni, hogy hozzátartozóik más államokban élnek s ugyancsak lesznek mindig elégedetlen ki­sebbségek is. Igaz, hogy az uj államok fej­lődése jelentékeny mértékben függ attól, hogy mennyiben teljesítik a kisebbségekkel szemben vállalt kötelezettségeiket, azonban igái az Is, hogy a kisebbség gyakran han­gulatokra és politikai tendenciákra támasz­kodva intervenciót igyekeznek előidézni. Ép­pen ezért a legnagyobb körültekintésre van szükség, hogy a kisebbségek jogai ne vál­tozzanak át harccá azok ellen az államok el­len, amelyekben a kisebbségek laknak. Ezután Motta megköszönte azokat a dicséreteket, amelyekben egyes szónokok Svájcot részesítették. Svájc úgy oldotta meg a különböző népek együttélését, hogy ott el­méletileg nincsenek többé többségek és ki­sebbségek. Magyarország felvételi ügye legközelebb tárgyalásra kerül. Genf, szeptember 14. A népszövetség hatodik (politikai) bizottságának ülésén Allén ujzé’landii delegátus érdeklődött annak az al­bizottságnak munkálatai iránit, amelyet Ma­gyarország felvételi kérelmének tanulmányo­zásával bíztak meg. Azt a kívánságát fejezte ki, hogy ezt a kérdést lehetőleg gyorsan in­tézzék el, hogy a legközelebbi teljes ülésen letárgyalható legyen- London elnök (Hollan­dia) kijelentette, hogy a bizottság tanácsko­zásait holnap folytatni fogja s nincs kizárva., hogy Magyarország felvételi kérelmét a leg­közelebbi teljes ülésen már tárgyalni is fogják. Tülekedés a miniszteri bársonyszéke­kért. A Tribuna szerint a cseh-szlovák szo­ciáldemokrata képviselők és szenátorok teg­nap este együttes értekezletet tartottak, a melyen a gazdasági és a politikai helyzettel foglalkoztak. Az értekezleten főképp azok­kal a kérdésekkel foglalkoztak, amelyek a kormámnijjáalakitással vannak összefüg­gésben. A Tribuna tudósítása szerint politi­kai körökben úgy vélik, hogy a szocáldemo- krata pártnak az uj kabinetben eggyel több minisztere lesz, mint volt eddig. A szloven- szkói szociáldemokraták a maguk számára követelik a szlovenszkói teljhatalmú minisz­teri tárcát, amelyet Markovics dr.-nak akar­nak juttatni. A kisantant m@z§éslt! A Prager Abendzeiíungnak jelentik Londonból: Az angol lapok csaknem kivétel nél­kül a helyzetet majdnem annyira komolynak tartják, mint amilyen komoly volt 1914-ben. A sajtó nagy részének véleménye szerint ífönnyen lehetséges, hogy, hacsak az angol politika nem viselkedik a legnagyobb elővigyázatossággal, — újabb általános háború tör ki. A kisantant mozgósításáról tegnap felmerült híresztelések az éjszaka folyamán szaporodtak. Ezekből a folyton ismétlődő hírekből jól értesült körök arra következtet­nek, hogy a kisantant elérkezettnek látja az időt arra, hogy a számára kínálkozó alkalmat kihasználja. A kisebbségi kériés a népszövetség elölt. Prága, szeptember 14. A népszövetség hatodik bizottságának többnapos vitája a kisebbségi kérdésről, legvilágo­sabb jele annak, hogy ez a probléma mily nagy mértékben foglalkoztatja az európai közvéle­ményt. A cseh-szlovák sajtóiroda tendenciózus kommentárjaiból is kiviláglik, hogy a nemzeti ki­sebbségek sérelmei gondolkodóba ejtik a legtekintélyesebb politikusokat is. Benes természetesen mindent megtesz, hogy letompitsa ezt a hatást és „a támadás a legjobb védekezés" elve alapján illojalitással vádolja a kisebbségeket, noha még nem oly rég úgy nyilatkozott a, cseh-szlovákiai kisebbségek egy tekintélyes töredékéről, hog ideális állampolgárok, javaslatot is nyújtott be, amelyben azt indítványozta, hogy a népszövetség tegye vizsgálat tárgyává a kisebbségek lojalitá­sát. Nincsls asszisztál Beaiesnek és mézes-mázos szavakat mond a kisantant államainak védelmére. A leány (arca biborpiros, a világért sem emelné föl a fejéi, úgy mondja): Suszter­Az újságíró: Na, látod, fiam, hát ez az. Hogy te, meg a többi Tóth Erzsébetek aizt hiszitek, hogy elegendő, ha van két formás, vékony bokátok és ezzel meghódítjátok az egész világot. Pedig látod, ha akkor, régen, ott a kis susztermühelyben gondoltál volna arra is, hogy ezen az úgynevezett urinői pá- ! lyán sok-sok könnyel kell megfizetni minden csepp parfümért, ha te akkor, amikor először csókoltad vissza a ... a... (Más hangon.) Mondd csak, ki is volt az, akit te először sze­rettél? A leány (halkan): Kis István cipészse­géd és felsőrészkészitő­Az újságíró: Szeretted? A 1 e á n y (áhítattal): Nagyon­Az újságíró: Megcsalt? A leány (csendesen): Meg. Az újságíró: Elhagyott? A leány (hangja remeg): El. Az újságíró (meggyőződéssel): Gaz­ember. A leány (hevesen): Nem •.. nem •.. Az újságíró: De hiszen becsapott, megcsalt, elhagyott! A 1 e á n y: Igen, de ... de azért nem gaz­ember • •. Nem, az nem. Az újságíró (liallgat egy kis ideig, a leányt nézi, aki lecsukott szemekkel, mozdu­latlanul ül a helyén): Hm. Szóval nem ő csalt meg? A leány (bátortalanul): N .. • nem. Az ujságiró: Nem ő hagyott el? A leány: N.-.nem. Az ujságiró: Hanem te csaptpd be, te csaltad meg és te hagytad el?! A leány: I... igen­Az ujságiró: Na és-..és amikor te ráléptél erre a izé ... na - urinői pályára, amikor elváltatok ... akkor ... akkor mit mon­dott neked búcsúzóul Kis István cipőfelső- részkészitő? A 1 e á n y (akadozva): Azt mondtat, hogy . - - hogy nézze Erzsiké nagysám, igen igy mondta: „nagysám“, mert ő egy intelligens ember és van neki olyan pirosfedelü könyve is, amelyiken az áll, hogy „Müveit magyar társalgó11 és azt ő az egészet kívülről tudja. Azt mondta, hogy nézze Erzsiké nagysám, én tudom, hogy nem illek ilyen finom lányhoz, mint kegyed, de engedje meg, hogy reméljek. Majd ha már megunta a színházat és vissza- kivánkozik ide a Liliom-utcába', én itt leszek Erzsiké nagysám. Akkorra már lesz egy kis spórolt pénzem is'..majd az üzletet is talán közösen vezetjük a kedves papájával. (Elhall­gat egy pillanatra, majd sóhajtva befejezi a mondókáját.) Ezt mondta és éppen igy, ahogy én most elmondtam. Az ujságiró (vár egy-két pillanatig, aztán feláll- Odalép a leány elé): Bözsi! Meg­van még neked az a ruhád, amelyikben eljöt­tél a Liliom-utcából? A leány (csillanó szemekkel): A fehér­pettyes kék kartonruhám? Megvan. Az ujságiró: Akkor jó- Azt fölveszed, érted? A leány (bámul): I...igen. Az ujságiró: A púdert, meg azt a vacak festéket az arcodról lesmirglizd- i Érted?. A leány: I. •. gén. Az ujságiró: Aztán...Na, igen. Az­tán jössz velem haza a . •. Liliom-utcába. A leány (tágranyilt szemekkel): Ho. -. hová? Az újságíró: A Liliom-utcába, a... Kis Istvánhoz . •. Nna. A 1 e á n y (ajka remeg, a szeme sarkában, a pilláin könny csillog): De, hiszen ... én - ... én, nem mehetek -.. Az ujságiró; És miért nem, ha sza­bad kérdeznem? A leány: Mert... mert én nem tudom, hogy mit. •. mit mondjak .. • Az ujságiró: Hogy mit fogsz mon­dani? Hát, hogy ... izé leégett a1 színház, vagy vagy. (Dühösen.) Hát mit tudom én! Majd út­közben eszembe jut valami- Majd hazudunk. A leány (ijedten): Hazudunk? Az ujságiró (ünnepélyesen): Jegyezd meg magadnak, fiam, hogy az asszonynak minden áron el kell jutni a boldogsághoz. Még hazugság árán is! És most menj, hozd a ka­lapodat. Először a lakásodra megyünk, aztán tovább. A lakásodig Bözsike leszel, azután pedig (mosolyogva) Erzsiké nagysám. Na, gyerünk, egy-kettő. (Amikor a leány piros, derűs arccal újra megjelenik, az ujságiró elébe áll és azt mondja.) Te, Bözsi, ha aztán az a . •. izé •.. Nagy . •. A leány: Kis. Az ujságiró: Hát igen, az a Kis Ist­ván, ha megkéri a kezedet, akkor ... na, igen. hát..-akkor csak a kezedet add oda...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom