Prágai Magyar Hirlap, 1922. szeptember (1. évfolyam, 76-98. szám)
1922-09-15 / 87. szám
Az irredentizmus vádja alatt. (g.) Prága, szeptember M. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarságnak minden politikai megmozdulására rá szeretné teríteni a sovinizmus tulitengésében utolérhetetlen, a zsurnalisztikái szolgaságban páratlan kormánysajtó — az irredentizmus vizes lepedőiét. A kormánysajtó a kormány visszhangja s igy bizonyos az, hogy a kormány és annak egy húron pendtilő közegei szintén az irredentizmus vádjával a lelkűkben intézik a magyarság sorsát. Ha valaki feljajdul, mert elégnek tartja már a kisebbségi nemzetek tiprását — az irredenta. Ha valaki gerinccel és a nemzeti öntudat kemény meggyőződésével szembehelyezkedik a kormányzat politikájának — az is irredenta. Ha valaki a nemzeti élet mindennapi szükségleteivel élni mer, ha magyar nyelvet követel a hivatalokban, az iskolákban, a közéletben — az megkapja az irredenta elnevezést s ha akad magyar ember, aki nyilt kártyákkal a kezében boncolgatni meri a jövő útját, a külpolitikai irányzatok megfelelő átfogóját keresi, azt nyilt irredentizmussal vádolják meg hivatalos és félhivatalos kinyilatkoztatások. Az irredentizmus, mint politikai cél, veszedelmes és kockázatos játék. A nagyhangú Irredentizmus idebetm ostobaság, e**" \ k pozitív eredmény nélküli céltalanság. Az egér- utakon járó, elburkolt irredentizmus kalandos patkánypolitika, mely látszhatja ugyan az őrlő szú szerepét, de amelynek jelenségei nyomán a retorziónak oly fegyvertára vonulhat föl, hogy azokkal szemben az irredentizmus ereje megtörik s az irredentizmussal játszók a hatalmi zaklatások özönét zúdíthatják egész nemzetükre. öntudatos, szilárd nemzeti alapon álló és jogtámasztékokkal biró nemzeti kisebbség ma nem látszhatja ezt a veszedelmes játékot. Nem alapozhatja politikáját sem hangulatra, sem az öszeesküvések mocsaras talajára. Egy ily kisebbségben lévő nemzet pozitív célokért reális utakon keresheti csak politikai jelenjét és jövőjét. . Ezek az elvek már keresztülmentek a mi politikai gondolkodásunk homokrétegein és megtisztulva jelentkeznek politikai aktivitásunkban. Egyetlen szlovenszkói és ruszinszkói magyar párt sem bazirozza programját az irredentizmus lápföldjére, tevékenységében egyik sem él az irredentizmus hangos vagy suttogó szólamaival s nincs itt magyar politikus, aki az irredentizmus valódi fogalmát tekintve, zsonglőrösködött volna ezzel a politikai játékszerrel. Nincs politikai faktorunk, akire az elfogulatlan és a törvény alapján álló bíróság rásüthette volna az állam léte elleni izgatás bélyegét s mégis nap-nap mellett rájuk festi és reánk festik a kormány és ennek rezonáló reprezentánsai az irredenta jelleget, sőt annyira veszedelmesnek látják a helyzetet, hogy törvényt terveznek az irredentizmus ellen. Ez a merev sovinizmus következménye, ez a rossz lelkiismeret hazug elaltatása, ez a bűnbakkeresés metódusa, ez a politikai im- moralitás kisugárzása. Ez ellen védekezni lehetetlen és ma céltalan is. Addig, amig a politikai fogalmak annyira zavarosak a gyors- forraló-politikusok fejében, hogy nem bírnak disztingválni aktív politikai ellenzék és irredenta kalandorpolitika között, amig a legelemibb politikai elvek a sovinizmus és a féltékenység, vagy a politikai gyávaság agy- sejtjeiben formáltatnak át, hiába próbálkoznánk a józan és hideg meggyőzéssel. Amig miniszterek lesznek, akik a kormány mai politikáját a nemzeti kisebbségekkel szemben lojálisnak minősítik s viszont, amig miniszterelnök lesz, aki egy napon ideális állampolgároknak tart bennünket, de viszont az állampolgári lojalitás önhatárolt mértékét követeli meg a nemzeti kisebbségektől, aki a lojalitást úgy értelmezi, hogy az állam polgára a kötelességteljesitésben menjen el a nemzeti érzés megtagadásáig és a mozdulatlan helótaságig, addig szó sem lehet arról, hogy a demokrácia természetes politikai erő- kiegyenlitései ebben az államban végbemenjenek. Addig tűrnünk kell a sok vád között az irredentizmus vádját is és érdemetle- nül szenvednünk kell azt a büntetést és meghurcoltatást, melyet az irredenták érdemelnek meg. Szól ez a megállapításunk mindazoknak, akik szemében irredenták vagyunk, de szól annak az uj mentalitási próbálkozásnak is, melyet a vajáni kálvinista templomszentelési követő banketten pendített meg az u j h aPrága, szeptember 14. Előrelátható volt, hogy a török-görög konfliktus súlypontja a hadműveletek első szakaszának befejezése után a nyugati hatalmak külügyminisztériumaiba helyeződik át. A Downing-Street és a Quai d‘Orsay között ismét élénk a jegyzékváltás s a világpolitika viharokkal terhes légkörében a török kérdés egyre centrálisabb leszA francia kormány iondoni angol követe által közölte az angol külügyi hivatallal, hpgy a Dardanellák és a Boszpurus szabadságára vonatkozólag véleménye teljesen megegyezik az angol kormányéval. A francia kormány hajlandó minden oly javaslatról tárgyalni, amely a közel Kelet viszonyait szabályozná, azonban ragaszkodik ahhoz, hogy a törökök jogos érzékenységét tiszteletben tartsák. Az angol sajtó s a hivatalos és nemhivatalos angol közvélemény legkevésbé sem tagadja, hogy számára a megnőtt török igények korlátozása életkérdés. Miután az angorai kormányt nyugateurópai szemmel nézve, politikai tárgyalásokra alkalmasnak nem tartja, illetve attól fél, hogy az esetleg adandó engedmények a vallási fanatizmussal fütött török imperializmust csak táplálhatnák, ebben a kérdésben elfoglalt álláspontja diktatórikus lenne- Az eddig elért török katonai sikerek eredményeképpen a Keleti-tengertől a Fekete-tengerig az oroszok és törökök egységes frontja áll a nyugattal, elsősorban Angliával szemben. A törökök, akik Szovjet- Oroszországgal nyilt szövetségben állanak, Mezopotámia elözönlésével fenyegetőznek. Ebben az esetben az amúgy is állandóan erjedő Indiában uj lángra lobbanna az autonó- mista mozgalom, amelynek a benszülött lakosság körében ellenzéke sincs s amelyet Anglia a hagyományos angol gyarmati politika eszközeivel, rábeszéléssel, vesztegetéssel, erőszakkal igyekszik elnyomni. Csupán ez a nagyon komolyan fenyegető veszedelem — török-bolsevista beavatkozás Mezopotámiában és Indiában — kényszerítheti Angliát arra, hogy az egyelőre elfogadhatat- lanoknak hirdetett török követelésekkel, mint aminők Drinápoly és Konstantinápoly visszacsatolása, Trácia kiürítése stb., komolyan számoljon- Ismerve az angol politikát, jogunk van feltételezni, hogy Anglia mihamarább felismeri ,.mély és tartós rokonszenvét“, amellyel, a törökökkel szemben viseltetik s igyekezni fog valamilyen hagyományos angol kompromisszummal megmenteni Nagy- britannia „külső frontját", a tengerek és tengeri utak szabadságát. Olaszország szerepe. Olaszország e közben minden erejével azon van, hogy angol elutasítás ellenére is, ragaszkodjék a szövetségesek mielőbbi egy- behivásához. A tegnapi olasz minisztertanács z á n a k egy uj magyarja. Szói ez neki is, mert az állami élet közösségén kívül állónak tekinti eddigi politikánkat s mert a fehérasztalnál elmondott politikai gondolatait cifrára öltöztetve reklamirozza most a kormány sajtója. Amit mondott, nem uj, mert hasonló meg- értéses jelszóval próbálkozott már a kassai polgári párt is operálni és szárnyaszegetten bukott alá. Mert addig, amig irredentizmus, ha kitárom a szivem és védem önmagamat és nemzetemet* amig minden természetes kívánságunkra a nerozumimpolitikája felel, addig felesleges, sőt a nemzeti érdekre veszedelmes kísérletezés a magyarságból ge- rincethajtó érzéseket kicsiholni. Mert Istennek hála, nincsen benne ilyen érzés és mégsem irredenta a magyar. Schanzernek ezt a javaslatát egyhangú helyesléssel fogadta s az idevágó jegyzékeket már el is küldték Londonba és Párisba. Az olasz sa.itó különben egyre élesebben foglal állást a halogató angol politika ellen, amely nem akarja belátni, hogy a dolgok további fejlődése esetén a háború kikerülhetetlenül átcsap a Balkánra is- A liáboru európai területre való átterjedése természetszerűen uyagtálanitja az érdekelt Balkán-államokat is, A jugoszláv kormány hivatalosan kérte, hogy minden konferencián, amely a közel Kelet kérdéseivel foglalkozik, képviselve legyen. HasönlÖ kérelemmel fordulta szövetséges hatalmakhoz Románia is. Nem valószínűtlen, hogy Cseh-Szlovákia a tőle ugyancsak távoleső görög-török konfliktust felhasználja arra, hogy ismételten bebizonyítsa „az európai konszolidációban való szükségességét"- Ennek a bizonyára komoly képpel megteendő lépésnek mikéntjét talán még a „kis Bismarck" sem látja tisztán, de úgynevezett „nagy koncepcióról" lévén szó, bizonyára módot fog találni a belekapcsolódásra. Görög kapituláció. Szmirna, szeptember 14. A görög hadseregnek az a része, amely Cseszme félszigeten még megkísérelte az ellenállást, megadta magát a török hadseregnek. A sévresi szerződés nem lehet tárgyalási alap. Konstantinápoly, szeptember 14- (Havas.) Nacionalista körökben az a vélemény uralkodik, hogy a sévresi szerződés nem szolgálhat a keleti kérdés általános szabályozásával foglalkozó konferencia alapjául, miután Törökország ezt a szerződést soha el nem fogadta- A sévresi szerződést a konferencia programjából teljesen ki kell zárni. Görög-bolgár összecsapás. Páris, szeptember 14. (Havas.) A Matin jelentése szerint görög területen bolgár ko- mitácsik és görög csapatok összeütköztek. Francia-olasz tárgyalások. London, szeptember 14- (Havas.) A lapok véleménye szerint a párisi és londoni kormányok ma már felismerték annak a szükségét, hogy a közel Kelet problémáinak megoldására a velencei konferenciánál gyorsabb eljárást kezdjenek. Ennek megfelelően a párisi angol követ Poincaréval és Sforza olasz követtel tárgyalni fog azokról az irányvonalakról, amelyeket a szövetségeseknek a törökök és Görögország képviselőinek meghívása esetén követniök kell. Október 10-re hívják össze a parlamentet. Ceské Slovo értesülése szerint a nemzetgyűlést valószínűen október hó 10 -re hívják össze. A Lidove Noviny szintén úgy tudja, hogy a nemzetgyűlés őszi ülésszaka október 10 -én kezdődik meg. Az országos magyar kisgazda földmives és kisiparos-párt mozgalma. Irta: Ifj. Koczor Gyula, a komáromi körzet ügyvezető elnöke. Prága, szeptember 14. Abban a súlyos küzdelemben, melyet a cseh-szlovák köztársaságban élő magyarság folytat a st. gemaini békeszerződés alapján a köztársaság törvényeiben is lefektetett jogai elismeréséért és érvényesítéséért, nehéz, de felemelően szép feladat jutott az Országos Magyar Kisgazda, Földmives és Kisiparos pártnak. Azok a férfiak, kik a pártot minden akadály, meggyanusitás és rágalom dacára megteremtették, teljesen tudatában voltak a magyarság szempontjából oly hatalmas, lehet mondani egyedül álló erőnek, melyet a földmiveléssel és kisiparral foglalkozó magyarság képez s ennek erejére támaszkodva, nagynevű vezérének, Szén t-I v á ny Józsefnek párját ritkitó, csüggedhetetlen munkássága folytán, a pártnak, mint a magyarság képviselőjének tekintélyt teremtettek, mely a mai lehetetlen soviniszta politika szükségszeriileg bekövetkező háttérbe szorulásával kell, hogy az ország sorsának intézésében fontos tényezővé fejlődjön ki. A múltban sokan nem méltányolták eléggé az Országos Magyar Kisgazda, Földmives és Kisiparos Párt fontosságát, de a következmények bebizonyították a párt feltétlen szükségességét, sőt nagyrahivatottságát. Volt idő, mikor, még azt is kifogásolták, hogy miért áll a párt határozott, kimondott magyar nemzeti alapon, mert ez szerintük útjában áll a többi nemzetekkel való megértésnek. Ezt a nézetet semmiképp sem oszthatjuk. Mi is a többi nemzetekkel való megértést keressük és bizunk annak létrejövete- lében, de ennek a megértésnek nem lehet akadálya az, ha mi határozottan, nyíltan magyarnak valljuk magunkat. Mint magyar nemzeti alapon álló párt, továbbra is kitartunk álláspontunk helyessége mellett, senki kedvéért nemzetközi alapra nem helyezkedünk és meg vagyunk győződve, hogy a jövő bebizonyítja álláspontunk helyességét. Ha valamely részről ezt akadálynak tekintik, úgy ott nem őszinte a megértésre való törekvés, mert ha egyiknek szlováknak, másiknak csebnek szabad magát vallania, nekünk is jogunkban van magyaroknak lenni, mert megértés csakis úgy lehetséges, ha nekünk, mint magyaroknak, minden jogunkat elismerik, amint mi is elismerjük a többi nemzetek jogait. Sokszor hallottuk a párt ellenségei részéről itt-ott még ma is felmerülő rágalmazásokat és gyanúsításokat, melyek szót sem érdemelnek; sokszor mondták felfelé, hogy „kommunista", lefelé, hogy fc,burzsuj“- párt vagyunk; ártásunkra, ma is mondják néha, református faluban, hogy katolikus párt, katolikus helységben pedig, .hogy protestáns párt vagyunk. Talán meg sem gondolták, hogy ezzel a felekezeti szétválasztások csiráit vetik el, amit a magyar nép már régen nem ismer s amitől Isten óvjon bennünket. A valóság az, hogy sem kommunista, sem burzsujpárt nem vagyunk, semmilyen felekezeti alapra nem helyezkedünk, hanem a kereszténységben kifejlesztett erkölcsi felfogás alapján, kivétel nélkül az egész magyarság érdekeit akarjuk szolgálni és a magyarság elleni bűnnek tekintünk akár felekezeti, akár vagyoni szempontból kiinduló szétválasztást. Ma nem egyes osztályok érdekeiről, hanem az egész magyarság létéről van Hogy áll a korona? Szept. 14-én (izeitek 100 cseli-szlovák koronáért; Zürichben 17.80 svájci frankot Berlinben 5193.50 német márkát Budapesten 8000.00 magyar koronát ü f@r©k-g©r5s konfliktus a diplomácia kezében. J ))j&ÁfS7L T ...Prága, péntek, 1922. szeptember 15. ■H uj ÁW aawa*aMfWKiiMh WWfliLi —>JU_P—ili előfizetési árak bel- és külföldön: V J3?T jgy JS&r JBgr w® m J&ffl AFolyószámlák: Postatakarékpénz'íSsÜ Jeb if JsW yáSfir In KE. Ma tár clearing-szám 4S773, Deutsche dBLjP ts8 Hu n 1B 'n n kR6-T.a R í d a ptf t' Sürgönyeim Ilirlap, Praha Szerkesztőség: POLITIKAI NAPILAP Kiadóhivatal: Prága-II., Stépánská ulice 40. I. . . . Prága-I„ Na Pergtyné 6. L Telefon: 30—349. Felelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ dr. Telefon: 33—44.
