Prágai Magyar Hirlap, 1922. szeptember (1. évfolyam, 76-98. szám)

1922-09-14 / 86. szám

A végvárosok. (fi.) Prága, szeptember 13. rA' cseh-szlovák köztársaságnak Magyar- ország felé eső határa egész sor szinmagyar ,város mellett húzódik el. A határ közelében fekszik: Érsekújvár, Komárom, Léva, Ipoly­ság, Losonc, Rimaszombat, Ruszinszkóban pedig Ungvár és Beregszász. Ezek a váro­sok összekötő kapcsai a magyar eszmének, a magyar gondolatnak és a magyar munká­nak, amint az egyfelől a cseh-szlovák köz­társaságban, másfelől pedig a magyar király­ságban különböző fonnák között megnyil­vánul. A történelem véletlen játéka, hogy ezeknek a városoknak ma hasonló szerep jut, mint valamikor régen, mikor az ozmán pasalikokban lakó magyarság szellemi érint­kezését közvetítették a királyságbeli ma­gyarokkal. A magyar végvárosokra egész súlyával ráfeküdt a hatalom. Ahogy az öntudatos ma­gyar egyedeket gazdasági létfeltételeiben támadja meg, éppen úgy törekszik követke­zetes céltudatossággal arra, hogy a magyar városok alól kirángassa a talajt, amelynek fejlődésüket és virágzásukat köszönhették. Nem elégedtek meg azzal, hogy az uj határok e városok forgalmát teljesen megbénították azzal, hogy természetes gazdasági hinter- landjuktől elszakították őket, hanem miiTe j rendelkezésre álló eszközzel arra igyekeznek, hogy fejődésüket megbénítsák, fölvirágzá­sukat megakadályozzák és falukká fokoz­zák le őket. Az egyiktől a törvényszéket ve­szik el, a másiktól a járásbíróságot. Itt beszün­tetik a középiskolát, amott elveszik a megye- székhelyet. Minden elképzelhető eszközzel szolgálják a célt, hogy a magyar városokat és azoknak magyar lakosságát tönkretegyék. Ez a politikai tendencia egészen világos- Már abból is kitűnik, hogy egy olyan várost, amelyben a magyarság ellenállása különböző okokból erősebben nyilvánul meg, job­ban nyomják, mint azt, amelyikben az ellenállás gyöngébb. Srobár Lő­rinc miniszternek egy komáromi ma­gyarnyelvű kormánylapban legutóbb meg­jelent nyilatkozata kíméletlenül feltárja ezt az igazságot. A miniszter ugyanis aperte ki­jelentette, hogy Komáromot azért igyekeznek faluvá degradálni, mert a Komáromban lakó magyar politikusok gerinces magatartása nem tetszik a hatalom mai urainak­A magyar végvárosok ellen megindított üldöző hadjáratot és Srobár miniszter kijelen­téseit hiába próbáljuk összeegyeztetni Benes- nek egy előkelő angol lapban közzétett ama mondásával, hogy a zárt nyelvterületen élő magyarok ideális állampolgároknak bizonyul­tak. Benes a dicséret legszebb hangján szó­lott nemzetünknek azokról a tömegeiről, ame­lyek a köztársaság déli határain egy össze­függő blokkban laknak és — nézetünk sze­rint egészen alaptalanul — a magyarságnak azokat a szigeteit vádolta meg illőjalitással, amelyek a köztársaság más vidékein laknak. A kormány nézetét az általános politikai szo­kás szerint a kormány feje szokta képviselni- Benesnek azt a megállapítását tehát, hogy a zárt tömegben lakó magyarság, amelyhez Érsekújvár, Komárom, Léva, Ipolyság, Lo­sonc, Rimaszombat, Ungvár és Beregszász városok lakossága is tartozik, ideálisan telje­sítette állampolgári kötelességeit, in ultima analysi a kormány hiteles felfogásának kell tekintenünk. A kormány gondolkozása azon­ban lényegesen ellenkezik a kormány köze­geinek cselekvésével s a kormány egyik tag­jának szavaival­Ez a kontraszt annyira kirívó, hogy föl­tétlenül ki kell küszöbölni. Magyar végváro­saink falai között — a miniszterelnök szavai szerint — ideális állampolgárok élnek. Ideális állampolgárokat azonban nem szokás üldözni; minden józan kormány készséggel teljesíti azok kívánságait, előmozdítja jólétüket és fel­virágoztatja lakóhelyüket- Egy bölcs kormány az ilyen állampolgárokat tejben-vajban fü­röszti, iskolákat ad nékik, bíróságaikat fej­leszti és hivatalaik számát szaporítja. Ha. pe­dig a valóságban egészen ellentétes eljárás­ban van részük, azt a logika örök törvényei szerint csak úgy lehetne magyarázni, hogy a prágai kormány nem tudja, hogy mit mü­veinek az ő közegei odalenn a végeken, ahol ezek az ideális állampolgárok laknak. Egy ideális állampolgár ugyanis hogy tehetné föl azt, hogy a magas kormány másként gon­dolkodik, mint ahogy cselekszik és még ál­mában sem mer gondolni arra, hogy a kor- • mány kitűnő főnöke helyesli azt, amit világgá kürtőit szavaival ellentétben idehaza müvei­nek és mondanak­A kormány elnök kijelentéseiből az követ­kezik, hogy a végeken lakó magyarsággal jól kell bánni. Félünk azonban tőle, hogy ebben az esetben is úgy lesz, mint ahogy azt nálunk már a leglojálisabb állampolgárok is meg­szokhatták; aki bízik, mindig megcsalatkozik. X magtár Ébredők szövetkeznek az olasz iascistAkkal. Budapest, szeptember 13. (Saját tudósí­tónk telefon jelentése.) Tegnap este nyolc óra után, mikor a képviselőház folyosóin elter­jedt annak a hire, hogy a kormány a külügyi bizottságot szerdára összehívta, különös iz­galom uralkodott. Egyesek tudni véltek arról, hogy a külügyi bizottság tárgyalásán szóba fog kerülni az a mozgalom is, amelyet egy magyar társadalmi egyesület, az Ébredő Ma­gyarok Egyesülete indított az olasz fascis- tákkal való szoros együttműködés érdekében. Az Ébredő Magyarok Egyesületének két tagja Olaszországban járt és tárgyalt Bt olasz fascisíákkal. A közvetetten meg­beszélések során arra a megáilapodásra jutottak, hogy rövidesen megalakítják Ma­gyarországon a magyar fascisták cso­portját és ez a csoport állandó érintke­zésben lesz az olaszokkal. A mozgalomhoz, amelytől a politikai té­nyezők egész tegnap estig távoltar­tották magukat, állítólag sikerült meg­nyerni Friedrich István támogatását. Számítanak arra, hogy a Wolff-párt több tagja is támogatja a magyarországi fasscista- alakulás tervét. Azt hiszik, hogy az Andrássy- párt több tagja és Haller István is hozzájuk csatlakozik. A kormánypárt részéről E c k h a r d t Tibor rokonszenvez a tervvel és azt hiszik, hogy Eckhardnak több követője akad az egy­séges pártban. Az Ébredő Magyarok Egyesülete elhatá­rozta, hogy már a legközelebbi napokban proklamációval fordul az ország lakosságá­hoz, amelyben a magyar fascisták csoport­jának megalakítására hívja fel. Tegnap ez ügyben tanácskozások voltak a képviselőház­ban, amelyben ismert ébredő vezérek is részt- vettek. A mozgalom az Az Újság szerint igen vegyes érzelmeket váltott ki az egységes pártban és ott nem igen hisznek a mozgalom sikerében- A politikai körök úgy ítélik meg a helyzetet, hogy a magyar fascisták terve újabb kísérlet arra, hogy a külügyi helyzetet és a konszolidációt fölforgassák. Remélik, hogy a kormány erélyesen lép közbe és nem engedi a helyzet újabb felbontását. A Pesti Napló a hirt kalandosnak tartja. A lap szerint számos körülmény érthetetlenné teszi a hirek valódiságát, elsősorban pedig az, hogy az olasz fascisták sorai között tudva­lévőén zsidók is vannak, sőt a vezérük, Mus­solini szintén zsidó, már pedig köztudomású dolog, hogy a magyar ébredők célja éppen a zsidók ellen irányul­Friedrich István cáfolja a fascista vezérséget. A mai lapok szerint az ébredő magyarok egyik megbízottja H e r k é 1 y i Tibor volt, aki Mussolinival tárgyalt. A mozgalom hírét egyébként meglehetősen óvatosan kezelik, de ha az alakulás csakugyan létrejönne, úgy a magyar politikai életben mélyreható jelentő­sége volna. A Nemzeti Újság beszélgetést közöl Mus­solinival, aki a többi között kijelentette, hogy Olaszország és Magyarország szorosabb együttműködése kivánatos lenne és szüksé­ges is, hogy mielőbb bekövetkezzék­Ma délelőtt a parlament folyosóin élén­ken tárgyalták a mozgalomról szóló híreket. A Virradat a kormányhoz közelálló körökből a következőkről értesült: A kormány még nem foglalkozott ezzel a kérdéssel, de az esetben, ha ez a szervez­kedés a megengedett társadalmi vagy par­lamenti kereteken belül történne meg és sem­miféle rendzavarással nem járna, a kormány nem gördíthet a mozgalom megszervezése elé akadályokat. Ellenesetben azonban a leg­szigorúbb rendszabályokat lépteti életbe s nem tűri, hogy az állami vagy társadalmi ren­den legcsékélyebb csorbát is ejtsék. Friedrich István nemzetgyűlési képviselő az állítólagos fascisták vezérségéről ezeket jelentette ki: — Fascista mozgalom van, ez tény. Hogy azonban én ott vezért szerepet vállaltam, vagy arra engem felkértek volna, abból egy szó sem igaz. Lingauer Albin képviselő kijelentette, hogy az egész dolgot nem tartja komolynak és helyesnek sem és éppen ezért ókeresztény ellenzék semmiesetre sem csatlakoznék ilyen mozgalomhoz. A szellemi munka nemzetközi rendje. A cseh-szlovákiai német népszövetségi liga az alábbiakat közli: A szellemi együttműködés nemzetközi kérdéseinek tanulmányozásával megbízott bizottság, amelyet a népszövetség alakí­tott meg s amely tizenkét világhírű tudós­ból áll, Genfben augusztus 5-én tartotta első ülését. Elnökké Bergson tanárt, a nagy fran­cia filozófust, alelnökké Murrayt, az angol filológusi választották, Einstein tanár, távoliétét Japánba való utazásával mentette ki, azonban hangoztatta, hogy a munkában idétlenül rész óhajt venni. A bizottság elsősorban azzal a kétség- beesett helyzettel foglalkozott, amelyben az intellektuális munka képviselői az egyes ál­lamokban vannak s megbízta R e y n o 1 d berni tanárt, hogy Ausztriában tanulmányoz­za a szellemi munkások helyzetét. Kilátásba helyezték egy nemzetközi pénztár megte­remtését, amely hitelek megadása utján a tudományos kutatás megkönnyítését célozná. A szellemi tulajdon kérdésének tanulmányo­zására albizottságot neveztek ki. Ruffini szenátor, olasz tanár azt a megbízást kapta, hogy jelentést dolgozzon ki az archeológiái műemlékek jövőbeli kutatásáról. A tanácsko­zások további tárgyát a világ egyetemei kö­zött megteremtendő kapcsolatok, a tudomá­nyos közlemények kicserélése és a bibliográ­fia nemzetközi megszervezése alkották. Meg­vitatták még a tanárok és egyetemi hallgatók kicserélését, az egyetemi diplomák egyenér­tékűségét, az egyetemek részére felállítandó központi tudakozó irodát, valamint a nem­zetközi tudományos kapcsolatok több kér­dését is. Nagy érdeklődéssel fogadták Berg­son tanárnak azt a gondolatát, hogy nem­zetközi megegyezések segítségével a világ összes tudományos közleményeit közös helyre gyűjtenék össze s ezzel kapcsolatban több nemzetközi könyvtárt teremtenének meg. A kisebbségi kérges i népszövetség előtt. Prága, szeptember 13. A cseh-szlovák sajtóiroda jelenti Gén: bői: A népszövetség politikai bizottsága tc- j vább folytatta a vitát a kisebbségi kérdés• i ről. Nansen (Norvégia) Mitrray javaslatait j „csodálatraméltónknak11 tartja, azonban a ki- i sebbségekre vonatkozó törvényhozás általá­nosítását hosszadalmas és veszélyes eljárás­nak mondja. Hasonló álláspontot foglal el Scialoja olasz delegátus is. Róbert Cecil lord annak a reményének ad kifejezést, hogy Lettország és Észtország meg fognak egyez­ni a népszövetségi tanáccsal a kisebbségek védelmére tett ünnepélyes deklarációra vo­natkozóan. A cseh-szlovák sajtóiroda gondoskodik arról, hogy az olvasóközönséget a jelenté­sek száraz objektivitása ne nyugtalanítsa s a következő mélyen járó kommentárt közli: A mai nap megbeszélései is a tegnap vázolt irányban haladtak. Lettország és Észtország tiltakoztak a kisebbségek védelmére vonat- j kozó formális kötelezettségek ellen s mások, akiknek ma visszhangja Scialoja és Nansen voltak, szintén szükségtelennek tartották a kisebbségek szerződésszerű védelmének jövő kitérjeszétsét és szisztematizál! ásá't, miután a világ közvéleményét degusztálja, sőt nyug­talanítja, hogy a népszövetség világfóruma elé az otthoni és tisztára belpolitikai élet alárendelt kérdései kerülnek. Ez a hangulat egyre határozottabb kifejezést nyer abban a tényben, hogy valamennyi szónok, még azok is, akik Murray javaslatához tettek megjegyzéseket, valamennyien hangsúlyoz­ták a 4. pont fontosságát, amely a kisebbsé­geket emlékezteti arra, hogy a népszövetség szemében nem csupán jogaik, hanem köte­lességeik is vannak. Ez a kötelesség elsősor­ban abban áll: „coopérer en citoyens loyaux avec la nation, a laquelle ils appartiemrent maintenant“, azaz lojális polgárokként kell együttmüködniök azzal a néppel, amelyhez jelenleg tartoznak. így a cseh-szlovák sajtóiroda. így, ilyen tendenciózusan jelent a sajtóiroda, holott az lenne a hivatása, hogy objektív tudósítást adjon az eseményekről. A népszövetségi bizottságok ülései. Genf, szeptember 13. (Schweiz. Dep.-Ag.) A jogi és alkotmánykérdé sekk ei foglalkozó első bizottság ma délután folytatta tanács­kozásait. A negyedik bizottság délelőtti ülé­sén megkezdte a nemzetközi munkahávatal költségvetésének felülvizsgálását. Albert Tho- mas megállapította, hogy a munkahivatal 1923 évi költségvetését a legszigorúbb taka­rékosság szellemében állapították meg. A bizottság kérdésére Thomas kijelentette- hogy a népszövetség Genfben való végleges letelepedésére vonatkozó tárgyalások folya­matban vannak, azonban a svájci delegátu­sok feladata a kérdésről részletesebb felvilá­gosítást adni. Usteri svájci delegátus ezután rövid átpilantásban vázolta az egész hely­zetet s kijelentette, hogy a törvényhozó ha­tóságok határozata értelmében a népszövet­ségnek két kedvező helyen fekvő telket fog­nak rendelkezésére bocsátani. A bizottság a jelentést nagy tetszéssel fogadta s felkérte Usterit, hogy a svájci hatóságoknak tolmá­csolja a bizottság köszönetét a nagylelkű ajánlatért. A leszerelési bizottság tegnapi ülésén Róbert Cecil lord garanciaegyezmény megkötésére vonatkozó javaslatát tárgyal­IfogQ áll a korona? Szept. 13-án fizettek 100 cseh-szlovák koronáért; Zürichben 17.65 svájci frankot Berlinben 5293.35 német márkát Bécsben 250700.00 osztrák koronát

Next

/
Oldalképek
Tartalom