Prágai Magyar Hirlap, 1922. szeptember (1. évfolyam, 76-98. szám)

1922-09-14 / 86. szám

WBBxaaa Csütörtök, szeptember 14 % ták. Három szakaszt fogadtak ei, amelyeknek értelmében a fegyverkezések korlátozásának mindaddig nem lehet eredménye, mig az ál­talános nem lesz. Több kormány jelenleg nem csökkentheti fegyverkezését, miután nem rendelkezik megfelelő biztosítékokkal. Szükséges lenne, hogy valamennyi érdekelt állam általános megegyezést hozzon létre, amelynek értelmében támadás esetén a meg­támadott államot kiadós és haladéktalan se­gítségben részesítenék. Lloyd George nem megy Genfibe. London, szeptember 13. (Saját tudósí­tónk telefonjelentése Bécsen keresztül.) Lloyd George politikai barátainak unszolására vég­legesen elejtette azt a tervét, hogy Genfbe utazzon a népszövetség ülésén való részvé­telre. Kiéleződik a nénid Jóvátétel Ogge Prága, szeptember 13­A belga-német tárgyalások meghiúsulása, ngy látszik, komolyabb bonyodalmakkal fe­nyeget Theunis belga miniszterelnök, miután értesítette miniszterkollégáií a Németország­gal folytatott tárgyalásokról, elhatározta, hogy az augusztus 15-én és szeptember 15-én esedékes fizetéseket külföldi bankban elhe­lyezett aranyleíéttel biztosított kincstári je­gyekben fogja kérni. Erről Jaspar külügymi­niszter jegyzékben értesítette Landsberg dr. brüsszeli német követet. Belgiumnak ez a lépése Berlinben nagy nyugtalanságot keltett s az újabb belga kö­vetelést a lapok általában elutasitólag fogad­ják. A Berliner Tageblatt véleménye szerint a birodalmi kormány már azért sincsen ab­ban a helyzetben, hogy a kívánt aranymeny- nyiséget letétbe helyezze, mert a birodalmi bankot röviddel ezelőtt az antant kívánságára autonóm intézménnyé alakították át- Ennek következéseképpen a birodalmi kormány a bank ügyeibe nem avatkozhatik. A német kormány nem egyezhetik bele a fizetések föl- függesztésének oly megoldásába, ami volta­képpen nem megoldás, mert a német néppel szemben még mindig oly követelésekkel lép fel, amelyek teljesítőképességét túllépik. A belga kormány nem tett jó szolgálatot az európai ügynek. A Vorwárts felveti azt a kérdést, vájjon Németország a papirmárkát megfossza-e utolsó aranyfedezetétől? Ez a valuta újabb katasztrofális zuhanásával fog járni Még vannak nyitott ajtók, azonban hangsúlyozni kell, hogy egyoldalú diktátu­mokkal nem lehet az Európát még mindig lenyűgözve tartó őrületnek véget vetni. A Germania megállapítja, hogy mértékadó kül­földi személyiségek is elismerték az ilyen megoldásnak német részről való kivihetetlen­ségét. A kedvező kilátások között megindult berlini német-belga tárgyalások végül is a helyzet újabb kiéleződéséhez vezettek. És ámbár Belgium a Berlinnel való tárgyaláso­kat befejezetteknek tartja, bizonyos párisi TÁRCA Krampukki, az emberevö. írta: Nyáry Andor. Augusztus végefelé járt az idő. Még me­leg volt, de a napnak már korántsem volt olyan ereje, mint pár héttel ezelőtt. Mári néni mondta is: — Nemsokára itt lesz szeptember, akkó oszt berreg az idő. A gyerekek még fürödtek a Kis-Duná­ban, de már nem azért, hogy hüsölienek; csupa hireskedésből, hogy biz ők nem fél­nek a hideg víztől és dideregve versenyez­tek, hogy melyik bírja tovább, mert abból jó katona lesz. A katona pedig minden falusi gyerek vágyainak a netovábbja. Hát dide­regtek, vacogtak, lubickoltak. Amint a verseny ezenmód folyt közöt­tük, az országút mellől fura ember kanyaro­dott a Dunapartra. A fején piros stanicli- sapka villogoí, a lábaszárán meg térdigérő nadrág, oszt harisnyás cipellő. Mint a bolto­sék fiának. A hóna alatt meg majmot szo­rongatott. Aztán a töltésről leszólt a gyere­keknek: — Hé, gyerekek! Merre van a község­háza? A gyerekek éppen azon pörlekedtek, hogy Molnár Misa öt olvasásig tovább volt a víz­ben, mint Kanizsai János. Persze ez a megál­lapítás óriási lármával történt. Kanizsai Já­nos hívei ugyanis kétségbevonták Molnár Misa pártjabeliek hitelességet. A kis Kanász Gyuri meg szörnyű lelkesedéssel védte a LKSHVKl' OfcKTfc^J*W53T>ar* politikai körök nem hajlandók újból a büntető rendszabályok politikájához nyúlni, mert ez a Brüsszelben tervezett nagy pénzügyi kon­ferencia sorsát végzetesen befolyásolhatná. Félhivatalos brüsszeli körök bizonyosra veszik az egyszerű elutasítást. Ismét a jóvá- tételi bizottsághoz kerül az egész ügy, amely Belgium szerint egyhangúlag meg fogja álla­pítani Németország szándékos mulasztását­A jóváíéteii bizottság legközelebbi ülésén te­hát újból szembe kerül egymással a két cso­port: Franciaország és Belgium egyrészről, | Olaszország és Anglia másrészről. Az egyre í akuttabbá váló, különböző alakban megjelenő jóvátételi krízis végül is nyílt színvallásra kényszeríti az európai hatalmakat: bosszu- és rablópoltikát vagy megértést és ujrafel- épitést akarnak-e? A üa§ifffl©eií@FamdS!@r a közigazgatási kritika mérlegén* — Szaiavszky Gyula Prága, szeptember 13. A Szlovenszkóban és Ruszinszkóban meg­valósítás előtt álló nagymegye-rendszerről és általában a közigazgatási reformot érintő kérdésekről lapunk hasábjain a közelmúlt­ban egy cikksorozat közlését kezdtük meg. Célunk, hogy e cikkek keretében megszólal­tassuk a múlt közigazgatási életében aktív és jelentős szerepet vitt közigazgatási kivá­lóságainkat és hogy szaktekintélyeinknek e reformkérdéseket megvilágító nagyértékü véleményeit olvasóközönségünkkel köze­lebbről is megismertessük. Ez alkalommal Szaiavszky Gyula, Tren- csénmegye volt főispánjának jelentőségtel­jes nyilatkozatát tesszük közzé, ki a nagy- megye-rendszerre vonatkozó nézeteinek az alábbiakban volt szives kifejezést adni: Szaiavszky Gyula, Tresscsénvárme- gye volt főispánjának nyilatkozata: A nagymegye-rendszernek általánosság­ban az a hátránya, hogy a honpolgároknak a közigazgatás gyakorlásában való részesedé­sét hátráltatja, a megyei szerv és a közön­ség közötti érintkezést megnehezíti, az ön- kormányzat értékét csökkenti s a decentra­lizáció rovására a centralizációt juttatja érvényre. Ami a nagymegye-rendszernek Szloven­szkóban leendő életbeléptetését illeti, azt igen szerencsétlen eszmének, káros kísérle­tezésnek kell nyilvánítanom, nemcsak a fen­tebb röviden érintett hátrányoknál, de sok egyéb oknál fogva is. Ez utóbbiak közé tar­toznak röviden jelezve a következők: a) A megyei székhelyek megállapításá­nál sem a közönség érdekeire, sem pedig a jó közigazgatás feltételeire figyelemmel nem voltak. Mig egy csomóban, tudniillik Turóc- szentmártonban, Liptószentmiklóson, Zó­lyomban lesznek megyei székhelyek, addig más, nagy területek nélkülözni fogják ezeket a központokat és a közönség távol vidékekre lesz kénytelen vándorolni, hogy a megyei szervek hatáskörébe eső ügyes-bajos dolgait eligazíthassa. b) Minden ok nélkül, egyenesen az álla­mi érdekek sérelmére bontják fel azokat a századokon át megerősödött szerveket, me­lyekbe már magukat úgy a közönség, vala­ny. főispán véleménye. mint a hatósági közegek is beleélték. E szer­vezetben zavar nélkül, szinte automatice bo­nyolódott le a közigazgatás minden ága és hogy a folyamat sikerrel járt, ezt igazolja a rohamos fejlődés. A régi megyei szervezet egészséges volta mellett bizonyít az a körül­mény is, hogy a mai Magyarországban egyes szomorú események dacára is rend és nyu­galom volt és van s hogy Szlovenszkóban még ott is, ahova hívatlan elemek állitattak az ügyek élére, a közigazgatás nagyobb za­varok nélkül megy végbe. c) A mai megyei szervezet mellett sű­rűn alakultak ki eleven vidéki piacok, melyek közelségüknél fogva a termelő közönség ké­nyelmére és hasznára szolgáltak, a normá­lis termelést előmozdították és fokozatosan fejlesztették. Az uj szervezet mindezt meg fogja zavarni és sok évre lesz szükség, mig a folyam uj medret ás. d) A fennálló megyei rendszernek egyik kiváló hatása abban nyilvánult, hogy vidéki városok — mindannyi emporiális hely — létesültek, szaporodtak, fejlődtek. Ezek fo­kozták és terjesztették a kultúrát, a keres­kedelmet, az ipart és vonzották a tőkét nagy gyártelepek alapításához. A városok leg­többje, megyei székhely lévén, a nagyme- gye-rendszerben kulturális és közgazdasági érdekek rovására, a nemzeti vagyon apasz- tásával, rohamos hanyatlásnak fognak indulni. Midőn egy kipróbált, százados szerve­zetet könnyelműen sutba dobnak és helyébe olyat állitanak be, mely az elmélet kritikáját sem állja ki, melyet ahhoz nem értő emberek zavaros törvénybe gyúrtak, mellyel csak fe­lesleges zavarokat idéznek jglő: a legtárgyi- lagosabb ember is kénytelen arra a meggyő­ződésre jutni, hogy a köztársaság föiníézöi járatlanok az államszervezés tudományában. Természetes eszközök alkalmazásával, bevált jó intézmények konzerválásával, a müveit államokban követett elvek érvénye­sítésével, a jognak, szabadságnak tisztelet­ben tartásával oly virágzó államot bírhatná­nak, melyben magukat a honpolgárok otthon érezhetnék; de az a rendszer, melyet elva­kultan követnek, éppen az ellenkezőt ered­ményezi és nagyfokú elégedetlenséget szül. A nagymegye-rendszernek, a törvény­nemes ügyet s az izgalomtól karikára kere­kedett szájjal bizonyította, hogy nem is igaz, hogy Molnár Misa öt olvasásig volt a vízben, csak háromig. A saját szemeivel olvasta. A fura ember szavára a lárma hirtelen elcsitult, a gyerekek szeme a kérdezőre tapadt. — Maimos ember! — súgták egymás­nak titkosan. A majmos ember megismételte érdeklő­dését a községháza irányában, mire a gyere­kek egyhangú lelkesedéssel mutatták az oda­vezető utat. — Ezen az utón mennyen igyenest, oszt a sarkon forduljon föl! A majrnos ember elindult a mutatott irányban. A gyerekek összesúgtak: —- Mennyünk utána! — De heles majma van! Ujan, mint a Goldberger Zsiga. A zannya istállát! A ruhájukat magukra kapkodták, aztán bizonyos távolságból megindultak a majmos ember után. Közel nem igen merészkedtek, mert Fazekas Józsi, aki egyszer már látott ilyen majmot, azt mondta, hogy közelébe nem jó menni, mert elveszi a gyerek kalap,/ iát, oszt vissza se adja. / Á gyerekek önkénytelenül is a fejükbe húzták a kalapjukat. Mire a községháza elé értek, a /majmos ember már ott állt a téren, a majmot felül­tette egy keresztfára, aztán harsány szóval tudtul adta a falu népének, hogyyholnap, va­sárnap a falura nagy nap virradj. A templom­téren cirkuszos sátrat vérnél/ és megjön Krampukki, a bűvészek királya. Szörnyűség, amit az tud- Embert eszik Elevenen! Aztán lesz égiháboru égzengéssd és villámlással. / Végezetül tíizhányóhegy, amint a tüzet az ! égre szórja. Ezt mind lehet látni. Beléptidii: embereknek egy hatos, gyerekeknek öt vas. Nagyot kiáltott: — Ott legyen mindenki! Ulőfáján megforgatta a sikitó majmot, az­tán a vállára vágta és elment­Az emberek összenéztek: — Ezt má megnézzük-! A gyerekek hazaszaladtak. Misa gyerek szó nélkül kihajtotta a libákat, Józsi az édes­anyja első szavára elment a boltba törött' Porsért- Gyuri úgy tördelte a rozsét, mintha a lelke üdvössége függne tőle, Ferkó meg morgás nélkül vitte édesapjának az ebédet. No persze! Holnap lesz az emberevés égiháboruval, égzengéssel és villámlással. Azt meg kell nézni- Az pedig öt krajcárba kerül. Az öt krajcárra meg csak akkor van remény, ha édesanyjuknak a kedvében járnak. Azon a napon olyan jó gyerekek voltak a. faluban, amilyenek még soha. De meg is kapták az öt vas beléptidijat valamennyien- A cirkusz este nyolc órakor kezdődött. A gyerekraj azonban már kora ebéd után ott /csörgött a sátrak előtt és találgatták, hogy mi lesz? Voltak, akiket az égiháboru érdekelt- A másik az égiháborut elengedte volna, ő csak az égzengésre volt kiváncsi. A harmadik azt állította, hogy ő bizonyosan tudja, hogy vil­lámlás nem lesz, mert a cirkuszosok a villám­hárítót elfelejtették elhozni, így oszt nem mernek villámot csinálni. A villám becsap a sátorba és leég- Fazekas Józsi azonban mást hallott. Ö a villámlás históriáját úgy hallotta, hogy igaz ugyan, hogy a cirkuszosok a vil­lámhárítót elfelejtették elhozni, de azért a vil­lámlást megtartják. Minden embernek adnak be iktatott formájában, Sziovenszkó terüle­tén való meghonosítása, az állam konszoü- ! dálásárá nem vezethet. Szolgálhatja a cseh j nacionalista imperialiszíikus fantomot, de az | állam erösbitésének tényezőjét nyújtani nem ! fogja. Ellenben szaporítani fogja a honpolgá­rok elégedetlenségének okait anélkül, hogy a modern közigazgatást megvalósítaná. Tekintsünk bele kissé magába a törvény­be s rögtön látni fogjuk, hogy az át nem gondolt hebehurgya alkotás, mely nagy fon­tosságánál fogva alaptörvény jellegével bir, nélkülözi az alapos megfontolást, gondossá­got és az annyira kívánatos legprecízebb fo­galmazást. A tervbe vett szervezet nagyon bonyodalmas lévén, azt minden irányban a legnagyobb részletességgel kellett volna ki­építeni; e helyett azonban 19 póttörvényt, rendeletet, ügyviteli és egyéb szabályzatot helyez kilátásba. Hogy ezek a hozandó tör­vények, rendeletek, szabályzatok mennyire fogják alté ráírni magát az alaptörvényt, azt ma senki sem tudja, de az ismert felületes­ség mellett, amellyel a törvényeket és ren­deleteket ebben az államban — minden ala­pos bírálat kizárásával — megalkotni szok­ták, valószínűvé teszik, hogy ezek a pótren- deletek csak még inkább fokozni fogják azt a zavart, melyet ez a törvény amúgy is mé- hében hord. Eltekintve a törvény alaki fogyatékos­ságaitól, megdöbbentő annak anyagi hiánya is. Valódi önkormányzatnak, t. i. olyannak, mely a közönséget a közigazgatás gyakorlá­sában részlelteti és a közönségnek hatályos ellenőrzést biztosit, minden eleme ki van zárva; holott minél műveltebb valamely ál­lam, annál tágabb önkormányzattal ruházza föl a honpolgárokat, mert ezáltal fölszabadul sok állami apró funkciótól és biztosítja az egyetemes érdekeket szolgáló modern köz- igazgatást stb. Tisztviselőt (kivéve a létesí­tendő gazdasági vállalatok alkalmazottait, de csak a zsupán jóváhagyásával, IV. cikk 53. §.) az uj megye egyáltalán nem választ­hat és politikai természetű kérdéseket nem tárgyalhat. Még csak az a joga sem lesz, hogy valamely törvénybe vagy a megye speciális érdekeibe ütköző rendelet ellen fel­írhasson. Ehelyett minden joga a IV. cikk 30. §-a szerint abban merül ki, hogy „tehet javaslatokat és pendíthet meg eszméket". Tehát szabad lesz gondolkozni! A lehetőleg szü'kreszabott hatáskörön be­lül sem mozoghat szabadon a jövő megye, mivel a hozott határozatok felfüggesztéséhez a zsupánnak jogot ad (IV. cikk 60. §.). Külön­ben is majdnem az összes határozatok ér­vényessége a belügyminiszter jóváhagyásá­tól van feltételezve.­A legfőbb közigazgatási bírósághoz in­tézendő panasznak csak a IV. cikk 60. §. ese­teiben lévén helye, már ebből is következik, hogy más okból egyáltalán nem kérhető a legfelsőbb közigazgatási bíróság jogoltalma. Jogvédelemről a hatóság túlkapásai ellen szó sem lehet. Az 55. §. értelmében a zsupánnak joga van bizonyos esetekben a szükséges intéz­kedéseket a megye helyett, de a megye kőh­egy darab drót madzagot, azt a feje fölé tartja, igy aztán nem veri agyon a villám, ha jön. A kis Kanász Gyurit csak Krampukki ér­dekelte, a bűvészek királya, aki embert eszik elevenen. Azon törte a fejét, hogy hogyan eszi meg az embert. Ruhástól-e, vagy előbb levetkőzteti? Oszt mi lesz azzal az emberrel akit megesz? Ö biz meg nem etetné magát, ha addig élne is! Nem bolondult meg, hogy, ilyen bolondot cselekedjen! Végre, mikor a nap a Kálvária-hegy túlsó oldalán lebukott, a lámpák kigyultak a cirkusz előtt, megszólaltak a réztrombiták s a falu összeverődött népe lassú méltósággal bese- reglett a látványosságra­Az emberek, meg az asszonyok a pado­kon ültek, a gyerekek az álló helyeken, a „karzaton" ágaskodtak. Fazekas Józsi az osz­lop mellett foglalt állást, hogy mindjárt búj­hasson is, ha netalán drótmadzagos villám­hárítót nem adnak, oszt a villám megjön. Kanász Gyuri a sarokfordulónál állt, hogy Krampukkit jobban láthassa. Aztán az előadás megkezdődött. A műsor legelső pontja volt az égiháboru égzengéssel és villámlással­A lámpákat eloltották, aztán pléhdarabo- kat zörgettek, fütyültek s a villámlást is meg- cselekedték egy égő szalmacsutak csóválga- tásával­Aztán a majom táncolt­A majom után következett Krampukki, a szörnyűséges ember. Hosszú, vézna ember volt- Vörös sza­kálla a melléig ért. Bozontos haja a vállát verte, a szeme csillogott. Nagyon félelmetes volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom