Prágai Magyar Hirlap, 1922. szeptember (1. évfolyam, 76-98. szám)

1922-09-13 / 85. szám

Szerda, szeptember 13.

3

neit előzetes engedély nélkül kitűzze. A német rendőrhatóságokat arra kényszerítik,, hogy saját honfitársaik ellen eljárjanak, ha saját népük dalait merik énekelni! Azokat a hivatalnokokat, akik ily esetekben nem teljesítik „kötelességüket11, irgalmatlanul megbüntetik, lefokozzák vagy kiutasítják. A nemzeti színeket és dalokat el kell felejteni, — de a franciák itt is, mint annyi más esetben, hamis és hibás pszihoíógiáva! járnak el. Amit el kell felejteni, azt annál hivebben őrzik meg, mindaddig, mig a szabadulás napja* eljön. És el fog jönni.

A birodalmi gyűlés tagjai és a miniszterek csak úgy, mint a többi polgárok, nem beszélhetnek a nyilvánosság előtt cenzúra nélkül- A megszállott területek újságjait, valamint a Rajna másik partján megjelenő sajtó orgánumait betiltják, ha hangjuk sérti a francia érdekeket.

Módomban volt a finnországi viszonyokat Bobrikoff uralma idején személyesen tanulmányozhatni. ügy találom, hogy az orosz satrapa-rendszer, amelyet egész Európa elitéit, semmiképpen sem volt rosszabb, mint az a kormányzat, amelyet a magát oly nagyratartó Franciaország a megszállott területeken meghonosít- Pierrepont E. Noyes, aki mint a rajnavidéki bizottság volt tagja, bizonyosan jól ismerte a viszonyokat, a The Nation cimii előkelő amerikai folyóirat 1921 januári számában megsemmisitő kritikával illeti a rajnavidéki francia rendszert s a tanulmány végén összefoglalóan a következőket mondja: „Azt hiszem, hogy a Raina- vidéken lehet a legjobban tanulmányozni az ellenséges katonai megszállás módszereit s személyes tapasztalatok alapján bizonyíthatom: Ez a megszállás brutális s kihívó és a háború folytatását jelenti."

„SrobaiDarízmns."

Losonc, szeptember 12.

Srobár barátja: Medveczky Lajos lépett a nyilvánosság elé azzal a gondolattal, hogy a nemzeti kisebbségi jogok gyakorolhatásá- nak feltétele — a genealógiában van. Srobár társaságában volt, mikor ezt kisütötte, Srobárral, a nagy boncolóval volt együtt, illett tehát, hogy megmutassa, miként tudja ő is szétboncolni a békeszerződés kisebbségi jogokat biztositó intézkedései’.

Három éven át pihentek a beícesz'erző- dés intézkedései — nem a Vág folyó hullámaiban, csupán Medveczky Lajos agyának sejtjeiben s három év után a Medveczky Lajos boncolókése a békeszerződés intézkedéseiből a genealógiát boncolta ki.

Medveczky Lajos szerint senki nemzetiségét nem dönti el az, hogy minő nyelven beszél, minő kultúrában él, mely nemzeti közösséghez tartozónak érzi s vallja magát. Szerinte „éppen" száz évvel kell visszamenni, hogy megállapittassék, mely nemzetből származik az a szerencsétlen, aki mint a köztársaság polgára, magyarnak vallja magát.

A srobarbarizmus ezen elmélete szerint, aki szlovák anyától született, azt vissza kell téríteni atyja, nagyatyja vagy dédatyja nyelvéhez és nemzetéhez. S ezt könnyen keresztül is szeretné vinni a srobarbarizmus, ha a szlovákság kínai fallal zárta volna el magát. De . . .

Száz évvel kell visszamenni a faji származás vizsgálatánál. Meg kell tehát vizsgálni a szülők, nagyszülők, dédszülők és ősszülők fajiságát. S ez már kissé megnehezíti a megoldást.

A szülőknél még csak az atya és anya származását kell vizsgálni. S ha a szülők nem egy nemzetből valók is, akkor is köny- nyen. megoldja a srobarbarizmus a kérdést. Ha az atya szlovák, természetesen az a gyermek is, mert hisz atyja nevét örökölvén, kell, hogy fajiságát is viselje. Ha pedig csak az anya szlovák, akkor sem lehet a gyermek más, mint szlovák, mert hiszen régi jogi szabály, hogy csak az anya bizonyos.

Súlyosbodik a feladat a nagyszülőknél. Itt már négy nagyszülő konkurrálhat egymással, a dédszülők már nyolcán vindikálhatják maguknak dédunokájuk nemzeti voltát s mivel száz évre kell kíkerekiteni ezt a vizsgálatot, a végén tizenhat ősszülő húzhatja ugyanannyi felé a szerencsétlen ükunokát előtte teljesen idegen nemzeti közösségekbe.

Ezen a téren tehát a srobarbarizmus- nak rengeteg lehetőségei vannak. A szloven- szkói intelligencia jelentős részének családfáján magyar, német, szlovák és lengyel ősök vegyesen szerepelnek s ha csak száz érvre' visszamenőleg fog munkába Srobár és Medveczky, tizenhat variációból kell mindig ugyanazt az eredményt kihozni: a vérsejtek többsége szlovák eredetre mutat.

Genealógiai Wassermann-vizsgálat, ez a srobarbarizmus zseniális felfedezése.

Kramár beszéde üussinszkóról.

E§y orosz uiság foamisiiása.

Prága, szeptember 12.

A cseh kisebbségek vasárnap Turnauban népgyülésí tartottak, amelyen K r a m á r Károly nagy beszédét mondott.

Kramár — mint rendesen —ez alkalommal is pánszláv eszméinek hirdetésével kezdte a beszédét és a cseh nemzetnek a pánszlávizmushoz való viszonyát fejtegette. Fejtegetései során lei tért a cseh-szlovák köztársaságnak Oroszországhoz való viszonyára. Megemlékezett a Vremene cimü orosz lapban közzétett Masaryk-interjuról, amelyben állítólag úgy nyilatkozott a köztársasági elnök, hogy a cseh-szlovák köztársaság igen veszedelmes helyzetbe kerülhet Oroszországgal szemben azért, mert az nj, nacionalista Oroszország vissza fogja követelni Ruszin- szkót, amiért is a köztársaságnak közeledést kell keresnie Lengyelországgal és Romániával, amelyek ugyancsak Oroszország rovására gyarapították területeiket. Kramár kijelentette, hogy illetékes helyen a legerélyesebben megcáfolták ezt az interjút.

Azután Kramár rátért a ruszinszkói politikára és az alábbi nagy jelentőségű dolgokat mondotta:

— Ruszinszkó súlyos probléniíi*. Egyről j azonban nem szabad megfeledkezni. Mi nem | vettük el Oroszországtól Rnszlnszkót erőszak- j kai, ahogy például elvették tőle Fehérorosz- í országot és Beszarábiát. Olyan politikát ke!! folytatnunk, hogy Ruszinszkó ne legyen ránk \ nézve veszélyes, hanem ellenkezően, hogy bi- 1 zonyságot tegyünk a mi őszinte szlávpollti- kánkról, Ruszinszkó ne legyen közöttünk és Oroszország között a viszálykodás almája,

— Ruszinszkó Eris almája.

hanem a többi szlávsággal való erkölcsi kötelékünk. Ha Ruszinszkóban olyan politikát fogunk folytatni, mint aminöt Bécs folytatott Lembergben az ukránokkal, nagyon természetes, hogy akkor súlyos lesz a helyzetünk. Ha attól iogunk tartani, hogy Oroszország elveszi tőlünk Ruszinszkót cs ennek megfelelően fogjuk berendezni politikánkat, akkor nemcsak Oroszország iog szembehelyezkedni velünk, hanem a többi szláv nemzet is.

— Nekünk nem szabad Rnszinszkóban erőszakosan sem uj nyelvet, sem uj nemzetiséget teremteni. Bennünket egyáltalán ne alteráljon az, ha a ruszinok oroszoknak fogják magukat érezni. A görög-katolikus mozgalmat nem szabad támogatnunk. Nem szabad semmiféle akadályt gördítenünk az elé, ha a lakosság pravoszláv akar lenni. Az egyedüli politika, amelyet Ruszinszkóban folytathatunk, az, hogy Ruszinszkót gazdaságilag és kulturallag oly tökéletesen, oly szabadon és oly demokratikusan Igazgassuk, hogy senkinek eszébe se jusson az, hogy tőlünk elszakadjon.

— Akkor az uj Oroszország hálás fesz nekünk azért, hogy ilyen becsületesen törődtünk az orosz nemzet egy ágának sorsával. Csakis ezt a politikát folytathatjuk Ruszinszkóban. nem pedig a félelem és a rettegés politikáját, mint aminőt követett Bécs akkor, amikor uj nyelvtant készített elő a minisztériumban. Én rneg vagyok győződve arról, hogyha nagyszabású szláv politikát fogunk folytatni, nem pedig kicsinyes félelmi politikát, mint aminöt folytatott valamikor Bécs Lembergben, nem lesz közöttünk és uj Oroszország között a legkisebb ellentét sem. Úgyszintén tudom azt is, hogy Oroszország igen jól meg fogja érteni azt, hogy reá nézve úgy politikai, mint gazdasági szempontból elsőrendű állami érdek, hogy mi Itten befelé szilárdak és erősek legyünk s mint a szlávság elöharcosai ezt az államot megtartsuk olyannak, amilyennek felszabadítói szánták: valóban nemzetinek és valóban s őszintén szláv-államnak.

A kiscbtodH lírflís a iiípiwcisíá elüti

Genfben most csak a bizottságok üléseznek. Tegnap a politikai és a leszerelési bizottság tartott ülést. A politikai bizottságon, a nemzeti kisebbségek kérdése, kerüst szóba. Különös figyelmet érdemel Mtirray indítványa, amely azt javasolja, hogy a kisebbségi szerződésekből eredő jogviták felett a nemzetközi bíróság döntsön. Ez az indítvány in abstracto azt követeli, amit in concreío a magyar kormány és a magyar népszövetségi. liga óhajt, nevezetesen azt, hogy a kisebbségi kérdés körül előforduló viták legfőbb fóruma a nemzetközi birósá legyen Ha ezt a javaslatot megszavazzák, egy lépéssel közelebb jutnánk a kisebbségi kérdés végleges rendezéséhez. A C. T. K. hiába prüszköl és hiába ócsárolja a kisebbségeket, az emberiség minden igaz barátja — közöttük Murray is — a mai állapotot nem tekinti jónak, mert nem tekintheti jónak és ennek a megváltoztatására törekszik.

Javaslat a kisebbségi kérdésről és a nemzetközi bíróságról.

Genf, szeptember 12. 01 cseh-szlovák sajtóiroda jelentése.) A hatodik (politikai) bizottság, amelyben a cseh-szlovák köztársaságot Benes dr. képviseli, ma megkezdte a kisebbségi kérdésre vonatkozó két javaslat tárgyalását. Az első javaslatot Murray tanár nyújtotta be s ehhez Walter dr., Lettország római követe, módosító javaslatot fűzött.

Murray tanár kifejtette, hogy a népszövetségnek nem csupán a kisebbségeket kell megvédenie, hanem a népszövetségnek az is feladata, hogy a kisebbségek és amaz államok között, amelyekben a kisebbségek élnek, a kölcsönös megértést megteremtse. Ennek megfelelően határozati javaslatot nyújt be, amelyben többek között a következőket indítványozza:

A kisebbségi szerződések interpretálásánál, vagy keresztülvitelénél felmerülő ellentéteket döntés céljából haladéktalanul át kell utalni az állandó nemzetközi törvényszékhez.

Vegyes lakosságú területekre — Murray itt különösen Kisázsiára gondol (?) — a népszövetség állandó képviselőket nevezzen ki, akik az érdekelt felek viselkedéséről pártatlan jelentéseket tegyenek.

A bizottság elismeri a kisebbségeknek azt az elvi jogát, hogy védelemre tarthatnak igényt minden elnyomás ellen, de hangsúlyozza, hogy a kisebbségeknek kötelessége lojális polgárokként együttélni és együttműködni azzal a néppel, amelyhez jelenleg tartoznak.

E jelentéshez a cseh-szlovák sajtóiroda az alábbi megjegyzést fűzi:

„A két első szónok fejtegetéseiből kiviláglik, hogy a népszövetség és a közvélemény a kisebbségi kérdés megítélésben a múlt év folyamán sokkal nagyobb tárgyilagosságra és józanságra tett szert s ezt nem utolsó sorban azoknak a könnyelmű panaszoknak és hazug tiltakozásoknak lehet köszönni, amelyekkel a tanácsot és a nyilvánosságot elárasztották. Murray mai javaslatában nem csupán a népszövetségnek, mint döntőbírónak és közvetítőnek feladatait fejtegeti, de nyomatékosan emlékezteti a kisebbségeket arra, hogy a népszövetség védelmére csak akkor lehet joguk, ha teljesítik kötelességüket azzal az állammal szemben, amelyhez tartoznak."

A lefegyverezés.

Géni, szeptember 12. A leszerelési bizottságban ma tovább folytatták a leszerelés problémájáról való tárgyalásokat- 0 1 i v e i r a brazíliai képviselő után F i s h e r (Anglia) a bizottsághoz azt a kérdést intézte, vájjon nincs-e szükség a kormányoknál megteendő ujab'b lépésre, annak a kitudakolására, hogy mennyiben történt meg az egyes államháztartásokban a fegyverkezési kiadások előirányzott csökkentése? Ezen kívül hangoztatta a washingtoni megegyezés kibővítésére irányuló újabb nemzetközi konferencia egy- behivását, amelyen az Egyesült Államok is részt vennének.

Ezután Jouvenal francia szenátor beszélt és igen szkeptikusan nyilatkozott az újabb nemzetközi konferenciának arról a tervéről, amely a washingtoni flotta-egyezményt óhajtja kiszélesíteni. Mielőtt a népszövetséget — úgymond — felszólítanák egy nemzetközi konferencia egybehivására, a bizottságban meg kell vizsgálni egy ilyen konferencia reményeit. Az angol javaslat, amely a muníció és fegyvergyártással foglalkozó magánüzemek korlátozását indítványozza, szintén megköveteli, hogy a bizottságban nyíltan kezeljék ezt a kérdést. Nem a fegyverkezés korlátozásával, hanem a kölcsönös biztosítékok helyre állításával kell kezdeni. Az 1923-as év feladata az, hogy a népszövetségben egy viszontbiztositó-társaságot teremtsen meg — aminőnek Bourgeois a népszövetséget elképzelte — amelyben valamennyi résztvevő állam közösen viselné a terheket- A leszerelés könnyebb volna akkor, ha Franciaország a békeszerződésnek megfelelően rendelkezhetne az

uarerika-irancia-angol szövetségi egyeszség- gel. Egy esetleges angol-francia-olasz-spanyol szerződés is biztosítékot jelentene. A többi népek is csatlakoznának e megegyezéshez, mivel több előnyt látnának benne, minit kockázatot. A leszerelés — mint Bourgeois mondotta egyszer — nem lehet kezdet, hanem csak következmény s Noblemaire kijelentése szerint az erkölcsi lefegyverzéssel kell megkezdeni a munkát. Sajnálatos, — mondotta Jouvenal — hogy' az Európát terhelő nagy kérdéseket nem lehet megoldani. A legfőbb kérdés azonban a következő: ..Vájjon a nemzetek, amelyek a háborúban szolidárisak voltak, szolidárisak lesznek-e a békében is"?

F o r r e r svájci képviselő szavai után aki Svájc békekészségét hangoztatta. Láng e norvég delegátus tartott beszédet, amelyben az állandó hadseregek rendszerét bírálta. Vé leménye szerint a legalkalmasabb az lenne ha a népszövetség maga teremtené meg szükséges'-nemzetközi megegyezéseket. Nem arról van szó, hogy a háborút emberségesebbé, hanem hogy lehetetlenné tegyék Éppen a lefegyverzés kérdésében vár a világ a népszövetségtől tetteket.

Cecil Róbert lord Jouvenal beszédé vei kapcsolatban szintén megállapította, hogy a leszerelés kérdését csupán lépésröl-lépésre lehet megoldani- Megérti a garancia-egyezség | tervét, de egy ilyen megegyezés feltétele a j lefegyverzés. T o r i e n t e elnök javaslatára 1 két albizottságot választottak meg. amelyek i felülvizsgálják a lefegyverzés korlátozására vonatkozó statisztikai adatokat és a fegyver- gyártás, valamint a fegyverkereskedelem kérdéseit.

I ______________________________________

Be

rlini letel.

Az egyesült elvtársak. — Vörös Berlin- —

Készülődés a télre. — Színház és üzlet.

Berlin, szeptember 12.

(Saját levelezőnktől). A német szocialisták, akiket a háború előbb két, maid három részre szakított: nemzeti szocialistákra, radikális pacifistákra és kommunistákra, kezdik észrevenni, hogy hatalmuk és befolyásuk a megoszlás következtében nem nyugszik erős alapokon. Miután a kommunisták táborából már elmenekült mindenki, akinek valamelyes neve és tekintélye volt, szinte természetes volt, hogy a másik két erőteljesebb csoport komolyan kezd foglalkozni a fúzió gondolatával. Tényleg a többségi és a független szocialisták, ahogyan a két pártot nevezik, csak egy programpont választja el egymástól: a polgári pártokkal való együttműködés problémája. Atnig a többségi szocialisták megalakulásuk óta állandóan hajlandók voltak egy polgári kabinetben is helyet foglalni, a függetlenek ismételten kimondották pártgyüléseiken. hogy csak egy tiszta szocialista kormánynak óhajtanak tényezői lenni. Más szóval: a radikális szocialisták nyilvánosan a polgárság ellenségének vallották magukat és uralomra jutásuk egyértelmű lett volna holmi tanácsköztársaság! eszmék megvalósításával. Közbejött azonban, hogy a kommunisták sok keserűséget okoztak régi bajtársaiknak, Moszkva parancsára minduntalan apró forradalmakat szítottak az elvtársak táborában és az ellenséges érzés a bolsevizmus- sal szemben mind elevenebb lett a vezérek lelkében. A független szocialisták észrevették, hogy nem a polgárság áll velük szemben, hanem a világ legszemérmetlenebb Internacionáléja, a moszkvai. Amióta Moszkvának nem sikerült a német szocialisták vezetését a kezébe ragadnia, berlini félhivatalosa: a Rote Fahne, sokkal kellemetlenebb hangon ir az elvtársakról, mint azt valaha a régi időkben a junkerek tették. Moszkva azonban csalódott. Amit tett, gyümölcsöt csak a német szocializmusnak hozott. Mert lassan, de biztosan közelhozta egymáshoz a két haragos testvértábort és Rathenau meggyilkolása óta a fúzió terve meg is érett a megvalósulásra. A két párt előbb csak munkaközösségre óhajtott egymással lépni, de úgy tetszik, ha a jelek nem csalnak, ebben a hónapban végleg egyesülni fognak. Lesz tehát a német parlamentnek egy egységes socialista pártja, amely mint a legnagyobb párt természetesen tevékeny részt fog venni a kormányzásban. A Wirth-kabinet helyzete is erősebb lesz, hisz nagyobb pártcsoportokra támaszkodhatik, az antanttal szemben pedig maradni fog a régi politika, mert az egységes szocialista pártban a többség határozottan követelni fogja a minden áron való békepolitikát.

Hogy a másik oldalon, a polgári pártok körében szül-e majd valamelyes reakciót a szocialisták tömörülése, nagy kérdés. Ott is rebesgettek ugyan egyet-mást a munkaközösség szükségességéről, de minden ilyen közös akció — mert a pártokat és pártocskákat nagy ellentétek választják el egymástól — csak rövid ideig tartó volna. Ezt a tényt legjobban meg fogja sinyleni Berlin városa. Mert a német metropolis törvényhatóságában a polgári pártoknak éppen két szótöbbségük van, tehát rendszerint kisebbségben maradnak. Eddig csak két dolgot tudtak keresztülvinni, az elnöki székbe polgárt illettek és nem engedték meg, hogy a Fohonzollernek mellszobrait és képeit kidobálják a városházáról. Különben pedig a városháza kívülről és belülről