Prágai Magyar Hirlap, 1922. szeptember (1. évfolyam, 76-98. szám)
1922-09-12 / 84. szám
ami nem is csoda akkor, amikor a kormány ] mány tehetetlenségét dokumentálja, amelynek saját szakembereit sem hallgatja meg. Ez a láttára könnyen megeshet, hogy a minden- proklamáció úgy hat reánk, az állam polgá- | napi kenyerét arcának verejtékével kereső raira, mint a hideg zuhany. Kár volt ezt a j lakosság elégedetlenségében elsöpri a kor- proklámációt kibocsátani, mert csak a kor-1 inánytLengyelország nem szíveli Benes nolStlkáláf. A Prágai Magyar Hírlap a marienbadi és prágai tanácskozás után kifejtette, hogy a kisantántnak középeurópai négyes-szövetséggé való átgyúrása fiaskót fog szenvedni azon a ponton, hogy Lengyelország és Románia nem oszthatják a nagyszláv gondolat ruszoíil politikáját. Rámutattunk arra, hogy Lengyelország Romániával keres barátságot s hogy a négyes-szövetségnek kontemplált Benes-álom a valóságban két szövetséggé fog széífoszlani: a cseh-szlovák—jugoszláv szövetségre s a lengyel-román szövetségre. Ez a két front nem haladhat sokáig egymás mellett. Hogy ez a politikai feltevésünk helyes volt, erre vall mai híradásunk. Vajúdnak a hegyek... (fi.) Prága, szeptember 11. Párhuzamosan a „laissez fairé, laissez afler“ elvének háttérbeszorulásával, már a háború előtt is egyre nagyobb jelentőségre emelkedett az állami szocializmus: az államnak irányító befolyása a közgazdasági élet egyetemére, az osztályellentétek kiegyenlítésére, a termelés, a forgalom s a fogyasztás alakulására, sőt a jövedielemeloszlás arányosítására is. Az állami szocializmus a háború alatt meghatározta a társadalomgazdasági élet egész rendszerét. A háború után is mindaddig, amíg a gazdasági élet nem tér vissza a régi rendszer kerékvágásába — és ez soká lesz — az állam irányitó befolyása csak keveset vészit háború alatti jelentőségéből. Ha egyáltalán jogosult az állami beavatkozás, úgy annak az ideje akkor következik el, ha egy nagy gazdasági válság forró láza gyötri az állam lakosságát. Akkor az államnak a hivatása, hogy a megfelelő rendszabályok kininjével csökkentse a beteg szervezet deliriumát. Az államnak ez módjában is áll, mert rengeteg földbirtokaival, kincseket érő erdeivel a kincstár a . zdagabb birtokos, bányái és üzemei révén a íiskus a legnagyobb iparos, vasutainak, postájának és jegyintézetének birtokában az államforgalom legfontosabb tényezője és monopóliumaival a legtekintélyesebb kereskedő. Az államnak hatalmában áll, hogy az üzemeiben előállított árukat, de elsősorban a monopólium! cikrkeit olcsóbb áron dobja a piacra és ezáltal egyrészt olcsóbbá tegye az életstandardot, másrészt pedig a kínálat fokozásával kikényszeritse az árak leszállítását. Ez kétszeresen vonatkozik a mai időkre, amikor a gazdasági válságot a korona árfolyamának emelkedése okozta. A korona értéknövekedése abba a kellemes helyzetbe hozta a köztársaságot, hogy külföldi tartozásait és ezeknek most esedékes kamatait olcsóbb pénzen kifizethesse. Az állam tehát igen könnyen kiheverhetné azokat a veszteségeket, amelyeket az erélyes árleszállitási akció érdekében vállalnia kell. Mindezért már akkor, amikor arról kezdtek beszélni, hogy a kormány a gazdasági válság miatt nyugtalankodó lakossághoz proklamációt fog kibocsátani, fölszólítottuk a kormányt, hogy elhatározó, nagy lépéseket tegyen. De a vajúdó nagy hegyek csak egy nevetséges egeret szültek: egy iimiepies proklamációt, amely — mellesleg megjegyezve — még az ünnepi hangot sem találta el. A kormánynak vasárnap közzétett üzenete ugyanis a petka műhelyéből került ki, amelynek határozatlan, csűrő és csavaró stílusát nagyon jól ismerjük. A petka különböző pártjainak és a kormány egyes minisztereinek egyenetlensége a vasárnapi proklamáeióbóí is kitűnik. Egy kicsit megsimogatja az agráriusokat, hogy Staneknek kedvében járjon, de mindjárt ki is jelenti, hogy a védővámokról (a gabonavámokra céloz) szó sem lehet. Majd azt a jó tanácsot adja az iparnak és kereskedelemnek, hogy a jobb jövő reményében adja el veszteséggel az áruját, ha mindjárt bele is bukik, azután arra biztatja a pénzintézeteket, hogy szállítsák le a kamatlábat anélkül, hogy a bankhivatal kamatleszállítást beharangozná, végül pedig a fogyasztóközönséget arra inti, hogy olcsóbban vásároljon, mintha a szegény közönség nem ezt akarná. ilyen jótanácsokból azonban meg nem élünk. A kormánytól tetteket várunk. Lássuk tehát, hogy milyen cselekvéseket igér a kormány. A kormány — a proklamáció szerint — ellenőrizni fogja az árak feltüntetésére vonatkozó szabályok betartását, üldözni fogja az áruuzsorát, meg fogja vizsgáltatni az üzemek redukcióinak okait és a költség- vetés keretein belül keresztül fogja vezetni az inveszticiós programot — ez az egész, a mit a kormány tenni készül. Úgy hisszük, hogy az alkotmányban biztosított jogköre, — amelyet más alkalommal alaposan ki is használ — a kormánynak módot nyújtott volna arra, hogy sokkal tovább menjen, mert például a vasúti jegyek és a dohányáruk árát rendelettel is le lehetne szállítani. A kormány azonban most abban a szép színben igyekszik feltűnni, hogy a parlament jogait a köteles tisztelettel respektálja. Ily körülmények között el kellene várnunk, hogy a kormány azonnal összehivassa a nemzetgyűlést és eimek. az alkotmányos tényezőnek mélyenszántó, részletes és bölcs javaslatokat tegyen a gazdasági válság leküzdésére. A kormánynak — úgy látszik — ez eszeágában sincsen. Talán azért vár októberig, mert a kidolgozandó javaslatok oly nagyszabású irányváltozást jelentenek, hogy előkészítésük huzamos időt vesz igénybe? Ebben a föltevésben kezdjük olvasni a prok- iamációnak azt a részét, amely a parlament elé terjesztendő javaslatokról szól. De itt is csak kevés megnyugtató dolgot találunk. Egyetlenegy pozitívumot fedezünk fel: azt, hogy a kormány a termelők, és a munkások hónapok óta tartó követelőzése után végre, rászánja magát arra, hogy a szénadó leszállítását javasolja a nemzetgyűlésnek. Egy do- donai jóslat is elhangzott, nevezetesen az, hogy a kormány lassan le fogja szállítani a postatarifát. Egészen homályosan szó van arról, hogy egyes — de a világért sem valamennyi — áru vasúti díjszabását mérséklik. Hogy ez mikor fog megtörténni, ezt Pythia nem hajlandó elárulni. A szocialista pártok nógatására a kormány kilátásba helyezi, hogy a munkanélküli segélyek összegét emelni, a felmondási határidőket pedig meghosszabbítani fogja. Ez igen szép elhatározás, hibája csak az, hogy a kormánynak kötelessége inkább az volna, hogy a dolgozni akaró emberek számára teremtse meg a szorgos munka és termelés előfeltételeit. A munkások számára fontosabb a munka és munkaalkalom, mint a munkanélküli segély. Végül meg kell említenünk, hogy a kormány a jövő évi állami költségvetésnél esz- közlendő megtakarítások után mérsékejni akarja azt az erőszakos adóterhet, amely a polgárok vállait nyomja- Ügy hisszük, hagy ennek már itt volna a legfőbb ideje. Ugyancsak nagyon megszivlelésre méltó a kormány az a felszólítása, hogy az önkormányzati testületek takarékoskodjanak és ezúton is csökkentsék a lakosság kiadásait. Szlovenszkó és Ruszinszkó népe természetesen szívesen hallja ezt a fölhívást, csak nem érti egészen, hogy a kormány miként is képzeli e jámbor szándék megvalósítását. Kétségtelen, hogy városaink pénzügyei teljesen leromlottak. Pozsony válsága már régóta: közismert, azok a városaink pedig, ahol a pótadó intézménye eladdig ismeretlen volt, nyakig usznak az adósságban és egyre préselik a pótadók csavarját- Nem gondolja-e a kormány, hogy a megyei és községi abszolutizmus rendszere vitt idáig és nem gondoija-e, hogy az észszerű gazdálkodás ideje csak akkor következhet el, ha az érdekelt polgárság a közgyűlési termekben vétót kiálthat majd az ő pénzével dobálózó idegen tisztviselőknek? Csak az önkormányzat újraéledése, vagyis a községi választások elrendelése segíthet e téren. •. Concurrescunt montes et nascitur ri- diculus mus. Egy frázisokban és hipokraía szólamokban bővelkedő proklamáció szó! a gazdasági válság viharával küzködő lakossághoz. Dilettáns nagyképűség harsog benne, Lengyelország- nem lesz Benes uszályhordozó] a. Prága, szeptember 11. Wdlm Stein, a Berliner Tageblatt varsói tudósítója érdekes cikkben foglalkozik Pil- sudski programjával s a lengyel külpolitika átcsoportositásával. Megállapítható, — írja Stein — hogy Pilsusdski teljesen ura a helyzetnek. Külpolitikai állásfoglalása pedig a választási agitáció jelszavai ellenére sem németbarát, sem franciaellenes, azonban mégis teljesen ellentétes a nemzeti demokrata orientációval, amelynek döntő jelentősége volt Paderewskitöl Skirmundig. A nemzeti demokrata politikának, amelynek számára egy bekövetkezendő francia-orosz szövetség valóságos hittétel, szükségszerűen Francia- ország védelmét kellett keresni s igy Lengyelországot a francia gyarmat szerepére kárhoztatni. Pilsiudski számára azonban Oroszország a nagyra nőtt Lengyelország legíenyegetőbb ellensége s éppen az esetleg bekövetkezhető francia-o’yosz szövetségtől való félelmében igyekszik a lengyel keleti határokat a balti-államokkal való szorosabb szövetség által, a Romániával, szükségesetén Magyarországgal kiegészített véd- és dacszövetséggel biztosítani. Pilsudski koncepciója szerint Magyarország biztosíthatná Lengyelországot Cseh-Szlovákia ellenében. Ez a Pilsudski-féle program, amelynek végrehajtására a baloldali pártok és ia jelenlegi kabinet törekszik, a lengyel külpolitikában oly uj tájékozódást jelent, amelyet megcáfolni lehet, amelyet azonban egy cáfolat el nem tüntet. Az uj orientációt lassan és óvatosan készítették elő, hogy a francia szövetséget valahogyan meg ne zavarják. Azonban Lengyelország politikájában már ma is olyan önállóság észlelhető, amelyre eddig nem volt példa. Az akuttá vált osztrák probléma Kö- zépenrópa egyéb kérdéseire való visszahatása által Lengyelország megváltozott külpolitikai irányának fokozott jelentőséget ad. Ausztria sorsát egész Lengyelország feszült izgalommal figyeli- A nemzeti demokraták Franciaországgal egyetértésben a nagy — középeurópai blokk — célja felé törekszenek, amely biztosítaná a nagy Dunaföderá- cióban a francia befolyást. Pilsudski politikája azonban fagyos hűvösséggel áll e francia tervekkel szemben. Lengyelország számára különösen fontos az, hogy Ausztria Cseh-Szlovákiával szorosabb érintkezésbe ne kerüljön s igy ne erősítse a cseh-szlovák-jugoszláv szövetséget. Lengyelország is csupán a genfi népszövetségi gyűlésen fog dönteni afelől, hogy vájjon a francia irányt kövessék-e vagy sem. A francia tendencia elsősorban a Pilsudski lapja szerint „kis Bismarck“-nak nevezett Benessel szemben követett politika enyhítését, valamint a kisantantba való belépést követeli. A jelenlegi varsói kormány mindkét dologra igen kedvetlenül szánná el magát A kisaníant és Lengyelország prágai tárgyalásai alkalmával Lengyelország igen csalódott s egyre erősebbek tesznek azok a meggondolások, amelyek hibáztatják azt. hogy az eddigi politika Lengyelországot a csah-szlovák köztársaság uszályhordozójává tetteSzeptember közepén Pilsudski Bukarestbe utazik s eddig kiválasztott kisérői arra engednek következtetni, hogy a marié i- badi külön szövetséggel szemben szilárd bukaresti szövetséget akar létrehozni. A kisaníant ezzel gyakorlatilag el lenne intézve. A jelenlegi lengyel kormánynak a Cseh-Szlovákiáva! együtt folytatandó politika egyáltalán nem szive szerint való; sokkal nagyobb súlyt fektet az Oroszországgal szemben folytatandó politika alapján megte- jemtheíő romániai szövetségre. Ennek a szövetségnek Magyarországra való kiterjesztése Lengyelország középeurópai állása szempontjából sokkal szimpatikusabb, mint a magyarellenes kisantaníta! való szoros barátság s a francia „középeurópai blokkban4* való szerény elhelyezkedés. A népszövetség genfi gyűlése egyéb kérdések között dönteni fog afelől is, vájjon Pilsudski politikája az eddigi francia gyámság alól a Franciaországgal való barátságos szövetségi viszony irányába fog-e fejlődni. A cseh-szlovák köztársaság fehér könyve a Habsburg restaurációról. A Lidové No- viny jelentése szerint a népszövetség ülésén résztvevő cseh-szlovák delegátusok rövidesen ki fogják osztani a népszövetség ülésén résztvevő tagok között a cseh-szlovák köztársaságnak a Habsburg restaurációs kísérletekről szóló fehér könyvét. . A könyv 172 oldalas kvart formájú és címe: Republíque Tchécoslovaque. Ministére des affaires étrangéres. Documents Diploma- tique concernant les tentatives des restau- ration des Habkbourg su le tróné de Hou- grie. Aout 1919. Novembre 1921. Prague 1922. A könyv a cseh-szlovák köztársaság első diplomáciai könyve. Az előszóban röviden vázolva van a cseh-szlovák nemzet viszonya a Habsburgokhoz s a háború utáni magyar Habsburg restaurációs kísérletek. A könyv hetvennégy okiratot tartalmaz. Az első az 1920 február 4-én tartott nagyhatalmi konferencia nyilatkozatát tartalmazza, amelyben a szövetséges nagyhatalmak kijelentik, hogy a Habsburg restaurációt nem fogják sem elismerni, sem pedig megtűrni. Az okmány gyűjtemény Bánfíynak 1921 november 10-i nyilatkozatával s a nagyhatalmak konferenciájának az erre vonatkozó válaszával zárul. nogQ áll a torolta? Szept, 11-én fizettek 100 eseti-szlovák koronáért: Zürichben 17.60 svájci frankot Berlinben 5293.35 német márkát Bécsben 250700.00 osztrák koronát Szerkesztőség: POLITIKAI NAPILAP n . KiaMbivatal: Prága-II., Stepanska uhce 40. L „ Praga-I., Na Perstyne 6. L Telefon: 30—349. Felelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ dr. Telefon: 33-44.
