Prágai Magyar Hirlap, 1922. augusztus (1. évfolyam, 50-75. szám)

1922-08-12 / 60. szám

£ Szombat, augusztus 12* Magyar valuta — magyar drágaság. — Budapesti levél. — Budapest, augusztus 11. A Prágai Magyar Hírlap olvasói is két­ségkívül tudják, hogy a dolgok egészen másként föstenek közelről és másként messziről. Némely hegy messziről igen ma­gasnak látszik, közelről pedig csakhamar konstatáljuk, hogy nem a gerlachfalvi csúcs s nem is a Csimborasszó. így vagyunk min­dennel a világon, azzal a különbséggel, hogy sokszor visszafelé is csalóka a perspektíva. Sokszor a baj és a zavar kisebbnek látszik messziről, mint amilyen valóságában, ha kö­zelről szemlélhetjük jelenségeit. A betegsé­get felületes vizsgálattal sokszor föl sem vesszük, alaposabb megfigyelésnél azonban az orvos-professzor szerves elváltozásokat állapit meg, amelyek gyöngéd és gondos, vagy radikális kúrát igényelnek. így például a magyar korona romlása szimptomatice látszólag nagyobb betegségre mutat, mint amilyen az ország gazdasági szervezetében valójában megállapítható. A zürichi hőmérő nagyobb lázt mutat, mint a minőt maga a betegség jogosulttá tesz. Az ország sok vért, sok erőt vesztett s gazda­ságilag is legyengült. Hiszen ez önként ért­hető, ha az uj térképre nézünk s ha vissza­gondolunk, hogy 1918 októbere óta itt mi ment végbe, a szerencsétlen Magyarország kárára. Amikor területének kétharmadrészé­vel együtt virágzó ipartelepeit s nyers­anyag-forrásait is elvették tőle; amikor első­rendű közszükségleti cikkeit, amilyen a fa, a vas, a só, a nagykalóriáju szén stb„ kivtíl- ről kell behoznia s amikor a forradalmak, a proletárdiktatúra és a megszállások retten­tően megkárosították az országot: ily körül­mények között valóban nem lehet csodál­kozni azon, hogy a kereskedelmi mérleg megromlott s hogy az állam háztartását sú­lyos deficit terheli. Ha csak azokat a terhe­ket vesszük számba, amelyeket a menekült tisztviselők százezreinek eltartása zuditott az országra s ha számba vesszük a romok eltakarításának költségeit, továbbá a repará- ciókat, amelyeket részben már viselnünk kellett (megfogyott állatállományunk megti­zedelésével), részint pedig még mindig Da- mokles kardja gyanánt lebegtetnek a fejünk fölött; s ha számba vesszük végül, hogy a jelentkező hiányokat és hézagokat a pilla­natnyi kényszerítő szükség szerint a bankó­prés utján kellett betömni: akkor végre is teljesen érthetővé lesz az a kelletlen kom­plikáció, mely az ország gazdasági vérkerin­gésében és valutánk nemzetközi értékelésé­ben előállott. De a magyar korona lebecsülése most már íulment minden határon s mint az imént mondottam, túlzott jelentőséget tulajdonsá­nak a szimptomáknak, amelyek végre is csak külső jelenségek s amelyekről oly messzemenő következtetést levonni, mintha vmgasaaamtmmi —wiiiiw >■■[■■ i.rn i \ nAcxzaKc*manmammmmmmnmmmramrjrmmmmeamumix*c*r> Akkor fölkelt, kinyujtózkodott, lustán, ha­nyagul és a selyem lágyan, szerelmesen si­mult hozzá. Előrejött, egészen közel hoz­zám. — A... a könyvért... — dadogtam. Mosolygott. — Tudom — mondotta Megfogta a kezemet és egy kis könyv- szekrényhez vezetett. Mellette voltam, hogy a selyempongyo- lát éreztem a ruhámon át és a haja az arco­mat csókolta. Lopva, alázatosan, félénken fölpillantottam. Szeméből tűz csapott felém. Vállamra tette a kezét és fölém hajolt. Ká­bító, részeg illat zuhant reám, a szivemet a torkomban éreztem, láz, forróság és lávafo­lyam zúgott át rajtam, szemem előtt piros lángnyelvek csaptak föl, mintha égni, lobogni kezdett volna az egész szoba, kezem az asz- szony fehér, gömbölyű, puha karjához ért, egy pillanat csupán, azután egy­szerre hideg borzongást éreztem, mintha jéghideg zuhany zudult vol­na rám, izmaim elernyedtek, kezem fárad­tan siklott le az asszony fehér karjáról, fe­jem előrebukott és ha idejében el nem kap, erőtlenül esek térdre előtte. Az asszony a vállamat fogta. Nem néztem föl rá, de éreztem tekintetét. — Maga ... Maga gyerek, — mondotta. — Menjen... Menjen szépen haza a mamájá­hoz —- és gyengéden eltolt magától. Azután kacagott, nevetett, kegyetlen, gyil­kos asszony! kacagással. En tizenöt éves voltam akkor, a grófnő, ha jól emlékszem, harminc. (Vége) _ . Magyarországon valami gyógyithatalan be- tegséggel állanánk szemben, egyáltalán nem lehet. Mert Magyarország gazdasági szer­vezete ép és egészséges s igy időleges ba­jai — ha még olyan kellemetlen szimptomá- kat mutatnak is — viszonylag könnyen gyó­gyíthatók. Mert elvégre ha Magyarország tökéletesen elzárná magát a külföldtől, sem­mit sem engedne kivinni és semmit sem en­gedne behozni: akkor is meg tudna élni s nem kellene éhen vesznie és elpusztulnia, — amit nem minden európai országról s nem min­den szomszédról lehet hasonló határozott­sággal elmondani. Mert elvégre Magyaror­szágon megterem minden, ami lakosságának ellátására szükséges s ha elzárkóznék, akkor legfeljebb az élet standardja szállna le egy időre: a ruházatunk rongyolódnék le egy kissé, a gyorsvonataink nem száguldanának békebeli menetsebességgel, a főváros utcái nem volnának oly fényesen világítva s falu­helyen faggyutyertyát égetnének petróleum helyett, amit a háborúban már mind kita­pasztaltunk. Mindebbe azonban nem halnánk bele s az egész állapot nem tartana soká. Mert Magyarország ilyetén elzárkózása sok­kal kellemetlenebb volna az ellenséges indu- latu szomszédokra, mint a saját lakosságára nézve, amely az elzárt váron belül maradna. Itt elég élelem és fűtőanyag állna rendelke­zésre és még a drágaság is csökkenne, ha semmit abból, ami megterem, külföldre ki nem szállítanánk. A szomszédoknak azonban nagyobb szükségük van Magyarországra, mint Magyarországnak őreájuk s ha ők el­zárkóznak, amit most oktalanul megcselek­szenek, akkor ezzel a saját húsúkba vágnak, mert súlyos gazdasági válságokba sodród- j nak s lakosságuk megélhetését tetemesen megnehezítik. j Szóval: semmiképpen sincs igazolva a ma- . gyár valutának alacsony zürichi árfolyama, mert a magyar koronának belső vásárló­ereje sokkal nagyobb, m'nt ahogy a nemzet­közi pénzpiacon értékelik. Csak össze kell hasonlitani például a cseh korona belső vá-' sárlóerejével s kitűnik, hogy tisztára egy j opt’kai csalódással, vagy egy mesterséges j szemfényvesztéssel állunk szemben. A cseh _ koronának sokkai kisebb vásárlóereje van j odahaza a saját országában, mint kifelé a í romlott-valutáju országokban s viszont a j magyar koronának sokkal nagyobb vásárló-j ereje van idehaza, mint ahogy kint a jobb- j valutájú országokban értékelik. Ezek azon- { bán már olyan szimptomák, amelyek egész Európa betegségére vallanak s ez olyan be­tegség, amelyet a békeszerződések támasz­tottak azzal, hogy természetes közelségeket távolságokká s távolságokat közelségekké varázsoltak át. A természet alkotásainál és a fejlődés törvényeinél fogva összefüggő és egyévé tartozó részeket elvágták és eltépték egymástól s viszont távoleső országokat a legszorosabb kapcsolatba, védő- és dacszö­vetségbe vontak. A békeszerződéseknek ez a természetellenessége boszulja meg magát Európán, a győztes és legyőzött népeken, a jó- és rossz-valutáju országokon egyaránt. És valameddig mindaz, amit a természet és a história összekötött, valamilyen formában (mindenekelőtt gazdasági téren) ismét egy­másra nem talál s egymás közelébe nem jut és valamedd:g a távolságok és közelségek természetük szerint nem érvényesülhetnek a gravitáció törvényeinek megfelelően a né­pek életében, addig a lázas tüneteket sem lehet kiküszöbölni az államok szervezetéből. A megzavart gazdasági egyensúlynak ilyen betegség-tünete Európaszerte a mun­kanélküliség növekedése, a gazdasági pan­gás s a szociális nyugtalanságok a drága­ság és a megélhetés nehézségei miatt. Ma­gyarországon a drágaság — a korona szer­telen hanyatlása folytán — már-már katasz­trófád arányokat öltött. Aki jó valutával érkezik ide, az gyöngyéletet talál, dúsan és vigan élhet, úgyszólván ingyen- De ez az ol­csó jólét könnyen optikai csalódásba ejti az idegent. Mert akinek itt kell megkeresnie a kenyerét s itteni keresetéből kell gondos­kodnia a családjáról s fizetnie a megdrágult lakást, élelmet és ruházatot: az, ha kizáró­lag a tisztes keresetére van utalva, iszonyú küzdelmet folytat a puszta létért, ha bár­mily szerényen rendezi is be háztartását. Amikor egy kiló liszt 100—110 korona, egy kiló cukor 430, egy kiló zsír 600, egy kiló marhahús 300, egy kiló kenyér 72 korona s amikor egy cső kukoricáért 10, egy kiló pa- jadicsomért 50, egy drb mosószappanért 80—85 koronát kell fizetni s amikor egy fu­var (20 métermázsa) tüzelőfa 18-000 koro­nába kerül: akkor tessék kiszámítani, hogy egy közepes családnak háztartása mibe ke­rül havonként. Hogyan és honnan győzzék ezt a rengeteg kiadást a tisztviselők és ma­gánalkalmazottak ezrei és tízezrei s hogyan éljenek meg a munkáscsaládok is, amikor egy öt-hattagu családnál csak a száraz ke­nyér tizezer koronába kerül havonként? A kormány a valuta- és devizaüzlet meg­szüntetésével igyekszik gátat vetni a spe­kulációnak s most nagy ankétet tart s arról tanácskozik, miképpen lehessen letörni a drágaságot s miképp lehessen gondoskodni arról, hogy az eljövendő télen végzetes ín­ség ne szakadjon a lakosság széles rétegeire. Eddig azonban uj életrevaló ötlet nem me­rült föl a tanácskozás során- Vázsonyi Vil­mos gabonamonopóliumot ajánlott s szén-, szesz- és cukormonopóliumot is, a dohány­monopólium mintájára. Ezt azonban az an­két nagy többséggel elutasította- Elég volt a kötött forgalomból és a rekvirálásokból, mondják a gazdák; a szabadforgalom a bé­kebeli viszonyok visszatérésének útját jelzi, ne térjünk vissza az állami szocializmusra, amely fanyar gyümölcsöt érlelt a világ szá­mára. Azonban a gazdák sem tudják meg­jelölni a módját, hogyan lehessen megküz- j deni a mindent pusztító drágasággal. Ez tehát ugyancsak fogas kérdés s bölcs | elme és kemény kéz kell hozzá, hogy mind szociális, mind pedig nemzetgazdasági szem- j pontból okosan és helyesen meg lehessen | oldani. Vágvöfgyi. Komproinissiiim neszt! LoMonban. Olasz és belga közvetítés a franciák és az angolok közt. —- A szakértők tovább tárgyainak. Uj konferencia? A londoni konferencia nem tud kitalálni ab­ból az útvesztőből, melybe az európai poli­tikát az antant sodorta. Örvények kavarog­nak, viharok dúlnak és az európai politika sülyedő hajóján két ember kapaszkodik a kormánykerékbe: Poincaré és Lloyd George- Az egyik neki akar vágni a vad örvénynek és keresztül akar gázolni a hullámokon, ve­szélyeztetve a hajó sorsát, a másik a nyu- godalmasabb vizeket keresi, — de egyik sem gondol arra, hogy megfordítsa a kor­mánykereket és más tájak felé vigye a kor­hadt deszkákból összerótt gályát. Marakod­nak és hadakoznak a kormánykerék körül s a politikai válságok megszokott félmegol­dásán, kompromisszum létrehozásán töpren­genek. Európa nézi a londoni kavarodást és sülved, küzködik, vérzik és haldoklik .. * A francia minisztertanács határozata. — Poincaré cselekvési szabadsaga* A tegnapi napon a konferencia kulisszái mögött mozogtak az események* Délelőtt Párisban volt minisztertanács, mely a kompromisszumos megegyezés mellett döntött. A minisztertanács elhatározta, hogy Poincarét felhatalmazza bizonyos Angliának adandó engedményekre* \ francia politikai körök meg vannak győ­ződve arról, hogy Poincaré a Rajna melletti, ,valamint a rhur vidéki vámvonalról le fog mondani, ezzel szemben azonban követelni fogja Franciaországnak vagy a szövetsége­seknek a német repülő- és vegyiiparban való részvételét. A Tetnps megjegyzi, hogy értesülése szerint a minisztertanács üdvözölte Poin­carét abból az alkalomból, hogy a londoni tárgyalásokat kitartással és erélyesen ve-. , zeti. A minisztertanács azt ajánlotta Poinca- rénak, hogy azt az alapelvet, mely szerint „nincs moratórium produktív zálogok nél- kül“ továbbra is tartsa fenn, azonban teljes bizalommal a miniszterelnökre hagyja, hogy egyes pontokban kielégítő megoldást ta­láljon* A Temps kifejti, hogy a minisztertanács határozata értelmében Poincarénak pozitív eredmények elérése céljából teljes cselek­vési szabadságot bizíositanak. A párisi tőzsdén ma, szemben a tegnapi helyzettel, optimisztikusan néznek a jövő elé, bár az Intransigeant azt írja, hogy vak­nak kell lennie annak, aki nem veszi észre, hogy a szorgos kísérletezések ellenére is Franciaország és Anglia között a szakítás elkerülhetetlen. A L i b e r t é megjegyzi, hogy véleménye szerint Franciaország rom­lása nagyobb szerencsétlenség lenne, mint az antant vége* Az Informationnak jelentik Londonból, hogy a szakítás lehetősége az angol politikai köröket élénken nyugtala­nítja, minthogy azzal számolnak, hogy Fran­ciaország ebben az esetben a jóvátételi kér­désben Németországgal közvetetlen tárgya­lásba kezd s ez a jövőben esetleg egy Ang­liára veszélyes kontinentális blokk megala­kulására vezethetne. Az angol kabinettanács állásfoglalása* Délután az angol nagykabinet-tanács ült össze, hogy a rendkívülien fontos kérdésben döntsön. A kabinettanács elhatározta, hogy egy­hangúlag helyesli azokat az irányelveket, amelyek az angol delegációt alkotó négy minisztert vezetik. Valószínű, hogy az angol álláspontot ki­fejtő megokolást közzéteszik. Nem hiszik azonban, hogy ez uj javaslatokat fog tartal­mazni, minthogy angol vélemény szerint az angol álláspontot kielégítő világossággal Ír­ták körül s mindaddig nem lehet újabb lépé­seket tenni, mig a konferencia plénuma a francia miniszterelnök javaslatait el nem intézi, amire valószínűleg ma délelőtt ke rül a sor* Az angol kabinettanácsban első­sorban azzal a kérdéssel foglalkoznak, váj­jon van-e egyáltalában értelme a konferen­cia teljes ülésén folytatandó tárgyalásnak, minthogy a szakértők megegyezni nem tud­tak. Sok oldalról hangoztatják Londonban azt is, hogy mivel a Bemelmann-jelentés vég­leges megállapításával sem tudtak egyezsé­get elérni, a konferenciát ezzel voltaképpen befejezték. Mások utalnak arra, hogy Poin­caré javaslatainak elutasítása átfogó politi­kai jelentőségű tény, amely azonban még Németországgal szemben sem jelenti Fran­ciaország izolálását. Uj konferencia lehetősége. Arról is beszélnek, hogy az angol kabinet­tanácsban egy uj konferencia lehetőségéről is szó í volt, amelyet a hadiadósságok törlése cél­jából hívnának egybe, hogy igy módot ad­janak Poincarénak programja átalakítá­sára. Londoni jól informált helyen úgy tud­ják, hogy Poincaré egy terv kidolgozásá­val foglalkozik, amelynek alapján Fran­ciaország a jóvátételi kérdésben bizonyos áldozatokat hozna, mig Anglia a francia hadiadósságok egy részét áldozná fel. E hivatalosan meg nem erősített, de dip­lomáciai,, körökben valószínűnek tartott hir szerint a tervnek megfelelően a német adós­ságot is csökkentenék- A szakértők jelenté­sét még mindig titokban tartják, a teljes szö- J veget állítólag Poincaré kívánságára nem közük. i A kabinettanács után Lloyd George a Buckingham-palotába ment, ahol a király fogadta. Az audiencia körülbelül 40 percig tartott. Félhivatalos jelentés szerint abban a í tényben, hogy a király elutazása előtt ta- j nácsadóival beszélni akar, semmi rendkívüli ; nincsen. A jelenlegi helyzetben különösen kívánatos volt, hogy a miniszterelnök szemé­lyesen világosítsa fel az uralkodót a legfon­tosabb kérdésekről s azokról a nehézségek­ről, amelyeket Poincaré jóvátételi terve ve­tett föl. György király ma délben 12 órakor Bolton Abbey-be utazott- Tegnap este Theunis és Jaspar vacsora után hosszabban tanácskoztak Poincaré mi­niszterelnökkel. Theunis közölte Poincaréval a Lloyd Georgeval folytatott tárgyalás ered­ményét. A belga miniszterelnök kifejtette Poincarénak, hogy az angol kormány kitart eddigi álláspontja mellett. Theunis példájára az olaszok is közvetítő akciót kezdenek. Két­séges azonban, hogy erre az akcióra egyál­talában sor kerül, annál is inkább, mert a belga közvetitőkisérletet is meghiúsultnak lehet tekinteni. A tegnapi nap eseményei tehát a konferen­cia teljes eredménytelenségét igazolták. A mai napon igy folytatódnak a londoni ese­mények: Újabb kísérlet a megegyezésre. Paris, augusztus 11. A Havas ügynökség jelnti Londonból: Ma délelőtt a francia, an­gol és belga miniszterelnökök találkozása alkalmával valószínűleg újabb kísérlet fog történni a megegyezésre. A kiutasítások végrehajtása. Strassburg, augusztus 11. A vezérbiztos­ság sajtóosztálya a következőket közli: A kiutasításokat pénteken, e hónap 11-én dél­előtt 9 órakor fogják közzétenni s az idevágó ■•endelkezések ötszáz embert érintenek. A fel­sőrajnai kerületből 100, az alsórajnai kerület­ből 150, Moselből 250 embert fognak kiutasí­tani. A kiutasitási rendszabályokat szombat éjfélig végre kell hajtani. A kiutasítottak a határt egyenként fogják átlépni, különvona- tokát nem állítanak össze.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom