Prágai Magyar Hirlap, 1922. augusztus (1. évfolyam, 50-75. szám)

1922-08-11 / 59. szám

A magyar iskolák. Irta: Petrogalli Oszkár. Besztercebánya, augusztus 10. n magyarság megmozdult a magyar isko- llák védelmében és megmozdulásában orvén-1 detes erőt, öntudatot, elszántságot és legfő- j képp egységet mutatott- Eddig mintegy tizen­két helyen impozáns népgyülések keretében nyilvánította ki amaz elhatározását, hogy kul­turális téren biztosított jogaiért a harcot nem csak felveszi, hanem végig folytatja mindad- i 'dig, amig a mozgalom célját teljesen el nem j {érte és összes, az alkotmány keretei között i mozgó követelései valóra nem váltak­Nemzetünk életerejét biztosítja, hogy a fmozgalom egyforma lelkesedéssel indult meg {Pozsonyban épp úgy, mint Nagyszőlősön. A cseh-szlovák köztársaságban lakó ma­gyarságnak egysége az egész területen meg •volt eddig is és pedig úgy a polgári, mint a munkás pártokban. Az iskolakérdés azonban megteremtette az ;egész magyarságnak egységes frontját- A magyar népnek összes pártjai, minden osz­tálya találkozott a magyar iskolákért megin­dított küzdelemben. A polgári pártokkal kö­zös népgyüléseket tartottak a munkások párt­jai és e gyűléseken a polgári pártok szónokai mellett felszólaltak a kommunista és szociáldemokrata pártok szónokai is s a magyarság összes pártjaiból és osztá­lyaiból összegyűlt tömegek egyhangú lelke­sedéssel és egyértelmű elszántsággal szögez­nék le az iskolakérdés terén fennálló követé- léseiket. Julius 16-án Rozsnyón a magyar iskoláért megtartott nagygyűlésen a polgárok ezreij mellett jelen voltak a munkások ezrei is. A 'falu népének tömeges megjelenése és a mun­kásságnak csatlakozása hatalmas bizonyité- kát szolgáltatta a magyar nép politikai érett­ségének és emelkedett gondolkodásának- Hi­szen Rozsnyón csak a főgimnázium mellett felállítandó parallel osztályokat követelte az elfogadott határozat és a gimnáziumokba a falusi nép és a munkásosztály gyermekei csak elvétve kerülnek. így tehát közvetlenül nem a népnek a bajáról és sérelmeiről van szó. De a nép szélesebb látóköre fölfogta a kérdés­nek fontosságát és tudatában van annak, hogy az a nép veszve van, amelynek nincs iskolázott intelligenciája. Áthatotta a népet az a kötelességérzet, hogy a küzdelmet nemcsak saját magunk kenyeréért és jólétéért kell foly­tatnunk, de kötelességeink vannak a nemzet egyetemével szemben is és nemcsak a je­lenért, hanem a jövőért is kell dolgoznunk­Rozsnyón a munkásosztály jelen volt a gyűlésen, jelenlétével, helyeslésével és sza­vazatával kifejezésre juttatta, hogy szolidáris a polgári pártokkal az iskolakérdésben fölál­lított követelések terén és demonstrálta el­szántságát, hogy a magyar népnek az iskola­kérdésekben biztosított jogaiért, azoknak megtartásáért és megvalósításáért a harcot végig fogja küzdeni- Munkácson és e hónap 6-án Losoncon megtartott népgyüléseken már hivatalos szónokaik lelkes és erőteljes beszédek kíséretében nyíltan hirdették, hogy a közöttünk létező, áthidalhatlan ellentétek és világfelfogásunk különbözősége sem lesz aka­dálya annak, hogy népünk iskoláiért, művelt­ségéért, jövőjéért a harcot együtt vívjuk meg. Losoncon ezt Kunst Róbert, a kommunista párt egyik nemzetgyűlési képviselője igy fe­jezte ki: „Vállt a vállhoz, kezet a kézben, egyesült erővel11 fogjuk végigvívni ezt a harcot. zott beszédekkel és a felolvasott határozati javaslattal szemben nem tiltakozott, sőt azo­kat magáévá tette. Az egyik szónok szlovák­nak mondotta magát és eme kijelentése után nyomban hozzáfűzte, hogy ez semmiképp sem gátolja abban, hogy a magyarság követelései mellett szólaljon fel, miután azokat jogosak­nak és helyeseknek ismeri el- A határozati javaslat fölolvasásakor pedig szlovák testvé­reink a javaslat olyan értelmű módosítását követelték, hogy a követeléseket nemcsak a magyar nép, hanem a szlovák nép nevében is terjesszék elő- Ezt a nem várt segítséget megindult hálával kell itt leszögezni. Ezt ne­künk sohasem szabad elfelejtenünk, bármit is hozna magával a jövő. A harc a magyar iskolákért megindult- Szlo- venszkó és Rusziuszkó egész területén a ma­gyar népnek minden rétege hirdette és ma­gáévá tette ezt a harcot. Alkotmányos utón, azon az utón, amelyet a közvélemény saját akaratának kinyilvánítására föl szokott hasz­nálni, kifejezte őszintén és határozottan a maga akaratát. A gyűlések nagyobb része immár lezajlott, de az igazi küzdelem csak majd ezután fog kezdődni. A gyűlések nekünk erőt és bizalmat adnak ennek a harcnak végigküzdéséhez. Erőt ád az a tudat, hogy mögöttünk az egész magyar nép akarata és parancsa, bizalmat ád az a tu­dat, hogy ezt a harcot nem a velünk együtt lakó többi néppel, nemzettel szemben kell megvívnunk. Velünk szemben csak a most uralkodó kormányzati rendszer áll. A kimene­tel nem kétes, mi győzni fogunk- Vagy meg­adja a kormányzati rendszer azt, amit köve­telünk és amihez nekünk jogunk van a nem írott öröktörvények és az Írott szakaszokba foglalt törvények alapján, vagy pedig meg­tagadja azok teljesítését, de ezzel nem a mi követeléseinket, hanem saját sorsát pecsételi meg. A keresztényszociális-párt szlovák osztálya nem olvad be a Hlinka-pártba. A párt szlovák lapjainak sorsa. — Az elnökhöz nem küldenek memorandumot. A magyarságnak iskolakövetelései és is­kolaigényei érdekében megindított propagan­dával szemben nem vethetik föl azt a vádat, amit eddig küzdelmeink során unos-untalan hallottunk, hogy ez csak a magyarság egy töredékének, „a régi reakciót"1 visszasíró ele- j meknek mesterséges hangulatkeltése. Ez az egész magyarságnak egységes, elszánt, meg nem ingatható akarata- A hatalomnak birto­kosai pedig vessenek számot magukkal. Egy nép egységes állásfoglalásával, harci készsé­gével szembehelyezkedni veszélyes az állami legfőbb érdekei szempontjából és a legköny- j nyelmübb hazárdjáték az állam pótolhatatlan értékeivel­A losonci gyűlésen magam is résztvettem és igy benyomásaimat közvetlen szereztem meg. A gyűlés egybehivói — ama felfogásból indulva ki, hogy a magyar iskolák kérdése a magyar népnek belügye, amelyet saját ma­gának,,, önerejéből kell kivívnia — csupán a magyar népet kérték fel a gyűlésen való meg­jelenésre. Ennek dacára a gyűlésen a város és a környékbeli falvak szlovák lakossága is jelentékeny számban jelent meg- Az elhang­Zsolna, augusztus 10. (Saját tudósítónk jelentése.) A keresztény­szociális párt szlovák osztályának országos választmánya e hónap 8-án Zsolnán látogatott vezérlőbizottsági ülést tartott, amelyen úgy a nyugati, mint a keleti szlovák delegátusok majdnem teljes számban megjelentek. Az értekezletet Petrásek Ágoston elnök távollétében Dobránszky János esperes, a keleti szlovák osztály elnöke nyitotta meg. Az ügyek előadója K n i h a János volt- Az ér­tekezletnek legfontosabb pontja volt: a ke­resztényszociális párt állásfoglalása a másik keresztény testvérpárttal: a Hlinka-íéle nép­párttal szemben. A vezérlőbizottság egyhan­gúlag kimondta, hogy a kereszíényszociáüs párt szlovák osztálya továbbra is a mostani keretben kíván ma­radni s önállóan küzdeni a szlovákság ér­dekeiért. A néppártot, mint keresztény pár­tot támogatni fogja, de nem olvad bele. E határozat okai a következők: A néppárt ugyanis, noha kereszténynek, helyesebben ka­tolikusnak mondja magát, mégis különbséget tesz keresztény, illetve katolikus és katolikus között és sovén politikát folytat. Emiatt a ke­resztény erők szétforgácsolódnak s — amint azt ma az egész vonalon látjuk — a keresz­tény érdekek tért veszítenek. A keresztényszociális párt, mint internacio- nális párt nem veszi be politikájába a nemze­tiségi kérdést, mert első sorban keresztény. A keresztény felebaráti szeretetet pedig nem­csak hirdetni, de valóban gyakorolni is köte­lessége a pártnak. A keresztény szlovák ér­dekek is azt kívánják, hogy a tisztán keresz­tény alapon álló keresztényszociális szlovák osztály önállóan fejtse ki közhasznú műkö­dését. Hogy a keresztényszociális párt szlovák osztályának eme felfogása a helyes és köz­óhajnak megfelel, azt ékesszólóan igazolja Mudrony János néppárti szenátor, a szlo­vák nép hűséges és igaz fia, aki nem a sovi­nizmust hirdeti, hanem az őslakosság egysé­ges tömörülését az autonomista frontba és TÁRCA A fekete grófnő. Irta: Szentgyörgyi Ferenc. Még innen voltam az élet örök nagy pro­blémáin, de már túl a kamaszkor első ijedt csodálkozásain. Már tudtam, hogy nem min­den reménytelen szerelem végződik halállal es az az eskü, amit tiz esztendős koromban fogadtam a harangozó mezítlábas leányának, nem szól egy egész életre. Ebben az esz­tendőben kaptam meg az első hosszú nad­rágot és ennek az évnek nyarán vitt el ma­gával anyám a Balaton mellé egy csendes, tiszta kis faluba, hogy a vakáció néhány he­tét vele, mellette töltsem el, mindkettőnk nagy gyönyörűségére. A falu jó félórányira yolt a Balatontól és az ut, amely odáig veze­tett, öreg, lombos platánfák sorfala között futott. A ház, amelyben laktunk, olyan pen­zióféle volt, emeletes, takaros épület, zölö- zsalus ablakokkal, körülötte hatalmas kerttel, ahol reggelenként bóditó részeg illatot ter­jesztettek a tarka, színes virágok ezrei. Nyű­göd, csendes hely volt, ahol a gazdán és rajtunk kivül egy nyugalmazott ezredes fe­lesége lakott és még valaki, akiről az első napokban anyám és az ezredesné beszélge­téséből csak annyit tudtam, hogy grófnő és nem érintkezik senkivel. Az ebédjét és a va­csoráját szobájában fogyasztja el, amely az első emeleten volt, közvetetleniil a mi szo­bánk mellett. A közös étkezésen, a penzió halijában nem vett részt sohasem és a szo­báját is csak akkor hagyta el, mikor a ven­dégek már lementek a tóhoz fürödni. A vakáció első napjai mámoros boldog­ságban teltek el. Kora reggel már versenyt fütyültem a madarakkal, órák hosszat elkő- száltam az idegen, ismeretlen földeken, meg- hempergetöztem a rét selymes, zöld pázsitjá­ban és gyönyörködtem pompás izmaimban, amikor azok duzzadtan dolgoztak a Balaton kemény, hűvös vizében. Esténként fáradtan dőltem le az ágyra és nyitott ablak mellett, amelyen át halkan suhant be julius langyos lehelte te, egészséges, mély alvással audtam reggelig. Az anyám csillogó szemekkel, boldogság­tól sugárzó arccal nézte szilaj kedvtelései­met és gyönyörködött bennem. Én meg újra és újra mindig nagyobb és nagyobb lendület­tel vetettem bele magam az élvezetekbe, friss, szenzációs felfedezéseket tettem, falusi komondorokkal verekedtem, rozoga lélek- veszíőn nekivágtam a haragos víznek, nyári mennydörgés, villamos zivatarkor jegenye­fák csúcsán bőrig ázattam magamat és bol­dogan, mámorosán örültem az életnek, amit még nem ismertem. Két hétig tartott ez igy, azután belefá­radtam. Meguntam. Hirtelen, szinte egyik napról a másikra, jött ez igy. Nem érdekelt a rét, a mező, nem a madárfütty és untam a tó örökös egyhangú zúgását. Megszoktam mindent, untatott, fárasztott minden. És két hét után először, nem mentem el reggel hazulról, hanem ott maradtam a pen­zió halijában, asztal mellett és fásultan, üre­sen bámultam ki a kertbe, ahol a rózsák, a virágok lustán, fáradtan hajtották meg fejü­ket az égből lecsurgó forró nyári napsugár­ban. Sokáig, nagyon sokáig ültem ott egye­dül, amig a nap izzó fénye áttört a lomb­sátoron, beszököíí az ablakon és ajtón, hogy egyszerre elviselhetetlen, tikkasztó hőség lett. Akkor fölkeltem és petyhüdten, unottan elindultam föl a lépcsőkön az emeletre, a szo­bánk felé. Gondoltam, ott fenn hűvös van, végigfekszem a pamlagon, talán olvasok, vagy behunyt szemmel várok, amig ebédelni hívnak. Lustán, botorkálva mentem a lép­csőkön, egyik kezemmel a karfába kapasz­kodtam, mintha attól féltem volna, hogy a lábaim nem is bírják el az emeletig. Fejem a mellemre csúszott, mint az élet viharában megtépázott férfiaké. Amikor a lépcső első kanyarulatához ér­tem, egyszerre ruhasuhogást, selyemzizegést hallottam és olyan illat szállott, csapott fe­lém, mint kint a penzió kertjében hajnalban, a virágágyak között. Ijedten kaptam fel feje­met. Egy asszony állott előttem. Ott a lép­csőn, egy fokkal feljebb, mint én. Az asszony rámnézett, mosolygott, a szája szétnyílt, mint piros bimbó nedves szirma és én nem tudtam megmozdulni. Éreztem, hogy arcom­ba szökik a vér és reszketek. Féltem, re­megtem, dideregtem. Az asszony ekkor Ie- jebb lépett egy lépcsőfokkal, kinyújtotta a karját és megfogta az államat. Fejemet, amely ismét előre akart bukni, kissé hátra­nyomta, hogy az arcomba nézhessen. Én fölpillantottam, rémült, ijedt tekintettel, hogy azután újra szégyenkezve, remegve csuk­jam be a szememet. Az asszony akkor is mosolygott, emlékszem, két piros, nedves szájaszéle remegett, amikor kezét elvette aj­kamról és nagyon halkan mondotta: — Milyen szép szeme van magának! Nem bírtam tovább. Zugó fejjel, ziháló mellel szaladtam föl az emeletre, egyszerre két lépcsőfokot is ugorva, fölszakitottam a szobánk ajtaját és szinte úgy estem rá a pamlagra. Fejemet belegyürtem a vánkosok közé és fáztam, hogy a fogam vacogott. So­káig feküdtem igy arccal' a pamlag felé for­dulva, majd felkönyököltem és arra próbál­tam visszaemlékezni, ami ott történt velem a kissé homályos lépcsőházban. És az asz- szonyra. Hogy milyen volt az, aki megfogta az ajkamat és a kezének, éreztem, olyan il­lata volt, mint a levegőnek otthon, a kisvá­rosban, a Szent Antal-patikában. Akkor hir- telenében csak annyit tudtam megállapítani róla, hogy a haja fekete színben ragyogott és hogy sohasem láttam azelőtt. Azután újra az illatos finom kezére gondoltam, amely az ajkamhoz ért. Miért remegtem meg ettől az érintéstől és miért szökött vér az arcomba? Hiszen simogatott engem már asszonyi kéz, csókoltak már engem nénikék, szépek, tisz­ták, mások is mondták, hogy szép a szemem, hogy a hajam olyan lágy, puha, finom, mint a lányoké és... Akkor hűvösek voltak ezek az érintések, hidegek, szárazak a csókok és nem szerettem, ha dicsérték rajtam azt, ami­ről én nem tehetek. És most ez az egyetlen (TÖMAa^r S Prága, péntek, 1922. augusztus 11. Kga Ét Mx JfJM ydnn vbsbb* iwwi Előfizetési árak bel- és külföldön: Mm ff jM ff Mg ff jffBff |T $x£r ffkffm- -ffior-*a Jeet AmF ff8ff ^ egész évre 300 Ke. félévre 150 Ke, # / mi fw ffJL. W/JLJL# ^wWm M « ff mSm 3*9 ff Hí ÍB& ^8$®^ Jfly 1M9 MM ilisr É&ffl ÍShb' ipSS’jsls Folyószámlák: Postatakarókpénz­ff fffS ®8 MM §5? /®8bP Mu 'ÉS? AWW 8*1 lg* Bfsff tár clearing-szám 48773, Deutsche Ik XT WE ,Jm ff Jffff mg .JBML >* Agrár- und Industrie-Bank Prága w ük* ^r^fcmCTrniwiiii és Hungária Bank R.-T. Budapest. jfejpPy — Sürgönyeim Hírlap, Praha. — Szerkesztőség: POLITIKAI NAPILAP Kiadóhivatal: Prága-II., Stépánská ulice 40. I. _ , „ Prága-I., Na Pergttfné 6. I. Telefon: 30—349. Felelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ dr. Telefon: 33—44.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom