Prágai Magyar Hirlap, 1922. augusztus (1. évfolyam, 50-75. szám)
1922-08-10 / 58. szám
Ruszinszkó helyzete a köztársaságban. Ruszinszkó, augusztus 8. A cseli-szlovák köztársaság a heterogén elemekből összeállított nemzetiségi államalakulatoknak egyik legjellegzetesebb formációja. Mint ilyennek, már az állam biztosságának magasabb érdekei szempontjaiból is, minden körülmények között számolnia kellene az államot alkotó különböző nemzetek jogos igényeinek kielégítésével s azok kulturális, gazdasági és nemzeti jogos törekvéseivel. Hogy a cseh-szlovák köztársaság ezidö- szerinti vezető egyéniségei és hivatalos tényezői azonban mennyiben tettek eleget és mennyiben felelnek meg az elsőrendű existen- ciális követelményeknek, erre nézve a legfényesebb bizonyiték az a sok elégedetlenség és el nem fojtható elkeseredés, mely a köztársaság keretein belül élő elnyomott népek köréből lépten-nyomon és oly elementáris erővel nyilvánul meg, hogy annak erőteljes hanghullámai lassanként az egész müveit világ gondolkodó és a nemzeti kisebbségek helyzetét tárgyilagosan szemlélő faktorainak a figyelmét magukra vonták. A köztársaság keretein belül élő különböző népek közül, speciális közjogi helyzeténél fogva talán a legnagyobb figyelmét érdemli a kárpátaljai ruszin népnek, jobban mondva Ruszinszkó őslakosságának szomorú helyzete, közjogi állása. Amennyiben Ru- szinszkót, mint autonóm alakulatot, különleges állami jogok illetik meg a köztársaságban, úgy véljük, nem lesz érdektelen, ha néhány sor keretében legalább nagy vonásokban feltárjuk ennek az önkormányzattal szerződésszerűen ellátandó területnek mai tarthatatlan közállapotát. Ruszinszkó autonóm jogállását a cseh-szlovák köztársaság által is ratifikált saint-ger- maini béke és a respublika megteremtői és az amerikai ruszinok vezérei között lefolytatott tárgyalások eredményeképpen létrejött garanciás egyezmények, valamint a cseh-szloTJlRCA Színházi versenyfutás. Irta: Observer. Budapest, augusztus 8. A Budapest lüktető színházi életében elszaporodott magánszínházak versenye a régebben lomhább mozgású állami színházakat is oly fürgékké tette és olyan erőkifejtésekre ösztökélte, hogy a színházak között kifejlődő ilyfajta versenyben csaknem mindig az állami színház viszi el a pálmát. így volt ez a híres „Falu rossza4‘-esetné! is, mely alkalommal a Nemzeti Színház a Vígszínházzal együtt startolt s azt, hogy úgy mondjam: egy évadhosszal leverte. A Nemzeti Színház vezetősége feléledni látva a közönség érdeklődését az elfeledett népszínmű iránt, még 1921. tavaszán elhatározta, hogy a „Falu rosszá“-t feleleveníti s az 1921—22. évadot ezzel a felújítással kezdi meg. Nincs eldöntve, vájjon a Vígszínház vezetősége tudott-e, nem tudott-e erről, — elég az hozzá, hogy a Vígszínház, akár komoly művészi törekvéstől sarkalva, akár a Ben Blumenthal nevének hendikepjével terhelt vezetés nernzstiszinü felcicomázá- sa érdekében, szintén a „Falu rosszát" szemelte ki az évad első eseményéül. Ráduplázott erre a hivatalos vigszinházi program azzal, hogy a Nemzeti Színház műsorában helyet foglaló „Szentiváhéji álom" előadását is hirdette. A Vígszínház rengeteg pénzzel és reklámmal gyürkőzött neki a meccsnek. Csupa vák köztársaság alkotmánylevele is biztosítják. Ezeknek a törvényerejű szerződéseknek a birtokában Ruszinszkó őslakossága jogilag tulajdonába jutott mindazoknak az állampolgári jogoknak, melyek őket, mint egy önkormányzati jogokkal rendelkező államterület polgárait saját állami igazgatásuk keretein belül, különösen az autonóm törvényhozás, közigazgatás és kultúra terén föltétlenül megilletik. Ruszinszkó közjogi viszonya a mai csehszlovák köztársasághoz nagy vonásokban körülbelül megfelelne annak a közjogi kapcsolatnak, mely a régi magyar szent korona országaiban Magyarország és Horvát-Szlavon országok között is fennállott s amely közjogi kapcsolat az 1868. évi XXX. tc.-ben nyert megalapozást. De a becikkelyezett egyezmények és ratifikált békeszerződések ellenére, a köztársaság eddigi hároméves kormányzati ideje alatt egyetlen komoly lépést sem tett vállalt kötelezettségeinek teljesítésére. Sőt ellenkezőleg, a legmerevebb abszolutizmus középkori eszközeinek az igénybevételével, minden lehető módot felhasználtak és felhasználnak arra, hogy a demokratikus önkormányzati jogok elhomályositásával tegyék illuzóriussá a Ruszinszkónak biztosított önkormányzati jogot- Az egész őslakosság egyöntetű állásfoglalása, valamint a népszövetség gyöngéd figyelmeztetése három év után is eredménytelen maradt s Ruszinszkó ww mint egy kizsákmányolásra szánt gyarmat, szabad prédájává vált a centralista törekvések nagyzási hóbortjának. Az autonóm jogállás legfőbb szimbóluma és nélkülözhetetlen föltétele, a szojmnak nevezett autonóm törvényhozó testület, még ma sincs összehiva. A legelemibb önkormányzati szerveket, a községek és városok választott képviselőtestületeit megszüntették. Ezek helyett a kormányzattal szemben teljesen fiiggö viszonyban levő, kinevezett, szakértelemmel nem rendelkező és részben idegenből bevándorolt egyének kénye-kedvére van bízva az őslakosság és az ezekkel összefüggésben levő különféle testületek elsőrendű személyi, illteve anyagi érdekeinek az ellátáplasztikus díszletet ígért, igazi fák, igazi sár, valódi zsupfedél, élő hal, komoly víz a patakban, vadonatúj díszes jelmezek és mindennek tetejébe Finum Rózsiként annyi siker táncos királynője, a János Vitéz hírnevétől sugaras Fedák Sári, uj dalokkal és ni táncokkal. A rendező: Csortos Gyula, telve nagyotajkarással. maga is erős reklám az amerikaiásan beharangozott vállalkozásnak. A hangulat a Fészek táján bizony az volt, hogy a Nemzeti Színház olcsó, kötelesség- szerű reprize talán hét-nyolc előadást fog elérni, mig a Vígszínház meg sem áll a századik előtt. A Nemzeti Színházban ezalatt csöndben, de szorgalmasan folytatták a próbákat, a festőműhely átjaviíott egynéhány lombdisz- letet s elővették a ruhatárból Kiss Ferenc részére azt a szűrt, melyet még néhai való ió Tamássy József viselt s egy kopottabb és foltosabb gúnyát Rózsahegyi Kálmán részére, aki Gonosz Pista alakítására volt kiszemelve. Csathó Kálmán vezette a próbákat és mindenben alkalmazkodni igyekezett a népszínmű aranykorából származó stílus hagyományaihoz, melyek tiszteletben tartását a Nemzeti Színházra kötelezőnek érezte. Finum Rózsi szerepe kiosztásának előzményeiről kevés, de annál érdekesebb részlet került napfényre. — Blaha Lujza kényes örökébe és Fedák Sári versenytársául először Márkus Emíliára gondoltak s bár sohasem játszott népszínműi szerepet, kellemes énekhangjával és művészetével megoldotta volna a feladatot és nem utolsó pikantériának ígérkezett a nagy klasszikus színésznőt, a Du- rnas, Sardou és Bataille darabok hősnőjét sa. S mig a kifejezetten autonóm tanügy terén, a szojm hiányában, különféle kormányrendeletekkel igyekeznek a centralizáló irányzat szolgálatába állítani Ruszinszkó egész közoktatásügyét, addig ugyancsak az autonóm országgyűlés részére fentartott nyelvkérdéseknek mikénti megoldása körül olyan torzsalkodások vannak, amelyek úgy az iskolákban, valamint a hivatalos és magán érintkezés terén valóságos bábeli zavarokat idéznek elő. És ha mindezekhez hozzávesszük még a görög szertartási! katolikus egyház élete és hívei ellen tervszerűen űzött, de eléggé el nem palástolható s titkos kezek által irányított durva erőszakosságokat, melyek önkéntelenül is a középkor legvadabb vallási villongásait hozzák emlékezetünkbe s ha mindezeknél fogva szátnbavesszük r<z általános zavart és elégedetlenséget, amit a nép megkérdezése nélkül már évek óta önkényesen hozott s a lakosság életviszonyaira nem alkalmazható törvények és egymást keresztező rendeletek tömegei idéznek elő: úgy némi fogalmat alkothatunk magunknak azokról a szomorú, mondhatni kétségbeejtő közállapotokról, melyek ma Ruszinszkóban úgy gazdasági, kulturális, valamint politikai tekintetben uralkodnak. Ruszinszkó népe minden tőle telhetőt elkövetett már, hogy ennek a tarthatatlan helyzetnek a megváltoztatása és a törvényes állapot bevezetése által országában konszolidált viszonyokat teremtsen. A demokrata köztársaság nagy pacifistái azonban, kik uton-utfélen hirdetik a népek közötti egyenjogúsítás humánus elveit és minduntalan kimutatni igyekeznek, hogy a cseh-szlovák respublika keretében az összes nemzeti kisebbségek paradicsomi életet élnek, mereven és következetesen elzárkóznak minden jogos igény és minden kötelezettség kielégítése elől. A kormány részéről történtek ugyan már látszólagos kisérletek a teljesen elfajult közállapotok orvoslására, ezek a vállalkozások azonban mind teljesen őszinteség nélküli manővereknek bizonyultak. Mert hogy csak egyes eseteket is említsünk a sok közül, Be- nes miniszterelnök ez év januárjának első napjaiban például nem azért tárgyalt Ungváily szerepben látni. De a művésznő visszalépett s a színház vezetőségének sok gondot okozott, ki vegye át Blaha Lujza örökét, ki legyen Fedák versenytársa?! Finum Rózsi szerepe a dalokkal áll vagy bukik, olyan színésznőt kellett tehát keresni, aki jól énekel, ami a drámai művészet papnői között ritkaság. Azt mondják, az állami színházak kormánybiztosa emiatt a kérdés miatt sem aggódott. Neki volt egy titkos tippje: egy meleghangú, szép és ügyes fiatal leány, aki a Zeneakadémiát elvégezvén, az Operaházhoz volt kiszemelve ösztöndíjasnak s akit magyaros temperamentuma kedvéért a kormánybiztos elsősorban népszínmű-énekesnőnek szánt s akivel megigértetbe, hogy augusztus végére elkészül a Finum Rózsival. A próbabemutatkozás a Budai Színkörben volt s oly fényes sikerrel járt, hogy a tehetséges Nagy Izabella néhány nap múlva már a Nemzeti Színházban alakította a pergő nyelvű és édesdalu falusi kokottot olyan sikerrel, hogy maga Blaha Lujza is szentesítette, mint méltó örökösét. Mert ebben a színházi versenyben ő, a nemzet csalogánya volt a biró. Ö ott volt mind a nemzeti színházi, mind a vigszinházi felújításon, ott tapsolt a régi emlékek felhőin át, virágokkal elhalmozva egy földszinti páholyban s először is minden szem őt kereste s az első hódolat neki szólt a nézőtérről és színpadról egyaránt. A Nemzeti Színháznak a falusi zsánerben gyakorlottabb színészei gyorsabban elkészültek a próbákkal s megelőzték a Vígszínházát. Ott volt a Nemzetiben az egész Vígszínház is s érthető izgalommal nézték végig a nemzeti színházi kolláron napokig a politikai pártok vezéreivel, ruszinokkal és magyarokkal, hogy végre dűlőre juttassa a vajúdó utonómia ügyét, valamint távolról sem azzal a célzattal citálta fel ismételten is az autochton pártok vezető egyéniségeit Prágába, mintha komoly és elhatározott szándéka lett volna végre már egyszer eleget tenni a saint-germaini béke rendelkezéseinek, hanem egyszerűen csakis azért, hogy a mai abszolutisztikus állapotokat továbbra is prolongálhassa. Az őslakosságnak már csaknem robbanásig feszült idegességét akarta hamis látszatokkal pillanatnyira lecsillapítani s a ruszinszkói kérdés iránt érdeklődő külföld és a népszövetség előtt akarta külső bizonyitékát szolgáltatni annak, hogy Ruszinszkó közállapotainak konszolidálását és a garantált autonómiának meg valósítását kormányfeladatul kitűzte. Hogy ez a színjáték meddig fog még tartani, azt nem tudhatjuk. Egy tényt azonban leszögezhetünk. Ruszinszkó népe nem fogja eltűrni, hogy Benes ur tovább is port hintsen a világ szemébe. A népszövetségi ligák prágai kongresszusán is igyekeztünk felvilágosítani a külföld közvéleményét Ruszinszkó közállapotairól. És nem fogjuk szótlanul tűrni, hogy a köztársaság vezető egyéniségei minden alkalmat felhasználjanak arra, hogy az állam keretein belül élő nemzeti kisebbségek sérelmeinek igazságos voltát diszkreditálják. ök ékes szavakkal és széles gesztusokkal kürtő' Hk^iíággá. hogy a köztársaság mindén népe egyenlő elbánásban részesül a köztársaságban. Mi azonban ezzel szemben Ruszinszkó helyzetére utalva, igazunk tudatában kiáltjuk oda Benes miniszterelnöknek és a népszövetségnek és a világ összes kulturnépeinek, hogy a köztársaságban a nemzeti kisebbségek faji, kulturális és gazdasági igényeit a legminimálisabb mértékben sem honorálják s hogy valósággal rabszolgasoriban tartanak bennünket. Segítségért kiáltunk a világ népei felé s a magunk erejével és az egész civilizált világ megszólaló lekiismeretének erkölcsi súlyával, a pokol minden mesterkedésével szemben, mégis csak ki fogjuk vívni jogaink elismerését. (R. E.) gák tüneményes sikerét, de még bizakodva abban, hogy talán letromfolhatják őket. Fedák Sári selyemrojtos ruhájában belibbent a nagyasszony virágos páholyába s kezét csókolva mondogatta neki: — Én nyúlni se merek ahhoz, amit Lujza néni csinált... Hogy is merném én azt és úgy, mint Lujza néni!... A nagyasszony az ő utolérhetetlen finom mosolyával behízelgő hangon válaszolt: — De már lelkem, galambom, ha egyszer a Finum Rózsit játszod, mégis csak hozzá kell nyúlnod. Csak azt a szerepet fogod te játszani, amit hajdan én játszottam ... — Igen, igen — válaszolta zavartan Fedák — dehát én egészen mást fogok próbálni, valami egészen mást, uj dalokat is éneklek és sok táncom lesz, gyönyörű táncaim.-- Ott leszek, lelkem, ott leszek — hangzott a válasz, de akik a szemekben olvasni tudnak, azok már az első felvonás után tisztában voltak azzal, hogy Blaha Lujza is. a közönség is Nagy Izabellát nevezte ki utódjául, aki nem akart mást, nem akart újat, hanem csak igyekezett Blaha Lujza nyomdokában, mint alázatos tanítványa, lehetőleg megközelíteni azt, amiben a magyar népszínmű királynője olyan felejthetetlenül tökéletes volt. Nagy Izabellának dicsőségére válik, hogy a Nemzeti Szinház elsőrangú együttesében ilyen előd után is, megállotta a helyét s abba egy csapással beilleszkedett. A Falu rossza olyan kasszadarabja lett a Nemzeti Színháznak, hogy állandóan zsúfolt házak előtt ment az évad végéig. A Vigszinház utána már hasztalanul szórta a milliókat, hiábavaló volt a nagy mézeskai ) LiÉL ^ Prága, csütörtök, 1922. augusztus 10. 7M*Wjj^4tfF¥£TA>T> ESSöSS & KB® gSy JHy jmp tr•fétist*’ Folyószámlák: Postatakarékpénztárral ll J$W Jm Ük mái vÉA Mw MW Ép JslP Jf im, MÉ? tár clenring-szám 48773, Deutsche MJ ut w £ ^ ^ ^ — Sürgönyeim Hírlap, Praha. — Szerkesztó’ség: POLITIKAI NAPILAP Prága-IL, Stepanska iilice 40. I. f Prága-I., Na PerStyne 6. I. Telefon: 30—349. Felelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ dr. Telefon: 33—44.
