Prágai Magyar Hirlap, 1922. augusztus (1. évfolyam, 50-75. szám)
1922-08-09 / 57. szám
Szerda, augusztus 9. 3 Poincaré is Uefd George mérkőzése. A londoni konferencia. — Nagy ellentétek a francia és az angol álláspont kozott. — Poincaré azonnal való cselekvést követel. — Lloyd George mérsékelt, komoly megoldást kíván. Szakértő-bizottságot küldtek ki Poincaré javaslatainak megvizsgálására. A londoni tanácskozásból, melyet eredeti- j lég teljesen szükörünek, Poincaré és Lloyd j George barátságos eszmecseréjének tervez- i tek, valóságos konferencia lett. A konferen- | ciák világkorszakában ismét egy uj konferencia feküdt rá Európa kifáradt idegeire és a konferenciákban csalódott Európa szenvtele- nül néz London feléAzelöt béke vagy háború volt—ma konferenciák vannak. A konferenciák uj helyzetet teremtettek az államok között, mely helyzet- i ről mindenki azt mondja, hogy rosszabb, mint a béke és sokan úgy tartják, hogy rosszabb, kinzóbb és elviselhetetlenebb, mint a háború. A végnélküli konferenciák, úgy látszik, nem fiozzák meg a békét s nem akadályozzák meg a háborút- Ezt látniok kellene azoknak is, akik most Londonban inscenálják az elvek harcát, akik konferenciák utján akarják megmenteni a háború gigszerekkel teljes, szerencsétlen záróakkordját, a békemüveket. Látniok kellene — de nem látják- A politikai rövidlátás az önmagukat lejáratott politikusoknak természetszerű, aggkori betegsége! Részletek a konferencia első napjáról. Tegnapi számunkban hirt adtunk a londoni konferencia első napjainak eseményeiről. Híradásunk a hivatalos jelentésre szorítkozott, mert a konferencia résztvevői a titoktartás köntösébe burkolóztak. Ma reggelre kimerítőbb tudósítást kaptunk a Havas-ügynökség londoni külön tudósítójától- E jelentés szerint tegnap délelőtt és délután 6 óra hosszat tanácskozott az angol, francia és belga miniszterelnök, az olasz külügyminiszter és a japán nagykövet. Az első napot majdnem kizárólag a moratórium kérdésének szentelték. Poincaré és Lloyd George vitájaPoincaré a délelőtti és délutáni ülés folyamán elsősorban arra hivta föl a figyelmet, hogy Németország már évek óta ismételten nem teljesiti a versaillesi békeszerződés határozatait. A háborús bűnösöket nem Ítélték el s a lefegyverzést még mindig nem hajtották teljesen végre. Azután a jóvátételi kérdésekről beszélt Poincaré s emlékeztetett arra, hogy a szövetségesek Németországtól való követeléseikből a hadiadósságokat s mindennemű kárpótlást kizártak, sőt a jóvátételt is a minimumra csökkentették. Az elpusztított javakra vonatkozólag Németország jóvátételi kötelezettségét 1921 áprilisában igen mérsékelten 132 milliárd aranymárkában állapították meg, amelyet később 12 milliárddal csökkentettek. Franciaország azt remélte, hogy ezzel az áldozattal a végső engedményeket adta meg s hitt abban, hogy a szövetségközi adósságok igazságos szabályozását a kincstári váltóknak az 1921 május május 6-iki fizetési tervezetben elhatározott likvidációja lehetővé fogja tenni. Jóindulattal fordult a megoldás e módja felé, az elpusztított területekre vonatkozó előjogának fentartása mellett- Azonban a legutóbbi napok eseményei (Poincaré később utalt arra, hogy Balfour lord javaslatáról van szó), e szándék megvalósítását a jelen pillanatban meghiúsították- A francia kormány nem mondott le az e célra elkészített tervről s még mindig nem adta föl a reményt annak megvalósítására- Ma azonban olyan bonyolult a helyzet, hogy elsősorban a legsürgősebb kérdéseket kell elintézni. Erélyesen követelte még Poincaré az azonnal való cselekvést, minthogy Franciaország helyzete kétségbeejtő. Hosszan ecsetelte Franciaországnak a háború által okozott szenvedéseit, Németország vonakodását, amellyel kötelezettségeit nem teljesíti s a francia gazdasági életnek ennek következtében való megbénulását. Poincaré után Lloyd George fejtegetései következtek. Kijelentette, hogy valameny- nyi szövetséges sokat szenvedett. A helyzet rendkívül komoly- Emlékeztette Poincarét Anglia és Olaszország veszteségeire, valamint Anglia adóterheireNémetország Iefegyvezéséről szólva, Lloyd George kijelentette, hogy Németországnak semmiesetre sem lehet annyi fegyvert hagyni, hogy jelentékenyebb hadsereget szereljen föl. Egyetlen katonai tekintély sem tagadhatja, hogy Németország ma képtelen oly hadsereget szervezni, amely akár a kisebb hatalmak ellen is sikeresen léphetne föl- A mi- | litarisztikus Németország összetörve fekszik a porban. Németország ma alig van abban a helyzetben, hogy belső rendjét fenn tudja tartani. A versaillesi békeszerződés a lefegyverzés tekintetében jó munkát vézettNémetország eddig 500 millió font sterlinget fizetett s ez sokat jelent, ha meggondoljuk, hogy Németországban három forradalom dühöngött. A garanciabizottság jelentése arról tanúskodik, hogy Németország nem mutatott rosszakaratot. A szövetséges államférfiaknak figyelembe kell vermi ott ! a márka zuhanását, ö nem óhajtja, hogy : Németország teljesen kikerülje a fizetése- | két, azonban a legfőbb kérdés az, hogy milyen módszereket alkalmazzanak. Azután ismét Poincaré szólalt föl- Kijelentette, hogy a moratóriumot ellenzi, azonban nem akar a szövetségesek nélkül akcióba lépni. Szükség van arra, hogy nyílt kártyákkal játszunk, — mondotta. Majd hangoztatta, hogy Franciaország nem imperialista. Európa újratelepítését óhajtja s Németországgal szemben sem akar nem korrekt módon eljárni. Franciaországot azzal vádolták, hogy haderejét nem csökkentette. Ezt azonban mindaddig nem teheti meg, mig Európa helyzete nem lesz kielégítő. Németország helyzetét saját hibája okozta. Németország elvetemültnek minősíthető kiadásokat csinált, pénzét folyók szabályozására és vasutak építésére pazarolta s valutáját skrupulus nélkül értéktelsnitette el. Ha Franciaországnak egyedül kellene cselekednie, akkor szigorú rendszabályokhoz nyúlna. Ezután felsorolta a francia javaslatokat, amelyeket eddig titokban tartottak. Poincaré javaslatai után Lloyd George kijelentette, hogy ha Németország kötelezettségeinek nem tesz eleget, akkor ennek az összes szövetségesekre súlyos következményei lennének s nem csupán egyre vaigy kettőre. Nem csupán Franciaország, — az összes szövetségesek szenvedtek. Utalt a jelentésekre, amelyet a hadikiadásokról tettek közzé. E szerint Franciaország 37 és fél milliárd dollárt, Olaszország 14 és fél milliárd dollárt, Anglia azonban 49 milliárd dollárt adott ki a háborúra. Anglia a háborúban 3 milliárd font sterlinget hajtott be adókban s Anglia és az Egyesült Államok voltak az egyedüliek a szövetségesek közül, akik a háború alatt adókból teremtették elő a pénzt. Anglia szenvedései egy sorba állíthatók Franciaország szenvedéseivel. Lloyd George indítványa a szakértő-bizottság kiküldéséről. Lloyd George végül azt javasolta, hogy küldjenek ki egy szakértő-bizottságot, mely Poincaré javaslatait megtárgyalja. Schanzer olasz külügyminiszter Olaszország veszteségeiről s a jelenlegi súlyos helyzetről beszélt. Theunis balga miniszterelnök hasonló kijelentéseket tett Belgiumra vonatkozólag. Hajashi japán delegátus Jaípánország nehézségeiről beszélt s nyíltan bevallotta, hogy a szövetségeseknek csak egyetlen célja lehet: pénzt szerezni. Végül mindannyian csatlakoztak azután Lloyd George ama javaslatához, amely szakértő-bizottság kinevezését indítványozta s Poincaré, miután látta, hogy a többség ezt kívánja, szintén hozzájárult a bizottság kiküldéséhez. A szakértői bizottság, mely előkelő pénzügyi egyéniségekből áll, ma ül össze. A konferencia újabb tanácskozása csak a bizottság határozata után következik. Poincaré tervei. Poincaré tervezetét titokban tartják. Tudósítónk arról szerzett tudomást, hogy a tervezet a leszállított német adósságokat kizárólag az elpuszitott területek ujrafelépitésére kívánja fordítani s uj elosztási kulcsot javasol, amely szerint Olaszország a német fizetések egy százalékát kapná. G o u b a r t, az Intransigeant londoni tudósítója azt jelenti, hogy a belga delegáció szintén hozott magával a jóvátételi kérdés megoldására vonatkozó kibontakozási tervezetet, amelynek ! etei csztését azonban a további tanácskozások menetétől teszi függővé. Londoni vezető politikai körökben az a vélemény, hogy Poincarét Anglia csak nagy áldozatok árán bírhatja ama, hogy eddig folytatott politikáját feladja és engedményeket tegyen. Lloyd George számított arra, hogy az olaszok, belgák, sőt a japánok is figyelmeztetni fogják Poincarét az Angliával való szakítás súlyos következményeire, amely feltétlenül elkövetkezik, ha Francia- ország tovább folytatja a represszáliák politikáját. Francia körökben remélik, hogy sikerül Londonból Németországnak olyan jegyzéket küldeni, amelyet vagy az összes szövetségesek együttesen Írnak alá, vagy pedig Anglia beleegyezésével csupán Franciaország. Lloyd George lemond, ha Poincaréval nem tud megegyezni. A konferencia első napja bizonyság, hogy Lloyd George komoly megoldás felé törekszik. Erre vall a Temps londoni tudósítása is, mely arról a hírről tesz jelentést, hogy Lloyd Georgenak, amennyiben Poincaréval nem tudna megegyezni, szilárdan feltett szándéka, hogy a miniszterelnökségről lemond s így egy kizárólag konzervatív elemekből alakult kabinetre bizza a jóvátétel! probléma gordiuszi csomójának megoldását. Lehetséges azonban az is, hogy Lloyd George uj választásokat rendel el, hogy az angol népnek a Balfour-jegyzék- kel szemben elfoglalt álláspontját megismerje. A konferencia felé Németország is érthető érdeklődéssel tekint. Wirth dir. birodalmi kancellár tegnap a New-York Héráid tudósítójának kijelentette, hogy ha a londoni konferencia csalódást hozna, -akkor Németország leteszi a munkaszerszámot s nem törődik semmivel. A Daily News tudósítójának a birodalmi kancellár kijelentette, hogy Németország nem akar kibújni a fizetés alól. Az erőszak és a fenyegetődzés módszerének alkalmazása azonban nem fog hozzájárulni a kérdés megoldásához. Ha Poincaré még néhány hasonló hangon irt jegyzéket küld, a német valuta összeomlása teljes lesz. A konferencia helyzetképe igy rajzolható meg s ezt a képet kiegészítik újabb jelentéseink. Magyarország* fölvétele a nemzetek szövetségébe. Genf, augusztus 8. (Saját tudósítónk távirata.) A nemzetek szövetségének főtitkára levelet intézett a magyar miniszterelnökhöz, amelyben hivatkozva a második közgyűlésnek tavaly szeptember 30-án hozott határozatára, bejelenti, hogy Magyarországnak a nemzetek szövetségébe való fölvételét a szeptember negyedikén kezdődő harmadik közgyűlés napirendjére tűzték ki. Kéri a miniszterelnököt, hogy nevezze meg Magyarországnak a közgyűlésen való képviselőjét, aki eddig Apponyi Albert volt. Ezen a közgyűlésen kéri fölvételét a szabad Írország és az újjászervezett Afganisztán is- Illetékes helyről való felvilágosítás szerint a pénteki minisztertanács fog dönteni arról, hogy kit küldjenek ki a népszövetségnek szeptember 4-én Genfben tartandó üléséreAz egységes párt elfogadta az adójavaslatokat. Budapest, augusztus 8. (Saját tudósítónk távirata.) Az egységes kormánypárt tegnap tartotta fontos értekezletét az adójavaslatok ügyében. K á 11 a y pénzügyminiszter ismertető beszéde után sokan szóltak a tárgyhoz és kifogásokat tettek a javaslatok egyes pontjai ellen. G a á 1 Gaszton, mielőtt a vitába kezdtek, megkérdezte, vájjon az értekezletnek fölvilágosító jellege van-e, vagy dönt is? A föltett kérdésre Bethlen István gróf miniszterelnök válaszolt és kijelentette, hogy a pártnak itt most döntenie kell. Ha a nemzet nem hajlandó áldozatot hozni, akkor szerinte az országot gazdaságilag rendbehozni nem lehet. Az adójavaslatokban tervezett bevételi összegre az államnak föltétlenül szüksége van. Ha ezt nem tudják összehozni, akkor a nemzet nem méltó arra, hogy önálló életet éljen. Én magam is — mondotta a miniszterelnök — csak olyan nemzetet vagyok hajlandó vezetni, amely meg tudja tenni a maga kötelezettségét. G a á 1 Gaszton kijelentette, hogy ha erről van szó, akkor mindenki hajlandó az államPoincaré produktív zálogokat követel a moratóriumért. London, augusztus 8. A Wolff-ügynökség jelenti: Poincaré tegnapi beszédében párhuzamot vont Németország és Franciaország álláspontja között s kijelentette, hogy Németország, mindamellett, hogy i922-ben a fizetéseket nagy mértékben csökkentették, 1923— 24^re újból teljes moratóriumot kért. Francia- országot a szövetségközi adósságokra a legkülönbözőbb oldalakról emlékeztették. Par- mentier jelenleg Amerikában adja meg a kormánynak a szükséges felvilágosításokat, Anglia a Balfour-jegyzékhen juttatta kifejezésre szándékait. Az eredmény az, hogy Franciaország, amelynek tiz elpusztított tartomány jóvátételi költségeit kell viselnie, nem tudja kiilsö adósságainak egyrészét máról holnapra megfizetni, mindaddig, amíg németországi követeléseit be nem hajtotta. Országunk — mondotta Poincaré Németországnak már 90 milliárd aranymárkát előlegezett s ezért emelnie kellett költségvetését. Utal arra, hogy a békeszerződés végrehajtása, amelyet Franciaország követei, nem imperialista, még kevésbé militarista eljárás. Franciaország nem akarja Németországot feldarabolni, csupán a romlás elöl menekül. Hajlandók vagyunk Európa ujraíelépitésén dolgozni. Ez azonban lehetetlenné válik akkor, ha Franciaország összeomlik s ha nem kapja vissza azokat a jóvátételi költségeket, amelyeket a szakértők konferenciája 1920- ban Brüsszelben megállapított. Lehetetlenség Franciaországtól azt követelni, hogy kiadásait csökkentse s az adókat emelje. Ebben az irányban Sir Róbert Horné legutóbbi kijelentése nem volt eléggé megalapozva. Franciaország erőinek végére ért. Csupán azzal a hitellel tartja fenn magát, amelyre feltétlenül szüksége van ahhoz, hogy a moratórium tartama alatt, amelyet Németországnak megadni akarnak, elpusztítótt területeinek felépítését tovább folytathassa. Poincaré a moratórium megadásának esetére Németországtól produktív zálogot követel, mint belső ellenőrzés, az állami bányák és erdők kiaknázása, részesedés a nagy ipari társaságokban stb. A miniszterelnök végül kijelentette, hogy elvei mellett táiitorithatatlanui kitart. háztartás szükségleteit megadni. Feltétlenül bizalommal van a kormány iránt- A kérdés sima elintézése után a földadót bírálta- A kataszteri tiszta jövedelem alapja szerinte teljesen igazságtalan. Ezt fiktiv alapnak tartja, mert a háborús gazdálkodás folytán nagy eltolódások keletkeztek. Az adókulcsot nagynak tartja. Csak akkor fogadhatná el ezt a kulcsot, ha a kormány biztosítani tudná a gazdákat arról, hogy a jövedelem is olyan mértékben emelkedik, mint a megterhelés. Kifogásolta, hogy a városi lakosság pótadóját eltörlik, viszont a községi pótadó emelésével a mezőgazdaság terheit szaporítják. A progressziót nem úgy kell' megvalósítani, mint a kisgazdák gondolják: a föld mennyisége alapján, hanem az illetőnek az összadójához kell arányosítani. Az egyetlen helyes adózás a jövedelmi adó rendszere- Ezen a téren egészen a 80 százalékos megadóztatásig el lehet menni. Ha az országnak pénzre van szüksége, a pénzügyminiszter rendelje el, hogy adóelőleg cimén mindenki fizesse meg utolsó negyedévi adóját még egyszer- Át van hatva attól, hogy mindenki a meggörbülésig fizessen adót, azonban lelkiismerettel egy olyan adót sem szavazhat'meg, amely az adóalanyt tönkre teszi- Kötelessége a kormányt nehéz helyzetében támogatni, de a javaslatról az a nézete, hogy a kisgazdatársadalomra veszélyes és ezért nem szavazhatja meg. A javaslat mellett Hoyos Miksa gróf, F á y Gyula, N á n á s s y Andor, P e r 1 a k y György és Neubauer Ferenc szólalt föl. Végül Kállay pénzügyminiszter és Beth- 1 e n miniszterelnök válaszolt az elhangzott kifogásokra, Gömbös Gyula előterjesztette a határozati javaslatot, amelyet a párt egyhangúan elfogadott. E szerint a párt a súlyos politikai és gazdasági helyzetre való tekintettel kimondja az egyéges eljárás szükségét. A párt vállalja a súlyosabb megadóztatás elvét, megjegyezvén, hogy mint a keresztény agrárgondolat képviselője, nem zárkózik el az agráríársadalom teherbíró képességének igénybevételétől sem. Felkéri a konnányt a párt az értekezleten elhangzottak összeegyeztetésére. teseinK. ---------mt gumgrangmngttfji—mw-i ii 1,LMll'MII"mu'lurgx- ''J11'-'”* ivgirirai.uim.1.
