Prágai Magyar Hirlap, 1922. augusztus (1. évfolyam, 50-75. szám)
1922-08-09 / 57. szám
yfyiííilMaGWÍÍ7{ÍKM£ Szerda, augusztus 9. ■Br<>í/vuwr/*rir.'rtT*«wií».*j Hangárok sciáie a ttradisinbon. Magyar gondolatok a Szent György szobor körül. — A cseh Thébe asszony jóslatai. 4 _______„ _____ Ga al Gaszton kilépett az egységes pártból. Budapest, augusztus 8. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) G a á 1 Gaszton képviselő, a nemzetgyűlés elnöke ma délben levelet intézett Mayer János képviselőhöz, az egységes párt elnökéhez. A levélben kijelentette, hogy az adójavaslatok elfogadása miatt kilép az egységes pártbólTanácskozás a valutáról. Budapest, augusztus 8. (Saját tudósítónk távirata.) A nemzetgyűlés drágasági bizottságának tegnapi ülésén — mint már tegnap jelentettem — a meghívott szakértők kifejtették véleményüket. F1 e i s s i g Sándornak, az Angol-Magyar Bank vezérigazgatójának és Tabakovics Dusánnak, az állami jegyintézet devizaosztálya igazgatójának elmondott véleménye után K á 11 a y pénzügyminiszter szólalt föl. Oktalan félelem, — mondotta — hogy Magyarország sorsát Németországéval látják összekötveMár az a körülmény is, hogy legutoljára kötöttük meg a békeszerződést, maga után vonja, hogy a reparációk kivetésénél is utolsók leszünk. Franciaországnak különben is bs kell látnia, hogy Németország súlyos bajai nem ismételhetők meg Magyar- országgal- Az antant-államokban a közvélemény mindinkább belátja, hogy a jóvátétel végrehajthatatlan. A miniszter után Műnk Péter, a tőzsde- tanács alelnöke fejtette ki véleményét, majd E r n y e i Károly pénzügyi államtitkár arról beszélt, hogy vigyázni kell, hog a devizaközpont fölállítására a zugvalutakereskedelem ne üsse föl a fejét. A devizaközpont föltétlenül szükséges, de csak átmenetre. Budapest, augusztus 8. (Saját tudósítónk telefonjelentése-) A drágasági bizottság ma délelőtt folytatta a meghívott szakértők meghallgatását. Ezt megelőzően W o 1 f f Károly szólalt föl és azt fejtegette, hogy a bankjegy- inflációt nem tartja a korona áresésének legfőbb okául- Sürgette az árutőzsde bezárását, azzal a megokolással, hogy az árutőzsdének nincsen olyan jelentős szerepe áralakulás szempontjából, mint aminőt annak tulajdonítani szoktak. A magyar koronának — mondotta — nem a belső értéke romlott, mert hogyha a belső értéke romlott volna, annak mindenben kifejezésre kellene jutnia- A korona árfolyamának esését külső aknamunka idézte elö> Ez nem járhatott volna oly köny- nyü sikerrel, ha ezt felsőbb tényezők nem segítették volna elő. Azzal vádolta meg a bankokat, hogy nem akadályozták meg ezt a külső aknamunkát és nem védték meg a koronát. Ezért követelte, hogy a devizaközpontból a bankokat rekesszék ki- Utána U g r o n Gábor szólalt föl. Szerinte a dollár árfolyama azért szökött annyira föl, rnert a jóvátéíeli célokra vásárolták össze, a cseh korona pedig azért, mert a kereskedők az üzletek nagy részét cseh-szlovák koronában kötik le. Ez rontotta a korona árfolyamát- Budapest, augusztus S- A kormány el van tökélve arra, hogy a drágaság ellen igen szigorú rendszabályokat léptet életbe, még pedig ha a sürgősség úgy kívánja, a parlament megkérdezése nélkül is- A pénzügyi, kereskedelmi, valamint a földművelésügyi miniszter részletterveket dolgozott ki, melyekről a pénteki minisztertanács dönt. Á nemzetgyűlés összehívása. Budapest, augusztus 8. (Saját tudósítónk távirata-) G a á i Gaszton, a nemzetgyűlés elnöke a nemzetgyűlés összehívásáról egy újságíró előtt úgy nyilatkozott, hogy az össze- livást augusztus 16-ára tervezi. Amennyiben rzonban a bizottságok a javaslatok ^tárgyalásával előbb végeztéének, lehetséges, hogy a kormány — az eredeti tervtől eltérően — már ;gy-két nappal előbb egybe hivatja a nemzetgyűlést. Magyar kormánybiztos egy román tempiomszentelésen. Budapest, augusztus 7. (Saját tudósítónk ávirata.) Bedő románlakta községben ha- ■angszentelés volt, amelyen Siegescu József )ápai prelátus nemcsak mint a magyar kor- nány megbízottja, hanem mint püspökhe- yeítes is megjelent. Fölszentelő beszélőben hangoztatta, hogy a magyar kormány is különösen Bethlen István gróf, a legnagyobb gondot forditja a Magyarországon naradí románság kulturális, szociális, egy- lázi és iskolai ügyeire. Azért jött, hogy ez- :el is bizonyságot tegyen az egész világ slőtt arról a lojalitásról, amellyel a magyar :ormány a Magyarországon maradt kesebb- ;égek iránt viseltetik. A fölszentelés után •endezett ebéden az egyház plébánosa biztosította a kormánybiztost arról, hogy az ottmaradt románok hazájuknak hűséges polgárai lesznek. * Prága, augusztus 8. Ma az ember a Hradzsin keleti lépcsőjén felkapaszkodik, a román, gót és barokk épületek tarka keverékéből sok-sok történelem emléke csapja meg. A vár bejáratánál változatlan feszességgel silbakol az őr — de mi továbbsietünk, jól tudva, hogy a harmadik udvaron régi és hü honfitársunk vár: a Ko- lossváry-testvérek Szent György szobra. Négyszáz esztendő óta ül rendületlen szilárdsággal a lovon — lándzsája a sárkány torkában s a lovag maga gyengéden, majdnem nőiesen oldalt veti a fejét. Mögötte az örök dóm, Szent Vitus temploma, amelyet hétszáz éve építenek s még ma sincs készen. Megcsodáljuk a generációk energiáját, amely ezt a kőbe dermedt roppant áhítatot megteremtette s az emberi munkára gondolunk, amely minden akadályt nivellálni tud s álmodozásunkból legfeljebb a különböző miniszteri hivatalok táblái riasztanak fel, amelyek a nemes renesszánsz-formák alatt nem éppen a legharmonikusabban terpeszkednek. A Hradzsin teli van súlyos múlttal, a kövek sok mindenről mesélnek, amelyet nem ártana megszívlelni, amott néhány méterrel beljebb, a minisztériumi helységekben, ahol a jelent és jövőt fözögetik. A Hradzsin- nak annyi múltja van. A híres „Fenstersturz“ termében talán még a bútor is a régi. A Da- libor-tornyot a viilamosvilágitás nem tette barátságosabbá, Rudolf császár órái, alkimistái és horoszkópjai mintha most is kísértenének. Ennyi múlt között vájjon milyen lesz a jövő? Erre gondolt a kis magyar társaságunk is, amelyet valami forgószél vetett Prágába s amely most tagadhatatlanul tisztelettel csodálta a gyönyörű emlékeket. Szeszélyes, hol napsütésre, hol esőrehajló vasárnap délután volt. A Moldva felöl hűvös északnyugati szél fújt — és mi szükebb utcák felé haladunk, holmi fölösleges és céltalan meghűlést elkerülendő. A rornán-stilü György-templom gyönyörű déli kapuja mellett elhaladva, bálidé kanyarodunk be, — egy zeneiskola és kaszárnya békésen támaszkodnak egymásra — s egyszerre egy szűk, meseszerii kis zsákutcába jutunk: a Daüborka ulice-be, ahol két méter magas pirinyó házacskák állanak egymás mellett, roppant komolykodón, olyiknak a felső ötven centiméteren még erkélye is van. A hagyomány úgy meséli, hogy Rudolf császár alkimistái itt kotyvasztották folyadékaikat; a Liliomot az Oroszlánnal és a Szarvaskönnyel itt házasították össze s holdtölte idején fehér és fekete mágiával dolgoztak a nagy magisztérium, a Bölcsek-kü- ve feltalálásán. Nos, a Hradzsinban azóta sem találták meg a bölcsek kövét, amely gazdáinak az államháztartáshoz annyira szükséges aranyon kívül erőt, ifjúságot és — természetesen — bölcsességet is ad. Az alkimisták viszont még sem dolgoztak hiába: az arany helyett a kémiát fedezték fel. Komoly emberek az egészet legendának mondják s a várfalba vájt kis házakból kihessegetik a misztikumot. (Ma különben derék, évi 300 korona lakbért fizető polgárok laknak bennük, akik némi borravaló reményében a küszöbről hívogatják a kiváncsi idegent.) Legenda! Én Istenem, a legendák végre is tovább élnek, mint az úgynevezett történelmi igazságok, sőt, gyakran hamarabb is születnek. A cseh-szlovák köztársaság rövid fennállása óta mennyi legenda született meg, amelyek éppen nem történelmi tények, amelyekről azonban beszélni nem lenne opportu- nus e pillanatban. És vanak itt is javíthatatlan prózai emberek, akiknek a misztikum iránt semmi érzékük sincs s akik ezekből a legendákból minden áron — történelmi tényeket akarnak fabrikálni. A kis magyar társaság végigment a cseppnyi házak során. Az egyik valóságos kis mézeskalácsház, amilyenbe Jancsi és Juliska tévedhettek be. Itt lakik az idegenvezető, aki nemzetközi vonatkozásait úgy vélte kifejezésre juttathatni, hogy az összes európai államok színeit a faházikó homlokára festette. Az egyik oldalon a cseh történelem fontos dátumai állanak, köztük a fehérhegyi csata — 162.1 június 10... s a dátumok végén: 1918 október 28 ... Mennyi dátumunk és mennyi véres-keserű emlékünk van nekünk is, amelyeket még a házak falára sem Írhatunk fel! A magyar társaság elkomorodott. De talán mert az alkimisták utcájában a csodák sűrűbben esnek, mint — mondjuk — a belügyminisztérium környékén, (pedig alig száz lépésnyire vannak egymástól), egyszerre derűsebbre vált arccal álltunk meg az egyik ajtó előtt. Egy kis réztábla: í Madame de Thébe j I ! ékeskedett a postaszekrény fölött. A híres párisi jósnö nevét forgatta ki ártatlan reklámként a prágai Szibilla, aki egyszerre eszébe jutatta a társaságnak iménti, multról-jö- | vőről való gondolatait. Madame de Tébe... í egy ugrás csak s a titokzatos múltból azon- j nal átkerülünk a még titokzatosabb, mert.j még ismeretlen: jövőbe. Egy percre megálltunk... Tanakodtunk... Végre is, nem kockáztatunk semmit! Bekopogtunk. A jövőbelátó hölgy éppen munkában van. Több csomag kártyából magyaráz valamit egy vele szemben ülő fiatal lánynak. Miután a köztársaság államnyelvét csak törve beszéljük s a nyelvtörvény élénken emlékezetünkben van — a nagy francia szövetséges szavaival szólitjuk meg. Tüntető szívességgel azonnal válaszol — németül — s a másik szobába küld. A „szoba" lehet vagy két és fél méter hosszú. Leülünk. Az előző látogató kimegy. Némi szemlélődés után megállapítjuk, hogy a csinos kis lakásban sem bagoly, sem fekete macska, sem fólián- sok —■ a jósnök örök rekvizitumai — nem találhatók. Józan polgári rend mindenfelé. Madame de Thébe egyszerű fekete ruhába öltözött, jól táplált és megnyerő modorú hölgy. A széánsz megkezdődik. Madame de Thébe tagadhatatlanul ügyes nŐ. Nagy általánosságokban beszél: „Ön tul- érzékeny... sokat szenvedett és küzdött ifjúkorában ... a nőknek rokonszenves . . .“ Közben mi franciául beszélgetünk egymással. Valamelyikünk kiejti ezt a szót: „politique". Madame de Thébe megnézi a különböző módon kihúzott kártyákat s igy folytatja: — Ön politikus. Az Ön politikai tervei teljesülni fognak... négy hét, négy hónap, vagy négy év alatt... feleségére féltékeny .. de azért nagyon szereti... állásában változás áll be ... kilenc hét vagy kilenc hónap alatt... több kitartásra van szüksége . . . Összemosolygunk... A saját jövőnk . . . Mintha még lenne egyéni jövője az embernek! De hátha tud a kitűnő Szibilla az európai helyzet jövőjéről némi felvilágosítást adni. Ha Lloyd George nem si olvassa a Prágai Magyar Hírlapot, azért Poincaréhoz eljuthatna esetleges megoldás módja ... A jó asszony, úgy látszik, az egymáshoz intézett francia mondatok nyomán, franciáknak tartott bennünket. Megkérdeztük tőle, vájjon meg fogja-e fijetni Németország a jóvátételeket. Határozott igen-nel nyugtatott meg. Németországnak — mondotta — nagyon jól megy a dolga. Csak kifelé panaszkodik. Majd kipréselik belőle azt a rongyos pár milliárdot. Ejnye, talán mégis összeköttetésben áll Poincaréval? . . . Udvariasan elbúcsúzunk. A látogatás potom pénzbe került. Személyenkét egy-egy jóslás hét korona. És nem is kért frankokat! Lefelé megyünk. Valaki a jóslás lélektanát magyarázza és Machbethet emlegeti. Egyik barátunk négy hét, négy hónap vagy négy év múlva megvalósulandó politikai vágyaira gondol, a másik — persze csak mellékesen — hallgatólag tudomásul veszi azt a jósnői- Icg megerősített tényt, hogy a nőknek — házasember létére is — tetszik... Hm! . . . A várudvar már üres s a derék Szent György előrefeszitett dárdájával rendületlenül, szilárdan ül a nyeregben. Ugyan mire vár? . . . —or. ¥ áv i r o É m fa Semleges zóna a csataldzsai vonalon. Athén, augusztus 8. (Reuter.) Görögország, Nagybritannia és Franciaország katonai megbízottai szombaton jegyzőkönyvet írtak alá, amely a csataldzsai voanlon és a szövetséges csapatok között újabb négy mértföld széles semleges zónát állapit meg. Dublinban összeesküvést fedeztek fel. London, augusztus 7. Dublinban összeesküvést fedeztek fel, amelynek résztvevői az összes hidakat, vasúti síneket és utakat használhatatlanná akarták tenni, hogy a várost a külvilágtól teljesen elszigeteljék. 180 embert letartóztattak és nagy tömeg hadianyagot foglaltak le. Feloszlatták a beregszászi szülök iskolaügyi értekezletét. Beregszász, augusztus 8. (Saját tudósítónk távirati tudósítása.) Augusztus 6-án a beregszászi magyar szülők iskolaügyi értekezletet tartottak, amely szorosan belekapcsolódott a magyarság iskolaügyi akciójába. Bakó Gábor dr. a Ruszinszkói Magyar Kisgazdapárt aleinökének megnyitóbeszédé után Hokky Károly, a kereszíényszociáiis párt ruszinszkói főtitkára előterjesztette a magyarság iskolaügyi sérelmeit. A kiküldött hatósági biztos-: Zsivni rendőrségi Írnok Hokky Károlyt előadása közben többszörösen megszakította, majd mikor a határozati javaslat előadásához hozzáfogni készült, már a javaslat címének felolvasásakor feloszlottnak jelentette ki az értekezletet azzal a megokolással, hogy a határozati javaslatot a külföldre akarják kiküldeni. Az értekezlet elnöksége a javaslatot átadta a megbízottnak, hogy annak átolvasása utján meggyőződjék arról, hogy abban semmi törvényellenes dolog nem foglaltatik. Az elnökség egyúttal arra kérte a hatósági megbízottai, hogy az értekezlet folytatását engedje meg. Zsivni azonban ragaszkodott az értekezlet feloszlatásához. Meg kell állapítani, hogy a szónokok egyike sem nyilatkozott állanielíenesen. Az érte* kéziét megzavarása a nagyszámú hallgatóság és a közöttük lévő kommunista kiküldöttek nagymérvű megbotránkozását váltotta ki. A gyülekezet mindazonáltal a legnagyobb rendben oszlott szét. Hétfőn egy küldöttség jelent meg BÜecha kormánybiztos-főkapitánynál, hogy elégtételt kérjen a nyílt erőszakosságért. Hajsza a magyar közjef t?i@Sí ellen. Prága, augusztus 8. Vasárnapi számunkban kifejeztük abbeli aggodalmunkat, hogy egynémely magyar közjegyzőnek az elbocsátása csak a megnyitója a magyar közjegyzői kar elleni hajszának. Ez az aggodalmunk — sajnos — nem volt alaptalan. Iglói tudósítónk most arról számol be, hogy Wesselényi Mátyás állami közjegyzőt, aki negyedszázadon át töltötte be az iglói közjegyzői állást, a szlovenszkói teljhatalmú miniszter felmentette és arra utasította, hogy hivatalát a járásbíróság vezetőjének adja át. Wesselényi Mátyás dr. már a magj/ar, rezsim alatt is szlovák nyelven érintkezett a szlovák néppel, a republika megalakulása után pedig, mikor a fömegindulat szabadon nyilatkozott meg s igen sok közéleti funkcionárius ellen fordult, a Wesselényi Mátyás közjegyző iránti köztiszteletet egyetlen disszonáns hang sem zavarta meg. Közjegyzői működését kifogástalanul folytatta a mai napig, az állam nyelvén folytatott működése ellen a bíróság kifogást egyetlen esetben sem emelt. Wesselényi felmentéséi mégis azzal okolták meg. hogy nem bírja az állam nyelvét. Lapunknak egy más helyén Pongrácz Géza dr. volt nyitrai közjegyző, akit szintén elbocsátottak az állásából, mondja el azt, ami a szivén fekszik. Nyilatkozatából ki kell emelnünk azt a kijelentését, hogy a magyar közjegyzők elbocsátása a, szlovák klub kezdeményezésére történik. Most értesülünk arról is, hogy B e I c s á k dr. lévai közjegyzőt is elbocsátották az állásából. A magyar közjegyzők elbocsátására azért van szükség, hogy nagy protekcióval rendelkező urakat nevezzenek ki helyükbe. így a Nagyrőcéről áthelyezett Balassa Lajos dr: helyébe B o 11 o Gyulát, a képviselőház ál- elnökének édesatyját nevezték ki, akit rövid idővel ezelőtt Gömör vármegye árvaszéki elnökévé, majd a nagyrőcei gimnázium igazgatójává is megtettek, bizonyára azért, mert egyformán ért a közigazgatáshoz, a pedagógiához és az igazságszolgáltatáshoz. A VILÁG LEGELSŐ MARKAJA A mmmmmwmM swMKatMmm különféle modellekben teljesen szabadon látható írással. Különlegesség: Számoló IrOgépeR Cseh-Szlovák Központ: PRAHA I. CELETNÁ 35. — TELEFON 2871 357 Flokok: Pilsen, Reichenberg, Brünn-Herreiigasse 12/14. I
