Prágai Magyar Hirlap, 1922. augusztus (1. évfolyam, 50-75. szám)

1922-08-08 / 56. szám

BEIPOUTIKA Miniszteri vizsgálat a kassai véres vasárnap ügyében. A! kommunista képviselők követelésére a kormány W e b e r dr. belügyminiszteri tit­kár személyében vizsgálóbiztost küldött ki Kassára, hogy a vasárnapi véres kommu­nista zavargások ügyében folytassa le a nyomozást, egyben pedig állapítsa meg, mennyiben felelnek meg a valóságnak azok a hírek, hogy a rendőrség a letartóztatott kommunisták közül többet ütlegelt és véres­re vert. W e b e r dr. Kassára érkezett és meg is kezdte működését. A vizsgálat ugyan még1 nem ért véget, azonban a „Venkov“, az .agrárius párt lapja, máris sejtetni engedi, hogy még sincs minden rendben a kassai rendőrség portája körül, mert legutóbbi szé­piában éles kirohanást intéz Wéber dr. ellen, akit azzal vádol meg, hogy elfogultan vezeti a vizsgálatot. A Venkov cikke egyébként jgy szól: Hrusovszky Igor nemzeti szocialista képviselő tiltakozást jelentett be a szlovén­ekéi teljhatalmú miniszternél Wéber dr., .vizsgálóbiztos működése ellen, mert Wcber dr. túlságosan tendenciózusan és egyoldalú­an dolgozik. A vizsgálathoz csak magyar újságírók kaptak meghívást, a szlovák és cseh újságírók azonban nem. A volt legioná- rius-rendörök küldöttséggel keresték fel Wé­ber dr.-t, hogy őket is hallgassa ki, a vizs­gálóbiztos azonban a küldöttséget egyáltalá­ban nem akarta fogadni. A légionárius rend- prök a prágai belügyminisztériumhoz szán­dékoznak panasszal fordulni. A cseh-szlováklai lengyelek iskolaügye. A lengyel lapok szerint a cseh-szlovák— lengyel paritásos bizottság julius 22.-én Troppauban tartott tárgyalásán megegyezés jött létre az állampolgárság kérdésében s az iskolaügyben. A Kuryer Codziermy jelen­tése szerint az állampolgárságra nézve ab­ban állapodott meg a bizottság, hogy a tes- cheni, sziléziai, szepesi és árvái volt népsza­vazás! terület lakosainak lehetővé fogják tenni, hogy nehézség nélkül szerehesse meg akár a csehszlovák, akár pedig a len­gyel állampolgárságot. Az iskolaügyben köl­csönösen biztosították úgy a cseh-szlovák, mint a lengyel lakosságnak azt a jogát, hogy szabadon állíthat fel iskolákat s szabadon igazgathassa és ellenőrizhesse azokat. Külön záradékkal biztosították a lengyel lakosság számára azt a jogot, hogy gyermekeik len­gyel iskolába járhassanak, továbbá, hogy e célból nyilvános lengyel iskolákat létesít­hessen s szükség esetén a tanítók számát a Iengyeloszági tanítóképző intézetekben vég­zett tanerőkkel is pótolhassa és kiegészít­hesse. Seregszemle a szlovák néppárt felett A szlovák néppárt augusztus 3-án tartott zsolnai kongresszusán a párt főtitkára, H a - m a j József igen részletesen beszámolt a szlo­vák néppárt szervezeteiről s működéséről. A beszámoló szerint a szlovák néppártnak jelen­leg kerek számmal 320—360 ezer tagja van, úgy hogy választások esetén megfelelő agitá­ció mellett 400 ezer szavazatra számithaina. (Ez körülbelül 20 képviselőt jelentene.) A po­zsonyi központon kivül a pártnak egész Szlo- venszkón összesen 1605 községben van poli­tikai szervezete, vagy legalább is politikai bi- zalmiférfia. A legjobban megszervezett me­gyék: Trencsén, Nyiíra, Pozsony, Sáros, Zós lyom, Liptó, Nógrád, Bars- és Hontmegye. A néppárt árvái, szepesi és turóci szervezetei közepesek. Legkevésbé van megszervezve Gömör, Zemplén és Abauj. A politikai szerve­zeteken kivül a pártnak hét szakszervezete is van összesen 60.000 taggal. Ezek lapjai a Slo- venski Krestansky Socialista, a Hlasy Slo- venskich Zelezniciarov s a Slovenski Rolnik. A párt egy politikai napilapot, továbbá négy politikai hetilapot és három szaklapot ad ki 55.000 példányban. Napilapja a Slovák, amely március 25 óta Pozsonyban jelenik meg. Fő- szerkesztője Tuka Béla dr., felelős szerkesz­tője pedig Koza Matjov György. A párt heti­lapjai a Liptóban megjelenő Sióvak (szerkesz­tője Grebács Orlov) s továbbá a nyitrai Lu- dová Politika, valamint a Slovenska Pravda, amelyet Keletszlovenszkó részére Ondercsó képviselő szerkeszt. Poiiciré Felemás műkkscl negffczdid&tt a londoni tanácskozás. ' A francia, intézkedések hatása. — Megdöbbenés Berlinben. — Tömeges kiutasítás EIzász-Lotaringiáhől. — Az olaszok és a belgák közvetítése Londonban. Kérjük barátainkat és olvasóinkat, hogy minden kávéházban és étte­remben eréljresen követeljék la­punkat, a Prágai Magyar Hírlapot. Poincaré már Londonban van, de még mi- • előtt Parisból útra kelt volna, boszorkányos gyorsasággal tette meg Németország ellen i az inkviziciós intézkedéseket. Szögre akasz- I tóttá a szankcióknak elkeresztelt rendsza- ; bályok alkalmazását és a retorziók módsze- ! léhez nyúlt szabadon a la Lenin- Intézkcdé- | seit a német „halogató11 válaszjegyzékre rö- í vid pár óra alatt megtette. A retorziós intéz­kedések igy festenek: A párisi és a strassburgi kiegyenltö hvata- lokat utasítják, hegy a német követelések el­ismeréséi: egyelőre halasszák el. 2. A kiegyenlítő hivatalok utasítást kapnak, hogy azokat a kártérítéseket, amelyeket a ve­gyes döntöbróságok ítéletei a német kormány javára döntöttek el, továbbá a Franciaország­ban levő német vagyon Ihiuldációiából eredő megváltási összegeket egyelőre ne fizessék ki. I E módon felfüggesztik az £921 augusztus szep­temberében kötött francia-német megegyezés hatályát, amelynek alapján a párisi és strass- burgl kiegyclitö hivatalok által engedélyezett fizetések jöttek létre. A német kornmáy tehát azoknak a Ítéleteknek, amelyek őt terhelik, ( vagy terhelni fogják, saját anyagi eszkö­zeiből lesz kénytelen eleget tenni o. A párLi és strassburgi kiegyenlítő hiva- j taiokaí utasítják arra, hogy német birtokoknak 1 Franciaországban történt likvldáeiójábél eredő bevételeket Németország számára ne notiíikál- jon. Ez az intézkedés a gyakorlatban lehetet­lenné fogja tenni azt, hogy németek kártalanít- íassanak Franciaországban likvidált birtokok­ból, és Németországot meg fogja akadályozni abban, hogy ily elbírálás alá eső állampolgárai­nak javára követeléseket felhasználhasson. 4. A Wieshadenben kötött egyezménynek végrehajtását, amely német állampolgároknak Elzászban és Lotharingiában visszahagyott Ingóságainak visszaadásáról szól, felfüggesztik. 5. Ha ezek a különféle rendszabályok nem volnának elegendők a kérdés azonnali rendezé­sére, akkor azokat további progresszív hatá- rozraányokko.S fogják klegészeíeni. A francia intézkedés pozitív végrehajtá­sáról is kaptunk már jelentéseket. Az Oeuvre strassburgi jelentése szerint tegnap első re­torziós intézkedés gyanánt hat német ál­lampolgárt kiutasítottak, minthogy egy gyű­lésen a francia politika ellen tüntetést ren­deztek. A Matin jelentése szerint Elzász- Lotharingia főbiztosának sajtóirodája tegnap közzétette, hogy az augusztus 5-iki határo­zat értelmében az elzász-lotharingiai bankok és pénzintézetek nem jogosultak arra, hogy német állampolgárok értékpapírjait és pén­zét, illetőleg azoknak kamatait a tulajdono­soknak kiadják. Ezek az intézkedések Németországban — noha Poincaré állandó fenyegetései előre ve­tetek a retorzió árnyékát — megdöbbenést váltottak ki. Berlini tudósítónk a német véle­ményt ezekben ismerteti: — Az öt retorziós rendszabály által a né­met-francia kiegyenlitési eljárás telesen meg­bénult A rendelkezések szerint franciák és né­metek háború előtti adósságaikat nem fizet­hetik ki egymásnak közvetetlenül. Mind­egyik országának kiegyezési hivatalához fi­zeti le tartozását. Ez az ellenfél hivatalát ter­heli s az illető iroda csupán saját állampol­gárait elégíti ki. A franciák számára az előny abban van, hogy márkakövetelésüket nem az elértéktelenedett márkában, hanem háború előtti árfolyamon, amikor a márka 1.23 fran­kot ért, kapja vissza s még az elzász-lotha- ringiaiakat is márka követelése fejében fran­kokban elégítik ki. A kiegyenlitési eljárás te­hát Németország rendkívüli megterhelését je­lenti. Ma a francia kiegyenlitési hivatal a né­met követeléseket többé nem ismeri el, akkor a német kiegyenlitési hivatalnak szintén kö­vetnie kell e példát. Ez a helyzet a kiegyen­litési eljárás teljes megbénuálsát vonná ma­ga után, amelyhez meg kell jegyeznünk, hogy a francia követelések sokkal nagyob­bak. A második retorzió arra akarja kénysze­ríteni Németországot, hogy a vegyes döntő­bíróságok Ítéletei által megállapított összege­ket készpénzben fizesse meg. Ez a törvény­szék állapítja meg azokat a károkat, amelyek Franciaországot Németország rendkívüli ha­diintézkedései következtében érték. A fran­ciák máig 7. és fél milliárdot követeltek. Fran­ciaországgal és Angliával megkötött egyez­ség intézkedik arról, hogy ezeket az összege­ket elsősorban likvidált német ja­vak megváltási összegéből fedezzék. A re­torzió értelmében Németországnak most készpénzben keli fizetnie. Azonban mily jo­gon szüntette meg Poincaré egyoldalúan ezt a megegyezést? Az Elzász-Lotharingiáról ! szóló határozatoknak sincs semm jogalapjuk. A Baden-Baden-ben kötött butorkiviteli szer­ződésben Franciaország biztosítja a német házbérrendezéseket a likvidáció alól. Poin­caré itt ismételten egyoldalúan megszegte a megegyezést. De ez csak a kezdet. A követke­zőkben progressziven még keményebb in­tézkedések fognak következni, amelyek csu­pán Németország számára jelentenek kellemet­lenségeket, Franciaországnak azonban egyet­len centimes-al sem juttatnak többet. A francia lapok is bőven foglalkoznak a Poincaré intézkedései nyomán előállott hely­zettel. A Teinps vezércikkében azt irja, hogy a német jegyzék tagadhatatlanul udvarias, azonban dilatórikus jellege arra készteti a francia kormányt, hogy bizonyos rendszabá­lyokhoz nyúljon. A Journal des Débats a francia kény- szerrendszabályokat igen enyhéknek tartja s azt hangoztatja, hogy ha a német kormány a szigorúbb rendszabályokat el akarja kerülni, bele kell nyugodni abba, hogy kötelezettségei* teljesítse. Alfréd C a p u s a Figaro-ban az első szankciók gyakorlati értékénél többre becsüli az elvi álláspontot, amely napjául szolgált. A szocialista P e u p 1 e gúnyosan jegyzi meg, hogy a rendszabályok szépen vezetik be a londoni összejövetelt s Francia- országnak a többi szövetségessel való meg­értését. Poincaré elutazása. A francia szocialista lap megjegyzése igen találó. Poincaré intézkedései valóban jel­lemző francia prelúdiumát adják a mai lon­doni koncertnek. Poincaré tegnap délelőtt elhagyta Párisi s Calaison keresztül Lon­donba utazott- A Petit Párisién szerint el­utazása előtt két óra hosszat tárgyalt a kül­ügyminisztérium vezetőivel a jóvátételi ter­vezetről- A vonatban, mely Poincarét Lon­don felé vitte, utazott Schanzer olasz külügyminiszter is- Alkalmuk volt tehát eszmecserét folytatni a londoni tárgyalásról és Schanzer minden bizonnyal megkezdte — a Génuában is folytatott politikájához híven — a francia és angol ellentétek áthidalását megkísérelni. Amit Schanzer elkezdett, azt a belga miniszterelnök is folytatni szándéko­zik. A Temps ugyanis Brüsszelből úgy érte­sült, hogy Theunis belga miniszterelnök köz­vetítőként akar fellépni a szövetségesek kö­zött. Theunis Londonban kompromisszumos javaslatot akar előterjeszteni, amelynek alapján a szövetségesek egy német külföldi j kölcsönről, a nemzetközi adósságok törlésé­ről s a német jóvátételi adósságok leszállí­tásáról megegyezésre vezető tárgyalásokat folytathatnak, annál is inkább, minthogy a javaslat nem feledkezik meg a német pénz­ügyek rendbehozatalához szükséges ellen­őrző rendszabályokról sem. A londoni találkozásról s a találkozást meg­előző események fejleményeiről egyébként az alábbi jelentéseink adnak számot: A franciák a kiutasításokról. Páris, augusztus 7. (Saját tudósitónktól.) A Maiin strassburgi jelentése szerint Elzász- Lotharingia német köreiben nagy az izgalom, minthogy a hivatalos cáfolat ellenére töme­ges kiutasításoktól tartanak. A Matin tudó­sítója a határra ment, ahol minden jel arra mutat, hogy a szankciók közvetlenül küszö­bön állanak. A lap megállapítja, hogy igen befolyásos körök vetik közbe magukat oly németek érdekében, akik már a kiutasítandó személyek listáján voltak. A német állampol­gárok kiutasítására vonatkozó parancshoz hivatalosan jelentik, hogy az csupán német agitátorokat érint, akik Elzász-Lotharingiá- ban neutralisztikus politika mellett tüntettek. Hivatalosan megcáfolják, hogy a kiutasítá­sok a kényszerrendszabályokkal összefüg­gésben állanak s csupán egy tömegkiutasitás kezdetét jelentik. Angol jóvátételi javaslat. Páris, augusztus 6- A jóvátételi bizottság Sir John Bradbury angol delegátus javasla­tát teszi közzé, mely szerint tekintettel Né­metország jelenlegi pénzügyi helyzetére, a jóvátételi bizottság véleménye szerint szükségessé vált, hogy az 1922-ik év hátra­lévő idejére Németországot fölmentsék a békeszerződés ama kötelezettségei alól, ame­lyeknek értelmében külföldi devizákban kell bizonyos készpénzfizetéseket elvégezni. A jóvátételi bizottság ezért azt ajánlja a szö­vetséges kormányoknak, hogy az összes fizetéseket a kiegyezési eljárás alapján füg­gesszék föl azzal a feltétellel hogy a : kormány részéről felajánlott havi N font sterlinget átadják a jóvátétel! bízó­nak, amelyet az egy később meghat ■ célra £pg felhasználni. Amennyiben a szö­vetséges kormányok ezt az ajáníiuot c >■>- gadnák, a jóvátételi bizottság hajlandó- fel- , függeszteni az 1922• év hátrál.-'•■ö il ■ " . esedékes készpénzfizetéseket. A j b/ái-h ;i bizottság augusztus 3-iki illésén hűi.-ni sóé­val egy ellenében elhatározta, hogy ■ terv megvitatását a londoni koiVK-reucir ut Inra halasztja. irtev r. - *.£L :: ni ai é§ a Mlpiss Ahol emberszeretet a választások pártpro­gramja. — Gyűlések, harcok az udvariasság jegyében. — Paíoía, amely a békét várja. Rotterdam, augusztus 4­Szélmalom, tulipán, kerékpár, ami nálunk már régen letűnt,, általános udvariasság, ami egyszer talán mifelénk is meglesz •.. Aztán sok, sok levegő, nagyszerű levegő, amit az ember nem szív, hanem habzsol, a nagyszerű levegőben nagyszerű szeretet •. • Ugyan, ki az, aki már az első két sor után önkéntelenül ki nem böki, hogy tudom, tu­dom .. • Hollandia­Hát igen, Hollandia, amely nem tagadta meg magát most a nagy harcok, a választá­sok alatt sem. A hollandi idegek ezt is vala­hogy olyan különösen, se európaiasan, se amerikaiasan csinálják végig. A keresztény- párt és a szocialista párt között folyt legin­kább a küzdelem. Ez itt a két legerősebb té­nyező, a többi, az csak úgy asszisztál- A mostani választáson a keresztények győz­tek. Itt, Rotterdamban, az órák hosszat tartó fölvonuláson tízezrek menetelnek vidám zeneszó mellett. Hatalmas zászlók ölesbetüi hirdetik, hogy mit tett a párt eddig, a nép ér­dekében. És mit akar csinálni a jövőben- A zászlókat társzekerek követik, amelyeken tüdőbetegeknek és aggoknak maszkírozott színészek ültek, szegényes lakást ábrázoló díszletek között. Az újabb és újabb társzeke­reken, a tüdőbetegek otthonának és az ag­gok házának kicsinyített kiadása, hófehér gyermekszoba, apró ágyacskákkal. A gyer- mekszobácskán csak egy rövidke, de annál többet mondó felirat: Csecsemő védelem. De boldog ország lehet ez a Hollandia, ahol a politikai pártok a jótékonyság, az emberszer retet programpontjaival versenyeznek. Mert, ha ezzel versenyeznek, bizonyosan ez dönt, ez hat a választók közt is. Meglepő az a tisztelettudó nyugalom, az az udvariasság is, amellyel a párt legnagyobb ellenfelei, a vörös szegfüs szocialisták és kommunisták nézték végig a fölvonulást s hallgatták végig a népgyülést. A kíváncsiság mindig gyönge oldalam volt- Most is nem ál­lom meg szó nélkül ezt a nálunk szokatlan képet. És az egyik „elvtárs“ igy válaszol nekem: — Uram, itt vélemény- és szólásszabadság van. Most hallgatnunk kell, mert most ők be­szélnek- ök is hallgattak, amikor mi beszél­tünk. A választások hatása két-három nap alatt teljesen elmúlt. Az emberek már a régi ke­rékvágásban haladnak. Ma éppen vasárnap van. A kora reggeli órákban ezer meg ezer kerékpár karikázik végig az utcákon. Megy ki-ki a hivatalába, vagy a műhelyébe- Gya­log itt nem jár senki, mindenki kerékpáron teszi meg az útját. A módosabbaknak motor­biciklijük van, amelyhez vasárnap pótülést csatolnak. Ilyenkor a vezetéssel elfoglalt csa­ládfőn kivül. feleség s nem ritkán egy-két gyerek rándul ki valamelyik kies fekvésű tengerparti részébe a boldog országnak, melynek lakói úgyszólván állandóan utón vannak. Az amsterdami ember Rotterdam­ban, a rotterdami Amsterdamban, a hágai meg hol Amsterdamban, hol Rotterdamban tölti szabad idejét. A vonatok ragyogóan tiszták s percnyi pontossággal közlekednek- Elragadott engem is ez az utazási láz s át­mentem Amsterdamba. A másfélórás ut alatt pompás rónák vonultak el szemem előtt s félig lecsukott szempilláim alatt a szép ma­gyar Alföldre képzeltem magam. Illúziómból csak a túlságosan sok szélmalom és a gon­dosan ápolt országúton karikázó sok-sok ki­ránduló zökkentett ki. Hollandia nemcsak a szélmalom és a tulipán hazája, de a bicik­lié is­A vonat Amsterdam előtt a Zuider-öböl partján robog. A kép, amely elém tárult, fe­lejthetetlen. A másfél órai ut gyorsan telt el- Egy-két perc még- A váltókon át- haldó kerekek kattogása hallatszik s utána a kalauzok hangja: Amsterdam. Kiszállni! Amsterdam házai keskenyek s két emelet­nél nem igen magasabbak. Itt majdnem min-

Next

/
Oldalképek
Tartalom