Prágai Magyar Hirlap, 1922. augusztus (1. évfolyam, 50-75. szám)

1922-08-06 / 55. szám

mmmmuaaum

Radics s magyaron c§ horv&fek fiszenyáröl

A londoni lovagi torna.

Prága, augusztus 5.

(G. í.) Hétfőn megkezdődik Londonban az európai politikai birkózóverseny két veretlen championjának nagy, talán döntő mérkőzése. Poincaré és Lloyd George méri össze hétfőn erejét s a mérkőzést feszült idegekkel várja egész Európa. A békés, az emberi, a nyugodalmas élet régen eltűnt álmának megvalósulását remélik ettől a találkozástól, mert vannak naiv és rózsaszint látó optimisták, akik azt hiszik, hogy az a két ember, aki mindent elrontott, mindent jóvá is tud tenni. Igaz, hogy kevesen vannak, akik csodát várnak attól, hogy Poincaré végre-valahára elszánta magát londoni utazására, kevesen hiszik a jót, kevesen bíznak az Európa fölött zugó viharok elcsöndesedésében. mert az emberek többsége hozzászokott ahhoz, hogy minden nap újabb szeget jelent az élet keresztjében s hogy minden nap sötétebb lesz a politikai láthatár.

A sötétenlátók nem fognak csalódni. A hiszékeny optimisták ismét eltemethetik egy kiszínezett reménységüket — ezt előre megmondhatjuk. Mert látjuk és tudjuk azt, hogy a londoni találkozás régen vajúdó kérdését az egyre bonyodalmasabb helyzet teremtette meg s nem annak józan és komoly belátása, hogy a jelenlegi európai helyzet levegője tik- kadt. mérges gázokkal teljes s igy friss levegőt, uj életelemeket kell engedni az európai légkörbe. Poincaré nem azért megy Londonba, hogy egy ország akaratára hivatkozva, megvezekelje a békekötés óta eltelt múltat és megnyissa a jobb 'jövő kapuját; mert Poincaré ma nem Franciaország, csak egy csökönyös, hatalmi ornátusban tetszelgő, kegyetlen és kapzsi államférfin. És Lloyd George nem azzal a szándékkal küldte el meghívását francia kollégája cimére, hogy a sokszor hangoztatott belátó politikáját érvényesítse Londonban Poincaréval szemben, hogy ráolvassa bűneit, észretéritse őt s. ezzel megmentse Európát a katasztrófától. Nem. ez a célja a hétfői összejövetelnek, sokkal inkább az, hogy plattformot találjon a további „szent szövetségre", hogy a diplomácia fogásainak legravaszabbját kieszelve, elhessegessék a teljes fölborulás fenyegető veszedelmét. Nem gondol s-em Poincaré, sem Lloyd George radikális megoldásra, megmentő operációs beavatkozásra, pedig a a beteg már nem bírja tovább a lázban fetrengést s a seb már teljesen megérett az

operatőr késére. Szóval önmaguk pacifikálását akarják Londonban keresztülvinni és nem Európa békéjét szándékoznak megteremteni. Szóval az inogó egyetértést szeretnék újra tető alá hozni és valójában mégis mint harcos ellenfelek ülnek le a londoni tárgyaló- asztalhoz.

Ennek a kontrasztnak meg van a természetes magyarázata. Csak arra kell gondolnunk, hogy van Lloyd George és Poincaré között az európai életben egy harmadik faktor is, amelyet az aktivitás és az életlehetőség szempontjából kikapcsoltak ugyan, de amelynek léte és sorsa ma összefügg az európai béke megváltó gondolatával. Ez a harmadik faktor a legyőzött államok küzdelme a létért. Ezt a természetes és önvédelmi küzdelmet Lloyd George mérsékelni óhajtja és bizonyos vegetáló nívón szeretné tartani, Poincaré pedig arra törekszik, hogy megfossza minden gyökerétől és teljes tehetetlenségre kárhoztassa. A két államféríiunak nevezett Cézár utjai tehát egyideig együtt haladnak s mert a válaszút jelzőtáblája fenyegetően mered már eléjük, hétfőn megkísérlik megkeresni a további együtthaladás valamelyik mesgyéjét.

A londoni találkozás tehát harc egymás között s közös harc egy harmadik ellen. A találkozásra egyik fél sem megy készületlenül. Lloyd George elküldette Balíourral a szövetséges hatalmakhoz azt a jegyzéket, amely elejét akarja venni annak, hogy Poincaré Franciaország adósságainak lealkudásával álljon elő akkor, mikor az egész jóvátételi komplexum újraszabályozását megtagadja. Lloyd George érzi, hogy a harmadik küzdőfél oldalán álló morális súlyt nem lehet lekicsinyelni, s tudja, hogy el fog jönni az az idő, mikor ezek a morális erők feltörnek s megszabják a világpolitika útjait, hogy egyrészt készen- álljon erre a lehetőségre, másrészt előkészítse annak módját, hogy a londoni találkozás biztos kudarcának ódiumát kenyeres pajtásának és a béke bűncselekményében cinkostársának nyakába varrja, csütörtökön beszédet mondott az angol alsóházban és beszédében a kibontakozásnak oly irányát jelölte meg, amelyre, lépni Poincaré képtelen. Poincaré viszont pergőtűzzel árasztotta el a német kormányt és a londoni találkozást megelőzően megpróbálta kicsikarni a lehetőség határain messze túleső teljesítések garanciáit, számítva arra, hogy London után nehéz lenne a represszáliák ily képtelenségeivel előhozakodni. Fölkészülve indul tehát ez a

két nem egészen gáncsnéküli lovag a londoni porondra s hadakozni fog egymással, gondosan vigyázva arra, hogy a vágások ne érjenek érző testet, hogy csak a páncélon csattogjon a hegyes acél és elbámulva tapsoljon a világ a nagyszerű viadalhoz. Hogy közben az egyik néző elájul, a másik végsőt vonaglik — az nem izgatja a két viaskodót, akiknek úgyis az a szándékuk,hogy a viadal végén feltolják a sisak rostélyát ‘és barátságosan egymásnak szemébe mosolyogva, kezet szorítsanak.

Erre a viadalra pedig igazán nem kiváncsi a világ. Európa unja és nyögi e két lovag játékos makinációit, Európa élni akar és nem izgalomban vergődni. Európában emberek vannak, akikből nem halt még ki az egymás iránti érzés, akikben van még tudata annak, hogy más is lélekkel biró lény, hogy az önzés és kapzsiság érzésén felül is vannak érzések s Európának ez az embertömege nem kiváncsi arra, mit végeznek Londonban azok, akik már egyszer rosszul és igazságtalanul végeztek. Ezek az emberek nem várnak semmit Londontól és ezek nem fognak csalódni a londoni találkozás várható gyászos végeztében, mert ezek tudják, hogy ami ma Európában történik, az mind csak ideiglenes, múló és homokra épített politika, az mind az erőszak habarosával összetákolt idom- talanság, amelyet egyszer el fog seperni az igazság és az eszme, amelynek régen az a sorsa, hogy emberi kínlódások során érlelődjék meg valósággá, Ezek az emberek tudják azt, hogy ami ma történik, az még az 1914 őrületének szerves része, a tomboló őrültségnek talán utolsó kitörése. Ezek az emberek azt vallják, amit Dean Juge angol prédikátor a múlt napokban mondott, mikor a háborúról beszélt: „ügy látszik, akkor mindnjmjan meg voltunk őrülve s a harcoló felek egyike sem volt beszámítható." Akkor igy volt — ma már kijózanodtak az őrületből azok, akiket józan észre rázott a kegyetlen valóság s ma már csak azok tombolnak, akik a győzelem mámorából nem akarnak észretérni s akik folytatják haláltáncot, hol külőn-külön Párisban és Londonban, vagy pedig együtt a Downing- Street régi termében.

De a haláltáncot sem bírhatják a végtelenségig. A tánc ritmusa egyre gyorsabb, egyre bolondabb s már kezdenek lihegni és inogni a táncolok s közel lehet az a perc, mikor agyonfáradtan, összetörve omlanak a földre. Mi józanul nézzük a táncot és várjuk a végét.

A páfiz©ra!b«.

írta: Szekula Jenő.

Már a próbákon kíváncsian összesúgtak a színészek és keresték a nézőtéren a — pénzembert. A vezetéknevét nem tudták, a keresztnevét még kevésbé, — mindenki csak pénzembernek hívta, — s hosszam és elnyui- tatva és szinte énekelve ejtették ki a nagy szót, mint mikor ókori és pogány szentélyek sötétarcn papjai nevén szólították a titokzatos istenséget. Valóban titokzatos figura volt ö is, még eddig senki sem látta, — csak any- nyit tudtak róla, hogy három nap óta csendes társa az igazgatónak s nagyobb pénzösszeggel fog hozzájárulni a kabaré költségeihez. Sok millióknak ura legyen s rengeteg vagyonát sehogysem tudja elherdálni, igy hát annak csekélyke hányadát a hazai színművészet felvirágoztatására szánta. Szép és nemes lélek, — érdemes mindenek tiszteletére és áhítatára. A kis Bazsalikom-kabaré is jobban fog virágozni, mint eddig — s a művészek gázsiját is fel fogják emelni elsejére,

— Nini, itt vonul be éppen!

— <3 volna az valóban? Kérdi a kis segéd- primadonna rekedten.

A próba egy pillanatra elakadt. Kiváncsi

nyakak meredeztek a levegőbe. Sok lázban égő szempár tapadt a nézőtérre, ahoí most egy széles, idomtalan fiatalember helyezkedett el egy bársonydrapériás széken.

— Pszt! folytassuk a próbát, lelkendezett a rendező. Kisasszony, menjen a helyére!

A segédprimadonna durcásan rántott egyet a vállán.

— Mégis meg fogom főzni — suttogta, — a pénznek földi testet öltött istenségére gondolva, — aki most hangtalanul elterpeszkedik ime az üres nézőtéren.

A kis nő dacosan riszálta a derekát, míg bevonult a számára íöntartott második sorba.

— Én leszek mégis a primadonna! — sóhajtotta sápadtra festett ajka. Ezt a parasztot pedig kidobatom innen!

És haragtól lángbaborult arccal nézett egy pillanatig a goromba rendezőre.

De a próba lassan és bizonytalanul haladt, mindenki a szalmakalapos gazdag ifjút nézte. Milyen együgyü arca van és mégis milyen kedves. Mások meg csodálkoztak, hogy neki is van nyaka, szeme, orra és szája, mint a föld többi teremtett fiának, ez is csak olyan, mint a többiek, mégis mennyivel több pénze van, mint másnak. Sokan meg öregebbnek gondolták. Azt hitték, hogy hamuősz szakállal fog megjelenni. A pénzember elpirult a rátapadó igéző pillantások hatása alatt. Kalapiát levette és idegesen legyezgette magát.

— Melege van szegénykének, — sóhajtotta a segédprimadonna. De szívesen fölfrissite- ném az árvát.

Mások meg tanakodtak, nem volna-e helyes átszalasztani valakit az igazgató űrért, aki most nyilván nyugodtan reggelizik a kávéházban s nem is sejti, hogy a kabarénak milyen nevezetes látogatója érkezett. Ám erre nem kerülhetett sor. A pénzember nehézkes mozdulattal fölállott, utat tört magának a torlódó széksorok között és kivonult az utcára.

— Milyen derék fiú! — csippentek föl a kabaré szépei — sóváran bámulva az eltűnő hájkolonc után.

•

A pénzembernek nagy kerek és holdvilág képe volt. Bedagadt szeme üres és élettelen. Valami végtelen ijedtség és bizonytalanság sugárzott el puffadt ábrázata körül. Aki nem ismerné, azt hihetné róla, hogy ennek a gyomor-akrobatának három nap óta egyetlen meleg falat sem ment le a torkán. Álmodozva álldogált a Körút üvegkirakatai előtt, különösen a pirosra főtt prágai sonkák érdekelték. Nagyot sóhajtott. Betért egy büf- fébe, felváltott egy huszkoronást, — tizennégy koronáért tormás virslit vásárolt, háromért zsömlét. Szeme most már melegebben csillogott.

— Még mindig marad három! — duruzsolta boldog ábrázattal, a három papirkoroZágráb, augusztus 5.

(Saját tudósítónk jelentése.) Felkerestem R a d i c s Istvánt, a horvát köztársasági párt elnökét, hogy kikérjem véleményét a magyarságot érdeklő problémákról és a horvát blokk állásfoglalásáról a nemzeti kisebségek- kel, főleg pedig a magyarokkal szemben. Radics a horvát blokk párthelyiségében fogadott és a feltett kérdésekre szabatosan és kimerítően válaszolt.

Arra a kérdésre, hogy a horvát blokk szándékozik-e kapcsolatot keresni a Jugoszláviában élő magyarsággal és a nemzetgyűlési választásokon hajlandó-e együttműködni vele, Radics a következő választ adta:

— Ezek a kapcsok a horvát és a magyar paraszt között már fenn is állanak. A horvát köztársasági parasztpárt szerfelett örül ennek és az a meggyőződése, hogy a jugoszláviai magyarok a horvát nép haladó szellemű szociális és pacifista politikájában nagy szerepet fognak játszani, mert jellemük, rendkívüli munkaszeretetük és gazdasági rátermettségük egyenesen predesztinálja őket erre.

Jónak találja-e elnök ur, hogy a jugoszláviai magyarság önálló párt keretén belül szervezkedik, vagy pedig racionálisabb volna, ha együttműködést teremtene az ellenzéki pártokkal?

— Legtermészetesebb és legegészségesebb az, hogy a magyarok saját nemzeti pártba tömörülnek, — de annak legyen meg a szociális és paraszti karaktere — és aztán lépjenek szoros nexusba a hozzájuk legközelebb álló ellenzéki párttal. A horvátországi magyarokra nézve a legtermészetesebb, ha belépnek a horvát köz- társasági parasztpártba, amint azt az itt élő cseh-szlovákok is megtették, hogy a párt keretén belül keressék a maguk képviselőjét és a maholnap létesülő horvát kormányban a maguk nemzetiségi miniszterét.

Milyen nemzetiségi politikát tart Jugoszláviában a legmegfelelőbbnek?

— Olyan politikát, amely a nemszláv kisebbségeknek nemcsak vallási, hanem nemzeti és kulturális szabadságot is biztosit, azonkívül olyan területeken, ahol légnát, — melyet a húszból visszaadtak neki, boldogan gyömöszölve szivarzsebébe. Nem maradtam egy fillér nélkül mégsem.

A pénzember ugyanis szegény volt. A milliókat — amit a szüleitől örökölt — a háború, a forradalmak, ostoba üzleti vállalkozások sodorták el. Utoljára már a lakását is eladta, de a roncsait is fölélte. S most támolyogva és bizonytalanul lépdelt, ifjúit a gutaütött, aki a mankóját elvesztette. Nem volt már mire támaszkodnia. A pénz elment. S nincs gyámoltalanabb lény a világon, mint a pénz nélkül maradt gazdag.

— A Duna hullámaiba kellett volna vetnem magam — sóhajtotta a hájíejü, — mig fáradtan vonszolta odább nehézkes, de erőtlen testét.

Talán már régen megtette volna, ha a sors elébe nem veti régi barátját, a színigazgatót, aki felszólította, hogy lépjen be társul a kabaréba.

— Szükségem van az ön kipróbált művészi érzékére és nagy irodalmi képzettségére, — mondotta a ravasz színházi róka. — A kabaré jobban fog menni, ha az ön kipróbált esze és finom megértő lelke fogja ezt irányítani.

Pénzről az igazgató nem beszélt. Minek? Ráér majd tudatni vele, ha a deficitet kell kifizetni. Csak szálljon lépre ez a széptollas madár. Mert nem tudta még, hogy a pénzember szegény, mint a templom egere. Ö még

B Prága, vasárnap, 1922. augusztus 6.

M? jf M MM ,4S®iP» ÉW MW ■agPUfcw Előfizetési árak bel- és külföldön:

M JtW gSjf 'R JpwBr Jgj® __műLiíl Áti&r Jóm nai SST A W& egész évre 300 Ke, félévre 150 Ke,

M Zmm fmW-JZ- W.

A 4/ UroöT Sas ff Jsag |®r 'WSr JBsW $91 SaB mBb BSR Bgff Folyószámlák: PostatakarékpénzI s'y *0 J&r «£L ám( 4H& flSSff JaeT iBUST hBh űW & BEI /jKf tár clearing-szám 48773, Deutsche

ggf Jr §£* 'Wig#wb Agrár- und Industrie-Bank Prága

^ fJsMJZZL™ mi és Hungária Bank K.-T. Budapest.

— Sürgönyeim Hírlap, Praha. —

Szerkesztőség: POLITIKAI NAPILAP Kiadóhivatal:

Prága-II., Stépánská ulice 40. I. . , Prága-I., Na Per§tyné 6. I.

Telefon: 30—349. Felelős szerkesztő: FLACHBARTH ERNŐ dr. Telefon: 33—44.