Prágai Magyar Hirlap, 1922. augusztus (1. évfolyam, 50-75. szám)

1922-08-06 / 55. szám

2

Sty(WJÍiGWÍÍ7fa<Mg

Vasárnap, augusztus 6.

alább kétharmad többségben él, politikai és ramentum dolgában, továbbá kulturális teadminisztrativ autonómiát ad.

Él-e még a magyargyülölet a horvát nép körében?

— Gyűlölet nincs bennünk a magyar néppel szemben, valójában nem is volt. A

magyarok és horvátok jellem és tempekin leiben annyira hasonlóak, hogy a Pest és Zágráb közötti legfeszültebb viszony idején a több száz kilométeres határ mentén soha semmi incidens nem fordult elő. A jó szomszédi viszony túl fog élni minden kormányt, minden rendszert és minden politikai fordulatot.

Bajsza a mgpr Mtejctpöfc ellen.

Már hosszabb idő óta majd innen, majd onnan azt halljuk, hogy azokat a közjegyzőket, akik magyarságukat meg nem tagadták, az igazságügyi kormány áthelyezni szándékozik és pedig ldvétel nélkül oly helyekre, ahol a jövedelmük eddigi állomáshelyükhöz képes* aránytalanul megcsappanna. A kormány kíméletlen módszerét a legjobban Balassa Lajos dr. nagyrőcei közjegyző esete bizonyltja, akit az igazságügyminiszter F előszvidnikre, egy 104 házat és 580 lelket számoló ruszin faluba helyezett át, ameijr a legközelebbi vasútállomástól 35 kiométernyire fekszik.

A kormány azonban nem érte be azzal, hogy a magyar közjegyzők megélhetésé ilyetén módon gyökereiben megtámadta, hanem még tovább megy és egyes közjegyzőket az állásuktól foszt meg. Tegnap jelentettük, hogy R ó t h László dr. késmárki közjegyzőt bocsátották el, ma pedig arról kapunk hirt, hogy Markó János dr. rozsnyói közjegyzőt mentették fel az állásától.

A Markő-eset különösen azért tanulságos, mert Markó János dr. soha politikával nem foglalkozott. Mikor a keresztényszociális párt őt a magyar közigazgatási bizottságba jelölte, a jelölést nem is fogadta el azzal a megokolással, hogy még megyei ügyekben is tartózkodni kíván a politikától. R ó t h László dr.-ról is köztudomású dolog, hogy soha nem vett részt a politikai küzdelmekben.

Ezek az egymásután érkező híradások a legnagyobb mértékben megdöbbentenek, mert arra engednek következtetni, hogy egy rendszeres irtóhadjárat indult meg a magyar közjegyzői kar ellen. Nemcsak a magyar, de az egész ellenzéki közvélemény bizonyosan a legnagyobb felháborodással fog tudomást szerezni az igazságügyi kormánynak a jogszolgáltatás becsületes munkásai ellen intézett támadásáról és nem fog megnyugodni addig, amíg e jogfosztó intézkedést hatályon kívül nem helyezik.

A M a r k ó János dr. elmozdítását kisérő bántó mellékkörülményekről rozsnyói tudósítónk alábbi jelentése számol be:

A „megértés" felé.

Rozsnyó, augusztus 4.

Rozsnyónak ismét szenzációja van. Mar- k ó János dr. közjegyzőt felmentették az állásától. Magyar voltát sohasem tagadta, az igaz, de nem vett részt a magyar társadalom mozgalmaiban. Lojálisán viselkedett. Megtanulta a szlovák nyelvet s ezen végezte ösz- szes teendőit.

Mintegy három hete váratlanul vizsgára hivták be. hol egy felsőbb bírósági ítélet magyar fordítását kellett volna első olvasásra visszaadni az eredeti cseh szövegben. Megbukott. Azóta csend volt. Néhány nap előtt Stubnyafürdőre ment. Távollétében augusztus 2-án beállított hivatalába Ruzsicska táblabiró, a rozsnyói járásbíróság vezetője.

A táblabiró Adamovits irodavezetőnek felmutatta a rimaszombati törvényszék végzését, mely Markó János dr.-t felmenti állásától. Mivel a felmentett közjegyző nem volt otthon, a táblabiró ott akarta hagyni a könyveket, iratokat, de a vele jött írnok azon kijelentéssel, hogy ami biztos, az biztos, csak azon fáradozott, hogy az aktákat azonnal el kell szállítani. Ez meg is történt. Hasztalan volt Adamovics irodavezető jogos kérése, hogy jegyzék ni ellett vegyék át az irodát, egyszerűen kocsira raktak mindent s elvitték Az értékek ot; maradtak, mert a wert- kcim-kulcs nem volt kéznél.

Nem beszélünk arról hogy joguk volt-e igy j cselekedni, vagy sem. Azt sem firtatjuk, hogy j ha joguk is volt. de vájjon észszerűen cse- i lekedíek-e. Azon sem csodálkozunk, hogy is- j mét megfosztottak egy magyar embert ke- ; nyelvétől. De a végrehajtás módja, ahogyan mindezt tették, kissé meglep Gondolkodá ra j kényszerít. Nem az egyénen eseti, sérelmei látjuk itt, hanem a magyarsá-r elleni tervszerű hadjárat ütközik ki belőle, különösen a'-- j kor. ha megfigyeljük Ruzsicska táblabiró ur- j nak ezen szomorú aktus közben eleitett sza- j vait. Nem is sejtette talán, hogy az irodában olyanok is vannak, akik megértik a cseh nyelvet. Hát bizony megértették. A saját okosságukról beszélt, amely abban nyilvánul meg. hogy nem küldik el egyszerre valamennyi magyart, hanem lassan fokozatosan, de tervszerűen dolgoznak. Előbb elküldték a bírákat. Elbocsátották Tichy Mihály táblabirót, ugyanúgy, mint most Markó János dr. közjegyzőt. Majd Batta Bertalan járásbirót helyezték el, most már a közjegyzőre került a sor s maid másokon fog folytatódni. Ug!/ hírlik, hogy a bírósági iroda két régi, kipróbált embere már fellévást kapott, hogy adja be nyugdíjaztatása iránti kérvényét.

De meg is van az eredménye e megértő munkának! A rozsnyói járásbíróságon már hónapok óta hevernek a magyar ügyek, mert nincs biró, aki letárgyalja. A törvényszéki elnök látta ezt az anomáliát és a legutóbbi hivatalvizsgálata alkalmával úgy nyilatkozott, hogy ide sürgősen kell egy magyar biró, de ezt hiába várják a porba merülő akták. Lenyeljük a keserűséget, amit ez a legújabb meglepetés okozott. De egyet határozottam kérünk: a Szlovenszkó magyarságát csak a közelmúlt napokban ért sérelmek után. melyekhez láncszemnek a fenti is kapcsolódik, ne beszéljenek és ne Írjanak a megértésről, vallják be nyiltan. amilyen nyíltsággal ezt a rozsnyói járásbíróság vezetője, Ruzsicska táblabiró tette, hogy itt a magyarság tervszerű üldözéséről van szó.

mindig gazdagnak hitte, mint mások is, a be avatatlanok közül. Mint ahogy sok jeles férfiút lángésznek tartanak még akkor is, mikor agyát már régen megbénította az egyre terjedő paralizis.

— S a bevétellel hogy leszünk, kérdi a kövér ifjú, vörösre gyűlt szemhéjának sűrű rángatózása közben.

— Ne féljen! Nem fogom becsapni. A bevétel fele az öné.

— S mi lesz a dolgom?

Az igazgató elképedve nézett rá.

— A dolga? Ühüm! Hát maid elolvassa a darabokat s megbeszéljük, hogy melyiket lehet színre hozni.

Az ifjú még habozott.

— Hát elfogadja az ajánlatomat, támadt rá az igazgató.

— Itt a kezem.

Fölcsaptak.

— Estére legyen szerencsém a színházban — mondta a direktor.

Mindkettő boldog volt. Hogy sikerült lóvá tennie a másikat. Csak a színházi róka bo- szankodott, hogy nem kért mindjárt százezer koronát a pénzembertől.

— Sebaj! — legyintett a kezével. — Elsejére majd kétszázezret kérek.

Az ifjú sápadt holdvilágarcán fakó -öröm derengett át.

— Sohasem hittem, hogy mint lektor fogom megkeresni a kenyeremet.

Szorgalmasan olvasgatta a darabokat és sűrűn látta cl tanácsaival az Igazgatót, abban

a reményben, hogy elsején nagy fizetést fog kapni.

Ez meg hajlott minden szavára s nem győzte hangosan magasztalni az ifjú ötletességét, mig magában megesküdött, hogy elsején kerek egymillió koronával fogja levágni titkos társát.

Az ifjú most lekerült a Dunapartra. Álmodozva bámulta a napsütötte vizet.

— Milyen szép! — Kiáltott föl vak elragadtatással.

Keserű szemrehányásokat tett önmagának. Mert eszébe intott, hogy mig gazdag volt, nem tudott ?oha a természet szépségeiben gyönyörködni.

Ijedten nyúlt a zsebébe. Nem vesztette-e el a pénzét. Mosolygott.. \ bárom korona megvolt még hiánytalanul.

— Mihez kezdjek?

Arra gondolt, hogy beül egy székbe s gyönyörködik a korzó hullámzó sokadalmában. De elállóit tőle. Meg attól is félt, hogy hátha emelték már a székek árát. Inkább a város felé indult, bement egy pékboltba s háromért sóskiflit vásárolt, hogy kábító éhségét csillapítsa.

— Tulajdonképen ostoba fickó vagyok? —

tűnődött a pénzember — Minek emésztem magam. Mért nem kérek inkább előleget. Nemsokára úgyis itt az etseje. Az igazgató nagyon kedves fiú. Nem tagadhatja meg tőlem. y

S dacosan magasra emelt fővel, a pénzember visszaindult a kabaré felé.

„Angüü. a buldog, fél fraitciaorsidgfól.

Vanderlip befejezve közép-európai útját, az amerikai lapoknak kábel utján beszámoló cikket küldött. A cikkből ezeket az érdekes részeket közöljük :

München, augusztus 5.

Ebben a pillanatban egész Európa két ember tárgyalásainak eredményét várja- 440 millió ember életföltételeit befolyásolja döntően ennek a tanácskozásnak az eredménye,.j A történelem legközelebbi fejezetének létrehozatala Poincaré és Lloyd George kezében j van. Párlsban annak idején békét diktáltak- Ebben a békében semmi sem volt Wilson igazságot és békét hirdető vízióiból „Enyém a bosszú", — mondja a biblia, azonban a szövetségesek a bosszú jogát maguknak tulajdonították s a bosszú békéjét teremtették meg- Ennek a békének a gyümölcsei keserűek.

A bosszú mindig vak s ez a vakság ebben az esetben a gazdasági vakság formájában nyilatkozott meg. A békeszerződések megkötésének idejében nagy stilusu gazdaság- politikai illúziók születtek meg- Franciaország a háborúnak talán szánandó áldozata volt, ma azonban még szánandóbb áldozata azoknak az illúzióknak, amelyeket a béke- szerződés hozott létre. Franciaország, miután bízott a Németországon behajtható anyagi kártérítésben, kilencvenmilliárd frankot adott ki az újjáépítés egy részének fedezésére- Ezek a kiadások részben oktalanok voltak, részben a pénzt nem kezelték becsületesen, — valóság az, hogy a roppant ősz- , szeget elköltötték. Költségvetésében Franciaország ezeket a kiadásokat mint „visszatérítendő kiadásokat" könyvelte el. A kiadásokat nem téritették vissza s Franciaország kénytelen volt rövid lejáratú, kilencvenmil- Iiárdra rugó függő adósságot magára vál- j lalni- Ha Franciaország ma szemébe néz a valóságnak, akkor megállapíthatja- hogy pénz • ügyi politikájának kártyavára összeomlottEz az egyik oka annak, amiért Poincaré a londoni konferenciára nem mehet azzal a szándékkal, hogy elismeri a való élet követelményeit. Ha a béke igazságos lett volna, Németország talán elismerte volna annak jogosultságát s a háborús szellem sohasem emelhette volna föl újra fejét- Azonban a né- . met érzékenységet minden lehető módon sér- j tették és ingerelték. Ezért aztán egy gazda- : ságilag újból megerősödött Németország, amelyet békeszerződések nem tartanak sakkban, valóban komoly veszélyt jelent I Franciaországra.

Anglia úgy veszi a dolgokat, amint van- j nak s belátja, hogy a békeszerződésekben lehetetlenségek vannak, továbbá tudja, hogy közgazdaságának léte Európa ujrafölépitésé- től függ- Franciaország azonban nem tud lemondani illúzióiról, csupán azért, hogy aztán a teljes esődnek nézzen szemébe. Miután számára az újra megerősödött Németország egyet jelentene az újra megerősödött ellenséggel, nem küldheti Poincarét Londonba olyan reményekkel, amelyek a valóság és a tények ismeretét föltételezikTudatában kell lennünk annak, hogy ha a két államférfiu nem fog tudni oly gyakorlatilag keresztülvihető megegyezést teremteni, amely az európai gazdasági újjáépítést lehetővé tenné, akkor ennek rettenetes következményei lehetnek- Megemlithetném Olaszország veszélyes belpolitikai helyzetét, beszélhetnék a fuldokló Ausztriáról, Magyar- országról, amelynek gazdasága görcsök között fetreng. A Lengyelországban uralkodó politikai káoszról, avagy a teljesen szétzül- lött Oroszországról- Néhány hete tanulmányozom a németországi viszonyokat s ez a körülmény indít arra, hogy hangsúlyozzam a krízis jelentőségét s a veszélyt, amely — ha csak gyors segítség nem érkezik — el fog következni.

A német viszonyok felületes megfigyelője — miután a német ipar jól van foglalkoztatva s a belső rend ellen nagyjában szintén nincs kifogás — azt hihetné, hogy a német krízisről szóló nyilatkozatok csupán a helyzet pesszimisztikus megítéléséből erednek. Aki azonban mélyebben tekint a dolgokba, annak meg kell állapítania, hogy amikor egy hónapon belül a dollár kurzusa 200-ról 600-ra emelkedik, akkor a legveszedelmesebb fajtájú krízis van közeledőben- Mindazok a gazdasági erők, amelyek a márka elértéktelenedését létrehozták, ma is működnek. A gazdasági erőknek dinamikus jellegük van- A gazdasági fejlődést még súlyos politikai nehézségek közepette sem lehet megállásra bírni- Németország jelenleg élelmiszerszükségletének háromötödét és takarmányszükségletének kétharmadát fedezi saját terméséből.

Németországban a gyárosoknak tehát annyit kell exportra termelniük, hogy ezt a szükségletet árukban fizethessék. A világnak tehát föltétlenül meg kell vásárolnia ezeket ■ javakat, különben Németország éhenhalA német ipar e pillanatban az olló két szá ra között van. Ha a márka elértéktelenedését meg lehetne állítani, akkor valamely exportra dolgozó gyárosnak akkora önköltségi árakkal kellene számolnia, amelyek elérnék a világpiaci árat és az exportot automatikusan lehetetlenné tennék. Ha pedig másrészről — amit valószínűbbnek tartok — a mai márkazuhanás tovább tart, akkor oly sulyo> hitelkrizis áll be, mely a belföldi piac szá mára való termelést rendkívül megnehezi tené.

Németországban a munaknélküliség jelen lég kisebb, mint bármely más országban azonban véleményem szerint nagyszámi oly faktorral állunk szemben, amelyek ha tásakép — mihelyt az árak felszöknek--miha marabb jelentékeny munknélküliség követ kezhetik be. Az áremelkedés és a munkané küliség azonban szociális zavargásokra ad hat alkalmat s ez a helyzet baloldalról jöv lázadással fenyeget. Az állam hatalmi eszközeivel ezt a lázadást ugyan le lehetne ver ni, azonban nem szabad elfelejtenünk, hog akár jobb- akár balodali kormány van ural mon, egyetlen kormány sem teheti hatály taíanná a gazdasági krízis ama tényezőit amelyek e pillanatban Németországot pusztulással fenyegetik.

Éppen ezért a Bajorország és a birodalom között fennálló belpolitikai ellentéteknek nem tulajdonítok különösebb jelentőséget. A bajor mozgalom mögött ug3*an tagadhatatlanul a monarkisztikus gondolat érzelmi ereje áll, azonban a bajor mor.arkisták sokkal okosabbak annál, hogy éppen most teremtsék meg az uj monarkiát, amelyet gazdasági nehézségek mihamarabb megbuktatnának.

Véleméní^em szerint az angol államférfiak helyesen ítélik meg az eddig nem revidiált béke következményeit. Érthetetlen tehát, hogy Anglia miért nem adja fel tarthatatlan politikai és gazdasági elméleteit s hogy miért nem kényszeríti Franciaországot egy észszerű gazdasági program elfogadására? Anglia politikai bénultságának oka számomra a legnagyobb politikai élmény, amellyel Európában találkoztam. Anglia, a buldog, amelynek történelme tele van vakmerő tettekkel,- ma fél Franciaországtól. Anglia fél a 2700 francia repülőgéptől és a 800.000 francia katonától, a roppant tengeralattjáró flottától, amelyet Fraciaország napról-npra bővít. Ez a félelem akadályozza meg Angliát abban, hogy oly határozott politikát folytasson amely esetleg a Franciaországgal való szakításhoz vezethetne. Franciaországot pedig a fentebb emlitett okok miatt nem lehet rábírni arra, hogy oly programot fogadjon el, amely a kontinenst fenyegető gazdasági katasztrófát elháríthatná.

Ha Amerika erkölcsi erői hatni tudnának az európai politikai helyzetre, ha Amerika pénzügyi erőit a gyakorlati megoldás szolgálatába állítaná — akkor még része lehetne Európa megmentésében. Itt ismét utalnunk kell arra a gondolatra, hogy a történelmet nem a tömegek, hanem egyes emberek csinálják. Ha az Egyesült Államok elnökének személyében egTesüInének: Wilson nagy

erkölcsi ereje, Roosevelt vakmerősége és népszerűsége s Root volt államtitkár rendkívüli ügyessége — akkor a legközelebbi években a világtörténelem néhány lapja másként íródnék meg, mint ahogyan valószínűleg meg fog íródni. Egy ilyen amerikai politikának azonban épp oly kevéssé vannak kilátásai, mint Lloyd George és Poincaré megyezésének, amely még megmenthetné Európát a teljes pusztulástól.

A fascisláh Harca a szedffiitsifik ellen.

Milánó, augusztus 5. (Havas-) Az II Mondo jelentése szerint 5000 fascista az Avanti szocialista lap épületét felgyújtotta- A munkások egy fascistát megöltek és többet megsebesítettek- Mikor a rendőrség közbelépett, tűzharcra került a sor, amelynek folyamán két embert megöltek és sokat súlyosan megsebesítettekRónia, augusztus 5- (Havas.) A fascisták jelentést adtak ki, amelyből kiderült, hogy az utóbbi napokban 43 városban fejtettek ki tevékenységet. Ez idő alatt 30 szocialista központot, 20 termelőszövetkezeti vállalkozást és 18 munkáskamarát foglaltak el, vagy semmisítettek meg. A fascisták Alessandriában, Milánóban és Livornóban elfoglalták a városházát s Növi Liguréban. valamint Novarában a szocialista városi tanácsosokat lemondásra kényszeritették. *