Prágai Magyar Hirlap, 1922. augusztus (1. évfolyam, 50-75. szám)
1922-08-30 / 74. szám
TT.K.XKRWMW -- - ---------------------------------------au. i imumi----rnTn*a«i»l-m»,>i- W'»,,|' 'JBn«M: Sz erda, augusztus 30. táborban a helye, különben egyik előbb, máZászlószentelés Felsőgelléren. Alsó-, FeUsőgellér és Bogya ünnepe. Füssy Kálmán beszéde, Felsögellér, augusztus 28. (Kiküldött tudósítónk jelentése.) Méreteiben is nagyszerű és felemelő ünnepet ültek Vasárnap a magyar kisgazdái, földműves és kisiparospárt alsó- és felsőgelléri, valamint !bogyai szervezetei- Felsőgelléren ugyanis ízászlóavatási ünnepet tartottak- A három kicsiny csallóközi község bámulatraméltó tanu- ijelét adta a magyarságban sajnos, oly sokszor hiányzó megértésnek és összetartásnak- A kis Felsögellér, hol az avatási ünnepség lefolyt, teljesen kivetkőzött mindennapi alakjából. Mindenütt magyarruhás lányok és dél- ^ceg, pirosmellénycs, bőujjasu csikósok jár- tak-keltek az utcán- Távolfekvő községekből is számos résztvevő érkezett- A felavatási szertartást Gálffy Géza felsőgelléri református lelkész végezte- Németh Lajos dr. ekecsi római katolikus plébános egy váratlanul közbejött akadály miatt nem jelenhetett meg az ünnepségen, ami általános sajnálkozást keltett. Az ünnepség lefolyása. Az avatási ünnepély a templom melletti nagy térségen folyt le. A gyűlés elnöke, G y ő r y Dénes üdvözölte a megjelenteket s felleérte Gálffy Géza felsőgelléri lelkészt a zászló felavatásáraGálffy Géza szivekbe markoló, hatalmas beszédben szentelte föl a zászlót, amely Ti a r m o s Károly festőművész tervei alapján készült nehéz zöldselyemből- Gálffy Gézáné zászlóanya lelkes beszéd kíséretében ’a zászlón a következő felirásu szalagot hegyezte el: „A gazda legszebb jutalma az érett kalász." Ezután Füssy Kálmán nemzetgyűlési képviselő beszélt. — A zászló zöld színe — így szólt — jelképezi azt, hogy az ezeréves édesanyánk ezéímarcasigolásával sdecsatoít milliónyi magyarság túlnyomó része mezőgazdasággal foglalkozik és verejíékes munkájával s az elemekkel és a gazda száz és száz ellenségeivel folytatott élet-halál harcával meg szerzi ennek a köztársaságnak és minden lakosának az élelmet, a kenyeret, a betevő falatot. Mindennek ellenére jogainkat nemhogy elismernék, hanem azokat mindjobban megnyirbálják, megszorítják. Ez a zöld szín a reménység színe és arra biztat bennünket, hogy a magyarság tartson össze- fia egymást megérti és kiküszöböli a civakodásí, a turáni átkot, a közös vállvetett munkában, az alkotásban s az építésben egymásra fog találni. S akkor sírásóink nem tudnak eltemetni bennünket, hanem élni fogunk az idők végtelenségéig. Minden magyar anya gyermekéből faját, nemzetiségét, szerető és a veszedelmek és megpróbáltatások idején magát büszkén magyarnak valló férfit neveljen. Szűnni nem akaró éljenzéssel fogadott beszéde után a szónok átadta a zászlót K ürthy Benőnek, a helyi pártszervezet elnökének, aki megígérte, hogy azt mindennel szemben meg fogja védeni és tántoríthatatlan harcosa lesz a magyar egységnek és összetartásnakVégh Gusztáv szavalata után Lukovics Ferenc beszélt. Ecsetelte a világháborút követő gazdasági háború hatásait Cseh-Szlo- vákiában. Kifejtette, hogy a mai gabonaárak tönkreteszük a gazdákat, akik nem ellenzik a gabona árának leszállítását, csak azt követelik, hogy a gabonaárak olcsóbbodásával egyidejűleg minden egyéb szükségleti cikkek ára is olyan arányban essék, amely megfelel a gabonaár csökkenésének. A helyzet ma az, hogy a gazda 3 métermázsa búzáért csak egy pár csizmát kap. Ezért követelte, hogy az állam szállítsa le a vasúti tarL fát, a vagyondézsmát és az adókat. A zászló — így szólt — tömöritsen bennünket magyarokat foglalkozásra, vagyonra és felekezetre való tekintet nélkül, mert sorsunk egy. Ha elpusztul a gazda és elpusztul a kisiparos, úgy nem lesz szükség a magyar tisztviselő- karra és cl fog pusztulni a magyar munkás is. Majd ifjabb Koczor Gyula, a párt komáromi körzetének agilis ügyvezető elnöke mondotta el beszédét, amely mélységes benyomást keltett a több mint négyezer embert számláló hallgatóságban. A köztáraság törvényeit — igy szólt a többi közt — nem tartják be velünk szemben és ezek ellenére, még ha törvénybe idéznek is, idegen nyelvű írást küldenek nekünk. Iskoláinkat megbénítják, gyermekeinket sok helyütt szlovák iskolába kényszerítik, testvéreink ezreit megfosztják keresetüktől és még apáink földjét is ki akarják huzni a lábunk alól, Az adók épp oly magasak ma is, mint háromnegyed évvel ezelőtt, mikor a cseh korona mai árfolyamának még a harmadát sem árte. Külföldi vásárlásokkal lenyomják a termények árát, aminek valójában senki sem látja hasznát. Mert tönkreteszik a gazdát és emiatt az iparos és kereskedő is munka nélkül áll. Észnélkiili gazdasági politika az, mikor egy métermázsa 120 koronás búzának 30 korona a fuvardija Prágáig. Egészen mindennapi dolog már, hogy ma az égjük, holnap a másik miniszter, igy vigasztalja a gazdát és az iparost: „Ha nem tudnak itt megélni, vándoroljanak ki, a földet úgy sem viszik magukkal", vagy pedig: „Ha a fele tönkremegy, a másik fele legalább gondtalanul fog élni". Es ti szegény árva magyarok most sem ébredtek tudatára annak, hogy csakis az összetartástokon múlik a jövőnk? Ti még most sem értitek meg, hogy ma minden magyarnak egy Kassa, augusztus 28. (Saját tudósítónktól.) Wrangel tábornok, a seregtelen seregvezér, aki azzal lépett fel, hogy letörje az orosz bolsevizmust és hazáját felszabadítja, szanaszét kóborol Európában. Katonái... még vannak, de azok is szétszórva a világban. Hiszen alig van Középeuró- pában állam, ahol ne akadna kisebb-nagyobb csapatra való Wrangel-katona. Törökországtól, Kisázsiától egészen Lengyelországig fel, szállást adott nekik a részvét, az emberszeretet s mindenütt kinyitotta előttük az ajtót az a cél, amelyért küzdöttek s amely bizonyosan még most is előttük lebeg, a vérüket még most is pezsditi jövő cselekedetekre. Mindegyik büszkén vallja magát Wrangel katonájának, csak igy ismerik őket mindenütt s ez a közös büszkeség, a vezérnek ez a messziről való összetartó hatása is arra enged következtetni, hogy valamikor ezeknek az elszórt csapatoknak még programjuk, még dolguk lesz. A vezér a világban jár, pénteken Kassán volt. Az Astóna-kávéházban ült és reggelizett. Lehetetlen volt elszaiasztanom ezt az alkalmat, lehetetlen volt meg nem zavarnom a csöndes reggelit. Wrangel, a magastermeíü, szőkehaju orosz ur jókedvű volt és szinte hangosan felnevetett, amikor bemutatkoztam. Már sejtette, miről van szó. — Igen, én vagyok Wrangel. Hallottam már, hogy a magyar és az amerikai újságírók a legszemfülesebbek, de hogy itt is meg- tsjálnak, arra már mégsem gondoltam. Hiszen utazásomról legfeljebb csak tiz ember tud. A legszigorúbb inkognitóban utazom. De ha már mindenáron beszélni akar velem, nem bánom. Arra azonban, hogy honnan jöttem, hova megyek és miért megyek? — nem adok felvilágosítást. A tábornok ezután kényelmesebben elhelyezkedett a széken és várta a kérdésekkel való támadást. Arra a kérdésre, hogy mi a véleménye a mostani szovjetkormányról, egész nyugodtan, gondolkodás nélkül igy felelt: — Képzelheti, hogy most is a lehető legrosszabb. Hogjmn is lehetne más véleményem. A nép éhezik, a terror nem szűnt meg, csak törvényekkel támasztották alá. Az orosz tömegek elkeseredése egyre nő s nagyon szívesen vennék, ha a nyugati hatalmak végre bavatkoznának, végre segítenének rajtuk. Most egy kissé kényesebb kérdést kockáztattam meg. Azt kérdeztem Wrangeltől. vájjon kap-e valami támogatást az antanttól? — Erre — mondotta — csak általánosságban válaszolhatok. Franciaország és Anglia bizonyos körei nagy jóindulatot tanúsítanak irányomban. A kisantant és Lengyelország is eléggé segit, bár az Ő helyzete már nehezebb, mert közelebb van Oroszországhoz. Érdekes volt Wrangel tábornok véleménye a különböző európai konferenciákról, amelyekből most alig fogyunk ki, de az eredményük nagyon kevés. — Az európai konferenciák nagyon hozzájárultak ahhoz, hogy a szovjet hatalma megerősödjön. A tanácskormány elismerése sokat rontott az orosz ellenforradalom ügyén. Lloyd George viselkedését az orosz kérdésben egyáltalán nem lehet megérteni. Támogatja az orosz emigránsokat, de ugyanakkor kereskedelmi szerződést akar kötni az orosz tanácsköztársasággal. Az meg már egyenesen felháborító volt, ahogyan az olasz lapok Csicserin személyével foglalkoztak a génuai konferencia alatt. sik utóbb, de mindnyájan elpusztulunk. Ha valami különbség lehet ma közöttünk, az csak abban állhat, hogy ki dolgozik és ki hoz több áldozatot a magyar népért. Tudom, hogy ennek a kötelességnek a jövőben is eleget fogtok tenni. Koczor Gyula beszéde után az énekkar hatalmas hangjain szállt az ének az egek urához, hogy a magyar népnek adjon erőt, összetartást és megértést létéért folytatott nagy küzdelmében, majd Bazsó Kornél titkár mondott rövid, lelkes beszédet. A zászlószögek beverése után a szabad ég alatt egy színdarabot adtak elő, majd Kürthy vezetése mellett egy 50 tagú csikós bandérium és több mint 100 kocsi kíséretében körutat tett a három testvérközsében. A hatalmas, impozáns menet láttára könnyek szöktek a szemekbe. Sokan zokogásba törtek ki, sokan egy jobb jövő reményében, megelégedetten tekintettek rájuk. — Hogyan vélekedik tábornok ur az európai munkásmozgalmakról? — Az egyes nyugati országok munkássága kezdi belátni, hogy a bolsevizmus kivihetetlen valami és minden kultúrát tönkre tesz. Úgy látom, hogy a munkásság már okul az orosz eseményekből és mindjobban elfordul Leninnek népboldogitó tanításaitól. A kommunista párt minden államban fogy és a független szocialisták, akik pedig közelálltak a kommunistákhoz, ismét egyesülnek a demokratákkal. A tábornok ezután Cseh-Szlovákiárói, Magyarországról és szétszórt csapatairól beszélt. — Cseh-Szlovákiában — igy szólt — a kommunisták még mindig jelentős szerepet játszanak s ez bizony nagy baj, mert egy Oroszország ellen való háború esetén ez az állam ilyenformán kevésbé lenne megbízható. Amikor Magyarországot említette, néhány pillanatra földerült az arca. — Látja kérem Magyarország... Az már egészen más. Ez az állam ért meg engem a legjobban, mert ez is elszenvedte azt, amit én, ha nem is olyan mértékben. A magyarok a saját bőrükön tapasztalták, hogy mit jelent a népboldogitó kommün. A magyar kormánynak a kommunisták ellen tanúsított eljárása példaképpen állhatna a többi európai kormány előtt. A seregvezér, amikor a seregéhez ért, amikor a seregéről kezdett beszélni, nagyon elkomolyodott. A szeme csillogott, mintha könyezne, de könyét leperegni mégsem láttam. A tábornok kemény katona. A katona belül könyezik. Annál erősebben. — A csapataim ... bizony azok nagyon szét vannak szórva. Egy részük Törökországban és Kisázsiában, Bulgáriában és Jugoszláviában, másiík részük Romániában, Cseh-Szlovákiában és Lengyelországban van és vannak Magyarországon is katonáim. Arra a kérdésre, hogy vannak-e valami tervei, indit-e újabb akciót Oroszország ellen, nem válaszolt. Mosoly szökött az ajkára és a szemére. Mosoly, amely többet mondott, mintha válaszol a kérdésemre. Este véletlenül találkoztam Wrangellel a vasúti pénztárnál. Orló felé váltott jegyet. Bizonyosan Lengyelországba utazott. G. I. Túvlradolc Cáfolják Enver pasa halálhírét. Angona, augusztus 29. Enver pasa halálhírét hivatalosan is megcáfolják. Benes hozzájárult az olasz-osztrák gazdasági uráéhoz. Budapest, augusztus 29. (Saját tudósítónk távirata.) A Magyar Hírlapot bécsi diplomáciai körökből úgy informálták, hogy Seipel dr. szövetségi kancellárnak- sikerült Prágában Benes hozzájárulását megnyerni az Olaszországgal létesítendő vám- és pénz- unióhoz. Ausztria és Jugoszlávia, valamint Ausztria és Cseh-Szlovákia között a vámkérdésben lényeges közeledés jött létre. Bánffy utazása. Budapest, augusztus 29. (Saját tudósítónk jelenti táviratban.) Bánffy Miklós gróf külügyminiszter holnap utazik Genfbe, ahol résztvesz a népszövetség ülésén. Bethlen István gróf miniszterelnök ma reggel visszatért Budapestre. író, akit ötvenéves. korában fedeztek fel, Marcel Proust, — „Rousseau késel utóda‘“. Paris, augusztus közepe. A francia irodalmi körök ebben az esztendőben egy uj irót fedeztek fel, aki nem is uj, nem is fiatal, de aki felé mostanában fokozottabb érdeklődéssel tekintenek mindenfelől. Marcel Proust -s neve, aki. ötvenéves korig egy kis gyűjteményen kívül semmit sem jelentetett meg, de aki ma már Franciaország legismertebb és szinte legtekintélyesebb irői közé sorakozott s akinek munkáit Rousseau és Saint-Simonéi mellé helyezik. Amikor megjelentek a novellái, mindössze huszonhároméves volt, — halványarcu, finom termetű ifjú, aki kissé fáradságosan mozgott, az ajkán a csalódott ifjúság mosolya lebegett és nagy. fekete szemeivel bánatosan nézett körül. Csak ritkán lehetett látni, nagyritkán jelent meg egyik vagy másik nagyvilági szalonban, éjjeli kávéházban, ahol szimpátiával, sőt örömmel fogadták. Többnyire kopott ruhában jelent meg, rosszul borotválva, meglehetősen fésületlen hajjal, s ha kigombolta felöltőjét, megesett, hogy éjjeli ingének a gallérja kandikált alóla. Ilyen külsővel ült le valamelyik éjszakai kávéháznak az asztalához. valami italt, néha könnyű vacsorát rendelt, közben alig mozgott és állandóan panaszkodott azokról a kínokról, amelyek lenyűgözik. Barátai mégis tudták róla, hogy ez a gyenge- testű fiatalember szellemi érdeklődésével, lelki elevenségével vetekszik a legrobuszíusabb egyéniségekkel. Elolvasott mindent, amit francia és külföldi irók Írtak, ismerte minden korok minden országának képzőművészeit, költőit és muzsikusait s azt mondják, hogy amint beszélni kezdett, hallgatói csodálkozva figyeltek rá. Ez volt Marcel Proust huszonhároméves korában. Éles megfigyelőnek tartották, tehetséges dilettánsnak, de senki sem akarta komolyan venni. Több mint huszonöt esztendőn át Proust egyáltalán nem létezett az irodalmi világ számára. Huszonhároméves kora óta alig lehetett valamit hallani róla, azt hitték, hogy betegsége, nagyvilági összeköttetései s talán tekintélyes vagyona is távoltartják minden irodalmi tevékenységtől. Csak a barátai tudták róla, hogy dolgozik, egyik oldalt a másik után irta anélkül, hogy megjelentetné. Az érdeklődőknek kijelentette, hogy munkáját csak szórakoztató időtöltésnek tekinti, amely elvonja figyelmét a betegségétől. Egy nap azután megjelent a neve alatt egy vaskos kötet, több mint ötszáz oldal, amelynek elme volt: „Du coté de chez Swann". Sikere alig volt. Aféle vallomások voltak ezek Rousseau modorában és a túlságosan, részletes leírások, mindenféle társadalmi osztályhoz tartozó személyeknek a portréi inkább elidegenítették, mini hozzávonzották a közönséget. Nem is emlékeztek már a szerző nevére, úgy hogy ezt a könyvet is ugyanaz a sors, az észre nem vevés fenyegette, mint a húsz évvel azelőtt megjelent no- velláskönyvét. Hozzáértők ugyan megszólaltak Proust mellett, igy Rostand dicsőítette benne a művészt és pszichológust, akinek éles tekintete helyenként felülmúlja Stendhalt is, hangsúlyozta, hogy korunk erkölcseinek hű és könyörtelen ábrázolója, de Rostand ellen vetették azt, hogy elragadtatta magát túlságosan könnyen hevülő csodálkozásaitól. Csak később kezdtek megszólalni az elismerés hangjai Proust mellett, akkor főként, mikor a Nouvelle Revue Francaise újból kiadta ezt a regényt, majd pedig kritikai tanulmányainak egy gyűjteményét, „Pastiches et Me- langes“ címen. Csak a friss és eredeti tanulmá- nok után kezdtek Proustban nemcsak dilettánst, hanem igazi művészt is látni. Most jelent meg Párisban hat kötete. Azonkívül előkészületben van még két más könyve is s a párisi kritika szerint a ma ötvenéves Marcel Proust ezekkel a könyveivel hatalmas irodalmi emléket állít magának. A francia lapokból azt a benyomást merítjük, hogy Proust munkássága csakhamar át fog hatolni Franciaország határain s úgy halljuk, hogy Angliában és Amerikában is már egyre szélesebbkörü olvasóközönség vallja magát a hívének. Proust megkapta a Goncourt- dijat, tárcákat írnak róla s müveinek fordítását minden nyelvre megkezdték. Könyvei nem nevezhetők a szó szoros értelmében vett regényeknek, szinte azt lehetne mondani, hogy müvei inkább a történelem, mint a szépirodalom rovatába tartoznak. A legapróléko- I sabban foglalkozik korunk erkölcseivel és szokásaival, a nagyvilági, különösen pedig a harmadik- köztársaság szalonjainak életével, a snebizmus- sal, amely ma is és nyilván még jóidéig a Fau- bourg Sainí-Germainból kiindulva, az egész világon uralkodni fog s egyik legállandóbb témája a civilizált ember érzékeny, szenvedélyes, kisebb-nagyobb mértékben beteges lelke, amelyet abban a rendkívül érdekes korban vizsgál, amely 1898-tól 1918-ig tartott. OLD ENGLAND A legújabb angol sportöltönyök (pumphose), raglánok (Fregoll) és női sportkosztümök knickerbockers-ral, sikkesen és a legkiválóbb szabással, a legalkalmasabb angol és skót 8 szövetekből, a legrövidebb Idő alatt mérték után készülnek. 479 Landesbank palotájában ' | B. HETZELES, mén. NcKázaiJha 2 I Úri- és női divatszabóság ráérték után. I Telefon 972. ^Magyar levelezés és kiszolgálás Uiá,akinek mindenül! vannak katonái. Llovd Georgeot egyáltalán nem lehet megérteid. — Mosoly, amely többet mond, mint a szó. — Beszélgetés Wrangel tábornokkal Kassán.
