Prágai Magyar Hirlap, 1922. augusztus (1. évfolyam, 50-75. szám)

1922-08-30 / 74. szám

Szerda, augusztus 30. 3%í&lJ{A(XAÍZ?flRMP Ahol a betegeket is nemzetiség szerint osztályozzák. Sajógomöriek a Pasteur-mtézetben. „Ti szemtelen magyar kutyák." Prága, augusztus 29. (Saját tudósitónktól.) Háromnegyed óráig röpitett a villamos. Nagyon hosszú a Jung- mann-ut. Mindig vártam, hogy már vége lesz. de a villamos csak nem akart türelmetlensé­gemről tudomást venni. Elhaladtunk egy te­mető mellett. Egész sereg automobil és kocsi állott a bejárat előtt. A koszorúkat hat szolga vitte az aranyozott koporsó után. Fiatal leányt temettek. Tizennyolc esztendős volt és bizonyosan szerelmes. Egy perc és a kórházhoz érek. Temető és kórház, oly közel vannak egymáshoz, mintha atyafiak lennének. Vagy talán azok is ... Bemegyek a nagy kapun. Látogatási idő van, minden nehézség nélkül beeresztenek. Tanácstalanul járok a hatalmas épületek kö­zött. Nem kérdezősködöm, mert nem akarom, hogy jövetelem célját megtudják. Nem hiva­talos magyarázatokra van szükségem, a maga meztelen valóságában akarom megtudni, hogy igazak-e azok a vádak, amelyeket a kórház Pasteur-osztálya ellen emeltek. Végre megtaláltam a Pasteur-osztályt is. Hat fából épült barakból áll. Mindegyiket kulccsal lezárható vasrácsos kerités veszi körül. A kis udvaron csoportostul állnak az emberek. Az egyik barakban — az egyes számúban — csak asszonyok vannak. Éppen ozsonnát osztanak. Egyesek megelégedetten távoznak a nagy kondortól, vannak azonban olyanok is, akik láthatólag mély elszomoro- dottsággal tekintenek csajkájuk fenekére. „Ti szemtelen magyar kutyák". Magyarokat keresek. Tudom, hogy sok magyar van itt, asszony, férfi, gyermek ve­gyesen. Csakhamar hallom is: — Gyere csak ide Sári — szól oda egy ma­gyar asszony a kislányának. — Adjon isten — köszöntök rá. Az asszony odajön a rácshoz, végignéz és barátságosan megszólít: — Mi jót keres itt az ur? Kérdezni kezdem. Mondja el, hogy bánnak itt a magyarokkal. Kitör az asszonyból a keserűség. — Jaj, ne is tessék azt kérdezni. Bár so­hase is kerültem volna ide. Nagyon rosszul bánnak itt velünk. Pedig mi is éppúgy fizetjük az adót, mint mások. Ha valami munka akad. azt csak velünk végeztetik. Ha súrolni kell. arra is csak minket rendelnek ki. — De mi szívesen dolgozunk — folytatta tovább — csak legalább úgy bánnának ve­lünk, ahogy megérdemeljük. A múltkor is azt mondták nekem: sakramentsky madarsky psi. (Ti szemtelen magyar kutyák.) Van itt egy ápolónő, aki mindig csak szid és kutyák­nak nevez bennünket. A szakács is nekünk alig adja ki az ételből azt ami jár, a többiek­nek két-háromszor is annyit ad, mint nekünk. Hat óra után hozzánk látogatót nem enged­nek be. Igaz, hogy ezt szabály Írja elő, de akkor követeljük, hogy másokhoz se járjanak vendégek. — Meg aztán a barakokban is úgy össze- szoritanak bennünket. Ketten-hárman alszunk egy ágyban. De másoknak mind jut külön ágy. Különösen a szegény gyerekeket sajná­lom. Úgy panaszkodnak néha, hogy miért vannak a többiek jobb helyzetben, mint ők. Azok közül mindegyiknek jut külön ágy, kö­zülünk még a felnőttek is együtt alusznak. Már alszik az aki tud. Olyan sok poloska van, hogy szinte lehetetlen aludni. Jaj,csak soha­sem kerültem volna ide. A koszt is kevés. Nem lehet mondani, hogy rossz — bár igaz, hogy nálunk másképp főznek — csak az a baja van, hogy nagyon kevés. „Ti szemtelen magyar kutyák", motoszkál a fejemben, mikor elbúcsúzom tőle. Hát itt még a kórházban is különbséget tesznek be­teg és beteg között. Hát az állampolgárok­nak osztályokba való sorozását még a kór­házban is szem előtt tartják. Önkéntelenül is a keserűség szorítja össze torkomat. Félká- bultan megyek tovább, a férfibarakkok felé. Megint magyar szó üti meg a fülemet. Már alig merek kérdezni. Mi ujjat fogok hallani. Itt van a fél Sajógömör. Elíogódottan szóllitok meg egy jóképű magyar legényt. — Hát maga hová való? — Sajógömöriek vagyunk itt harmincötén. Ma egy hete hoztak be minket. Marton Ist­vánná kutyája végigmart mindnyájunkat. — Hej, ha tudtam volna, — szól a másik — hogy hová hoznak bennünket, dehogy is mondtam volna meg, hogy megharapott a kutya. Csakhamar mindannyian odagyülekez­nek körém. Mind egyszerre beszél. Zamatos magyar szavak röpködnek a levegőben, mintha nem is a prágai kórházban lennék, hanem valahol Sajógömörben szívnám mé­lyen tüdőmbe a Sajó magyar levegőjét. Mind panaszkodik. — Velem ugyan nem babrálnak ki — mondja egy jó magyar legény. — Velünk nem mernek komiszul bánni, —- mondja egy másik — mert én ütök. De a szegény, védtelen asszonyokat annál jobban kínozzák. Hisz ezek még panaszkodni sem tudnak, mert csak magyar beszédre hajlik a nyelvük. —• Tessék csak meghallgatni — szólt a harmadik. —- Tegnap a négyes barakból, a hol mi vagyunk, elment egy cseh tanító. Van közöttünk egy öreg ember, az odafe­küdt az ágyába. Hát nem elkergették on­nan? És tetszik tudni, ki kergette el, egy Dorogi nevű munkácsi detektív, aki pedig magyar fiú, miskolci, de most cseh-szlovák- nak mondja magát. — Szerencséje, — igy a negyedik — hogy én nem hallottam, mert — s itt meglendíti a karjait — megtanítottam volna emberségre. ... és igy tovább. Mindenkinek van va­lami panaszolnivalója. Kevés a koszt, meg a jó sajógömöri magyar gyomor nem is igen birja. Hát szó, mi szó, nincs valami jó dolguk, ötvenen-hatvanan vannak együtt egy ba­rakban bizony kettő-három is jut egy ágyra — a magyarból. Itt is ugyanúgy megy min­den, mint a női barakban. — Majd megveszek éhen — mondja egy fiatal sajógömöri fiú, lehet vagy tizenöt esztendős. A magyar nóta a barakban. — De én kibabráltam velük — szólt nevetve egy legénysorban levő fiú. — Ott kornyikál- tak minden este a barakunkban valami bá­natos nótát. De mi sem hagytuk magunkat. Rázendítettünk mi is. „Gömörbe-Nógrádba, nem mulat a magyar legény csárdába", meg „Minden kislány hamis szivü, a muskátli há­rom szinü Gömörbe" énekeltük mi. Úgy ki­szaladtak, mintha ott sem lettek volna. Siet­ve kapkodták a holmijukat, úgy hogy csak magyarok maradtunk a barakban. Tovább beszélgetünk. Megtudtam, hogy naponta délelőtt tízkor és délután négy óra­kor mennek oltáshoz. Néha bizony két órát is el kell várakozniok az orvosi épület előtt — ha esik az eső, akkor az esőben — amíg rájok kerül a sor, mert csak egy orvos vég­zi az oltásokat. Megtudtam azt is, hogy vagy százhuszan vannak itt magyarok: negyven asszony, ötven gyerek és harminc férfi, aki­ket mind veszett, vagy veszett-gyanús ku­tya mart meg. Már menni készülök, mikor az égjük még utánam s:jól. — Tessék megírni, hogy minden este fagy- gyut adnak vacsorára, még a kutya sem eszi meg. Lassan bandukolok kifelé. Egy komárom- megyei református tiszteletes kisér ki. Há­rom hétig volt itt. Ma este utazik haza. Nem lehet vele bírni, úgy örül. — Csakhogy megszabadulhatok innen — mondotta. Lassan kiszédülök a kapun. Szegény sa­jógömöriek, ők sem fognak, ha innen kike­rülnek, még egyszer Prágába kívánkozni. Gondoskodnak róla, hogy ne érezzék itt jól magukat. Villamosra szálltam. Újra elmentem a te­mető mellett. Az autók és a kocsik éppen készülődtek hazafelé. Gyászruhás emberek ültek rajtuk . . . * A Pasteur-intézetben észleltekre nyoma­tékosan felhívjuk Vrbensky egészségügyi miniszter figyelmét. Az egészségügyi minisz­ternek kötelessége, hogy az állam egyetlen hasonló célú intézetében olyan állapotokat teremtsen, hogy azok a szegény emberek is, akik messze földről jöttek el Prágába, ahol heteket kell tölíeniök, emberséges bá­násmódban és emberséges kezelésben része­süljenek. A leghatározottabban tiltakoznunk kell az ellen is, hogy egy humanitárus inté­zetben nemzeti hovatartozandóság szerint különbséget tegyenek és ráadásul még ócsá­rolják is azokat, akik nem tehetnek arról, hogy a győztesek akarata ennek az államnak |a polgáraivá tette őket. Ha a kormányban az igazságszeretetnek és a humanitásnak csak egy kis szikrája is ég, akkor haladékta­lanul meg fogja vizsgáltatni a Pasteur-inté­zetben uralkodó állapotokat. (b. 1.) M1PI HÍREM' Templom. Templomot építek magamból Sok fénnyel és sok-sok homállyal. Ablakomon ezer álom ég, S feléjük halk zsolozsma szárnyal. Kezem gótlvbe kulcsolódlk, S felhők fölött az égbe ér fel, Lelkerabe sötét padot vájok, Melyben múltak kámzsása térdel. Torony repül a templomfalra, Zeng a vágyak zenés miséje, S a szivemet messzeragyogón Föltüzöm a torony hegyére. Falu Tamás. — (A prágai meteorológiai intézet jelentése.) Időjóslás: Túlnyomóan derült, kevéssé változó hőmérsékletű időjárás várható, mérsékelt sze­lekkel. ♦ — (Törvény, amelyet nem lehet végrehajtani). A hivatalos lap augusztus 22-iki számában meg­jelent a nemi betegségek leküzdéséről szóló tör­vény, amelynek a kihirdetés napján kellett volna életbelépnie. A törvény elrendeli a nyilvános há­zak bezárását és a prostituáltak rendőri felügyele­tének megszüntetését Arról is intézkedik, hogy a megtévedt nők megjavítására intézeteket kell lé­tesíteni. A törvény már életbelépett de nem le­het végrehajtani, mert hiányzik hozzá a végre­hajtási rendelet amelyet az egészségügyi minisz­ternek a pénzügyminiszterrel együtt kellett volna kidolgoznia. Az egészségügyi minisztérium egyéb teendői miatt a rendelet nem készült el s igy a hatóságok, amelyeknek a törvényt végre kellene hajtaniok, tanácstalanul állanak és nem tudják a törvény rendelkezéseit megvalósítani. — (Lelepleztek Romániában egy bolse­vista szervezetet). Bukarestből jelentik az Aradi Közlönynek: A rendőrség egy titkos bolsevista szervezetet fedezett föl, amely export- és im­port-iroda címen működött. A szervezet feje egy Radó nevezetű egyén, aki a Bécsi Magyar Újság tudósítója és összeköttetésben áll a bécsi kom­munista-szervezettel. A szervezet huszonöt tagját letartóztatták. A nyomozás folyik. — (A cseh-szlovák szociáldemokrata-párt jubi­leuma). A cseh-szlovák szociáldemokrata-párt fennállásának ötvenedik évfordulóját a vidéken szeptember 10„ 17. és 24-én, Prágában pedig szeptember 30-án és október 1-én ünnepli meg. — (Az alföldi katolikus nagygyűlés). Szegedről jelentik: Szeptember 8„ 9. és 10-én lesz Szegeden az alföldi katolikus nagygyűlés, amelynek élén mint fővédnök Chioppa Lőrinc pápai nuncius, Vá- rady L. Árpád dr. kalocsai érsek, Glattfelder Gyula dr. Csanádi megyéspüspök, Hanauer A. Ist­ván dr. váci püspök áll. Szeptember 8-án isten- tisztelet, majd diszgyülés lesz, utána kezdődik az alföld.' katolikus diákszövetség kétnapos gyűlése. — (Elutazott a román külügyminiszter.) Dúca román külügyminiszter tegnap este Marienbadba utazott, ahol ma délelőtt meglátogatta Manóra ki­rálynét. A külügyminiszter délben hazautazott Bukarestbe. — (Eljegyzés.) Mühlstein dr. vasúti orvos Ki­rályházáról eljegyezte Mack Bertuskát, Mack Antal pénzügyi főtanácsos leányát Beregszász­ban. Minden külön értesítés helyett. — (Mi vár még reánk?) A Slovák mai számá­ban azzal kapcsolatban, hogy legutóbbi három számát az államügyészség elkobozta, e cím alatt cikket közöl, amelyben többek között a követke­zőkéit mondja: A centralista sajtóban nap-nap mellett drákói fenyegetésekről olvasunk, amelyek­nek Dérer miniszter a leghangosabb hirdetője. A Slovensky Dennikben Dérer interjút rendelt meg magának s ezek után nem tartjuk csodálatosnak és el vagyunk készülve rá, hogy a Slovák szer­kesztőit és az auionómista mozgalom vezetőit le fogják tartóztatni, mivel ezek útjában állanak az agráriusok és a szociáldemokraták „tisztességes" gazdálkodásának. El vagyunk rá készülve, hogy az autonómista lapokat be fogják tiltani és d va­gyunk rá készülve, hogy fokozott dühvei fognak üldözni bennünket Tudjuk, hogy népgyüléseinket a „szabad" Szlovenszkón sorra be fogják tiltani. Ez lesz azonban az utolsó fegyver az ő kezük­ben. A mostani rezsim már nem tarthat sokáig. A nép türelme kezd véget érni. A Slovák ugyan­csak mai számában tiltakozik íiogel dr. ügyész eljárása ellen, hogy a Slovákot háromszor egy­másután elkobozta. Vádat emel ellene a nyilvá­nosság előtt, hogy visszaél a hatalmával és nem pártatlan. A Slovák szerkesztőségének már pén­teken tudomása volt arról, hogy a Slovák vasár­napi számát el fogják kobozni. — Ezek után előt­tünk is érthetővé válik, hogy miért kobozták el kétszer egymásután a Prágai Magyar Hírlapot. — (Előadások a prágai mintavásárról.) Bratis- lavából jelentik: Szeptember 3-án nyitják meg ünnepélyesen az V. (őszi) prágai nemzetközi min­tavásárt. A föl szaporodott Mssek között a prá­gai mintavásár különös jelentőségre emelkedett azáltal, hogy a cseh-szlovák köztársaság, Romá­nia, Jugoszlávia és Magyarország közgazdasági közeledésének eszméjét a leghatásosabban pro­pagálja. Erről a kérdésről, valamint, a prágai nem­zetközi mintavásár szervezetéről és céljairól tart előadásokat Szlovenszkó nagyobb városaiban Alexander Sándor dr. szerkesztő, a prágai min­tavásár zsurnalisztikái képviselője. — (Orvos nagy műtétje a saját feleségén). A pozsonyi Grand Szanatóriumban a napokban iel- íüncst keltő műtét történt. Engel Valter pozsonyi nőorvos és sebész miután megállapította, hogy vajúdó felesége és születendő gyermeke életve­szedelemben van, erős elhatározással maga haj­totta végre feleségén a császármetszést. A fiatal anya és gyermeke megmenekült, egészséges és a körülményekhez képest elég jól érzi magát. Az orvosok rendesen más orvossal kezeltetik család­tagjaikat. Ritkaság, hogy egy sebész családjának valamely tagját operálja meg. Nagy lelkicrőrc vall a kiváló nőorvos elhatározása, amellyel kis családja életét mentette meg. — (Áthelyezett kisgazdapárti titkár). Rima­szombatból jelentik: Kárpáthy Béla dr. kisgazda- párti központi titkárt Rimaszombatból Bereg­szászra helyezték át. — (A japán régensherceg esküvője.) Tokiói je­lentések szerint Miro Hito japán régensherceg leg­közelebb tartja esküvőjét Nngako Kuni herceg­nővel. Az esküvőt a legegyszerűbb keretekben tartják meg s eddig csak azért késett, mert a csá­szári családnak gyásza volt. A régensherceg most menyasszonya kelengyéjének összeállításával van elfoglalva. Főajándéka egy kis kard lesz, pompás lakk-toikban. A kardot az ozakai híres nemesiko­vács készíti. A hercegnő kelengyéje között sok japán nemzeti ruha és európai szabású toalett van, minden évszakra. Nagyszerű ünnepi öltözé­kek, kimodók, melyeket Kiotóban csináltak. Ér­tékük a kétezer angol fontot is meghaladja. A hercegi korona és a gyöugynyakék, melyet a hercegnő az esküvőre fölvesz, szintén közel száz­ezer font étréilcü. A herceg ruhatárát tíz európai szabású ruhával egészítették ki. A teljesen egy­szerű esküvői ünnepségre és ebédre mindössze háromezer vendéget hívtak meg. A menyasszony mindössze tizenkilencéves. Ért a zenéhez, nagy kedvteléssel farag verseket, fényképez, gépen ir és nagyszerű tenni szí át ékos. — (A Landau-ügy a katonai törvényszék előtt.) Budapesti tudósítónk táviratozza: A Landau-ügy katonai részének főtárgyaiása szeptember 13-án kezdődik meg a katonai törvényszék előtt. A fővádlott Daniszky Mihály volt főhadnagy, akit a katonai ügyészség hivatalos hatalommal való visszaélés bűntettével vádol. __ Jön a ricinus Európa meg van ment­ve.) Ausztriában a villamosjegy ezer koro­nába kerül, Lloyd Georgnak az általános ki­robbanás elhárítása a legnagyobb megerőlte­tésébe kerül. Európa ekrazitos ládájának a födele nagyon fölikivánkozik, az antant legsú­lyosabb emberei mind ráültek, de valahogy mintha nem ülnének nyugodtan rajta. A láda teteje táncol, mint a fazékon a födél, amikor a leves forr alatta. Már mindent próbálnak, de a kibontakozás nem sikerül, a mindenfelé csapkodó politikai hullámok nem akarnak el­csitulni. Erőszakkal, terrorral, fegyverre], em- beragyonütéssel, vahitaagyonütéssel sietnek segíteni, de kiderül most is az igazság, hogy többet ésszel, mint erővel s hogy erőszakkal nem lehet rendet csinálni. Nur keine Aufre- giing! Csak simán, csak simán. Az olasz fascisták öltek, robbantottak, az írek robban­tottak és öltek s nem értek el semmit. Most aztán a nagy európai kavarodásban, sötét­ségben Világosság gyűlt, ricinusolajba már­tott kanóc alakjában. Római távirat szerint Olaszországban a fascisták szakítottak az ed­digi rendszerrel s úgy teszik harcképtelenné a politikai ellenfeleiket, hogy ricimisolajat itatnak velük. Két szocialista városatyával három üveg ricinusolajat itattak meg. A helyzet derül. A ricinus, mint az európai bo­nyodalom megoldó eszköze okvetlenül kielé­gíti azt a várakozást, amelyet most minde­nünnen csak tőle várnak. Európával ricinust itatnak és az ugrásra készenálló Európa összehúzza magát és elhallgat. Elhallgat? Hi­szen még köhögni sem merészel. — (Felrobbant egy hajó Pozsonyban). Pozsony­ból jelentik: Ma éjszaka az itteni kiktőben egy angol motoros hajó kigyuladt. Az oltás teljesen lehetetlen volt, miután a rajta fölhalmozott gép­fegyver-muníció állandó robbanásai lehetetlenné tették a megközelítést. Az égő hajóroncs Komá­rom irányába úszott tovább a Dunán. — (Szociáldemokrata népgyülés Pozsonyban). Tegnap este a pozsonyi cseh-szlovák szociálde­mokrata párt a városháza előtt népgyülést tar­tott, amelyen Benda képviselő, Zimák szenátor és mások szólaltak föl. Követelték az élelmisze­rek és ipari cikkek árleszállítását. — (A kassal kommunista cserkészünnepély). A kommunista párt elhatározta, hogy a iulius 30-án Kassán vérbefulasztott kommunista cserkészün­nepséget szeptember tizedikén tartja meg. Az ün­nepségen Smerál dr. vezetésével az összes kom­munista nemzetgyűlési képviselők és szenátorok résztvesznek. — (A Lidové Novlny Machár hadseregfelügyelö elleti). A Lidové Noviny vasárnapi számában tá­madja Machár tábornok cseh-szlovák hadseregfei- ügyelőt s a többi között azt irja róla, hogy egy­általán nem ért a katonai dolgokhoz s éppen ezért a hadsereg érdekében már régen nyugdíjba kellett volna küldeni. Majd összehasonlítja azok­kal a volt osztrák hadseregbeli tisztekkel, akik mindenki előtt nevetség tárgyát képezték és aki­ket csak azért tűrtek meg a hadseregben, hogy legyen valami jogalap arra, hogy pénzt utalja­nak ki nekik. A Lidové Noviny cikkét azzal fe­jezi be, hogy Machár tehetetlen búb a francia parancsnokok kezében. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom